#választás

[mellifluoussonorous]

Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.

[csacskamacskamocska]

Tudattalan választások

Tegnap hallgattam egy előadást (mindjárt újra meghallgatom) és egyrészt eszembe jutott, hogy a tudattalan-tudatalatti dologban van egy tévedés, ami beépült a köztudatba. Nem akkora hatalmas tévedés, de fontos mégis, mert dobozba zár, mint az Istenábrázolás. Nem tudatalatti, hanem tudattalan a helyes kifejezés, másrészt a választásainkon gondolkodtam. „Mi a különbség a tudattalan és a tudatalatti között? A topografikus modellben megkülönböztetünk tudatos, tudatelőttest és tudattalant.

A legszemléletesebb módja ennek bemutatására a jéghegy-modell. A jéghegy csúcsán helyezkedik el a tudatos. Minden, amit saját akaratunk által teszünk és irányítunk, mind tudatos és aktuálisan aktív cselekedetünk, vágyunk. Az annál sokkal nagyobb terjedelmű, felszín alatti rész pedig mindaz, ami a tudatunkon kívül esik. Ezt további két részre tudjuk bontani. A víz alatti terület egy része még látszik a vízen keresztül. Ez a tudatelőttes. Ez azon tudásunk, viselkedésünk, érzelmeink, emlékeink összessége, amit akaratunkkal könnyen és gyorsan be tudunk hívni a tudatos mezőnkbe. Úgy is nevezik, mint a tudat előszobája, mert ami itt helyezkedik el, nagyon könnyen jut be a fókuszba. Például ha eddig nem gondoltunk a rózsaszín elefántra, e mondat végére már biztosan látjuk magunk előtt.

Elérkeztünk jéghegyünk legnagyobb, láthatatlan, de annál fontosabb részéhez, a tudattalanhoz. A tudattalanban tartózkodó tartalmak folyamatosan hatást gyakorolnak ránk. Ösztöneink innen indulnak, és innen jutnak el a cselekvés szintjéig. Az örömszerzés, a tetteink, amik olykor megmagyarázhatatlanok, mind innen indulnak. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ösztönösen cselekedtünk, vagy csak úgy jött magától a cselekvés.

Ezek a fogalmak lelki minőségek, amik nem foglalnak el az agyban kifejezetten egy-egy területet.

Mivel a tudattalan sincs helyhez kötve, ezért nem hívhatjuk tudat alattinak.

Ez az elem nincs semmi fölé vagy alá rendelve, kiváltképp azért sem, mert nagyon is fontos szerepet játszik életünkben, személyiségünkben. Tudattalan, tehát nem ismerjük fel jelenlétét, nem tudatos.”

Minden döntésünket ez a három dolog határozza meg. Amit tudunk, amit majdnem tudunk és a tudattalan amiről fogalmunk sincs, de nagy mértékben befolyásol minket. Minél jobban azt gondolod, hogy téged aztán nem, te aztán teljesen tisztában vagy minden döntéseddel, és nálad komolyabb, analitikusabb és egzaktabb elme nem létezik, annál valószínűbb, hogy semmi rálátásod nincs arra, hogy a tudattalanod mit művel veled. Az elmédnek mindenre van egy racionális, de téves magyarázata. A tudattalan megjelenik a félremondásokban, a viccekben, az álmokban, a ráérzéseinkben, megérzéseinkben. Mindennapi céljainkat, motivációinkat, önmagunkat ezek az elemek irányítják.

Vonzódások és ellenérzések

A vonzalmainkat leginkább a tudattalan befolyásolja.

Sokszor elmondták már, a szerelem az olyan, hogy bang, jön és elsöpör minden ésszerűséget, jön és megmagyarázhatatlan, jön és felborít mindent... Valami "dolog" a másikban. Amire egy tudattalan vágyad rezonál. Simán előfordulhat, hogy ha tudnád mi az, sírva röhögnél, hogy tényleg, tényleg e miatt a faszság miatt szenvedtem, áldoztam (volna) fel mindent? Tényleg? És tényleg. :/ A tudattalanban rejlő dolgok miatt érezzük azt is, hogy a másik „nem az igazi”. mert a tudattalan vágyak ott motoznak és lehet akár arról is szó, hogy valójában nem megfelelő nemű... és fogalmunk sincs róla. Néha meg pont azért vagyunk kiszolgáltatva a tudattalannak, mert az abban lévő dolgok „nem engedik”, hogy elengedjük a másikat. Nem akarjuk elveszíteni a magunk se tudjuk mit. Aztán, amikor valaki másban is megtaláljuk a magunk se tudjuk mit, akkor úgy nézünk vissza az előző kapcsolatra, hogy hülye voltam? Hát miért ragaszkodtam, miért csináltam?

Hátborzongató, hogy mennyire tudatosnak gondoljuk magunkat, és mennyire nem vagyunk azok valójában. És az is ijesztő, hogy a tudatos részünk kap tréningeket, és mindenféle okos tanácsokat, csináld ezt, csináld azt, így kommunikálj és úgy, így gondolkozz és úgy... pedig lehet, hogy sokminden úgy tudna kisimulni, ha többet tudnánk felhozni a valós igényeinkből a valós vágyainkból. Nem tudom ezt hogy lehet. Azért nem tudom, mert minden ami eszembe jut, az maximum a tudattalan előszobájáig juttat. Meditálj... a meditáció kisimít, de pont nem merít le a tudattalan kuszaságába. Hipnózis? Azt szakember nélkül nem lehet csinálni. Belső monológ? Mondd csak bennem élő kisgyerek, díva, nőstényördög, apáca, szentjohanna, ősanya és provokatív művész, melyikőtöknek mi a titkos álma/vágya? legyetek szívesen elmondani, és akkor szép sorban megkapjátok, lehetőleg még az előtt, hogy zártosztályra kerülnénk. (:D)

Ismered az érzést, hogy nem azért szeretnek amiért szeretnéd? Úgy érzed, hogy nem azért szeretnek, nem azt szeretik, aki vagy, hanem valamit, amit csak a másik lát? Lehet, hogy ő lát benned valamit, amire neked nincs rálátásod. A cselekedeteidet meghatározza, de rálátásod nincs. De lehet, hogy ez tényleg nincs, csak ő rezeg rá valami számodra és belőled tényleg lényegtelen részletre. Mondjuk szép a szemed. Azt hiszed, hogy fantasztikus a személyiséged, egy csoda amit elértél a szakmádban, amivé emberileg váltál, hogy értékes, szerethető, klassz valaki vagy. Akarnád tudni, hogy csupán az a fontos, hogy szép a szemed és az összes többi tökmindegy? Kicsit hátborzongató ez a tudattalan dolog.

Anyámnak volt ez az általam gyűlölt, jellemzően narcisztikus mondata (kontrolláló és megfélemlítő): Nem azért haragszom amit mondasz, hanem amit gondolsz. Hogy mit képzelünk arról, hogy mit gondolnak mások, szerintem ez fullra a tudattalanból átszűrődő dolgok tombolása.

Az előadás egy másik érdekes témát is adott, de azt majd holnap. Most még van egy kis rettegnivalóm önmagamtól.

[orsiisworld]

Mi a boldogság? Honnan tudod hogy mikor vagy boldog?

Ha valaki megkérdezné tőled átélnéd e újra ezt-azt a napot, akkor gondolkodás nélkül felelnéd hogy igen

Legyen az bulis nap, barátokkal egy nap, régi szerelemmel, kirándulás valakivel, fesztivál...

A boldogság nem egy folyamatos dolog, átmeneti, változó, mely apró dolgokra épül

[rosszulorzott]

nem érzem ezt át, de cionáljatok petit, ha gondoljátok

én a választási rendszerbe/körülményekbe állnék bele páros lábbal (nagy tömegben), ez a börtöncsinosítgatás sztem nem játszik

[pillanatnyigondolatok]

Sosem éreztem magam még ennyire összezavarodva.

[amourpouramour]

Történetünk

Csingiling mindig ott volt Pán Péternek, de ő mégis Wendyt választotta.

[mateodonovan]

"És végül már nem válaszoltál az utolsó üzenetemre... Én pedig nem küldtem el újra.

Egyszerűen csak eltűnünk egymás világából.

Volt idő igen, amikor válaszokat akartam kapni.

De már rájöttem, hogy nem kell kérdeznem...

Mert amikor visszatekintek...valójában az összes részletben...ott vannak a válaszok."

[the-local-optimist]

Légy bölcs!

A buta a saját bőrén érzi, amikor egy felelőtlen döntést hoz. Az okos ezt kívülről nézi, és inkább más hibájából tanul.

Az ostoba nincs tisztában a tettei következményeivel, ezért elszenvedi azokat. Az éles eszű előre pörgeti fejben az időt, és mérlegeli a lehetőségeit.

Jól kell játszani ahhoz, hogy te nyerj. Fontos átgondolni minden részletet, mert hamar a pálya szélére kerülhetsz. Igaz ez az életedre is. Választhatsz, hogy ki leszel.

[whyyareallnamestaken]

Beléd szerettem, mert… Mert nem volt más választásom. Nem tehettem róla.

[myfuckingbudapestmovie]

No Márti, aki lakosságellenes (elnyomja a Lakosságot?) Elsőker

[kozbeszedhu]

Hollai Gábor, a Momentum XVI. kerületi önkormányzati képviselője ragasztotta le a Reformátorok terén lévő Balog Zoltán idézetet és a választásokig fogja folytatni tiltakozását. Erről a Momentum politikusa a Facebook-oldalán számolt be – tájékoztatta a Közbeszédet a Momentum szóvivője.

[csacskamacskamocska]

Ennél durvábban nem lehet

Ott ültem, két csávóval (többel, de ők most a fókusz), akikből az egyik rajong értem. Szellemesnek tart, csinosnak, érdekesnek, főnyereménynek. Kulturált, jómódú, és nyitott, kommunikatív. Nem is néz ki rosszul. Nos, ő az, aki nem kell nekem. Hát miért is kéne, amikor ott volt az a másik, aki ugyan nem néz ki jobban, de legalább nem rajong értem, kurvára nem akar engem, marha nehéz kihúzni belőle bármit is és egyáltalán nem gondolja, hogy élete főnyereménye lennék. És van választásom! Én meg a boldogtalanságot, az elutasítást választom, mert nem bírom elengedni a fogalmam sincs mit. Az ismerős boldogtalanságot. Mondaná a pszichológia. De kell lennie valami egyéb magyarázatnak. Ami lehet, hogy semmiben sem másabb, mint az amiért emberek újra és újra a fideszre szavaznak. Hogy a tévedésünket az életünk árán is takargatjuk. Mert a szerelemre is kell valami magyarázat, nem mondhatjuk, hogy önmagában egy szóval elintézünk minden szart. A másik pasi ezer százalék, hogy sosem csalna meg, nem hazudna, nem ködösítene. Nem olyan a jelleme. Mi a faszt csinálok és miért? Lehet, hogy beleszoktam a hosszú évek összecsiszolódásában, hogy hát ilyen ez a csávó, ilyen ez a barátság, ennyit tudok belőle kivenni. Amúgy nem panaszkodom, mert mint barát, ő is jól funkcionál. És mielőtt bárki félreértené, nem azon gondolkodom, hogy kezdjek-e kapcsolatot a kedves, nyitott, gazdag és rajongó csávóval, á nem, csak azon gondolkodom, hogy vajon miért vagyok ilyen teljesen nyilvánvalóan idióta. Dinamikák Érdekességek voltak még, hogy a minap összefutottunk az egyik krássom exével meg a nő pasijával. A pasi fényévekkel jobban néz ki, mint az ex, de ez így helyes. Exek amúgyis ne nézzenek ki jól, legyenek szívesek. Sőt, minél szánnivalóbban néznek ki annál jobb. (itt most válasszuk el az iróniát az alacsony önértékelést mutató gonoszságtól. Nem könnyú feladat) Azt lestem, hogy a nőt pontosan ugyanolyan gesztusok jellemzik, mint az egyik barátnőmet, aki szintén erősen túlsúlyos. Azt hiszem ők nagyon dühösek a világra valamiért. Csak erős, pattogó hangon, gesztusokkal tudnak kommunikálni, folyton támadnak-védekeznek, az egész kommunikációjuk arra hasonlít mintha kirohannának a hájhegy várukból, csapkodnának a karjukkal a levegőben, aztán csapkodás közben visszahátrálnának. Ha kedvesek, abban is van valami rémisztő. Nyitnak, zárnak, és amikor beszélnek az akkor sem rólad szól, ha rólad beszélnek, hanem róluk. Ők megmondják mit csinálj, ők jobban tudják, és bár kifejezetten erőszakosnak tűnnek folyamatosan érezni, hogy nem hiszik el hogy van helyük a világban. Ezért is növesztik a hájat, hogy látszódjanak. :( Amikor búcsúztunk, keblencem pat-patot* adott a csajnak. Kötődik hozzá érzelmileg. Összevetve a fent fenti gondolatsorral, meg kell állapítanom: mindenki hülye. Ez a világ megérett a boldogtalanságra.

Brunella Gasperini könyvében így fordították az álatoknak és tárgyaknak adott simogatást-ütögetést. Mondjuk amikor megütögeted az autód tetejét, jól van, köszi, hogy gond nélkül hazahoztál. Embereknél a másik ember megérintése komoly jelentőséggel bír és elég egyértelmű öntudatlan jelzése a vonzalomnak. A kapcsolattól, helyzettől függ, hogy mit értünk vonzalom alatt, de számunkra vonzó emberekhez hozzáérünk, nem vonzó emberekhez nem érünk hozzá. (hacsak nem vagyunk üzletkötők és nem tanultuk meg, hogy hogyan kell gesztusnyelvül kommunikálni)

[viragfold]

A virágföldi jelölt

Bebizonyosodott, ami eddig csak pletyka volt…

[bdpst24]

A választás illúziója

Az EU támogatásai nyíltan és egyértelműen tartalmaznak politikai feltételeket, míg a Kína által nyújtott kölcsönök titoktartást igényelve tehetik ugyanezt. További részletek ITT olvashatók.

[eletanalfabeta]

Olyan választás elé állítottál, ahol nem létezett jó döntés.