#bölcső

[andrew0807]

9 év... Bár az első kép 2016-ban készült a gyújtáskábeleket és az akksit leszámítva minden eredeti volt még akkor is. Ma már csak a bölcső az ami a gyárija.

[nam00n]

szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj,

avagy légy rám ujjongva büszke

— szeretném, ha szeretnének, séta bölcső-helyem körül, ady endre

[versinator]

Kapukra nagyvilágnak

Kiabáló vágtattunk volnátok bukdácsol Éltetve szobrát próbálva ábrándozol Aratást szalmakalapban kedveskék velőnkkel Lehajoltam kigyúltan románca szemölddel Szivós alkalomadtán medicínát gyakor Oldalam szaggatom zöldruhás cenzor

Lobogtam kimásztok sötétsárga hanton Kelleme őrséget abrakjával csókukon Szavamnak szekrényben munkálkodó elránt Szeméről testvérkéim fajankó hermelint Búborék bölcsős bazár szüretkor Csarnokot benézek anilin hámor

Ékét itthágy lehunyják visszagondol Fejünkön valóe álmoktól kuksol Manócska diákkaszárnya meseházba testvéreiddel Falba gátján lebegjen kormánykerékkel Szunnyadok gondolatokból megj alagsor Lökve fűtés bárkán estbibor

Rücskös konstatálom adat poklon Kongatva kóvályog leverő hajókon Képeslapban beszökni mozicsillag névtelent Égiről napként zsibongasz pislant Pólya kiszámíthatatlanok kinyíl délkor Gödre úrifiú eldalolok napjakor

Tragédiáját éjnél plátóin olvasol Aranyember apákat csodapalota foszol Vérfolyam fáradott szívd feleségével Nyugalmukat hörpintjük rámvetette csellel Szökelését tűnedeznek cigányzene kőszobor Barátaimról írjátok hülő utcasor

Villamost fődre megvacog polcokon Poe tréfán dzsidával húnyjon Elhajtattam rontva hermelint csorrant Mézzé bujdokolnak elveszendő besurrant Bibliája számíts eltűnök égettbor Utánament szervét ács üvegcsokor

[drezesezgeza]

lichthof

“Átkozott erotikus évszázad! Minden agyon van erotizálva!  Erotikus izgatószerek! Suhancok és kisgyerekek beleszeretnek a  libapásztorlányokba! Könyvekből és erotikus filmekből ellesett szerelmi  tragédiák! Bíróság elé a nevelőkkel, a pornográf könyvek meg képek szerzőivel  és eladóival! Le az ifjúság elfajult képzeletével! Feldarabolta a tejesasszony  hulláját, és biztosan  feldarabolta volna az unokahúg hulláját is, ha meg nem  zavarják. [...] Huj! Csupa hús! Kéjgyilkosságok a látóhatáron! A vádlottak padjára azokkal a tanítókkal, akik megtűrik a nemi felvilágosítást az iskolákban! Minél  több erkölcstelenség és élvhajhászás, annál kevesebb bölcső, annál több  koporsó! – hörögte a főnök  úr a konyhából a lichthofon keresztül le a forgalmi irodába.”

[bajla]

cradle... #cradle #bölcső #mik #ikozosseg #ikozosseghungary #nature #cottagelife #canon #canonphotography https://www.instagram.com/p/CIieoRmhXN6/?igshid=1fysnrqxqql5w

[mezeiemesezs]

Ez egy 15. századi bölcső. 

Az ilyen kisméretű tárgy (35,4×28,9×18,4 cm) nemcsak magánlakások magánájtatossági tárgya lehetett, hanem a kolostorok felszerelései között is népszerűek voltak, amelyek a karácsonyi ünnepkörben kiemelt szerepet kaptak. A tárgy gazdagon faragott, domborművei Jézus születésének eseményeit, a királyok és szülők imádatát mutatják be. A Gyermek a Jessze fájával – tehát Krisztus családfájával – díszített selyemtakaróban feküdt, feje az Agnus Dei-kompozíciójával hímzett párnán pihent. Az ágyon belül ereklye van, de értékét a művészi kvalitás is jelzi: a gazdag szövet és hímzés szép és változatos koloritját a faragott ágy is megörökítette számunkra, kerete gótikus formákkal, fiálékkal díszes, tetejükön angyalok zenélő alakjai tekintenek le, az oszlopocskák közt kis csengők vannak!

A tárgy a leuveni Grand Béguinage begina-udvarból való és nem egyedülálló: a bölcsők mellett a gyermek Krisztust ábrázoló szobrocskák is ismertek, amelyek a gyermekségükből kiszakított apácáknak játéka és nevelőeszköze volt, Mária Krisztus iránti szeretetét imitálták vele, maguk előtt látva a Születés jeleneteken a Gyermek előtt térdeplő és imádkozó Szűz Anyát. A laikusoknak is gyakorta ajánlják, hogy Máriát utánozzák és imádkozzanak, ahogy őt látják az Angyali üdvözlet jeleneteken, térdeljenek az imapulthoz olvasni és elmélkedni.

[kaici]

Kedvenc japán szavaim

Nemrég egy animés magazin kérdezte a követőit a közösségi oldalán, hogy kinek mi a kedvenc japán szava. Pár sorral feleltem ugyan a kérdésre, de elég sok gondolat maradt bennem, ezért úgy döntöttem, egy blogbejegyzésben fejtem ki bővebben a válaszomat és készítek egy listát az általam szépnek és dallamosnak tartott japán szavakból. Nem véletlenül kezdtem el tanulni a nyelvet, imádtam és a mai napig imádom a hangzását. Ez a sor a V6: Magma c. számából például még mindig levesz a lábamról: Iroaszeta dzsósiki szutete, dzsibun no katacsi cukure! (色褪せた常識捨てて 自分のカタチ作れ, „Dobd el a megfakult normákat és alkosd meg önmagad!”). Persze a jelentésével régen még nem voltam tisztában, pedig az is mennyire jó :)

A kedvenc japán szavam egyébként a SZUZURAN (スズラン), vagyis gyöngyvirág. Megmagyarázni nem tudnám, hogy miért, egyszer olvastam és megfogott. De ezen kívül még rengeteg kedvencem van, sokszor tetszenek meg olyan kifejezések, amiket dalszövegben hallok. Azokat a szavakat szeretem a legjobban, melyekben az írásjegyek japános kun-jomi olvasatát használják (pl: jaszu, szora, neko), nem pedig az eredeti kínaihoz hasonló on-jomi olvasatokat (ugyanezen szavaknál: an, kú, bjó).

Néhány szót kiemeltem különleges jelentésük miatt, vagy mert valamiért kötődöm hozzájuk. Rangsorolni nem tudtam őket, ezért igyekeztem szófaj és hangzás szerint csoportokba rendezni. Íme a listám:

HANABIE (花冷え): dermedt virágok időszaka. Olyan tavaszi időjárást takar, mikor a váratlanul visszatérő fagy és hideg szél megdermeszti és lefújja a fákról a cseresznyevirágokat.

HITOKAGE (人影): emberalak, sziluett

KAMINARI (雷): mennydörgés

HIMAVARI (ヒマワリ): napraforgó

JASZURAGI (安らぎ): nyugalom

HIIRAGI (ヒイラギ): változékonylevelű illatcserje. Magyalhoz hasonló, kelet-ázsiai örökzöld cserje. A Nacume Júdzsincsó c. animében szerettem meg a hangzását, az egyik szereplő segítő démonját hívják Hiiraginak.

AJUMI (歩み): séta / tempó

HOSZOMICSI (細道): ösvény

KAGAMI (鏡): tükör

KOKOROMI (試み): próbálkozás

KOMOREBI (木漏れ日): fák ágai közt átszűrődő napfény. Talán ez az egyik legtöbbet emlegetett szép japán szó, melynek a jelentése is különleges: a kora nyári Nap lombok közt átszűrődő sugarait idézi.

UKINEDORI (浮寝鳥): tavon ringatózva alvó vízimadár

MONOGATARI (物語): történet

KOGARASI (木枯らし): fagyos téli szél. Egyik kedvenc téli haiku évszakszóm.

NAGAREBOSI (流れ星): hullócsillag. Ez szerintem magyarul is az egyik legszebb szó.

AOZORA (青空): kék ég

JURIKAGO (ゆりかご): bölcső

KAIRAISI (傀儡师): bábjátékos

KAORI (香り): illat

KIRIN (キリン/ 麒麟): zsiráf / szarvas lény a kínai mitológiából

RINNE (輪廻): születés és halál körforgása

HOTARU (ホタル): szentjánosbogár

CUBAME (ツバメ): fecske

DENSZECU (伝説): legenda

GAMUSARA (我武者羅): vakmerőség. Ha nem Cuda Kendzsiró szájából hallom ezt a szót, meg mertem volna esküdni rá, hogy egy indiai istenség nevét jelenti. Talán pont ezért a furcsa hangzás miatt kedvelem. Nem a szó szépsége, sokkal inkább a különlegessége miatt kapott helyet a listámon.

KANRANSA (観覧車): óriáskerék

RASINBAN (羅針盤): iránytű

JAMANEKO (山猫): vadmacska. Golden Kamuy c. animétől függetlenül régóta szeretem ezt a szót, több mint 10 évvel ezelőtt Nakadzsima Mijuki azonos című számában hallottam. Nakadzsima gyakran énekel a társadalom által kivetett nőkről, ezért is jelenik meg dalában a nő vadmacskaként, akinek egyetlen fegyvere a körme/karma.

SZUZUSII (涼しい): hűvös

SZABISII (寂しい): magányos

MABUSII (眩しい): vakítóan fényes

MAMORU (守る): megvéd

KUMORU (曇る): beborul az ég

KAGAJAKU (輝く): ragyog

SZASZAJAKU (囁く): suttog

HIROGARU (広がる): kiterjed, elterül

HANARERU (離れる): eltávolodik

NAKUNARU (無くなる): eltűnik

MICSIBIKU (導く): vezet, kalauzol

HIKARU (光る): fénylik

INORU (祈る): imádkozik

[versinator]

Rejtően inogó

Kinyujtózni véljük megáldani gügyögős Jogos dermedve aranykönnyed fejkötős Szomoruságnak szabadítsatok pompáztasd sajkások Időre? helynélküli túlifjasan halálárok Hagyná fattyui szemedre? szűznyövő Pusztítsz átnéz gyújtogattam tévő

Házasságos sebeimre bűvésznek diskurálunk Fonnyatagon borról ingerünk bajnokunk Szentelték perlő gyűlölők táncsics Heroldja pokoltokból gyermeken dics Pillangószárnyakat emberész mámoritóan vérvevő Rabságok csodaszépet tépődjék csodahívő

Torpannék kos hőstett csörgős Nyavalyám cipelnek megbocsátónak bölcsős Tigrisek komikummal lázárnak feltámadok Törökkel hajrásabb sorsának krisztuskodok Nono bevárod pokla! vevő Ködtályogok visszaadni ijesztgetőnek lefekvő

Tagadni rózsasenyvedés kivánkozok átkaink Bölcsőhelyem temetőkön iramjuk remélünk Magamveszejtő köntösében ajkaimon grádics Virággyötrelemnek óramutatókat? uzsorával munkács Eltévesztett komornyik rogyadozó észrevevő Lakhatnék népü virághóbortja koránjövő

Feledtek kínálmom kérőn terítős Nótásak készitettek legényesen ördöngős Maguknál ülte látnivaló rabságok Gömbiből áthágta karolók ködharangok Másolt fantomossá emelek kártévő Elfeled hasogatott riszáló vő

Fölényes végű élnek? rabságunk Tagadók feketéje batisztjáték parádénk Révületeknek elesettet vasúthoz gáncs Krizántém vitézi? tömegsors vanvagynincs Ködország balhit befut Kedvesség gyilkolnak dudolgatok

[mekemuka]

“Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál.”

Krasznahorkai László: Sátántangó | részlet

[stegal]

Fejezze ki magát egyetlen mondatban!

"[…] Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál. […]

Sátántangó

[kezenani]

van egy ország ahol lakom semmi ágán lógó flakon van egy város ahol élek ahány test épp annyi lélek ahány lélek annyi lom is utcára tett fájdalom is itt egy kiságy ja de édi ott egy ülve alvó dédi kibelezett öreg szekrény arcokat befutó repkény bontott ajtó kilincs nélkül földönfutók bilincs nélkül áll a posztos mint a nádszál bokáig lerohadt lábszár itt egy szép könyv ott egy labda ez még bor de ez már abda nem az összes csak a nagyja aki tűri aki hagyja aki tűrte aki hagyta nem az összes csak a nagyja vasárnap volt ahogy mindig felöltöztek ahogy illik csupa dolgos derék polgár egy se ruszin egy se bolgár olyan szépek hogy az csuhaj egyik bérlő másik tulaj kitűnőre szerepeltek álmukban sem szemeteltek nem engedték hosszú lére elindultak a misére kukákat se borogattak kutyákat se kurogattak mise után leszavaztak bezabáltak be is basztak pöri volt tán isler is jóllakott az isten is nem az összes csak a nagyja aki tűrte aki hagyta aki tűri aki hagyja nem az összes csak a nagyja rajtam is múlt rajtam múlt tegnap kezdődött a múlt elkezdődött vége van borzalom és béke van semmi ágán lógó flakon van egy ország ahol lakom nevezd nevén szolgáld vakon ma még bölcső ma már vagon

Erdős Virág

<3

[tartsdmegazaprot]

Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják! Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)

József Attila - Óda

[kivagyokbent]

Azt mondjuk: hús. Pedig a húsodatnem ismerem. Nincsen hozzá közöm. Csak véres, rejtett, romlandó anyag.

Azt mondjuk: csont. Bújok, tapogatom: tudom a tökéletes szerkezetízelt mozgását, de mégsem te vagy.

Azt mondjuk: szem. Az ajkaimmal érzemrezgő mozgását szemhéjad alatt.

A szád belseje, finom, rózsaszín

selymességeid, ahol lüktető

meleged lángja átsejlik a hártyán,örvényes köldököd, lábujjaidközén a titkos völgyek, füled spirálisösvényei, a kulcscsont és a váll közötti bölcső, ahol illatod bán alhatom, harapnivaló izmaid, forróságod, izgalmad, markolásod, a friss verejték bódító szagától megvadult ölelésed – nem te vagy.

Eleven láng vagy! Csontból, húsból, vérből előlobogsz, romolhatatlanul, a mozgás vagy, a legfőbb mozgató, és csak fészekként használod a tested,

a testemet, hogy továbblökd magad, éljen a semmi is, és égig ég, éltet, betölt, és már forrása sincs –

azt mondjuk: tűz, és azt érezzük: éget.

Szabó T. Anna

[videkma]

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van ma

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van ma

A katolikus egyház ma tartja Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Ebből az alkalomból Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban mutat be szentmisét este 6 órakor – közölte Tóth János Csaba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtóreferense az MTI-vel.

(more…)

[breathoftheliife]

Lennék-e föld

Bölcső neked

Elbírnék-e már

Két életet

Most kéne kezdenünk

Bár volna még időnk

Előttünk lenne még

Minden rohadt hibánk