kave-viz-bor

[kave-viz-bor]

me: I'M GONNA GET BETTER

me, 2 mins later: nevermind let me die

[kave-viz-bor]

Hervay Gizella - Hazatérés

mert nem mindegy,

hogy milyen úton jöttél

máshová nem mehetsz

csak ahol életrekelnek újra

a holt diófák, kopár dombok, hegyek

ahol másokért indulhatsz útra

ahol közösség a szerelem

az árvák elfulladó hangját

vak kutak közt nem felejtheted

csak azzal élhetsz, aki utadon járt

aki ugyanúgy összerándul veled

egy elhagyott sóhajtásért

akinek nem vigasz a szerelem

de közös munka a konok csönd ellen

amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek

azt a kenyeret ketté törtük

amivel a szegénység megünnepelt

azt a szőlőt együtt ettük

amivel a szükség megkínált

nem lehetsz hűtlen önmagadhoz

a szerelem is rádkiált

azokért élj, akik küldtek

azzal, aki értük él

térítse mindnyájunkra

Mária-kendőjét az égén

ahhoz vagyok hű, aki a tájhoz

aki felnőttként felnevelt

aki társam lehet a gondban

virrasztásban, nemcsak ünnepen

aki rákérdez gondra, örömre

hogy megosszuk ami közös

aki megtart tisztának, hűnek

ember az emberek között

én csak a te utadon járhatok

megfagyott iszapban, szélben fák között

napraforgók hadirendjében

kiinni a szerelmes folyót

szívünkön át az égre terelni

a gyalogúton mezítláb menni

virágok vére szívünkön áramlik át

veled lehetek csak páros madár

[kave-viz-bor]

“Don’t get lost in your pain, know that one day your pain will become your cure.”

— Rumi (via minuty)

[kave-viz-bor]

Lol, my problem it’s the opposite, girl. It’s 04 am and I’m out smoking because he didn’t want to fuck me due we have long distance relationship and we were together now for a month, but he fucked me like two times. Lol. Probably I should get a new bf too. 😭😭😭

[kave-viz-bor]

március 12, 2019

LEVÉL HOZZÁD

         Amikor utoljára együtt voltunk, emlékszel még, biztos, részegféle hangulatokban boncolgattuk a szeretlek szó értelmét, a sétányon, ahol megálltál egy kerítésnél pisilni. Akkor vallottam be igazán először, hogy nem hiszem, hogy szeretsz, meghogy... ezt sosem hallod majd tőlem amíg nem gondolom igazán, amíg nem jön az csontvelőm mélyéről. Testemből. Szívemből. Lelkemből. Megálltál, megint ÚGY néztél rám, majd egy lépést előre tettél és megint megálltál, hogy megcsókolj. Sosem vallottam be, de egyébként furcsán csókolsz. Úgy csókolsz, hogy ha mindenki akivel már eddig, úgy csókolna meg, hogy be van kötve a szemem, egyedül a te csókod ismerném fel. Megbeszéltük ugye: szeretsz, de nem vagy szerelmes belém. De ugye én se beléd - mondtam akkor, kissebb nagyobb őszinteséggel, akkor legalábbis, ott abban a pillanatban azt éreztem vagy akartam érezni - szóval minden a legnagyobb rendben.          Akkor nem mondtam el valamit. Ami azt illeti nem csak azért, mert hirtelen témaváltás következett a "mi dolgunk" lezárása után és nem lett volna rá alkalmam. Nem is gond, hogy nem mondtam el. Mint tudjunk azon az estén az én számon is kicsúszott valami "szeretlek" féle közhely... ami mondjuk még mindig nem múlta felül az első találkozásunk utáni búcsúdat, amikor a szemembe súgtad: "Bármi lesz is, én mindig szeretni foglak". Akkor nem értettem, ma már igen. Olyan könnyedén szeretsz meg valakit, amilyen könnyedséggel magadat is szeretni tudod. Persze, azóta a mélysége is kiderült a szeretetednek.          Szavaltam már neked József Attilát, emlékszel biztos, akkor is nagyon mosolyogtál, úgy néztél, majd megcsókoltál. "Hogyha megszeretlek kopogtatás nelkül bejöhetsz hozzám. / De gondold meg jól: bántana ha azután sokáig elkerülnél."     Igazából, ezt J.A. már egész szépen megfogalmazta, ahhoz, hogy ne keljen elmagyaráznom neked. Egyszer, hogyha majd megszeretlek, nem fog kelleni bejelentenem. Szeretetem virágoskert. Gyöngédséget virágzik. Mélységet virágzik. Abban a pillanatban, ahogy megszeretlek világom rólad szól majd. És mivel a világom ÉN vagyok, attól a pillanattól lényembe költözöl. Ott leszel a bal kamrában, ahonnan a nagy vérkör indul és ellátja egész testemet. Ott leszel a Willis-gyűrűmben, ami ellátja agyi vérkeringésem. Ott leszel a reggeli kávém illatában. Ott leszel a szemem csillogásában, amikor tükörbe nézek. Ott leszel a magban, a fában, a kutyám dorombolásában, amikor megmoccan álmában. Ott leszel az esőcseppben, az éj fényében, a nap sötétjében.         Tudom, nem szereted a közhelyeket és sosem viselnéd el, ha ezeket a dolgokat mind a fejedhez vágnám- De ha megszeretlek, tényleg nem kell majd kopogtatnod. Nem kell kopogtatnod, mert már réges rég lényemben leszel.         Ezért, kérlek. Viseld majd büszkén szeretetem. Ne várd, ne sűrgesd, ne akard hallani. De, ha jön majd, fogadd be, fektesd tiszta ágyadba, vedkőztesd le, majd reggel vedd magadra őszinte meztelenségében. Koptathatod és koplaltathatod, üldözheted, elküldheted, megalázhatod. Mert ha egyszer hozzád költözött a szeretetem, lehet ott sír majd magzatpózban a sarokban, lehet kint marad és megtalálod a homlokodra esett első esőcseppben, de mindig ott lesz. Veled. Akkor is, ha én egy országhatárral odébb figyelem, hogy átment-e a határon. Végezetül: félig már szeretlek!

[kave-viz-bor]

[kave-viz-bor]

Things I Need:

1. An orgasm 2. Attention 3. $50,000

[kave-viz-bor]

[kave-viz-bor]

Eat her pussy,

Text back on time,

And don’t lie.

[kave-viz-bor]

Legnépszerűbb posztom, jópár éves már, de még mindig érvényes

Olyan vagy nekem Mintha Régi zene szólna, De először hallanám.

[kave-viz-bor]

“When the fire takes all you have, my home will be your home. When you are old and can no longer remember my face, I will meet you for the first time again and again. When they make fun of your accent, I will take you swimming because we all sound the same under water. When Ellis Island tries to erase your past, I will call you by your real name. When they call your number for the draft, I will enlist to fight beside you and I will march with you from Selma to Montgomery and back as many times as it takes. We will stand together against the hoses and the dogs because it didn’t start with us. It started with Lennon and McCartney. It started with Thelma and Louise, Winnie the Pooh and Christopher Robin, Bert and Ernie, Abbott and Costello, Rosencrantz and Guildenstern, Mario and Luigi, Watson and Sherlock, Pikachu and Charizard. And they can tell you what a miracle this is. They can tell you how rare this is. But they could tell you how rare friendship always is. The chances are slim. The cards are always stacked against you, the odds are always low. But I have seen the best of you and the worst of you and I choose both. I want to share every single one of your sunshines and save some for later. I will tuck them into my pockets so I can give them back to you when the rains fall hard. Friend. I want to be the mirror that reminds you to love yourself. I want to be the air in your lungs that reminds you to breathe easy. When the walls come down, when the thunder rumbles, when nobody else is home, hold my hand and I promise, I won’t let go.”

— A Origin Story by Sarah Kay and Phil Kaye (via ivybladewitch)

[kave-viz-bor]

[kave-viz-bor]

“Squirming Coil” by Des10

[kave-viz-bor]

i’m done crying about it, i deserve better

[kave-viz-bor]

[kave-viz-bor]

via vsco.co

[kave-viz-bor]

Click here for Modern Art by Rainbow Clash on Spotify!