#magyar divat

[telaviv-delhi]

Los Angelestől eltérően San Franciscoban léteznek "valódi" (Identitás? Klímatudatos? Egészségtudatos?) bringások (mármint nemcsak az underdog meg a 16 év alattiak bringáznak). A tömegközlekedésért eleve csak az fizet, aki akar. Mi többnyire fizettünk, bérletet vettünk... nade politikai korrektség ide-oda-amoda, soha sem fogom megszokni a letolt gatyás fekákat. A letolt gatya, mint az identitás kifejeződése vagymi... Kulturális gap és differerencia, van még néhány furcsaság a világban. Nadehát ezért utazunk, hogy utána szörnyülködve elmeséljük, hogy némely helyeken tetveket tesznek a joghurtba ;)

[sotet-kiralyno]

A csillagokról tudni kell, hogy a káoszból születnek, bonyolult utat bejárva, de amint ragyogni kezdenek a fényük megváltoztatja az egész univerzumot

[orsiisworld]

A létező összes cipőgyártót feljelenteném, hogy egy kicseszett cipőt se tudnak vízállóra megcsinálni

Bezzeg szempillaspirálból gyártják sorban a vízállót..

[atisztaszar]

Magyar divat....és a 80-as évek

Nem a ruhadarabjai voltak a fontosak, illetve nem csak az ingjei, zakói, nadrágjai, és a meg nem nevezhető ruhadarabjai, ahogy ő hívta, szobrai, hanem a mögöttük álló filozófia: légy magad, találd meg a neked tetszőt, provokálj, hord el magad! Király Tamás ruhái nem voltak másolhatók, mint ahogy sorozatgyártásra sem voltak alkalmasak, a ruháit a modelljeire tervezte. Nem azt üzente, hogy ez neked is jól állna, hanem azt, hogy légy kreatív.

60 évet élt. (CanadaHun)

[viking84chef]

Nagyon jó írás, Geszti Pétertől!

Levél Nemecsek Ernőnek

Szia Ernő!

Képzeld, 102 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál 2 éve a 100. Születésnapod alkalmából a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…

Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel: Geszti Péter

[uzemi-kollektiva]

Ez egy tökéletes példája annak, miért kerülöm ezen az oldalon a magyar pártpolitikát. Szóval: van egy létező szar jelenség (kölcsönzött munkavállalók kurva nagy mennyiségben), ebből egy egységsugarú magyar politikus ezt tudja kihozni:

idegengyűlölet

munkahelyeink.hu értékelések szemlézése

homályos feltételezések

tárgyi tévedések

Ha ez a dicsőséges politikus úr vette volna a fáradtságot, felemelte volna a ványadt seggét a monitor elől, kiment volna egy random üzem elé a buszmegállóba, akkor hallhatta volna azt a pletykát, hogy filippínó, vietnámi, tádzsik, stb. kölcsönzött munkások szerződtetésénél az a divat, hogyha indokolatlanul mondja vissza a megrendelő a dolgozót, akkor a teljes, szerződésből hátralévő pénzt ki kell fizetni a kölcsönzőnek, ezért gyakorlatilag kirúghatatlanok.

Addig semmi értelme nincs politikáról beszélni, amíg egy munkásokat érintő valós problémáról ilyen retardált szinten tud csak beszélni egy párt vezetője.

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

7 Prisoners Klasszikus "nagy film" szuper szereplőkkel, realista ábrázolással, drámával. Dickensi karakterek, csak épp a helyszín a mai Brazília.

Everything Everywhere All at Once Úgy jöttem ki a moziból, hogy ebben annyi ötlet és őrület volt, hogy most egy hónapig nem nézek semmit, és még akkor is egy erős hónapom volt. Tényleg ehhez képest a Rick és Morty lassú. Pörgetni kell az agyakat, de ebben elképesztő mennyiségű ikonikus jelent van. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet még fokozni, de biztos lesz olyan.

CODA Az előző film teljes ellentéte, egy egyszerű de nagyon emberi történet, ahol valahogy egyszerűen minden részlet egyben van, minden karakter él. És még kicsit rcsodálkozhatunk egy tök ismeretlen közösségre is.

Larry Talán a Drifter volt az utolsó magyar film, ami nekem 10/10-es volt. A főhős alakítása fantasztikus, de legalább ennyire szerettem, hogy itt azt éreztem, végre nem fentről nézzük a kelet-magyar végek életét. Nincs romantikus máz, de nem is röhögik ki ezeket az embereket. A zárójelenet a Keletiben önmagában is kurva jó.

Close Klasszikus "fecseg a felszín, hallgat a mély" film, amiben igazából kevés dolog történik, de az mégis olyan, mintha egy kicsit velünk esett meg volna (gyerekkorunkban).

9/10, ami igazából szintén nagyon-nagyon jó:

Good Luck to You, Leo Grande Klasszikus kamaradarab, két elképesztő karakterrel és sok-sok gondolkodnivalóval öregedés-nők-szexmunkások témában. Mondanám, hogy feel good, de valószínűleg sokaknak inkább felháborító támadás a közerkölcs ellen.

Parallel Mothers Valahogy Almodovarnak most is sikerült abszolút nézhető, hogy ne mondjam, izgalmas, és közben elgondolkodtató filmet készítenie. És már nagyon bizarrba sem kellett elmenni.

Drive My Car Nem bánom, ha lassú, feltéve, hogy valahová kifut a történet, és itt ez abszolút megvan. Meg hát ki ne töltene el 2 órát Japánban utazgatva?

The Power of Dog Most nézem, hogy lassan 300 elnyert díjnál jár, egyszerűen tényleg parádés, már nem is emlékszem, hogy miért nem 10-est adtam rá. Imádom, amikor egy film úgy ízig-vérig western, hogy a sztorija közben nagyon kilóg a zsánerből.

Rimini Egy kiöregedett osztrák lakodalmas zenész életének minden nyomorúsága a téli Riminiből. Klasszikus egyszerre érfelvágós és közben döbbent röhögős, ha Kaurismaki osztrák lenne, ilyeneket csinálna tuti.

Joyland Az élmény fele, hogy az ember rácsodálkozhat, milyen transzvesztitának lenni Pakisztánban (egyszerre muszlim többségű és egy olyan kultúrkör része, ahol ennek évezredes hagyománya van). De ezen felül is egy tök korrekt dráma, ahol egyébként egy csomó más nagy kérdés is felmerül.

Stutz Ez már-már nem is film, hanem egy hosszú beszélgetős podcast epizód némi képpel, de annak egyszerűen csodálatos. Tényleg nagyon intim és őszinte, és még jó esetben egy kis terápiás hatása is lehet a nézőre.

Végül a 8.5/10-es filmek:

Sunless Shadows Dokumentumfilm egy női fiatalkorúak börtönéből - Iránból. A szövegek szuper erősek, már-már a "nem hiszem el, hogy ezeket nem írta meg valaki" kategória.

A Hero Egy iráni film, amit nem tiltottak be otthon sem, mert nem annyira a helyi viszonyokról, hanem általában a mostanában jellenző "nincs is valóság" életérzésről szól. És még szórakoztató is.

I am Belmaya Itt nem is annyira a film maga az ütős, mint a sztori, aminek valahol a film maga is a része. Egy isten háta mögött élő, helyi szinten is inkább szegény nepáli nő elkezd kamerázgatni, és a végén már külföldi filmfesztiválra hívják, hogy beszéljen az embereknek arról, mit ért el, hogy látja a világot.

Cruella Engem nem különösen érdekel a divat világa, szóval nem hittem volna, hogy pont pont egy 101 kiskutya előzményfilm fogja megmutatni, hogy ebben mennyi kreativitás és őrület lehet, de abszolút ez történt.

Fresh Utálom a klisét, de bírom a horrort, szóval megbecsülöm az ilyen filmeket. Pedig féltem tőle, hogy még végignézni is kínszenvedés lesz, ahogy a főhősnőt szép lassan elfogyasztják. Tiny Cinema Ez a film tényleg teljesen trash, de a benne levő 6 horror sztoriból legalább 3 nagyot üt. Szerintem ebben a válogatásban még soha nem szerepelt semmi, aminek az IMDB ratingje 6 alatt van, na ennek valami 4.6. Nem józan állapotban nézendő, és bírd a bizarr dolgokat.

Sick of Myself Hétköznapi alakokra építő skandináv dráma, némi humorral. Nekem jobban tetszett, mint a Világ legrosszabb embere, ami pedig sokkal nagyobbat ment. The Beasts A falusi nyomor és suttyóság összecsapása a városból biokertészkedni kiköltöző középosztállyal. Abszolút Kelet-Európa a spanyol vidékről - a maga módján mindenkinek megvan a maga igazsága benne. Triangle of Sadness A Square nekem kifejezetten fájt, itt viszont kifejezetten jól szórakoztam, és közben még mondanivalót is kaptam. A 10-estől az térített el, hogy a végét kicsit sablonosnak éreztem.

[hicapacity]

Apám régen azt mondogatta, ha lesz új világháború, azt tankok helyett gazdasági eszközökkel vívják majd. Félig volt igaza.

Jelenleg egy információs, gazdasági és kisebb részben fegyveres konfliktus zajlik, amiből Magyarországot az információs hadszintéren használják az oroszok leginkább (már csak azért is, mert gazdaságilag és hadászati értelemben teljesen jelentéktelen).

A harmadik világháború már jóideje tart, és Magyarország az egyik front, csak nem vetted észre.

A valóságérzékelésünket iszonyatos módon befolyásolja a (közösségi) média. Ha a kormány a szemei elé vetíti, Mari néni képes Karakószörcsögön migránstámadástól rettegni.

A helyi bevándorlók száma zéró, annak az esélye, hogy valaki felrobbantaná a Petőfi Sándor Művelődési Házat vagy a plébániát zéró alatti, de Mari néni legfontosabb problémája mégsem az, hogy hogyan él, hanem hogy ne haljon meg ettől az "iszonyatos fenyegetéstől".

Ráadásul mióta az emberiség tudata egyre inkább az online térbe költözött (napi hány órát is töltesz képernyők előtt?), a valóság már nem az, amit megtapasztalsz, hanem amit az agyad hírekből, posztokból, kommentekből osszerak.

Na EZ az új világháború egyik célpontja. Nem kell Karakószörcsökre tankkal bevonulni, elég, ha Mari néni tudatát szállják meg. Elég, ha a számítógépes vírusokhoz hasonlóan elmevírusokat hoznak létre, és a társadalmakat belülről rothasztják meg.

Mondok egy nagyon közeli példát: a Gazprom által pénzelt Nemzetközi Boxszövetség elkezdi egy álhírrel fűteni a hangulatot az olimpián. (Azt, hogy a vezetője Putyin embere nem én mondom, nem mai hír, itt egy 2022-es cikk róla:

https://insightnews.media/putins-man-in-international-boxing-non-transparent-financing-ignoring-sanctions-lobbying-for-the-aggressors-interests/amp/ )

Egy ilyen látszólag jelentéktelen kérdés, hogy a 66 kilós női bokszban (ugyan, ki a fenét érdekelt ez két hete???) ki szerepelhet és ki nem, akkora úgy lesz, hogy Mari néni is ezzel foglalkozik.

Aztán a szövetség tovább fűti a hangulatot azzal, hogy az oroszok pénzét felajánlja vigaszdíjként a veszteseknek. A csatlós magyar csatlakozik.

Mari néni fortyog.

A valóságészlelésébe szélesvásznon tolul be egy álprobléma. Mármint a probléma valódi: mindenki számára valódi, akit érint, de Mari nénit ez annyira érinti, mint a bevándorlás - semennyire.

És mégis ő ezen agyal, erről beszél, ez alapján haragszik, ez alapján szavaz.

Mari néni valósága elválik az objektív valóságtól - és mivel semmilyen szinten sincsen felkészülve arra, hogy ezt kezelje (például nem beszél nyelveket és úgy nyeli be forráskritika nélkül az összes átlátszó hazugságot, mint gyöngytyúk a meleg taknyot), egy vírushordozóvá válik, aki maga is terjeszti a bomlást.

Mint egy zombiszámítógép, amit megfertőztek, és innentől az ártalmas kód szerzője veszi át felette az irányítást.

Csak nézz szét, hány "agyhalott" ember vesz körül, aki azt üvölti, amire hangolják. És az alapján cselekszik is: utál, feljelent, kirekeszt, megtagad, rombol.

Nemrég láttam egy elkepesztő videót, amelyben egy 1984-es felvételen mesél egy korábbi KGB-ügynök arról, hogy a hatvanas-hetvenes években az volt a feladata, hogy vizsgálja meg, hogyan tudnák az amerikai társadalmat szétbomlasztani indiai guruk tanításán keresztül.

https://youtu.be/IQPsKvG6WMI?si=Pjx8tdAec_vjKvq7

A nagyhatalmú amerikai vezetők feleségei között divat volt ekkoriban indiai jógikhoz járni, és az volt az ötlet, hogy ha befolyásolni tudják a jógikat, azok olyan gondolatokat ültethetnek a feleségekbe, amiket ők tovább adnak a férjeiknek, amiket ők aztán elterítenek Amerikában.

És kapaszkodj: tudod, mi lett volna a cél? Hogy az emberek mesterséges problémákkal foglalkozzanak a valódi problémák helyett.

Hogy Mari néni a genderlobbitól meg a migránsoktól féljen ahelyett, hogy szétnézne és azt mondaná: vajon miért lett szarabb hely Karakószörcsög, mint gyermekkoromban volt?

Szerény véleményem szerint a woke ideológia ugyanezért kelt életre: hogy szétverje a nyugati társadalmakat.

(Vigyázz: amit Magyarországon "wokenak" bélyegeznek az legtöbbször egyszerű emberi jog. Nem arról beszélünk, hogy két azonos nemű ember szeretheti-e egymást megbélyegzés nélkül, hanem hogy mondjuk egy állami támogatás elnyerése során feltétel legyen-e nemi identitás. Magyarországon a woke gyakorlatilag nincsen jelen, de a kirekesztés annál inkább.)

A woke egy olyan viszonyítási pontot hozott létre, amely nem csak megosztó, de tömegeket terel a másik szélsőség irányába.

Így Aunt Marie is álproblémákkal foglalkozik.

Kizártnak tartom, hogy ezt a ziccert, az identitáspolitika hergelését ne használták volna ki a Nyugat ellenségei pont úgy, mint például ahogyan befolyásolták a Brexit-szavazást.

Kizártnak tartom, hogy véletlen, hogy Angliában élve a velem szembejövő online médiatartalmak 80 százaléka szélsőjobbos - és ezt több barátom is tapasztalja.

Kizártnak tartom, hogy ennek ne lenne köze a mostani zavargásokhoz. Vagy ahhoz, hogy tegnap az edzőteremben egy angol burkoló mosolyogva mondta vissza nekem ezek tartalmát.

A harmadik világháború már zajlik. Ha ma Irán megtámadja Izraelt, akkor újabb fegyveres front nyílik. De téged valójában sokkal jobban érint az információs, pontosabban dezinformációs front.

Nem a testedért, a lelkedért harcolnak, mert azt már úgyis követi majd a tested. És egy korábban teljesen ismeretlen (egyébként nem rég Magyarországon is minden probléma nélkül boxolt) algériai nő esete nagyszerűen mutatta meg ennek a hadviselésnek a sikerességét.

Ezt a témát most le kell zárnom, mert bár kéne beszélni még Tiktokról, a Temuról, trollfarmokról, a kínai befolyásszerzésről, amit korrupt politikusok megvesztegetésével és fenntarthatatlan beruházások megfinanszírozásával érnek el - de már így is túl hosszúra nyúlt. Megjött a buszod vagy fel kell állnod a vécéről - ma már nincs idő a részletes kifejtésekre.

Remélem, kicsit jobban érted, miért folyik ez a borzalom körülötted (ha eddig nem volt nyilvánvaló), és talán könnyebb értelmezni ezt a rengeteg csatát, ha elfogadod, hogy ez egy háború része.

Ebben a háborúban nem akartam részt venni, amikor visszavonultam a Facebooktól. Azt pedig, hogy mégis miért tértem vissza, hamarosan elmondom.

-

A képen: Putyin és Umar Kremlev, a Nemzetközi Boxszövetség elnöke.

[angelofghetto]

néhány első szerelem története

Most tudtam meg, hogy nemrég meghalt Szurdi Miklós. Talán legtöbben rendezőként ismerték, esetleg a pletykalapokból, feleségei és gyerekei számáról. (Gór Nagy Mária és Xantus Barbara férje is volt, összesen hat gyereke van.)

Számomra a legkedvesebb Várkonyi osztályt Szerencsi, Szakácsi, Sörös, Szurdi jelentette, aki abból is a négy kedvencem volt, igazi üstökösök, ezt már akkor látni lehetett rajtuk. Velük járt az a Ferenczi Krisztina is, aki Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok tévéjáték változatában Husztival akkorát ment, hogy azóta is folyton idézem.

Emlékszem az osztály vizsgafilmjére (Néhány első szerelem története, tévéjáték, 1974), az ilyen bemutatkozó film akkoriban divat volt a királyi tévében. Csetlő-botló szerelmespárokat játszottak az épp végzős osztály fiatal színészei, különféle párosításokban. Kis történetek csokra volt ez. Belinkeltem volna, de a neten nyomát sem találtam. Kár.

Sörös Sándor arcát nem látjuk annyiszor, mint a többiekét (ő volt az Űrgammák - Xénia láz Dextere), de az egyik legismertebb szinkronhang, pl. Mel Gibson állandó magyar hangja. Szerencsi Éva, a Bob herceg babaarcú szépsége, az Abigél dacos, örök Vitay Georginája 2004. szeptemberében ment el. Szakácsi Sándor a sármos férfi a gyönyörű hanggal és hatalmas tehetséggel, 2007 márciusában. A gyönyörű Ferenczy Krisztina színészi karrierjét később oknyomozó újságíróira váltotta, 2015. júliusában hagyott itt bennünket örökre. És most Szurdi Miklós, a huncut kópé a csapatban (akinek a szeme sem állt jól), most februárban. El sem tudom képzelni 73 évesen. A netes fotókat nem hiszem el :) nekem már mindig az a mosolygós, kócos kamasz marad, amilyennek legelőször láttam.

[pszeudoertelmisegi]

A gyógyító napfürdőtől a Fabulonig

A 20. század elején átalakult a testről való gondolkodás, az új szépségideál a karcsú és sportos alkat lett. Az addig elsősorban a vallás által meghatározott testi létet egyre inkább a sport, a kozmetika és az orvostudomány szempontjából tárgyalták. 1896-os Pallas Nagy Lexikon szerint a „reumás ízületekre, izmokra, idegzsábákra, továbbá anemiás, ideges, gyengült szervezetű” betegeknek ajánlották az orvosok a napfürdőzést. Ekkor még nem volt divat a tömeges napozás, csupán bizonyos gyógyintézeteknél alakítottak ki férfiak és nők számára külön elkerített kerteket napfürdőzés céljából.

(Budapesti Hírlap, 1903. július 19.)

Az 1910-es, majd 1920-as évekre szélesebb körben elterjedt az nézet, hogy a napfény gyógyító erejű, hiánya pedig a szervezet elgyengüléséhez vezet. Emiatt az alapvetően egészséges emberek is – főleg a városiak, akik lakóhelyük és munkahelyük miatt kevesebb napfényhez jutottak a hétköznapokban – elkezdtek napozni. Nyaranta emberek tömegei zarándokoltak a városi strandokra, balatoni fürdőhelyekre, hogy így pótolják a napfénybevitelüket. Sokan addig feküdtek a napon, amíg egészen barnára nem sültek. Orvosok és tanácsadókönyvek már akkor felhívták a figyelmet a napégés és a napszúrás lehetséges veszélyeire, de alapvetően a hangsúly még a napfény jótékony hatásain voltak.

(Fortepan)

Az 1930-as évek második felében az orvosok már egyetértettek abban, hogy a napozás csak mértékkel hasznos, hiszen például D vitaminhoz juttatja a testet, de nagyobb mennyiségben a napégésen túl is komolyabb kárt tud okozni a bőrön. Már ekkoriban megfigyelték, hogy a napnak kitett halászok és mezőgazdasági munkások körében nagyobb a bőrrák előfordulása. Szezon elején napi 5-10 percnyi, később is maximum egy óra napozást ajánlottak, a legmelegebb déli órákban nem javasolták a napfürdőzést. Ekkortájt jelentek meg az első napfényvédő krémek, korábban ezek a termékek ismeretlenek voltak a napfürdőző közönség körében.

(Pesti Napló Képes Melléklet, 1937. június 20.)

Az 1950-es és 1960-as évektől már jóval többször esett szó a napfény ártalmairól az újságok és a könyvek oldalain. A fokozatos napoztatást, a déli órák kerülését és a fej védelmét ajánlották, valamint hosszasan sorolták azokat a betegségeket, állapotokat és adottságokat, amelyekkel nem volt ajánlatos a napfürdőzés. Bár ekkoriban létezett már többféle napolaj és napfényvédő krém, ezeknek a használatát elsősorban érzékenybőrűeknek ajánlották.

(Aprónyomtatvány 1965-ből)

Az 1970-es évektől viszont már mindenkinek ajánlották a különbözőfajta napfényvédő szer használatát, hiszen egyre közismertebb volt többek között a napozás és a bőrrák közötti összefüggés. Magyarországon ekkor a következő napozószer típusokat különböztették meg: napolaj; napozókrém; napozóemulzió; aerosolos napolaj, illetve hab. A márkák közül is válogathatott a közönség. Magyar gyártmányú szerek közül a Caola, az Opera, az Exotic és később a Fabulon állt rendelkezésre. Az egyik legnépszerűbb külföldi napfényvédő márka a Nivea volt. Az 1980-as évekre bővült a kínálat, ekkor lehetett kapni a Sahara, Helia D és a Bronzol termékeit is többek között.

(Magyar Ifjúság, 1971. június 18.; Lobogó, 1978. június 15.)

A rendszerváltás után egyre több termék jelent meg a boltok piacain, egyre differenciáltabb is lett a kínálat. Több faktoros naptejek közül válogathattak a napozók attól függően, hogy mennyire szerettek volna barnák lenni. (A lenti táblázat szerint egy 16 faktoros naptej és egy minimális 2×25 percnyi napozás még porcelánfehérséget biztosított.)

(Ifjúsági Magazin, 1993. július 1.)

Manapság a bőrgyógyászok egyáltalán nem javasolják a napozást, naptejből pedig 50 faktorosnál kevesebbet szerintem jóformán már nem is ajánlanak.

[bdpst24]

A Budapest Select Prezentáció pezsgő kreatív központtá vált a milánói divathéten

A Budapest Select Prezentáció pezsgő kreatív központtá vált a milánói divathéten

A hazai divat és kreatívipari márkák, művészek egy izgalmas prezentáció keretében mutatkoztak be a Milan Fashion Week közönségének 2024. október 19-én a Casa degli Artisti épületében. A Magyar Divat & Design Ügynökség (MDDÜ) egy kreatív társasági térré alakította az esemény idejére a helyszínt, ahol régiós és nemzetközi szakemberek élményalapú esemény alatt ismerkednek meg a magyar kreatívipari…

[fashionhungary]

20 éves a Fashion Awards Hungary díjátadó gála

Soha ennyi sztár nem volt még egy helyen, mint most Budapest szívében, mutatjuk a résztvevőket és a díjazottakat.  Kerek évfordulójához érkezett a budapesti luxusesemény, ami jubileumot is ünnepel: 20 éves a Fashion Awards Hungary díjátadó gála. A divat magyar Oscar díjaként is emlegetett rendezvény fővédnöke idén Pataki Ági volt, aki igazi ikon a szakmában. A több mint 900 fős eseményen…

[apci-blog]

Áder Orsolya

Áder János köztársasági elnök lánya. 16 éves kora óta külföldön él: először Brüsszelbe érkezett a családjával, majd Londonba ment tanulni, ahol a Richmond, The American International University in London felsőfokú képzését végezte el, divatmarketing, menedzsment és üzleti vonalon. Később Zoób Katti, Nanushka és Abodi Dóra oldalán szerzett gyakornoki tapasztalatot, Sanghajban pedig DJ-ként és rendezvényszervezőként is dolgozott. A festés mellett jelenleg az ökotudatos, fenntartható divat kérdései foglalkoztatják.

Áder Orsika (1993-) sem érezte jól magát Magyarországon [apja hangzatai ellenére] , és 10 éve elhagyta az országot. Most Kínában él, és önjelölt festőművésznek titulálja magát. Ez így nem lenne hír, de.... Apuci utasította az összes külképviseletet, hogy rendezzenek kiállítást és magasztalják a kislánya munkáit. Ez eddig 3 milliárd forintba fáj a Magyar adófizetőknek. A program 'Dimenziók művészete' néven fut. (Robert George.)"(Németh György után)

[telaviv-delhi]

Egyszercsak elfogyott belőlünk az együttérzés az emberi roncsok irányába. A nadrágját csövi divat szerint a térdén hordó totálsiker hajléktalan, aki a szaros alsóját mutogatva öt perc alatt sem tudja a bringáját a busz elejére felerősíteni. Persze mitteszisten, nincs pénze buszjegyre, de felengedik, mi meg várhatunk a tűző napin a bringáinkkal a köv buszra, hogy eljuthassunk Val Kilmer galériájába.... Viszont a köv busz egy akciófilm mellett vezetett el :)

Ennyi csövit egyrakáson... Sztem az USA-ban csak a filmekben fordulnak elő kaukázusiak aka fehérek. Kamu, mint a Golden Gate Bridge. A tömegközlekedésen a mutatóban előforduló néhány fehér csövi/drogger/őrúltet leszámítva csak fekák és latinok laknak (a lakás nem elírás). Viszont extrém kedvesek hozzánk a tömegközlekedésben dolgozó buszvezetők és peronőrök (detto fekák és latinok), ritka madarak vagyunk, én például zöld papagájingben :) A magyar BKV-tól eltérően itt sohasem éreztük fenyegetve magunkat, itt sohasem találkozunk pl. feketébe öltözött seggrészeg incelek hordáival (pc korrekten: fociszurkolók).

Fekak vs latinok

Latinok többnyiere fizetnek az utazásért, fekák szinte soha. Latinok többnyire jómunkásemberek, ritka a drogos/hajléktalan/elmeroggyant. Feka utasok többmyire reménytelen esetek. Kerekes,feka hajléktalan érkezik, a mozgássérülteknek fenntartott felhajtható ülésenb (fizetés nélkül) terpeszkedő feka suhamc közönyös-dacosan le sem szarja. A másik oldalon ülő mesztic hispano felpattan, felhajtja az ülést, segit a csövi kerekesszékesnek beparkolni. Attitüdök, melyek meghatározzák a feka meg a latino sorsát.

[metalindex-hu]

SnailGardN – Comfort in Collapse (2023)

SnailGardN – Comfort in Collapse (2023) - https://www.femforgacs.hu/snailgardn-comfort-in-collapse-2023/ -

Underground-körökben már régóta “divat” a HammerWorld ekézése. Én régebben sem tartoztam és most sem tartozom azok közé, akik kígyót-békát kiáltanak a lapra, bár nekem is akadnak velük szemben kritikai észrevételeim. Jelenleg olyan képet fest az újság, mint egy veszélyes vizeken hánykolódó hajó, amely elvesztette az egyik kapitányát, de a másik kapitány, az elsőtiszt, az árboc mester és az összes matróz egy emberként azon vannak, hogy biztonságban partot érjenek. Magyarán Cselő és a stáb érezhetően küzdenek azért, hogy életben tartsák hazánk legpatinásabb hard rock/metal magazinját. Pontosabban a nyomtatott, kézzel fogható újságot. Én drukkolok nekik, hogy sikerrel járjanak! Mert hiába a lehetőségek, információk végtelen tárházát nyújtó internet, mégis, ha nincs a HW és a szokásos CD-mellékletük, akkor talán sosem ismertem volna meg a SnailGardN zenekart. A magazin aktuális számában ugyanis nem csak az általam szintén kedvelt Slowmesh harmadik nagylemeze figyel CD-mellékletként, hanem a fura nevű formáció második albuma, a Comfort in Collapse is. A gyulai származású, ma már fővárosivá avanzsált zenekar számomra eddig totál ismeretlen volt. Anno indusztriális nu metal zenével kezdték pályafutásukat, de szerintem már a 2013-as On the Path című debütáló albumuk is jóval színesebb muzsikát rejtett, mint ami ebből a stílusmeghatározásból sejthető lenne. A friss korong pedig még erre is rátett egy nagy lapáttal! Persze közben voltak tagcserék is a bandában, a jelenlegi felállás 6 éve van együtt.

Bajban lennék, ha meg kellene határoznom, hogy milyen stílusban alkotnak a csigás srácok! Talán a crossover alternatív prog. rock/metal fedné le nagyjából az általuk elővezetett, nem éppen egyszerű muzsikát. Nekem utoljára akkor esett le ilyen szinten az állam egy hazai zenekar anyagának hallatán, amikor megismerkedtem az Antares lemezeivel. És igen, akad is jó pár hasonlóság a két banda között. Egyrészt a több stílusból merítő színes, változatos zene, másrészt a magyar, de megkockáztatom: nemzetközi szinten is kiemelkedő éneklés és basszusgitár játék. E kettő, mármint az ének és a basszusgitár az Antares esetén ugye egy ember (Kolosai Fecó) érdeme, míg a csigáknál Nagy Attila énekel valami embertelenül magas színvonalon, Opra Tamás pedig a bőgőzés nagymestere. Tamás a zenélés mellett a képzőművészet terén sem vall szégyent, lévén ő készítette a lemezborító grafikáját. Ami elég beszédesre sikeredett! A lemezen végigvonul egy laza koncepció, keretes szerkezettel operál, hisz az instrumentális introként és outroként is fölfogható Collapse és Comfort közül előbbi beránt abba a speciális hangulatba és zeneiségbe, ami a SnailGardN sajátja, utóbbi pedig szépen zárja le ezt a különleges atmoszférájú utazást. Sok album esetében céltalannak, semmitmondónak érzem az intrókat és outrókat, itt viszont úgy érzem van funkciójuk! A Collapseból kibontakozó Wannabe, a mélyre hangolt gitárokkal valóban úgy kezdődik, mint egy nu metal dal, de hamar előjönnek olyan finomságok, amik a szó eredeti értelmében vett progresszió irányába mutatnak. Attila pedig már ebben a dalban akkorát énekel, hogy arra nincsenek szavak! Ott van a srác torkában Einar Solberg (Leprous), Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation), Mike Patton (Faith No More, Mr. Bungle, Fantomas), a néhai Chester Bennington (Linkin Park), Brandon Boyd (Incubus), stb. Nagyjából bármit meg tud oldani a hangjával.

A Dogsban pl. egy korai Papa Roachos rap betétből vált át olyan mesteri, dallamos screambe, hogy az valami hajmeresztő! A számot pedig szemérmetlenül erős a capella énekléssel vezeti fel. Olyan szintű zenei szabadságot, befogadható eklektikát érzek a Comfort in Collapse lemezben, ami mondjuk a Leprous, általam leginkább kedvelt Bilateral albumára volt anno jellemző. Mekkora nóta már az Idle is! A refrénje alá betett “tucc-tucc” sem zavaró, sőt! Igen, a csigás srácok, a popos megoldásoktól sem félnek, ügyesen, igényesen adagolják ezeket is! Hajdú Áron a fifikás dobolás mellett frankó effekteket is pakol a dalokba. De ha már három tagot megneveztem a négyből, akkor nem hagyhatom ki Nagy Norbit sem, aki Attila öccse és a zenekar gitárosa. Ugye az ének mellett Attila is gitározik (ami élőben ekkora éneklés mellett nem lehet egyszerű!), nem tudom hogyan osztották meg egymás között a témákat, de pl. gitárszólók nem igazán bukkannak fel a lemezen, de amikor igen, akkor ütnek! A Wannabeben hallható pl. zseniális! A Five Minutes szólója, meg amúgy az ének is totál (talán kicsit már túlságosan is) Matt Bellamy (Muse), de maga a dal ettől még roppant erős. A vége felé itt is hallható egy kórus. Hogy már ebben is azon barátaik vokáloznak-e, akik a Swansongban, vagy csupán a zenekar tagjai, azt nem tudom, de lényeg, hogy szépen szól! A Departures and Arrivals tompított kezdése, majd indusztriális, táncba hívó lüktetése sem piskóta, mint ahogy a Bends rock n’ rollos ütemei, funk-metalos megőrülései sem kispályásak! Tomi slappelései a durvulós részek alatt szintén ülnek. A dal felénél hallható leállás pedig olyan szinten hangulatos, hogy a Zeal & Ardor mellett még Ihsahn neve is beugrott. A 6. perc körül Attila kb. olyan gégemetszett hangon ordít, mint a norvég kult énekes/gitáros! Nemcsak a leghosszabb, de a legprogresszívebb szerzemény is egyben a Bends. A Terminus pedig a legrövidebb vokális dal, még az extrém énekes részek ellenére is játszhatnák a rádiók! Simán felfért volna a KoRn dubstepes albumára, sőt szerintem fölfelé lógott volna ki róla!

A kvázi lemezzáró Swansongban hallható a legtöbb rap, amolyan Fred Durst stílusban elővezetve. Nem mondom, hogy e nélkül nagy hiányérzetem lenne, de a refrén szerencsére feledteti, ellensúlyozza a verzéket, főleg amikor a csapat baráti köréből verbuvált kórus is becsatlakozik! Eme kórusban ott dalol Fecó is, szóval nem hiába emlegettem az Antarest, jóban vannak ők a csigákkal! A nóta lecsengése, amolyan közhírré tétetik, “kisbírós” stílusban történik, csupán egy kisdob/pergődob kíséri a kórust. A Comfort-féle zárás után pedig nem érzem magam diszkomfortosan, sőt, inkább újraindítom a lemezt!

Megleptek a srácok ezzel a színvonalas albummal, a Hammernek pedig hálás vagyok, hogy általuk megismerhettem a SnailGardN zenekart!

[onsieluenkeli]

Amit most írok, ez is érdekes, és tipikus Magyar...

Figyeljétek meg hogy tényleg mennyire, de mennyire, de mennyire stigmatizálóak még mindig sokan. Főképp az idősebbek élen járnak ebben is. Az átkos rendszerben szerintem még kifejezetten divat is volt így gondolkozni, kommunikálni, humorizálni, és értelmezni a másikat. Elképesztően sok sztereotípia alapú stigmát tud teremteni a magyar... Sőőőt én még azt is el tudom képzelni, hogy akik úgy gondolkoznak, a lelkük mélyén élvezik is a bántást! - Zabálós kövér, ostoba rendőr, tolvaj politikus, retkes cigány, patkány zsedo, hálapénzes orvos, ütnivaló tanár, büdös bagázs, nyájas olvasó stb... <- pedig mindegyik ember.

Ott van nálunk az Anya ami egy gyönyörűen kitalált megnevezés egy gyermek és a szülője között! Magyarországon ha valaki anyává válik, onnantól kezdve egy életre elfelejtheti emberi mivoltát, és tényleg mindenki már csak Anyának tartja. A portás, a zöldséges, az orvos, a boltos, a kollégád, a főnököd, a rendőr, de még a tavaszra visszatért kapualjba fészkelő csöves is -  Kedves anyuka - nak szólítanak, hívnak, gondolnak rád!

A Telexesek krvajól megírták ezt

+

A Flórával csupán csak iciripicirit játszottuk ezt, én az 1 kezemen meg tudom számolni hányszor mentem bele. Szeretet. De tudtam mekkora lavina lehet... Befejeztük.  És hihetetlen, de még mindig rajtunk, ránk asszociálva, 2023-ban is vannak olyan idősek, akik zaklatnak, gúnyolódnak ezzel! Anya/gyerek/mi = még mindig be van akadva erre a lemez. És ráadásul nincs is közük hozzánk! Ha olyannak is gondoljuk egymást, ha játszunk, akkor sem lenne szabad amúgy egyetlen egy kivülállónak se belepofáznia! A retardált, öregedő nők ezt már nem képesek megérteni! És ahogy bunkóskodnak velünk, holnap ugyanazt megteszik másokkal...

Nem csináltunk semmit.

Továbbra sem.

Rosszat pedig pláne nem.

Az előző posztom sem gügyőgéssel íródott, és önzetlenül mindenkinek szólt... És még most is van olyan görcs nő, aki akkor is a hátunk mögött aláz egy kört (wmn) „anyukázással”.

Miért kell zaklatni?

A 40 év alattiak akik éltek már külföldön, vagy egyszerűen csak normálisan vannak szocializálódva az elfogadóbb, sztereotípia és stigma mentesebb 21. századhoz... értik azt, amit írok!

.............................................

Azt is észrevettem, hogy mostanában megint Idősek sunnyognak és próbálnak manipulálva oltogatni valakihez. Idősek szórakoznak rajtunk. Trollkodnak, stigmatizálnak. És képtelenek leállni. (Az ilyenek szokták röhögve agyon zaklatni a saját unokájukat is)

Péterfiy Gergely 13.-án egy olyan nyomorult írással asszociált rám, hogy „mindenkit lelövök”, miközben 5 nappal korábban volt az Apám halálának az évfordulója. 🖕🤬🖕

Most éppen azzal az írással jött sunnyogva, hogy „CD-ket gyűjtök, és mennyire zavarja az asszonyt".

Igaz  2023-at írunk, senki nem gyűjt CD-ket, és a mai huszonévesek azt se tudják mi az...

Hogy a francba jött hozzám az a baromság?

Akik emlékeznek, azok jól tudják, hogy egyszer régen, amikor felhúztam magamat a napi szintű milliónyi Facebook oltogatás és manipulatív kép-játék miatt, kínomban készítettem néhány nyilvános mappát a Google oldalamon. Összesen volt az egészben talán 1000 kép, vagy kevesebb...

Az Interesting mappám közepén kezdtem el írni, több mint 1 éven át, és akik olvasni akartak, muszáj volt nekik mindig legörgetniük és végig nézniük mennyi minden FONTOS dolog vesz MÉG minket körbe! (Hetente meg volt a minimum 30.000, de megesett a 150.000-es nézettség is). Úgy írtam, hogy mellette mutattam egy érzékenyítést is. - Nem bánom, sosem fogom bánni!

A zenék pedig szintén inspirációs okokkal lettek megtalálva!

Persze voltak már akkor is olyan seggfejek akik mindenben a gúnyokat találták meg, a bántást, a röhögést. Akkor is az volt a probléma velem, hogy „képeket gyűjtök”. Erre a csajok is reagáltak, és szintén elkezdtek „mappázni”. A Flóra tízszer annyit gyűjtött be mint én! Vagy többet... Másként, de bele állt ő is. – sosem bántottam, gúnyoltam, vagy röhögtem körbe ezért.

A zenékkel ugyanez a helyzet. Tízszer többet szedtek össze a lányok mint én, csak azért hogy ne legyek gúny céltábla.

Arról nem is beszélve, hogy mi múzsák lettünk, nem kevés előadónak.

És akkor eszembe jut Munk Veronika, és a férje elképesztő lemezgyűjteménye... Eszem ágában sincsen bántani őket, lenézni azt a szenvedélyt, örömöt. Inkább szimpatikus a szememben hogy úgy is szeretik, és elfogadják egymást.

.............................................

Ti mikor láttok olyat hogy én, a Flóra, fiatalabbakkal szórakozunk? Mikor láttok olyat, hogy eldöntjük egy huszonévesnek az életét? Ti mikor láttok olyat hogy manipulálva Trollkodunk velük, és röhögve stigmatizálva gondolunk rájuk?  

Tiszteletben tartjuk őket, és értjük ezt ⤵️

.