#csak téged szeretlek

[csakszavak]

Nem, nekem nincs erőm újra az “amúgy mi a kedvenc színed?” c. kérdésekhez…

[haeztlatodtuddhogyszeretlek]

mikor már azt hiszem, nem szerethetlek ennél jobban - bumm. hát mégis.

[ket-veglet-kozt]

Ott rontottad el, hogy a tetteid miatt már nem csak azt kérdőjelezem meg, hogy te szeretsz-e engem, hanem azt, hogy ÉN szeretlek-e téged.

[ujrakezdesnelkuled]

Fáj azt látnom, hogy téged nem érdekellek fele annyira sem, mint amennyire te engem érdekelsz..

[virgonc01]

Akarlak téged. Kibírom, ha nem kapok meg valamit, amit nagyon szeretnék. De azt is tudom, hogyan kell megszerezni, amit akarok. Ez csak elhatározás kérdése.

[nemvoltamelegjoneki]

Életem szerelme vagy!

Bármi is történjen, bárki bármit mondjon... Nem számít! Csak Te számítasz!

Voltam már szerelmes, ráadásul olyan emberbe akit sokkal jobban ismertem mint Téged, sokkal több időt töltöttem vele, de ilyet még iránta sem éreztem!

Szeretlek! Minden pillanatban hiányzol, mégis napról napra, egyre jobban hiszek kettőnkben, mert tudom, hogy Te vagy az én nagy szerelmem! Te vagy számomra az igazi!

Lehet, hogy hónapok óta nem beszélünk és már fél éve nem láttalak, mégis tudok hinni bennünk!

Idővel együtt leszünk! Mert, hogy mi nem puszta véletlenségből találkoztunk abban egészen biztos vagyok! Várok Rád!

Csak vigyázz magadra szerelmem!

Még találkozunk!

[aszivarvanyvege]

Csak szeretni akarlak.

[titokmarad22]

Előttem van a hely ahol sétáltunk.. Pontosan emlékszem a szemeidre meg az arcodra mikor rám mosolyogtál.. Pontosan emlékszem minden egyes percre, és talán ezért van az, hogy szépen lassan megöl ez az egész..🖤 :)

[elfeledett12]

Nem látok mást csak téged,

Téged örökké el nem felejtenélek!

[theblack-dread]

Azt hiszem, hogy sosem fogom tudni elfelejteni amit éreztem irántad. De te megmutattad az igazi valód. Játszottál az érzéseimmel. Mikor kérdezted, hogy szeretlek-e, azt válaszoltam igen, további kérdés...csak engem? A válaszom igen. Nem értetted, a barátaidat és a családodat nem is szereted?, kérdezted tovább én csak annyit mondtam, hogy persze, hogy szeretem őket.

Téged másképp szerettelek, bármit, bárkit feláldoztam volna érted, az egész kibaszott világot porig égettem volna, hogy boldog legyél. De te csak játszottál, te csak a felszínes kapcsolatokra mész, hogy a nárcisztikus éned élvezkedjen rajta. Én is megadtam neki ezt, pedig én csak szeretni akartalak, teljes szívemből.

De te nem engeded, hogy teljes szívemből szeresselek, így hát teljes szívemből utálni foglak és az átkaim már hatnak is, rossz emberrel kezdtél remélem te is tudod.

De azért a szívem mélyén mindig várni fogok rád, nagy bánatomra.

/2024.03.04. 22:52/

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[banatostenger]

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

[ujrakezdesnelkuled]

Paradoxon

Mással nem tudom azt érezni amit veled, te pedig nem akarod velem ezt. Szeretnék mást, de nem tudlak téged elengedni. Te azt mondod engem akarsz mégis másik nő alszik karjaidban. Ez talán mindent elmond kettőnk érzéseiről.

[csacskamacskamocska]

A suttogó

Nem mondom, hogy a technika nem veszélyes némileg. Azt sem mondom, hogy nem megkérdőjelezhető. Hogy működik, az egészen döbbenetes élmény volt.

Ha önmagunkban elcsendesedve lemerülünk a mélybe, ami lent van, az felszínre kerül. Ha felszínre kerül, ha félig öntudatlanul elkezdjük kommunikálni a környezetünk felé a vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, arra, ha van vevő, érkezik válasz. A Suttogó nem feldolgozhatatlan és nevetséges misztikum, csupán egy engedékeny, önmagunkkal engedékeny „játék”. Ha nem működik, nem fogunk emlékezni rá. Kognitív torzítás. :) Lélektan, én így szeretlek!

Lazulj el, este, éjjel, hajnalban, amikor amúgy is pihennél, már félig alszol is. Ha még ilyenkor is képes vagy arra a valakire koncentrálni, aki fontos neked, akkor valóban nagyon fontos lehet. Ha nem, ha elalszol vagy egy „Eh, a fenébe az egésszel!” gondolat születik meg, akkor nem is fog működni, mert nem fontos. Nézz szembe ezzel, nem fontos, nem szereted azt a valakit, csak manipulálnád, ha tudnád. Az ego éjjel feladja a küzdelmet. Az érzelmek soha :) Ha ellazultál, képzeld magad oda, ahol ő van. (ugye, ez az első buktató, ha nem elég közeli az ismeretség, nyilván kevésbé fog működni) Idézd fel minél jobban a környezetet, képzeld el, hogy most éppen hol lehet, mit csinál, hogyan néz ki. Idézz fel mindent, amit tudsz róla. Még azt is, hogyan hullik a haja a szemébe vagy milyen cakkok vannak fülén, mindent, amitől teljesebb és valószerűbb a kép. Ő nem lát téged, bármit megtehetsz. Nem kell jól kinézned és nem kell semminek megfelelned. Nem lát, nem szagol, nem mérlegel és nem ítélkezik. Öleld át. Simogasd. Szeresd úgy, ahogy szívedből jön. És suttogd el amit mondani akarsz neki. Valóban mond ki azokat a gondolatokat! Súgva, mintha ott lennél és neki mondanád. Itt is igaz, ami minden más pszichológiai dolognál, senkit nem tudsz manipulálni valójában. Nem tudod olyasmire kényszeríteni amit nem akar. És a ne csináld ezt vagy ne csináld azt, teljesen értelmetlen üzenet. Üzenj jó dolgokat. Békét, szeretetet, elfogadást. Persze, üzenhetsz a vágyaidról is, aztán vagy bejön vagy nem. Békét teremteni lehet, szerelmet nem. Ha nem jót akarsz neki, ne csináld! Szeresd, dédelgesd, sugdoss a fülébe mindenféléket, amit csak gondolsz. Mondd ki! Suttogd bele a levegőbe, a párnádba, csak úgy halkan magad elé. És képzeld el, hogy öleled, nyugtatod, szereted. Elmondhatsz persze olyan dolgokat is, amik fájdalmasak, de ne vond felelősségre, ne akard ráterhelni a saját fájdalmadat. Ez nem erről szól. Suttogd el neki azokat a szép dolgokat, amik benned vannak.

Az a mondás, hogy maximum egy hét múlva érezni fogod a hatását. Ha azt mondom, hogy két nap múlva megkaptam a választ, ami örömmel töltött el, akkor ezzel azt támasztanám alá, hogy a mágia működik. Én nem tudom mit csinál a mágia, de megkeresni magunkban a jót meg a szépet és elmondani valakinek, az szerintem akkor is jó dolog, ha ez nem mágia, nem varázslat, csak pszichológia. Ha nem mondhatod el máshogy, suttogd el neki.

Kell hozzá bátorság.

[your-blood-is-my-drug]

"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."

"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"

11.13