#augusztus3

[oszodi-beszedeim]

Második év vége.

Összegezzünk!

Talán jobb lett volna a 'mi lett volna ha'.

[20112017]

augusztus 3.

(alufóliába csomagolt krumplik beletűzdelt baconnel, de a valóságban mire elkészült eltűnt belőle kb)

[oszodi-beszedeim]

Nagyon magányos vagyok, még sosem vártam ennyire, hogy véget érjen a nyári szünet. (Петрушка már 10 napja nem írt, szerintem már nem is fog, amíg vissza nem érkezik Pécsre.) Tegnap vagy 3 órát csavarogtam a városban, mindenféle értelem nélkül. A Sárkányban pedig vagy egy órát ültem a pultnál fél liter ribizliszörp mellett és azt hallgattam, hogy egy idióta picsa hogyan ordibálja tele az egész helyiséget azzal, hogy neki márpedig most rögtön alapozó kell, mert tegnap kiszívták a nyakát. Ki a faszt érdekel, miafasz. De legalább még azt is megtudtam, hogy 4 nap múlva fog neki megjönni és ilyenkor milyen hiperérzékeny. Szegény pultos csaj meg folyamatosan próbált megnevettetni, iszonyatosan kínosan éreztem magam.

Az a baj, hogy akárhogy nézem, nem tudtam túllendülni semmin. Olyan vagyok, mint az intenzíven fekvő félhalott. Épphogy stabilizálták, de ha kicsit is megpiszkálod a sebeit, megint sokkos állapotba kerül. Én viszont most feltépkedtem minden vart és igazából az sem segített, hogy tegnap maga Manó töltött fel egy új képet, amit már muszáj volt beszívecskéznem.

Nem tudom, mi a fasznak kellett visszaolvasnom mindent. Rengeteg posztomat töröltem is, igazából lehet, hogy ezt az egész szart kéne törölni.

[oszodi-beszedeim]

Tegnap volt a születésnapja. Amit teljesen elfelejtettem, mivel elég közel van a kettőnké és irigy geci módon a sajátomra koncentráltam. Természetesen félszáz üdvözletet kellett legörgetnem az oldalán, mire megtaláltam ezt:

Erre jók a szülinapok, hogy mindenféle random emberke által küldött képeket tudunk a szívszerelmuszról letölteni. Hatásos volt, mert most megint úgy érzem, hogy kitépték a szívem. Nekem ő kell vissza és kurvamód nem érdekel senki más!!!!

[oszodi-beszedeim]

Már nem is annyira szalmaszál.

[oszodi-beszedeim]

Valamit szeretnél, azt már látom. Mondjuk annyi lépéselőnyben vagy, hogy te már tudod, hogy nézek ki, nekem viszont fogalmam nincs, hogy a te külsőd milyen. Gondolom nem vagy egy Manó.

(Tudom, hogy hülyeség, de most már dacból is mindenkit az ő külsejéhez hasonlítok, mivel ő volt [és most is] az első, aki minden fizikai, materiális téren számomra 10/10-es volt. Ezért őt a legfájdalmasabb látnom mindig, mert arra emlékeztet, hogy vele mennyi mindenem volt, amit elvesztettem.)

Persze hacsak nem vagy olyan gusztustalan tehén, mint É.H., vagy Sz.F., akkor, nem valószínű, hogy 20 perc után otthagylak. De egyelőre inkább abból indulok ki, hogy te max. barát (sohanembeszélős 'barát' — abból már van egypár...) leszel. Hiszen nem a húspiac hozott össze minket, nem is a kémia, vagy a feromonok. Se szerelmesek, se barátok se vagyunk. Egyszerűen végre találtunk egy másik olyat, aki nem akar a másikkal dugni/szopni/seggzabálni/nyalni/kiverni/blöáh. Még az is lehet, hogy nem is tetszem neked, csak elég elkeseredett vagy, hogy irántam érdeklődj. Én viszont már nem vagyok elkeseredett, se nem vagyok magányos. Már senki nem tud hiányozni. Még Петрушка sem.

[oszodi-beszedeim]

Nem mentem el. Egy órát kellett volna buszoznom, de ma már ezt büszkén nem csinálom meg semmilyen love interest kedvéért sem. Helyette:

[oszodi-beszedeim]

[oszodi-beszedeim]

Az ilyen szalmaszálakba tudok még kapaszkodni valamelyest.

[oszodi-beszedeim]

Van ez a közhely, hogy az emberek a szívnek tulajdonítják az érzelmeket. MCHawer és Tekknő is megénekelte, hogy 'Fáj a szívem, jaj de nagyon beteg'.

De sosem gondoltam, hogy ennek van alapja. Ami nem átvitt, metaforikus, szimbolikus tökömtudja miyen faszság. Hanem valós, fizikai fájdalom, görcs a mellkasban. Még most is, mindig, mikor látom. De mikor nem látom, akkor is ott van a fejemben. Minden egyes nap, már egy éve.

Bizonyos időközönként ezzel nem tudok már mit tenni. Ilyenkor marad a próbaterem.

[oszodi-beszedeim]

Amikor teljesen beletespednék a boldogtalanságba, az egyetlen mentsváram, hogy ellátogatok É.H. tumblrjére, hogy az ő boldogtalanságából merítsek erőt. Szerencsére amit ott látok, az stabilan hozza az elvártakat.

[oszodi-beszedeim]

10 legfájdalmasabb emlékem

10. Randi az exem exével

9. Amikor Manó kitúrt a baráti társaságából

8. Egyéjszakás randi az őrült kanizsai nővel

7. Петрушка őszintesége

6. Maga a város

5. Amikor زوزو nem is annyira titokban kiverte rám

(...nem tudom kevésbé értelmetlenül leírni...)

4. Szölkém elvesztése

3. É.H. megismerése és a vele járó pokol

2. Manó elvesztése

1. O. elvesztése

[oszodi-beszedeim]

Valamiért az a faszság jutott eszembe, hogy a legrosszabb dolgokból kigyűjtök egy tízes listát. De az a baj, hogy már most nem bírom abbahagyni a bőgést, pedig csak tavaly októberig görgettem vissza. Ezért utálom visszaolvasni.

Nem tudom, hogy innen hogy jutottunk el odáig, hogy nem köszönünk egymásnak.