nikipszilon

[nikipszilon]

Ready for the wedding ^^

[nikipszilon]

Almaleves és pupusas ^^

[nikipszilon]

Szeretem a tüzet... *.*

[nikipszilon]

Miből lesz a leánybúcsús torta...

[nikipszilon]

gondolkodó.

  – Érdekesek ezek a családi kis becsípődések… – Gondolom, miközben a törülköző jótékony puhaságába burkolózom. A koszt, a város porát, a másik test nedvességét lemoshatod magadról, az élet szennyét nem. A ruhák még őrzik ideig-óráig a meggondolatlanul édes pillanatok illatát, a kitartóbbak akár néhány napig is, de aztán ez is elmúlik, mint annyi más. Visszatér a hétköznapok nyomasztó fülledtsége, és újra ott találod magad a saját magad összekuszálta hálók sűrűjében.  – Na, mintha tudnék én filozofikusan gondolkodni. Nem, most erre nincs idő... – Felöltözöm, összepakolok, cuccok le a kocsiba, mindjárt indulhatok Mamáért. Azért az ember nem véletlen születik egy családba, nem véletlen születünk, és nem csak kibújunk egy tojásból, valahol a sivatag közepén, vagy tudom is én. Ah, megint gondolkodom, kapkodni kell, mindig ez van. Oké, megvagyok. A végén még a fekete csipkebugyi is meglesz, a sarokból a táska mélyén landol, és mehetünk. Jó, hogy eljött, hogy nem kell egyedül hazavezetnem, sok volt ez a pár nap. Örülni, félni, ellazulni, szorongani, élvezni és félni… Nem pont erre gondoltam, mikor belevetettem magam hosszú évek utáni első „egyedülálló” nyaramba – milyen buta divatszó, Istenem! Oké, gondolat kikapcs’, irány az autó, kulcs fordul, végre úton, hazafelé, jó lesz otthon. Gondolkodni.  – Köszönöm, hogy eljöttél. Nem, semmi extra. Na, jó… de ezt még Anya sem tudja… – És először tényleg nem értem, miért mondom el az egészet, mindent, mindent… De semmi sincs ok nélkül.  Az fura, mikor rájössz, hogy nem vagy annyira egyedül a világon. És hogy nem te vagy az első, aki hibákat követ el. Hibákat? Vannak egyáltalán hibák az életben? Dehogy. Mindennek van valami értelme. Ennek az egész katyvasznak például az, hogy felismerd, hiába választ el több generáció, valahogy genetikailag van valami elcsúszva. Az durva, mikor rájössz, mennyire ugyanazt éled, mint kettővel fentebb a családfán. Tanya vagy kisváros, tökmindegy. Babetta vagy iPhone, tökmindegy. A Sors nagy direktor, de csak a színpadkép változik, a sztori ugyanaz. Neked ugyanúgy meg kell hoznod a döntést, ahogy előtted pár évtizeddel. Akkor is, ha a legközelebbi felmenőd történetesen képes értelmes döntéseket hozni, viszonylag kis hibahatárral. Hát, te nem.  Mindjárt 22 vagy, a trendi pszichológiai-szociológiai kifejezések szerint éppen „kapunyitási pánikod” van, kösz, szociomókusok, legalább van mire ráfognom. Csakhogy nem stimmel. Mert ha ez az „Y generáció” vadiúj problémája, a nagymamámra mit mondanátok? Persze, 50 éve máshogy fogalmazták meg, és azóta abszolút emancipáltak vagyunk állítólag, meg miénk a világ, tele lehetőségekkel. De az alapvető kérdések ugyanazok, csak máshogy mondjuk.  Vénlánynak maradni vagy futni a kocsi után, ami nem áll meg, mert nem szabad megállnia? Várj, lefordítom: Boldogtalannak lenni egy kapcsolatban, ahol nincs kémia, vagy várni a mindent elsöprőre, kockáztatni az újabb csalódás(oka)t? Feladni a biztosat a bizonytalanért? Miért? A boldogság csalfa délibábjáért?  20 évesen pártában maradni – 35 felett szülni? Ne álltasd magad: a kettő ugyanaz.  Biztonság vagy kaland? Női ösztön vagy szív?  Te melyiket választanád?  Én mit választok?

[nikipszilon]

A "túl fiatal vagyok ahhoz, hogy" kezdetű mondatok mindig öncsalássá válnak. A Sorsnak vagy Istennek, de legalábbis valami fentebbi dolognak dolga van veled. Nem fontos, hogy te mit gondolsz erről vagy az életedről vagy bármi másról. Ha úgy van kitalálva, bizony meg fog történni veled minden, ami úgy tűnhet, "áh, velem tuti nem." De igen. Ezt jó, ha az eszedbe vésed. Olyan nincs, hogy túl fiatal vagy... A halál mindig ugyanott vár, az utad végén. És értelmetlen tipp-mix azt találgatni, hol jársz az utadon. Carpe diem, tanuld meg végre - amíg nem késő. Most.

[nikipszilon]

Új jelszó, hogy végre gépről is tudjam használni. Nem mintha sok írnivalóm lenne. Útkeresés, már megint vagy még mindig, vagy tudja a fene. Honnan és hová és miért. Csak az biztos, hogy úton, hogy nem megérkezve. Lehet, hogy már fel se tűnne a megérkezés. Lehet, hogy már megérkeztem volna, csak már annyira hozzászoktam közben a céltalan meneteléshez, hogy észrevétlenül átgyalogoltam a saját kis utamon - keresztben, vagy talán átlósan, mindegy is. Csak az biztos, hogy nincs semmi, ami biztos. Vannak ezek az emberek, akikbe mindig belekapaszkodsz a gödör szélén, akarommondani, az alján, és ennyi. Az életed egyetlen biztos pontjai, mikor egy pillanatra összenéztek az út közben, a ki nem mondott kérdések visszatükröződnek, a bizonytalanság a bizonytalanságot kioltja, elsimul egy kicsit a homlok (huszonéves bőr, de már felsejlik egy-két barázda), még talán egy mosoly is belefér, aztán a pillanat elmúlik, és újra ott ténferegsz az úton, vagy még inkább mellette, a szélén csak legfeljebb. És várod, hogy hova érsz.

[nikipszilon]

Finally, I've got some free time. ^^ Smell of a new puzzle, mmm.

[nikipszilon]

"Hurrá, itt a nyár!"-saláta

[nikipszilon]

Most már tényleg teljesen Elveszve a lelkemen Eluralkodó, mindent Betöltő páni félelemben.

[nikipszilon]

Álarc

Még most sem bírtam levetkőzni. Elmondanám, de még a telefon is érezte, hogy most jobb kikapcsolni. Egy cím(ke) maradt.

[nikipszilon]

Semmi sem valódi, csak a fájdalom. Az összes emberi érzés és a világ is csak illúzió. Egyedül a keserűség az, ami ilyen gyomorba vágóan igazi.

[nikipszilon]

Egyedül Talán rosszkor Vagy csak rossz helyen Rosszul élve az életet Egyedül Talán máshol Biztos jobb lenne élni Más emberekkel találkozni Egyedül Talán bennem Itt belül van a hiba tényleg Én csak magamat nem viselem el

[nikipszilon]

Dörög, villámlik, csapkod a szél, én meg rettegek, mint mindig.

És nincs, aki magához húzna, a paplan alatt nem ölel senki…

[nikipszilon]

Társtalan tervek a fájóan csöndes éjszakában. Bűntudat az elpazarolt (?) évek miatt. Életem legboldogabb időszaka? Valamit nagyon rosszul csináltam...

[nikipszilon]

Beadandóírás ^^

[nikipszilon]

Főztem :-) Spárgás póréhagyma-krémleves és csirkemell túrós bundában