#beilleszkedés

[ultramegatroutman]

that's what I call gyors beilleszkedés

[nyeznajka]

Én mióta németbe vagyok néha hallgatok Nina Hagent, kulturális beilleszkedés vagy ilyesmi. Nem rossz, de olyan igazán nem győzött meg sose.

Ezt a számot a Tilos rádióban hallottam, és ez az első tőle, ami zeneileg is tök király, szerintem igen jó minőségű gitározás van benne, meg dallamvezetés meg ilyesmi, ezt eléggé bírom.

Nos ez a szám (meg az album, amin ez a szám van) nincs fent a Youtube Music-on se, meg a Spotify-on sem, csak feldolgozásaik, meg a ez a videó (alatti zenei megoldás).

Kinek áll ez érdekében?

[greenivydusk]

🍂Szeretnék spirituális életet élni, de nem bármi vagy minden áron. A nihilizmus nyilván nem elégít ki, viszont nem szeretnék újfent beleesni abba a csapdába, ami az a new age blamázs, lekicsinylő, rasszista, hovatovább áldozathibáztatásra, önámításokra hajlamosító szektás gondolkodásmódba hajszol. Az nem élet, ahol ezeknek a lélekrabló tolvajoknak helye van. Amikre eddig rájöttem: 🍂Nem nekem való a politeista pogány világ, hisz a magyar kultúrában való nevelkedésem teljesen ellentétes azzal a világnézettel, ami NEM BAJ. Kulturálisan idegen tőlem a többistenhit, és nem is tartom helyesnek, hogy más kultúráktól vegyem el ezt.

🍂 Az értékrendünk tisztázása NAGYON FONTOS, mielőtt belevágnál a spirituális életmódba. 3,5 évig a boszorkányság ösvényén jártam, de annyira nem voltak mankók, hogy most minek kéne beleférnie, mert a környezetemben nem találtam tapasztaltabbat tőlem, aki taníthatna, ezért most leírom nektek a saját buktatóimat, hogy nektek már ne kelljen ezen átesni. Tisztázd magadban, TE mit tartasz fontosnak, mi fér bele, és ezekből ne engedj a beilleszkedés kedvéért. Pl. ha neked a más kultúrák lopása nem fér bele, akkor nem fér bele, és ne szégyellj hangot adni ennek. Pont ezért váltottam magyarra, és csakis ebben mozgok, mert ez az enyém, ebben nőttem fel, minden más az idegen, és ez nem idegengyűlölet, hanem idegentisztelet. Az angolajkú "folkist" néven gúnyolja az én fajtámat, de ettől nagyobb rasszizmust nem is produkálhatna talán...

🍂 Természet tisztelete: ez a legfontosabb alapkő, amire hagyatkozhatok. A növényprofilozás, a gyakorlatok lokalizálása nagyon fontos számomra.

🍂 Ledobtam a meditációt is, és társait, mert aki meditál, az már keleti tanokat vall, és vigyázni kell, hogy honnan tanulunk, ha nem az eredeti népcsoport elismert mestereitől, akkor ott már baj van.

🍂 Túl ezeken, a legfontosabb az, hogy a realitás talaján maradjak, és kialakítsam azokat az idegen elemektől mentes gyakorlatokat, amelyektől ez valóban egy életfilozófiává válik, és nem egy szektás new age maszlaggá.

[mennyespoholhatara]

Mélyebbre és mélyebbre

Napok óta azon gondolkozom, hogyan juthattam el ide. Ide, ilyen mélyre. Először akkor tűnt fel, hogy valami nincsen rendben amikor rajtakaptam magamat, hogy magammal beszélgetek. Magamnak mesélek magamról.

Mindig is nehezen ment a beilleszkedés, mert más voltam, mint a többiek. Valahogy egyszerre érettebb és mégis gyerekebb. Más érdekelt, mást csináltam szabadidőben és főleg más volt az értékrendem, mint a többieknek.

Ha önmagam voltam egyedül maradtam, vagy még rosszabb: kinevettek, így hát eljátszottam, hogy olyan vagyok. mint mások, és ezzel örök magányra kárhoztattam magamat. Mások között voltam, és mégis egyre jobban egyedül éreztem magam.

A gimnázium végén végleg kiábrándultam az emberekből. Ösztönlények vettek körül. Olyan emberek, akik addig a barátaid ameddig érdekükben áll. Kedvesek, ha kell a kidolgozott tételed, a barátaid, de ha esélyük van bekerülni a "menők" közé akkor rögtön félredobnak és még hangosan is nevetnek rajtad. Egy idő után már nem reménykedsz, hogy tanán ő más lesz, mint a többi.

Szép lassan elszigeteltem magam minden embertől és végre boldog voltam. Olyan jól éreztem magam, mint még soha.

Papíron egyetemre jártam (és még járok is), de egy idő után már nem jártam be (az egyetem ma már nem oktat, hanem kiképez), e helyett minden időben reggeltől estig, pontosabban estétől reggelig tanultam. Nem azt amit kell, hanem azt, ami engem érdekelt. Rákaptam az olvasásra. Információ függő lettem. Megtapasztaltam milyen érzés szabadnak lenni, azzal foglalkozhattam, amivel szerettem volna és engem minden érdekelt.

Azóta három év telt el. Ahogy egyre többet tudtam meg a világról egyre jobban szigetelődtem el tőle. Kívülálló lettem és kívülről olyan dolgokat láthattam, amiket nem sokan (de erről már írtam korábban).

A posztmodern kor nem embernek való. Aki ezt a saját szemével tapasztalja meg sosem látja többé a világot úgy ahogy előtte.

A végtelen céltalanság, a kristály tiszta értelmetlenség, a jéghideg magány és a nyomasztó ambíció eredménye pedig erős szorongás és mély depresszió lett.

A történet iróniája, hogy 4 hónapja járok pszichiáterhez, és mégis csak most eszméltem, hogy valami nem oké.

Sosem osztottam meg magamról semmilyen információt, nem hogy az interneten, de személyesen sem. Nem ismert senki, senki nem tudta, hogy ki vagyok, és ez jó is volt így. Most viszont hosszas gondolkodás után úgy határoztam ahelyett, hogy magammal beszélgetnék megosztom a gondolataimat, hátha van az interneten valaki, aki megérti azt amiről beszélek. Aki legalább csak hasonlóbban látja a világot mint én.

Úgyhogy kedves olvasó (ha létezel) üdvözöllek az agyamban. Garantálom, hogy ez nem egy megszokott hely.

[bdpst24]

Beilleszkedés a közösségbe – így tudjuk támogatni a gyermeket

Beilleszkedés a közösségbe – így tudjuk támogatni a gyermeket

Túl vagyunk a szeptemberen, de igazából az egész őszi időszak sok család számára nagy kihívás. Akár az első óvodai napokról van szó, akár az iskolába lépésről, vagy csupán a nyári vakációról való visszatérésről, ez mindenképpen egy komoly váltás a gyerekek számára. A környezetváltozást és az ismeretlen helyzeteket sok gyermek nehezebben éli meg. Az új pedagógusok és társak, valamint az új…

[esztiinitalia]

A honvágy

Ez a poszt kicsit magamnak szól, de biztos vagyok benne, hogy hasznos lehet másoknak.

Május első hetében telt le a mobilitásom fele. Amilyen gyorsan eltelt az első hónap, olyan lassúnak tűnt a második, és sokszor lett honvágyam. Sokáig el tudtam hessegetni a gondolatokat, hogy távol vagyok, hiányoznak a barátaim, a családom, a párom. Elvégre ez csak öt hónap, és ha hazamegyek úgyis visszavágyom majd, ezt biztosan tudom magamról, és ezért semmi értelme nem lenne hazamenni: órákig utazni, kipihenni az utazást, kicsit találkozni mindenkivel, akivel tudok, aztán vissza megint, pihenni megint, és bánhatom, hogy nem tudok 2 hétig maradni otthon. Tuti csak felerősítette volna a honvágyam az egész.

De most már tényleg vágyom, hogy hazamenjek kicsit. Hiányzik mindenki, és bár tudom, hogy a nővérem és anyukám pár hét múlva meglátogat, a párom nem fog jönni egy jó darabig. Vele fogok hazautazni. Kicsit tartok tőle, hogy furcsa lesz újra látni élőben mindenkit, mert amíg ők nem mondják, nem tudom mennyit változtatott rajtam a kiutazás. Az is lehet, hogy semmit. Most a mobilitásom felénél úgy érzem megakadtam, nem fejlődött a nyelvtudásom, nem barátkoztam olaszokkal, elkényelmesedtem a magyar ismerősökkel. Biztosan ezért van honvágyam is. Meg persze azért, mert látván, hogy minden ismerősöm randikra megy, mindenhol párok andalognak a városban, emlékeztet arra, hogy még ugyanennyi ideig nem találkozhatok a barátommal. Persze valamennyire felkészültem erre, de azért reménykedtem, hogy pár napra meg tud látogatni. Ezzel nem azt mondom, hogy aki szeretne Erasmussal kiutazni, és párkapcsolatban van, ugyanígy érezne mint én, mert abszolút megéri itt lenni! Egy Erasmus mobilitás belátható időre szól, és annyi kalandot, újdonságot tartogat, hogy az embernek nem nagyon van ideje, sem kedve ezen szomorkodni. Eddig pont emiatt a sok kaland miatt nem éreztem magányosnak magam. Úgyhogy ideje ismét nyitnom az emberek felé, mint a legelején.

Leküzdeni a honvágyat?

Nagyon-nagyon sokat segíthet minden Erasmusosnak, ha ismerkedik új emberekkel, sőt leginkább a helyiekkel. Még ha kicsit döcögősen is megy a kommunikáció, már azonnal közelebb érzi magát az ember a kultúrához, és néhány ilyen lépés a beilleszkedés felé igenis büszkeséggel tölt el. Ezt fogom tenni én is!

Na meg nem kéne annyit telefonoznom nekem sem. Eltereli a figyelmem arról, hogy még mindig nem fedeztem fel minden rejtett bugyrát a városnak, és csak időpocsékolás azt görgetni, amikor kint jó idő van. Illetve, velem sokszor elfelejtteti a social media, hogy hol is vagyok. Amikor belemerülök a görgetésbe, nem tudatosul hol vagyok, és megfeledkezem a lehetőségekről.

Nem érdemes az introvertált személyiséget használni kifogásnak. Társas lények vagyunk, és igenis el kell egy-egy buliba menni, leszólítani idegeneket (én pl. akkor szoktam, ha tetszik valakinek a ruhája, táskája), és szóba elegyedni a piacon emberekkel. Ennek kultusza is van, legalábbis Olaszországban. Na meg senkitől nem lehet jobb sztorikat hallani, mint a piac mellett ücsörgő idősektől.

Ez egy életre szóló kaland, és ha vége, nem biztos, hogy újra lehet jelentkezni. Ki kell használni minden percét. Jó persze, pihenni is kell, és hasznos a magunkkal töltött idő, csak ne billenjen át magányba, mint nálam.

Az, hogy csak magára számíthat az ember, nagyon előnyös is tud lenni. Az Erasmuson nem csak az országról, a nyelvről tanulsz, hanem magadról is. Ha felismerjük, hogy valami nem stimmel, furcsán érezzük magunkat, akkor tudunk tenni ellene. Igen, ott a telefon másik végén a segítség, ha kell. De például a honvágyat nem fogják megoldani otthonról: fel kell tudni ismerni, mi is az, ami kényelmetlen. Én tudom, hogy az a kényelmetlen számomra, hogy a kezdeti lelkesedésem és nyitottságom a kinti élethez alábbhagyott, és ezért visszavágyom az otthoni kényelembe. Vissza kell hoznom a lelkesedésem, és a fenti dolgok segítenek ebben. Holnap már találkozok is egy olasz lánnyal, akitől kaptam ezelőtt szakmódszertan jegyzeteket. 😊

[filmkaosz]

Telex: Jonas Jonasson: Az embernél nincs ostobább lény a Földön

Nem mondom, hogy simán megy a beilleszkedés, nagyon különböző kultúrák ütköznek, de ha egy kormányzat okos, akkor azt mondja, hogy a 15 éves marokkói heroinista fiúk Svédországba jövetele nem jó, mert ők nyilván bűnözni fognak, hogy pénzhez jussanak. De heroin nélkül miért ne jöhetne? Nem tudjuk szimplán kimondani, hogy ez egy összetett dolog? Nem lehet igent vagy nemet mondani a migrációra.

A Svéd Demokraták pártja egyrészt a túl naiv politikai hozzáállás („felelősséggel tartozunk minden ideérkező menekültért”), a migráció körüli gondok letagadása miatt erősödik, másrészről pedig az általuk felnagyított problémák miatt. Amikor a tájékozatlan választó előtt két opció van, könnyebb az elnagyolt problémát megérteni, azaz a heroinista fiút, meg a túl sok szomáliait, mint felismerni, hogy a migráció lehet jó is, ha okosan csinálja a kormányzat.

Az alapvető problémáról miért nem vagyunk képesek beszélni? Hogy nem az a lényeg, hogy ez a túl sok ember szomáliai. Mert lehetne az 100 ezer svéd is, akiket bezúdítanánk Budapest belvárosába, és a problémák ugyanúgy meglennének.

Két végletben tudunk csak gondolkozni: az emberek fele azt mondja, „dobd ki a szaros svédeket Budapestről”, míg a másik fele azt, „ó, hát milyen fantasztikus, hogy itt vannak!”. A megoldás valahol a kettő között van.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Néha nagyon is átokként élem meg, hogy más vagyok mint a többiek, akármennyiszer is hajtogatja azt az emberek nagyrésze, hogy nem baj ha kilógok a sorból.

[jstgrl]

Ha már úgy kezelnek, hogy hülye vagy, annak is látszol, az is leszel. Nem tudsz más lenni.

- Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

[merulesek]

[kadbolkifutoviz]

Meg tanultam hazudni azért, hogy lásd

Nem különbözöm, nem vagyok olyan más

[heyjustfeel]

Kérlek csak hadd tudjak beilleszkedni...

[felelemmelszeretni]

Bizonyítási vágy

Próbálkozom. De már semmihez sincs életkedvem.

[bdpst24]

Beszokni vagy megszokni? Így legyen sikeres az óvodakezdés!

Beszokni vagy megszokni? Így legyen sikeres az óvodakezdés!

Kisgyermekes családok számára az első nagy kihívás az óvodakezdés. Sokszor a szülő számára is nagyon nehéz az elengedés, pláne, ha még korábban egyáltalán nem volt intézményben a gyermek. Az új közegbe való beilleszkedés, az új épület pedig mind-mind félelemmel töltheti el a gyermeket is, így értelemszerűen ezzel kapcsolatban a szülőkben is aggodalmak merülnek fel. Ezzel együtt a legjobb, amit…

[onewhoneverlovedenough]

Menő

Mert megteheti.

Mert őt annak titulálják. Mert más mint én. Mert tehetős. Mert mindenkit elnyom. Mert a gyengék hátán élezi a pengéjét. Mert mérgezett nyílvesszővel lő hátba!

Miért nem menő

Mert nem annnak titulálják. Mert én vagyok. Mert nem tehetős. Mert felsegít másokat. Mert nem másokon élezi a pengéjét, és mert nem alattomosam támad!

Sok mindent megtettem, hogy menő lehessek. Hogy beilleszkedjek. Tömeges lettem. Rájöttem, felesleges volt. Elegem lett, és a saját módszerükkel vertem le őket!

•One Who Never Loved Enough

[busamomucho]

Én nem utálom őket

Én egyszerűen csak azt érzem, hogy nem való vagyok ebbe a közösségbe. Hogy mindenki jól elvan első év eleje óta, mégha nem is ismerték eddig egymást, de én az első pillanattól fogva féltem és undorodtam ettől. Év közepe fele kezdtem megszokni és úgy voltam vele "ki tudja, talán még élvezni is fogom", de nem. Egyszerűen csak jobban beleláttam ennek a közösségnek a mélyébe és rájöttem itt senki sem olyan mint amilyennek látszik. Telis tele van kétszínű mocsok emberekkel akik csak felszínesen próbálnak közel kerülni hozzád. Senkit nem érdekel, hogy, hogy vagy vagy, hogy tanultál-e. Egyszerűen csak ha negatívan válaszolsz felvágnak vele, hogy ők bezzeg mennyit tudnak és milyen jól vannak mert...

Senki nem szeret és a kurva életbe is senkit sem fogsz érdekelni.

3 kibaszott év és úgy is elfelejtenek.

És a tanárok akik persze csak azokat veszik figyelembe akik vagy rokonok vagy benyallják magukat. Mert ugye azok akik levannak maradva azokat már felesleges emberszámba venni mert úgyse lesz belőlük semmi.

Mindenki csak maximum kihasznál, ha már a közeledbe kerül kihasználva, hogy naív vagy.

Egy normális ember sincs. Vagy talán mindenki normális csak én nem vagyok képes egy ilyen közösségben boldog lenni, akárhogyan is ezt mutatom.

Meglehet, hogy csak számomra volt sok amit láttam és csak számomra volt undorító, hogy mennyire megjátszák mégis mennyire pontosan teszik mindezt, de kitudja, talán csak én látom ezt így és igazából minden rendben.

Az iskola minden percében azért küszködöttem, hogy beilleszkedjek. Talán jobb is, hogy nem így történt. Talán akárhogyan is próbálkoztam volna úgysem sikerül mert én nem illek bele ebbe a közösségbe.

Talán nem velük van a baj.

Hanem velem.