rozsak-hevernek-a-foldon - Tumblr blog

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Szürkeség

És csak megszürkülnek a fák Többé már nem vigyáznak ránk Újra visszatér a tél Most a sötétség zenél És én körbenézek este, látom elterül a hold De túl hideg a teste, vér megfagy, száj nem szól

S kiürült a tér, hová szívünk hazatért Most azt súgja a szél, hogy minden ember fél Hallom ropog a levél, ahogy talpam hozzáér A nap nyugovóra tér, míg a dalunk kottán ég Megtörik a virág, ahogy kiszárad a föld Véres üvegszilánk, mi még egy embert ölt

[rozsak-hevernek-a-foldon]

“memories do not open”

Minden szavad még, az emlékemben él A neved fagy a szívemre ha beköszönt a tél Mit tettél velem nézd, minden dalom rólad szól Közös tegnapunk jut eszembe a magányos holnapról Részeg péntek estéről a közös péntek esték Nem vagy mellettem a vásznon mert elfogyott a festék A vibráló fények éjszaka felidézik testét Whiskyvel töltöm meg, üres szívemnek a medrét

[rozsak-hevernek-a-foldon]

“Masked”

Akárhova megyek teljesen más embert láttok A gyenge pontom előletek négy fal közé zárom De ne is akard megismerni akivé ott válok Mert ami engem éltet, az lesz majd a te halálod Lehetnék a sztár, akiért megőrülnek a lányok És lehetnék a srác, kitől megvakulnak a sztárok De nem leszek senki a remény záporában ázok Amíg a művészetem a múltam depressziójába zárom

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Rúzsfolt II.

Nézd, én régóta nem tudok szeretni már senkit Égj, hamuvá mint a múltam ez a fájdalmamon enyhít Mint a vodkával locsolt véres rózsák Akiket nem szeretett senki, mint a szemetet ki szórják Magamfajtákat rejtenek a sarki kocsmák És magadfajta hölgyek oltják összetört szívem szomját

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Rúzsfolt

Az ágyamban fekszel ,a poharamon rúzsfolt Holnapra te sem leszel más csak idegen Öntöm még a vodkát ez mások szerint túl sok De mások nem tudhatják hány heg van a szívemen

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Apa

Néma, megporosodott hegedűk játékában Apám arcképe be-bevillan A múlt szépséges sebeinek árnyékában A gyerekkor oly gyorsan elillan

Hibáztatnám a múló időt, ketyeg a faliórán Emlékszem, tenor hangjával rám nevetett S rekedten, bódultan énekelte a Vén Európát Megtanította mi a család, mi a szeretet

Kispál, 'Rice, Pokolgép üvöltött a házban Megfáradt tekintete rámeredt Jack-re Ott volt velem a nyárban, a szürke elmúlásban Úgy akarok apa lenni, ahogyan ő tette

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Részlet magányos estéimből (fogalmam sincs hányadik)

Itthon remélik, hogy majd valahogy megélek A világra mosolygok, de semmit nem érzek A sok szesz és a beteg világ mi megmérgez Ha a szívedet követed majd úgyis eltévedsz

[rozsak-hevernek-a-foldon]

!

Csukott szemmel az autópályán, Bús zongora dallam a rádióban Szétégett múltunk a hamus rózsáknál Hol a szemembe hazudtál ott várni foglak

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Kontraszt

Néma zaj.

Hangos csend.

Társas magány.

Magányos társ.

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Leszek

Voltam a forró víz egy jéghideg kádban, Voltam komótos pop dal retro kávéházban, Voltam hamvadó cigaretta vodkaízű szádban, Voltam elfeledett,megbánt első csók a nyárban, Voltam én az ördög angyali álruhában, Voltam fájó igazság kegyetlen hazugságban, Voltam olvadó jég a whiskydben egy bárban, Voltam göncölszekér a nyugodt holdvilágban, Voltam utolsó töltény ki bent maradt a tárban, És én leszek a tegnapod, a holnapban, a mában.

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Erdő

Erdő. Végtelen fák sokasága tárul elém, Ám mind olyan egyforma, szürke, Fertő. Idegen szíveken vad, kínzó remény, Ismerős arcok égnek a tűzben, Szellő. Oly lágyan repíti messze bút, Vele minket, hazánktól távolra, Meddő. "Régen jobb volt, vesszen az új" Hadd hajtsam fejem, békében álomra.

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Bizalom

Ha megkérdezném, hogy kiben bízol meg a legjobban, négy dolog történhetne.

1. Kimondanád egy barátod nevét

2. Kimondanád egy rokonod nevét

3. Kimondanád a háziállatod nevét (mondván nem bízol az emberekben)

4. Azt mondanád, hogy senkiben.

Na és.. a te neved..miért nem válaszlehetőség?

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Bűntudat

Ha tudnád mennyire hiányzol...

Bűntudatod lenne.

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Rólad

Minden zene rólad szólt.

Bármit hallgattam.

Zavart.

Nem akartam felidézni az emlékeket.

Kikapcsoltam a magnót.

Maradtak hű társaim a némaság és a magány.

Síri csönd az éjszakában.

De a csönd is rólad szólt.

Mint minden ebben a szobában.

Ebben az életben.

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Z

Tudom te is, ugyanazt érzed mint a Billie Eilish 1000 insta követő, de egyéniség minimális A helyzet kriminális, rebloggolok a tumblr-ön Mi a fasz van itt? a legújabb trend: káröröm Túl vagyok pár sörön és túl vagyok pár soron 6ix9ine trending slágerére 2pacot gyászolod? Bérlet a szoliba, generáció temető a Tiktok Láttam a storydba, brand new Gucci flip-flop Jól van, jól van, látom követed a trendet Új kollekciós Adidas, Black Friday-en vedd meg!

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Tér

Megfáradt leveleket hord össze a szél Hallom ahogy talpam alatt ropog Fülembe a tél és suttogásod zenél Szívem szívverésed ütemére dobog

Végig nézte a város egy panel lakás ablakából Hogy nőttünk együtt a telepről a színpadra Magamra várok, esernyőmön kopog a zápor Csak a téren cseng már csókjaink visszhangja

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Szerda (részlet)

5 óra 53 perc. Szerda. November 27.e. Ez az első dolog amit ma látok. Épphogy csak kinyitottam a szemeimet, de már-már rutinszerű mozdulattal húzom végig az ujjam a telefonom kijelzőjén. Még egy percig nézelődök, bár inkább csak bambulok magam elé, miközben kezdem lassan feldolgozni a tényt. Ébren vagyok. Így hát egy hanyag mozdulattal ledobom a takarót magamról, akárcsak tegnap, vagy tegnapelőtt. Félig csipás szemekkel, lassan, de biztosan nekiindulok a lépcsőnek, hogy főzhessek egy kv-t. Szokványosnak mondható módon ma is megborul a kezem és túl sok tej kerül a hosszú feketébe. Már káromkodásra sem méltatom a dolgot, gyorsan ledöntöm aztán rástartolok a fürdőre mielőtt bárki is beelőzne. Megmosom az arcom ugyanazzal a szappannal mint tegnap vagy épp egy hete, majd ugyanígy teszek a fogammal is. (nyilván ehhez fogkefét használok). Ezután gyorsan bedobálok a táskámba pár sulis dolgot, mert ugye este mindenre volt időm, de erre már pont nem. Ilyenkor mindig szinkronban hallom az órám ketyegését és anyám figyelmeztető jellegű “lekésed a buszt” című mondatát. Persze, hogy itthon hagyok valamit, de valahogy nem tud érdekelni. Minden szokásos monoton jelenet után felhúzom a félig sáros air maxem és felveszem a bőrdzsekim. A buszra sétálva, bár inkább futva a zsebemben matatok. Rágót keresek, meg egy fülhallgatót. Rágó nincs, “nembaj majd veszek”, fülhallgató legyen. Miután a nagy rohanás közepette valahogy kibogoztam, a napom első mosolya is bekövetkezik, hisz végre hallgathatom azokat a zenéket amiket tegnap hallgattam. A buszra felszállva a szokásos jó reggelt köszönést követően fürkészek valami ülőhelyet, amit az esetek 90%-ában nem lelek. Valahogy átverekszem magam a nyugdíjas hadseregen és eljutok a busz üres hátuljába. A Lose Yourself utolsó refrénjénél jelzek akárcsak tegnap, majd leszállok. Mire észreveszem magam már újra a zsebemben kutatok, ezúttal viszont öngyújtót és cigarettát keresek. Miközben meggyújtom abban reménykedek, hogy egy osztálytársam sem jön oda beszélgetni megzavarva ezzel a reggeli rituálém. A felénél tartok, a végéről a szél fújja le a hamut, megkímélve ezzel az ujjaimat a pöccintgetéstől. Picit remegve, fázva kezdek el ébredezni, és feldolgozni a tényt, hogy ez a hullámvasúton még közel sem a menet vége. Eltaposom tehát a gyilkost, és monoton léptekkel megindulok egy sárga, két emeletes épület felé. Azt mondják, minden reggel a jövőm kapuján lépek be, de én minden egyes nap azt érzem hogy az ajtó a pokol egy újabb bugyrába vezet...