myregularaddiction - Tumblr blog

myregularaddiction · 7 hours ago

Text

Albi kerestetik Budapesten- kérlek, segítsetek!

Hát sziasztok.

A legutóbbi posztom elég depresszívre sikeredett. Azóta annyi a változás, hogy elkezdtem gyógyszert szedni, ami hat, plusz felmondtam a mérgező munkahelyemen és 30-án kezdtem volna az új helyen. De sajnos nem tudok, mivel az exem 1 hete szombaton, 3 hónap együttélés után úgy döntött, hogy neki ez így túl sok. Nem részletezem, maradjon a magánügyünk. De nagyon padlóra küldött :(

Én miatta hagytam ott az olcsó és jó albérletemet, amit azóta sajnos már kiadtak, így most ismét otthont keresek egy nem könnyű lelki krízis közepette.

Az új munkahelyemmel beszéltem, rendesek, július 14-ig várnak rám, de utána már nem biztosan.

Szóval kérlek, most tényleg nagyon kérlek titeket, ha tudtok olyan lakásról, ahol a tulaj normális és szintén normális, megbízható bérlőt keres, akkor gondoljatok rám.

Az alábbiak a paramétereim:

1,5 szobás álom lenne...vagy galerias/vagy nagyobb méretű, picit leválasztható 1 szobás kedves kis lakás

Gépesített (hűtő, mosógép, tűzhely, klíma ha van - nagyszerű!)

Bútorozott (itt főleg szekrényre és ágyra gondolok)

Emeleti (földszinti és szuterént nem szeretnék)

Minden egyéb extra szuper: kád és erkély (álom, édes álom)

A területileg lehet belváros vagy nyugisabb környék is, de a Nepligetet 30-40 perc alatt szeretném elérni tömegközlekedéssel.

Anyagiak: maximum 190 000 Ft + rezsit tudok fizetni.

2 havi kaució nem akadály.

Tényleg nagyon hálás vagyok minden segítségért!

(Kérlek, ne írjatok olyat, hogy lehetetlen és ez kevés pénz és a többi, így is a 0-ról szedem össze magam, nagyon nehéz most)

47 notes · View notes

myregularaddiction · 16 hours ago

Text

Emberi történet

Isaac barátom pénteken lediplomázott Bécsben, ezzel ő lett az első azande antropológus (ami elég vicces, hiszen).

Pénteken kapta meg a papírt a CEU-n, ő az első dél-szudáni diák az egyetem történetében a koordinátorok szerint. Teljesen hihetetlen a története, és az egyik legjobb dolog életemben asszem, hogy picit segíthettem ebben.

2019-ben hallottam először Isaacről, az Ugandában, dél-szudáni menekültek között kutató antropológus barátom említett egy fiatalembert, akivel egy menekülttáborban találkozott. Kockás jegyzetfüzeteket írt tele interjúkkal, meg egy kölcsönbe kapott mikrofonnal népdalokat és meséket gyűjtött. Bruno haverom készen volt a csávótól, felvette kutatási asszisztensnek, és gyűjteni kezdett neki valamilyen egyetemi alapképzésre, hogy talán valamilyen módon egyszer majd Európában tanulhasson. Issac addigra kétszeresen menekült, egyszer még pár éves korában Kongóba menekült az egész családja a Lord's Resistance Army elől, apja meg is halt pár éves korában, egyedül maradt sok testvérével és anyjával, egészen kicsi korától kezdve dolgoznia kellett. Az iskolája egy mangófa alatt volt, a szabadban, egy tanár jutott mind a 200 diákra. Legalább franciául megtanult. Utána visszatért Dél-Szudánba a függetlenség kikiáltása környékén, és még középiskolát is elkezdhette pár év csúszással, és egy családi jóakarónak köszönhet��en nem Yambióban (ahonnan származik), hanem Yei-ben tanulhatott egy bentlakásos gimnáziumban. Ahogy érettségizett, elérte a polgárháború Yeit, és 2017-ben átmenekült - ezúttal egyedül - Ugandába. Hivatásos menekült lett, emiatt semmilyen munkát nem vállalhatott Ugandában, csak telt az idő. Szabadidejében a többi azande menekült élettörténeteit, meséit, álmait, dalait rögzítette, több ezret. Csak úgy, mert érdekelte. Szóval befizettük a legmegfizethetőbb ugandai olyan BA képzésre, aminek bármi kicsi köze is van ahhoz, amivel később foglalkozni szeretne. A hetednapi evangelisták egyeteme hirdetett BA in Peace and Conflict Management Studies kurzust, oda. 2021-re végzett, ekkor írtam rá először. Addigra elkezdett egy blogot vezetni az azande népcsoport szokásairól. Megbeszéltük, hogy jelentkezik a CEU-ra, a költségekkel ne törődjön, majd ha esetleg összejönne az ösztöndíj, akkor majd erre visszatérünk. Megírtam életem legjobb recommendation letter-jét. :D

Annak rendje és módja szerint fel is vették, ráadásul olyan ösztöndíjjal, ami a megélhetését is fedezi (nagyon szerényen) Bécsben. Az első keserű pirula a vízumjelentkezésnél érte, mert az osztrák konzul Kampalában közölte, hogy a dél-szudániaknak Etiópiába kell menniük vízumért, hiába ugandai lakcímmel rendelkező menekült. Elutaztattuk, tettünk egy csomó pénzt a számlájára, hogy úgy tűnjön, mintha lenne neki, így tudott vízumért jelentkezni. Az osztrák hatóságoknak lett volna 12 hete dönteni, szeptemberben elindult a suli, de vízum még sehol sem volt. Isaac a menekülttáborban egy áram és internet nélküli kunyhóban lakott, minden nap 10 kilométert gyalogolt egy Total benzinkútig, hogy be tudjon lépni online. Az egyetem olyan október-november magasságában mondta, hogy ez így nem megy, de várják szeretettel egy évvel később, az ösztöndíj is megvárja.

Decemberben hívta a nagykövetség, hogy megkapta a schengeni vízumot, és legyen nagyon hálás. Mondta, hogy kösz, és akkor egy év késéssel, de megy szeptemberben tanulni. Mondták hogy semmiképp, mert schengeni vízummal a kiállítás dátumától számítva 3 (vagy 4? már nem emlékszem) hónapon belül be kell lépnie az EU-ba, különben a vízum elveszik és sose kap újat. Pánikba esett. Szereztem neki ingyen egy szobát Budapesten, meg elintéztük a CEU-nál, hogy felvették egy online is végezhető vizuálantropológiai kurzusra április 1-től, így teljesen legális volt a tartózkodása. Pénze nem volt persze semmi, de az utazásig hátralévő időre szerzett egy melót Dél-Szudánban egy kutatóintézetnél. Repjegyet meg vettem neki Európába.

Szóval minden sínen volt, ekkor, 2023 márciusában találkoztunk végre először élőben, két évvel azután, hogy elkezdtük szervezni a tanulmányait. Kutatni mentem Dél-Szudánba, de nem Yambióba. Viszont mondta, hogy mindenképp találkoznom kell az anyjával és a nagyanyjával, mert azt hiszik, szervkereskedő vagyok. Erre nem lehetett nemet mondani, lementem négy napra, de megdumáltuk, hogy akkor segít egy régóta tervezett kutatásban (ezt azóta megírtam, és Isaac is írt egy tanulmányt akkori kutatásáról).

A kunyhója előtt találkoztunk, kezében egy nekem készített, kicsinyített gugu dobot fogott. A korábban már említett haveromtól kapott életében először egy okostelefont, aminek kitanulta a kameráját, és a semmiből forgatott egy teljesen nézhető dokumentumfilmet ennek a ceremoniális dobnak a történetéről és készítéséről:

youtube

Bécsben a reptéren vártam egy hónappal később, a nyár eltelt munkával és Balatonnal (a kép a balatonfelvidéki Köveskálon készült, ahol kislányom és Brunó kislánya Isaacen doboltak). Csodálatosan nem volt képben Európával, nem ivott még soha szénsavas vizet, nem értette a mozgólépcső működését, és még ezer dolog minden nap. Kurva sokat röhögtünk. Szeptemberben végre elkezdte a sulit, és azt hittük, innen minden sínen van.

Sokat panaszkodott fáradtságra, de hát azt hittem, sokszorosan menekült, nyílván fáradt. De szeptemberben végre lett biztosítása, ezért elment életében először egy orvoshoz. Kiderült, hogy születési szívhibája van, lyukas a szíve, és nem pumpál rendesen, és 30 év alatt el is deformálódott. Azonnal meg kell műteni, közölték vele, mert hónapjai vannak hátra. Mondta, hogy neki most szemesztere van, majd annak a legvégén lehet csak műteni, mert nem lesz több esélye tanulni. A vizsgaidőszak első napján megműtötték, nyílt szívműtét, leállítással, műszívvel, mindennel. Az intenzív osztályon már írta az esszéit. Pár héttel később felhívott, hogy a másik vonalon éppen valami ápolóval beszél, és mondjam már el neki, mi is az a szanatórium. Mondtam neki, hogy nincs időm elmagyarázni, de mondjon igent.

Innentől már tényleg fáklyás menet volt, nyáron terepmunka otthon, másodévben még több esszé és tanulás, majd belerokkant, de lediplomázott, 3.79-es átlaggal (a 4.00-ból), A- szakdolgozattal. És szeptemberben kezdi a doktorit Durhamben, az oxfordi egyetemhez tartozó Pitt-Rivers múzeummal közös finanszírozásban. Persze csak akkor, ha kap angol vízumot. Elviekben arra már jelentkezhet Kampalában. Nagyon csípem ezt a csávót.