larothil

[larothil]

Tiltott vágy

Távol tőlem, mégis oly közel,

egy érintés, mi többet ér mindennél

Tekintetünk lopva keresi a másikat.

Hidd el őrzöm a titkunk csendesen

A szél még mindig a neved suttogja,

minden dallam rólad szól,

de ajkam néma, nem szabad,

mert ez a vágy tiltott, ami csak rólunk szól.

Lopott pillanatok fénye,

egy rejtett mosoly, halk sóhaj,

szeretni bűn és egyben gyönyörű ,kapcsolatunk olyan

mint tengerparton a lábnyom amit a tenger víze elmos

De ha a sors kegyes lesz egyszer,

karjaid közt lelek otthonra,

s nem lesz többé tiltott a románc

[larothil]

Ha az élet igaz, és valóban létezünk, akkor minden pillanat, amit megélünk, egy csoda. És ebben a csodában Te vagy az, akit legcsodálatosabbnak látlak ,akkor az élet nemcsak igaz, hanem gyönyörű is.

[larothil]

Megfogadtam, hogy szeretni foglak akkor is, ha már csak az emléked suttog a csendben, ha a nevedet csak a szívem dobbanása őrzi,és a világ már rég elfelejtette, kik voltunk mi.Mert volt bennünk valami örök, valami tiszta, ami nem múlik el az idővel, ami nem törik meg a távolság súlya alatt, csak csendben él tovább, mint egy el nem mondott ima.Nem haragszom az életre, ami messze sodort, nem hibáztatom az utakat, amik elválasztottak, mert tudom: amit adtál, az bennem marad,mint egy fény, ami akkor is világít, ha már nincs lámpás.

[larothil]

Ha nem így érezném tiszta szívvel, akkor nem írnék. De!Tudod boldog voltam csak téged látni. Mikor egyszerűen magadról megfeledkezve ténykedtél . Mikor nem is gondoltad volna ,de maga voltál a csoda, akiben elvesztem. Szerettem azt, aki vagy. Azt , aki természetesen magát adta akkor is , ha az élet kibillenteni akarja.Tudom makacsul és dogmatikusan ragaszkodsz az elveidhez . Mégis teli vagy varázzsal és ellenállatlan vonzalommal. Egyedi vagy és tökéletes , ami a mai világban nagy szó és erény. Egyben vagy ellenállhatatlan , de még is taszító.A tökéletesség még is bennend van, amit imádok .Te vagy az , amit makacs szerelemnek hívok. Boldog vagyok tőled és öntelt , mert a részed lehetek. Hihetetlen és őszinte szerelemmel érzek és vonzódom irántad . Te nem egy vagy a sok közül , hanem maga az egy, aki mindet megtestesít!

[larothil]

Bárcsak melletted és veled lehetnék és megérinthetném a kezed.Hiányzik az illatod és a tekinteted. Az a csendes pillanat, amikor csak néztelek és minden más megszűnt létezni. Nem tudom, mikor lesz újra közös időnk, de minden gondolatom hozzád vezet. Minden emlék, minden vágy, minden álom. Te vagy az otthon, ahová a lelkem visszavágyik, és ahol a szívem újra megtanul dobogni. Szeretlek. Most, holnap, és minden időn túl. Örökké!

[larothil]

Te voltál az otthon, nem falakból építve, hanem szavakból, ölelésekből, csendből. Ott pihent meg a lelkem, mikor a világ túl zajos lett, és minden, ami fájt, elcsitult benned. Te voltál az otthon , ahol mindig megpihenhettem. A szívverés, amit akkor is hallottam,amikor a sajátom már csak suttogott.De most, hogy már nem vagy,minden hely idegen, minden csend túl hangos. Mégis, ha lehunyom a szemem, ott vagy... mint az otthon, ahová mindig visszavágyom. Minden pillanatban , minden gondolatban visszatérsz. És én újra és újra hazatérnék hozzád ,abba az otthonba, amit te jelentettél.

[larothil]

Az , hogy ennyire vágyom utánad és még mindig vonzódom hozzád , az túlmutat mindenen , amit a szerelemről hittem. Nem csupán vonzalom, nem csak édes kín, hanem valami mélyebb.Valami, ami körbeveszi a lelkem. Egy vágy, egy belső rezgés, ami hozzád húz,mint a gravitáció, ami ellen nem lehet harcolni. Ez nem csak érzés, hanem egy belső igazság, amit nem lehet elhallgattatni. Mintha a létezésem egy része mindig is tudta, hogy te vagy az, akit keresett ,még mielőtt a világ nevet adott neked.

[larothil]

Szerelem

Szeretném kivenni a mellkasomból a szívemet minden vágyammal együtt és a te mellkasodba tenni, hogy érezd, amit én érzek. Szeretnék néma maradni, kölcsönkérni a hangodat, hogy a te hangodon mondhassam ki, amit mondok: Szeretlek és mindig szeretni foglak! <3

[larothil]

Először éreztem hosszú idő után, hogy igazán szerelmes vagyok.Te vagy és voltál az igaz szerelem.Végre a sors megajándékozott egy olyan emberrel , aki valóban társ,barát és minden, amit elképzelhetünk egy szerelmi kapcsolatban.Egy olyas valaki ,aki kiegészít és a tökéletes másik feled.Boldog voltam veled.Felettébb boldog! Olyan időket éltünk meg együtt, amiről az ember csak álmodhat magának ezen a világon.Minden , ami történt veled mélyen belém ivódott,mélyen a legbelsőbb zsigereimbe.Igazi szerelem voltál és vagy is . Tudom nem lehetünk együtt , mert én itt és Te meg ott.Az élet kegyetlen tud lenni, még akkor is , ha szeretjük egymást. Nehéz beletörődni és megszokni, hogy már nem vagy életem része.Sok idő telt el,de még mindig gondolok rád. Azt hiszem ez sokáig még így is lesz. Te a legcsodálatosabb ember voltál nekem és a legnagyobb szerelem! Hiányzol!

[larothil]

Minden nap szólok hozzád . Igaz csak csendben , halkan a lelkemből, mert a sors arra kényszerített, hogy utjaink különbözőek legyenek és egyénileg vívjunk értelmetlen csatát testünk és lelkünk szerelméért.Amíg lelkemben vagy ,addig beszélek hozzád.Folyton,de az is lehet, hogy örökké….

[larothil]

Nem értem, miért nem hagyod magad szeretni?! Mintha a szíved köré falakat emeltél volna,és én csak kopogtatok,halkan, türelmesen ,remélve, hogy egyszer beengedsz.Itt vagyok. Nem futok el, nem tűnök el a csendben. Maradok, ha akarod ,mert a szeretet nem kér, csak ad. És én adni akarok neked mindent, amit a szívem hordoz.Nem kell, hogy azonnal higgy nekem. Csak nézz rám, és érezd: nem mindenki jön és megy. Van, aki marad.

Van, aki érted marad!

[larothil]

Ne várj hűséget attól,aki még az őszinteségre is képtelen !

By: ismeretlen

[larothil]

Mindenemet adtam volna,a szívemmel együtt,csak hogy szerelmünk éljen,hogy ne csak álom legyen,hanem valóság,két lélek egymásba fonódva.Nem számított az idő, sem a távolság,csak te és az,hogy lássam a szemedben azt a fényt,amit én gyújtottam benned.De néha a legmélyebb szeretet is kevés,ha a másik nem érzi,vagy nem akarja érezni. És akkor a szív, amit adtál,csak egy emlék marad,egy dal, amit már nem dúdol senki.

[larothil]

Néha az a legszomorúbb, hogy olyan emberben csalódsz,akiben azt hitted az életed rábízhatod.

[larothil]

Én, aki mindig úgy néztem rád,hogy a világot láttam benned ,a napfelkeltét a szemedben, a vihart a hallgatásodban,és a békét abban, ahogy nevettél.Te voltál az iránytűm, a csendes kikötőm, a kérdés, amire nem kerestem választ, mert te magad voltál a válasz.Most csak emlék vagy,de még mindig úgy nézek rád, mint aki a világot látja benned, még akkor is, ha már csak az emlékeidben élhetek.

[larothil]

Nem hiszem, hogy megérdemelsz!Mert aki szeret, az figyel, nem csak néha, hanem mindig.És én nem kértem sokat, csak egy pillanatot, egy gesztust, ami azt mondja: fontos vagyok.De te elfordultál, mikor néztem, hallgattál, mikor szóltam,és most már tudom: Nem az én hibám, hogy nem láttál.Mert én adtam időt, szót, érzést és te pedig csak elvettél,mint aki nem is tudja,milyen kincset tart a kezében.Most már nem várok, nem könyörgök, a csendben megtalálom önmagam, és ha egyszer visszanézel rám, talán megérted, mit veszítettél.

[larothil]

Egyszer majd talán rádöbbensz, mikor beléd hasít a gondolat, az érzés: hogy aki legjobban kiegészítette az életed,az többé már nem lehet veled.És akkor megáll az idő. A zaj elhalkul, a világ színei kifakulnak, csak az emlékek maradnak.Egy érintés, egy mosoly, egy közös csend. Rájössz, hogy nem a hangos pillanatok számítanak, hanem azok, amik szavak nélkül is mindent elmondtak. És bár a jelen üresnek tűnik, a múltban ott dobog még a közös szívverés. De a hiány nem csak fájdalom. A hiány tanít!Szeretni jobban, élni mélyebben, és megőrizni azt, aki már csak benned él tovább. Ott leszel, ha úgy döntöttél, most elmész és utjaink külön utakon járnak.Szívemben és lelkemben mindig otthonra találsz, s ne feledd! Ott leszel akkor is, ha már csak emlék vagy.Ha a csend meséli el, mit nem mondtunk ki hangosan. Nem kell, hogy lássalak, hogy érezzem, itt vagy.Lelkembe írtad magad, mint örök dallamot. És ha egyszer újra találkoznak útjaink, akkor tudni fogjuk: a távolság csak idő volt, nem akadály.