#Gabi genova

[gabigenova]

some shots from the music event I went to

[gabriellatabajdi]

Visszatértem! Genovai, veronai és padovai úti beszámolóval :)

Kedves Olvasó,

Amennyiben nem csak most tévedtél a blogomra, hanem már korábban is olvastál tőlem bejegyzés(eke)t akkor feltűnhetett, hogy áprilisban és májusban rendesen hanyagoltam a blogom. Ennek nagyon nyomós oka volt. Az írást ugyan nem hagytam abba, csak épp egy más horderejű műre koncentráltam, a mesteres szakdolgozatomra. Éppen ezért igazság szerint egész áprilisban és május jó részében mást sem csináltam, mintsem a “nagy művem” építgettem.

Na de eljött a május vége, ami több kirándulást is hozott, kezdve egy május 26-i nyári genovai látogatással, és megkoronázva egy 4 napos Verona-Garda-tó-Padova túrával. május 29 és június 1 között.

Genováról most csak pár szóban írnék, hiszen ősszel egy egész posztot szenteltem neki, így eltekintenék önmagam szó szerinti ismétlésétől. Alapvetően gyönyörű volt a város ősszel is, de valahogy nyáron számomra még varázslatosabb volt. Két újdonságot tartogatott ez a kirándulás, ugyanis a híres épületek közül javarészt azokat tekintettük meg, melyeket én már láttam októberben. Azonban az egyik és számomra a leggyönyörűbb része a városnak csak most nyáron mutatta meg nekem magát. A Spianata Castelletto az egyik hegyre épített gyönyörű kilátást nyújtó része Genovának. Ide ha az ember nem akar sokat sétálni tömegközlekedési vonaljeggyel lifttel fel lehet jutni. Mindenképp érdemes meglátogatni ezt a helyet, ugyanis a látvány ami az ember szeme elé tárul egyszerűen lenyűgöző. Látszik az egész óváros, a kikötő és a hegyek is, mindemellett az egész hely nyugalmat és békét sugároz. A másik újdonság az volt, hogy sok utcát, de kiváltképp az egyik kvázi sétálóutcát, a Via XXV Aprile-t esernyőkkel díszítették. Gyönyörű volt ahogy a napfény átszűrődött a színes ernyőkön. Ezen kívül a város hangulata még mindig magával ragadó, de mint ahogy említettem nem akarom ismételni magam, komolyabb Genova posztért tekerjetek lentebb :).

Szóval Genova után május 29-én megindultunk Veronába, ahol 2 éjszakára megszálltunk, és ahonnan 31-én egy éjszakára tovább álltunk Padovába.

Ami Veronát illeti, ugyan voltam már a városban még gimnazista koromban kb 7 éve, de teljesen más felnőtt fejjel. A rengeteg műemlék, az ember szó szerint a bőrén érezheti a város történelmét. Rengeteg városfal részlet és kapu, ókori színház, a veronai amfiteátrum, vár és várfalak maradtak fent az utókornak, mind mind gyönyörű pompában. Első napunkon letudtuk a város legtöbb nevezetességét. Sétáltunk az Adige folyó partján, bementünk a római kori színházba, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk a városra, habár maga a színház az autentikusságával elég lett volna, hogy tátva maradjon a szám :). Káprázatos volt, el is töltöttünk vagy egy órát a színházban, ahol egyébként a mai napig tartanak előadásokat, aznap épp egy énekes adott koncertet. Ezután átsétáltunk Verona legrégebbi hídján a Ponte Pietra-n egyenesen be a történelmi belvárosba. Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb épületek fogadtak. Az egyik legérdekesebb látnivaló a Rómeó házától nem messze található síregyüttes volt, amit a Scaglierik (akik a veronai várat is építették) sírjai alkottak. Innen továbbmenve gondolkoztunk Dante-val a Piazza dei Signorin. A teret szebbnél szebb paloták (egyébként Verona szerintem a paloták azaz Palazzok városa :D) vették körbe.

A tér egyik sarkában található a Lamberti-torony. A torony másik oldalán már Verona talán egyik leghíresebb tere, a Piazza delle Erbe található, ahol napközben piac van, és ha jól tudom ez a tér a központja a tavasszal megrendezésre kerülő híres veronai borfesztiválnak is. A térről számos sétálóutca nyílik, és az ember biztos lehet abban, hogy amerre a legtöbb turista tart, na arra található Júlia erkélye. Egyértelmű, hogy mi is megnéztük, sőt a legendának eleget téve, a jó szerelem reményében még a Júlia szobor mellét is megfogtuk, illetve üzenetet is írtunk Júliának. Elképesztő milyen turizmust építettek ki Rómeó és Júlia szerelmére :). Az erkélytől utunk tovább folytatódott a történelmi belvárosban, majd miután a szállásunk nem messze volt a veronai arénától egy kis pihenés és sötétedés után visszamentünk a belvárosba megcsodálni az éjszakai várost. Mit ne mondjak, nem okozott csalódást :).

Másnap az utunk egyből a Piazza Bra-ra és az Arénához vezetett. Gyönyörű a tér maga, de az éke mégis az ókori amfiteátrum, aminek belsejében legalább másfél órát eltöltöttünk és magunkba szívtuk a történelmet. Elképesztő érzés volt, és csakúgy, mint a római színháznál, jó volt tapasztalni, hogy nem csináltak teljes turista látványosságot az amfiteátrumból, a helyiek is élvezhetik, ugyanis nyáron operákat (a mi ott létünkkor épp Aidát) adnak esténként kihasználva az arénában rejlő lehetőségeket.

Még ugyanezen a napon délután negyed óra vonatozással jutottunk el a Garda-tóhoz, Peschiere del Garda-ba. Számomra egész eddigi itt tartózkodásom tetőpontja volt ez a település. A város mintha csak a Garda-tó Velencéje lenne. A tónak gyönyörű türkiz színű a vize, és a part menti sétány olyan nyugalmat árasztott, hogy az ember minden gondját egyből elfelejti. A tóparton megebédeltünk egy felettébb hangulatos pizzériában. Nagyon finom pizza társaságában élveztük a tó szépségét. Tovább sétálva a part mentén belebotlottunk egy szabad strandba. Ugyan nem volt nálunk fürdőruha, ez mégsem tartott vissza attól, hogy legalább térdig belemenjünk a vízbe :). Nem volt nagyon meleg, de hideg sem, pont kellemes volt :). Elidőztünk pár órát a tópart ezen részén, majd átsétáltunk a túloldalra is érintve a belvárost. Ugyan a tó szépsége mindent vitt, azért a város maga is nagyon szép volt, a parton kellemes kávézókat lehetett találni és szép sétányokon tudtunk bandukolni élvezve a tó látványát. Elmondani nem tudom, mennyire gyönyörű volt a Garda-tó, ide biztosan vissza fogok még térni remélhetőleg egy délutánnál hosszabb időre, mert egyből a szívem közepébe zártam Olaszország eme gyöngyszemét :).

A harmadik napunk ezen több napos kirándulás során egy osztott nap volt. A veronai szállást 11-ig kellett elhagyni, így a délelőttünk még Veronában telt, ahol utolsóként megnéztük a Castelvecchio-t és a hozzátartozó hidat, de még előtte meglátogattunk egy eldugottabb templomot, ami mellett egy szerzetesrend is működött. A vár meglátogatása után visszatértünk a szállásra, felszedtük a cuccainkat és folytattuk utunk tovább Padovába.

Padovában városnéző utunk során rengeteg templomot néztünk meg, de emellett megnéztük a történelmi belvárost, az egyetemet és sok más látnivalót. Ugyan én szeptemberben jártam a városban, de az idő szűkössége miatt akkor nagyon kevés látnivalóra jutott idő. Most minden fontosabb látnivalóhoz ellátogattunk. Először egy kerttel és a padovai arénával kezdtünk. Egész ez idáig nem is tudtam, hogy Padovának is volt amfiteátruma. Ezután a város leghíresebb templomához, a Szent Antal bazilikához látogattunk el, amit belülről is megcsodáltunk. Egyszerűen gyönyörű volt. Szerencsénkre épp mise is zajlott, így megtapasztalhattuk milyen egy olasz szertartás. A bazilika hatalmas volt, és ha mindez nem lett volna elég a hozzá kapcsolódó szerzetesrend kertjei és épületei még fenségesebbé tették. Még ugyanezen a napon néztük meg a számos szoborral díszített Prato della Valle-t is.

A kirándulásunk utolsó napjára a tényleges történelmi belváros maradt az egyetem épületével (a főépület egy palotában található, elképesztően szép volt, sokkal másabb mint a szegedi rektori :D), a Piazza della Frutta-val, a Piazza dei Signori-val és a számomra legérdekesebbel a padovai Orologio-val, azaz órával. Az óra egy asztrológiai óra, ahová ingyen be lehetett menni és megnézni belülről a működését. Egy bácsi még el is magyarázta olaszul mindezt, és legnagyobb meglepetésemre szinte mindent értettem. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Az órát a 15. század elején adták át, és ez a legrégebbi még ma is működő órája, és 5 dolgot mutat. Mutatja a dátumot, az időt, a holdállást, hogy épp milyen asztrológiai jegyben járunk illetve még egy valamit, ami sajnos nem maradt meg :D Mindenesetre gyönyörű szerkezet felettébb bonyolult működéssel. A nap hátralévő részében a történelmi belvárosban bolyongtunk paloták, templomok és régi házak közepette. Ez a város is nagyon szép volt.

Végül június 1-jén este rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Mit ne mondjak nem volt szükségünk esti mesére az elalváshoz, bár sokat nem pihentünk mert foghattunk hozzá a vizsgára való készüléshez. Mára már ezen is túl vagyunk, és tervezgetjük a maradék időre a kirándulásainkat. Végszóként még annyit, hogy ha valaki nem tudja merre jöjjön Olaszországba, Veronát és a Garda-tavat nyugodt szívvel ajánlom. Verona tud aktív míg a tó passzív feltöltődést kínálni, így a családon belüli esetleges vitás helyzetek is elkerülhetőek ;).

Remélem élvezettel olvastátok az élménybeszámolóm, én minden pillanatát élveztem a kirándulásoknak, hatalmas élménnyel gazdagítottak ezek a települések, így ha esetleg ennyi “mese” nem lett volna elég, és valami jobban érdekelne, keressetek nyugodtan, nagyon szívesen mesélek hosszabban. Ide a szót ennél jobban már nem akartam szaporítani :)

Ciao,

Gabi

[bongianimuseum]

“Fragilità e Distacco / 70 Years Ruggero  Maggi”

COMUNICATO  STAMPA

SPAZIO OPHEN VIRTUAL ART GALLERY

“Fragilità e Distacco / 70 Years Ruggero  Maggi”

a cura di Sandro Bongiani

Dal 29 agosto al 28 novembre  2020

Inaugurazione: sabato 29 agosto 2020, ore 18.00

 S’inaugura sabato 29 agosto 2020, alle ore 18.00, la mostra  collettiva internazionale a cura di Sandro  Bongiani dal titolo: “Fragilità e Distacco / 70 Years Ruggero Maggi” che lo Spazio  Ophen Virtual Art Gallery di Salerno dedica all’artista italiano Ruggero Maggi, uno dei più interessanti artisti contemporanei nati negli anni cinquanta. Una importante mostra collettiva internazionale in concomitanza anche della speciale ricorrenza del suo settantesimo compleanno, presentando 289 opere di 295 artisti presenti su un totale corpus grafico di ben 388 opere arrivate  da ogni parte del mondo.

Ruggero Maggi inizia la sua attività di artista negli anni '70 con lavori incentrati sulla poesia visiva, sulla mail art, copy-art, laser art e olografia caratterizzati anche dall’inserimento di “estratti” di vita reale. Con il passare degli anni queste strutture “interferenti” all’interno dell’opera sono diventate sempre più evidenti, in un rapporto di intensa “osmosi”, in cui a partire dal 1989 gli arcaici elementi naturali convivono con componenti tecnologici, fino alle opere recenti dove il concetto “Artificiale /Naturale” tra ”sincronismo concettuale e emozionale” assume un ruolo predominante consegnandoci una realtà in cui l’azione umana coincide con quella morale, in un complesso intrico di rimandi e di sollecitazioni. Sandro Bongiani nella presentazione a questa rassegna scrive: “un continuo interesse verso la natura e la dimensione umana in un complesso rimando di sollecitazioni e interferenze, di sottintesi e nascosti richiami in cui l'azione coincide sinteticamente con il tempo provvisorio e oscuro dell’uomo. In questa particolare condizione, la sua ricerca marginale di confine “più vera di natura” ha saputo prendere corpo e manifestarsi in una sintesi poetica accorta che condivide le urgenze estreme della vita ed i contrasti inquieti della nostra malandata  società contemporanea”.

  Artisti presenti:

Christian Alle  Dino Aloi  Antonio Amato Lutz Anders  Leslie Atkins  Paola Baldassini  Franco Ballabeni  Calogero Barba  Fabiola Barna Donatella Baruzzi Pier Roberto Bassi Umberto Basso  Keith Bates  Elisa Battistella  Lutz Beeke Giacomo Beffa  Lancillotto Bellini  Milena Bellomo  C. Mehrl Bennett  John M. Bennett  Luisa Bergamini  Mariarosa Bergamini Pedro Bericat  Carla Bertola Diane Bertrand  Rita Bertrecchi  Massimo Biagi  Gabriele Bianconi  Lucia Biral Manuel  Xio Blanco Antonio Bobò  Rovena Bocci  Norbert Bockmann  Kika Bohr Giovanni Bonanno  Adriano Bonari  Anna Boschi Rosa Bosco  Maria Cecilia Bossi  Marzia Braglia  Hans Braumüller  Rossana Bucci Joachim Buchholz  Anna Maria Buonapace  Viviana Buttarelli  Fulgor C. Silvi  Mirta Caccaro Alfonso Caccavale  Glauco Lendaro Camiless  Loretta Cappanera  Guido Capuano Lamberto Caravita  Cascadia Artpost  Bruno Cassaglia  Antonia Mayol Castello Gianpiero Castiglioni  Renato Cerisola  Bruno Chiarlone  Simonetta Chierici Silvia Cibaldi  Cosmo Cinisomo  Circulaire132 Maria Antonietta Claretto  Anna Maria Cognigni  Ryosuke Cohen  Mabi Col Francesco Cornello  Enzo Correnti Carmela Corsitto  Crackerjack Kid  Maria Credidio  Anna Maria Crescenzi  Laura Cristin Carla Crosio  Rosa Cuccurullo  Crescenzio D'Ambrosio  Nicolò D’Alessandro  Diana Danelli Marc De Hay  Ko De Jonge  Mario De Leo Antonio De Marchi  Teo De Palma  Adolfina De Stefani  Albina Dealessi  Michel Della Vedova  Antonio Di Michele  Debora Di Bella  Elena Di Felice  Maura Di Giulio  Fabio Di Ojuara  Franco Di Pede  Marcello Diotallevi  Giovanna Donnarumma  Mike Dyar Eart Art  Mimmo Emanuele  Rita Esposito Ever Arts  Cinzia Farina  Fernanda Fedi Gretel Fehr Domenico Ferrara Foria Ivana Ferraro  Luc Fierens  Giuseppe Filardi  Anna Finetti Alessandra Finzi  Aaron Flores  Maurizio Follin  Roberto Formigoni  Kiki Franceschi  Nicola Frangione  Piet Franzen SIDAC  Giglio Frigerio  Ivo Galassi Daniele Galdiero  Rosalie Gancie  Antonella Gandini  Attilia Garlaschi  Claudio Gavina  Ombretta Gazzola  Roberta Ghisla  Roberto Gianinetti  Mario Giavino Ed Giecek  Gino Gini  Guglielmo Girolimini  Lino Giussani Coco Gordon  Bruno Gorgone  Daniela Gorla Claudio Grandinetti  Elke Grundmann  Paolo Gubinelli Giovanni Gurioli  _Guroga  Karl Friedrich Hacher  Hanrahan Peter Hide 311065 Uwe Hofig Slanye Huang  Carlo Iacomucci  Ibirico Gennaro Ippolito  Robert James  Benedetta Jandolo  Janus Edition Isabel Jover  Magda Lagerwerf  Felipe Lamadrid  Giusi Lazzari Ettore Le Donne  Nadine Lenain  Pascal Lenoir Alfonso Lentini  Marialisa Leone  Giovanni Leto Pino Lia  Pierpaolo Limongelli Pietro Lista  Oronzo Liuzzi  Serse Luigetti Ruggero Maggi  Olga Maggiora Nadia Magnabosco  Mailarta  MailArtMartha Loredana Manciati  Antonio Mancini  Antonello Mantovani  Angela Marchionni Renzo Margonari  Patrizio Maria  Dorian Ribes Marinho  Laura Marmai Max Marra  Calogero Marrali  Maria Grazia Martina Maribel Martinez  Gianni Ettore Andrea Marussi  Anna Maria Matone  Anja Mattila Michelangelo Mayo  Monica Mazzone  Pierluigi Meda  Massimo Medola  Myriam M. Mercader  Miche Art Universalis  Monica Michelotti  Virginia Milici  Gabi Minedi Antoni Mirò  Annalisa Mitrano  Henning Mittendorf  Mauro Molinari  Domingo Sanz Montero  Maya Lopez Muro  Museuvofmailart  Keiichi Nakamura  Giuliana Natali  Katerina Nikoltsou  Aldo Nodari Pierangela Orecchia  Clemente Padin  Lucia Paese  Franco Panella  Katia Paoletti  Linda Paoli Paola Pareschi  Sjoerd Paridaen  Enzo Patti  Giuseppe Pellegrino  Remy Penard Walter Pennacchi  Mariella Perani  Marisa Pezzoli  Riccardo Pezzoli  Tarcisio Pingitore  Horvath Piroska  Valentina Poli  Veronique Pozzi Painè  Nadia Presotto  Daniele Principe  Tiziana Priori  Gina Pritti Giancarlo Pucci  Fabrizio Randini  Cesar Reglero  Gaetano Ricci   Angelo Ricciardi  Isabella Rigamonti  Carla Rigato Ina Ripari  Costantino Rizzuti  Ilaria Rizzuti  Jaume Rocamora  Gian Paolo Roffi  Claudio Romeo Piero Ronzat  Giovanni Ronzoni  Lorenzo Rosselli  Manuel Ruiz Ruiz  Marialuisa Sabato  Hikmet Sahin Piero Sani  Sergio Sansevrino  Antonella Sassanelli  Antonio Sassu Anna Maria Saviano  Roberto Scala  Duccio Scheggi  Peter Schubert  Lars Schumacher  Jörg Seifert Cesare Serafino  Lucio Serafino Tiziano Serafino  Domenico Severino  Noriko Shimizu  Maria Josè Silva – Mizè  Pietro Silvestro Cecilia Solamito  Luigino Solamito  Alberto Sordi Cristina Sosio  Lucia Spagnuolo  Celina Spelta Ciro Stajano  Honoria Starbuck  Giovanni e Renata Strada  Rod SummersVec  Elisa Taiola Franco Tajariol  Nello Teodori  Ernesto Terlizzi  Gian Paolo Terrone  Elsa Testori Roberto Testori  Thierry Tillier  Paola Toffolon  Renata Torazzo  Micaela Tornaghi  Horst Tress Alan Turner  Stefano Turrini  Mikel Untzlla Sigismund Urban  Valdor   Generoso Vella  Silvia Venuti Ada Vera Verbena  Daniele Virgilio  Alberto Vitacchio  Antonio Zenadocchio  Rolando Zucchini.

 RUGGERO  MAGGI / Biografia

Dal 1973 si occupa di poesia visiva e libri d'artista (Archivio Non Solo Libri); dal 1975 di copy art e arte postale (Archivio Amazon); dal 1976 di laser art, dal 1979 di olografia, dal 1980 di X-ray art e dal 1985 di arte caotica sia come artista - con opere ed installazioni incentrate sullo studio del caos, dell’entropia e dei sistemi frattali - sia come curatore di eventi: “Caos italiano” 1998; “Caos – Caotica Arte Ordinata Scienza” 1999 – 2000; “Isole frattali” 2003, “CaoTiCa” 2004, “Attrazione frattale” 2006, “Caos e Complessità” 2009, “Caos, l’anima del caso” 2010, “Caotica.2014” Lodi e Jesi.

Tra le installazioni olografiche: “Una foresta di pietre” (Media Art Festival - Osnabrück 1988) e “Un semplice punto esclamativo” (Mostra internazionale d’Arte Olografica alla Rocca Paolina di Perugia – 1992); tra le installazioni di laser art: “Morte caotica” e “Una lunga linea silenziosa” (1993), “Il grande libro della vita” e “Il peccatore casuale” (1994), “La nascita delle idee” (1993) esposta nel 1995 al Museo d’Arte di San Paolo (BR).

Suoi lavori sono esposti al Museo di Storia Cinese di Pechino ed alla GAM di Gallarate. Ha inoltre partecipato alla 49./52./54. Biennale di Venezia ed alla 16. Biennale d’arte contemporanea di San Paolo nel 1980.

2006 realizza “Underwood” installazione site-specific per la Galleria d’Arte Moderna di Gallarate.

2007 presenta come curatore il progetto dedicato a Pierre Restany “Camera 312 – promemoria per Pierre” alla 52. Biennale di Venezia.

2008 presenta come curatore il progetto “Profondità 45 – Michelangelo al lavoro” sul rapporto Arte -Tecnologia. Nel 2008 a Villa Glisenti (BS) ed all’Art Centre della Silpakorn University di Bangkok, per un simposio artistico italo-thailandese dedicato alle problematiche del riscaldamento globale, realizza l’installazione “Ecce ovo”.

2009 cura l’installazione site-specific collettiva “Prima o poi ogni muro cade” all’interno di PLAZA: OLTRE IL LIMITE 1989-2009 XX Anniversario della caduta del Muro di Berlino in Galleria del Corso a Milano; evento successivamente presentato a Villa Pomini a Castellanza (VA) e Spazio Luparia a Stresa.

2010 “GenerAction – un promemoria per le generazioni” progetto di Mail Post.it Art presso la Galleria di Arti Visive dell’Università del Melo - Gallarate.

2011/2013/2015/2017 presenta a Venezia con il Patrocinio del Comune di Venezia Padiglione Tibet, progetto presentato successivamente alla Biennale di Venezia, al Museo Diotti di Casalmaggiore (CR), palazzo Ducale di Genova e presso la Biblioteca Laudense di Lodi.

2014 PadiglioneTibet partecipa alla Bienal del Fin del Mundo in Argentina.

2016 “TERRA/materiaprima” progetto di Mail Art presso la Galleria di Arti Visive dell’Università del Melo – Gallarate.

2016 presenta Padiglione Tibet al Castello Visconteo di Pavia.

2017 presenta la 1 Biennale Internazionale di Mail Art a Venezia – Palazzo Zenobio

2018 Padiglione Tibet partecipa alla Vogalonga (Venezia)

2018 installazione “Erosioni in pinzimonio” - Poetry and Pottery Un’inedita avventura fra ceramica e poesia visiva - CAMeC centro arte moderna e contemporanea La Spezia

2018 installazione CaraPace - Museo Tecnico Navale - La Spezia

2019 “Onda Sonora” libro collettivo – V Biennale del Libro d'artista - Napoli

2019 ARTNIGHT Venezia – Padiglione Tibet - videoproiezione 2011.2019. Storia di un padiglione per un paese che non c'è - Magazzini del Sale, Reale Società Canottieri Bucintoro

2019 riceve il Premio alla carriera - PREMIO ARTE IN ARTI E MESTIERI 2019 – XIX EDIZIONE - Fondazione Scuola Arti e Mestieri "F. Bertazzoni" - Suzzara (MN)

2020 “#GlobalViralEmergency / Fate Presto” L’arte tra scienza, natura e tecnologia - Spazio Ophen Virtual Art Gallery – Salerno

  “Fragilità e Distacco / 70 Years Ruggero  Maggi”

SPAZIO OPHEN VIRTUAL ART GALLERY  

Via S. Calenda, 105/D  - Salerno,  Tel/3937380225    

e-mail:  bongianimuseum@gmail.com     

Gallery: http://www.collezionebongianiartmuseum.it  

Orario continuato tutti i giorni dalle 00.00 alle 24.00

[engenheiragabi]

Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar

Se você é uma apaixonada por gatos, prepare-se, pois as imagens a seguir contêm alta dose de fofura! Os gatinhos são animais carinhosos, espertos, fofos e muito, muito companheiros. Não é à toa que quem tem um é completamente apaixonado e o trata como um verdadeiro membro da família. E para retribuir todo esse amor, que tal eternizar o seu bichano na pele fazendo uma tatuagem de gato?

Inspirações para isso são o que não faltam. Vale desenhar o seu próprio gatíneo ou, se faltam ideias, selecionamos aqui 85 tatuagens que com certeza você e o seu animalzinho vão adorar!

Significado da tatuagem de gato

STUDIO BY SOL

Os gatos são animais de espírito livre, por isso, a tatuagem de gato pode simbolizar independência, rapidez e liberdade. O gato também tem um significado mitológico. No antigo Egito ela era considerado uma divindade e um símbolo da fertilidade e da maternidade. Mas, a tattoo também pode ter um significado sentimental, servindo como homenagem a um bichinho que deixou saudade.

85 fotos de tatuagem de gato para morrer de amores

Se eles já são apaixonantes na vida real, acrescente uma dose extra de fofura e coloque no papel. Vem se inspirar – e suspirar – com cada uma dessas tattoos de gato!

1. Os gatos são uma das espécies mais fofas do reino animal

Mac tattoo

2. Não dá para olhar pra esses bichinhos e não morrer de amor

KIERA

3. Sendo assim, por que não eternizar essa paixão?

Rabisco Tattoo Studio

4. E ter na pele o charme desses bichanos?

Elen Cristina Leite

5. Talvez seja esse jeitinho brincalhão e atrapalhado

RAY

6. O jeitinho preguiçoso

Debbie Chan

7. Ou a graça com a qual eles caem no sono

Kennedy

8. Quem tem gato é um apaixonado, não tem jeito!

Kate Sv

9. Não dá vontade de fazer um carinho nessa barriguinha?

Bibi

10. Um gatinho em meio a flores eleva o nível de fofura!

Igor Jose Tatuagens

11. Veja que incrível este gato com uma coroa de flores na cabeça!

Benjamin Alastra

12. Um belo gato preto cheio de charme e mistério

Simona Cordero

13. Muitos donos desenham seus próprios gatinhos

KAóticA >> Gabriela

14. O desenho fica lindo colorido

Lynn Tattooer

15. Com um belo sombreado

Thais Souza Casa de Tattoo

16. Há quem prefira versões mais minimalistas

Tattoos by Unelune

17. Ou cheia de cores e detalhes

Tattooist Grain

18. É quase possível sentir o ronronar…

RAY

19. Os gatos também podem encarar diversos personagens!

KIERA

20. Seja um gato-santo…

Inkonik Tattoo Studio

21. …um peixe-gato

anastasia

22. Um valente gato-astronauta

Sylwia Pupiec

23. Um gato-bruxo, vindo direto dos livros de Harry Potter

Patrycja Zofia

24. Um gato-leitor

Patrycja Zofia

25. Ou até um Batgato!

Patrycja Zofia

26. Se lembra da gata Marie do filme da Disney?

Sara Cervelli

27. Ou que tal este, feito em formato de origami?

TRICOMAS TATTOO

28. Formas geométricas desenham eles muito bem

Jelmer Klijnsma × Tops Tattoos

29. Olha essa pose!

Greem Tattoo

30. Linhas curvilíneas representam seu charme

Juliana Ferreira

31. O caminhar tranquilo

Calabria Tattoo

32. O jeito de espreguiçar

Mayara Rangel

33. Como não reconhecer esse focinho?

Alien Tattoo Taty

34. Um gato em poucos, porém marcantes, traços

Chrysandtattoos

35. Encontre o gatinho

R.tattooink

36. Vai uma mãozinha, ou melhor, uma patinha aí?

Jing

37. Um tatuagem que mais parece uma obra de arte

Mariana Rimoli

38. Mas ela também pode ter traços bem realistas

Gabí Leilek Tattoo

39. Quem disse que gato preto traz azar?

Sardas Tattoo

40. Os donos também entram junto na demonstração de amor

Inkave

41. Uma tatuagem que transmite sentimentos

Fulvio Temple

42. Um companheiro para todas as horas

Gonzalo Tintanegra

43. A garota e seu gato: uma história de amor!

Chad Moore

44. Para quem gosta de tattoos pequeninas

Viledalı Cadı Tattoo

45. Um focinho bem minimalista

Marquinhos Lima

46. Um gatinho de uma linha só

Estela Cavalcanti e Equipe

47. Outro com diversas linhas

diego diaz cortes

48. Gatos adoram relaxar no verão!

Semi-cute / Semi-trash

49. Esses parecem formar um yin-yang e tornam a tatuagem mística

Luisa Medellin

50. A mandala também agrega mais significado à tattoo

Ulysses

51. Um charme este gato egípcio!

Bibi

52. E o detalhe dessas manchinhas marrons?

Sherman Milone

53. Já pensou em desenhar os seus felinos?

Samazon

54. A tattoo pode ser feita em parceria

Raiana Cassiano

55. Os bichinhos da casa… para não rolar ciúme

Gabi Rodrigues

56. Eles podem sim se dar muito bem!

Raquel Leal

57. E você pode ir tatuando conforme a família for aumentando

LyAleister

58. E eternizar até mesmo aqueles que deixaram saudade

Gabí Leilek Tattoo

59. Já pensou uma família felina dessa?

Bona Sunama Raquel

60. Cada um com seu jeitinho…

VORTI- C

61. …com um olho de cada cor

STUDIOBYSOL_Youyeon

62. Aquela carinha que eles fazem quando ganham carinho

Letizia Ruggeri

63. Não importa em qual parte do corpo eles vão estar

anastasia

64. Uma relação de amizade

Samantha makeup/ tattoo

65. Aquele olhar penetrante desenhado na mão

Mary_Jane

66. Um gatíneo equilibrista

Tay Ramona

67. Olhando para as estrelas…

Zuz Doubravová[/caption

68. …ou um gato estelar

[caption id="attachment_258677" align="alignnone" width="730"] PAULA DAME

69. …que vive no mundo da lua

JO_UL

70. Este parece que foi desenhado com giz

Esteban Zapata

71. Um gato fashion

Lilly Meraviglia Tattoos

72. Amigas unidas por uma paixão

Ju Linhas Tattoo

73. Olha a combinação perfeita para quem ama gatos e música!

Lucas Miranda

74. Um gato e um café. Tem como resistir?

Jéssica Fernanda

75. A paixão pelo gato siamês

Michi TattooArtist Genova

76. Um é pouco e dois é amor demais!

Elena Russell

77. Um desenho bem feminino

Zero21 Tattoo Porto

78. Traços delicados e diversos detalhes

Thais Souza Casa de Tattoo

79. Aquela cena da vida real… quem tem gato sabe!

Rock’n’ink Tattoo e Piercing

80. Companheiros para todas as horas

Stefano Savareses

81. Uma aquarela de gatos

Agnieszka Anna Dolinska

82. A real é que gatos são mesmo apaixonantes

Ina Aaltonen

83. Para quem ama esses felinos, o mundo é deles…

Mint tattoo

84. E até o miado inspira

Tamara de Oliveira

85. Afinal, esses bichanos reinam, né?

Mel

É uma tatuagem mais linda que a outra, não é mesmo? Agora o que não faltam são inspirações para ter essas fofuras sempre com você. Mas além dos gatinhos, os cachorros também são bons e fieis companheiros. Por que não eternizá-los também? Confira ideias para uma tatuagem de pata de cachorro e demonstre seu amor aos animais!

O post Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar apareceu primeiro em Dicas de Mulher.

Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar Publicado primeiro em https://www.dicasdemulher.com.br

Este conteúdo apareceu primeiro em : https://ift.tt/2x3P6jc

[maricarvalhoempresaria]

Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar

Se você é uma apaixonada por gatos, prepare-se, pois as imagens a seguir contêm alta dose de fofura! Os gatinhos são animais carinhosos, espertos, fofos e muito, muito companheiros. Não é à toa que quem tem um é completamente apaixonado e o trata como um verdadeiro membro da família. E para retribuir todo esse amor, que tal eternizar o seu bichano na pele fazendo uma tatuagem de gato?

Inspirações para isso são o que não faltam. Vale desenhar o seu próprio gatíneo ou, se faltam ideias, selecionamos aqui 85 tatuagens que com certeza você e o seu animalzinho vão adorar!

Significado da tatuagem de gato

STUDIO BY SOL

Os gatos são animais de espírito livre, por isso, a tatuagem de gato pode simbolizar independência, rapidez e liberdade. O gato também tem um significado mitológico. No antigo Egito ela era considerado uma divindade e um símbolo da fertilidade e da maternidade. Mas, a tattoo também pode ter um significado sentimental, servindo como homenagem a um bichinho que deixou saudade.

85 fotos de tatuagem de gato para morrer de amores

Se eles já são apaixonantes na vida real, acrescente uma dose extra de fofura e coloque no papel. Vem se inspirar – e suspirar – com cada uma dessas tattoos de gato!

1. Os gatos são uma das espécies mais fofas do reino animal

Mac tattoo

2. Não dá para olhar pra esses bichinhos e não morrer de amor

KIERA

3. Sendo assim, por que não eternizar essa paixão?

Rabisco Tattoo Studio

4. E ter na pele o charme desses bichanos?

Elen Cristina Leite

5. Talvez seja esse jeitinho brincalhão e atrapalhado

RAY

6. O jeitinho preguiçoso

Debbie Chan

7. Ou a graça com a qual eles caem no sono

Kennedy

8. Quem tem gato é um apaixonado, não tem jeito!

Kate Sv

9. Não dá vontade de fazer um carinho nessa barriguinha?

Bibi

10. Um gatinho em meio a flores eleva o nível de fofura!

Igor Jose Tatuagens

11. Veja que incrível este gato com uma coroa de flores na cabeça!

Benjamin Alastra

12. Um belo gato preto cheio de charme e mistério

Simona Cordero

13. Muitos donos desenham seus próprios gatinhos

KAóticA >> Gabriela

14. O desenho fica lindo colorido

Lynn Tattooer

15. Com um belo sombreado

Thais Souza Casa de Tattoo

16. Há quem prefira versões mais minimalistas

Tattoos by Unelune

17. Ou cheia de cores e detalhes

Tattooist Grain

18. É quase possível sentir o ronronar…

RAY

19. Os gatos também podem encarar diversos personagens!

KIERA

20. Seja um gato-santo…

Inkonik Tattoo Studio

21. …um peixe-gato

anastasia

22. Um valente gato-astronauta

Sylwia Pupiec

23. Um gato-bruxo, vindo direto dos livros de Harry Potter

Patrycja Zofia

24. Um gato-leitor

Patrycja Zofia

25. Ou até um Batgato!

Patrycja Zofia

26. Se lembra da gata Marie do filme da Disney?

Sara Cervelli

27. Ou que tal este, feito em formato de origami?

TRICOMAS TATTOO

28. Formas geométricas desenham eles muito bem

Jelmer Klijnsma × Tops Tattoos

29. Olha essa pose!

Greem Tattoo

30. Linhas curvilíneas representam seu charme

Juliana Ferreira

31. O caminhar tranquilo

Calabria Tattoo

32. O jeito de espreguiçar

Mayara Rangel

33. Como não reconhecer esse focinho?

Alien Tattoo Taty

34. Um gato em poucos, porém marcantes, traços

Chrysandtattoos

35. Encontre o gatinho

R.tattooink

36. Vai uma mãozinha, ou melhor, uma patinha aí?

Jing

37. Um tatuagem que mais parece uma obra de arte

Mariana Rimoli

38. Mas ela também pode ter traços bem realistas

Gabí Leilek Tattoo

39. Quem disse que gato preto traz azar?

Sardas Tattoo

40. Os donos também entram junto na demonstração de amor

Inkave

41. Uma tatuagem que transmite sentimentos

Fulvio Temple

42. Um companheiro para todas as horas

Gonzalo Tintanegra

43. A garota e seu gato: uma história de amor!

Chad Moore

44. Para quem gosta de tattoos pequeninas

Viledalı Cadı Tattoo

45. Um focinho bem minimalista

Marquinhos Lima

46. Um gatinho de uma linha só

Estela Cavalcanti e Equipe

47. Outro com diversas linhas

diego diaz cortes

48. Gatos adoram relaxar no verão!

Semi-cute / Semi-trash

49. Esses parecem formar um yin-yang e tornam a tatuagem mística

Luisa Medellin

50. A mandala também agrega mais significado à tattoo

Ulysses

51. Um charme este gato egípcio!

Bibi

52. E o detalhe dessas manchinhas marrons?

Sherman Milone

53. Já pensou em desenhar os seus felinos?

Samazon

54. A tattoo pode ser feita em parceria

Raiana Cassiano

55. Os bichinhos da casa… para não rolar ciúme

Gabi Rodrigues

56. Eles podem sim se dar muito bem!

Raquel Leal

57. E você pode ir tatuando conforme a família for aumentando

LyAleister

58. E eternizar até mesmo aqueles que deixaram saudade

Gabí Leilek Tattoo

59. Já pensou uma família felina dessa?

Bona Sunama Raquel

60. Cada um com seu jeitinho…

VORTI- C

61. …com um olho de cada cor

STUDIOBYSOL_Youyeon

62. Aquela carinha que eles fazem quando ganham carinho

Letizia Ruggeri

63. Não importa em qual parte do corpo eles vão estar

anastasia

64. Uma relação de amizade

Samantha makeup/ tattoo

65. Aquele olhar penetrante desenhado na mão

Mary_Jane

66. Um gatíneo equilibrista

Tay Ramona

67. Olhando para as estrelas…

Zuz Doubravová[/caption

68. …ou um gato estelar

PAULA DAME

69. …que vive no mundo da lua

JO_UL

70. Este parece que foi desenhado com giz

Esteban Zapata

71. Um gato fashion

Lilly Meraviglia Tattoos

72. Amigas unidas por uma paixão

Ju Linhas Tattoo

73. Olha a combinação perfeita para quem ama gatos e música!

Lucas Miranda

74. Um gato e um café. Tem como resistir?

Jéssica Fernanda

75. A paixão pelo gato siamês

Michi TattooArtist Genova

76. Um é pouco e dois é amor demais!

Elena Russell

77. Um desenho bem feminino

Zero21 Tattoo Porto

78. Traços delicados e diversos detalhes

Thais Souza Casa de Tattoo

79. Aquela cena da vida real… quem tem gato sabe!

Rock’n’ink Tattoo e Piercing

80. Companheiros para todas as horas

Stefano Savareses

81. Uma aquarela de gatos

Agnieszka Anna Dolinska

82. A real é que gatos são mesmo apaixonantes

Ina Aaltonen

83. Para quem ama esses felinos, o mundo é deles…

Mint tattoo

84. E até o miado inspira

Tamara de Oliveira

85. Afinal, esses bichanos reinam, né?

Mel

É uma tatuagem mais linda que a outra, não é mesmo? Agora o que não faltam são inspirações para ter essas fofuras sempre com você. Mas além dos gatinhos, os cachorros também são bons e fieis companheiros. Por que não eternizá-los também? Confira ideias para uma tatuagem de pata de cachorro e demonstre seu amor aos animais!

O post Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar apareceu primeiro em Dicas de Mulher.

Tatuagem de gato: 85 ideias para se apaixonar e se inspirar Publicado primeiro em https://www.dicasdemulher.com.br/

[byalung]

NANGUNA ang pelikulang Women of the Weeping River sa 40th Gawad Urian nang makamit nito ang Pinakamahusay na Pelikula at lima pang ibang pagkilala mula sa Manunuri ng Pelikulang Pilipino noong Huwebes ng gabi sa ABS-CBN Studio 10 sa Quezon City.

Naiuwi ni Sheron Dayoc ang awards para sa Pinakamahusay na Direksiyon at Dulang Pampelikula dahil sa kanyang nakakabilib na kuwento sa Women of the Weeping River. Bukod dito, nakuha rin ng pelikula niya ang Pinakamahusay sa Sinematograpiya at Editing.

Tungkol ito sa kuwento ng mga babae na hinarap ang matinding away ng mga pamilya sa isang Muslim community. Ito ay prinodyus ng Southern Lantern Studios, Haut Lesmains at TBA.

Pinarangalan naman bilang Pinakamahusay na Aktor si Paolo Ballesteros para sa natatanging pagganap niya sa pelikulang Die Beautiful, at si Hasmine Killip naman ang hinirang na Pinakamahusay na Aktres para sa kanyang mahusay na pagganap sa Pamilya Ordinaryo.

Nagwagi rin ang aktor ng Finally Found Someone na si Christian Bables, laban sa anim pang nominado bilang Pinakamahusay na Pangalawang Aktor para sa kanyang karakter na ginampanan sa pelikulang Die Beautiful, at si Sharifa Pearlsia Ali-Dans naman ang nakasungkit sa Pinakamahusay na Pangalawang Aktres para sa Women of the Weeping River.

Iginawad naman kay Vilma Santos ang Natatanging Gawad Urian award. Siya na ang may pinakamaraming best actress award sa Urian, walo, para sa kanyang pagganap sa Relasyon, Broken Marriage, Sister Stella L, Ipagpatawad Mo, Bata, Bata… Pa’no Ka Ginawa, Pahiram ng Isang Umaga, Dahil Mahal Kita: The Dolzura Cortez Story, at Dekada ’70.

Ibinahagi ng aktres na mahigit 50 taon na siya sa industriya at simula noong unang pagwawagi niya sa Urian, ipinangako na niya sa sarili na gagawa lang siya ng pelikula kapag ito ay may kabuluhan.

“Naisip ko dapat lahat ng movies na gagawin ko, dapat may ibig sabihin. Kailangan lagi significant, para maipagmalaki ko sa Manunuri na hindi man pang-best actress, ay gumawa ako ng mga pelikulang kaya kong maipagmalaki.”

Nag-alay ng mga awitin mula sa mga natatanging pelikula ng beteranang aktres sina Erik Santos, Jona at Rey Valera.

Nagbigay naman ng pambungad na pagbati sa mga bisita si Charo Santos na isa sa mga nominado sa Pinakamahusay na Aktres para sa pelikulang Ang Babaeng Humayo. Ibinahagi niya ang ilan sa mga dahilan kung bakit ang Urian ay isa na sa pinakatanyag na award-giving body sa kasaysayan ng pelikulang Pilipino.

Isang bonggang panimulang performance din ang bumati sa mga manonood sa pag-awit ni Lea Salonga ng ilang mga paboritong OPM classics. Hinarana naman ni Gary Valenciano ang mga nanalo sa tradisyon ng Urian na parada ng mga nagwagi. Nagsilbing hosts nang gabing iyon sina Billy Crawford, Butch Francisco at Jodi Sta. Maria.

Ang Gawad Urian ay dinaluhan ng karamihan sa mga nominado tulad nina Jaclyn Jose, John Lloyd Cruz, Lotlot de Leon, Khalil Ramos, Irma Adlawan, Bembol Roco, Elizabeth Oropesa, Ai-Ai delas Alas, Angeli Bayani, Cherry Pie Picache, Laila Ulao, Jess Mendoza, Anna Luna, Meryl Soriano at iba pa. Dumalo rin ang chairperson ng Film Development Council of the Philippines na si Liza Diño.

Ngayong taon ipinagdiwang ng Gawad Urian ang ika-40 taon sa industriya. Mula noong una nitong awarding ceremony noong 1977, ang Gawad Urian ay naging isa na sa pinakatanyag at pinakarespetadong award-giving body sa bansa. Kinikilala nito ang mga pelikulang makabuluhan ang kuwento at naglalarawan ng tunay na buhay ng mga Pilipino, isang layunin na suportado ng film community ng bansa.

Ang mga nanalo ay pinili ng kapisanan ng Manunuri ng Pelikulang Pilipino na kinabibilangan ng mga natatanging pangalan sa industriya. Ito ay pinangungunahan ng chairman na si Tito Genova Valiente kasama ang mga miyembro na sina Rolando Tolentino, Grace Javier Alfonso, Butch Francisco, Mario Hernando, Bienvenido Lumbera, Miguel Rapatan, Benilda Santos, Dr. Nicanor Tiongson, at Lito Zulueta.

Naging official wine sponsor ang Stella Rosa ng Gawad Urian awards night. Ang Seda Vertis North ay isa rin sa mga naging sponsor ng nasabing event.

Ipinalabas nang live ang Gawad Urian sa nangungunang cable channel ng bansa, ang Cinema One. Mapapanood ang replays sa July 23, 2:30 PM at July 25, 7 PM. Mapapanood ang Cinema One sa SkyCable at Destiny Cable Digital Ch. 56, at Destiny Analog Ch. 37. Sundan ang Cinema One sa Facebook facebook.com/Cinema1channel para sa kumpletong schedule nito.

Naririto ang buong listahan ng mga nanalo:

Best Picture: Women of the Weeping River

Best Director: Sheron Dayoc (Women of the Weeping River)

Best Actor: Paolo Ballesteros (Die Beautiful)

Best Actress: Hasmine Killip (Pamilya Ordinaryo)

Best Supporting Actor: Christian Bables (Die Beautiful)

Best Supporting Actress: Sharifa Pearlsia Ali-Dans (Women of the Weeping River)

Best Screenplay: Sheron Dayoc (Women of the Weeping River)

Best Cinematography: Rommel Sales (Women of the Weeping River)

Best Production Design: Erik Manalo, Rommel Laquian (Saving Sally)

Best Editong: Carlo Francisco Manatad (Women of the Weeping River)

Best Music: Jema Pamintuan (Tuos)

Best Sound: Mark Laccay (Hinulid)

Best Short Film: Nakaw

Best Documentary: Sunday Beauty Queen

Natatanging Gawad Urian: Vilma Santos

‘Women of the Weeping River,’ nanguna sa 40th Gawad Urian NANGUNA ang pelikulang Women of the Weeping River sa 40th Gawad Urian nang makamit nito ang Pinakamahusay na Pelikula at lima pang ibang pagkilala mula sa Manunuri ng Pelikulang Pilipino noong Huwebes ng gabi sa ABS-CBN Studio 10 sa Quezon City.

[gabigenova]

out with bestie, he takes nice pictures :)

[gabigenova]

my iconic 1st ever red carpet picture... I've been trying to manifest this for years <3

[gabigenova]

[gabigenova]

sicily 2023

[gabigenova]

[gabigenova]

[gabigenova]

I’m on the voice Lithuania

Lietuvos balsas diy photoshoot

[gabriellatabajdi]

Túl az elsőn – Azaz első fürdésem a tengerben

Olaszország már sok mindennel gazdagított eddig is, azonban tőle kaptam meg azt a lehetőséget is, hogy életemben először fürödhessek tengerben, érezhessem a víz erejét. Ugyan már többször jártam a 10 hónapos mobilitásom előtt is Velencében, ahol láthattam az Adriát, m��gsem ugrottam bele egy csatornába (érthető okok miatt :D)

Na de mindez megváltozott júliusban, először mikor egy napra elmentünk La Spezia-ba és Riomaggiore-ba, majd mikor 4 napot Lavagnaban, az olasz Riviérán töltöttem. Kezdjük is szépen sorban. Firenze után volt még pár napunk mielőtt Lavagnaba mentünk volna, így úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk La Spezia-t és a méltán híres Cinque Terre-t július 8-án, majd a július 10 és 13 közötti időszakot Lavagna-ban töltöttük.

Paviaból először La Spezia-ba mentünk, ugyanis ez volt az egyik legköztudottabb város a környéken. A város maga nem része a Cinque Terre-nek, azonban nagyságából és a településekhez való közelségéből adódóan kifejezett turista célpont, annak ellenére is, hogy strandja nincs, csak hatalmas kikötője. A vasútállomásról a tenger felé vettük az utat a főutcán keresztül. Gyönyörű város La Spezia, nagyon rendezett, és a főutcán végig narancs és citromfák voltak az út mellett, melyek tömve voltak gyümölccsel, míg számos kisebb utcában az utat leanderek díszítették.

A főutca végül belevitt egy hatalmas kertbe, mely tulajdonképpen bemutatta a régió összes tipikus növényét, szebbnél szebb leanderek és virágok, pálmafák és érdekes fenyők mind megtalálhatóak voltak itt. A parkot átszelve egyből a tengerparton találtuk magunk, ahol a gyalogos utat pálmafák fogták közre. A város egyik látványossága egy hosszú híd a tengerben, ami egy kisebb szigetre visz be, ahonnan gyönyörű jachtokat találtunk kikötve. Miután a kikötőben eltöltöttünk némi időt, megindultunk dombnak fel, hogy megnézzük a város várát. Ugyan a hőségben nem volt kellemes a felfelé út, mégis a várból a kilátás a városra, a környező hegyekre és a tengerre gyönyörű volt.

Itt fent döntöttük el, hogy miután mindent láttunk La Speziából átmegyünk az 5 kis falu (Cinque Terre) egyikébe, a La Speziához legközelebb lévő Riomaggiore-ba. Egy rövid vonatút után meg is érkeztünk. A település igen picike volt, cserébe gyönyörű, és érződött, hogy turizmusból él, hiszen egyrészt mindenütt turistákba botlottunk, másrészt mindenfelé szuveníreseket és vendéglátóipari egységeket találtunk. Ugyan először a tengerpart felé vettük az irányt, utána megnéztük a települést is. Riomaggiore-nál a Ligur-tenger vize gyönyörű tiszta volt, köszönhetően részben annak, hogy a part végig köves volt. A víz kellemes volt, azonban amiatt, hogy nem messze volt egy hajó kikötő, ahová és ahonnan folyamatos volt a hajóforgalom, így folyamatosan hullámzott is, amit én személy szerint nagyon élveztem. Vicces volt ahogyan dobált össze vissza a víz, azonban ez is mutatta hatalmas erejét. Ez volt az első alkalom, hogy tengerben fürödtem.

Azonban nem az utolsó. Mint ahogy fentebb írtam, 3 éjszakát Lavagna-ban, az olasz Riviérán töltöttünk. Lavagna arról híres, hogy nagyon hosszú, 4 km-es strandszakasszal rendelkezik, így a fürdőzők választhatnak, hogy kövesebb vagy homokosabb, nyugodtabb vagy picit hullámzóbb részen szeretnének fürdeni. A korábbi kirándulásainkkal ellentétben ez a pár nap a tengerparton már nem a folytonos városnézésről és a látványosságok felkereséséről szólt. Természetesen sétáltunk a városban és meglátogattuk az egyetlen látványosságot, a település templomát, mégis amennyi időt csak tudtunk a tengerparton töltöttünk feltöltődéssel és fürdéssel. Sajnos 2 délelőtt az időjárás meggátolt bennünket a fürdőzésben, ugyanis míg egyik délelőtt csak vihar volt, a másik délelőtt heves vihar és monszun eső zárt be bennünket a szállásra. Szerencsére délutánra mindig kitisztult az idő, így le tudtunk menni a partra strandolni.

Nagyon jól éreztem magam, és jó volt végre feltöltődni a tenger mellett, kicsit kipihenni az elmúlt 10 hónapot, és erőt gyűjteni az akkor még előttünk álló utolsó megmérettetésre, az olasz államvizsgára. Ha valaki családostól szeretne az olasz Riviérán nyaralni mindenképpen ajánlom Lavagnat, egyrészt a hosszú partszakasz végett, másrészt mert Genova is de a Cinque Terre is közel van, így kirándulós programok is szervezhetők. Emellett, ha valaki már a Ligur-tengernél jár mindenképp nézzen meg legalább egyet az 5 kis falucska közül, nagyon megéri, érdekes kincsei Olaszországnak.

Legyen szép napotok!

Ciao,

Gabi

[gabriellatabajdi]

Az első kirándulásunk hármasban – Como, ahol a víz és a hegyek találkoznak

Akik olvasták a korábbi posztjaim, azok tudhatják, hogy hárman vagyunk kint magyarok, illetve, hogy eddig nem adatott meg a lehetőség, hogy hárman közösen látogassunk el valamely olasz városba. Azonban egyik délután azon gondolkoztunk, hogy kirándulnunk kellene ameddig még szép az idő. Ötletelésbe kezdtünk, lestük a térképet, hogy vajon hová menjünk. Felvetődött Genova, ahova bár szeretnék visszamenni, de majd csak nyáron. A következő ötlet Torino volt, majd, mint derült égből villámcsapás jött a megvilágosodás. A Comoi- tó viszonylag közel van, Como pláne, miért nem megyünk oda?! Gyorsan kerestünk neten látnivalókat és képeket a városról, ez utóbbiak gyorsan meg is győztek mindhármunkat arról, hogy nincs itt min tovább agyalni, irány Como!

Október 29-én reggel kezdetét is vette a közös hármas kaland. Még itthon Paviában megreggeliztünk, illetve készítettünk az útra szendvicseket. Egyébként nem is indultunk korán, a 8:40-es vonattal mentünk, majd a kb két órás út után háromnegyed 11-re már Comoban, még pontosabban már a Comoi-tó partján voltunk, ugyanis a vonat egészen a tópartig vitt bennünket. Én személy szerint már első látásra szerelmes lettem a városba, a tájba, a hegyekbe és a vízbe. Egyszerűen gyönyörű látvány tárult már a legelső pillanattól kezdve a szemünk elé, így jó turista révén (azért nem a hasitasis, térdzoknis, napellenzős sapis, térképes és nagy fényképezőgépes fajta :D) egyből bősz fényképezésbe kezdtünk.

Tulajdonképpen a napunk jó részét a tó partján sétálva töltöttük, amit feldobtunk némi fotózással és fotózkodással, különböző közösségi oldalakra készülő profilkép gyártással, meg úgy alapvetően bolondozással, egymás agyának húzásával. Az egész napunk gyönyörű környezetben telt. A tó maga csodaszép, a környékén a sétány és az infrastruktúra szépen kiépített, a vize pedig gyönyörű tiszta és telis teli van különböző vízimadarakkal. Azonban a tó és a víz nem minden Comoban, ugyanis az ember ha Comoban jár, már az Alpokban van, láthatja a hegylánc vonulatait, csúcsait. Ez a két természeti jelenség, a víz és a hegyek találkozása még különlegesebbé és varázslatosabbá teszi a helyet.

Szóval a délelőttünk és a kora délutánunk a tóparton, annak mentén telt igazán jó hangulatban. Sok jó és szép, de talán még több vicces kép született, de természetesen emellett jutott időnk a természet szépségeit csodálni, élvezni az elénk táruló lélegzetelállító, elképesztő látványt. Az ebédünket is a parton egy padon fogyasztottuk el. Majd fél három körül eljött az idő, hogy kicsit elhagyjuk a tó közvetlen partját. Egy Funicolare-nak nevezett hegyi siklóval felmentünk a város hegyekben található részébe. Nem gondoltuk volna, hogy lehetséges, de onnan fentről még szemet gyönyörködtetőbb látvány tárult elénk. Még többet láthattunk az Alpokból, illetve elénk tárult a fél város és a tó is. Egyszerűen leírhatatlanul szép volt. Amit nagyon sajnálok, hogy a képek sem képesek visszaadni mind azt az élményt, amit a hegyen fent átéltünk. Sokszor szájtátva néztük, ahogy a lábunk előtt hever Como, máskor szó nélkül maradtunk a hegyek szépsége láttán. Természetesen azért itt fent is mindvégig hűek voltunk maradtunk magunkhoz, és sokat szórakoztunk, nevettünk, beszélgettünk és tovább folytattuk a tóparton megkezdett fotózós szokásunkat :).

Körülbelül két és fél órát töltöttünk el a hegyen, és még a naplemente után lementünk vissza a partra, viszont ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy mennyire elképesztő természeti jelenség szemtanúi lehetünk majd. Öt óra fél hat tájt először is jobban vonzott bennünket a vacsora gondolata, hiszen egész nap talpon voltunk, sétáltunk, és csak száraz ételen éltünk, így érthető, hogy estére már megéheztünk valami főtt ételre. Így hát kerestünk egy pizzériát, ami szerencsénkre épp a tóparton volt, különben nehezebben élvezhettük volna a naplementét, amit viszont nagy vétek lett volna kihagyni. Amondó vagyok, hogy a Comoi naplemente egyik, hanem a legcsodálatosabb természeti jelenség volt, amit valaha láttam. Gyönyörű narancssárgára és lilára színeződött az ég, mely varázslatosan tükröződött vissza a vízből. Egy élmény volt így elfogyasztani az első közös pizzánkat.

Vacsora után még közel sem ért véget a nap, hiszen ekkorra még csak a város tóparton fekvő részének csak a felét jártuk be, így megindultunk az addig ismeretlenbe. A naplemente kiteljesedésében majd az este eljövetelében is láthattuk a tavat. Elsétáltunk egy szoborhoz, a Life Electrichez, amit Volta emlékére emeltek és tulajdonképpen a tó közepébe nyúlik be. A szoborhoz egy hosszú stég vezet be, így aki kicsit víziszonyos az félhet, de mindenképp megéri besétálni, ugyanis egy különleges perspektívából látható a város. A Life Electric után kicsit még sétáltunk a parton villák és Volta emlékművek között, azonban ekkorra már rendesen elfáradtunk, így a háromnegyed nyolckor induló vonattal elhagytuk eme mesés várost, és este tízre értünk haza.

Összességében Como és a Comoi-tó lenyűgöző helyek, egyértelműen tudom ajánlani bárkinek, aki Olaszországba tervez jönni, és még nincs úti célja, illetve egyértelműen kijelenthetem, hogy életem során biztosan vissza fogok térni ide, remélhetőleg mihamarabb.

Legyen szép napotok, köszönöm, hogy velem vagytok, remélem, élvezitek az írásaimat :).

Ciao,

Gabi

[gabriellatabajdi]

Az első látogatóm és a genovai kalandunk

Már akkor mikor kiderült, hogy jövök 10 hónapra Olaszországba több barátom is megígérte, hogy mindenképpen meg fog majd látogatni, amit én örömmel fogadtam, és mondtam mindnyájuknak, hogy bármikor szívesen látom őket. Az azonban kicsit megdöbbentett, természetesen a szó pozitív értelmében, hogy egyik, jelenleg Hollandiában Erasmusszal tanuló nagyon jó barátnőm, Zsófi már októberben eljutott hozzám Paviaba.

Zsófi október 21-én szombaton délután érkezett és 24-e kedd reggelig maradt. Én már napokkal elkezdtem készülődni: bevásárlás, takarítás, a szoba előkészítése, ötletelés hogy mit is csináljunk majd az előttünk álló napokon. Kicsit nehéz volt még, hiszen én is épphogy felfedeztem a város fontosabb részeit, de összeállt fejben a napi bontás. Szóval Zsófi szombaton érkezett. Miután lepakoltuk a cuccait és hagytam kicsit pihenni, megindultunk a városba sétálni egy nagyot. Igazából a főbb nevezetességeket már ekkor megnéztük, ha más nem látható távolságból. Mondjuk miután Pavia nincs olyan nagy sem, mint Szeged azért nem volt nehéz dolgunk :). Természetesen egész út alatt beszélgettünk, hiszen volt mit bepótolnunk nyár óta. A séta után hazaérve elkezdtünk készülni a másnapra, amikor is Genovába mentünk kirándulni egyet. Megterveztük melyik vonattal menjünk és jöjjünk, illetve mely nevezetességeket nézzük meg és milyen útvonalon járjuk be a várost.

Másnap, október 22-én már viszonylag korán, a 8 órás vonattal elindultunk Genovába. Szerencsére van közvetlen járat Paviából, az út pedig kb 1 órás, szóval  kicsit 9 utánra már Genovában voltunk. Az állomás nagyon közel volt a tengerhez, és viszonylag nagy volt (bár a milánói mellett eltörpül azért), illetve olyan olaszosan szép :). Az állomásról kilépve szinte egyből egy Kolumbusz Kristóf szoborba botlottunk. Ezután egy éttermekkel, gyorskajáldákkal, cukrászdákkal és pékségekkel teli utcán sétáltunk első úti célunk felé, ami egy vár lett volna, de pechünkre aznap zárva volt. Bár az olasz lakóházak közötti séta már megérte. Ezután lesétáltunk második állomásunkhoz, a királyi palotához, ahol meglepetésünkre egy hatalmas csukott ajtó várt, ugyanis délelőtt az is zárva volt, bár a délután folyamán azért visszalátogattunk ide, de mindent a maga idejében :).

A zárt ajtók után utunkba esett a genovai bazilikai is, amit végre sikerült belülről is megnéznünk. Ha két szóval kellene illetnem akkor az arany és a túldíszített szavakat használnám. A maga nemében szép volt nagyon, de nekem már túl sok volt a szobor, a freskó és a festmény. A bazilika után a Piazza de Ferrari felé vettük az irányt. Ezen a téren található a színház és számos gyönyörű épület. a téren megpihentünk, elfotózkodtunk, majd egy kisebb kézműves piaci kitérő után úgy döntöttünk, hogy épp itt az ideje egy jó olasz kávénak, így kerestünk egy kávézót. A tér közelében bukkantunk egy kicsi de annál hangulatosabb kávézóra, ahol megpihentünk és erőt gyűjtöttünk egy finom csésze olasz kávé felett a nap további részére.

A kávézó után már a tengerpartot vettük célba, bár előtte útba ejtve a Porta Sopranat, a város kapuját, aminek közvetlen közelében található Kolumbusz Kristóf egykori háza is. Ez utóbbit viszonylag hosszas keresgélés árán leltük csak meg, mert a GPS valahogy sehogy nem tudott bennünket célirányba állítani, míg végül a fától az erdőt effektus érvényesült, és ráleltünk a romos kis házikóra. Ezután már megindultunk a mólóra, és épp egy pálmafás papagájos gyönyörű részre érkeztünk meg. A mólón több órát is eltöltöttünk, fényképezkedtünk, sétáltunk, megebédeltünk és élveztük a szemünk elé táruló gyönyörű látványt, a tengert és a hegyekbe, dombokba épített dél olasz építészeti elemeket tükröző házakat, épületeket.

A mólós séta, beszélgetés és bohóckodás után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a királyi palotába, ami abszolút jó döntés volt. Az épület hatalmas, tele díszes és gyönyörű szobákkal, emellett megérezhettük Genova történelmének egy szeletét is. Itt is eltelt rajtunk legalább egy óra mire mindent bejártunk. :) Utolsó állomásul a világítótornyot tűztük ki, ahová egy kb fél órás séta árán jutottunk el, viszont mindeközben gyönyörű látvány tárult elénk a tengerről. A toronyba tériszonyosként én nem mertem felmenni, így míg Zsófi felsétált én a kertjében fotóztam a naplementében. Innen már csak az állomásra vezetett az utunk, ahol megfáradva de élményekkel teli, boldogan mondtunk búcsút Genovának, és szálltunk fel a háromnegyed nyolcas vonatra.

Hétfőn, 23-án addig aludtunk ameddig bírtunk, hiszen ez egy laza további városnézős és shoppingolós napra volt tervezve, és az is lett. 10 óra körül indultunk útnak a városba, végigmentünk a két főutcán, betértünk néhány butikba, megnéztük a dómot kívülről és belülről is (ez nekem sokkal jobban tetszett a kevésbé díszes belsejével, mint a genovai bazilika, átmentünk a fedett hídon, megmutattam Zsófinak az egyetem főépületét és a gazdaságtudományi kart, és alapjában véve élveztük a napsütést. A nap lazán telt, majd leginkább ezen az estén sikerült bevezetni Zsófit a mi kis itteni esti életünkbe, mert a napot kártyázással és beszélgetéssel, egymás csipkelődésével, a hármas olasz kis családunk számára természetes módon zártuk a napot, másnap reggel pedig már Zsófi indult is tovább.

Ez a pár nap alatt szerencsére sikerült behozzuk a lemaradásunkat, sokat beszélgettünk, és jó érzés volt körbevezetni a barátomat a jelenlegi lakhelyemen. Legközelebbre már kicsit tapasztaltabb leszek, hogy mit érdemes megmutatni a városból az idelátogató barátaimnak, de ez a hiányosság ellenére is remek pár nap volt, és feltöltött energiával.

Szép napot Nektek.

Ciao,

Gabi