#ősz van

[mambo68]

Violet lake.

[idkwhattosay2you]

A szíved dobogna, de a szavak lefojtják>>

[meg-megbanom-ezt]

Mikor máskor is posztolhatnám ezt, ha nem most?

Szeretem ezt a zenekart, valahogy a youtube köpte nekem, mint annyi minden mást. Hallanotok kéne, ahogy éneklem. :'D Nem mellesleg ő a frontember.

[veled-akarnek]

[egy-lany-blogja]

A nő nem attól lesz csodaszép, ha tökéletes méretei vannak, tonnányi festék feszül az arcon, és a legújabb trendben feszít a városban.

Ez csupán piacképességet jelent.

Tudod mi a szép?

Az öntudat.

Amikor befejezed végre a hisztit, kivágod a hamis tükröt a fenébe, és élni kezdesz. Nem érdekelve ki mit gondol majd rólad, kinek kell majd megfelelned, hanem megtalálva magadban a szépet, és abba kapaszkodva élsz tovább.

Mert az erő tesz széppé.

Amikor tudod ki vagy, mit akarsz és a bizonytalanságot is barátoddá fogadod, mert érzed, szükséged van rá.

Mint ahogy szükséged van mindenedre.

A ráncokra, amik barázdát simítottak az arcodra, mert küzdöttél és néha bizony elbuktál, az ősz hajszálra, amikért kőkeményen harcoltál, egyenként.

Mert erős vagy, mert képes voltál felvenni a kesztyűt, az élettel szemben, az életért, és felálltál, ha kellett ezerszer, na ez látszik most rajtad.

Ez tesz széppé, egyedivé, ez és semmi más.

És igen, tetszik vagy sem, szép vagy logó mellel, striákkal, az éveiddel, na azzal a legszebb.

Nő vagy.

Aki élt és ma is él.

Vállald, akard, szeresd, úgy, mint senki más.....

[sztivan]

igazából annyira örülök, hogy végre rendes ősz van

nem harmincöt fok szeptemberben, mindennek megvan a maga ideje és helye

úgyhogy nagyon-nagyon közép-európai vagyok, nekem szükségem van arra, hogy legyen négy évszak

persze azt megértem, hogy az osztrákok most idegesek, ami esőt hozzájuk jósolnak, az nem normális, meg egyébként is, Ausztriában para, ha az eső elönti a pincét, de ez, ami eddig itt van, konkrétan érzem, hogy boldoggá tesz

[ajtostolahazba]

durván extrémen piros szemüveget akarok, mert 30 év fekete haj után arra készülök, hogy hamuszürke hajam lesz. Ha sikerül kibírnom még 2 hónapot úgy, hogy nem ölök meg senkit, mert idegbeteg vagyok, hogy olyan a fejem, mintha egy bili lenne ráhúzva (alul full ősz, felül lenőtt fekete), akkor szeretnék valamit, amitől a megjelenésem nem azt fogja tükrözni, hogy vén szar vagyok, hanem azt, hogy VAGÁNY vén szar vagyok... Szóval kérek szépen tippeket, hogy hol nézzem, nem aranyárban (30k-ig, csak a keret), ha van tippetek segítsetek! Nem bordó, piros! Nem macskaszem, nem kocka, szóval nem a forma kell, hogy extrém legyen. Gyerekeknek tudnak ilyet. Felnőtteknek miért nem???

[kavekkozt]

Szombaton Badenbe mentünk (Römertherme), hazaindulás előtt még megittunk egy kávét fürdőruhában a teraszon. Megbeszéltük, hogy azért már szerencsére érezni, hogy itt az ősz.

Ma péntek van és havaseső.

This is all fine.

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[diogenesz2020portugal]

Hajnal fél három. Benzinkút.

Mindenki kómás csak egy idős hölgy van elemében. Az a fajta idős ember akinek nem tudod megmondani a korát. Hatvan évestől százig lehet bármennyi, haja ősz, de ruhája alapján a titkárnőtől a miniszterig lehetett bármi ifjabb korában. Nagyon fitt. Az ilyenekről szokott kiderülni, hogy 230 éves, de tíz éve még a Jeges- tengeren volt uránbányász... Amúgy nagyon kedves mosolygós. Egy sajtos pogácsát majszol, hozzá apró kortyokban issza a teát. Szépen feláll és viszi vissza a kistányért. Nyújtja az álmatag kutasnak. Azon gondolkodom, hogy milyen kedves kis manóka. Ahogy adta vissza a tányért, felsóhajtott.

- Ez a pogácsa pont olyan volt mint amilyet édesanyám sütött... Olyan kis megható volt ez, a kutas is egy pillanatra mintha feladta volna azt a görnyedt tartást ami az éjszakás műszak boldogtalan dolgozóira oly jellemző. És a néni még folytatta.

- Az volt mindig ilyen száraz és kurva kemény, hogy apám kisbaltával darabolta nekünk....

(FB)

[nyuszimotor]

Inverz-mikulás - lopni megy a szegényektől, hogy szétossza az oligarchái közt

[labjegyzet]

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2024 antológia - novellapályázat

Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológiasorozat 2018-ban indult, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a fantasztikus kispróza népszerűsége az olvasók körében is megnőtt, és hogy nincs egészséges és írói fejlődésre teret adó fantasztikus irodalmi élet gazdag és több platformon zajló novellakiadás nélkül. Ehhez a GABO az antológiasorozatával maga is hozzájárult: a kezdetek óta nagyjából száz novella jelent meg köteteiben ismert és új szerzőktől.

Kiadványaink a Márai-program segítségével határon túli könyvtárakba is eljutottak, valamint a megújult Zsoldos Péter-díj jelöltjei és nyertesei  között számos 2019-ben, 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben antológiáinkban megjelent novella megtalálható. A 2023-as Zsoldos-díj eredményhirdetése a minap zajlott: novella kategóriában Gaura Ágnes Az erdő szíve című írása nyert, amely antológiasorozatunk legfrissebb kötetében jelent meg, regény kategóriában pedig Rusvai Mónika Kígyók országa című művét díjazták, amely szintén a GABO Kiadó gondozásában került boltokba. Emellett a szintén novellásköteteinkből ismerős Puska Veronika Vétett út című regénye is nálunk talált otthonra.

A GABO SFF idei novellapályázatára is fantasy, science fiction, horror és weird novellákat várunk. Arra kérünk azonban minden pályázót, hogy a sokszínűség érdekében igyekezzenek minél szabadabban nyúlni az egyes zsánerekhez, ne ragaszkodjanak az esetleg már bevált megoldásokhoz, használják ki a lehetőséget, hogy a fantasztikum szinte határtalan játékteret biztosít.

A kiadó szerkesztői által legjobbnak ítélt művek 2024 őszén fognak megjelenni.

A pályamunkákat az info@gabo.hu címre kérjük. Kollégánk, aki nem vesz részt az értékelésben, nyilvántartást vezet a pályázók adatairól, és a novellákat anonimizálva küldi tovább az elbírálást végző szerkesztőknek. Eredményhirdetés 2024 augusztusában várható. Amennyiben a pályázat elbírálásakor a szerkesztők nem találnak elég novellát, hogy megtöltsenek egy kötetet, utólag pályázaton kívül íródott műveket is beleválogatnak az antológiába.

Ami pedig a kritériumainkat illeti, azok évek óta változatlanok, ezért idézünk a 2018-as pályázat utáni blogbejegyzésünkből:

„Mi nem divatnovellákat keresünk, nem kell igazodni trendekhez, nem érdekel minket a jól ismert régi. Olyan fantasztikus novellákat szeretnénk látni, amelyeket nem tudna más megírni, csak az adott szerző, az ő saját, egyéni látásmódjával és érzékenységével, amelyek épp emiatt újak és különlegesek.”

Határidő: 2024. június 17. éjfél

Terjedelmi korlát: 10 000 - 40 000 leütés

Honorárium: megjelenés esetén bruttó 40 000 Ft

Megjelenés: 2024 ősz

Formai követelmények: A novellákat RTF vagy DOC formátumban várjuk, a fájl neve tartalmazza a szerző nevét és a novella címét. A fájlban szintén fel kell tüntetni a szerző nevét és elérhetőségét. A szöveg legyen sorkizárt, a sortávolság szimpla vagy másfeles, kiemelésre bold vagy kurzív használható, hacsak a novella nem tartalmaz rendhagyó formai megoldásokat.

Beküldés: elektronikusan az info@gabo.hu címre, az e-mail tárgymezőjébe kerüljön bele a “pályázat” szó, pl. Tárgy: PÁLYÁZAT: Gipsz Jakab: Novella címe. A kísérőlevélben a könnyebb adminisztráció érdekében szerepeljen a pályázó neve, emailcíme és a novella címe.

Tematikai megkötés: science fiction, fantasy, horror, weird

Kikötések: Magyar nyelven sem nyomtatott, sem online formában nem publikált, eredeti, fennálló franchise-hoz nem köthető műveket várunk, amelyekkel máshol sem találkozhattunk korábban (tehát nem kaptuk meg korábban kéziratként, pályázaton kívül). Egy szerző egy pályaművet küldhet be.

Friss, eredeti, tartalmas novellákat várunk. Ugyan bármilyen témát szívesen látunk a fantasztikum területén belül, van néhány történettípus és -elem, amelyiknél már nehéz újat mondani. Javasoljuk, hogy a pályázók olvassák el a 2018-as kiírás tartalmi megkötéseit, és a novellapályázat tanulságait 2018-ban valamint 2019-ben.

További támpontok, milyen novellákat keresünk:

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2022

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023

és

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Az év legjobb science fiction novellái 2020

Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor

szerkesztők

[auckaland]

gesztenyeprojekt!

mert hát hogy a világ ezen felén nincsen csak úgy fagyasztott gesztenyepüré, de megoldjuk. valami menő kis farmon nem messze vannak szelídgesztenye fák, így hát gesztenye is.

ettünk eddig:

sült gesztenyét

almás gesztenyével töltött karajt

gesztenyepürét tejszínhabbal

a fagyasztóban már lakik 4x250g gesztenyepüré, ma pedig készült 3 liter sütőtökös gesztenyelekvár. van még további két kiló feldolgozatlanul, lehet majd csak megfőve kerül lefagyasztásra az is. csak előtte ki kell enni egy kis valamit, mert a saját növesztésű pariszószok kicsit sokan lettek 😅

emlékeim szerint a tavalyi ősz elég ergya volt, meg amúgy is, áprilisban ősznek lenni... de kezdünk belerázódni. a héten még rendes köd is volt!

[helsinkiaznyugate]

de hát már ősz van

[szkennelttucsok]

Itt van az ősz. Itt a kurva...

[egy-lany-blogja]

Az élő emberek úgy néznek ki, mint akik élnek. Hajnalban kelnek, néha tele a hócipőjük, dolgoznak vagy épp az álom melót hajtják, megélik a kudarcaikat, gyermeknevelés, párkapcsolat és az élet egyéb területein, mert élnek.

A közösségi média felületein azonban számtalan esetben álmok vannak. Influenszerek és apró utánzataik, akik abból szeretnének élni, hogy szépek. Nem hiszem, hogy belül üresek lennének, de mivel az nem kifizetődő a mai világban, így azt mutatják, amire van kereslet. Ezért szépek, ezért hajtanak a tökéletesség illúziójára, hogy eladják az álmot, ami sem a Tiéd, sem az övék nem lehet.

És ne érezd magad rosszul, ha Neked a két kezeddel kell összekaparni azt, amid van. Ne érezd magad rosszul attól, hogy idén sem jutsz el az Isten tudja melyik szigetre, ne érezd magad kevesebbnek, ha nincs időd minden másnap edzeni, mert más vagy. Nem kevesebb, nem hiányos, csak más. Mert az út is más, a cél is lehet, hogy egészen más.

Mert az életben nincs filter, az életben akarat van, meg ráncok és ősz hajszálak és narancsbőr és sokszor meghajlott hát és akkora hatalmas belső erő, hogy azzal egy hegyet képes lennél arrébb tolni, ha kell. Mert itt élet van. Valóságos.

És legyen mindegy mit posztol a szomszéd, a kolléganő, a főnök vagy az ezredik ismeretlen. Mert az az ő élete. És ha mögé mennél, ha mögé látnál valószínű, hogy már nem szeretnénk benne lenni. Így hát örüljünk annak, ami van és tegyünk azért, hogy jobb legyen. És mindeközben ne engedd, hogy a mesébe illő filter élet elhitesse veled, kevesebbet érsz, mint bárki más. Mert egyszerűen nem igaz. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

A filter nem a valóság....