#írtam már

[vanista]

A tanári béremelés brüsszeli pénzből megy

Azért, mert nem a magyar kormány akarja ezt, nem a magyar emberek érdeke ez, hanem Brüsszel akarja ezt tőlünk. És ha Brüsszel akar tőlünk valamit, akkor fizesse meg az árát!

[jokerlennon]

istenem ilyen nagy baromságokat se írtam még le soha

[diogenesz2020portugal]

Pottyondy Edina 

Schiffer András, a Megafon ÖTödik hadoszlopa Facebook posztban vette védelmébe szegény, jó Orbán Viktort, mert egy influenszer (én) utolsó szarházinak nevezte. Azzal kezdi Schiffer András, hogy nem ízléses szarházinak nevezni a miniszterelnököt, mert:

"Egyrészt azért nem, mert ők az én hazámat képviselik akkor is, ha ez nekem nagyon nem tetszik. Másodszor pedig azért nem, mert a jogállamiság védelme nem a brüsszeli panaszkodásoknál, vagy a Szabadság téri jópofizásoknál kezdődik, hanem ott, ha önmagukért is tiszteljük a közös intézményeinket, függetlenül attól, hogy azt éppen ki testesíti meg."

Tiszteljük a közös intézményeket! Ohhh! András, mesélj még! Tehát van egy hatalom, ami a saját törvényeit sem tartja be, a világ gazembereivel és népirtóival haverkodik, a politikai ellenfeleit pedofilozza, embercsempészeknek és pedofilsegítőknek ad kegyelmet, az országot lerabolja, a környezetet pusztítja, az oktatást, az egészségügyet tönkreteszi, a közmédiát kisajátítja. De tiszteljük a közös intézményeinket! És azért szarházinak mègse nevezzük miniszterelnök urunkat. Köszönöm András a kioktatást, de az én hazámat képviselte már Szálasi, Rákosi, Kádár és Gyurcsány, és ha Orbán Viktor nem is a legrosszabb közülük, tisztelet maximum a szolgáitól jár neki.

Schiffer így folytatja:

"Tegyük azonban félre egy pillanatra az ízlésbeli fenntartásokat! Ha mondjuk Hatvanpuszta, a magyar víz- és termőföld-vagyonra telepített akkugyárak, a munkajog, a sztrájkjog leépítése, a foglalkozás-egészségügy szétverése, a szakszervezetek ellehetetlenítése, a szerződéssel engedélyezhető környezetszennyezés miatt nevezné egy influenszer „utolsó sz*házinak” a miniszterelnököt, azt legalábbis érteni vélném."

Kedves András! Használtam ezen ügyek miatt is hasonló jelzőket Orbán Viktorra, sőt még száz dolgot tudok mondani, amiért kiérdemli. Nem azt írtam, hogy a képmutató háborús celebkedés miatt szarházi a Főni, hanem csak megállapítottam, hogy szégyen, hogy ez az "utolsó szarházi vezeti az országunkat".

De emiatt még nem válaszoltam volna. Ami igazán megdöbbentett az írásodban, az az orbáni propaganda szó szerinti felmondása. Tehát nézzük, hogyan értékeled az úgynevezett "békemissziót", amit az a miniszterelnök folytat, aki nevezte már háborúpártinak Európát, a magyar ellenzéket, Von der Leyent és MZP-t, Bident és Magyar Pétert, csak egyvalakit nem. Vlagyimir Putyint. Őt még nem nevezte háborúpártinak. Tudod András, a fószert, aki elindította az egész öldöklést.

Tehát mit mond Schiffer András? Ezt:

"Európában egyetlen vezető veszi a bátorságot, hogy legalább meghallgassa a harcoló feleket"

Tény, hogy a nyugati vezetők nem találkoznak Putyinnal. De ez tényleg azt jelenti, hogy nem ismerik az álláspontját? Tényleg azt jelenti, hogy szegény, békepárti Putyin ott szorong a Kremlben, a világbéke iránti olthatatlan szomjával, egyedül, mert senkinek sem tudja elmondani?

Nem, András. Pontosan tudod, hogy nem ezt jelenti. Pontosan tudod, hogy Putyinnak minden képessége megvan, hogy a feltételeit és a szándékait kommunikálja. Pontosan tudod, hogy nyugati és keleti diplomaták százai keresik a megoldást a konfliktusra, és pontosan tudod, hogy amikor ezek a háttérben folyó tárgyalások eredményre vezetnek, akkor csatlakoznak a miniszterelnökök, elnökök, uniós vezetők. Mert mindaddig amíg Putyinban nincs szándék a békére, addig ezek a látogatások csak az orosz propagandagépezetet szolgálnák. Azt a propagandagépezetet, ami valóban háborúpárti, ami valóban emberek, civilek, gyerekek gyilkolását szolgálja, és aminek te is része vagy.

Képtelenségnek tűnt eddig nekem, hogy egy magyar értelmiségi -aki nem Deák Dániel vagy Bayer Zsolt- az arcát adja ahhoz a média-hazugsághoz, hogy Orbán Viktor, akit megvet a nyugati világ, akit lenéz a keleti világ, akit megvet Ukrajna és akit semmibe vesz Oroszország (ugye emlékszel még Orbán előző békemissziójára, amikor Putyin biztosította arról a nagy magyar államférfit, hogy nem lesz háború, nem támadja meg Ukrajnát?), majd képes lesz békét teremteni ebben az őrületben. Majd pont Orbán Viktor látogatása lesz az, ami után bárki hátrább vonul. Ezzel szemben az az igazság, hogy Orbán Viktor jelenléte, politikája olaj a tűzre, tovább szolgálja az orosz áldozatiság narratíváját, tovább szolgálja a "mindenki felelős, csak Oroszország kevésbé" hazugságát.

Schiffer András így zárja gondolatait:

"Értem én, hogy nem az árnyalt értékeléstől, hanem az úgymond erős kifejezésektől keletkezik több kattintás és csörög sűrűbben a kassza, csakhogy a kormánypropaganda is pont ezen az elven működik."

András! Nyilván jól belelátsz a kormánypropaganda működésébe, de azért jelzem neked, hogy itt, a másik oldalon nem csörög a kassza Facebook posztok után. Egész pontosan soha egy fillért nem kaptam sem Facebook posztért, sem a politikai véleményemért semmilyen megrendelőtől. A gyanúsítgatás, a ki nem mondott vádaskodás viszont nagyon ismerős.

Mondd csak ki nyugodtan! "Dollárbaloldal! Soros! Nemzetáruló!" - hisz már nagyon közel vagy. És sokan lesznek, akik tisztelni fognak, hogy meghajolsz az erő és a hatalom előtt. Orbán Viktor sem tesz mást Putyinnal.

[sztivan]

három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt

szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi

ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na

és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is

értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni

[mirabellomonferrato]

Helyi önkormányzat 01

07. 29. Az önkormányzatnál minden nap csak délig van ügyfélfogadás. Viszont szombaton is van! Ami tök logikus, hiszen akkor érnek rá a népek. Fogtam magam és írtam az önkormányzat titkárságának címére. Bemutatkoztam, ki vagyok, mi vagyok (1200-an élnek a faluban, holnap már mindenki tudni fogja :D) és megkértem, hogy segítsenek. Helyi adóról kérdeztem, és a szolgáltatókkal hogy tudom felvenni a kapcsolatot. Merthogy akikkel beszéltem, mindenki úgy vett házat, hogy még volt benne villany, víz, csak tulajdonosváltás volt, sima átírás. Ha megjön a válasz, akkor elmesélem. Elutaltam a közjegyzőnek a pénzeket. A közjegyző 400 euróval felkerekítette a számlát, arra hivatkozva, hogy valamiket még le kellett kérnie, meg ez meg az, de nyilvánvaló, hogy a hasára ütött mert annyira kerek szám jött ki. A közjegyző mindenféle díjai összesen: 2000 euró Viszont az olasz-magyar közvetítőnk díja kevesebb lett, mint amennyivel számoltam 500 euró az ügyintézés, 70 az utazás, 125 a fordítás. Itt azon spóroltam, hogy nem a teljes adásvételi lett hitelesített fordítással lefordítva, csak a meghatalmazás ami egy zanzásított, 3 oldalas adásvételi, hogy ezt XY a nevemben aláírhatja. Kb 600 eurót spóroltam ezen. Hogy van-e kockázata? Nos, annyi mint nálunk. Úgyse veszed észre azt a dolgot amivel később gond lesz. (rálegyintős gif) És az ingatlanosnak 22% az áfa, nem 27, mint nálunk, így neki „csak” 1830 eurót kell adnom. Már jó lenne, ha senki nem találna kis semmit. 07.30. De, kitaláltak! Ha nagyon óvatos egy ingatlanközvetítő, akkor az előszerződést is beadja a földhivatalba. Ez 123 euró, de legalább áfa mentes. Van értelme, mert innentől a ház másnak nem eladható az előszerződésbe megadott időig. Illetve neki meg jár a jutalék, amire felhívták a figyelmünket korábban, hogy az ingatlanközvetítőnek a jutalék attól a pillanattól jár, ahogy elfogadunk egy megállapodást szóban vagy levélben. Nem tudom az ingatlanosok miért ekkora királyok Olaszországban, de egyértelműen azok.

 Lago Maggiore, Piemont és egész Olaszország legnagyobb tava. Szóval, ha ki se lépek a megyéből, akkor is lesz rengeteg felfedezni való. Amúgy, ezeket a képeket egyelőre a wikipédiából lopkodom össze, majd később tolok eredetiket, hogy építgessem a sóvárgást, amit természetesen nálam tudtok majd kielégíteni. (❁´◡`❁)

[kavekkozt]

Mi a Duna rossz oldalán lakunk, úgyhogy nálunk ezek a régi villamosok járnak

Teljesen jó, kivéve ha babakocsival/csomaggal/kerekesszékkel vagy (vagy ha süt a nap! már írtam a wiener liniennek hogy firhangot bitte de nem értettek egyet velem ebben)

De az ülések alatt van ilyen salakos doboz (a második képen látszik) és a végállomáson, ahol lakunk, a vezető felhajtja az összes ülést és egy kis lapáttal megkeveri a salakot

Eddig azt hittem hogy csak esőben csinálja, és azért van, hogy ne csússzon a villamos a vizes síneken (???) de ma is csinálta

Rejtély

(Megfejtéseket szívesen fogadok a szerkesztőségbe)

[turistakrem]

A japán princípium

Előrebocsátom, hogy ebben a bejegyzésben köznyugalom megzavarására alkalmas ételfotók lesznek. Igen, nagyon rossz ételfotókat tudok csinálni, nyugalom.

Ha valaki azon töprengett, miben kerekedtek a japánok a világ fölé úgy, hogy mindenki hódolatát kivívják (anélkül, hogy szánalmasan óbégatniuk kellene, hogy “tiszteletet a japánoknak!”), az nem a kulturális felsőbbrendűségük és a császár isteni leszármazása. Hanem az, ahogyan a tápcsatorna kép végével törődnek. A táplálkozással és az ürítéssel.

Bevallom, magas elvárásokkal érkeztem. Tudom, mi az autentikus kínai konyha és a magyarországi legjobb kínai étterem között a különbség. Minimális elvárásom volt, hogy kápráztasson el minden, amit gasztronómiában itt tapasztalok. Ha minden nem is rengette meg az életemet, 2-3 alkalom már az első héten adódott, ami meghaladta a felfokozott elvárásaimat is, és ez 50 év fölött már nem kevés.

Ugye az íz- és illat-érzékelés az, ami ellen nem tudsz tenni, aminek ki vagy szolgáltatva a nagyon primér ösztöneiddel. Egy darab nyers hal ugyanúgy fel tud kapni és le tud tenni az idő másik síkján, mint Anton Egót a Ratatouille-ben. (Nekem nincsenek gyerekkori nyershalas emlékeim, szóval engem valahova máshová vitt el, de kétségtelenül elrepített.)

Nekem a zsigeri élményekkel minimum egyenrangú a “belegondolás” abba, hogyan teremtődik meg a lehetősége, hogy ennyire elvarázsolódjunk a japán konyhaművészettől. Kezdjük kvalitatíve: csak abban a 14 szintes toronyházban, ahol most lakom három pici étterem van a földszinten: egy koreai, egy japán és egy fülöp-szigeteki (ahogy írtam ez nem egy elit környék). Mindhárom egyértelműen családi vállalkozás, ahol a férfi a szakács, a többiek pedig a körülményeket teremtik meg számára (kassza, mosogatás, beszállítók fogadása). Közel lakom a megállóhoz (ez Tokió négyeshatos vonalán van) kb 15 épület van a domb aljáig még további 4 étteremmel. De ez csak egy mellékcsapás: az állomással szemben vannak az ételutcák kb 30 bolttal és étteremmel (itt ettem azt a nyershalat). A munkahelyem a belváros másik végében van, itt a megállótól 10 perc séta az épület, de végig, megszakítás nélkül éttermek vannak az utca két oldalán, kávézókkal és kocsmákkal pettyezve. Sok irodaház van a környéken, láthatóan megél mindegyik.

Az árak a másik topic, amit szeretnék kinyitni: ezer jen a lélektani határ, amit egy kis étterem elkér egy étkezésért. Onnan tudni, hogy erős a konkurrencia, hogy az utcai táblákon megjelennek a 980-as, 975-ös árak is. Vannak az étlapon “delux” tételek is 1.300-1.800 jenért is, de az 1.000 jenes tétel a tökéletes mindennapi ebéd egy irodai dolgozó számára. Ez általában egy főétel, ha az ramen, akkor salátát kapsz hozzá, ha curry, szusi vagy tésztás cucc, akkor egy csésze miszolevest. A jeges pohár víz, utántöltéssel alap, azért nem kérnek pénzt. Az ízek, az állagok, a frissesség - nem mennék el a fogalmatlan gasztroblogger irányába. Minimum 25 éve tudatosan keresem a kulináris élményeket, van összehasonlítási alapom. Nálam eddig Szingapúr volt a csúcs (a blogban megtalálható néhány erről szóló bejegyzés), de a “beesel random bárhova és még sosem csalódtál” ligában Japán bizonyosan világelső. És még egy szó az ezer jenről. Ez jelenleg 2.370 forint. Egy komplett ebédért vagy vacsoráért. Ezért Budapesten ebéd műfajban konkrétan szart se kapsz. De szart simán kaphatsz ennél drágábban.

Rám merőleges az alkohol, simán megvagyok nélküle bármeddig. Már évek óta szilveszterkor sem volt alkohol a házban, viszont @dulimano miatt mindenképpen meg akartam kóstolni a szakét, ahogy az ember Szardínián megkóstolja a férges sajtot, holott alapból megvan a férgek nélkül. Szóval akkor jöjjön az említett nyershalas kép szakéval. Dora-chan szerint (akivel megszakérttettem a szakét online) nem paliztak be, ez tényleg nem alsópolcos termék. És amúgy finom is volt.

A képeken szerepel még pirított szezámmagos répasaláta és a szaké szabványosan nem peremig, hanem azon túl, a tálka pereméig van töltve.

Szintén Duli javaslatára mentem fel a kiotó állomás 10. emeletére ráment enni és nem bántam meg egyáltalán. Úgy volt brutálisan csípős, hogy közben semminek sem fedte el a valódi ízét. A tésztának pl enyhe szénás aromája volt, ami megint elrepített valahová. Az ember japánban tényleg élményt eszik, nem ételt.

Pár szó az édességekről. Ne keresd itt a legjobb német/francia péksütiket mert ebben tényleg nem a legjobbak - bár pékség műfajban vannak biztató termékek, de ezeket pékségekben találod, nem az üzletek polcain. Azt hittem, hogy a sült-édesburgonya-püré lesz a lelkendezésem legfőbb tárgya, de nem. És most kicsit leteszem a pennát, mert erőt és kreativitást kell gyűjtenem a következő szakaszhoz, hogy minimálisan is érzékeltetni tudjam azt, a bennem lejátszódó folyamatokat.

A matcha kínai találmány, japáni története Kiotóban kezdődött. Itt szépen ápolják ennek a hagyományát, van a városban egy matcha-negyed, ahol a matcha-tea otthoni elkészítéséhez árulnak kellékeket, de persze vannak cukrászdák, ahol a tea mellett mindenféle süteményeket lehet kapni. Szeretem a matchát, vagyis azt a formáját, amiről eddig otthon azt hittem, hogy az. Aztán megláttam a folyóparti cukrászdában egy ablaknál ülő nőnél a deliktumot.

Bár még egy óra múlva értünk vissza, mert előtte megnéztük a szomszédos tavi szentélyt, ami annyira híres és szép, hogy még az ezer jenesen is ez szerepel, a szentélylátogatás során is csak arra a pohárra tudtam gondolni.

Sokan voltak a cukrászdában és 35-40 perc volt, amíg hozzájutottunk, de bármikor mennék újra. A dolog annyira komplex, hogy még térképet is mellékeltek hozzá, ugyanis a matcha összes megjelenési módjában szerepel a pohárban. Porként, habként, piskótaként, jégkásaként, fagylaltként, zseléként, teaként. Annak érdekében, hogy az állagok megmaradjanak és az ízlelőbimbóid ne telítődjenek matchával semleges komponensekből zárórétegeket terveztek közéjük. Aki ezt kitalálta nem Michelin-csillagot, hanem Nobelt érdemel. A fiammal életünk egyik kulináris csúcspontjaként értékeltük ezt az élményt.

A bevezetőben említettem, hogy a japán princípium a tápcsatorna két végének megkülönböztetett figyelmében áll. Térjünk rá a másik végére. Bizonyára mindenki látta már, hogy a japán wc-k különlegesek, van egy kezelőpanel a falon, amivel mindenféle műveleteket lehet végezni ott alul. Bevallom én úgy érkeztem, hogy köszi, ezt kihagyom, de ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattam volna. Szerencsém, hogy a gyerekem bérlakásában, safe space-ben tudtam megtenni az első lépéseket. Először is ritka, hogy angolul is ki legyen írva a gombokra, hogy mi micsoda, de google lens-szel simán el lehet boldogulni és ha egyet kitanulmányoztál, a többi is menni fog.

A fűthető wc “deszka” (ami persze műanyag) már alapból csodálatos dolog. De az igazi truváj a seggmosó (nőknek egy másik irányból érkező sugár is van), ami erősségben és hőmérsékletben elég jól hangolható. Sőt van egy randomizáló gomb is néha, ami pár milliméteres kilengésekkel tisztít.

Abban megegyezhetünk, ugye, hogy száraz wc papírral sosem fogod tudni teljesen megtisztítani a felületet. Nedves törlőkendő meg nincs mindegyik fiúnál (a lányoknál biztosan van). Ha egy eszköz, amivel nagyon fókuszáltan meg tudod magad tisztogatni, a wc-papírral már csak meg kell szárogatnod magad és láthatod, hogy tökéletesen tiszta vagy. EZ a kultúra, ez a kulturális princípium. És a kultúrájára büszke nyugati ember életének is szerves része kellene, hogy legyen.

A másik megfellebbezhetetlen érv a japánok felsőbbrendűségére a mindenütt megtalálható, ingyenes és tiszta közvécék. Nemcsak az állomásokon, nemcsak a plázákban, de a közepes vagy nagyobb élelmiszerboltokban is van (ismétlem) ingyenes és tiszta wc. Egyáltalán nem lényegtelen szempont egy ország megszeretésében és tiszteletében az ilyesmi.

Már az előző posztomban érintettem az “odaszánás” fontosságát. Aki a rózsát gondozza a villamos kerítésén, aki a halat darabolja és aki a wc-t karbantartja nem úgy él, mint a magyar szolgáltatóipar 98 százaléka, hogy csak tévedésből van itt, átmenetileg, mert valójában ő többre hivatott. Minden csak átmeneti, akkor miért végezzem el szívből a dolgom, miért legyek kedves a vevőkkel. A pincér itt reggeltől estig és egész életével pincér, a bolti eladó nem jobb híján bolti eladó, hanem ebben teljesíti ki az életét és az okoz neki örömöt (a fizetésén kívül), ha a vevő elégedetten távozik. És ha mérnök vagyok (khm), akkor ne csak gépiesen dokumentáljak azért, hogy meglegyen a dokumentáció, hanem megpróbálok annak a szerepébe is belebújni, aki a miérteket is meg akarja érteni.

Az építész pedig, még ha világhíres is komolyan veszi, ha design-közvécék megálmodásával bízzák meg. Ugyanaz az ember tervezett itt Shibuyában wc-t, mint aki Budapesten a Zene Házát alkotta meg. És ezekben az illemhelyekben a munkájukat életcélként élő karbantartók dolgoznak, akiknek valószínű minden nap csak egy a Tökéletes Napokból.

Képek

Az erdőimitáció-wc egy kis tó partján, ahol hápogás közben végezheted a dolgod.

A bezáráskor elhomályosuló, alapból átlátszó fülke. Itt egy kisfiú mindenképpen játszani akart velem.

A gombák fölött egy szentély parkja van.

Jó volt majdnem egy órát ülni a padon és gondolkodni, de leginkább hálát adni.

Komorebi (jap.): a lombok között átszűrődő napfény

[csacskamacskamocska]

Volt egy választás

azon gondolkodtam, hogy fenntartsam-e ezt a blogot és vele életben tartsak egy gondolatot, fájdalmat, hiányt, rossz emléket, a magyarázatok keresését-kutatását vagy okosan engedjem el, hiszen már nincs rá szükségem. Minek pazaroljam az időmet és energiámat? De vannak követők, akiknek sokat ad, hogy átgondolják azt amikről írsz! – mondtam magamnak. – Talán vannak, akik nem rutinból nyomnak egy lájkot. :) Sokszor magyaráztam a fiamnak, hogy értse meg, hogy amilyen környezetben él, az hat rá. Hiába hiszi magát erősnek, okosnak, a környezet igényei, a környezete értékrendje hatni fog rá. De nem csak ez, hanem a hangulatok, a panaszkodás, a fájdalmak, a bajok, a nyűgök, a tévhitek, a beidegződések, az elvárások – minden, ami jelen van a közegben ahol él, amihez kötődik, az hatni fog rá, le vagy felfelé viszi az értékrendjét, a normáit, az életenergiáját. Ez az elitiskolák lényeg. Olyan közeget teremteni, ahol ez felfelé menő spirál. Ha jó környezetben vagy, kevesebb energia jól lenned. A sarki kiskocsmák otthonosságnak lényege, hogy 30 év múlva is ott van a szinti a sarokban és jön Jenő, csak egyre inkább azért fizetnek neki egy-egy felest, hogy ne játsszon. Biztos lehetsz benne, hogy a sarki kiskocsmában nem változik semmi 50 éven keresztül. Ahogy a tumblin se nagyon. Béla még mindig nem szökött el, XY még mindig segít mindenkinek, T még mindig egy fasz, Q továbbra is megkúr minden nőt, akit csak lehet, Csacskamacska meg megbízhatóan okoskodik az egész kocsma pszichózisán. Míg csak meg nem halunk. A kérdés, ami megfogalmazódott, hogy a blog mit akar és én mit akarok. Bár a perverzióig őszinte blogot írtam, de sosem akartam úgy nyilvánossá tenni, hogy olyanok olvassák, akikről írok vagy felvállalni magam. Elképesztően segített az önismereti munkában. De nem akartam másokat gyógyítani vagy tanítani. És továbbra sem akarom ezt a felelősséget vállalni. A tudásom is kevés hozzá. Közben még önmagamtól is védeni akartam azt, akit szerettem. Vagy magamat tőle? Csuda kérdések ezek. :) Most adódik egy lehetőség, hogy ugyanezt folytassam egy induló netes magazinnál. Talán ott is csacskamacska néven. Csak már mások problémáiból inspirálódva. Szóval nem tudom, hogy, ha nincs a fájdalom, mint üzemanyag, akkor is tudok-e írni – ez lenne ugyanis a profizmus. :) Akarok-e a múltban vájkálni, folyamatosan vélt vagy valós sebeket feltépkedni az olvasók figyelméért. Egy biztos, ha az ember jól van, az senkit sem érdekel. :D A drogosok drogosokkal buliznak, az alkoholisták alkoholistákkal és a keserűségnek keserűség a megfelelő párja. Aki meg jól van, az meg csak él. Az kit érdekel? :)

[angelofghetto]

Mint annyiunkéból, az én családomból is van aki Angliában dolgozik, és végre halad az élete. Mikor meglátogattam és hazatértem, elnéztem az embereket a metrón, és az jött le: ezek az emberek meg vannak törve. Nagyon más kint már az utca hangulata is. A legcsóróbb emberekből is olyan önbizalom és önérzet árad, hogy irigylésre méltó.

Próbálom kitalálni MP titkát. Jó időben van jó helyen, mikor az embereknek összegyűlt a csalódottsága, tehetetlenség érzése, és megérett a helyzet, hogy valami nagyon mást akarnak, mint ami van, ami felé tartunk. És kell a közvetlen természete, hogy nem hataloméhes, hanem kicsit bot csinálta reményember, amolyan Lúdas Matyi, aki végre elnáspángolja Döbrögit.

Ahogy múltkor írtam: nem a táblán játszik, kiszállt a nem működő szisztémából, ő egy új táblát hoz, és arra biztat mindannyiunkat, hogy mi rajzoljuk fel rá az útvonalakat, mi alkossuk meg a szabályokat, és finomítsuk azokat, miközben együtt játszunk. Nem kell neki hatalmas színpad ledes háttérrel, nem kellenek testőrök, úgy jön-megy, hogy azt érezzük, egy közülünk. Nem véletlen, hogy ismeretlenek annyian reflexből letegezik.

Egy nyugatot látott fiatalt látok, aki benne élt egy másfajta létezésben, egy működőbb demokráciában, aki laza természetességgel vált németre, ha németül szólítják meg az utcán. Ezért lenne jó hazacsábítani a fiataljainkat, hogy ne a komcsi világban szocializálódott, korlátok, parancsok és öncenzúra közepette nevelkedett politikai osztály kormányozzon fantáziátlanul, hanem friss szél söpörje ki a megdohosodott levegőt, és fedezzük fel végre a saját erőnket és életrevalóságunkat általuk.

MP az első a gengszterváltás óta, akinek egy pillanatra elhiszem, hogy közöm lehet a saját önrendelkezésemhez.

[couleurlocale]

jó buli lesz ez azért, ugye írtam, hogy Hollandiában is mi van, ahol az ultraortodox reformátusokhoz csatlakoztak most már az anti vaxxerek is, és már 4 csecsemő meghalt szamárköhögésben, így, 2024-ben

[k4k4po]

Írtam egy festő stílusát utánozó programot

Kb. 1 éve szembe jött ez a kép, és eléggé megtetszett a stílusa, szóval kicsit utánanéztem, és elég szép áron adta el az eredetiket a festője

Aztán eszembe jutott, hogy ezt aránylag könnyű lenne megírni algoritmikusan gyakorlásképp, szóval még tavaly össze is raktam egy proof of concept kódot, ami működött, de nagyon nem volt hatékony, sem időben, sem memóriában. Azóta Pythonban azért sikerült fejlődni, szóval kb egy 10-100x olyan gyors megoldás most újraírtam, meg összeraktam hozzá egy gány Flask frontendet is, szóval egész felhasználóbarát is lett.

Ezt az eredeti kép alapján generálta, ami kicsit hálátlan, mert a mintavételezési hálót nem nagyon lehet összepárosítani az eredetivel (az enyém egy meghatározott felbontású hálót ráilleszt a képre és az egyes pöttyöket a körülötte lévő színek alapján átlagolja):

Viszont normális képekkel már jobban működik:

[redmatyi]

És ti mit írnátok a felmondó levélre? rovatunkban ma:

Kollégám épp a felmondó levelét fogalmazta megfelé az éjszaka folyamán, (mert ugye munkaidőben kell mert azt fizetik) amikor szólt, hogy segítsek már benne neki, mert elakadt.

Mondom neki, mutasd hol jársz, aztán meglássuk. Azt írta eddig:

Kedves munkáltató. Én Xy szeretném beadni felmondásomat ugyanis a jelenlegi helyzet a cégnél, kezd kihatással lenni a mentális egészségemre.

Mivel teljes mértékben átérzem miért írta ezt, és valahol belül úgy gondolom, hogy a kollégáink 20 százaléka miért fog valószínűleg hasonló kezdetű levelet írni a kedves főnökünknek az elkövetkező 1-2 hónapon belül, így csak egy tanácsot tudtam adni:

- Figyu. Írj rá a volt kollégánkra. Mindig ő lektorálta az emailjeimet, amiket hirtelen felindulásból írtam a hozzáértő knek és főnököknek, amíg kint voltunk a régi gyárban. Valószínűleg ezért van még munkám. Ő majd segít finomítani. Sőt a felesége HR-es. Ő el tudja küldeni őket úgy a büdös faszba, hogy várják az indulást.

Már várom az esti műszakot, hogy kiderüljön mit kell írni.

[alyrarkhon]

Ha már írtam a fancy vívókabátról, volt egy ilyen júliusban, vizsgáztunk a BTM gótikus termében, ami szép hely és illett is az alkalomhoz.

Most már első színtű bajvívó is vagyok. (ha jól emlékszem a Bajvívó kaszt az MTK-ban lett leírva, de lehet, hogy a Harcosok, gladiátorok... -ban)

(ja igen, meleg van benne. Különösen nyár közepén.)

Fotók by Gergely Tamás és Opiczer Lőrinc

[sztivan]

na szóval írtam egy cikket nemrég arról, hogy már évtizedekkel ezelőtt is pont ugyanolyanok voltak a balatoni nyárról szóló írások, mint most

és amikor ehhez keresgéltem régi cikkeket

akkor rábukkantam egy olyanra 1994 nyaráról, hogy

már ez csodálatos volt, hogy ha drága a lángos, akkor ne vegyél,

aztán a cikk olyasmi horrorvíziókkal folytatódik, hogy

és amikor ezen már eléggé kiröhögcséltem magam, akkor megláttam a szerzőt

Dr. Dézsi Csaba Andrást

igen

(mondjuk aztán le is kellett írnom, hogy "ennek a jegyzetnek a harminc évvel későbbi szemlézése valószínűleg az első cikk lesz 2019 óta, amiben a győri polgármester és a futó kaland szópárokról nem mindenkinek pont ugyanaz fog eszébe jutni")

[mirabellomonferrato]

Költségek részletezve

és közművek

Az ingatlanközvetítő fix 1500 euró + 22%áfa

Klaudia díjazása összetett: a) az adásvételi szerződés fordítása -- 50 euró/oldal, energetikai tanúsítványokkal együtt ez 10-12 oldal is lehet b) odajön a közjegyzőhöz, mert alá kell írnia, mint fordító, hogy lefordította nekem az adásvételit -- útiköltség (e nem esz sok, közel van) c) kell egy olasz-magyar tanú a közjegyzőhöz -- 100-120 euró d) Egyéb apróságok ügyintézése -- nem tudjuk mennyi, a korábbiak alapján 20-50 euró

Közjegyzői díj, ez a vételár 1,5-2 %-a de állapíthatnak meg minimum díjat is vagyis, ha nagyon alacsony a vételár, akkor mondhatják a jelenlegi 500 euró helyett, hogy 1000 vagy bármennyi.

Adó. Na itt ki is derült, hogy mi az a kitétel az adásvételiben a kataszteri lófasz. Az adó az alapján számolódik, hogy mi a ház mérete, kora és egyebek szerinti értéke. Vagyis a hivatal értékelheti többre, ha nagyon alacsony áron vesz meg valamit az ember. Az eladó ezt köti ki, hogy ehhez neki semmi köze. Az adó, ahogy korábban írtam is, első ingatlan vásárlásakor, ha benne laksz, bejelentkezel állandóra, akkor 6% (erre van valamennyi idő), ha második vagy többedik ingatlan, akkor 9%

Földhivatal a) bejegyzés díja -- nem tudom b) Földhivatali ügyintézés díja (igen, ez +) -- nem tudom

Közjegyzői letét díja -- 500 euró Ez az egyetlen módja, hogy az ember külföldről intézze az adásvételt, mert 2-3 nap is lehet, mire a bankok között átmegy a pénz. Készpénzt a közjegyző nem kezelhet, szóval készpénzzel nem lehet vásárolni! És már látja is az ember, hogy hipphopp összeszaladt 6000 euró fizetnivaló, ami a vételárhoz viszonyítva kibaszott sok. 22 000 a vételár, 6000 körül az egyéb fizetnivalók.

Olaszország csodálatos! Nincs olyan, hogy 0-ás igazolás a közművekről, mert online órák vannak, automatikus leolvasással. Ezek szerint mindig annyit fizetsz, amennyit fogyasztasz. Villany van, hogy a villany és egyéb rendszer elavult, ez csak egy formula amit belevesznek mindig a szerződésbe. De attól használható. Van áram és van minden. A kazán is használható. ÁM A kazánt pl évente felülvizsgálják. Hivatalból. Megnézik, hogy működik-e egyáltalán és milyen a CO kibocsátása. Ha ezen a vizsgálaton átmegy, a korától függetlenül lehet használni. Viszont, ha újat akar telepíteni az ember, akkor ahogy @odn5t9rhpxr7 s mondta, már az új szabványnak megfelelőt kell telepíteni. Szóval, a villanyt, gázt csak át kell íratni.

Annyira izgulok, hogy mindenem fáj. A fejem a szemem (mondjuk hajnali 3 óta verem a billentyűket), a gyomrom is. De nem az a félelmetes fájó görcs, mint amikor félsz meg érzed belül, hogy neneneneeeeee nem kéne csinálni, de juszt is csinálod, hanem mint szülés előtti napokban, hogy már mindjárt, már hamarosan, de vajon hogy is lesz... :)

[bugajakab]

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.