#blogolok

[bobszter]

innen blogolok

[flowbykrisz]

2023-as újévi fogadalmaim

Amióta blogolok, kb. úgy 15 éve (igen, 2008 óta írok tartalmat az internetre, viszont ezt a felületet csak 2013 májusa óta vezetem, szerkesztem) ilyen tematikájú posztot még nem csináltam. De egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz ? A bejegyzés lényege, hogy leírom ide, pontokba szedve, hogy mik is azok a célok, vagy fogadalmak, amiket 2023-ban szeretnék elérni, illetve megvalósítani, és akkor…

[iwannapushthebutton]

Teljesen szubjektív zenei lista a 2010-es évekből - külföld

Többnyire magamnak, hogy el ne felejtsem, de lehet titeket is érdekel. Olyan zenekarok vannak benne, akik 2010-2019 között alakultak, még mindig léteznek, vagy tevékenységük véleményem szerinti jelentősebb részét ebben a évtizedben fejtették ki - és én sokat hallgattam őket. (Ja és fontos: nem vagyok zenei újságíró, ha rosszul írtam valamit, akkor bocs.)

KÜLFÖLDI ELŐADÓK 

5. Arabrot 

A norvég Arabrot, bár már a 2000-es évek eleje óta létezik, kétségtelenül ebben az évtizedben ért a csúcsra, mikor elnyerték hazájuk legrangosavv zenei elismerését - ami után el is vált a két alapító tag útja: Kjetil Nernes egy darabig egyedül volt a név birtokosa. Majd a feleségével, az egykori pop ikon Karin Parkkal, újra szervezte a bandát, vettek egy templomot valahol vidéken, ami a stúdiójuk és a lakhelyük is egyben, és elkövették a zenekar életének talán legtermékenyebb öt évét, miközben Kjetilnek még a rákkal is meg kellett küzdenie, ami azzal fenyegette, hogy lehet, hogy soha többé nem fog tudni énekelni. A betegséggel való harc ihlette a The Gospel c. lemezüket, ami szerintem az évtized egyik legeredetibb... lemeze lett. 

Nehéz az Arabrot stílusáról írni - a legegyszerűbben a noise rock-val lehetne elintézni, de ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. A Solar Anus utáni lemezeken ugyanis megtalálható még a metál hideg keménysége, de a Nick Cave-et idéző sztorizgatós alternatív, már-már folkos, szövegközpontú fejhangon és kiabálva előadott sötét rockzene is (az utolsó lemezükön már-már annyira elmennek ebbe az irányba, hogy kis túlzással majdnem olyan, mint egy Nick Cave lemez -  nem is a kedvencem). Mindehhez egy teljesen egyedi szövegírói világ társul, amiben ott vannak a XX. század eleji bolond avantgárd költők, a sátánizmus, a középkori mesék és legendák egybegyúrva, amiket egy hang maró gúnnyal és szarkazmussal köp néha a hallgatók felé, máskor játékosan már-már incselkedve ad elő, hol pedig minden érzékünkre hatva próbál becsalogatni egy pornográf látomásba.  Nagyon sokáig küzdöttem az Arabrottal, de az évtized végére sikerült megszeretnem őket és már nem is nagyon értettem, hogy korábban mi volt velük a bajom, hiszen pontosan azt az őrületet tolják, amit úgy szeretek. 

(a zenekar teljes katalógusa megtalálható a Spotify-on) 

4. Run the Jewels: RTJ2

Itt a Die Antwoord-nak kellene lennie, de sajnos ők az én szememben nagyon durván lecsúsztak a dekád végére. :( Nagyon bírtam a bolond dél-afrikaiakat, főleg, amikor rájöttem, hogy már hányszor váltottak alakot mire eljutottak jelenlegi formájukba. Azt is bírtam, hogy be volt lőve, hogy hány albumot csinálnak és, hogy vállaltan azt nyomták, hogy nemsokára befejezik. És végül nem igazán tartották be, amit ígértek. A szerepek felfalták a kitalálóikat, a zene, az ötletek, a szövegek pedig egyre gyengébbek lettek.  A Run the Jewels arcokat sokkal hitelesebbnek éreztem, a maguk szintjén elég elcseszett őrületével, ami nem mellőzi az öniróniát, ami vállaltan nem akar semmi komolyat, de ugyanakkor zeneileg elég komolyan megcsinált (figyeld a fúvósokat az albumnyitó számban!) és ha kell szívbemarkolóan őszinte és kemény is tud lenni (ld.: Killer Mike referenciái arra, hogy drog dealer volt, és az a szám, ami arról szól, hogy hogyan adott el egyszer heroint egy terhesnőnek). Ezek a csávók nem szerepet játszanak, hanem önmaguk, és ezt fullba felvállalják. A szöveg csak szöveg, a nagyotmondások mögött mindig van egy kikacsintás, hogy ez csak fantázia. Nincsenek maszkok, ígéretek, csak zene és váratlanul ajiba adott albumok a rajongóknak. Lehet, hogy mindez nem olyan mély vagy rétegzett vagy átgondolt, mint amit a dél-afrikaiak csinálnak, de legalább elejétől a végéig trú, felesleges túlzások nélkül. 

(minden fent van a Spotify-on) 

3. Repetitor

Európa legjobb gitár zenekara szerb! (Szerintem!!!) Ha a gitár zene most ugyanolyan menő lenne, mint harminc éve, akkor a Repetitor lenne az új Nirvana! Ezek a srácok szétturnézzák Európát, az anyanyelvükön énekelve! (Amúgy nagyon is fasza szövegeket.) Egyszer találkoztam egy belgrádi hangmérnökkel, aki mondta, hogy egy ideig a szomszéd próbateremben dolgozott, mint ahol ők próbáltak - és akkoriban még csak három fura arc voltak, a piszkafa srác, a lány a fekete párduc tetkóval és a kis mosolygós a dobok mögött, akik White Stripes-t játszottak. Iszonyatos milyen koncerteket adnak. Noise-rock? Post-punk? Grunge? Indie? Ez mind egyszerre. Ne tegyél fel kérdéseket. Rázd a segged, ugrálj és imádkozz, hogy a gyerek ne essen le az erősítőkről mielőtt a tömegbe ugrik! Látni és hallani kell őket, legalább egyszer. Ha én, aki évi egy-két koncertre járok, mert amúgy utálom a tömeget képes voltam az elő sorban táncolni, akkor neked is menni fog. 

(most már minden fenn van tőlük is a Spotify-on) 

2. Christian Fitness 

Ma már látszik, hogy a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb angol zenekara a Mclusky* volt - csak sajnos ők annyira kicsik voltak akkor, hogy nem látszottak ki az éppen aktuális brit hullámból (Franz Ferdinand és társai) és egyáltalán nem voltak sem cukik sem szépek (mmint zeneileg). A zenekart vezető Andy “Falco” Falkous nem győzi adni** a Mclusky revival koncerteket mostanában - bár a fanyar és cinikus facebook bejegyzésein látszik, hogy jobb dolga is lenne ennél. Mondjuk gyereket nevelne otthon és lemezeket rakna össze az ágy szélén ülve. Már az évtized közepén is látszott, hogy a Future of the Left (Falkous Mclusky utáni zenekara) megtorpant és kreatív válságba került. Az utolsó lemezük kb. már egy az egyben olyan volt mint  Falco szólóprojektje... bocsánat “one man band-je”, a Christian Fitness. 

Hogy a Christian Fitness unalomból vagy bármi másból jött-e létre nem tudom, csak azt, hogy amikor az első számokat meghallottam, egyből az jutott az eszembe, hogy ezt nekem találták ki. Falkous elbaszott, torz tánczenéje, ami punkos lendülettel hasítja ketté a koponyádat véleményem szerint lélegzetelállító. A szövegek ön- és társadalomkritikus fekete humora elgondolkoztató (számcímek ld.: happiness is not for amateurs, date celebrities or die), és kicsit megrázó is, tudva, hogy mindaz, amit hallunk (többnyire) egy ember munkája, vagyis közben bevon minket egy nagyon is intim térbe. A hallgató közben némileg kiszolgáltatottnak is érzi magát, hiszen az alkotónak nem kell kompromisszumokat kötnie senkivel és természetesen a műfaji szabályokat is magasról leszarja - de ki mondta, hogy öncélúan! Falco radikális húzásai zenei poénok, amiken ugyanúgy nevethetünk, mint a keserű megjegyzésein. (Különösen az utolsó két lemezen dolgoztatja meg a hallgatókat.) Kevés olyan előadó van, akinek közvetlenül (értsd: nem Spotify-on) megveszem az összes  lemezét, és ő pl. ilyen. 

*továbbra is tök szubjektíven

**ha már évi egy van, szerintem az is sok neki

(youtube vagy bandcamp )

 1. Hawks

Ha valaki kicsit követi a sportokat, akkor megérti, hogy miért vicces, ha egy atlantai zenekar Hawks-nak nevezi el magát. A humor pedig velük kapcsolatban itt véget is ér. Nem túl sokat lehet tudni róluk, interjúkat alig találni, sosem voltak híresek, a dalszövegeik pedig egyetlen adatbázisban sem találhatóak meg (amikor nagyon kellett az egyik számuk szövege, akkor írtam nekik és az énekesük bepötyögte nekem messengeren!!!) Ez nyilván azért is van, mert a banda rendkívül analóg volt. Megjelenéseiknél a bakelitre rakták a hangsúlyt- minden más csak azután jött. A távoli rajongóknak így maradt a bandcamp, de ha őszinték vagyunk, akkor a SoulSeek ha valami out of printté vált. Egy ideig majdnem a teljes katalógus elérhető volt Spotify-on, de mostanra csak a leghíresebb nagylemezük található meg.* 

A Hawks teljesen egyértelműen noise-rock-ot játszik, a korai lemezeiken annyira keményen és torzan, hogy az bárkit elriaszt. Nagyon nehéz volt beléjük szeretni és magam sem tudom, hogy miért hallgattam meg újra és újra az ocsmány számaikat.    

A legfőbb indok talán Michael P. Keenan Jr. énekes hangja. A korai lemezeken üvölt, fröcsög, siránkozik és fenyeget, hogy az utolsó lemezre már csak kántáljon, beszéljen vagy néha megemelje a hangját. Magába sűrítve... még túl korai. 

Nem vidám a Hawks zenéje, és kezdetben különösebben invenciózusnak sem tűnik. Amit először realizálunk, azok  az avantgárd zeneműveket megszégyenítő kis átkötők, cezúrák a lemezeken, aztán jönnek a furcsa dalstruktúrák, amik nélkülözik a refrént, vagy néha úgy tesznek, mintha lenne, de aztán még sincs. Ha jobban figyelünk a dobokra rájövünk, hogy a ritmus is bonyolultabb, mint egy átlag punk lemezen. A gitáros pedig a legváratlanabb pillanatban nyom egy látványos szólót. A basszusgitáros szinte észrevehetetlen, pedig nélküle durván szétesnének a számok.   A szövegek pedig...

A Hawks zenéje voltaképpen egy fejlődéstörténetnek ágyaz meg. A férfivá válást mesélik el a lemezek - egyenként egy-egy külön fázist voltaképpen. Ebben nincs semmi direkt koncepció (legalábbis nem találtam ennek nyomát), de számomra így tűnik. A korai üvöltözést, túl érzékenységet az utolsó lemezen (ami után a zenekar feloszlott) a halk, visszafojtott csalódottság váltja fel, a kiábrándultság mindenből - a feszültség az utolsó számig gyűlik és csak ott robban. 

Keenan a szövegeivel remek portrét fest a modern férfiről, aki a különféle szerepek között vergődik, a toxic masculinty-től megfertőződve keresi önmagát, próbálja szeretni önmagát, és legfőképpen próbálja kimutatni az érzelmeit, ami szinte lehetetlen, hiszen a fejekben folyamatosan szólnak a démonok, a páncél pedig hiába tűnik vastagnak ha valami átjut rajta, az halálos sebet ejt.  

A Pity Party című számban remekül adja elő az igazi seggfejet, aki agresszíven faggatja a csajokat, hogy “Come on! Tell me why?” csak, hogy a refrénben már sírva üvöltse, hogy “I can’t live with this - ALONE! ALONE! ALONE!“ Vagyis, hogy még önmagát is utálja azért, amilyen. A Smile-ban egy alkoholista apával küzdő fiút játszik, és a szám végét azzal a katartikus sorral zárja, hogy “They want to grow us - into them, oh into them!” A No Excersie ámokfutásában pedig listát készít róla, hogy hogyan kell egy férfinak viselkedni a férfiak szerint, hogyan kell megfosztania magát az érzékenységtől és minden kedves dologtól, és ha mégis másképp látná, akkor pedig “You are the problem here!” és miután végig mantrázza a számot a végére már csak azt tudja hajtogatni, hogy “The perfect man! The perfect man! The perfect man!” 

Persze a társadalmi környezet és a világ is beszüremkedik valamennyire , de ezekre is egy rendkívül szubjektív szemszögből tekintünk. A Luckless c. szám, ami az utolsó szám az utolsó lemezen a kiábrándultság himnusza, amiben a történelem és minden ami rossz ismétli önmagát, amire az utolsó mondat még rá is erősít: “Watch and repeat!” Önkéntelenül is rossz viselkedési mintákat tanulunk meg, ha akarjuk, ha nem. 

Hatalmas zenekar voltak, akik később valószínűleg hivatkozási alappá válnak majd. De ezt más is mondta már. Ezt az évtizedet kétségtelenül nekik adom. 

*az előbb kerestem és már az sincs. 

(van bandcampjük meg a kiadóik oldalán lehet őket meghallgatni, esetleg megvenni)

[csorbade]

Megérkeztünk az origóhoz. 12 éve blogolok ingatlanokról, minden posztnál volt egy halovány megérzésem, hogy még nem értük el a hirdetések Mariana árkát. Itt ez megszűnt. Nincs mélyebb pont a porba felrajzolt alaprajznál. Kész, akár a blogot törölhetem is! Köszönöm nektek a 12 év kitartó követését!

[fovarosiblog]

Na, akkor itt a nagy dilemma. 

10+ évvel ezelőtt még a freeblog.hu-n regisztráltam az első blogomat, a fido.freeblog.hu-t, aztán jött a budapestjovoje.freeblog.hu. Utóbbit költöztettem át a blog.hu-ra, immár fovarosi.blog.hu névvel. Ezen a címen blogolok már valamivel több, mint 10 éve. És most jön egy KDNP-s képében a NER, és egy pillanat alatt tönkre vághatja.

A Fővárosi Blog sosem volt politikai, közéleti blog, inkább a város múltjával és jelenével foglalkozott. De nem tudtam kikerülni azt, hogy olyan cikkek is szülessenek, amiben politika is van - gondoljunk csak a metró felújításra vagy éppen a Múzeumi Negyedre. És most ezért jó eséllyel “bűnhődni” fogok. A 3T rendszerben megyek a Tiltott kategóriába.

És azon tűnődök, hogy merre tovább. Ha egy posztom nem kerül ki sehová, akkor 100-300 olvasóra számíthatok. Ha index2-re kiteszik, akkor olyan 1500-5000 körüli olvasottság érhető el. Az index címlap érthetően sokkal olvasottabb, ott már 5000-25000 körüli számok érhetők el. (Két olyan posztom van, ami a 100 000-et is állépte.)

Hol találok olyan felületet, ahol hasonló olvasottság elérhető? Eddigi ismereteim szerint sehol.  :-(

*Disclaimer: vicces, de semmitmondó válaszokra magamtól is képes vagyok, hogy blogstar.hu meg ilyenek.

[winterbearhu]

Sziasztok!

Többek között azért hoztam létre ezt a blogot, mert itt több dolgot megtudok osztani (az insta valamiért nem enged posztokat megosztani storyban).

Storyk hamarosan érkeznek ;) Jövőhéten kint is lesz az első . Itt is aktív leszek, reblogolok meg blogolok amilyen gyakran csak tudok.

Köszi annak aki elolvasta💗🤗

[kareszlifestuff-blog]

Blogolok?

Nos jó kérdés, magam sem tudom, de mindenesetre leírkálok és megosztok fontosabb életeseményeket magamról, a kocsimról és a modellautóimról

[gubozo]

Barizz magaddal! 0. rész

Férfiúról szólj nékem múzsa, ki a 100E-n hosszan hányódott felkavarván félig teli/üres gyomrát, s most ismét kitanulná az olasz nép eszejárását... Valahogy így kezdené ma Homérosz, ha ő is arról kezdene blogolni, milyen egyedül nyaralni menni az ember 30. szülinapja előtt 8 nappal. Persze, ha Nánásiék ontanák magukból a kontentet (mert egy ilyen címmel akár ők is tehetnék), már forogna a GoPro, menne lájvban, ahogy Nóri hajába belekap a ferihegyi szél, Apa nem győzné time lapse-elni, a gyerekek meg Gizus irányítása alatt vonszolnák a szponzor Samsonite-okat...

De itt most nem lesz sem time lapse sem Kalüpszó, csak én leszek meg a (még) huszonéves kalandvágy, az úticél pedig Barin keresztül a komfortzónán túli (olasz) táj. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy elinduljak-e egyedül, korábban invitáltam barátokat (khhm-khhm), velük végül nem jött össze, viszont Puglia már régóta ott van nálam a bakancslistán, ez a 30 előtti pár nap meg nagyon alkalmasnak tűnt egy kisebb elvonulásra. Mikor említettem másoknak, hogy egyedül megyek nyaralni, volt, aki sajnált, volt, aki nagyon bátornak tartott, én meg csak azon gondolkodtam, miért olyan nagy szám ez? Egy olyan ember, aki egyedül él, sok más egyebet is csinál magában, szerintem egyáltalán nem nagy szám, hogy a nyaralás is ilyen dolog. Az viszont igaz, hogy egy ilyen kaland élményeit jó megosztani másokkal, ezért találtam ki, hogy végig blogolok majd, remélem, másoknak is jó lesz, hogy meg akarom osztani az élményeimet. Ugye jó lesz? Nem hallom a hátsó sort! Ugye igen?

Most itt ülök a lounge-ban, magamba töltöm azt a minden mást, amire ott a MasterCard (#nemszponzorálttartalom), élvezem a viszonylagos csöndet, de azért az a pár ember, aki itt van, kicsit idegesít. Ez nálam sajnos normális, de remélem, hamarosan sikerül 100%-osan átadni magam a nyugalomnak és r-time helyett kicsit most a me time-nak. (Sorry, I’m OOO...) Ez most a 0. poszt, napi legalább egyet tervezek valamilyen formában jövő csütörtökig, még az is lehet, hogy videós tartalom is lesz. Meglátjuk!

Kövessetek (Facebook, Insta @greinerbalazs, Tumblr @gubozo), meg kövezzetek meg, ha sok lennék, nyugtasson benneteket a tudat, hogy magamnak sokkal több vagyok...

Písz & láv!

Bazsi

[anna-on-the-way]

Miért is írok én most tulajdonképpen?

Mint azt már említettem egy évvel ezelőtt Dániába költöztem, és új életet kezdtem az akkori párommal. A bemutatkozóból már sejtheted hogy nem sült el a dolog túl jól. 

Az egyetemen befejeztem két szemesztert, és passziváltattam most még kettőt. Azt hogy mt fogok ebben az időben csinálni, fogalmam sincs. De az biztos hogy eget rengetően zseniális lesz. Amíg kitalálom, addig pedig küldöm a random gondolataimat a Tumblr kongó ürességébe. Igazán nem a kurzussal volt a probléma, de ez volt életem 14. éve amit zsinórban iskolában töltöttem, és annyira elegem van már belőle, hogyha még egy beadandót meg kell írnom, felképelek valakit komolyan. Az érettségimet és két szemesztert ebben a távoktatásos káoszban csináltam végig, és mértéktelenül elfárasztott. Teljes szociális elszigeteltségem januárban kezdődött, de az az időszak szerintem egy külön posztot érdemel (ha egyszer úgy döntök hogy megírom). 

Párommal februárban véget vetettünk egy két és fél éves kapcsolatnak. Még ennél a pontnál sem realizáltam, hogy tovább kéne lépnem. Vagyis igazából nem láttam értelmét mozdulni semerre. Nagy nehezen vége lett a télnek, amit filmeknek, zenének, podcasteknek és hosszú telefonbeszélgetéseknek köszönhetően vészeltem át. 

Eljött az április, amikor is  elkezdődött az első gyakorlatom, és munkát is kaptam. Megismerkedtem egy nagyon kedves úriemberrel, minden úgy tűnt, hogy kezd az életem helyre jönni. Egészen addig, amíg komplikációk nem adódtak munkahelyemmel kapcsolatban. Kezdjük ott, hogy takarítottam, ami azért nem a leghálásabb dolog a világon. Azonban a felmerülő komplikációk miatt elvesztettem azt az állami támogatást, ami a túlélésemet biztosította egy borzalmasan drága országban. És it döntöttem el, hogy lépni kell valamerre. 

Kiléptem az egyetemről, felmondtam a munkahelyemet és a lakásomat, és most van egy hónapom kitalálni, hogy merre az arra. 

De hogy miért is blogolok? Egyszer egy alkohol mámoros randin heves vitában voltam egy férfiúval, amikor elhagyta az a mondat a számat hogy, ‘politikáról és szexről bármennyit tudok beszélni!’ és ekkor realizáltam hogy írnom kéne. Azért lehetőleg nem csak erről a két témáról...

[teljesen-tonkreteszel]

Szia:) eleg regota kovetlek, a blogunk temaja nem egyezik mar de csak azert kovetlek meg mindig mert regota fent vagy, es mindig is birtalak. Hogy hogy ennyire megvaltozott a blogod? 😁

5 eve Blogolok😊. A valtozas oka egyszeru.En magam megvaltoztam, folyamatosan valtozom, szerencsere jo iranyba, igy nem szerettem volna hogy a blogomnak ne legyen koze a szemelyisegemhez 😊

[restinpeacemyangel]

Írj ask-ban vagy üzenetben nekem ha szeretnéd hogy véleményezzem a blogod. ÉS a számomra tetsző blogok közül kiválasztok 5-öt amiket megjelenítek a saját oldalamon. :) “Októberi angyalaim” névvel. Hiszen mostantól  minden hónapban( persze ameddig blogolok :D )  lesznek blogosok akiket így “ népszerűsítek”. Legalábbis szeretnék egyre több itt ténykedő emberkét megismerni. Szóval hajrá.

[csorbade]

 Meglett az 1000 szub. November közepén határoztam el, hogy akkor innentől szarok a blogolásra, ha van egy kis időm inkább vlogolok. A “mancave” kibérlésében is közrejátszott, hogy kell egy hely, ahol kockulhatok, bizniszelhetek és vlogolhatok. A cél a heti két rész és év végéig a 10.000 sub. Kemény etap lesz, de szeretm csinálni. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy azért kb 10 éve blogolok, a saját hangomat csak most kezdem megtalálni, mondjuk ez amiatt is lehet, hogy az esetek 90%-ban ingatlannal kapcsolatban írtam, ami a valós életem 20-30%-át fedi le. 

Köszönöm mindenkinek aki bekövetett! Jó hozzátok beszélni! :) 

[aduliii]

Ötvenedik

Jezus mar 50 egesz napja blogolok/naplozok rolad. Pedig eloszor tok masra talaltam ezt ki. 50 napja kovetheted figyelemmel a gondolataim rolad, a kapcsolatunkrol, rolam es neha a vilagrol. Semmit sem csinaltam meg ennyire kitartoan mint ezt hogy mar az 50. napnal jarjak. Azt kell mondjam ez nem semmi.

Hmm ezen kivul a mai nap tenyleg nem volt semmi extra szinten igy a nagy betegsegbe csak megneztem a Stranger Things 3. evadat es elkezdtem a Dark 2. evadat. Szoooval nincs eletem. Es te meg kirandulsz igy beszelni is alig tudunk. De legalabb beszelunk. Es ha majd visszaolvasod tudd hogy tenyleg halalra aggodom miattad. Jobban orulnek ha rendes szallason nem mas lannyal aludnal! De mar annak is ha tenyleg biztonsagban tudhatnalak. Es amugy tenyleg imadkoztam a szallasodert! Ugy varom mar hogy a sziget legyen es egyutt legyunk.

Amugy ma mikor beszeltunk a szallasrol elkezdtem azzal a gondolattal jatszani hogy milyen lenne a mi kozos utazasunk. Elkepzeltem az egeszet ahogy kitalaljuk a celt es vagy 10x osszevesznenk szerintem kozben mert lenne amibol te es lenne amibol en nem engednek. Es vegul kotunk egy kompromisszumot amivel mindketten jol jarunk es olyan kalandos lenne vagy lehetne az egesz mint amilyen te vagy de kozben meg jol es tul szervezett mint ahogy en szoktam. Es a legfontosabb hogy lenne szallasunk mindenkepp! Neharagudj de ezen fenn akadtam ma nagyon de csak mert feltelek.

Nemtudom igy elkepzelek dolgokat es erzem ahogy beszelunk hogy igy annyira jo paros vagyunk szerintem. Es ma a sorozatomban mondtak hogy olyan az ido mint egy szonyeg es minden szalnak megvan a maga helye es igy minden okkal tortenik es osszefonodik vagy valami hasonlo. A lenyeg az hogy az jutott eszembe ahogy a szalagavaton talalkoztunk es utana az hogy en bekovettelek instan hogy csekkoljalak de te azert tobbszor megneztel allitasod szerint es ugy erzem hogy olyan sors szeru volt hogy mi talalkozzunk. Lehet butasag az egesz de neha igy erzem es ugy hogy ennek igy kell lennie. Nagyon merengos hangulatom lett estere amugy. Neha azon gondolkozok hogy ezeket az agymeneseim benne hagyjam e de vegulis igen mert ez is en vagyok es nem baj ha ezt is tudod.

Mar 50 napja irom le hogy mit es hogyan is erzek irantad naprol napra. De mindennek a lenyege az amivel kb minden posztot zarok azaz hogy szeretlek es hianyzol.

[momasztori]

Onreflexio az 57. utcaban

Jo, inkabb onreflexio Midtown-szerte. Van ez a blog dolog, es ez egy borzasztoan fontos resze ennek a belso utazasnak, ami tortenetesen egybeesik egy kulso utazassal is.

Szoval irok, irok es folyamatosan adodnak kerdesek az iras soran. Nagyon egyszeru kerdesek, sot tobbnyire egy kerdes: leirhatom ezt?

Amikor elkezdtem a blogot, tobb celom is volt vele. Az egyik eleg egyszeru es nyilvanvalo: tajekoztatni mindenkit gyorsan es egyszerre. A masik az emlekgyartas: jelenideju lenyomatot kesziteni, hogy kesobb meglegyen milyen is volt ez. Kulonosen azert ereztem fontosnak ezt, mert tudtam: borzaszto gyorsan tortenik majd minden, es mire felfogom mi tortenik velem, mar egy repulon ulok majd Europa fele.

De van egy harmadik dolog is, es ez talan a legfontosabb nekem: kinyitni ezt az elmenyt mindenkinek. A mindenkinek persze csalas: kulfoldi barataimnak nem dobhatom at ezt a linket, nem fogjak erteni, amit irok. De bizonyos ertelemben az is a celom ezzel a bloggal, hogy ha netan valaki 6 ev mulva magyarkent megkapja ezt a gyakorlatot, akkor legyen egy keresesi talalat, ami segit neki elkepzelni, hogy mi var ra a MoMA-ban. Szoval ezert nem jelszavaztam le a blogot.

Ugyanakkor: jelszo nelkul van felelosseg. Es ez okoz egy belso feszultseget neha. 12 es 18 eves korom kozott folyamatosan vezettem naplot, es az lehetett a feltetel nelkuli oszinteseg helye, de egy nyitott blog sosem lehet az. Nem gondolok hatalmas dolgokra, es felre ne ertse senki: amit leirok mind igaz, most inkabb arrol beszelek, mit nem irok le.

Tegnap pedig pontosan ez porgott az agyamban. Az itteni munkakorom mondhatni azonos azzal, amiben 2017-ben kezdtem dolgozni a Nemzeti Galeriaban. Akaratlanul is adodik az osszehasonlitas, mar sajat magamat is idegesitem a folyamatos hasonlitgatasokkal - megis ez az elmeny resze, nincs mit tenni vele. Viszont amikor arra kerul a sor, hogy osszegezzek es leirjak dolgokat jon ez a kerdes, hogy mit irhatok le. Tudom, mit irhatok le a MoMA-rol. Majdnem barmit. Mondtam a mentoromnak, hogy blogolok, meselek embereknek dolgokrol, szoval mondja meg mirol lehet es mirol nem. Mindenrol lehet, ami nem bizalmas: es hogy mi az, az teljesen egyertelmuve van teve. Raadasul azok amugy se tul erdekes dolgok, vagy hat szerintem az olvasoimat nem feszitik olyan kerdesek, hogy X alkotas amirol jo esellyel nem is hallottatok (mert korabban amugy en se) mekkora biztositasi ertekkel bir, meg ilyenek. Szerzodeseket se jutott volna eszembe feltolteni ide, nyilvan nem is fogok. Az osszehasonlitasnak viszont ket fele van. Es az a masik fel, az MNG mar messze nem ilyen egyertelmu. Egy-egy osszehasonlito gondolat ezert idonkent felbemarad a blogban: leirom, hogy a MoMA-ban hogy van, de azt mar nem irom melle feltetlenul, hogy mihez kepest elem meg az egeszet.

Rossz hiret keltem a muzeumnak azzal, ha nyilvanosan leirom, hogy szerintem mennyire szarul mukodik? Lehet, bar szemelyes velemeny, nyilvan nem kepviseli sem a jelenlegi, sem pedig korabbi munkaadoim, sem pedig kollegaim velemenyet. A MoMA policyje ez: amig te mondod, amit mondasz, es egyertelmuve teszed, hogy szemelyes velemeny, szabadon beszelhetsz. Az MNG sosem tette egyertelmuve a hatarokat, de jott ki olyan hirlevel, ami szemely szerint engem megfelemlitett. Ez is resze volt a dontesnek, hogy eljottem, es itt es most jovok csak ra, mennyire traumatizalt az a hely, hiaba dolgoztam egyutt rengeteg nagyon ertekes emberrel.

Ezt most muszaj volt leirnom, majd irok sokkal vidamabbat is, de most szuksegem volt egy kis lelki detoxikalasra. Szurrealis egyebkent, ulok a metron es potyogok a telefonba, mikozben sellok vesznek korul... de errol majd a kovetkezo posztban!

[kintsu-blog]

Pihenni tanulni. Na, erről is blogolok még.

[rendesbohoc]

Én most elmegyek sétálni. Ha soha többet nem jegyzek be, blogolok re, vagy lájkolok, akkor világgá mentem, ne keressetek.