piinkbubblee

[piinkbubblee]

Teltek a napok, sok idöt töltöttünk a barátainkkal együtt és külön-külön is.

Márciusban elkezdödött a nögyógyászhoz, védönöhöz, orvoshoz járkálás.

Közben zajlottak az események:

- A testvéremnek megkérték a kezét.

- Megváltoztattuk a lakcímünket a kis lakàsunkhoz.

Karanténba tették X-et, rólam senki nem tudott, hogy ott laknék, de nem is volt ellenörzés és hasonló, mint annó.

Említettem, hogy megkérték a hugomat, rá egy hétre már össze is házasodtak. Tudom, csúnya dolog, de nem voltam az esküvön, nem csak a karantén miatt, hanem, mert nem tartom öszintének ezt a kapcsolatot, nem érzem teljesen boldognak öt. ..Hátha tévedek..

Betöltöttem a 12. hetet, ami annyit takar, hogy hivatalosan is kismagzatunk volt.

Március 30-án, este feljött X nagynénje. Nem szólt semmit, zokogni kezdett. X is azon nyomban sírva fakadt. Sajnos az anyukája más helyre került. Annyira hihetetlen, több sikeres mütéten is átesett, élni akart, küzdött, vàrta az unokáját. Jobban volt.

Állítólag a halál elött mindenki olyan energiát kap, ami élete legboldogabb pillanatának tünik. Aztán, mint valami búcsú után, továbblép.

A következö hetekben mindenfelé járkáltunk, a lényeg az volt, hogy ne üljünk a négy fal között.

Próbáltam minél inkább támogatni, mellette lenni, szeretni. Visszagondolva sajnos nem tudtam teljesen odatenni magam, mivel nem voltam teljesen jól lelkileg.

[piinkbubblee]

Február 15-én este elmentünk a nögyógyászomhoz és X-en kívül vittem magammak L-t is. Még ök viccelödéssel próbálták oldani az izgatottságot, én feszült voltam, nagyon izgultam, féltem. Próbáltam magam megnyugtatni, amire volt böven idö, mert rengetegen voltak a váróban.

Annyira összefolyt az idöérzékem, nem tudom mennyi perc, óra telhetett el, lassan mi kerültünk sorra. X bejött velem a vizsgálóba is, még L megvárt továbbra is izgatottan a váróban.

Beszélgetni kezdtünk, elmondtam az észrevételeimet. Az orvosom kérdéseket tett fel, ami teljesen arra utalt, hogy beigazolódott a félelmem. Átmentünk a vizsgáló részhez, hüvelyi ultrahangot csinált és tessék. Ott volt egy apró kis buborék. Akkor 6 hetes voltam, amit meg is örökített egy ultrahangképpel. Majd miután felöltöztem folytattuk a beszélgetést, elmondott minden aktuális, fontos információt. Márciusban találkozunk ismét.

L azonnal ölelgetni kezdett minket és vigyorogva nézegette a kis buborékot. Elmentünk picit kocsikázni. X anyukája kórházban volt, így felhívtuk öt telefonon és közöltük vele, hogy boszorkány, bejött a jóslata.

Annyira nagy boldogsággal reagált rá, nem láttuk, de a hangja mindent elárult, hogy élete legszebb pillanata ez.

Hagytuk is pihenni és tovább mentünk X barátjához és párjához. Ott voltak a barát szülei is. Nem mondtunk semmit csak megmutattuk a képet a kis buborékunkról.

Teljesen lesokkolta öket, a barát és szülei örömmel fogadták, a párja a sokk hatása miatt nem nagyon tudta lereagálni.

Másnap ki kellett mennem a szüleimhez egyedül, mert a KRESZ-hez szükségem volt az orvosi alkalmasságira. Kerültem a családomat szinte egész nap, csak a szobámban vagy kint voltam a kiskutyámmal.

A vizsgálat előtt lesétáltam a testvérem munkahelyére, megmutattam a képet. Elkezdett nevetni, hogy hülyéskedek. Megmutattam a tesztel a képet, amin benne volt a hasam is így már komolyan vette és kérdéseket tett fel szinte mindenről. Például, hogy megtartjuk e, tervezett volt e, örülök e neki és hasonló.

Az orvos után hazasétáltam és pár óra múlva megérkezett X is.

Már lassan indultunk, mire X irkálni kezdett, hogy kezdjek bele, mondjuk el a hírt.

Nem kezdtem.

Elbúcsúztunk a családomtól, kimentünk apukámhoz a garázsba is, beszélgetni kezdtünk és egyszer csak kijelentettem, hogy mondanom kell valamit.

Azonnal egymásra néztek ijedten, hogy mit csináltunk már..

X elöhúzta a farzsebében lévö ultrahangképet, határozottan közölte, hogy “Nektek unokát”.

Annyira örültek neki, mosolyogva nézegették a képet. Bennem akkora feszültség távozott, hogy elkezdtem zokogni. A kiskutyám a történtek közben is végig védelmezöen mellettem állt. Annyira imádom és hálás vagyok neki.

X családja felé menet, nagyjából megnyugodtam. Majd mikor az apukája munkahelyére értünk ismét elötört, bàr màr kevésbé intenzíven.

X megmutatta a képet és közölte: “ Gratulálok, nagypapa leszel “. Ö is nagyon aramyosan fogadta a hírt, még el is érzékenyült.

A következö kör X további családja volt. Mindenki elérzékenyülve és boldogan fogadta.

[piinkbubblee]

2021. Január 19-én 2 éve már, hogy randizni mezdtünk. Hihetetlen, sokkal többnek tünt.

A szülinapomat megünnepeltük a családdal. Finom vajkrémes epres tortát kaptam, a kedvencem. Másnap a legjobb barátnömnél ünnepeltünk, hétvégén pedig szombaton és vasárnap is nálam ünnepeltünk még vele és pár közeli barátnömmel. Nassoltunk, 18+ Activityztünk, beszélgettünk, képeket készítettünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Eltelt egy hónap, beköttettük a netet, tvt hisz már itt lakunk. Nagyon sokat találkoztunk a barátainkkal, együtt is de leginkább külön voltunk.

Hamarosan valentín nap, megrendeltem a meglepetést. Ami viszont eléggé aggasztott, hogy már két hete késett a menstruációm. Görcsöltem és sokszor volt olyan érzésem, mintha…Rohantam a toalettre szinte óránként.. SEMMI.

Február 12-én megcsináltam az elsö tesztet. Sírva fakadtam, több órán át csak zokogtam. Másnap újrapróbáltam másfajtával, más idöben. Az eredmény még mindig két határozottan intenzív vonal volt. Ugyanúgy reagáltam, mint az elözö nap. X csak könnyes szemmel vigyorgott, azonnal fotót készített róla és közben vigasztalt.

Folyon ilyesmik jártak a fejemben:

— túl korai, még 3 éve sem volt, hogy együtt lettünk volna.

- nem voltam még elég érett hozzá, még babát sem fogtam.

- akkor költöztünk haza, még munkánk sem volt csak az önéletrajzok a munkahelyeken.

- nem volt minden felhötlen, sok dolog jött össze hirtelen.

Viszont pozitívan érintett, hogy ennyire örült neki. Látszott rajta, hogy ö is kétségbe van esve de nagyon jól lereagálta.

X elmondta titokban az egyik barátjának V-nek. Én pedig a legjobb barátnömnek L-nek.

Mindketten nagyon örültek, ami nagyon jól esett, mégis nagyon sokszor elsírtam magam. Visszagondolva szomorú, hogy így reagáltam, de teljes mértékben érthetö is, hisz felkészületlenként hirtelen ért és tudni illik, hogy távol áll tölem a spontanelitás.

[piinkbubblee]

Elhatároztuk, hogy pár nap alatt elintézünk mindent és itt hagyjuk Angliát. Ha nem is végleg de egy idöre biztos.

Felmondtunk, összepakoltunk, felgumiztattuk az autót, elintéztük a papírjainkat, bepakoltunk, beszéltünk a lakótàrsainkkal és egy rövid alvàs és egy kellemes együttlét után elkészültünk és hajnalban útnak indultunk.

Nagyjából 14-16 óra út volt, átautóztunk Anglián, Franciaországon, Belgiumon, Németországon (itt tettünk egy kitéröt a barátainkhoz). Az Osztrákok következtek és lassan megérkeztünk Magyarországra. Január 14-én (még aznap éjszakára hazaértünk). Nagyon fáradtak voltunk.

Másnap elkezdödött/ folytatódott az itthoni életünk egy kicsit másképp.

[piinkbubblee]

December 14-étöl szàmoljuk a kis lakàsunkba való beköltözèst.

Még itthon voltunk javarészt a családjainkkal talàlkoztunk, Budapestre jàrtunk fel párom anyukájával. Ö fent dolgozott, mikor pedig nem munkaügyben jött velünk akkor is mindig volt lehetöségünk pár órát kettesben is lenni. Talàlkozgattunk a barátainkkal, közösen és külön-külön is.

Szent este a családjainkhoz látogattunk el, ami nem volt teljesen felhötlenül boldog, mivel X anyukája december 18-án kórházba merült. A Karácsony napját, a màsodik közös karácsonyunkat kettesben töltöttük a kis lakásunkban. A nappalinkat közben berendeztük. A következö napokon feljött a család, a barátok. Szilveszter napján kimentünk Szlovákiába tüzijátékért és hasonló dolgokért, majd az estét Eresztvényben töltöttük a barátainkkal. Nagyon jól teltek az ünnepek. Az Új év pedig boldogan kezdödött. (Kivéve, hogy sajnos a párom anyukája még mindig nem jöhetett haza).

Január 10-én apukám vitt ki minket a reptérre, az elözö napokban pedig elköszöntünk mindenkitöl. Olyan gyorsan eltelt ez a pàr hét itthonlét. Annyi minden történt, jó is, rossz is egyaránt.

Hamarosan indulunk vissza Angliába, kihasználtuk a maradék idöt és minél többet voltunk a szeretteinkkel. Megint nagyon jól élményt adott a repülés. Stansted repterére jött értünk este a lakótársunk.

[piinkbubblee]

Beköszöntött a tél, itt inkább kevésbé hideg, de mégis fagyos ősznek tudnám leírni. December első napján városi sétát tartottunk, majd onnan mentünk át a People’s parkba. Az első hétvégén Banburyben, People’s parkban sétáltunk és mi is kiálltunk, ahogy a többi kisgyerek várni a Télapót, aki szánjával gurult végig Banbury utcáin. Amint elment elindultunk megkeresni, mintha csak kocsikáznánk, hisz mi már nagyoook vagyuunk. Vajon merre mehet még?! Mindenfelé a kidíszített, kivilágított karácsonyi hangulatot hozó házak között. Másnap, Mikulás napján Oxfordot sem hagytuk ki a sétálós bakancslistánkról. Plàzàztunk egy kellemeset, vàrost nèztünk.

Valahogy feljöttek a tetovàlàsok tèmakènt, mondta X, hogy szeretne majd rólam egyet (kèt bolytos sapi, pilla) és ha egyszer babànk lesz róla a làbikójàt a születèsi adataival a szíve felè, a mellkasàra. Én is szeretnèk majd a hajàt, szemüvegèt, szakàlàt arc nèlkül. Ha egyszer lesz kisbabànk, akkor pedig róla is valami olyat, ami öt jellemzi.

8-àn megvettük a karàcsonyi ajàndèkokat a csalàdjainknak. 13-àn repültünk haza. Az elsö közös repülèsünk, remèljük mèg sok ilyen lesz.

Apukàm jött értünk a repülötèrre, úgy hiànyzott màr ö is. Elöször az én családomhoz mentünk. Sírva fakadtam, mivel a kiskutyàm annyira örült nekem mègis távolsàgtartó volt. Fèltem, hogy megharagudott ràm, hisz azt mondtam, pàr hèt és jövök hozzà haza. Azóta hónapok teltek el. Rövid idön belül sikerült megnyugodnom és agyonra szeretgettem öt. Termèszetesen mindenki hiànyzott ès jó volt öket làtni.

Apuci kivitt X csalàdjàhoz, ott àllt az autója is. Velük is beszèlgettünk picit. Aztàn hazajöttünk lepakolni, szusszanni egyet az édes kis otthonunkba.

Még nem volt annyira késö összefutni 1-2 ismerössel sem.

[piinkbubblee]

EGY ÉVESEK LETTÜNK 2020 szeptember 4-én.

Aznapra szabadnapot vettünk ki, szabadon végig is aludtuk a napot. Hétvégén pedig ünnepeltünk. Szombaton Banburyben sétálgattunk, beszélgettünk, piknikeztünk. Vasárnap Magdalen Bridge Punting volt a program, ahol romantikusan gondoláztunk. Miután kiszálltunk a csónakból estébe nyúlóan jártuk tovább Oxford utcáit. Hangulatos volt az egész nap.

Október első hétvégéjén ellátogattunk Banbury Bowling klubjába, ami egyben játékterem és bár is volt. Nagyon jól éreztük magunkat, felváltva nyertünk egymás ellen. A bowling után jéghokiztunk és kosárlabdáztunk is. Életem egyik legjobb napja volt. Jól esett a szakadó esti eső is. Az utolsó előtti hétvégén a People’s park után VÉGREE ismét el tudtunk menni Wroxtonba. (Egy kidőlt fa miatt lezárták határozatlan időre, úgyhogy kívül a kerítés mentén haladtunk. Este kocsikáztunk picit RedHotChilliPeppers-t hallgatva BurtonDassettbe. Imádok ott lenni. Le sem tudom írni, mennyire feltölt. Éjszakára természetesen megéheztünk, így McDonald’s lett a vége, hisz minden más zárva volt. Halloween előtt egy őszi reggel, miután megreggeliztünk és befújtunk mindent penészirtóval sétáltunk egy kellemeset a Spiceball parkban, át a városon, egészen a People’s parkig. Azután mi következet?! ALVÁÁS.

Október 31. Végre Halloween, jelmezek, tökfaragás egy országban, ahol valóban ünneplik is, Magyarországon sajnos nem sok embert hoz lázba. Végül a jelmezünkből nem lett semmi, mert annyira fárasztóra sikeredett a nap, a tökfaragás után benéztünk a városba, ahol mindenki jelmezt, sminket viselt. Akkor azonnal meg is bántam, hogy lusták voltunk hozzá. A halloweeni hangulatot pedig élveztük jelmez ès smink nélkül. Hatalmas tömeg bulizott a sétálóutcában, nem is egy helyen.

November 14-én, egy angliai esős napon Brackley-be kocsikáztunk a lakótársunkkal megnézni egy fekete BMW E46-ot. Egy próbakör után kifizettük a lealkudott árát és hozzádobtunk egy mentolos-erdei gyümölcsös cigarettát, amit egy ismerőssel külföldről hozatunk, mivel betiltották jó néhány országban az ízesített dohánytermékeket. Az első közös kisautónk,Uzsi. Aki kívül tündöklő, belül viszont tiszta ragacs. Szépen le lett mosva, kitakarítva, pár napig öblítő pihent a hátsó részében. Ahogy teltek a napok, hetek egyre inkább a miénknek éreztük.

Még novemberben a 21. - 22-ei hétvégén javarészt Banburyben és a parkjaiban őszi sétákat tettünk, 21-én elmentünk Wenchesterbe egy alkatrészért, kocsikáztunk. 22-én pedig Burton Dassetbe sétáltunk, ilyenkor már egyáltalán nem volt kint egy bárány sem.

Szépen lassan véget is ért az ősz.

[piinkbubblee]

Úgy döntöttem, hogy nem repülök haza. Vele maradok. Felhívtuk a lakótársát, aki még mindig Cipruson nyaralt, ő azonnal bele is ment és hozzátette, hogy tudta, hogy kint fogok maradni. Megbeszéltem a szüleimnel, akik támogatták az ötletet, mert mióta X először kérte, azóta hallgattam, hogy menjeek. Anyukám és X anyukája összeszedték a ruháimat, hasonló dolgokat és postázták. Valahogy egy-két hétbe telt mire megérkezett mindenünk.

Augusztus 17-én nyitottam bankszámlát, angol számom is lett, 19-én pedig felvételiztem az XPO-ba és még aznap a lutoni reptérre igyekeztünk B-ért (a lakótársunkért). Pénteken volt az első munkanapom, ami körülbelül egy órába telt még elmondtak mindent és megmutatták a munkahelyet. Közben az egész hetet Banburyben töltöttük a plázában és a parkokban.

24-én elkeztem én is az éjszakás műszakot X-el és több 100 emberrel együtt. Nagyon fárasztó héten voltam túl, időbe telt, mire hozzászoknom az éjszakához, mert hajnali 4:00-kor már végem volt. Akármennyi nap, hét, hónap telt el egyszerűen képtelenség hozzászokni, mert felborul a bioritmusa az embernek. Hétköznap javarészt alvással, evéssel, fürdéssel, pihenéssel teltek a napok. Városban és a parkjaiba jártunk sétálni munka előtt. A szombatokat átaludtuk, késő délután-estefelé felkeltünk. Sétáltunk, sorozatoztunk majd éjszaka még mindig tudtunk aludni. Vasárnaponként-hétfőnként programokat csináltunk kettesben és ritkán az ismerősökkel.

[piinkbubblee]

Kirepülök hozzá egy-két hétre. Meg kell tudnom, hogy egyáltalán ezek után vele tudok-e lenni vagy sem. Megbeszéltük, bocsánatot kért, viszont képtelen vagyok semmisnek tekinteni a dolgot. Mellesleg az ország a bakancslistámon van.

Büszke is voltam magamra, hisz akkor repültem életemben először, imádtam. Teljesen egyedül egy másik országba. Magamhoz hűen sikerült eltévednem mindkét reptéren, leszólítottam egy-két embert, akik nagyon aranyosak voltak és segítettek nekem. Az idegen országban lévő személy, G még a bőröndömet is hozta nekem.

X már várt rám, azonnal odarohantam hozzá és üdvözöltük egymást. Elmentünk a reptértől nem messze lévő McDonalds-ba enni. Aztán “hazafelé” megálltunk néhány boltba megvenni az alap dolgaimat és az enni-innivalót.

Már akkor elvarázsolt az ország. Megérkeztünk, bemutatott a lakótársainak, lepakoltunk, felhívtam a családomat a sikeres érkezésen miatt és pihentünk, szeretkeztünk.

Pár óra múlva elmentünk Wroxtonba, rengeteget sétáltunk, képeket készítettünk, beszélgettünk, hattyúkat és kacsákat etettünk. Nagyon kellemes hely volt. Az erdőnek olyan hangulata volt, mintha misztikus lények élnének ott, tele volt különleges fákkal, virágokkal a természet.

Másnap Lutonra vittük a lakótársát, aki Ciprusra utazott nyaralni. A reptér után meglátogattuk azt a McDonalds-ot is. Szerintem ott ettem életem legjobb mekiét.

A következő nap a bárányokkal teli Burton Dassett parkba látogattunk. Csodaszép hely, ebben az országban az ég valóban kék, a fű pedig zöld. Itt is sétáltunk a barik között, lőttünk néhány képet és rengeteget beszélgettünk.

A következő helyszín a kisvárostól nem messze lévő Spiceball parkba sétáltunk, piknikeztünk.

Körülbelül 1 órára lehetett tőlünk Oxford, nagyobb volt a tömeg, viszont nem éreztem magam kellemetlenül, egyáltalán nem mondanám zsúfoltnak sem. Túráztunk egy kellemeset, a sétálóutcát is végig jártük, amit annyira feldobtak az utcazenészek. Vettünk egy hatalmas és egyben isteni finom nyalókát is, ami órákig kitartott. Pedig besegítettünk egymásnak a fogyasztásába.

Vasàrnap megnéztük a Stonehenget. Hosszú út volt, mire odaértünk, erre közölte velünk a parkoló őre, hogy időpontot kellett volna foglalni, így menjünk vissza máskor. Nem hagytuk annyiban. Találtunk egy másik részt, ahol meg tudtuk nézni teljesen ingyen. Nem is bántuk, hogy nem a szikla lábánál vagyunk, hisz itt is teljesen látható volt. Miutàn megörökítettük ezt az emléket is átmentünk egy bálákkal és bárányokkal teli tisztásra felülni egyre, ahol pihenve tudtunk beszélgetni.

Eljött az utolsó hetem Angliában. Az első nap a Banburyben lévő People’s parkban jártunk, ami a kedvencemmé vált. Tele volt padokkal, virágoskerttel, papagájokkal, fákkal.

4-én 11 hónaposak lettünk X-el, amit Oxfordban ünnepeltünk. A botanikus kertet szerettük volna megnézni, viszont fél óra volt zárásig és így már nem lehetett jegyet venni.

A következő két napon Banburyt fedeztük fel. Még én nyaralok, neki éjszakánként munka volt. Szegényen már kezdett kijönni a kimerültség, szóval próbáltam hagyni pihenni az utazgatás helyett.

Pénteken visszatértünk Oxfordba és bejutottunk a Rose Lane Arborétumba. Mielőtt megkezdtük volna a sétát vettünk fagylaltot, itt még a fagyi is nagyobb és intenzívebb íze volt. Tele volt szebbnél szebb és érdekesebb virágokkal, növényekkel az üvegház, a szabadban pedig egy hatalmas parkon át nyűgözött le továbbra is a természet. Sokan piknikeztek, volt aki csónakázott, gondolázott. Több órába telt mire végig értünk és szinte a túloldalon volt a kijárata. A sétálóutcába vitt az utunk egy finom McDonaldsra. (Ahogy írom, annyira gyakorinak tűnik ez a mekis gyorskajálás.) Szinte egész nap Oxfordban voltunk, este 18:00-19:00 körül indultunk vissza, hogy X még munka előtt tudjon pihenni, enni és a hasonló alap dolgait elvégezni addig.

Szombatra strandolni hívtak X ismerősei, a napokban még bikinire vadásztunk kevés sikerrel és mire eljött a nap le is mondták. Kettesben azért elmentünk, volt egy kisebb vitánk az odavezető úton, amit sikerült megoldanunk. Körülbelül 4 óra utazás után megérkeztünk Bornemouthba. Sosem voltam még homokos tengerparton, sőt semmilyen tengerparton nem jártam még. Hatalmas tömeg volt és rengeteg sirály repkedett felettünk. (Az eget néztem az emberek, utak helyett és abban reménykedtem, hogy nem fognak rámüríteni.) Megúsztaaam! X táskája viszont kapott egy hatalmas, büdös adagot. Egy ilyen kis sirály mégis, hogyan termel ekkorát?! Nem örült neki, hisz valóban rettentő bűz áradt belőle, de vicces is volt. A több száz emberből pont őt találta el. Letisztítottuk és körbesétáltuk a tengerpartot, megpihentünk egy parkban is. Megint egy meki köszönt a gyomrunknak. Felültünk az óriáskerékre, ami hatalmas volt. Annyira szép hely, homokkal borított tengerpart, tengerzöld víz, pálmafák, sirályok, luxusvillák. Nagyon szép, viszont nem szívesen élnék ott. Később a mólón sétálva meglestük a naplementét és lassan indultunk vissza Banburybe.

Gyorsan elment az itt töltött idő, hétfőn pedig már repülnöm kellett haza.

[piinkbubblee]

2020. április 22-én találkoztunk újra, úgy volt, hogy egy hétig a lakásában leszünk, ebből két hét lett. Nem bántuk végül is, jobban megismertük egymást. Meg volt az első vitánk is. Elvonultunk lenyugodni, egy óra múlva pedig normálisan megbeszéltük.

Még április utolsó napján megkaptam az első májuskosaramat, nem is számítottam rá, de nagyon örültem neki. Sosem kaptam még senkitől sem. Ahogy letelt a két hét hol otthon, hol nála aludtam. Elég sokáig itthon volt, amit ki is használtunk.

Sokat voltunk a barátaival, találkoztunk az én barátaimmal is. Kettesben kirándultunk Sástón, Lillafüreden, a környéken. Budapesten plázáztunk, sokszor éjszakába nyúlóan kocsikáztunk, együtt aludtunk, fürödtünk, sétáltunk.

Az egyik nap még ő szerelt a házuk előtt, én kitakarítottam a szobáját. Hamarabb végeztem, mint ő. A telefonja az éjjeliszekrényen hevert töltőn. Olyan fura érzés tört rám, hogy muszáj voltam belenézni, pedig előtte tényleg soha nem tettem volna ilyet. Két üzenetre bukkanttam, amiben szexuális üzenetek és intim képeket talàltam. Hirtelen átfutott rajtam a hideg-meleg egyszerre, rosszul lettem. Zokogni kezdtem, teljesen összetörtem. Nem adtam rá semmi okot és nem érdemeltem ezt.

Nem mondtam neki, viszont észrevette, hogy valami bánt. Kocsikázni indultunk még barátnőmre vártunk. Szótlan voltam, nem fogtam a kezét, kifelé bámultam. Majd elég lett és megkérdeztem:

“ Nem akarsz valamit mondani?! “

Teljesen lesápadt és elszégyellte magát.

“ Belenéztél a telefonomba, ugye?! “

Kiborultam és rákérdeztem mindenre, amiről jogom van tudni: Mivel érdemeltem ezt ki? Mióta csalsz engem? Miért vagy velem, ha másra vágysz? Miért ronda lányokkal? Hányan vannak még? Testileg is megcsalt? — csak zokogni tudtam, pedig azt gondoltam ebben a helyzetben is erős leszek.

Bocsánatot kért többször is. Olyanokat mondott, hogy hülye volt, bele sem gondolt, hogy mit csinált és hogy engem ez összetör és bánt. Nem akar elveszíteni, ő ezt nem gondolta megcsalásnak. El akarta mondani. Megígéri, hogy nem lesz több ilyen és ki fog engesztelni, mert nagyon szeret. Tudja, hogy ez a tüske szúrni fog továbbra is és megérti, meg is érdemli ha szakítok vele. De jönni fog utánam és mindent megtesz azért, hogy megbocsássak neki.

Mindig is elítéltem ezt, a leggusztustalanabb emberi tulajdonság. Tudta, hogy nekem az őszinteség, bizalom, hűség a legfontosabb és mégis átvert. Pedig hónapokba telt mire sikerült közel engednem magamhoz, hogy nyissak és bízzak. Ez ment a szemetesbe egy szempillantás alatt.

Alapból mindenkinek azt magyaráztam: Megcsalt? Dobd ki, az ilyen meg sem érdemel és aki egyszer megtette, megfogja újra.

Nagyon haragudtam és csalódott voltam, egy csepp bizalmam sem maradt. Azon gondolkoztam, hogy 11 nap és repül vissza több ezer kilométerre. A reptérre kikísérem és akkor fogok vele szakítani. Ebben a pár napban pedig tudatom vele ha még nem jött rá, hogy mit veszített.

Szépen szembe köptem magam, adtam neki még egy esélyt, mert elmesélte a kérésemre és láttam mennyire sz��gyenli magát és bánja, könnyezve mondta a dolgokat pedig nem olyan érzékeny X. Letiltotta őket előtte pedig törölte az üzeneteket. Kihívott magához, költözzek ki. (Már elég régóta mondogatja, amire mindig nem volt a válaszom.)

[piinkbubblee]

1 éve randiztunk először a Mátrában, ezt az évet sem hagytuk ki. Már egy epres-vajkrémes tortával jött értem. Annyira édes volt tőle, a kedvenc tortám. Megint ő volt az első szülinapi köszöntőm.

Január 25-én romiba Állatkerteztünk, végig sétáltuk az egészet, kürtőskalácsoztunk és készítettünk néhány képet is. Olyan gyorsan eltelt ez a hét, már este repült is vissza, így kikísértük a reptérrel az anyukájával és kivitt a buszomhoz, ő pedig fent aludt a szalonjában a másnapi vendége miatt.

A januárt gyorsan követte a február, X végre megint hazajött. 15-én felutaztunk Budapesten belül a hűvösvölgyi SunnyDinerbe valentínozni. Elképesztően jól éreztük magunkat. Ott visszatért az ‘50-s évek: Rockabilly, Pin up stílusú volt az étterem, még a mosdók is. Egy-egy kosár sült krumplit ettünk hamburgerrel, mellé pedig üdítőztünk. Egy világosrózsaszín onemillionrose-t kaptam. Ő pedig egy közös kapucnis pulcsit, az övén “Oda vagyok érte”, az enyémen pedig “Oda van értem” felirat van hátul. Nála aludtam, ahol folytattuk a valentínunkat. Másnap pedig már repült is vissza.

[piinkbubblee]

Az első karácsonyom a családom és a kiskutyám nélkül telt. X-el és a családjával Bikalra mentünk a Puchner Kastélyállóba december 24-től egészen 27-ig.

X jött értem, életemben először mutattam be fiút otthon,ő volt az első és remélem az utolsó is. Tartottam a reakcióktól, de kedvesen fogadták őt. Úgy tűnt az apukámnak is szimpatikus volt.

Csak a szüleit ismertem, a többi családtagával az odavezető úton találkoztam először. Ők is nagyon kedvesek és közvetlenek voltak velem.

Annyira szép középkori stílusú helyen szálltunk meg. Nagyon romantikus szobát kaptunk X-el. Ez volt az első alkalom, hogy 0-24-ben, több napon át együtt voltunk. Jól éreztem magam, ám feszengtem is, eléggé szégyenlős személyisègem itt sem hagyott cserben. Svédasztalos reggeli-ebéd-vacsora volt, amiből persze alig ettem, mert közös apartmanunk volt az egész családdal. Nem volt olyan alkalmom, hogy valaki ne lett volna ott.

Aranyosak voltak, mert tudtunk kettesben is lenni. Olyankor sétáltunk, a szobánkban voltunk, romantikáztunk. Hagytam én is teret, hogy legyen a családjával nélkülem is. Elmentek wellnessezni, nekem otthon maradt a fürdőruhám. ( Az anyukája és a nagynénje már varrni akart nekem, mert nem vagyunk egyméret. ) Viszakoztam, nekem nem volt probléma, hogy egy picit egyedül is tudok lenni.

Ahogy teltek a napok egyre könnyebben oldódtam, de azèrt jól esett már hazamenni.

December 30-àn megismerkedtek a szüleink egymással. Mi addig elbúcsúztunk egymàstól, megkaptam a kedvenc fekete pulcsiját, ami a ZaraSilver parfümével volt befújva. Imádom az illatát.

Még aznap is próbáltak rábeszélni, hogy utazzak ki velük az országból pár napra, de makacs voltam.

A szilvesztert végig kocsikázták, éjfélkor Franciaországban nézték útközben a tüzijátékot. Ekkor videóchaten hívott X, hogy én is láthassam. Nos, abban az évben otthoni fürdős szilvesztert tartottam és így a szülei előtt amúgy sem szívesen meztelenkedtem volna.

[piinkbubblee]

Szeptemberben hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy valamit elkezdtem iránta érezni. Rávettem magam, hogy leírjam neki egy “regényben”, és persze hozzàtettem, hogy nekem ez a játszadozás már nem megy tovább. Mondja meg konkrétan, hogy mit szeretne tölem és ne szórakozzon velem. Mivel ö ismét távol volt tölem és a szöveg tartalmazta a sebezhetöségemet nem mertem felhívni. Megfogalmaztam, 1000x átolvastam és végül elküldtem. Amint átment az üzenet kikapcsoltam a wifit és ültem csendben a lezàrt telefonom mellett.

Nem sokra rá felhívtam a legjobb barátnömet, hogy mekkora baromságot csináltam.:

Na végree, már régen lépnetek kellett volna.. — reakciót kaptam rá, majd sorra jöttek a kérdések — Látta már az üzenetet? Mit reagált rá? Remélem most már összejöttök! A szokásos L.

Eröt vettem magamon, hisz nincs veszíteni valóm, amúgy is távol van tölem. Bekapcsoltam a wifit, ahogy néztem ö már rá pár percre válaszolt is.

“Nem játszadozok, nekem is vannak érzéseim feléd” — és hasonlók.

Megkérdeztem, hogy most akkor mit szeretne?! Mert végig az volt, hogy nem kell definiálni a kapcsolatunkat. De most feltette a kérdést:

“Veled szeretnék lenni! Leszel a barátnöm?” — személyesen tervezte, csak hát a türelmetlenségem..— próbáltam visszafogni magam — “ Lehetek. “

2019. szeptember 4-én hivatalosan is kapcsolatban lettünk X-el.

Tudom, tudom…Visszagondolva feleslegesen kínlódtunk ennyit, hisz kölcsönösek az érzelmek.

[piinkbubblee]

1587 kilométer választ el minket.

Minden nap kerestük egymást, mondogatja, hogy mennyire Oda vagyok érte, hogy mennyire hiányzik nekem. Természetesen ez fordítva van. Tény, hogy nagyon kedvelem és nekem is hiànyzik.

Augusztusban repült haza. 19-én kimásztunk a P-sziklához, ahol szorosan és hosszan öleltük egymást, csókolóztunk a naplementében.

Oda vagyok érted és annyira imádlak. — közölte — Hirtelen egy mosolygós köszönömöt adtam válaszul egy finom csókkal.

[piinkbubblee]

Az egész júliust egymással töltöttük. Kocsikáztunk, kirándultunk a P-sziklánál, S-váraknál, Medvesben, az A-tengerszemnél, M-víztárazónál, G-hegyen és még sorolhatnám. Átbeszélgetett napjainkat élveztük együtt, sok-sok intim “pillanattal”, együttalvással, és hasonlókkal. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd jött egy komoly beszélgetés.:

Július 4-én egy másik országba utazik az egyik barátjával. Megérti ha abba akarom hagyni, ha nem akarok rá várni.

Nem akarom abbahagyni, megvárlak!

Addig teljes mértékben kihasználtuk az utazás elötti idöt. Júliusban minden nap találkoztunk, a kellemetlen része a tüszös mandulagyulladásom volt. De nem számított, hisz nem biztos, hogy minden hónapban haza tud repülni.

Július 3-án elbúcsúztunk egymástól. Annyira fura érzés volt, hogy szinte minden nap együtt voltunk aztán hirtelen abbamarad a személyes találkozó.

[piinkbubblee]

Alakulni kezdett a történetünk, lehetséges, hogy ebböl mégsem csak barátság lesz.

Elindultak az intimebb flörtölések, az eltünö privát képeinket, videóinkat megosztottuk egymással. Személyesen kizárólag csak beszélgettünk róla.

Május elején bepróbálkozott: Felmehetnénk a még felújítási folyamatban lévö lakásába.

Nos, határozottan NEEM.

Már lassan véget ért a május, az utolsó napon is találkoztunk. Mély beszélgetéseink közben gurultunk az autóval amerre vitt az út, miközben halkan szólt a zene a háttérben.

Kimentünk a MedvékHoteléhez elszívni egy cigit. Már lassan hajnali 2:00-t ütött az óra. Közelebb jött, magához ölelt szorosan és elcsattant az elsö csókunk.

Heves csókolózás közben már az autó hátsóülésén találtuk magunkat és történt, aminek történnie kellett. Végül szorosan összebújva pihentünk, csókolóztunk. Egy cigi mellett megnéztük a napfelkeltét és vitt is haza még mielött a szüleim felébrednének.

[piinkbubblee]

Egy nap az egyik barátnöm megkérdezte, hogy tényleg X-el találkozgatok-e. Igennel válaszoltam, nem is értettem honnan tudhatott róla mikor velünk együtt három személy tudott róla és csak este találkoztunk, hogy elkerüljük a pletykákat.

Figyelmeztetni kezdett, hogy milyen ember is X és épp K-val randizgat. K-t nem ismertem, de töle is érkezett üzenetem, amiben elmesélte a “randikat”, ami annyit takart, hogy összejárkáltak és csak a lány részéröl komoly a dolog. Szerinte ne is foglalkozzak vele. Engem is csak úgy kihasználna, mint öt és még kitudja kiket. A Pubban személyesen is összefutottunk véletlenül. Megtudtam, hogy 6x voltak együtt. Kissé rosszul is esett, hogy ez a hátam mögött történt és nekem letagadta X. Annyit mondott róla, hogy zaklatja K és a barátnöje. Utànanéztem a dolgoknak és valóban igaz volt K története, X sem hazudott, mert ö semmi komolyat nem látott ebben az egészben K-val. Mivel a lány igen, így regényeket irjált neki, késöbb már kifejtette a véleményét is, hogy mennyire nem érdemelte ezt. Úgy döntöttem két hónapra hagyom is ezt az egészet. Viszont minden nap keresett. Közben én is ismerkedtem másokkal.

Áprilisban folytatódtak a találkozóink. Nem tudom pontosan, hogy közben mennyi lánnyal jàrkált össze, nem is foglalkoztam ezzel, mivel teljesen barátilag álltam X-hez. Az egyik este a piros lámpánál álltunk, mire odagurult mellénk egy autó, amiben E volt, a srác, akivel ismerkedtem közben. Nem érintette túl jól, hogy vele nem vagyok hajlandó találkozni X-el pedig igen, és mint kiderült ök haverok is.

Kellemetlen volt.

Ahogy teltek a hónapok méllyültek a beszélgetéseink, gyakrabban találkoztunk. Májusban egy személyes beszélgetés során felvetette, hogy rajta nem múlna ha komolyodna a dolog. Abban maradtunk, hogy meglátjuk majd hogyan fog alakulni ez az egész.