szaller

[szaller]

ázsiai filmjeim (462.-465.) - 2025. március-április

Holnap véget ér a majdnem három hónapos vietnámi-japán körút. Mellékesen a Vietnámi Nagy Újraegyesítés 50. Évfordulója is most lesz. Az erre az alkalomra készült propagandafilmet azonban kihagyom.

462. Diamond Island (Davy Chou) Kambodzsa-Franciaország A tavalyelőtti év filmjét (#429) jegyző Davy Chou első munkája. Nincstelen vidéki munkásfiúk és munkáslányok építik Kambodzsa leglenyűgözőbb lakóparkját a fővárosban, munka után pedig botladozva keresik a könnyen jött pénzt az igaz szerelmet. Főszereplőnk a régen eltűnt, de a nagyvárosban lóvéval és amerikai sugar daddy-vel előkerülő bátyja segítségével próbál meg kitörni a mókuskerékből, de úgy tűnik, ez a normálitás-közeli élet nem igazán az ő közege. Egy hónap elteltével sokkal karakteresebb alkotásként üllepedett le a film, mint amikor a telefonomon néztem (MUBI-n volt látható).

463. The Last Wife (Vũ Quốc Việt) Vietnám Nem szabad összekeverni a szintén vietnámi Harmadik Feleséggel (#356), vagy az ebben a témában etalonnak számító Raise the Red Lanternnel! Egy vietnámi novella alapján készült, úgyhogy ez most nem koppintás, de az alapsztori ezúttal is az, hogy egy gazdag tisztviselő úr fiú utódot szeretne, amit első két felesége nem tud biztosítani számára. Egy harmadik, szolgaként kezelt szűzlányra hárul a feladat, de ő sem birkózik meg vele (mivel a férfi impotens). Ugyanaz a hierarchia a három nő között, mint az előbb említett filmekben, és itt is az a fő mozgatóelem, hogy a harmadik az utolsó feleség apránként ráébred, hogy az lesz az igazi úr a házban, aki fiút szül. Sajnos a rendező elveszíti a fókuszt, amikor bejön a titkos szerelmi szál, a korrupció, a parasztok kizsákmányolása, majd a Benoit Blancra emlékeztető mediátor. Tehát nem az a lényegi különbség, hogy esténként nem teszik ki az impozáns piros lampionokat az aznapi hálótárs lakrésze elé, hanem az, hogy Victor Vũ nincs akkora kaliberű rendező-operatőr, mint Zhang Yimou. Nem bántásból mondom, mert amúgy ő a legvállalhatóbb, és legproduktívabb vietnámi tömegfilmes.

464. Saigon, I Love You (L�� Minh Thắng) Vietnám Roppant szórakoztató fércfilm. Szemet gyönyörködtető jelenetekben fonódnak őssze a történetszálak, és közben megismerjük ezt a lenyűgöző várost, a sokszínüségét, múltját-jelenét. A humorosnak szánt karaktereken és fordulatokon az európai néző nem biztos, hogy tud nevetni, de én már kezdek megedződni.

465. Sign of Life (Embracing Lives) (Naomi Kawase) Japán Nem biztos, hogy ez volt a címe, mert nem találtam hivatkozást még a rendező saját weboldalán se. A változó időkről, és a japánok számára tragikus gyorsasággal elöregedő társadalomról szóló dokumentumfilm. Az Oszakai Világkiállításon vetítették, egy olyan épületben, amit vidékről költöztettek át ide. Ez a bizonyos épület régebben egy középiskola volt, de be kellett zárni, mert nincs már elég tanuló. A családos emberek nem ott képzelik el a jövőjüket, ahol felnőttek, és nem olyan életet élnek, mint az előző generációk. Aki megmaradt a farmerkedésnél, az pedig gépekkel dolgozik, úgyhogy számukra is megszűntek a hagyományos rizstermesztő közösségek. A filmben bemutatott két iskolaépület szimbolikusan új közösségi funkciót kapott itt az Expó területén, mint meta-műalkotás-kiállítóterem-mozi-színház. Ennél csak az ilyen néven sehol meg nem nevezett "Tajvani Pavilon" volt a nagyobb élmény (szerintem sokaknak le sem esett, hogy valójában mi is az a TECH WORLD, és melyik másik ország nem bír magával még egy ilyen baráti összejövetelen sem). Na jó, valójában a Jellyfish Pavilont élveztem a legjobban, de már kezdek elkalandozni.

folyt. köv.

[szaller]

Ciceró

Március végéig lehet jelentkezni erre az öt hónapos brüsszeli gyakornoki programra. Osztva és környéke.

Is the involvement of local and regional realities at European level close to your heart? Do you believe the involvement of citizens in the EU decision-making process is necessary? Then, check out the traineeship programmes that the CoR offers!

The European Committee of the Regions (CoR) is the voice of regions and cities in the European Union (EU). It represents local and regional authorities across the European Union and advises on new laws that have an impact on regions and cities (70% of all EU legislation).

[szaller]

ázsiai filmjeim (457-461.) - 2025. február

457. Friday Night Fever [Trên Bàn Nhậu Dưới Bàn Mưu] (Diệp Thế Vinh, Nguyễn Quang Dũng) Vietnám Roppant bugyuta film, de a kezdőjelenet csillagos ötöst érdemel. Három barátnő - akár egy szuperhős-trió - három különféle képességgel, vagy helyesebben, három különféle gyengeséggel megáldva, bosszút szeretne állni egy nagyban utazó szívtiprón csalón. Többre nem emlékszem, mert félálomban néztem a repülőn, de elvileg a netflikszen is fogható.

458. White Ant (Chu Hsien-Jer) Tajvan Sejtettem, hogy komoly film lesz, mivel melltartó-lopással és maszturbációval kezdődött, majd zsarolásgyanús üzengetéssel folyatódott, hogy aztán további kanyarokat vegyen. Inkább nevezném családi drámának, a magányról, szakításról, a múltbéli tettek és a bűntudat béklyójáról.

459. Friend Zone [Yêu Nhầm Bạn Thân] (Diệp Thế Vinh, Nguyễn Quang Dũng) Vietnám Friss film, a Vietnámi Újévkor került a mozikba. A sztori néha bénán alakult, de a romkomok már csak ilyenek. Még nem láttam a tájföldi eredetijét, lehet, hogy amiatt ilyen. A helyszínek, tájak, képek gyönyörűek voltak, úgyhogy negyedrészt országimázs-filmnek is elmegy. Összességében bejött. u.i. Az alábbi videóklippet forgatva utazták be az országot:

460. Shanghai Blues (Tsui Hark) Hong-kong Hamar meguntam ezt az erőltetett ripacskodást. Minden szempontból harmatgyenge volt, nem is vesztegetek rá több karaktert.

461. Tokyo Sonata (Kiyoshi Kurosawa) Japán Ez is nagy mellényúlás volt. Nem is értem, miért díjazták mindenhol ezt a filmet! A széteső japán családmodell kritikája akart lenni, de minden egyes jelenete hiteltelen volt.

folyt. köv.

[szaller]

ázsiai filmjeim (455.-456.) - 2024. december

Ha jól látom, májusban listáztam utoljára, még Vietnámból. Azóta kb. tíz filmet láttam összesen. Egyébként a terv az, hogy idén több japán filmet nézek majd, ezzel ráhangolódva az áprilisban megnyíló oszakai világkiállításra (amit személyesen is meglátogatok majd).

455. Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings (Destin Daniel Cretton) USA A tíz gyűrű pont olyan volt, mint az erő a csillagok háborújában, de trompfolta őket a sárkánypikkelyből készült nyílhegy, meg a szerelem első látásra. Nagy zagyvaság! Ezek azok a filmek, amiket másnapra elfelejtek. Habár Tony Leungra még emlékeztem egy hónap elteltével, de Akwafina és Michelle Yeoh csak most ugrott be, ahogy a stáblistát átfutottam. Az ázsiai kultúra két módon lett beleerőszakolva/targetálva. Egyrészt a családi összetartás fontosságát hirdetve, de ezt még a Fast & Furious filmek is jobban csinálták. Szokszor pedig kínaiul szólaltak meg a szereplők, hogy aztán angolul folytassák.

456. The Hero of the Red Light District (Tomu Uchida) Japán Az egyik legjobb japán film, amit eddig láttam! Az elejétől a végéig egy lejtmenet az egész, de minden perce, minden képkockája bámulatosan szép volt. Persze mit várjon az az ember, aki a piroslámpás negyedben akarja megtalálni az igaz szerelmet! A címével ellentétben, a filmben nincsenek hősök, nincsenek romantizált gésák, és nyoma sincs az idealizált japán udvariasságnak, tiszteletnek. Kivétel nélkül mindenki kihasználta, sőt, kiszipolyozta a naív textilkereskedőt, akinek annyi volt a "hibája", hogy születésétől fogva egy sebhely torzította el az arcát.

folyt. köv.

[szaller]

BÚÉK

Szekszárdi vörösboros, José Padillás, társasjátékos, mindent összeevős évbúcsúztató. A majdnem ötéves állítólag fent lesz éjfélig. Én talán a mix végéig. 🎶

[szaller]

Hadd meséljek el egy sikersztorit. Ez a két argentin csaj, Inés és Martina, Pacifica néven zenélnek. Ez pedig az első albumuk záródala, előben a buenosz aireszi naplementében.

Inés The Strokes-csatornáját régóta követtem, így szemtanúja lehettem a kezdeteknek is, amikor bejelentkezett nála (egy másik követője) a basszusgitáros Martina, és együtt előadták a 12:51-et.

Egy darabig ennyi volt az egész, majd második alkalommal egy konceren találkoztak, ahol kitalálták, hogy elmennek New Yorkba, The Strokes-koncerte. Összekalapozták a repjegyrevalót, valaki két belépőt is felajánlott nekik. Inés felmondott a munkahelyén, hogy el tudjon menni. Az csak a megérkezésükkor derült ki, hogy a koncert elmarad. A két lány ott állt tanácstalanul, hogy most mihez kezdjenek, mert semmi pénzük, és gyakorlatilag nem is ismerik egymást. A The Strokes iránti rajongásuk az egyetlen dolog, ami összeköti őket.

Mivel volt két hetük a hazaútig, Inés unokatestvére beajánlotta őket a The Bitter End nevű klubba, ahol a helyi közönség előtt is előadhattak pár feldolgozást. Már eddig is mesébe illő a történet, de aznap este az Atlantic Records egyik tehetségkutatója is jelen volt, és a lányok egyből kaptak egy lemezszerződést.

Ez lett a tavalyi Freak Scene (digital / LP), rengeteg slágerrel: Anita, Premature Rejection, With or Without You... A napokban jelent meg az album élő verziója, mindegyikhez egy-egy háztetős klippel (és egy bónusz A-HA-feldolgozással).

u.i. Hamarosan jön a második album.

Volt még pár csavar a történetben, amit itt mesélnek el.

[szaller]

Vietnámi nyelvtörő

Öreg néni búnt (tésztaétel) árul a tengerparton, de elveszik az engedélyét, amitől az öreg néni szomorú lesz és nem árul több búnt.

(vagy valami ilyesmi)

[szaller]

A srác nem tudott egyet se, úgyhogy ezt a feleségem küldi Vietnámból. Öreg néni búnt (tésztaétel) árul a tengerparton, de elveszik az engedélyét, amitől az öreg néni szomorú lesz és nem árul több búnt.

(vagy valami ilyesmi)

[szaller]

Szinte kivétel nélkül csak olyan kommentek vannak a videó alatt, hogy az emberek hálálkodnak a youtube algoritmusának, hogy ezt az obskúrus albumot a figyelmükbe ajánlotta. Én is így bukkantam rá és a cinikus énem azt mondja, hogy a videós megosztó oldalnál jól tudják, hogy melyik számra nem jelentkezett még be a jogtulajdonos (nem kell érte fizetni), és azt promótálják.

De ha egyszer jó, akkor mindegy, hogy honnan és miért jött a tipp.

[szaller]

Vannak előadók, akik nem kapkodják el a csúcsrajutást. Veno is bizonyára kedveli a hosszú előjátékot, mert egyetlen, hat évvel ezelőtti, egyszálgitáros videója után, idén márciusban jelentkezett újra. Ezzel a számmal recepttel:

[szaller]

Lassan tíz éve rajzoltam ezt, és még mindig ugyanazok a hazaárulók "vezetik" az országot.

DEFINITELY MAYBE

maybe not

[szaller]

Ma kezdődött és négy héten át tart az ingyenes Japán Filmfesztivál. Hurrá! Online látogatható és kicsit beszélni magyarul.

Az 1954-es Twenty-Four Eyes alapmű, minden idők egyik legjobb japán filmje. De biztos az újak között is akadnak kincsek. Például a My Broken Mariko, vagy a The Lines That Define Me.

[szaller]

ázsiai filmjeim (447.-454.) - 2024. május

Nem jegyzeteltem menet közben, úgyhogy utólag próbálom összeszedni a gondolataimat.

447. Face Off 7: One Wish (Lý Hải) Vietnám Anyák napjára időzítették ezt a nagyszabású premiert, és az első héten szinte csak ezt a filmet játszották a szajgoni mozik! Mi reggel kilencre mentünk az anyósommal és három barátnőjével. Egy idős anyuka a központi karakter, aki békésen él vidéki kis házában. Van 5 felnőtt gyereke, akiket egyedült nevelt fel, és akik már rég máshol élik a maguk életét. Mindannyiukat összehozza, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy összeugrasztja a mama lábtörése. Úgy oldják meg a hosszú lábadozást, ha már nincs kire tolni a nem várt terhet, hogy anyuka mindenkinél eltölt majd egy hetet. És itt van a film legnagyobb hiányossága, ugyanis egyik család életét sem ismerjük meg, nem jut idő az egyéni sorsok feltérképezésére, hanem csupa egysíkú karaktert kapunk, egyforma hosszúságú, de teljesen különálló epizódokban. Közös bennük, hogy a gyerekek bénák és hálátlanok, de az anyuka egy angyal, és a végén minden jóra fordul. A rendező nagyon igyekezett, sőt, ez az egy célja volt, hogy a női célközönségből az utolsó könnycseppet is kifacsarja. Én meg ott hüppögtem a négy nagymamával meg a hiányérzetemmel a hetedik sorban.

448. Raging Fire (Benny Chan, Shane Comley-White) Hong-Kong A maga műfajában teljesen jó. Donnie Yen egy végtelenül becsületes nyomozót alakít, a másik oldalon pedig a korrumpálódó kollégái, egy nagy drogszállítmány és bandaháborúk. A repülőn sajnos olyan verziót vetítettek, amiből az összes robbanást kivágták, pedig a főgonosz előszeretettel használta a bombákat és a dinamitot (meg a különböző vágó- és szúrószerszámokat, amiket viszont meghagytak). Először nem is értettem, hogy mi az a távolban felszálló füst egyből a nagy késpárbaj után.

449. Happiness (Lo Yiu-fai) Hong-Kong A hónap filmje! Anyja halála után, egy problémás srác Kínából Hong-Kongba megy, hogy megkeresse az ott élő apját. Fater hamar lepattintja őt így az utcán találja magát. Egy szenilis öregasszony lesz a pótmamája, hogy aztán a fiúval vállvetve küzdjenek meg a nő kezdődő demenciájával és az élet egyéb nehézségeivel. Ez egy másfajta boldogság, de ők megtalálták.

450. The Two Horses of Genghis Khan (Byambasuren Davaa) Németország-Mongólia Urna Chahar-Tugchi egy mongol énekesnő, aki egy régi családi hangszer nyakába vésett daltöredék hiányzó részét igyekszik megtalálni. Amíg a hangszert restaurálják, Urna bejárja Mongóliát, de senki nem tudja már a versszakokat. A híres karmester is csak annyit tud segíteni, hogy a dal valójában nem két lóról szól, hanem két testvérről (Dzsingisz Kán hadseregében), és azt meséli el, ahogy az idősebb fiú átadja a tudását a fiatalabbnak. A film a címadó dal allegóriájaként végződik, mert az utolsó jelenetben egy százéves nagymama megtanítja a hiányzó versszakokat Urnának. lábjegyzet: ebben a műfajban a Huun-Huur-Tu az Anda Union együttesről készült dokumentumfilm sokkal jobb (Youtube link)

451. Ready O/R Rot (Anselm Chan) Hong-Kong Kicsit bugyuta rom-kom volt, de akadtak benne színvonalas részek is, csak már nem emlékszem rájuk. Arra jó volt, hogy repülés közben elüssem vele az időt.

452. The Legend & Butterfly (Keishi Otomo) Japán Nagyszabású zagyvaság. Egyszer be is aludtam rajta, mert két napon belül két interkontinentális járaton volt szerencsém utazni, így aztán a rendezőhöz hasonlóan azt sem tudtam, hogy az 1500-as években járok, vagy napjainkban. Ha nem pénzmosás céljából, akkor elképzelni sem tudom, hogy miért készült el ez a cosplay film, és kinek.

453. Single in Seoul (Park Beom-su) Dél-Korea Biztos vagyok benne, hogy egy igazi könyvkiadónál a szerkesztő nem úgy dolgozik együtt az íróval, mint egy zeneszerző a dalszövegíróval (lásd Music and Lyrics). Itt mégis ezt akarják velünk elhitetni, meg azt is, hogy a sármos férfi egyáltalán nem akar magának párt, de még csak affért sem (a kócos csajjal ellentétben). Nyilván azért, mert valaki csúnyán összetörte a szívét, és mekkora véletlen lenne, ha pont ugyanebben a szingli-projektben dolgozna ő is.

454. Shortcomings (Randall Park) USA A hónap filmje címet már kiosztottam, de ez szoros második helyezett. Rengeteg filmes vonatkozása volt, főleg ázsiai, meg művészmozis vonalon, és kicsit ilyen távolkeleti woodyallen hangulata volt. Identitás, kapcsolatok, newyork, tökéletlen férfiak, nőideáljaik, szex. Aki vígjátékot vár, az csalódni fog, de amúgy ajánlott darab a magamfajta orientalistáknak.

folyt. köv.

[szaller]

Phương Mỹ Chi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 6 éves kislány, akit úgy hívtak, hogy Phương Mỹ Chi. Egyik este, szokásához híven, egy vietnámi népdalt énekelt a házi karaoke gép előtt. Éppen arra járt egy híres énekesnő, aki azonnal beleszeretett a hangjába, és felkarolta őt.

A lány előbb nagysikerű CD-ken énekelte a jól ismert vietnámi melódiákat, majd tízévesen megnyerte a Voice of Vietnam vetélkedő gyerekváltozatát. Ja, bocs, második lett, mert az első helyezett bundázott. A lényeg, hogy az egész ország megkedvelte őt, és a műsorban előadott dala 2014-ben 24 hétig vezetette a slágerlistát!

Phương Mỹ Chi sokáig megmaradt a népdalos, hazafias érzelmű vonalon, aztán pár éve a Vietnámban örök népszerűségnek örvendő boleróra váltott. Erről a műfajról azt kell tudni, hogy legalább százszor akkora rajongótábora van, mint az általam dicsőített V-popnak. Íme két ízelítő!

Azt mondtam már, hogy még csak 21 éves a csaj!?

Oké, dívának díva DÍVA, de nem lóg ki a sorból? Egyáltalán nem, mert tavaly a DTAP nevű folktronikás producercsapattal kezdett el dolgozni, mint egy rendes popsztár. Ezzel a névvel és ismertséggel a siker szinte garantált, de ezek az új számok tényleg baromi jók!

Először minimál elektronikás áriákkal kísérletezett, akár trash metál dobokkal és népdalbetéttel megspékelve (ez volt a Bóng phù hoa, a legfelső videón) majd fejest ugrott az életvidám EDM-be, a Đẩy Xe Bòval:

Ezt követte a jelenlegi kedvencem, a Vũ trụ có anh (feat. Pháo). Mesés!

Alább pedig már áthangszerelve hallható-látható, élőben. A dobos megint nagyot ment (a színpadról nézve is megvan).

Ezzel a mérhetetlen tehetséggel és pozitív energiával nem bírok betelni, úgyhogy búcsúzóul itt van minden idők egyik legjobb koncertfelvétele (2-in-1). Az eddigi visszafogott előadásmód után, Phương Mỹ Chi láthatóan elemében van ezekben a modern dalokban. Profin uralja a színpadot, a közönséget, a kamerát, mindent - amikor leveti magát a színpadról, talán még az eső is abbamarad!

[szaller]

ázsiai filmjeim (442.-446.) - 2024. március

Üdv Vietnámból!

442. Antiporno (Sion Sono) Japán Valójában a Love Exposure-t akartam megnézni tőle, de az megvágott verzióban is négyórás, és sejtem, hogy nem nekem való. Az Antipornó is nyögve, nyelősen indult, a harmadik menetben nekifutás során derült ki, hogy film a filmben. Sajnos kiégett a szemem a túltolt színektől és leolvadt az agyam a bazári előadásmódtól és a véletlengenerátorral generált beszólásoktól. Gondolom, most mindenki rohan megnézni, úgyhogy a polgárpukkasztó japán rendező elérte a célját.

443. Suzhou River (Lou Ye) Kína Na, ez kurvajó volt! Nagyon régen láttam már, és arra egyáltalán nem emlékeztem, hogy végig egy narrátor szemszögéből látjuk a történéseket. Nehéz pár sorban méltatni ezt a filmet, mert olyan is akadt, aki könyvet írt róla. Ha jól értelmezem, a két teljesen egyforma csaj nem ugyanaz volt, csak azt nem tudom, hogy a motoros videós gyerek meséli el a történetet, vagy valaki más. Mert akkor még az is lehet, hogy ugyanarról a csajról van szó. Az egyik kedvenc színésznőm (Xun Zhou, avagy a kis varrólány) itt hableányként látható.

444. Spring Fever (Lou Ye) Kína Mindenki mindenkivel. A feleség megfigyelteti a férjét, akiről a nézők már tudják, hogy egy másik férfival van afférja. A rossz hírt nem fogadja jól a nő. Először összetöri a tányérokat, majd összeszűri a levet a magándetektívvel, aki pedig elcsábítja a szeretőt is. A férj hoppon marad, a többiek pedig hármasban próbálnak boldogulni (meg talán a nő főnökével sem csak munkakapcsolatban állnak). Nem egészen értettem, mi miért történik a filmben, de csodálatosak voltak a zenék, a díszletek, a színek, a szexjelenetek, minden. Talán az a válasz, hogy a rendező nagyon mást gondol a testiségről, mint én, ahogy azt már a Summer Palace (#82) után is megállapítottam. A kínai cenzorokat ezúttal úgy cselezte ki, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon mutatta be a filmet. Ők is díjazták.

445. Intimate Confessions of a Chinese Courtesan (Chor Yuen) Hong Kong Egy falusi tanító lányát (Ainu) elrabolják, majd prostitúcióra kényszerítik a legfelsőbb körökben is jó kapcsolatot ápoló gengszterek. Hamar kiderül, hogy a madám a legjobb harcos a környéken és kedveli a zsenge lányokat. Így aztán Ainu nem a nyers erőszak útján nyeri el bosszúját, hanem érzéki ölelésekkel és körmönfolt manipulációkkal. Kihagyott ziccer, hogy a négy legbefolyásosabb szeretőt ügyfelet nem a négy évszakot szimbolizálva ölte meg, ha már Four Seasons a bordélyház neve. Az első férfi tetemét betemette a hó (tél!), a második megégett (nyár?), a harmadik öregember túltolta a potencianövelőt (ősz?), a negyedik pedig a saját kéjbarlangjában lett felkoloncolva (na, ez biztos nem a tavasz volt). Állítólag ez az első kínai szexfilm, pedig nincs abban semmi erotikus, hogy másfél óra alatt felvillan összesen kb. egy tucat 'female presenting nipple'. Úgy tűnik, a Mubi műsorszerkesztői összekeverték ezt az 1972-es Ai nu című filmet az 1984-es Ai nu xin zhuan cíművel. Ugyanaz a sztori, ugyanaz a stúdió, ugyanaz a rendező, más műfaj. Vagy pedig az történt, hogy a kérdéses részeket kivágták, mert én egy 86 perces verziót láttam, míg a film elvileg 91 perces (de volt belőle egy 83 perces vágott verzió is, amit az angol mozikban játszotttak). A mellbimbók számától függetlenül, ez leginkább egy klasszikus wuxia-film, ami éppenséggel egy bordélyházban játszódik. Annak pedig kiváló, és kifejezetten jól áll neki a díszletekre költött rengeteg pénz és a Shaw Brothers stúdió extra-szélesvásznú technikája.

446. 2046 (Wong Kar-wai) Hong Kong Ez egy sci-fi, egy regény a filmben, egy regény megfilmesítése, vagy mindegyik. A legegyszerűbben úgy lehetne hivatkozni rá, mint az In the Mood for Love folytatása, de az teljesen félrevezető lenne. Címével ellentétben, javarészt a 2047-es hotelszobában játszódik, míg a 2046-os az említett másik filmben volt fontos helyszín. A 2046 c. film saját jogán, a rengeteg kereszthivatkozás ismerete nélkül is egy tökéletes alkotás a megtört szívekről. Gyönyörű felvételeken, a legnagyobb sztárok felvonultatásával elmesélt apró szerelmi történetek, különféle hölgyismerősök történetei, amelyek egy novellához szolgálnak inspirációul. Közben az író élete is éppen ugyanilyen mozaikokból áll, habár az általa megírt női főszereplők a saját életének csupán mellékszereplői. A férfi ugyan habzsolja az életet, szórja a tízdollárosokat (helló, Zhang Ziyi!), de sehogy sem találja a boldogságot. A legnagyobb szerelme, aki főszereplő kellene, hogy legyen, csak két másodpercnyi jelenetet kap. Ám a nagy Ő nem marad ki a történetből, hiszen minden egyes nőben, minden egyes életképben van valami, ami rá emlékezteti a nőfaló Mr. Chowt. De az a vonat már elment. Olyan vonat pedig csak a sci-fiben van, ami visszafelé halad az időben.

folyt. köv.

[szaller]

Pháo

Boldog születésnapot, Pháo!

Ez az éppen ma, éppen 21 éves lány rapperként definiálja magát. Mégis helye van a díva-listán, mert énekelni is tud és rossz számot még nem hallottam tőle. Egyenesen hipnotikus, ahogy a csicsergő hangjával tolja a vakert!

Hanoitól északra nőtt fel, talán ezért is használja a Pháo Northside művésznevet. 17 évesen szerepelt a King of Rap című tévés vetélkedőben, amit ugyan nem nyert meg, de már akkor látszott, hogy nagybetűs Popsztár.

Nem sokkal ezután, világszerte tarolt egy Tiktokon challenge-ben felhasznált számával, a fenékriszálós Hai phút hơnnal (pontosabban annak egy Vinahouse-os remixével). 2:40 körül jön az őrület:

A szám egyébként a piálásról szól, illetve az én értelmezésemben arról, hogy igyunk és bújjunk össze, de ne csak két percre! (ha nem így van, akkor vagy a gépi fordító hallucinál, vagy én)

A szám eredetije egyáltalán nem stadionos verzió, inkább tábortűznél gitározós és így is tökéletes (ezen a demón az első). A Lạy ông lạy bà is nagyon király (az az ötödik).

Két újabb slágere, két tökéletes pop-dal, ebben a portfólió-filmben látható-hallható, immár a külföldi piacot megcélozva. Oké, megveszem kilóra!

Végezetül jöjjön egy vidám bulirap, amiben van olyan szöveg, amit én is értek! Sőt, most már azt is tudom, miért mondja azt, hogy King of Rap! :-)

[szaller]

Bùi Lan Hương

Nehéz a választás, de talán az ő hangja tetszik a legjobban. Egyből belezúgtam, amikor meghallottam ebben a számban! Ez a feldolgozás is jó, amit élőben ad elő ugyanazon a tengerparton:

(ennek az eredetije Trangtól már ott volt a kedvencek között)

Bùi Lan Hương opera szakon végzett a Zeneakadémián, majd Szingapúrban jazzt tanult, mielőtt pop-dívává vált volna. Jobban elmélyedve a munkásságában, találtam egy klippet, amiben egészen Lanadelreyes a hangja (plusz pont jár a látványért, mert vizuális típus vagyok). Most már tényleg rajongója lettem!

Mozis énemtől is kap egy dícséretet, mert Victor Vu egyik filmjének ő énekelte a betétdalát 2018-ban. Ezzel egy időben indult be a karrierje, úgyhogy a rendező jól választott (jó hátszelet biztosított?).

Országimázs gyanánt pedig legyen meg ez a felvétel is. Van benne minden szép és jó. Hanoi katedrálisa és Teknősbéka-tava, a szajgoni főposta és a központi piac, Mũi Né homokdűnéi, Đà Lạt fenyőerdei és kristálytiszta vizű tavai, Cam Ranh idilli tengerpartja a jellegzetes sziklákkal, motorbiciklik, vietnámi #dívák!