#életmese

[kertikavics]

Tegnap anyukám letett elém három fénykép albumot. Mondta hogy ezek az én képeim, válogassam ki ami kell a többit majd megsemmisítik.

Végig lapoztam. A képek általános iskola 7-8 körül készültek. Mivel emlékszem, hogy mindig mindenki idősebbnek nézett engem a koromnál, ezért azt hittem ezt fogom látni, de nem.

A képeken látványosan egy 14eves gyerek látható, aki szeret kép kompozíciókat kreálni plüss macival.

Aztán ott volt a kép a volt barátomrol. Ő még nem is volt a legrosszabb. Egy kedves, nem túl okos fiú szívet melengető mosollyal.

A 14. születésnapom. Amikor ő 21 volt.

Előtte volt egy másik srác, ugyan ekkora korkülönbséggel, az azt mondta mikor rájött hogy még nem vagyok 14 hogy nem baj, megérem a börtönt.

Szóval ültem ott tegnap, nézve a volt barátom képét és csak annyit kérdeztem anyutól hogyan hagyhatta ezt. Alig voltam 14!

"mintha neked meg lehetett volna mondani hogy mit csinálj!"

Nem erre vannak a felnőttek a gyerekek körül?

Én akkor azt hittem ez milyen menő. Hogy az egyik börtönt vállalna, a másik meg hiába hét évvel idősebb az én mellem az első amivel közelről találkozott.

Azt hittem a következőnél, hogy az, hogy én vagyok a fogadott húga, majd a semmiből megcsókol és én nem értem akkor a reggel húgom este dugom az vicces, mert ő 23 volt én meg 14.5.

Vagy az utána lévő aki csak 19 volt, de azt mondta ha tudja, hogy maximum pettingre vagyok hajlandó akkor ő szakított volna velem. Még mindig csak 14.5.

Ezt mind és az összes többi hasonlót lejátszottam a fejemben, egy ideig csöndben ültem a volt barátom képével a kezemben.

Mondtam anyámnak hogy szóljon ha bármilyen hasonló dolgot mesél az unokahugom, mert én ölöm meg azt a férfit aki a közelébe megy.

Annyit mondott hogy rendben.

[pinkcreatorpoetry-blog]

Átadták a Kárpát-medencei Életmese-pályázat díjait

Átadták a Kárpát-medencei Életmese-pályázat díjait pénteken a Parlamentben. A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete által kilenc évvel ezelőtt indított felhívásra szülőkről, nagyszülőkről, dédszülőkről szóló igaz történeteket várnak minden évben, a beérkezett pályaműveket pedig kötetbe szerkesztik. Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil…

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/tedd-rendbe-a-karmadat-a-7-pozitiv-karmikus-torveny-betartasaval/ Tedd rendbe a karmádat, a 7 pozitív karmikus törvény betartásával!

Ahhoz, hogy lebontsd a negatív karmádat, jó emberré kell válnod, nem szabad elkövetned a múltban már egyszer elkövetett hibákat, törekedj arra, hogy úgy magadnak, mint másoknak is segítesz, ha baj van. Nem létezik olyan emberi sors, és karma sem, amelyen ne lehetne változtatni. Ha úgy érzed, hogy az életből neked mindig a nehézségek, a megpróbáltatások jutnak, akkor itt az ideje, hogy szemléletet válts, főként akkor, hogy a családban gyakori vendég a negatív karma.

Íme 7 olyan karmikus törvény, amely segít jobbá tenni az életed, a sorsodat.

1. HA POZITÍV VÁLTOZÁST SZERETNÉL AZ ÉLETEDBEN, AKKOR TENNED KELL AZÉRT, HOGY AZ BEKÖVETKEZZEN

Az emberek egy bizonyos életkorban hajlamosak megfeledkezni arról, hogy csak akkor lehetséges pozitív változást elérni az életben, ha tesznek is érte. Arra nem szabad és nem is érdemes várni, hogy majd jobb irányba mozdul el az életed. Reménykedés helyett inkább cselekedni kell.

2. TUDD KONTROLLÁLNI A SAJÁT SZEMÉLYISÉGEDET

A nap végén egyetlen “dolgot” kell tudnod kordában, kontroll alatt tartanod, mégpedig saját magadat. Másokat nem irányíthatsz, a felelősséget csak a saját tetteidért vállalhatod, és vállalnod is kell.

3. AZ ÉLETED A SAJÁT ALKOTÁSOD

A saját életedre tekints úgy, mint egy műalkotásra. Te vagy a művész, neked van egyedül jogod, hogy úgy színezd ki az életedet és olyan színeket használj, amelyek csak szeretnél és amelyek megfelelnek a saját igényednek, sorsodnak.

4. AZ “ÉLETMESE” ADDIG ISMÉTLŐDIK, AMEDDIG MEG NEM TANULOD

Az egyik legfontosabb karmikus törvény úgy szól, hogy mindaddig, míg nem tanulod meg az életleckét, ameddig meg rá nem jössz a tanulságra, addig nem fogsz tudni változtatni az életeden.

5. A DOLGOK CSAK AKKOR VÁLNAK ÉRTÉKESSÉ, HA AZOKÉRT KEMÉNYEN MEGKÜZDESZ

Valaminek csak akkor lesz igazi értéke, ha azért komolyan és keményen megküzdesz, máskülönben nem tudod értékelni, nem tudsz örülni annak a bizonyos dolognak, megvalósításnak.

6. A LEGNAGYOBB SZEMÉLYES SIKER ÉS ELÉGTÉTEL AKKOR VAN, MIKOR A KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA IS POZITÍV DOLGOT SIKERÜL MEGVALÓSÍTANOD, AMI MINDENKIT ÖRÖMMEL TÖLT EL.

Ha gazdaggá, tehetőssé válsz, akkor segítsd a környezetedet, a közösséget, amelyben élsz, mert az igazi boldogságot csak így tudod megtapasztalni. Ez a karmádra is jó hatással van.

7. LÉGY BOLDOG!

Ez a legfontosabb törvény mindközül. A boldogság energiája képes a leghatásosabban semlegesíteni a negatív karmát.

[kertikavics]

"Nem értem szülők hogyan lehetnek ilyenek"

"Aggódunk hogy egyszer a seb elfertőződik, vagy túl erősen megvágja magát"

Tényleg drága anyám? Tényleg? Most gondolod azt, hogy erre oda kell figyelni? Hogy micsoda szülő az ilyen?

Annyira kedvem lenne kiabálni vele, de ő már nem az az ember aki abszolút figyelmen kívül hagyta az én összes problémám az én összes sebem.

Úgy szeretnék nem ennyire mérges lenni...

[kertikavics]

Néha eszembe jut, hogy nem akartam megérni a 30. születésnapomat, és ilyenkor elszomorodom azon, hogy mennyire boldogtalan voltam.

[kertikavics]

26

Ha megkérdezik hány éves vagyok és nem gondolkozom semennyit se, akkor ezt szoktam mondani.

Amíg nem voltam 26, addig a 16 volt egy ilyen beakadt pont.

Kicsit félek hogy lassan a 36 lesz ilyen...

[kertikavics]

ma megint volt egy 17 éves lány próbanapon nálunk...

még emlékszem azokra az időkre, amikor minden munkahelyen én voltam a legfiatalabb, lassan meg én leszek a legöregebb az üzletben ahol vagyok.

[kertikavics]

Nagyon sok munkatársam alig beszél angolul.

Igen, azoknak is sok a gondja akik kasszáznak.

Ma az egyik lány, aki anyanyelvi szinten beszél spanyolul meg katalánul de az angollal sajnos így másfél év itt élés után is van gondja,  kiszolgált egy kalapos úriembert, akinek nem értette elsőre az akcentusát. A srác akit én szolgáltam ki, azonnal a segítségükre sietett és szinte üvöltve de jó alaposan tagolva megismételte a munkatársamnak, hogy az úriember mit szeretne.

A lány mosolyogva elindult a pohárért, a két férfi diadalittasan egymásra mosolygott az előttem álló srác pólójának ujja alól kilógott a tipikus angol oroszlán tetoválás én pedig azon gondolkoztam hogy egyszerűen csak kisétálok, felszállok egy repülőre és hazamegyek oda, ahol nem kell ilyen tagolva beszélő gyökerekkel bármit is kezdenem.

De sajnos az van, hogy attól, hogy abban az országban az anyanyelvem beszélik, attól az még nem lesz haza. 

[kertikavics]

“Jaj kislányom én csak azon aggódom, hogy úgy ne járjatok mint a nővéredék...”

Mondta anyám tegnap  félig sírva.

Tesómék 8 évig jártak együtt majd 4 évig voltak házasok, aztán elváltak.

Szóval én állandóan azt hallgatom, amiért nem vagyunk házasok a barátommal, hogy úgy fogunk járni mint a tesómék. Mire végre összeházasodnánk, majd jól el is válunk.

Egyfelől tök szar, mert sosem gondoltam, hogy egy párkapcsolat beteljesülése a gyerek vagy a házasság lenne, tesómék meg igazából azt gondolom hogy ezt a válást maguknak köszönhetik, ugyanis egy percet sem laktak ketten. Mire végre elkészült a házuk lakható állapotba és kiköltöztek volna a volt sógoromék szüleitől, addigra tesóm a szülőszobán volt az unokaöcsémmel. 

Másfelől meg az van, hogy anyám ezzel pont azt csinálja mint a kibaszott fa hidakkal, meg hajókázással és még egy rakat másik dologgal. A saját félelmeit addig mondja nekem, amíg magamévá nem teszem, szóval kb. eljutottam abba az állapotba, hogy ha szóba kerül az, hogy a barátom nem akar megházasodni elsírom magam. Mert az lesz, mint a tesómékkal. A házasság, csak egy pont lesz amikor annyit sírtam már minden miatt, hogy csak meg akarjuk majd menteni a kapcsolatunkat ami addigra teljesen kiüresedett és igazából már évekkel előtte szakítani kellett volna nem pedig fehér ruhát meg gyűrűt húzni.

Próbáltam anyának elmagyarázni, hogy tök nyolc mennyi idő után házasodnak össze emberek ha egyáltalán, de nem igazán sikerült megnyugtatnom. Tudom hogy csak azt szeretné, ha mindenem meglenne és boldog lennék de hogy komolyan mostanra az egyik legnagyobb parám az lett, hogy olyan anya leszek mint ő. Mindig jót akar de halálra aggódja a semmit is...

Oh wait a second...

[kertikavics]

Van egy Lovasi dal, amit több mint tíz éve éneklek totális átéléssel,

a Mire megtanultam az, amiben többek között az az érdekes hogy több mint 10 éve még nem múltam el 20 és abszolút nem voltam érintett ebben a szex kérdésben se, de lemaradva se voltam semmiről. Csak azt hittem.

Aztán most itt ülök iszom a kávém és a héten eldöntöttem, hogy ha nem találok jobb munkát októberig akkor vissza költözöm Magyarországra. 

Ha hazamegyek, az anyám házában kell élnem egy ideig, szakítanom kell a barátommal, úgy, hogy novemberben leszek 30 és harmadjára kell elkezdenem majd felépíteni egy életet.

Picit azt érzem későn kapaszkodtam fel minden vonatra. A kiköltözésre. Az angolul tanulásra. A programozásra. A tartalom gyártásra. A hazaköltözésre. A Mindenre.

Miközben a barátom 7 évvel idősebb mint én, tehát ő 7 évvel idősebben költözött ki mint én 7 évvel idősebben kezdet bele egy abszolút és teljesen más munkakörbe mit amit addig valaha csinált és 2 év alatt el is jutott benne oda, hogy királyul megy neki. 

Szóval levonva a tanulságot ebből a két főt megfigyelő tanulmányból, arra jutottam, hogy valószínűleg nem az a gond hogy bármihez késő lenne, vagy akkor érnék oda a búcsúba mindig mikor már bezárt a körhintás, hanem az, hogy nincs meg a kellő hitem ahhoz, hogy megéri elindulni. 

[kertikavics]

Nagyon fura érzés ám hogy a 20-as éveim elején mást sem próbáltam csak elpusztítani magam,

most meg évek óta pánikrohamaim vannak mert attól félek a gyerekkoromtól problémás testem hamarabb fogja majd feladni ezt az egész élet dolgot mint azt én szeretném.

Kíváncsian várom 10 év múlva mit fogok gondolni erről a kérdésről.

[kertikavics]

kitakarítottam az egész lakást,

de így annyira amennyire a beköltözésünk óta nem.

most ülök az asztalnál és nem merek mozogni, hogy össze ne koszoljam :(

[kertikavics]

Nem értem miért vagyok benne egy Tiltes csoportban,

azt meg végképp nem értem miért szóltam hozzá az egyik poszthoz.

Ja de. Éppen már a sokadik alkalommal a volt endokrinológusom istenítették és most kivételesen gondoltam elmondom, hogy bár tény hogy ő még a jobbik eset mert legalább nem könyvel el zugevőnek, de az is tény, hogy friss leleteim nélkül simán azonnal gyógyszert írt fel és kiadta a parancsot, hogy 120gramm szénhidrát/1200 kalória (egy közel 120kilós embernek wtf), ami hát esetemben, aki egy nagyon eltökélt 22 éves egyetemista voltam, azt jelentette hogy gyakran egész nap alig ettem, hogy az esti sörözés beleférjen. 

Azt kaptam erre, hogy aki nem eszik hogy igyon annak baj van a fejével.

Mindig örülök annak hogy nem minden 20 éves olyan mint én voltam. Hogy itt van pl a tréner társam, aki 21 éves és wooooow komolyan lányok írjatok mert most már a barátom és az unokaöcsém után tudok még egy férfit aki csodálatos ember, de én 21 évesen nyugtatóra ittam, nem ettem, majd mindent megettem, teherautó elé ugrottam majdnem, rendszeresen vagdostam magam, függtem emberek szeretetétől akikkel nem bírtam egy légtérben megmaradni sem, olyan emberekkel feküdtem le akiknek a nevét sem tudtam, hogy bizonyítsam érek valamennyit, majd napokat sírtam, mert mindez annyit bizonyított nekem hogy nem érek semennyit.

Igen baj volt/van a fejemmel.

Az a barátnőm akinek az emlékére az angyal tetoválás van a fülem mögött mondta mindig, hogy “Csak lábujjhegyen állva mondj ítéletet” (véleménye szerint Jézus a “ Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! “-kel sajnos túl sokat feltételezett az emberekről). 

Nem vagyok kedves, soha nem is voltam. Nem vagyok kifejezetten önzetlen, vagy jószívű sem, de képtelen vagyok felfogni hogyan lehetséges az, hogy valaki megír egy személyes élményt amiben egy olyan baszott szomorú dolog van, hogy 22 évesen azzal próbálta magát szociálisan elfogadtatni hogy inkább nem evett de ivott és arra az a reakció, hogy hát ez hülye és az emberek még lájkolják is. Hát igen. Aki iszik, de nem eszik az hülye. Aki hontalan, de iszik az hülye. Aki hontalan, de drogozik az hülye. Akinek nincs munkája, de iszik az hülye. Aki...

Nagyon messzire mentem egy nagyon egyszerű posztból de az utóbbi időben mindentől ilyen leszek (egy hete sírógörcsöt kaptam 2 rendőr látványától, mert visszahozták azt a napot amikor apám megütötte anyámat a rendőrök meg kijöttek és nem csináltak semmit). Valószínűleg csak az empátia teljes hiánya visel meg egyébként mind facebookon mind a tumblin (ezért is követek még instagrammon is 90%ban állatokat)

De akkor most itt az idő kilépni abból az amúgy is lélekroncsoló csoportból.

[kertikavics]

Köszönöm.

Tudod ma először fordult elő, hogy hallottam ezt a dalt, eszembe jutottál, elmosolyodtam, és végre tudtam örülni annak, hogy egyszer egy másik életben azt mondtad, frissen műtött véres szemekkel is én vagyok a világ legjobb nője számodra. Egy kicsit kihúztam magam, hiszen úgy kell azt ha valaki ilyen dögös és hirtelen megtelt a szívem hálával azért az első csókért, és aztán a másodikért, ami az utolsó volt. Újra ott voltam a Kárász végében a buszra várva. Láttalak elsétálni, de már nem fájt.

Éreztem az avar illatát egy pillanatra. A csepergő esőt.

Majd elmúlt az egész.

A valóságban ott álltam egy elektromos késsel a kezemben és nevettem azon mennyire szürreális az egész. Megnéztem mi van veled mostanság. Megkopaszodtál. Szörnyen áll. Nem baj, ha szóba állnál velem azt mondanád nekem viszont jól áll, hogy minden hülyeségem ellenére boldog vagyok és igazad lenne, de azt mondtad soha többé nem fogunk beszélni, mert semmit sem tudsz adni nekem.

Örömmel tudatom veled, hogy hiába sírtam akkor vörösre a szemem hónapokig, mert teljesen igazad volt. 

Köszönöm.

[kertikavics]

Szombat óta egy másodpercig sem bújt elő a nap =

a pulzusom az egekben, állandóan remegek, a semmitől sírógörcsöt kapok, nem bírok aludni (éjszaka többször muszáj felkelni, hogy biztos legyen még élek), 8-9000 kalóriát eszem egy nap mert a konstans rágás megnyugtat, dadogok...

Közben persze dolgozom, súlyzós edzés, aztán futás hogy hátha ha kevesebb időt töltök otthon kevesebb időm van enni, meg várni melyik pillanatban halok meg hirtelen, de persze hiába.

Komolyan mondom sürgősen találnom kell egy olyan helyet ahol ennél jóval nagyobb a napsütéses órák száma mert én tényleg egy szobanövény vagyok.

[kertikavics]

Mikor miért akartam kevesebb kiló lenni:

10 évesen: Hogy befogadjon a környezetem és ne gúnyoljanak

15 évesen: Hogy tetszem a fiúknak/lányoknak

20 évesen: Hogy végre el tudjam veszíteni a szüzességem

25 évesen: Hogy tetszem magamnak

30 évesen: Hogy gyorsabban tudjak futni