#csakazovassa

[csakazolvassael]

Mint minden apostol, frusztrált voltam, utáltam azt, aki csak simán élvezni meri az életet, és a maga hasznát nézi. Aki nem vállalja a nehezet, aki nem áll bele. Aki ruhákat próbál tükör előtt, és kiszedi a szemöldökét. És hogy neki milyen könnyű. Bezzeg én. Milyen jóban lehettem volna velük. Mennyi mindentől mámorosodhattunk volna meg együtt. Hogy megkeserítettem magamnak az egész fiatalságomat, fölöslegesen. Én még gyereket is azért szülök, és úgy, hogy az az élet rendje, morális tett. Szépen, idejében, elkötelezetten. És nem nyavalygunk, és mindez nem is teljesítmény. És megy minden, mint a karikacsapás, nem ám itten komplikációk. Tényleg ment. Furcsa ez. Mondjuk feministaként sem cserélném el életigenlő anyámat, a természet mindent bíró asszonyát, aki az élet tényei előtt meghajtja a fejét, egy olyanra, aki azon dühöng a facebookon, hogy ez mekkora szívás, és ne szüljetek, meg takarodjatok ki a méhemből. Nem bírom ezt, itt billent meg először a feminizmusom.

https://csakazolvassa.hu/2016/03/26/evilagi/