lilakor-bp-blog

[lilakor-bp-blog]

Erre felé keresgéljetek, ha magyar tervezőktől vásárolnátok :) 

[lilakor-bp-blog]

Elindult-e a magyar divat egy mainstream irányba?

Dobos Emese divatújságíró válaszolt kérdéseinkre a magyar divat kezdetéről, sajátosságairól ill. mainstream-ségéről.

Mikor kezdett el igazán beindulni a magyar divat? És kikkel?

Három csoportba sorolnám a rendszerváltás óta működő magyar divatmárkákat. A rendszerváltás után (miután már jogilag minden kapu nyitott volt egy saját márka/cég alapításához) kiépült egy generáció, amely fő tagjai közé S.Hegyi Luciát, Makány Mártát, Zoób Katit és Náray Tamást sorolnám többek közt. Az ő „ismérvük”, hogy a helyi igények, a magyar felsőközép- és felsőosztály ízlésvilágát szolgálják ki – nem kötődnek a nemzetközi tendenciákhoz, trendekhez, több esetben amolyan méretes szabóságként funkcionálnak. A következő generáció már sokkal trendérzékenyebb, Je suis Belle, USE Unused, ABODI, Kata Szegedi, Nanushka stb, a globális trendeket szorosabban követik (mondjuk 2010 után) és a külföldi piacra is „kimerészkedtek”. Mindazonáltal jelen van egy csupán néhány éve alkotó generáció, akinek jelenleg számos képviselője van, hogy csak néhányat említsek: ÁERON, Cakó, Mei Kawa, THEFOUR, Anna Daubner, Daige, ÉMÉ. Ez a generáció eléggé megosztó és szélsőségesebb az a stílusvilág, amit képviselnek, vegyes, hogy mennyire tarthatnak érdeklődést külföldi jelenlétre és hogy mennyire a hazai piacra alapoznak, a márkák méreteiben is óriási az eltérés. Nem feltétlenül a felsoroltak közül, de szerintem többen néhány éven belül le fognak morzsolódni.

És persze a kivételek, Anda Emília, akinek a munkásságra hatalmas és itthon kevésbé ismert, de a külföldi piacon jelentős, az Artista, akik egyedi és karakteres hangot hoznak 1992 óta vagy Konsánszky Dóra, aki régóta tervez de az elmúlt néhány évben talált rá úgy igazán a tervezői hangjára és sz��mít jelentősnek a hazai tervezők között és építi a nemzetközi jelenlétét stb.

Van-e egy csoport, esetleg adott egyetemen végzett osztály, akik mind meghatározó alakok lettek a magyar divatban?

Több olyan évfolyam is volt, akár a MOMÉ-n (a USE és a JSB tervezői együtt végeztek másokkal egyetemben), akár a KREÁban (Bódis Bogi, ÉMÉ, Tóth Melinda, Dudás Ildi szintén egy évfolyam) akik a szakmában maradtak és itthon alapítottak márkát, de ez más területen is így van – mindig voltak erősebb évfolyamok és lesznek is. A tehetségnek és a későbbi sikernek nem feltétlenül fokmérője az, hogy „egy osztályban végeztek”.

Vélsz-e felfedezni egy mainstream vonalat? Szerinted a magyar divat mainstream-esedett az elmúlt években?

Ez attól függ, mit értünk pontosan mainstream alatt. Amennyiben a trendkövető, abszolút a hordhatóságra utazó, „biztonsági játékos” vonalat, amit Magyarországon is el lehet adni, akkor igen, mainstream-ebbé vált. A magyar közízlés sokkal inkább a biztonságra és a láthatatlanságra utazik és számtalan tényező miatt is, de a legtöbb márka a hazai piacon van jelen: ehhez mérten olyat kell a piacra dobniuk, amit itthon megvesznek. Ez persze megválaszolatlanul hagyja a kérdést, hogy „ennyit tudnak” vagy azért terveznek mainstream darabokat, mert ezt lehet itthon eladni.

Vannak-e sajátosságai a magyar divatnak, ami nem annyira jellemző másokra?

Az ország kultúrkincse rendkívül gazdag, amiből a tervezők merítkezhetnek, ez általában többé-kevésbé sikerül. Nincs azonban olyan sajátossága/karaktere, mint mondjuk a japán vagy akár a skandináv tervezőknek, a nemzetközi trendek sokkal mainstream-ebb változatát kínálják a magyar tervezők. Ennek a gazdag hagyománynak a megfelelő formába való ültetése lehetne ez a sajátosság, ami akár a visegrádi vagy a kelet-európai régióra jellemzője, azt gondolom, akár a lengyel Magda Butrym, vagy a cseh LAFORMELA sokkal inkább megvalósítja a ránk jellemző inspiráció + a márkára jellemző stílusjegyek + illeszkedés a nemzetközi trendekbe kombinációt, amely kiemeli őket a tömegből, ami miatt a külföldi piacon is érdeklődésre tarthatnak számot. 

Sokat vásárolsz magyar tervezőktől?

Sok ruhadarabom és kiegészítőm van, amely magyar márkáktól van. Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy sajnos a legtöbben sem kivitelezésben sem alapanyagminőségben nem ütik meg a mércét. Nálam. Sajnos a magyar átlag nem edukált sem stílus sem minőség terén: akár a 2004-es EU-hoz való csatlakozás után az alacsony árkategóriához tartozó, gyengébb minőségű, nagyon mainstream nemzetközi márkák léptek be az országba, hiányzik a piacról a felsőbb, prémium és luxus szegmens. Több generáció óta ez a szűkösség jelzi a vásárlókra váró kínálatot, így valahol nem is hibáztathatóak. Viszont nem alakult egy igény sem az alapanyagokra, sem a minőségi eldolgozásokra. Mindazonáltal sok tervező is igénytelen a kifogástalan kivitelezés és a prémium minőségű alapanyagok terén, ők soha nem is fognak labdába rúgni a határokon túl (ellenben a hazai piacon jelen vannak és eladásaik vannak). Viszont sok darabom van többek közt a Konsanszky-tól, a Beango-tól, vagy éppen Samea Noori-tól, stb, ők erre nagyon odafigyelnek.

(Képek forrása: https://www.facebook.com/dobos.emese?fref=ts , https://www.instagram.com/dobosemese/ )

[lilakor-bp-blog]

Magyar divat a célközönség szemével

Interjú Bán Blanka modellel, aki nemcsak vásárol magyar divatot, de rajong is érte

Mióta “fogyasztod” a magyar divatot?

A divat gyermekkorom óta foglalkoztat, már általános iskolában is mindig megterveztem a másnapi outfitet. A legnagyobb divatbloggereket (például Chiara Ferragnit, aki azóta több saját kollekcióval is előrukkolt) középiskolai tanulmányaim vége fele kezdtem el követni, a hazai divat pedig azután kezdett el érdekelni, hogy az egyetemen megismertem egy máig kedves divatújságíró barátnőmet, aki által jobban megismerkedhettem az itthoni tervezők munkáival és mélyebben bele is láthattam a szakma rejtelmeibe.

Tehát a nyitás a magyar divat felé, mondhatni tudatos döntés volt? S annak a hatására is esetleg, hogy egyre inkább beleláttál ebbe a szakmába?

Igen, egyre több magyar tervezőt és bloggert ismertem meg, több tervezővel dolgozhattam is modellként. Látva közelről a munkáikat, a szakmai alázatukat és az esetleges nehézségeket, amikkel nap, mint nap meg kell küzdeniük, még inkább elkezdtem őket becsülni. Minden alkotó-munka magával ragad, bár jómagam a „másik oldalon” működöm – a divatszakmában modellként dolgozom, főállásomban pedig művészettörténészként.

Emlékszel az első magyar tervezőtől vásárolt termékre?

Igen, egy aranyszínű, szűk szabású Nubu nadrág volt az első magyar tervezőtől vásárolt darab, ami mindmáig a gardróbom egyik kulcsdarabja.

Mennyire látod megfizethetőnek egy átlag ember számára a magyar tervezőik ruháit?

Én úgy gondolom a minőségre érdemes áldozni. Néha meghökkenve tapasztalom, hogy egy fast fashion üzletben képesek ugyanannyit kérni egy műbőr darabért, mint egy magyar tervező egy olyan darabért, ami valódi bőrből készült és biztosan nem jön szembe az utcán. Nem is beszélve a rászánt időről, szeretetről és odafigyelésről, amit a vásárló kap és egy fast fashion üzlet nem tud megadni. Régen a „többet, olcsón”, ma a „kevesebbet, de minőségit” elven vásárolok.

Mit gondolsz mivel szólít meg téged a magyar divat?

A mindennapokban hordható, de egyedi bőrcipőkkel és bőrtáskákkal ugyanúgy megszólít (és lenyűgöz), mint a csipkecsodákból készült alkalmi, esetleg menyasszonyi ruhákkal.

Milyen a magyar divatszakmában dolgozni?

Modellként van már tapasztalatom a magyar divatszakmában és alapvetően pozitív véleménnyel vagyok róla. Ez a „másodállás” mindmáig megvan, és amikor csak időm engedi, boldogan vállalok fotózásokat, televíziós szerepléseket.

Kik a kedvenc tervezőid? És találkoztál-e már velük?

Sármán Nórit körülbelül 4-5 éve ismerem, akkor dolgoztam vele először egy izgalmas projekt keretében. Ugyanekkor ismertem meg az INQ-t és Tomcsányi Dórit is személyesen. Sármán Nóri ruháit szerencsére azóta többször is viselhettem, hol a Nora Sarman SS15 lookbook fotózás keretében, hol egy reklám-videó készítésekor, hol a Marie Claire Fashion Days-en, hol pedig egy ismerősöm vizsgasminkjének fotózásakor.

Marillai Évivel, az INQ tervezőjével és Járadi Judittal, a Jurekka bags megálmodójával az utóbbi időben barátkoztam össze egy showroom-projekt keretében, amikor az ő ruháikkal és táskáikkal, illetve a Thinwood szemüvegeivel és a Leanea design ékszereiből állítottunk össze néhányan office-look szetteket. Az ő darabjaikat viselhettem egyébként áprilisban a Mercedez Benz Fashion Week-en is.

Fejes Krisztával szintén az SS15 lookbookot fotóztuk annak idején, Stadinger Julival pedig az SS16-os kollekciót.

Cakó Kingát a Marie Claire Fashion Days kapcsán ismertem meg, az első napon az ő izgalmas fekete-fehér ruháját viseltem, ahogyan Vágó Rékával is a divatnapok kapcsán találkoztam, akkor az ő cipője volt rajtam a második napon.

Tóth Tamarát viszonylag régebb óta ismerem és nagyon kedvelem mind őt, mind pedig a darabjait. Hegedűs Dórának és az azóta már sajnos felbomlott Bridget and Oliviának többször kifutózhattam, Konsánszky Dórit pedig egy showroom látogatás során ismertem meg. Kovács Erikával a Grazia Store online webshop lookbook fotózása keretében találkozhattam.

Őket kiemelkedőnek tartom a szakmában, mind tervezés szempontjából, mind pedig emberi szempontból.

Sűrűn jársz-e divatbemutatókra? És miért, mármint a trend változása érdekel, vagy már ott kiszemeled, hogy mit fogsz megvásárolni?

Amikor időm engedi, örömmel megyek bemutatókra. Az atmoszféra és a hangulat mindig magával ragad, a legújabb trendekről nem is beszélve. Mindig látok a kifutón olyan darabokat, amiket örömmel hazavinnék a szekrényembe. 

Mondhatjuk-e, hogy kialakul egy csoporthoz tartozás a magyar divatot fogyasztók között?

Véleményem szerint igen, közös érdeklődési háttérrel több a közös téma és persze a tapasztalatok megosztása is kézenfekvő egymás között.

Sok olyan embert ismersz, aki hozzád hasonlóan magyar divattervezők ruháit viseli, ha igen, honnan ismerted meg őket?

Igen: általában ismerősök által ismertem meg őket, illetve gyakran az online közösségi felületeken keresztül „találkoztunk”, és személyesen egy-egy rendezvényen élőben már ismeretlen ismerősként köszöntöttük egymást.

Tervezed, hogy divatblogger leszel? Miről írnál szívesen?

Párom, aki többek között fotósként dolgozik, gyakran pedzegeti, hogy klassz lenne a közös munka. Nagyon régóta dédelgetett álmom, de a jelenlegi 2 munkahelyem és mesterképzési tanulmányaim mellett sajnos nem fér bele az életembe. Az ismeretségi körömben látom, hogy mennyi energiába és időbe telik egy-egy igényes, szép és mind képben, mind pedig szövegben összehangolt poszt elkészítése – erre bármennyire szeretném, nincs most kapacitásom. Gyorsan összecsapott és szedett-vedett bejegyzéseknek természetesen nem látom értelmét, így várat magára a saját blog, de remélem mielőbb napirendre fog tudni kerülni.

Látsz-e mainstream vonalat a magyar divatban? Szerinted mainstream-é vált-e magyar divat az utóbbi években?

Nem érzem mainstreamnek, sokkal inkább tervezőnként egyedinek és össze nem téveszthetőnek más darabok alkotóival. Ahogyan egy Picasso festményt is nagy százalék eséllyel kiválaszt az ember 100 közül is, úgy a magyar tervezők darabjai esetében is nehéz összetéveszteni, hogy ki álmodta meg őket. Ez talán az egyik legfontosabb: különbözni a többiektől, újat és különlegeset alkotni, viszont a saját „életművön” belül összetéveszthetetlenül megmaradni a jól bejáratott stílus mellett.

Mi alapján veszel meg egy terméket?

Sokszor reggel 7-8-tól este 8-9-ig úton vagyok, így a kényelem és praktikus hordhatóság alapvető számomra. Bármennyire szeretnék hófehérben parádézni, a 3-as metró sajnos nem erre lett kitalálva, így csak ritkán választok világos színeket, általában a sötétebb árnyalatok a nyerőek. Továbbá fontos természetesen a már említett tartós minőség és egyediség.

(Fotók forrása: https://www.facebook.com/banblanka?fref=ts , https://www.instagram.com/blankaban/)

[lilakor-bp-blog]

MEI KAWA - férfi és női attitűdök randevúja

Sokan ódzkodnának felvenni férfiként egy női darabot, vagy éppen fordítva. A MEI KAWA pontosan ezzel kísérletezve vállalta magára a magyar uniszex divat előfutárának szerepét. Ám úgy tűnik, a mai napig egyedülálló módon használják ki az uniszex darabok iránti szükségletet a magyar divat piacán. Kasza Emesével, a márka alapítójával beszélgettünk a Flat Lab-ban, season openingjük alkalmából.

Mivel foglalkozol egészen konkrétan?

Férfi, női , uniszex ruhákat készítünk, ezek mellett jelmezt is tervezek, de mondjuk az nem MEI KAWA.

Hogy jött létre a márka?

Hosszú folyamat volt. Volt egy előző márkám, ahol női vonalat vittünk, de jött bele egyre inkább a férfi is. Majd az abbamaradt, de tudtam, ha megcsinálom a következő márkámat az férfi ruhákkal lesz kapcsolatos. Aztán ebe meg egyre inkább jön be a női, szóval pont fordítva, így lett uniszex. Ebben vagyunk mások a többi ruhamárkától.

Milyen egy ideális MEI KAWA vásárló?

Olyan valaki, aki fogékony az apró mozzanatokra, minimal, basic ruhatárat szeretne. De inkább művészet, vagy kreatív iparággal foglalkozó emberek vásárolnak, ez mára már kialakult nagyjából.  

Régebben a külföldi piacra terveztél, ez változott?

Hát sajnos nem. Persze örülök, hogy ha vannak magyar vásárlóim. Alapvetően nagyon kicsi az a bázis, akire itthon számíthatnék, nincs is most erre energiánk, hogy rájuk fókuszáljunk. Azt vettem észre, hogy azzal, hogy külföldi piacra orientálódok, vonzok be magyarokat is.

Félő, hogy ha egyre nagyobb piacra terveznél, elmainstreamesedne a márka?

Igen, meg ha belegondolunk: a magyar piac miatt nem fogom elmainstreamesíteni… Nyilván figyelem a vásárlóimat, melyik termék megy jobban, mi érdekelné őket, de ügyelek arra, hogy megtartsam azt a vonalat, amit eredetileg képviselek.

Honnan meríted az inspirációd?

Sok felől. Mivel jelmezt is tervezek, sokszor el merülök egy-egy témában. A zene és az építészet inspirál a leginkább, mióta tervezéssel foglalkozok. A diplomamunkámat is ebből készítettem.

Ha jól tudom, te is a Moholy-n végeztél. Szerinted kijött onnan egy generáció, nemzedék, akik lerakták a magyar divatszcéna alapköveit?

Igen, Dévényi Dalmával együtt kezdtem. Nekem ez már a második márkám, igazából tényleg egy kupacban ott voltunk. Nem könnyű itthonról nagyot robbantani, ha már be van járva egy út, ezt az újakra értem. Anno nem volt internet, a nyomtatott sajtónak nagyobb értéke volt.

Alkalmazkodtatok ehhez?

Persze, figyeljük a trendeket.

Mit kell tudni az új kollekcióról?

Aminek nagyon örülök, hogy két kollaboráció is létrejött. Szőke Gergely grafikái, firkálmányai jelennek meg a ruhadarabokon. A másik, a Nemes Márton alkotta installációk, aminek itt a change roomban is látható, a kollekció fotózása során ezek adták a fő témát. Igazából e kollekcióból született meg ez a mű, és ezen dolgozik tovább.

Inkább ez jellemző a magyar piacon, mint a konkurensi viszony?

Van ez is, az is. Emberekből vagyunk, vannak számomra szimpatikus tervezők, meg olyanok is, akik nem annyira. Jóban vagyok pár tervezővel, kísérjük egymás sikereit, és örülünk egymásnak. A magyar piac eléggé túltelített. Olyan pörgő világban élünk, hogy a másik sikereiről csak a közösségi médiából értesülünk, csak a végkimenetelt látjuk. Ez egy zsákutca, mert lehet irigykedni ezekre a sikerekre, de a médiából nem derül ki, milyen nehéz út van egy-egy siker mögött. A felületeden nyilván csak a pozitívokat osztod meg.

Mik a tervek a következő időszakra?

Hát, erősíteni a márkát. Sajnos csak kis lépésekben tudom, de szezonról szezonra mindig fejlődünk. Nem mondanék semmilyen grandiózus tervet a jövőre. Inkább a jelmeztervezés gyűrűz most be, egyre nagyobb projekteket vállalok el. Próbálok egyensúlyt teremteni a márka és a jelmezek között.

Divattervezőnek lenni, talpon maradni a divatiparban csak kellő mértékű kitartással lehet?

Hát igen, abszolút elhivatottnak kell lenni. Gondolj bele, volt már egy márkám, és képes voltam újból alapítani egyet. És ezt már egyedül menedzselem, úgy, hogy tudtam, hogy nehezebb lesz. Meg kellett tanulnom nem azt anyagiakban honorált dolgokat is észrevenni, és azokból táplálkozni. Sokat jelent például, hogy vannak olyan külföldi, visszatérő vásárlóim, akik, mondjuk csak évente egyszer jönnek, de visszajönnek. Ez nekem nagyon sokat számít, és tartják bennem a hitet, hogy van értelme csinálni.

[lilakor-bp-blog]

Muszáj egyedinek maradni

Vajon milyen lehet úttörőként egy piac nélküli iparágban elsőnek lenni, és lerakni az alapköveket? Dévényi Dalma és Kiss Tibor a kétezres évek közepén mert nagyot álmodni. Saját márkájuk, a Je Suis Belle azóta minden magyar divathéten várva várt szereplő, ruháikat olyan magabiztos, céltudatos és erős női személyiségek viselik filmbemutatókon, mint például Farkas Franciska, vagy Bocskor Bíborka, és a stylistok is előszeretettel válogatnak a legújabb kollekciókból divatmagazinok oldalaira. Beszélhetünk-e Moholy-s alapító nemzedékről, és milyen most, a világválság után tervezőnek lenni Budapesten? Ezekről beszélgettünk Kiss Tibivel, a ruháktól roskadozó tervezőasztalok mellett a Ferenciek terei showroomjukban. 

 A sajtóanyagokban már olvashattunk hitvallásotokról, de mi az a három szó, ami a legjobban visszaadja, mi is az a Je Suis Belle?

Ami rögtön eszembe jut, az az, hogy nem mindennapi, és saját atmoszférát teremt a viselőjének. Olyan nők jutnak eszembe, akik nagyon erős személyiségek, és ezt a munkájukban, életvitelükben, az öltözködésükben is kinyilvánítják.

 Tehát akkor ők mondhatóak a célközönségeteknek?

Igen. Korosztályban a 30-35 körüli emberek a legnyitottabbak erre. Tágabb értelemben, pedig az a kor, amint elkezdődik egy nőnek az a szerepjátszása, hogy „nő”, tök mindegy, hogy nő vagy férfi, akkor utána ameddig él, amíg igényli azt, hogy játsszon a saját külsejével.

Ebben lehet országhatárokat vonni?

Egy részük magyar. Hál’ istennek van egy olyan közönségünk itthon, aki nagyon szereti ezt. De túlnyomó részt külföldiek vásárolnak.

                Döbrösi Laura és Frakas Franciska visszatérő vásárlók

                                     Ruha a kifutón és a műhelyben

Úgy látod, hogy a divatszcénában inkább külföldön lehet érvényesülni?

Nem, azért egyre jobban specifikusabbak a tervezők. Egyre inkább értik azt, hogy meg kell határozni, kiknek szól a márka. És így lehet lefedni különböző piaci szegmenseket, egyre több emberhez lehet eljutni.

Akkor előfordulnak együttműködések tervezők között?

Szerintem az elmúlt öt évben létrejött egy egészségesebb versenyszellem itthon. Kollaborációk más ruhatervezőkkel nem történtek, de például a 26 woman kampányunkban most használtunk divattervezőket, például a THEFOUR-ból Kormos Zsófit, Sármán Nórit.

Terjeszkedtek külföldre is?

Mi Magyarországra indultunk, az egyetem alatt, mindig az volt a célunk, hogy annyira nyújtózkodjunk, amennyire lehetőségünk van. Ez lebeg azóta is előttünk, hogy nehogy összeomoljon mögöttünk a háttér. A külföld egy folyamatos tapogatózás nekünk.

Kint nagyobb lenne a verseny?

 Nagyobb a konkurencia, másrészt nagyon bebetonozott szabályok vannak, alternatív módokon nem lehet észrevételt generálni, minden azon múlik, kit ismersz. Ezért ott tényleg folyamatosan jelen kéne lenni.

Az észrevétel generálás itthon történik online marketinggel?

Nagyon szeretjük használni a közösségi média felületeket. Ott kísérletezünk, hogy mit tudnak befogadni az emberek. Új utakat keresünk a kommunikációba is, határokat feszegetünk.

Ha egyre többen ismernek titeket, az magával vonja azt, hogy mainstreamesedne a márka?

 Pont ez a célunk, hogy azok találjanak meg minket, akiket érdeklünk, és ne mainstreamesedjünk el. Ez egy zártabb világ.

És nem látsz egy olyan tendenciát a magyar divatban, hogy márkák célközönségei egyre nagyobbak és alacsonyabb áron kínálnak ruhákat?

De, de ezzel nincs is semmi baj. Maradjanak a piacon életképesek. De ezek a márkák, akik nem tudnak még a mainstream vonalon se egyediséget képviselni, hamar bedőlnek.

Olvashatjuk, hogy sok kollekciótokat más művészeti ág inspirál.

Igen régen így működött. Eltelt tíz év, most már kialakult a márkának egy tudatos képe, a kollekció kitalálásánál ma már főleg azok a nő karakterek, vagy élethelyzetek, amiben megismertük őket görgetik tovább a kollekció felépítését. Sok élmény az, ami inkább beindítja a tervezést.

A névadásnak is van akkor egy tudatos feminista üzenete? Az, hogy „Te szép vagy” közvetíti azt, hogy függetlenül a média diktálta nőideáltól érezd jól magad?

Amikor kiválasztottuk a nevet, akkor nem volt. Aztán egy-két szezon után elkezdtünk gondolkodni, hogy mit is jelent a márkánk, akkor gondolkoztunk, hogy jó-e ez a név, akkor átgondoltuk, milyen jelentéstartalmai vannak, így utána teljesen tudatosan építettük azt, hogy lehet máshogy is tekinteni a szépségre. Mind kommunikációban, mind tervezésben. Ezért van az, hogy nagyon szeretünk nem modellekkel dolgozni. Sokkal erősebb és izgalmasabb karaktereket tudnak megjeleníteni.

Ugye a Moholy-Nagyon végeztetek. Látsz egy Moholy-Nagyos nemzedéket, akik befutott divattervezők?

Az osztályunkból, +/- 3 év, elég sokan vagyunk, akik még mindig tevékenyen dolgozunk. Akörül végzett a USE UNUSED, a NANUSHKA, Sármán Nóri is.

 Akkor nyílt meg a piac?

 Nem volt piac… kitaláltuk, hogy legyen! Elkezdtük építeni a márkáink, és szép lassan megteremtődött a piac. Előttünk is voltak tervezők, de ők nem kollekciókat csináltak, inkább csak ruhákat, meg ne dolgoztak külföldre. A mostani osztályok akik kijönnek a Moholy-ról inkább csak folytatják azt, amit mi elkezdtünk. Minden évfolyamból volt, aki valamit elindított. Olyan nagy, újabb váltást nem érzékelek, mint amikor mi indultunk.

Mennyire jellemző akár nálatok, akár a magyar divat szcénában az az önkéntes, energiát nem kímélő elhivatott hozzáállás, ami a szubkultúrákban is jelen van?

 Itthon ez a szakma együtt jár az elhivatottsággal. Muszáj úgy gondolni egy brand alakításra, mint egy óriási befektetésre, igazából magadba, hogy bízol benne, hogy amit csinálsz az jó.

 Voltak mélypontok a 10 év alatt?

Elkerülhetetlen. A válság rettenetesen megérződött. Nem abban az évben, amikor más piaci szegmensekben, hanem utána 2 évvel történt nálunk egy ilyen teljes változtatásra kényszerítő külső tényező. De az nagyon izgalmas volt, akkor erősödött meg leginkább a márkánk, a küldetés tudatunk.

 Ezt talán minden laikus megkérdezné egy tervezőtől, ezért feltesszük: mi értelme van egy-egy hordhatatlan, kifutón bemutatott darabnak, ha amúgy hús-vér nőknek terveztek?

 Mindenképpen kommunikációs a célja. Egyébként meg mindig megtalálják a ruhák azokat az alkalmakat maguktól, amire tökéletesek, mint például Bíborka rózsaszín, arany flitteres tüll szoknyája.

[lilakor-bp-blog]

A küldetés

Projekt munkánk keretében azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy mitől lesz valami egyedi, hol van a mainstream és a szubkultúra határa, és mennyire kell egyensúlyoznia egy fiatal magyar tervezőnek ezen a határvonalon, hogy egyedi maradjon mégis hivatás szerűen tudja megvalósítani álmait? 

Csapatunk megpróbál minél több tervezőhöz ellátogatni, megismerni munkájukat, és ezáltal a fővárosi divat szubkultúráját. Blogunkban pedig szeretnénk sorra venni interjúink eredményeit, tapasztalatainkat.