preferhotweather-blog - Tumblr blog

preferhotweather-blog · 8 years ago

Text

LAKOMA

Szombaton volt egy nemzetközi vacsoraparti ahol mindenki megfőzte-sütötte a saját nemzeti ételét. Bevallom őszintén még sosem főztem gulyáslevest ez előtt, mert sosem tartottam elég érdekesnek ahhoz, hogy kipróbáljam. De nem akartam nokedlit szaggatni és ezt egyszerűbb volt elkészíteni, mint mást. Szerencsére van tapasztalatom a konyhában, úgyhogy egészen jól sikerült a leves. Márha lett volna lehetőség arra, hogy meg lehessen kóstolni…ugyanis nem volt sem leveses tányér, sem kanál a vacsorán. Mindenki kapott egy normál műanyag tányért és egy villát…Buon appetito! Azért valamilyen csoda folytán fogyott belőle, akik kóstolták azoknak ízlett, de azért a szervezők írhattak volna egy előzetes tájékoztatót, hogy srácok ne főzzetek levest, mert nincsen hozzá semmi amivel megegyük…nem baj, legalább megvan előre 1-2 napi étkezésem.

Meg nem mondom, hogy hányféle főételt és desszert kóstoltam egyszerre. Nagyon sokféle étel volt. A mexikóiakéra nagyon emlékszem…utána elég sokat kellett innom, hogy tudjak létezni. Nem, most nem alkoholra gondoltam…

A partin megismertem három magyar lányt is. Nagyon megörültem nekik. Ők is erasmussal vannak itt. Ketten olasz szakra járnak, a harmadik irodalmat tanul Debrecenben. Ráadásul a szülinapunk is közel ugyanakkor lesz, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd tartunk egy jó nagy bulit ennek örömére.

Megismertem, többek között, egy srácot is, aki Etiópiából származik és matematikaelméletet tanul itt, és utána Németországban folytatja majd a tanulmányait. Fura, hogy mennyire különböző embereket ismerek meg egy parti során…

HASZNOS TEKINTET

Megtörtént az elkerülhetetlen. Találkoztunk ellenőrökkel egy egyes metró peronján. Először észre sem vettük őket, csak elsuhantunk mellettük olyan olaszosan, mint minden alkalommal, amikor közlekedünk, mert megszoktuk, hogy sosincsen ellenőrzés. Mikor észbe kaptak, az egyikük utánunk szólt, mire visszafordultunk és rájöttünk, hogy ezt jól megszívtuk. Természetesen minden alternatívát kipróbáltunk, hogyan magyarázzuk ki magunkat, de végül csak megbüntettek minket. De cukik voltak a bácsik, mert két helyett csak egy bírságot kellett kifizetnünk. Azért hasznos tud lenni a hatalmas riadt őzike tekintet ilyen esetekben…is…

Az ezt követő alkalommal a lengyel lakótársam már vett jegyet a metróra…én nem. Nem is voltak ellőrök.

PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ

Egy szervezett túra keretei között ellátogattunk Capri szigetére. A hajóút normál áron oda-vissza 40euro per fő, úgyhogy olyan gyakran nem fogok odautazgatni. Azért ezek az olaszok tudják, hogyan hozzák le az embert. De szerencsére olcsóbb volt csoportosan menni. Két községre oszlik a sziget, Caprira és Anticaprira…nagyon kreatív névválasztás…

Két dolog érdekelt a szigeten…egyiket sem tudtam megnézni. Az egyik egy magántulajdonban lévő ház, amiről még éptörin tanultunk: Casa Malaparte, Adalberto Libera volt az építésze. Igazából csak azért akartam volna megnézni, mert tanultunk róla és érdekes a formája, de legalább elmondhatom, hogy majdnem láthattam…

A másik a Grotta Azzurro, Kék Barlang. Mivel csak Capri községében mászkáltunk, ezért nem volt lehetőségünk eljutni oda és amúgy is külön kellett volna fizetni egy újabb hajóutat, ha el akartunk volna oda is látogatni…

OLASZ HŐÉRZET

Így április elejére már egészen szép időnk van. Gyakran megy 20 fok fölé a hőmérséklet, Így Lilivel már shortban és pólóban mászkálunk napközben…az olaszok meg hosszúnadrágban és kabátban…egészségükre.

0 notes

preferhotweather-blog · 8 years ago

Text

ELSŐDLEGES TÉNYEZŐ

Akikkel olyan gyakran nem szoktam beszélgetni talán már elgondolkodtak azon, hogy mit is csinálok én itt kint. Nyilván az sokaknak leesett, hogy az erasmus félévemet töltöm itt, délen, de hogy milyen egyetemen és szakon az kérdéses lehet egyeseknek…mert nem mesélek semmi másról, csak az utazásaimról. Bár az utóbbi időben azok is elmaradtak, de igyekszem pótolni az élménybeszámolókat.

Először is azt szeretném tisztázni, hogy nem azért jöttem ki, mert tanulni akartam volna. Főleg nem ezen az egyetemen. Eredetileg Velencébe jelentkeztem, de oda végül nem mehettem, mert azt mondták, hogy vagy egész évre fogadnak, vagy csak első félévre. Köszike.

Így tehát a második választásom Nápolyra esett, mert közelebb volt, mint a harmadik, egyben utolsó olaszországi opció, Bari. Azért csak Olaszország jött szóba nálam, mert korábban tanultam egy kis olaszt, amiből egy nap majd szeretnék nyelvvizsgázni. De egyelőre az olasz ’tudásomat’ nem híresztelem, mert mióta kint vagyok nyelvkönyv még nem volt a kezemben. Igen, néha sírni tudnék önnön lustaságomon. De legalább megkértem a szüleimet, hogy postázzanak egy magyar-olasz szleng szótárat…

Az angolom viszont egészen sokat fejlődött. Szinte mindenkivel angolul beszélgetünk, már aki tud angolul persze. Az erasmus hallgatók többsége azért meg tudja magát értetni, ha töredezve is. Szerencsére találkoztunk üdítő kivételekkel a nápolyi fiatalok között is, de csak az értelmiségibb körökben.

Visszatérve a céljaimra. Tapasztalatszerzés, sok utazás, barnulás, fagyi, carpe diem. Ezzel szerintem mindent összefoglaltam…

MÁSODLAGOS TÉNYEZŐ

Az Accademia di Belle Arti di Napoli-n tanulok Festészet szakon. Összesen két tárgyam van az egyetemen, Pittura 1 tizenkét kreditért heti 3x és egy Scenografia 1 nyolc kreditért heti 2x. 3 hete kezdődött a tanítás hivatalosan.

Az első hét ELŐTT megkérdeztük a koordinátorunkat az órák menetéről és az időpontokról. Be is mentünk hétfő reggel az iskolába, ami szinte teljesen kihalt volt. Találkoztunk egy ismeretlen tanárral, aki éppen tartott hazafelé és megkérdeztünk, hogy miért nincs senki az épületben. Erre azt válaszolta, hogy ma nincs tanítás, holnap se, de talán szerdán már lesz valami… és mivel nekem órarendileg csütörtökön és pénteken nincs is órám, ezért úgy döntöttem, hogy annyi baj legyen…ez volt az első hét.

A második héten megtudtam, hogy ütközik a két órám hétfőn, de meg tudom oldani, hogy felváltva járok be rá. Legalábbis amikor lesz kedvem…

A festészet órám úgy kezdődött, hogy amikor odamentem 9re összetalálkoztam néhány kószáló diákkal, akiket megkérdeztem hova kell menni pontosan. Néztek rám kerek szemekkel és mondták, hogy legközelebb ne menjek be ilyen korán, mert a tanár kicsit alkesz és mindig 10 után esik be. Mellesleg a negyedik emeleten van az óra. A negyediken! És a liftet csak a tanárok használhatják…de legalább nem kell korán kelnem.

Második nap, amikor bementem a délutáni órámra összetalálkoztam a tanárommal, aki mondta, hogy most megy ebédelni, de nyugodtam üljek le, ahova szeretnék és csináljak, amit jónak látok. Ezért inkább hazamentem…de előtte megkérdeztem a többieket, hogy milyen felszerelés kell és mi a féléves feladat.

A Scenografia órán színpadra tervezünk látványt. Kaptunk egy 1920as évekbeli novellát. A helyszíneket kell ábrázolni kizárólag egyiránypontos perspektívából az adott kort bemutatva. Őszintén szólva hihetetlenül értetlenül állok ehhez a feladathoz, mert a többiek munkáját látva, nem látom értelmét ennek az egésznek. Mindenki egy előre felszerkesztett négyzetrács mentén rajzolgat székeket és asztalokat… A tanár természetesen nem beszél egy mukkot sem angolul és a többiek sem, ezért amikor vége lett az első órának erős fejfájásom volt a tanár 2 órás beszédétől. Tartott egy mély filozófiai előadást a színházi látvány jelentőségéről, a részletek harmóniájáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy műveljük magunkat, ne csak tervezgessünk, mert úgy sosem fog belőlünk igazán jó tervező válni. Teljesen egyetértek. De azért ő is megtanulhatná a nemzetközi nyelvet, legalább kezdő szinten…

A hab a tortán az volt, amikor hazaértem és meg akartam keresni a novellát angolul, mert mégiscsak egyszerűbb lefordítani a nyelvemre, mint olaszról, de rá kellett jönnöm, hogy sem angolul, sem magyarul nincsen fent fordítás róla. Ezután eldöntöttem, hogy inkább lefekszem aludni…

FÉLÉVES SELFIE

Eldöntöttem, hogy a félévet a saját arcom megunhatatlan lefestésének fogom szentelni. Igazából azért, mert lusta vagyok mást csinálni. A többiek fényképekről másolnak embereket, növényeket vagy tájképet. Nem. Nem lenne egyszerűbb kimenni a természetbe. Elvégre nem Dél-Olaszországban vagyunk, ami híres a gyönyörű panorámáról.

Amikor ideértem Nápolyba szerencsésen eltörtem a tükrömet. Az elején még bosszús voltam miatta, de így kapott egy másodlagos funkciót a festészet órákon. Izgalmas törött tükörből festeni magamat. Van benne valami nagyon beteg. Mivel a tanárom nem foglalkozik velem, gondoltam akkor én sem fogok vele. És mivel a többi diák se nagyon beszél angolul ezért nem szokott velem senki sem kommunikálni. Szinte már szokatlan, amikor meg kell szólalnom. Elég komikus látvány lehetek egy külső szemlélőnek. Egy külföldi diák, aki mindig ugyanoda ül, senki nem szól hozzá és mindig egy törött tükörből rajzolja önmagát…igen, még saját magamon is jót röhögök…mi lenne, ha még magamban is beszélnék?

CUKROSBÁCSI

Lehet, hogy csak nekem furcsa a humorom, de azért elég komikusnak tartottam, amikor ma az alkesz festőtanárom elkezdte körbekínálni a limoncellos csokikáját a csoportnak. Ami, megjegyzem, nagyon finom volt. Körbe is ment kétszer. Amúgy nagyon aranyos, múltkor lepacsizott velem a lépcsőn, amikor én mentem órára, ő meg jött onnan el…igen, az ő órájára tartottam éppen…Néha azért oda szokott jönni hozzám, megdicséri a munkámat, azután megkérdezi, hogy kérek-e csokit, végül azzal zárja a mondandóját, hogy meg kell tanulnom olaszul. Ja igen, mert ő nem beszél angolul mellesleg. De meghívott a hétvégi festegetős csoportjába. A diákjainak szokott szervezni egy művészkedős szakkört hétvégente. Mondtam, hogy szívesen megyek majd egyszer.

Igazából akkor kezdett felfigyelni rám, amikor a másik két tanár odarángatta hozzám a második órámon, mert ők nézegették min ügyködök és megkérdezték, hogy melyiküknél vagyok, mert egyszerre négy tanár van egy hosszú teremben és minden diák más-más tanárnál van. Akkor esett le neki, hogy ja igen, én az ő tanítvány vagyok. Mondták, hogy nem értik, miért nem tanulok otthon is festészetet, mert van érzékem hozzá, tiszta aranyosak…bár attól tartok, hogy nem fogok elszállni magamtól, mert azért itt a színvonal elég gyér. Mit szólnának akkor egy AMI-hoz?

SALUTE!

Szombaton elutaztunk Salernoba egy ismerősünkhöz, aki mondta nekünk, hogy szívesen megmutatja a várost és meghívott minket ebédre a barátaihoz. A vonatút kicsit problémás volt, mert eldöntöttük Lilivel, hogy nem szeretnénk sokat költeni a vonatjegyre. Alapvetően 9,5 euro volt a jegy Nápoly és Salerno között egyirányba, amit nagyon sokalltunk, de a lengyel lakótársunk megvette, mert ő nem olyan cigány mint mi. Mi vettünk egy 1,5 eurós jegyet Ercolanoig, mert el akartuk csalni a többletet. Ez úgy nézett ki, hogy megnéztük, hogy melyik vonatra kell szállnunk, ami nem állt meg Ercolanonál, de gondoltuk, úgysem nézik meg a jegyeinket olyan alaposan…tévedtünk. Még mielőtt felszálltunk volna az ellenőr megnézte a jegyünket, mert látta, hogy tanácstalanul álldogálunk az ajtó előtt várva azt, hogy lelépjen már onnan, amit nem tett meg természetesen. Ezért végül elváltunk Agától és mondtuk neki, hogy mi majd keresünk egy másik vonatot és max Ercolanoban veszünk egy újabb jegyet. Találtunk is egyet, aminek ugyanaz volt a végállomása csak máshonnan indult, de megállt Ercolanoban is. Nyugodt szívvel szálltunk fel a vonatra sasolva az ellenőröket. Jött is egy nem sokra rá, aki ki is lyukasztotta a jegyeinket, ami pont jól jött ki, mert pont a megállónk előtt tette és nem jött vissza ellenőrizni, hogy jó helyen szálltunk-e le, úgyhogy elblicceltük a 1,5 órás út maradék hetven percét.

Találkoztunk a barátunkkal, aki megmutatta nekünk a város egy részét a halpiaccal együtt. Ezután meginvitált minket a barátaihoz egy igazi olasz ebédre. Az első fogás egy hatalmas adag lasagne volt. Amit követett a fokhagymás citromos kagyló. Az a fűszerezés… azután következett a tiramisú…volt házi bor és házi rum is. Szerintem mindenki el tudja képzelni meddig maradtunk ott...és a társaság is fantasztikus volt.

AZ ELNÖKÚR

Nápolyban az erasmus programokat két csapat szervezni, az Erasmusland és az ESN. Nem tudom, miért van kettő, mindkettőnek külön erasmus kártyája van és külön eseményei. Csak akkor vehetsz részt az egyes eseményeken, ha megvetted az egyes kártyákat…

Az egyik bulinál a kezdés időpontja 01.00 óra volt, gondoltuk, hogy azért akkor már lesznek ott páran…tévedtünk. Találkoztunk egy kalapos ürgével, aki egészen beszélt angolul és a beszélgetésünk közben megkérdeztem, hogy amúgy miért is van itt és ki is ő. Mondta, hogy az ESN elnöke, erre néztem egyet, hogy wow akkor itt egy nagyon menő sráccal beszélgetek. Ráadásul úgy is adta elő magát, mintha egy nagyon fontos személy lenne. De amikor elkezdtünk beszélni arról, hogy honnan jöttünk nem tudta megmondani, hogy mi Magyarország fővárosa…még úgy sem, hogy segítettem neki abban, hogy nem Bukarest…Ezután megkérdeztem, hogy tehát akkor te vagy az elnöke a…minek is? Elkezdtem savaztam szegényt. De nem szeretem, amikor valakinek nagy az arca és közben olyanokat nem tud, amitől sírva tudnék fakadni...

Viszont megismertünk nagyon jófej örményeket, akik kifejezetten jól beszéltek angolul. Az erasmus diákok többsége viszont spanyol vagy török, akik elég egyszerűen fejezik ki magukat angolul. Érdekesség volt számomra, hogy a törökök 90%-a orvoslást tanul itt, viszont azt mondták, hogy nagyon laza az egyetem, úgyhogy remélem ha egyszer balesetem lesz, nem egy itt tanult diák fog műteni…

2 notes · View notes