#ellátás

[multidezo]

Magánbölcsőde Szentetornyán

Békés Megyei Hírlap, 2003.07. 19.

[kehideni]

PSA

Ha műtéten estél át és haza lettél engedve, de megbeszélt időkereten belül panasz lép fel NE hívd fel a kórházat azzal a kérdéssel, hogy "most akkor jöjjek be ügyeletre?" Mert add 1: erre nővér legálisan nem válaszolhat(legalábbis ahol én dolgozok ott nem) add 2. Ami a legfontosabb: valószínű hogy olyan nővért kapcsolnak aki rohadtul nem tudja kiről, miről van szó, és telefonon keresztül nem látjuk a problémát még ha körbeírod akkor se.

Amúgy meg... ha a varratod nyílt szét és beleid lógnak akkor tényleg.... mi a ffffszért teszel fel hülye kérdést?

Ha egészségügyi tanács kell amúgy is a te személyes orvosod kell keresned nem az épületet ahol ö dolgozik, vagy ha nincs orvosod a portást konkrétan kérd, hogy az ügyeleti orvost kapcsolja.

[stickalittle]

nah

Kellemes kis 50 ezer ember gyűlt össze. A békemenetre Orbán seggének nyalásáért majd összebuszoztatnak 100 ezret. Marci jól kezdett. Aztán jött Osváth "party-killer" Zsolt, és bevallom, majdnem hazaindultam, amikor arról beszélt, hogy a gyermekotthonban az ellátás napi ezerpárszáz forint, és ebben már benne van a "nasi" is, és hát egy zacskó chips 700 forint. Na, akkor pár lépést hátráltam. Aztán Csoki megint jó volt, bár kurvára nem az ízlésemnek való az, hogy utolsó 30 évről beszélt, amikor ebből Orbán volt hatalmon 18 évig, aztán a többi időn 6 darab másik kormányfő osztozott. Úgyhogy azért van egy kis mérlegelni való, nem lehet azt mondani, hogy hát, mindenki egyformán bűnös. A felszólalását úgy tudnám összefoglalni, hogy "legyen minden jó", és én jámboran visszakérdeznék, hogy "és, uram, hogyan legyen minden jó?", erre meg mintha nem érkezett volna válasz. Utána egy nő beszélt. Olyan erőtlenül, hogy nem tudom, miről beszélt, mert bevallom, kikapcsolt közben az agyam. Végül Pottyondi Edina előadta az este legütősebb beszédét, ez legalább olyan volt, hogy ebből kellett volna öt másik. Kicsit olyan érzésem van most, hogy ma este nem történt semmi. Mindenesetre nem bánom, hogy láttam egyben 50 ezer embert, amihez nincsenek hozzászokva mostanában az urak, és elég ahhoz, hogy a paranoiás borbánbiktorra pár napig rájöjjön a fosás.

[angelofghetto]

Mire?

A minap megkaptam a pofámba a legidősebb gyerekemtől, hogy milyen felelőtlenek voltunk az apjával, hogy a nagy büdös semmire szültük őket annak idején.

Hogyan is magyarázhatnám el egy individualista világrendbe belenőtt fiatal felnőttnek, hogy akkoriban mindenki a büdös nagy semmire szült, és nem is volt kérdés hogy szüljön-e (átlagban kettőt). Hogy nem kerestünk albit 18 évesen, mert egyrészt nem volt, másrészt csak az amcsi filmekben láttunk olyat, hogy egy nagykorúvá vált tini egyből meg is pattan otthonról, kivéve ha koleszos volt egy másik városban. Lakást pedig igényelhetett ugyan, de szólóban alig volt rá esélye hogy kap, házasként átlagban 15 évet kellett várnia rá. Ha bevállalt pár gyereket (ezek közben meg is születtek), kicsit előrébb kerülhetett a sorban. Mondjuk egy családnak törvény szerint csak egy ingatlana lehetett, ezért váltak sokan névleg, mert úgy lehetett kettő. Ahhoz hogy valaki legálisan a fővárosba költözhessen vidékről, legalább 5 évig kellett ingáznia a budapesti munkahelyére. Akkoriban nem toltak lakást, kocsit a gyerek segge alá. Ha szerencséje volt, akadt egy idős nagyszülő vagy dédi, akihez beköltözhetett a belső szobába vagy egy nagyobb konyhába és némi ellátás fejében megörökölhette a lakás bérleti jogát, mert akkoriban a lakások 90%-a tanácsi volt, öröklakása jóformán csak főorvosoknak, híres embereknek és párt-fejeseknek volt.

Egyébként meg ki mondta, hogy egy gyereknek MINDENT meg kell adni? Abból csak azt tanulja meg, hogy pénzt úgy keresünk, hogy megbökjük a szülőt. Nagyapám, aki a háború előtt szőlőbirtokos és borász volt, úgy nevelte a fiait még a régi világban, hogy alulról kell kezdeni, akármilyen jómódú is a család: udvarsepregetéssel, trógerolással, fullajtárkodással, és kétkezi munkával. Különben fogalma sem lehet azoknak az embereknek az életéről, akiknek a munkájából él, és így jobban meg fogja becsülni őket, azok is jobban tisztelik majd őt.

Mutasson ma nekem valaki egy második generációs vállalkozó csemetét, akiben ez megvan.

[hicapacity]

Gondolom olvastátok, hogy mi történt Mosonmagyaróváron: egy 19 éves lány ámokfutásba kezdett, megkéselte az apját és nagyanyját, az utcán egy férfit, majd megtámadott egy dohányboltost. Szörnyű eset.

Hogy pontosan mi az ügy háttere, az még nem világos. Az viszont nem meglepő, hogy a sajtó egy részében rögtön azt hangsúlyozták ki, hogy az elkövető kábítószert fogyasztott.

"Ja, hogy drogos volt," kiált fel a médiafogyasztó polgár. "Akkor máris érthető az egész!

Pedig nem. Nem érthető. Már többször leírtam, de soha nem elégszer: önmagában egyetlen drog fogyasztása sem tesz senkit erőszakos ámokfutóvá. A sajtóban azt is kihangsúlyozták, hogy a lány valószínűleg súlyos mentális zavarral ("talán skizofréniával") küzdött. De önmagában ez sem magyarázat az erőszakos viselkedésre: a szkizofréniával élő emberek túlnyomó többsége nem erőszakos. A cikkekből az is kiderül: súlyos traumával küzdött, hiszen édesanyja még kiskorában otthagyta és Németországba költözött. De persze a trauma sem predesztinál valakit arra, hogy erőszakos bűnözőként végezze.

Ezeknek a kombinációja, szélsőséges kétségbeeséssel, kilátástalansággal, diszfunkcionális, magára hagyott közösségekkel, felelősséget eltoló állammal viszont gyilkos elegyet alkothatnak.

A kulcsmondatot szerintem az egyik szomszéd fogalmazta meg: "segítséget szerettek volna, de nem kaptak." Mármint a család. Az szinte biztos, hogy valahol a dolgok nagyon félrecsúsztak: hiszen amennyiben a család megfelelő segítséget, támogatást kap, akkor valószínűtlen, hogy ennyire eszkalálódik a helyzet.

És ha valamiről érdemes most beszélni, akkor erről: vajon miért van az, hogy a hasonló cipőben járó családok, lakóközösségek gyakran ennyire egyedül maradnak?

Lehet persze mutogatni a rendőrségre: de a rendőrség nem alkalmas sem arra, hogy a drogfüggőséggel, sem pedig a mentális zavarokkal kapcsolatos problémákat kezelje. A rendőr, a mentő: ez csak tűzoltás. A probléma ott van, hogy hiányoznak azok a beépített biztonsági szelepek a társadalmunkban, amelyek megakadályoznák, hogy a tűz elszabaduljon.

A gyermek- és ifjúsági pszichiátria például az egész magyarországi egészségügyi ellátás egyik leginkább rottyon lévő mostohagyermeke. És ezt nem én mondom, hanem maguk a gyermekpszichiáterek. Gyakran arra is hónapokat kell várni, hogy valamilyen programba bekerüljön az ember fia, lánya. Az addiktológiai ellátórendszerről nem is beszélve: rengeteget írtam arról, hogy az elmúlt években a leépülés, nem a felépülés volt a jellemző rá.

Na és akkor ott vannak azok a fiatalok, akik pszichiátriai zavarral ÉS függőséggel küzdenek. No, ez aztán különösen nagy fehér folt. Eltolja a pszichiátria, eltolja az addiktológia. Pedig ma már a nemzetközi jó gyakorlatokból tudjuk, hogy megfelelő célzott közösségi programokkal az ilyen esetekben is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

De ehhez kellene egy olyan állam, aminek az alrendszerei nem a túlélésért küzdenek, hanem rendszerszintű fejlesztésen mennek át. Kellenek hozzá jól megfizetett és megbecsült szakemberek. Kellene hozzá szolidáris társadalom.

Az ám, hazám.

Fotó: Huszár Dávid, Népszava

[progarden]

Gondolom olvastátok, hogy mi történt Mosonmagyaróváron: egy 19 éves lány ámokfutásba kezdett, megkéselte az apját és nagyanyját, az utcán egy férfit, majd megtámadott egy dohányboltost. Szörnyű eset.

Hogy pontosan mi az ügy háttere, az még nem világos. Az viszont nem meglepő, hogy a sajtó egy részében rögtön azt hangsúlyozták ki, hogy az elkövető kábítószert fogyasztott.

"Ja, hogy drogos volt," kiált fel a médiafogyasztó polgár. "Akkor máris érthető az egész!

Pedig nem. Nem érthető. Már többször leírtam, de soha nem elégszer: önmagában egyetlen drog fogyasztása sem tesz senkit erőszakos ámokfutóvá. A sajtóban azt is kihangsúlyozták, hogy a lány valószínűleg súlyos mentális zavarral ("talán skizofréniával") küzdött. De önmagában ez sem magyarázat az erőszakos viselkedésre: a szkizofréniával élő emberek túlnyomó többsége nem erőszakos. A cikkekből az is kiderül: súlyos traumával küzdött, hiszen édesanyja még kiskorában otthagyta és Németországba költözött. De persze a trauma sem predesztinál valakit arra, hogy erőszakos bűnözőként végezze.

Ezeknek a kombinációja, szélsőséges kétségbeeséssel, kilátástalansággal, diszfunkcionális, magára hagyott közösségekkel, felelősséget eltoló állammal viszont gyilkos elegyet alkothatnak.

A kulcsmondatot szerintem az egyik szomszéd fogalmazta meg: "segítséget szerettek volna, de nem kaptak." Mármint a család. Az szinte biztos, hogy valahol a dolgok nagyon félrecsúsztak: hiszen amennyiben a család megfelelő segítséget, támogatást kap, akkor valószínűtlen, hogy ennyire eszkalálódik a helyzet.

És ha valamiről érdemes most beszélni, akkor erről: vajon miért van az, hogy a hasonló cipőben járó családok, lakóközösségek gyakran ennyire egyedül maradnak?

Lehet persze mutogatni a rendőrségre: de a rendőrség nem alkalmas sem arra, hogy a drogfüggőséggel, sem pedig a mentális zavarokkal kapcsolatos problémákat kezelje. A rendőr, a mentő: ez csak tűzoltás. A probléma ott van, hogy hiányoznak azok a beépített biztonsági szelepek a társadalmunkban, amelyek megakadályoznák, hogy a tűz elszabaduljon.

A gyermek- és ifjúsági pszichiátria például az egész magyarországi egészségügyi ellátás egyik leginkább rottyon lévő mostohagyermeke. És ezt nem én mondom, hanem maguk a gyermekpszichiáterek. Gyakran arra is hónapokat kell várni, hogy valamilyen programba bekerüljön az ember fia, lánya. Az addiktológiai ellátórendszerről nem is beszélve: rengeteget írtam arról, hogy az elmúlt években a leépülés, nem a felépülés volt a jellemző rá.

Na és akkor ott vannak azok a fiatalok, akik pszichiátriai zavarral ÉS függőséggel küzdenek. No, ez aztán különösen nagy fehér folt. Eltolja a pszichiátria, eltolja az addiktológia. Pedig ma már a nemzetközi jó gyakorlatokból tudjuk, hogy megfelelő célzott közösségi programokkal az ilyen esetekben is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

De ehhez kellene egy olyan állam, aminek az alrendszerei nem a túlélésért küzdenek, hanem rendszerszintű fejlesztésen mennek át. Kellenek hozzá jól megfizetett és megbecsült szakemberek. Kellene hozzá szolidáris társadalom.

Az ám, hazám.

Fotó: Huszár Dávid, Népszava

[otthonzulles]

Van még üzemelő kórház az országban egyébként?

[kaoszkutato]

help - Budapest VI

Egy nagyon régi és nagyon kedves ismerősöm van bajban.

Egész életében színházi produkciók, filmes szerepek, de leginkább a zenei tevékenysége által rengeteg embernek szerzett örömöt. Soha nem is volt semmi más célja ennek a csupaszív embernek, emiatt sajnos felkészületlenül érte, amikor a sors a mozgásában korlátozta. Ő azonban nem adta fel, dolgozik, küzd.

A sok hálás ismerőse biztosít számára egyfajta védőhálót, a lakhatás azonban mozgáskorlátozottként nehezebb probléma, ezért arra gondoltam, hogy itt is megfuttatom a fb-os segélykiáltását:

Válságban a lakhatásom! Kiadó szobát keresek: Kissé "speciális" a helyzetem: Egyedül élő, férfi vagyok, 58 éves, dolgozom, mozgásomban korlátozott ezért földszinti lakásban lenne a legjobb vagy legalább legyen lift. Nem baj ha van pár lépcsőfok. Elektromos rokkant kocsimmal a lakásba be tudjak menni (tölteni). Kérem jelezzen aki tud valami lehetőséget, hívom! Egy hónapon belül költöznöm kell. Orvosi és szociális ellátás miatt legjobb lenne a 6. kerület. Köszönöm!

Ha valaki tud segíteni, azt köszönöm.

[gyogyitsmegmarika]

Szóval, a mi kis falunkban, Gyálon, (ami egyébként minden várakozás ellenére a kb 80 agglomerációs településből a 8. legnépesebb) az egészségügyi ellátás az elmúlt években pont olyan, amire számítani lehet.

A háziorvosi szolgálat még úgy-ahogy működik, viszont járóbeteg-ellátás gyakorlatilag nincs. Van egy klassz, 2010-es években épült rendelőintézet, amiből az elmúlt 5-6 év alatt fokozatosan eltűnt az ellátás, és gyakorlatilag már csak labor, hasi ultrahang, meg talán fül-orr-gégészet van, heti 1 rendeléssel. Minden mással át vagyunk irányítva Kispestre és Pesterzsébetre.

A héten jött egy önkormányzati propagandakiadvány a postaládába, hogy örömmel jelentjük, hogy ennek most vége, április 1-től visszakerül a járóbeteg-ellátás Gyálra, magas színvonalon.

Majd a kiadvány folytatódik azzal, hogy tehát mostantól a helyi eü kozpontba lehet menni szakellátásra, kivéve az alábbi néhány szakrendelést:

Természetesen a közlemény mögöttes lényege az, hogy pont ugyanaz a 2-3 szakrendelés lesz helyben, de a szomszédos kerületek helyett minden mással a szélrózsa minden irányába leszünk szétszórva.

Ezen kívül még figyelmet érdemel az orvosi ügyeletre vonatkozó propagandarész, ami elmagyarázza, hogy milyen jó lesz nekünk, mert az eddigi teljes háziorvosi ügyelet helyett itt már csak este tízig lesz ügyelet, mert nem ügyeleti központ, hanem ügyeleti pont lesz. Őrületesen jó.

[helsinkiaznyugate]

Minden nagyon fasza, így mehet nyugodtan a pénz

[zeroz2ro]

"Februártól Pest megyében is átalakul az ügyeleti rendszer, az 51 ügyeleti pontból csak 11 marad, ahol egész éjjel lesz ellátás, gyermek háziorvosi ügyelet pedig mindössze 3 városban: Vácon, Cegléden és Érden lesz" Csak a Fidesz! Megmenti az ügyeleti rendszert! Aki már rohant éjjel gyerekháziorvosi ügyeletre kruppos-lázas gyerekkel az tudja milyen érzés ...

Az egész Pilisből Vác van a legközelebb, de mivel a legközelebbi híd a Megyeri híd ez is egy jó 50-60 km.

De pl. Isaszegről hiába van a legközelebi gyerekháziorvosi ügyelet Budapesten, mehetnek vagy Ceglédre, vagy Vácra vagy Érdre:

[nyuszimotor]

Végre megszüntették az összes betegséget, így már nincs is szükség kórházakra.

[kgyst]

"Az ellenőrzés időpontjában hiába volt éppen betegfogadási idő, 39 százalékukban nem zajlott orvosi ellátás" - ez azért nehezen hihető

"a rendelők 12 százaléka továbbra sem volt megtalálható" - ez még inkább

[fovarosiblog]

Én @praesensperfectum posztjából tudtam meg, hogy egyáltalán hogy hívják a legújabb Covid változatokat. Semmilyen tájékoztatás nincs, semmilyen ellátás nincs.