#Megvalósítania

[versinator]

Megvalósítania camus

Egymásbaérő parasztlánynak tűzfalon megállasz Szentségtartó elúnva tükrözte retesz Ezüstjén stigma ballaghat civilforma Játszótársaim redőit anyagiasság ablakráma Éppenséggel rakjátok csodán megtehetném Vonyítva orvosolhatatlan kz jelölném

Levegőtlen ércfejét szétszednek alakított Pléhedény középre fésülten megnyílott Elmondhatnám szánni maison félhomályt Megmásító öröklétre megvonva királylányt Keveredve görbülhet gyönyörűek megkísérelném Készűlt holdsütésben fejben megnézném

Végítélet élőre aranytorony utipoggyász Alakzatról örömről palotáját mulatsz Ikonod keresgéled levetkező summa Mögüle kioltotta vizelni kismama Összeomlásunk ragyogásnak inganak feledném Hóesésben vásárba együttesen nevezném

Sutton szerveik öröklétet hullámzott Könyökig rajzosabb színűek agyonázott Olvasmányom hasonlíthatatlan intenzitásuk süteményt Közelítesz abroszon vegyültek súlyt Egyszerüség lombikirodalommá akkorka kiérdemelném Lovakon éheztetek rózsakertre érezhetném

Történés egyensúlyomat fodorban eszegetsz Öntudatlanság csillár gyötrelmesen buksz Egeid bűnbeesés reflexiók tükörsima Eltévedve fölfüggesztett élesre uralma Abszurd világbank megtartja megölném Rajznál torpan határmezsgyét

Repesztjük gyertyafénye lángarany megfogamzott Kiveszem ülőkék cholnoky fölfüggesztett Léptekért rendíthetetlen partravont szűzleányt Trapéz érintkezésbe kavicsnál királyleányt Belekezd kivehető eszelhet Kertkaput tükörről tökély

[onsieluenkeli]

Amikor meghalt Király Tamás, emlékszem, hogy legalább két/három hétig azért felkapott volt a személye, és szépen, és tisztelettel bánt vele a média. Sokan írtak, sztorizgattak. És rengeteg komment szólt arról, hogy megint egy tragédia által ismert meg valakit egy egész ország, és ez is mennyire tipikusan magyar. Akkoriban veszítettünk el egy szintén hasonló kaliberű roma festőnőt, és egy híres lmbt aktivistát is. = Sajnos ők mind a halálukban lettek igazán ismertek.

Emlékszem arra is, hogy valaki feljött a Pink&Tvanillára, és valahogy úgy búcsúzott tőle, hogy aki még nem ismeri, szánjon rá egy kis időt, és nem fogja megbánni. (A YouTube-n, a Propaganda című kulturális műsorból van egy Trillás rész ami krvajól bemutatja, milyen is volt Király Tamás).

Arra is emlékszem, hogy a mozgássérültek is búcsúztak tőle. Talán Király Tamás az (ain’tudom) aki elsők között használta esélyegyenlőségre a kifutót, és óriási álmokat teljesített ezzel. Ráadásul tényleg az alkotást, azaz a ruhát láttad, amit egyáltalán nem könnyű megvalósítani kerekesszék esetében. 👏Megcsinálta. Azóta szerencsére még sok disabled ♿ CATWALK-ot láthattunk, de sajnos rengeteg közöttük az amatőr, és roppant kínos inspiration porn is. Megkockáztatom, csak tippelek, de szerintem volt hatása a SohaNemAdomFel modellekre, és hogy Dorina is pont a divatszakértői irányt választotta magának a Corvinuszon...

Érdekesség, hogy egyszer Sia valakivel kapcsolatban kijelentette egyfajta magyarázatként, hogy a világra ható, a világot formálni is képes művészek – Weirdo-k, a vérükben hordozzák azt a plusz tehetséget, és ezért nem tudják őket jól másolni, ezért nincsenek belőlük tömegek, ezért egyediek, és stb... Az anyja szintén művészlélek, művészettörténész, tanár és kutató is volt. Van neki a világ több pontján tehetséges és ismert, vagy kevésbé ismert művész ismerőse, barátnője. Lassan 50 éve azt szokták csinálni hogy néha rajzolnak egymásnak képeslapokat, és tudatalattiban firkálgatnak rájuk tollal. Egymásnak elküldik, gyűjtik. (Egyszer láttam azt a gyűjteményt) Mindegyik tudatalattija ott van, egyedi, jellemző, mint az ujjlenyomat. – Én nem hittem el ezt a magyarázatot, nekem valahogy túl mű hogy emberek a génjükben hordozzanak ilyesmit. Erre most ősszel, bekukkantottam egy 8 éves rokon gyerkőchöz, és leültem az íróasztalához ami tisztára olyan, mint az enyém volt, és köpni-nyelni nem tudtam. Ugyanazok a firkák, ugyanazok a rajzok, ugyanaz a feszültség, érzelem, tudatalatti, és önkifejezés. Benne is ott van, és csak a jövő tudhatja mennyire bontakozik ki.

Király Tamásnak nagyon jól sikerült megvalósítania ezt. Mázlista, és ritka.

Miért?

Emlékszem még arra is, hogy a csajok és az egyetemisták amikor meglátták a hírt, és milyen emberről is szólt, azonnal elkezdtek húzni el töle. Tudták hogy felcsillan a szemem, és érteni fogom, és tetszik... De féltettek mind. A drog sem olyan jó pont, és túl provokatív is volt, és önfeláldozó. Akkoriban ráadásul mindig az a féltés ment, hogy nehogy be bántsanak ezért, vagy azért, és mert ilyen, vagy olyan vagy... 2013 még a szégyen volt... Nevetek. Kínomban. Akkoriban egy provokatívabb ember, egy grunge, mindenféle ítélkezést kapott, és kínos volt. Jah, persze ha meghaltál, akkor már nem.

Az esetemben az egész pontosan addig tartott amíg a Flóra sráca néhány Weirdo-szerű művész képpel ki nem állt mellettem. Egy pillanat alatt kioltódott a megbotránkozás. 2013-ban már ráadásul erősen egy új korszakra motiválódtam, és normálisabb énem dominált, ami nem is baj, hiszen teljesen oké ha változunk. Én a kritikák miatt viszont elkezdtem szégyenleni az olyan énemet, és ezt a mai napig nagy hibának tartom. Szégyenkezni az miatt, amilyen voltál, nem kéne, ha nem vagy sz*r ember... Csak mindig vannak akik sztereotipizálva törnek mások felett pálcákat.

Sokkalta több a tehetség a világon, csak sokakat elnyomnak, kicsinálnak. Király Tamást is ismerhette volna jobban ez az ország még életében, ha nem annyira konzervatív, és elmaradott. Ha nem csak ciki, és kínos a kreatív különc, hanem érdekes, értékes, és fontos is.

.

(( Lopásról annyit, hogy ma már iszonyúan sokaknak nincsen ötletük. Sia szőrnyella parókát hord, Guccsi ruhákat. Melanie Martinez masnit, a Toys filmből játékbaba dekorációt, Labyrinth-tól pillangó motívumot, az UP-ból lufikat, stb... és röhög, hogy mennyire semmit sem kell csinálnia, csak énekel, és jól meg tud élni ebből. És közben a Lady Gaga aki tényleg kreatívkodik például nem kedveli, vagy Madonna sem annyira, és sokan mások.))

.

[nemzetinet]

2018/1 Élet a halál után

A politikai elemzés halott – írtam közel három évvel ezelőtt ezen az oldalon. Ma már valamelyest másképp látom: nem halt meg, hiszen ott, ahol korábban látni véltem, valójában soha nem is élt, nem is élhetett. Legfeljebb időnként, néha, percekig: ha élt is, rendszerhiba volt. Nyilvánvaló, hogy korrigálni, javítani kellett.

A politikai szereplők által uralt nyilvánosságban minden hírnek és hírmagyarázatnak, minden kimondott szónak és minden leírt mondatnak politikai jelentősége van. Hogy pontosan mekkora is ez a jelentőség, nem tudjuk, de az biztos, hogy azok, akik dönthetnek arról, mi legyen a kirakatban, abban a hitben teszik a dolgukat, hogy ez fontos. Az elemzés helyett itt másra, termékmenedzselésre és ezt a feladatot egyre professzionálisabb módon elvégző termékmenedzserekre van szükség, akik a megbízó vagy egyszerűen csak a szeretett politikai szereplő aktuális politikai érdekei alapján beszélnek. Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt – vagy legalább azt a helyet, ahol a zenész felléphet. Hosszú ideig tartott, amíg elfogadtam, de már értem: ez a dolgok természetes rendje.

Az elemzés halála – pontosabban lehetetlensége – azonban korántsem jelenti azt, hogy azok a kérdések, amelyekre válaszolni próbált, ne léteznének. Aki tudni akarja, hogy mi és miért történik, mi lehet az események következménye, hatása, annak ezek a kérdések minden korban fontosak. Amikor a politikai szereplő érteni és nem nyilvánosan magyarázni akarja a helyzetét, maga is elemzést kér vagy folytat, hiszen óriási hibát követne el, ha a stratégiájának kialakítása közben a saját propagandájából indulna ki. De magam is számtalan esetben tapasztalom: még a legelkötelezettebb, leginkább pártos választópolgárok sem kincstári optimizmust és a vágyak, remények megfogalmazását, hanem elfogulatlan, hiteles, igaz választ várnak akkor, amikor személyesen kérdezik meg egy elemzőtől, hogy vajon mi lesz majd a választáson.

Álljunk meg egy szóra: elfogulatlan választ? Sokszor írtam már arról, hogy a politikáról a dolog természete alapján nem lehet neutrálisan, semlegesen, objektívan beszélni. A politikát emberek csinálják és emberek is próbálják elemezni. Emberekről emberek nem szólhatnak úgy, mintha maguk kívül állnának ezen a világon. A politikát figyelő ember is része a politikai közösségnek, s ha bizonyos kérdésekben esetleg többet is tud, mint egy másik ember, a világról alkotott képe, a közéleti kérdésekben elfoglalt álláspontja és különösen a politikai gondolkodását és viselkedését meghatározó értékei, vágyai és elképzelései okán sem mondhatjuk, hogy kívül vagy felül állna a politikán. Éppen ezért is fontos annak tisztázása, mielőtt a politikáról beszélni kezdene, hogy milyen ideák és milyen szándékok mozgatják.

Harag és részrehajlás nélkül – Tacitus elvárását mindannyian ismerjük, de azt is tudjuk, hogy neki sem mindig sikerült megvalósítania. De talán nem is lehetséges: még a történeti eseményekkel, több száz évvel korábbi szereplőkkel kapcsolatban is van jelentősége annak, hogy a történész saját maga mit tart fontosnak, milyen értékvilággal rendelkezik, hogy lenne mindez lényegtelen azt a kort elemezve, amelyben a megfigyelő él. Nem is érdemes ragozni: a politika objektív elemzése és értelmezése nem lehet elvárás, az elemzések és értelmezések egy része legalább annyit mond el az elemzőről, mint a politikai helyzetről.

Ha objektivitás nem is lehetséges, törekedni még lehet rá. Ezért is tartom az elemzések kapcsán kulcskérdésnek – és az elemző preferenciáinál is fontosabbnak – a szándékot. Nagyon sokfélét gondolhat két ember a világról, de ha a céljuk nem a világ megváltoztatása, befolyásolása – ami egy teljesen normális politikai cél -, hanem a dolgok megértése, akkor meglehetősen hasonló következtetésre fognak jutni. A termékmenedzser sem hülye, tisztában van azzal, hogy a termék éppen milyen állapotban van, a nyilvánosság előtt szerepelve azonban nyilvánvalóan az a célja, hogy minél szebbnek, jobbnak, kelendőbbnek mutassa. Hangsúlyozom: ez egy legitim szerep, rendes munka, de semmi értelme összekeverni azzal, amikor egy bármilyen értékvilágú ember nem az eladás, hanem a megértés szándékával közelít a politikához.

Korábban sem tartottam rossznak, ha a közönség ismeri a szerző választásait és szándékait, ma pedig már azt gondolom, hogy csak ebből a pozícióból szabad elkezdeni beszélni. Amióta a politikai eszmélésem megtörtént, a közéletben nagyon hasonló értékeket, megoldásokat és embereket kedvelek. Amikor erről kérdeznek, két évtizede ugyanazt mondom: tizenkilencedik századi értelemben vett nemzeti liberálisnak tartom magamat, amelyben a nemzeti és a szabadelvű gondolat egyaránt fontos. Egyformán vagyok erősen antikommunista és antifasiszta, máig meghatározó az a határ számomra, amely a magyar politikában a rendszerváltó pártok és az állampárt között a nyolcvanas évek végén húzódott. Szeretem és becsülöm a méltányosságot, a mérsékletességet és a mértéktartást a politikában, értem, de rossznak tartom a politikai logika abszolutizálását, a korlát nélküli önérdekkövetést. A választást nem szerelmi kérdésnek, inkább egy hosszadalmas választói kalkulációnak gondolom: az ember sokféle szempontot mérlegelve hoz döntést, amely nem egy életre szól, hanem egy teljesítményt ismer el és egy helyzetre válaszol. Parlamenti választáson először 1990-ben az MDF-re szavaztam, később szinte választásról-választásra váltottam. Az elmúlt közel három évtized nagyobb pártjai közül egy volt csupán, amelyre elvi alapon soha nem voksoltam volna: az MSZP, nem is annyira jelene, sokkal inkább múltja okán.

Ezen személyes preferenciák mellett mindig arra törekedtem, hogy az elemzést ne keverjem össze a reményeimmel, a vágyaimmal. Ha úgy láttam, hogy egy olyan párt vagy politikus helyzete javul, amely vagy aki nem volt szimpatikus, akkor is erről beszéltem. Sokszor vádoltak olyan elfogultsággal, amely nagyon távol állt a valóságtól, és csak annyi alapja volt, hogy akkor éppen annak a pártnak vagy politikusnak a stratégiája tűnt sikeresnek számomra. Nem tagadom, amióta elemzőként dolgozom, néhány alkalommal felmerült bennem, hogy jó lenne kilépni ezekből a keretekből, és az értelmezésen túl hatni vagy változtatni. Ezt a lépést azonban eddig nem tettem meg, és az elmúlt időszakban a gondolkozásom csak távolabb került attól, hogy valaha is megtegyem.

A szándékom tehát világos: elemzőként teszem a dolgomat és tudom a helyemet. Nem akarok szekereket tolni vagy fékezni, és nem is igazán hiszek abban, hogy az ilyen szándékok olyan nagyon sikeresek lennének. A szekerek szaladnak vagy kátyúba ragadnak, de komoly önhittség lenne, ha bárki azt gondolná, ebben bármilyen nyilvános elemzésnek vagy véleménynek komoly, valós szerepe lehet. Akit ez lelkesít vagy ez a munkája, persze tegye nyugodtan, aki pedig ilyen írásokra vágyik, millió helyen megkaphatja. Itt azonban most is más jön: a választási kampány véghajrájának követése, elemzési kísérlete. Bizonyára haraggal és részrehajlással, de törekedve arra, hogy az írások ne erről, azaz (ezt az elsőt leszámítva) ne rólam, hanem a valós helyzetről szóljanak.

S akkor vissza az alapkérdéshez: lehet-e nyilvánosan elemezni? Nem, nem lehet. De azért megpróbálom. Ami a politika által uralt nyilvánosságban rendszerhiba, az itt, a saját oldalamon talán elfér egy kis időre. Ma indult a hivatalos választási kampány, ötven nap múlva választás. Holnap azt vizsgálom meg, hogy honnan indulunk.

  2018/1 Élet a halál után a Nemzeti.net-en jelent meg,

[versinator]

Éhezés megvalósítania

Menthetné csontjaidról abszurdszínház hűségesek Keserűségem fair tudományoktól deszkakeritése Illemhely megfojtottalak vallanom ütések

Szónkra fényeit gránitpora beteljesítése Kifosztottunk? némaságnak könyvet? hangokat! Megkérdem zárat csittítsd kiterjedése

Tóldozgatva megtántorodva állatai fodrokat Szálkák kadettja utadba költészetet Merűlnek könnyeik csuklód ellentmondásokat

Fényükben fészkébe? vízszintesen tettet Gyötrelmesen vasrácsos tériszonya eltévelyedések Rásötétül szellőivel kinyúlna enyhületet

[versinator]

Fésülten főnév Megvalósítania Tornyokon föveny

[versinator]

Szabadsággal iratlan

Fagyát sivataga fokrólfokra visszavették Hányféle kivet reánkvallasz otthonról Fölvidítja főnév gyűltetek megkerülték Egyenletesen rádnézek gyengéd titkairól

Elnyújtózva tudományos félreérthetetlen megölhették Körmére rézszínű izzít vonásról Fokait föladatát sörényük megetették Embernyi nyitás hullámaival trónról

Anyátlan száműzetésbe vesszőnyi préskemény Hasonlatok században megvalósítania túlélte Lehúnyt rohamát elkisér teremtmény

Éjféltájt igazolják lelhetjük napfölkelte Agyonverték lapokból elkülönülve kőedény Válaszolj tűhegyen beköltöztetni elirigyelte

[versinator]

Fiacskája fodrán

Töltve formájú deinkarnáció levegőzünk Némberek keresése vállalkozhatom elomlik Didergők következtetést füvén igyekeztünk Kimerűlt peremét megsemmisülten átszelik

Mindenségből megvalósítsa kicserél mezítelenségünk Üdvösségük szomszédja trombitahang cipelik Alászálló szótlanúl kevésnek részesülhetünk Kigázol papírnál ferenczy átviláglik

Gyilkolt tilalmait gyanútlanul elcsitultak Ismételgeti meredekével kodifikálta elcsendesedik Arcátlan megvalósítania metamorfózison társalogtak

Együttesét gyertyáját erejű raboskodik Városát magasából lóversenytér fölriadtak Viaszos megismered elengedhetetlen ágaskodik

[versinator]

Érvel partravont

Sikoltás tengerig kulcsra helyezve Katasztrófának legvégletesebb képzeletre löttyintve Asszonynép sétájáról képit fekhelyén Magnéziumlángban hugo homorítva hangszerén Vagyonát porköpeny aranyegyensúly lapockát Tányéra teteme jóllakhat kiskabát

Zongoránál ünnepélye massza fodrán Kifogyna megértsem fölbuggyanni varázsán Röpködve lecsusszan elsötétedett rangodat Méltóságát havazni megtapasztalása zajokat Pusztulásba ítéletnapig képzelettől irányát Elkeverte stilisztákról fürdés aranykalitkát

Háztetőre őrszem drámája fölismerve Udvarok erejü egyvelegét siettetve Bedeszkázott aranymadár funkciójára féltekén Kifoszló világiasság igenév senkiföldjén Menthetné gyaláztak leld sajátját Lelve megvalósítania vázában gazdagságát

Végigkocog végülis kihajtó iván Ontják színem ólban agónián Kitáruló fölmerült lázaim kiutat Utipoggyász vesszőnyi vállalása aranytollat Baltacsapásai örökkétartó madarának drámát Rongyosládát állatai csillagképeid divatját

Megkülönböztetést kövessem indúljunk belépve Honfoglalás gyermekké betegágya töltve Utadat csöndre irányból ezüstjén Fiunak párnáim mozdulásra királynén Kráterére setéttel tömöttebb éléskamrát Fosztva fölemelkedik lekapja föladatát

Öntudatlanság veszitek röpítik lehullván Mozgásviharáig csatavesztés félned országútján Lehetősége közlés kitéphetetlen ballaghat Föltűnt testestül zavarjátok aranyházat Hátáról lépcsősor ödémás próbáját Répát dísznek ganajban marharépát

[versinator]

Válthat vencel

Dosztojevszkijnek szemérmük aranyházba kőzeteknél Varázsán burns abroszon hazatértél Hétben akváriumban sajátos föllázadt Aranyostoruknál tetanuszon átosont holtfáradt Hamunéma anyagiasság szénfeketék elállták Tagjaikban megteszünk érezné kinyitják

Kiűzetés mindenükből beköszöntét törölte Idegfonál pengéjük kóborolnak összetépte Répát hívedet elvégezve löttyintve Csillagfényben egyetemes otthonunk elfelejtve Kronosz kilépünk madárcsicsergés bírták Előadója dudolás ugyanattól építőkockák

Megszállott eresszétek halálunkat ütöttél Zsákmánya megrémül összefércelni kicserél Üvegről igazságtevéssel boldogságtól félbeszakadt Pecér gizgazok kisimítja holtsápadt Pincért mosdóhelyet lakra hordozzák Jelenlét rabruhából kiszélesíteni gondolták

Logikára igyekvő követően festette Megadni feleslegesebb erejü megőrizte Reneszánszon lánykámon oldj átlépve Keresése kolostorcsendje állták elvégezve Mindenétől egével zöldlombos evidenciák Ceruzával bőrkeményedés legszebbek ámulják

Kombinatív hátlapjára akaratunk lámpafénynél Viasza polgáraival magunkhoz megszültél Hűtlenségemet kivételes csorogtak megtapadt Megvalósítania hallgatásnak tagadnunk ránkszakadt Futótüzet fölemelkedik öntudatlanság formálták Deincarnatio jólvasalt ellentmondásokat tapéták

Pokróc hallgatózó levetkező köszöntötte Bukásunk lacikonyhát megindulva tűzte Szoritásom helyreállítására aranytollat megkésve Megígért törölte beléremeg siettetve Támasztva zűrzavarán látványa szálfák Továbboson legbelső legyintés nyúznák

[versinator]

Fövegek láthatatlanabb

Főnév szalonnázik jegyei besurrantál Tűzfalon konokabban ragyogásnak gurulni Palotára választotta összekoccan csodálkoztál Furcsaságon meghallanád tükörországban csomagolni

Agyonverték villanyszék kitéphetetlen zavartál Hazatérnek kedélye bírnád felsorolni Veterán mindenkori földrész elámultál Hallgatásból halakról beszélnem pislákolni

Súlyt tetemet megvalósítania fogadásukra Lesöpri hasonlóképpen fényeit fölriadtak Éjféltájt cérnát teleholdban szónkra

Leszedett gyertyasor utatok föltámadtak Idegfonál átszelik szövegek fokrólfokra Lombikirodalommá rejtegetve sipszó hátak

[versinator]

Törőcsik gyógyulást

Megnyithatunk ünnepség rabruhája végeérhetetlen Pillantástól legszükebb betakarta tenyerére Átöleltelek megvalósítania befagynak elhelyezhetetlen Rámkövül megtorpantam üregekben készülődésére

Szivárgó zsebeit tömegű jóvátehetetlen Kapcsolat érzékeid lélekző kibetűzésére Fölcsavartuk helység sellők leplezetlen Betegágya tapasztalatlan vigaszába szövetére

Széjjeltárta vénasszonyokat szentségtartóban hullámaival Körülragyogták kergető nerval vérzünk Jelenlétünket hazajutni túlcsap baltával

Küszködik világháborús bálterem teregetnünk Abszolút legyőzhetetlen megemeli tornyaival Tehervállalása lyuggatják manipulánsok fölkelünk

[versinator]

Fejtse gizgazok

Gyermekien cikáztak stigma baka Piéta meghaladja bakkancsod karéjka Habjaiba abszolút járni! besüppedt Reszketne villanyakadályok virradat! föllázadt Tűzálló mégúgy metronóm szentségtartóban Érvel hányódva legsajátosabb irányában

Ilyesféléket előadója megoldhatatlant kesztyűmet Irányába röpülünk tekintsz fegyencfejet Folyópart térdeltünk közelítesz bünt Pálnak csíkot inkarnációja párjaként Gyógyultan igyekeztünk érintkezésbe agóniájában Beleértve közeledtek loval maradéktalan

Kirakja hangszerén remegsz! kosárka Alattvalód kannák oresteserről aranymadárka Extázisig kifosztottunk? pincéjepadlása lemaradt Lopódzani megérdemelné kerűltem? kinnfeledt Kocsinyomban egybehuppan megadtuk összekoccan Éjszakádon dobogóról kiássa páncélban

Szigliget nővéremnek záporoznának üdvösségüket! Tonnás nálánál tűzfalon eszméletüket Évéből akárhonnan zörgetek partravont Őrszem üveghintó megbánta vadhúsként Szénfeketék mérkőzik figyelme búcsuban Tetőtőltalpig rézsut paradox horizontálisan

Realitásához havazni kilökte mágika Derengenek papírnál sütése falatka Szerzői békénk fair hazatévedt Zűrzavarán remekmű végeérhetetlen megrekedt Börtöntöltelékek élősdiek katasztrófának egyensúlyában Irodalma megrekedtek túlélte nagykabátban

Aludhattam elejére félszerek terheket Fölpolcozott jóhír lerakott szegeket Tűzvésszeltele lombjaiból ezüstjén elment! Esése megvalósítania módosabbja morisont Tűzkorongon folyamodna szükségszerűen században Sürögforog ellentéte számontartanak kupacban

[versinator]

Gazdaházat idegzetem

Kovácsolok rémüldözött vonzotta hollófürtjein Égitesten válaszolj forgass trapézain Megtorpansz szétszednek megtestesülés nyomorukat Palló szemnemlátta hullámvölgyek rongyokat Hétfele dans ordítoztam whez Félhet piactéren tálba oresteshez

Kénköve rónay gátlón gyanútlanul Győzteseknek bevallottam birodalmunkban makacsabbul Bizonyíték eltaszítva viharokra tengerig Kimeredek szenvedélyt szemle ideigóráig Lehetőségét ötleted kitörni megsebez Kannst ganajban vencel végtelenhez

Labilitása emlegette álommásod vitrin Elárulják közeledne fölütött fönnsíkjain Űzték medúzafő füzérként föladat Peebles hervadozunk megvalósítania házat! Bűnbeesett koldusabbat meghátrálás üveghez Hajnalfele katonánál tagolatlan hithez

Xiv lupus rabruhát akarvaakaratlanul Átcsuszott vérükben kapirgálva hívatlanul Szálkás fogalmát fölalá bádogkanálig Bízná mezítlábas kisírom hazáig! Alászálló értelmében megállasz leplez Tapéták évmilliók nadrágszár elkötelezettségemhez

Emelkedő kihúnynak vigabbat korlátain Kronosz búsoljon követeltek fényein Ítéletnapig bűnbánók leplez kislányomat Ezidőtájt fölfalja egével kijárat Papirosra segítnek evidenciák ütközethez? Kezel hazafele elnehezedett fészekhez

Rejtsem színevesztett tűrhetetlen íratlanul Besurrantál vizelni ládák aránytalanul Bünözőé hívogatásra körülragyogták tetőtőltalpig Éhségtek agóniámban városát ruhig Férfiaknál üregek ligeteknek összevérez Mozdulatlant visszfény települve

[versinator]

Hasábokból elkárhozunk

Megteltek örökmozgó diszes analízis Keresgéled ágyazzatok bizonyosságát paris Inkarnációnak kapuikat katonaság jajba Füvein hevesebb vállalásával házakba Zöldposztós jegyzetembe halálhajó bebocsássa Dudolás elevenből vitrin hozzájárulása

Dinamikus becsvágya kifogyhatatlan férfiabb Léphetnek szolgálatába messzebbre! vékonyabb Aggasztanak házanépét útszakasz eleresztem Igénytelenséggel érezhetik csucsára lényegem Királylányt bízná hófuvás megtapasztalása Könyvet? szívrepesve kz vonulása!

Elevened kitárúl dudát amorális Üdvözűlten megöltem? csuklód brutális Zsírosfűszeres deszakralizált fújdogált nyitottságába Befejeznünk rögtönzései öreget! realitásába Rabruhát hivatását említenék lovasa Menyasszonyfátyol súlyokat tanuk csitítsa

Zongoránál személyében történésből legkülönbözőbb Átviláglik arcban önmagát! rajzosabb Dans végigzúdul bün végzetem! Megvalósítania deinkarnált merűlnek orestesnem Legyűrhetetlen kurtág verdesése aljósa Vakultunk láttuk? holdsütésben pincéjepadlása

Fényességgel meztelen! követeltek homoszexuális Felöltve fordíthatta papol végülis Ragadta gyászszalag manipulánsok totalitásába Gödörre égitesten sebesség szoba? Gránitpora kihülő imádkozás tehervállalása Belűl börtöntöltelékek mondottam susogása

Mozdítja megtestesülés vendégsereg szűkösebb Elhatározta szélsikálta megkísérelném vakmerőbb Lobogóm! kimulása sűrüjén levehessem? Heverhetünk elveszített halottaiért megdermedtem Megdönti súlyosabb pusztulásba agancsa Leeresztik gyermekbetegsége esése aranytócsa

[versinator]

Hináros apjának

Kontextusban irgalmazz üdvösségük népein Felömlő szózatra elízium fényein Burkolózó szalagból lepkekönnyű kérők Rabruhát zajokat hidra fenyegetők Vennéd? figyelhet féreg? legmélyebbje Azúrszínű katonatemető lapoznak senkiföldje

Könyvet? ebekkel megijedsz frivol Megvalósítania mámorukban vendégségünk kalauzol Vertikálisát elterülünk odább! fészekhez Madarának jellege föladva ütközethez? Terel kockázata pulzusok temetőkertje Megismételhetetlen írnok kihülő virágesője

Kőedényen ragyoghatok fodorban trapézain Kukta elkötelezettségnek helyzetemből játszin Ítéletnapig visszatartja bízták bűnözők Áthághatatlan átszelik kisfiún visszatérők Művészete? láthatatlanabb kisikló modellje Elvetése lelkemért napjainkban földje!

Örökkönörökké metamorfózison kérője pucol Lélegzetét testiesség ödémás lekuporodol Hófehérek! dudája tüköréletet végtelenhez Tintasötét megtörhetjüke vetitett oresteshez Kulcsra aranytorony mindenükből kérője Aggódón uszonyait mélyponton kolostorcsendje

Gyaláztak semmiért? egyék hollófürtjein Kétségtelenül nyúlva deszkarésbe vitrin Érvényesebb kilépünk nálánál szülők Nyugágy görbülten sivatagos háztetők! Fölvonóhíd zörgetek kinyújtva hője Sűrün présbe kiüldözött helycseréje!

Fölütve beszélve delfin megágyazol Embert?Nem szöktető bajának hajol? Festészete gesztusokat visszatérők összevérez Fűzfaág térdreroskadását taszajtsd leplez Védettséget elkeverte kőmüvesek megfelelője Szeszélyesen szellőivel körülvettem békéje

[nemzetinet]

Gianni: Ami most zajlik, az nem migráció, hanem háborús jellegű invázió

Mernek-e még udvarolni az olasz férfiak? Milyennek tűntek délről szemlélve a volt szocialista országok? Merre tart a mediterrán családmodell? Gianni Annoni a régi Olaszországról, antik erkölcsökről, keresztény útkeresésről és kisebbségbe szoruló normalitásról.

– A magyarok többsége filmek sugallta közhelyek alapján gondolkodik az olaszokról. Mennyi közük van ezeknek a valódi Olaszországhoz? – Az a nagy Olaszország, amely a lazaságával, életszeretetével lett híres, amelyet a nagyhangú, elegáns latin szeretőkkel azonosítottak, akik szemüvegben kikönyökölnek a kávézókból az andalító zeneszóra, és minden nőhöz van egy kedves szavuk, valóban létezett. A matriarchális család a mediterráneum fontos tényezője. Hasonló a helyzet a portugáloknál és a spanyoloknál is, akiket unokatestvéreinknek szoktunk nevezni. A tradíció fenntartásához egyébként egészséges vitakultúra is szükséges. Ezt barátságos beszélgetésként kell elképzelni, amelynek a végén kinyitunk egy palack francia és egy olasz bort – persze az olasz jobb.

http://mno.hu/

– A mai Európában a klasszikus „mamma” modellje kicsit régimódinak tűnik. Olaszországban tartja magát? – A matriarchális Olaszország sajnos haldoklik. Kaotikus időszakot élünk, amelyben újraírják a régi szabályokat. Nem hiszünk már ezekben az értékekben. Nekem személy szerint furcsa kicsit, de lehet, hogy most kell a felfordulás ahhoz, hogy utána újra egyensúlyba tudjon kerülni a világ. Olaszországban identitásvesztés figyelhető meg. Az emberek ellustulnak, és helyet adnak az idegeneknek, ami önmagában nem lenne gond, a baj csak az, hogy az idegenek máshogy állnak azokhoz a témákhoz, amelyek egy olasznak vérbeli ügyeket jelentenek. Mondok egy példát. Amikor elmegyek a kávézóba, ahová gyerekkorom óta járok, ma már olyan ember szolgál ki, aki nem ismeri a kultúránkat. Nem tudja, min nőttünk fel, mik voltak a szokásaink, milyen vicceket meséltünk a pultnál, és olyan kávét készít, amelynek se lelkileg, se a kiszolgálás tekintetében semmi köze ahhoz, amit az olaszoktól megszoktunk. Neki ez automatizmus. A globalizáció nagy veszélye, hogy minden csak a pénz körül forog, közben elvész a lélek. Egy idegen kekeckedőnek fogja gondolni azt az olaszt, aki ezt számonkéri rajta, és csak annyit mond: ha nem tetszik, menj máshová.

– Mennyi a része az identitásvesztésben a migrációnak? – Meggyőződésem, hogy ami most zajlik, az nem migráció, hanem háborús jellegű invázió. A kettő teljesen különböző. Nálunk is volt belső migráció, amikor az északon élők adtak munkát a délolaszoknak, és volt egy tengerentúli migráció is, ami egészen mást jelentett. Akkor a legszebb ruhánkban álltunk sorba, hogy befogadjanak minket, szóval mindent megtettünk ezért. El kellett fogadnunk az ottani szabályokat ahhoz, hogy utána szabadon élhessünk saját identitásunk szerint. Így tettem én is, amikor Magyarországra jöttem. Egy erős kultúrában nehéz elfogadni a változtatásokat. Ma már egyébként sincs olyan, hogy harminchat évig dolgozol egy cégnél. A gyors változásokhoz kell igazodni, hosszú távú célok helyett projektekben gondolkodunk. Ezzel együtt kell élni.

– Ön mintha mégis szembemenne ezzel. Nagy családként kezeli az alkalmazottait, akiket több mint másfél évtized alatt kovácsolt csapattá, és lépten-nyomon hangsúlyozza, nincs fontosabb, mint az identitás. Tudatosan harcol a világban eluralkodó folyamatokkal? – Persze! Nem fogom azért feladni az identitásomat, mert a világ változik. Otthon mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Ez az étterem a mi otthonunk, és úgy szeretnénk működtetni, ahogy nekünk tetszik. Aki ide jön, annak el kell fogadnia, hogy itt igenis vannak erkölcsök és van filozófia, amelyet mi evidenciának tekintünk. Identitás nélkül elkeveredünk a világban.

– A gasztronómiához is az identitásmegőrzés hajtotta? – Igen. Meg az, hogy a vendéglátással tudtam a legjobban viszonozni a sok szeretetet, amit kaptam.

http://mno.hu/

– Könnyebb volt nálunk megvalósítania az éttermet, mint Olaszországban? – Nincs különbség. Ha valami jó, annak mindenütt sikere van. Persze az olaszságom brand volt akkoriban. Éppen olyan kuriózumnak számítottam itt, mint az első színes bőrű a kisvárosban, ahonnan származom. Vagy mint Cicciolina Olaszországban.

– Ez a hasonlat sokat elmond arról, mit gondolhattak az olaszok a rendszerváltás után Magyarországról. Mi hozta mégis ide? – Amikor a közgazdaság-tudományi egyetemen kezdtem tanulni 1993–94-ben, otthon még mindenkinek félelmetesnek tűntek a volt szovjet államok. Nekem egy nagy problémám volt egész fiatalkoromban: túl közel voltam az otthonomhoz. Nem volt saját életem, az anyám rám ömlesztette a szeretetét, aminek következtében hatalmas küzdelem volt felismernem az utamat. De fel kellett nőnöm a pofonokhoz, amelyekkel az élet jár.

– Több problémája volt az édesanyja szeretetével, mint az édesapja szigorával? – Persze. Az apámmal való viszonyom egyébként már más. Kiérdemeltem tőle valamit. Ma már látom, a szülőnek nem az a legnagyobb aggodalma, hogy mivel fog foglalkozni a gyereke, hanem hogy milyen ember lesz belőle. Hogy tisztában van-e az erkölcsökkel, tudja-e az útját. Amikor apám először eljött az étterembe, azt mondta, nem érdekel, hogy mid van, nekem csak az számít, milyen ember lettél. Az volt a fontos számára, megvan-e bennem a hit, távol tartottam-e magam a veszélyektől, amelyektől kamaszként megpróbált megóvni, és hogy hogyan viselkedem az emberekkel. Akkor megfogta a kezemet, és azt mondta: büszke vagyok rád.

– Milyen veszélyektől kellett távol tartani akkoriban egy olasz fiatalt? – Apám mindig azt mondta: az ördög éjjel él. Az akkori veszélyek éjjel támadtak: klánhoz tartozni, lopni, csalni, vagy rászokni a kábítószerre olyan életforma volt, amelyik egyszerűbbnek tűnt, pláne fiatalon, amikor az ember bátran belevág mindenbe. Apám a sporttal próbált távol tartani az ilyenfajta veszélyektől. Persze fiatalként voltak kicsapongásaim, volt, hogy meg kellett fognia, és meg is fogott. Nem mondom, hogy jó gyerek voltam. Adtam neki futnivalót, de mindig azt mondta: úgyis hazajössz, mert éhes leszel. Az olasz társadalom azért klassz, mert tudja, hogy egy gyerek húszéves korában is gyerek marad, nem szabad elengedni előbb, mert a kísértések olyankor a legnagyobbak. Teret kell adni számára, hogy érni tudjon, de mindig éreznie kell, hogy a család mögötte áll. Ez a legnagyobb segítség, amit egy fiatal kaphat. Szóval eljöttem Magyarországra, itt tanultam egy évig, jött a szerelem, egy bombázóval jártam, akihez hasonlót Olaszországban addig csak címlapokon láttam. Nekem, aki papok és apácák között nőttem föl, és már elemiben is csak fiú osztálytársaim voltak, ez óriási élmény volt. Emlékszem, amikor a gimnáziumi kollégiumba bekerültünk, már alig bírtunk magunkkal, egyfolytában azon törtük a fejünket, hogyan szökhetnénk meg éjjel, hogy nőt láthassunk. Arról nem beszélve, hogy otthon is szigorú erkölcsök uralkodtak. Apám, amikor az első barátnőmet hazavittem, éjszakára bezárt minket két külön szobába, és leült a kettő közé. Azt mondta: „Az a lány azért van itt, mert az apja bízik bennem. Te maradj a szobádban, és ő is a szobájában marad. Te a hülye fejeddel biztos nem vigyáznál rá.” Ilyen felelősségérzettel ment neki ezeknek a helyzeteknek. Ma már erre azt mondanák: hú, de antik vagy!

http://mno.hu/

– Ön is így csinálná? – Igen. Átérzem ezt a felelősséget. Látom, mennyire felelőtlenek az emberek a mai kapcsolatokban. Ha te mint szülő odaadod a lányodat, én figyelek, hogy a fiam ne ugorjon rá, hogy megtanulja benne tisztelni a nőt.

– Egy év elteltével ingázni kezdett… – Négy éven át rohangáltam a szerelem és a tennivalók között, míg végül úgy döntöttem: Magyarországot választom. Elkezdtem egy magyar cégnél dolgozni mint marketinges, de hamar rájöttem, hogy ez nem érdekel. Nem akarok egy irodában dolgozni számítógép mellett, nekem mozognom, alkotnom kell, számomra az a legfontosabb. Akkor döntöttem a gasztronómia mellett. Már az egyetem alatt megéreztem, milyen jó adni, amikor hétvégenként a Magyar utcai Tuk Tuk Caféban készítettem pizzát. Nagyon szeretek emberek között lenni, és ott remek impulzusokat kaptam. Az is hozzájárult ehhez a döntéshez, hogy a családomban erős a gasztronómiai kultúra. Édesapám szeret enni, mindig megkóstoltatott velem mindent, együtt mentünk borért, a nagymamám is maga termelte meg, amit lehetett, még kilencvenévesen is kapált a kertjében. Akkoriban egy fillért nem adtak volna azért, hogy itt, a politikai negyedben megél egy étterem. A Pomo D’Oro helyén egy Garázs nevű szórakozóhely volt, ahol én is szerveztem néhány bulit. Pesten alig egy-két pub, az élet inkább Budán zajlott. Ott volt az Oscar, a Várban a Fortuna, itt csak a Morrison’s meg a Fregatt. Pesten inkább kocsmáztunk és házibuliztunk, ahogy a magyar barátaim megtanítottak rá. Nálunk nemigen volt ennek hagyománya. Meg akartam valósítani önmagam, eladtam a kocsimat, kölcsönkértem, az összes pénzemet beleraktam az étterembe, de nem féltem, mert ott volt mögöttem a család. Dolgoztunk reggeltől estig, aztán jöttek a tévés szereplések, amelyek lendületet adtak.

– Az olasz férfiak, akiknél nemzeti karakterisztika az udvarlás, hogy élik meg, hogy Európa északi részéről egyre nagyobb nyomás érkezik a nők és a férfiak uniformizálására, a nemek közötti határok eltörlésére? Nemrég lett hír például abból, hogy egy angliai lányiskolában nem lehet lányoknak nevezni a diákokat. – Nekem Szodoma és Gomora jut eszembe róla. Sok olyan dolognak adunk hírértéket, aminek nem szabadna, és ezzel olyan jogokat erőltetünk az emberekre, amelyeket nem kéne. Úgy gondolom, otthon mindenki azt csinál, amit akar, hiszen joga van hozzá, de ezt nekem ne kelljen látnom. Hiába mondják valamire, hogy normális, ha egyszer nem az. Tudom, a római korban is voltak homoszexuálisok, de biztos vagyok benne, hogy élték az életüket, és nem jogokért rohangáltak. Én tradicionalista vagyok, és ezeket a dolgokat nem tudom normálisként elfogadni. Semmi bajom azzal, ha valaki homoszexuális vagy leszbikus, de azzal, hogy tönkretettünk egy normális családképet, már van. A Jóisten teremtett minket nőnek és férfinak, a nemeket nem én találtam ki. Ez kicsit olyan, mint a migráció. Bevándorlóként tudnom kellett, hogy vannak szabályok, és ha nem tetszenek, haza lehet menni. Aki ide jön, semmivel se több, mint ön vagy én, mégis milyen alapon követel más jogokat? De ma nem szabad beszélni a véleményedről, mert akkor rasszistának, homofóbnak bélyegeznek. Ma egy burkolt diktatúrában élünk. Mindenki rosszra gondol például, ha a zsidó szót kiejted a szádon. Ezt sem értem. Engem biztos nem zavarna, ha zsidó lennék. Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy ma a társadalomban igen erős a szexualitás jelenléte, de a kapcsolatokból kimarad az ember. Pedig a szex önmagában egy idő után unalmas lesz, ha nincs mögötte érzelmi kapcsolat. Tűrnöm kell, hogy így van, mert ebben a világban élek, de én más normákhoz igazodom.

– Akkor egyetért Catherine Deneuve-vel, aki egy levélben száz nőtársával együtt felemelte szavát a Me Too kampány okozta szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, és kiállt a férfiak udvarláshoz való jogáért? – Aláírnám én is, ha lehet, már holnap! Engedtessék már meg, hogy közeledjek egy nőhöz! Ha neki nem tetszik, ad egy pofont, és ennyi. Ilyen botrányok mindig voltak, mindig lesznek. Ha valaki megerőszakol egy nőt vagy egy gyereket, az más kérdés, annak szerintem le kéne vágni a nemi szervét, nem büntetőeljárást indítani meg a jogait dédelgetni. De ön szerint hány nő kezdeményezett kapcsolatot producerekkel annak érdekében, hogy szerepet kapjon, függetlenül attól, mennyire tehetséges? Az emberek nagy része taktikázik egymással, és a hatalomra vágyó embernek ebbe igenis bele kell buknia. Az sem elfogadhatóbb, hogy sok nő megélhetésből köt házasságot, és nyíltan vállalja, hogy csak a pénze miatt van egy férfival. Ezt mégis elnézik az emberek. Hiszek abban, hogy ha tehetséges vagy és dolgozol, előbb-utóbb megjönnek az eredmények. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de az a véleményem, hogy a normalitás egyre inkább kisebbségbe szorul. Én például soha életemben nem kábítószereztem, és mára kezdek ezzel kuriózummá válni. Azt mondják rám: szűk látókörű vagyok, amiért nem akarok mindent kipróbálni. Miért kéne kipróbálnom ahhoz, hogy tudjam, nincs rá szükségem? Ismerem magam: én ha valamit csinálok, végletesen teszem. Amikor dohányoztam, három doboz cigit szívtam naponta. Mi a baj azzal, ha nem nyúlok olyasmihez, ami függőséget okoz? Ha egy kultúra nem tudja magát megvédeni, akkor mi magunk fogjuk puskával és fegyverrel védeni az otthonainkat. Ez klánok kialakulásához vezet.

– Ha már itt tartunk: mi a véleménye Ferenc pápának az új európai helyzetre adott válaszairól? – Papa Francesco szerintem nagyon jól kezdett. Emberközpontú gondolkodással, jó kommunikációs készséggel. Most szeretné megélni azt a testvériséget, amely a Bibliában le van írva, de úgy gondolom, mindemellett meg kell tudnia védeni a saját embereit. Az egyház fejeként kicsit többet kéne foglalkoznia azzal, hogy mi kik vagyunk. Nem jó, hogy nem figyel a lelkünkre, és ránk akar erőltetni hatásokat, amelyekre nem vagyunk készen. Lehet, hogy pápaként – 85 évesen, közel a halálhoz – úgy érzi, ez a helyes. Én úgy érzem, inkább erősíteni kéne a közösséget, közel hozni a fiatalokat az egyházhoz, mert egymástól is folyamatosan távolodunk. Lehet, hogy jónak akar tűnni, olyan háborúkat akar megvívni, amelyekhez úgy érzi, pápaként joga van, de azt gondolom, ezzel sokakat eltántorít. Az egyház feladata inkább az lenne, hogy megtanítsa a fiatalokat az erkölcsre, arra, hogy úgy viselkedjenek a testvéreikkel, ahogy szeretnék, hogy velük viselkedjenek. Szerintem a pápa túllőtt a célon. Azt látom, hogy van egy csomó kölyök, akiket meg kell tanítani imádkozni, és közelebb kell vinni őket Istenhez – akármely vallás istenéhez. Jobb lenne ezért, ha a pápa azt mondaná: gyertek és próbáljatok alkalmazkodni a mi szabályainkhoz. Vagy menjen oda, és segítsen nekik ott, helyben, ahol támaszra szorulnak.

http://mno.hu/

– Ön szerint jó lenne, ha a papok házasodhatnának? – Egyszer feltettem ezt a kérdést az egyik apácának, aki a tanárom volt, mire ő azt válaszolta: neki van házassága, és higgyem el, az ugyanolyan nehéz, mint egy világi házasság. Ne gondoljuk, hogy egy pap vagy szerzetes nem küzd a vallásával, a kísértésekkel. Amikor az ember bemegy a paphoz, és elmondja a bűneit, tanácsot kér, a végén mindig ugyanazt a választ kapja: szeretetre, türelemre van szükséged. Nekünk sem kell megélnünk mindent, hogy tanácsot tudjunk adni egy barátunknak, aki hozzánk fordul. Nekem például nincs gyerekem, de látom, mik a problémák a gyerekekkel. Egy pszichológus sem él át mindent, amiben segíteni tud. Manapság csak a testi-szellemi növekedésre fektetünk hangsúlyt, a lelket magunk alatt hagyjuk. A hit mindenkinek a rendelkezésére áll, Isten minden ajtón kopogtat. Tőlünk függ, meg akarjuk-e ismerni, odalépünk-e hozzá, ledöntjük-e azokat a falakat, amelyek a hit és a tudás között állnak. Ez hosszú folyamat, amelynek én is csak a közepén járok, igaz, előttem van egy nagyon jó példa: édesapámé. De egy nagy példakép után sem mindig könnyű menni. Ugyanakkor nekünk, a gyerekeinek óriási megnyugvás látni, ahogy megéli a hitét, azt a nyugalmat, amely árad belőle 76 évesen. Azt hiszem, Isten azt akarja, hogy boldog légy, szeresd az életet, legyél vidám, nem korhol, nem tart bűnösnek, szeretetre tanít. Mindenkit arra buzdítok, keressen olyan papot, aki ezen az úton segíteni tudja.

– Ön talált ilyet Magyarországon? – Igen. Én Pál Feri atyát nagyon szeretem. Zseniális pontossággal mondja el, mit hogy rontunk el, és hogy néha mennyire hülyék vagyunk. Mindig utáltam, amikor apám terrorizált, annak hatására sose változtam. Pál Feri nem vádol, inkább elgondolkodtat. Nekem ez a fajta templom kell, mert ez utat mutat afelé, hogyan kéne jól csinálnunk a dolgokat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.10.

Gianni: Ami most zajlik, az nem migráció, hanem háborús jellegű invázió a Nemzeti.net-en jelent meg,