Tumgik
postmagic · 10 months
Photo
Tumblr media
2M notes · View notes
postmagic · 1 year
Photo
Tumblr media
2M notes · View notes
postmagic · 2 years
Photo
Tumblr media
2M notes · View notes
postmagic · 3 years
Photo
Tumblr media
2M notes · View notes
postmagic · 3 years
Photo
Tumblr media
2M notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
Az a rendszer amelyben férfiak döntenek arról, hogy a nők mihez kezdhetnek a saját testükkel már rég nem demokrácia.
Alexander Levin
2K notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
"Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat."
21 notes · View notes
postmagic · 3 years
Photo
Tumblr media
152K notes · View notes
postmagic · 3 years
Photo
Tumblr media
35K notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen
Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van a szoba?
167 notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
“Fecseg a felszín, hallgat a mély…”
József Attila
8K notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
Tumblr media Tumblr media
Make a wish
18K notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
"Lesír az arcomról, a könnyeimről.
Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen."
1 note · View note
postmagic · 3 years
Text
Pilinszky János: Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását.
134 notes · View notes
postmagic · 3 years
Photo
Tumblr media
723K notes · View notes
postmagic · 3 years
Text
0 notes
postmagic · 3 years
Text
0 notes