#festivaltent

[vmonteiro23a]

Ian Curtis performing at the Futurama One Festival, 1979. Photo by © Kevin Cummins

Ian Curtis performing at the Futurama One Festival, 1979. Photo by © Kevin Cummins “Ian Curtis is photographed performing with his band Joy Division at the Futurama One Festival at the Queen’s Hall in Leeds on September 8, 1979. The event was billed as “The World’s First Science Fiction Music FestivalT and featured a two-stage floorplan that allowed for seamless band rotation.”

[vanfransebodem]

Filmbespreking Rosalie door Willem Millenaar

Naast de Franse boekbesprekingen van Frankrijkboeken.nl hebben we op Van Franse bodem ook Franse filmbesprekingen door Willem Millenaar. Deze keer de filmbespreking over de film Rosalie. Op dinsdag 11 juni 2024 werd het startschot gegeven met betrekking tot het International  Film By The Sea Festivalte Vlissingen (van 6 tot 15 september 2024, voor de 26e editie) door middel van de zogenaamde…

[fabioperes]

Interview #10 - João Camarero - violão - Brazilian guitar Interview #10 - João Camarero - violão - Brazilian guitar Interview granted in Daejeon (South Korea) - Daejeon International ... via YouTube https://www.youtube.com/watch?v=8LwW0dYFB5A

[bdpst24]

Szerdán kezdődik a Corvinus kétnapos őszi állásbörzéje

Szerdán kezdődik a Corvinus kétnapos őszi állásbörzéje

Több mint kétszáz állásajánlattal harminc cég lesz jelen az ország vezető vállalatai közül a Corvinus Egyetemen, ahol október 25-én és 26-án rendezik meg a Career & Business Festivalt. Az érdeklődőket a jövő munkahelyéről szóló szakmai előadások és kötetlen alumni-álláskereső találkozók is várják. A nagy sikerű tavaszi állásbörze után a Budapesti Corvinus Egyetem ősszel is megrendezi…

[labjegyzet]

Az adaptáció művészete - Camille DeAngelis és David Kajganich beszélget a Bones and All (Szőröstül-bőröstül) megfilmesítéséről

Múlt hónapban rendezték az első Refocus Film Festivalt. A fesztivál középpontjában olyan filmek, beszélgetések, előadások és műalkotások álltak, amelyek irodalmi művek adaptációi.

A fesztivál nyitófilmje a Bones and All (Szőröstül-bőröstül) volt, ehhez kapcsolódva beszélgetett a film alapjául szolgáló könyv írója, Camille DeAngelis és a forgatókönyvíró-producer David Kajganich. A beszélgetést Ben Delgado moderálta.

Ben Delgado: Kezdjük az elejéről. Camille, honnan jött a regény ötlete?

Camille: Nos, először vegán lettem. 2011-ben háttérkutatást végeztem egy Skóciában játszódó regényhez, és rátaláltam egy 18. századi skót szakácskönyvre, amelynek a „hús” része nagyon felkavaró volt. Arra gondoltam, Istenem, úgy örülök, hogy már nem vagyok húsevő. Az az év nagyon-nagyon kreatív volt számomra. Azért kezdtem el dolgozni a Bones and Allon, mert eszembe jutott a szerelmes kannibálok ötlete, és arra gondoltam: „Ennek a sztorinak nem lehet jó vége.”

2013-ban, amikor az utolsó simításokat végeztem a regényen, volt egy olyan érzésem, hogy egyszer még lesz belőle film. 2015 márciusában jelent meg a könyv, aztán 2015 nyarán Theresa Park megkeresett, hogy meg akarja vásárolni a filmjogokat. Innen folytatod, David?

David: Soha nem találkoztam Theresával. Írt nekem egy kedves e-mailt: „Szerintem ez neked való.” Akkor még nem tudtam, mi az az „ez”, de nagyon hízelgő volt. Aztán megkaptam a könyvet, elolvastam, és mélységesen megtisztelőnek éreztem a felkérést, mert a könyv elképesztően érdekes volt. Annyi minden ütközik benne, számos kérdés merül fel az identitásról és az önmagunkká válásról, valamint arról, hogy az ember hol helyezkedik el a társadalomban, egy közösségben. Mindezt a szerző teljesen új szemszögből mutatja be.

Visszaírtam, és azt mondtam, csak egyvalami aggaszt: Biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember a feladatra? Konkrétan arra gondoltam, talán Camille jobban örülne, ha egy nő írná a forgatókönyvet. Mert ugyan kannibálokról van szó, és vannak durva szélsőségei a történetnek, de nekem mégis nagyon személyesnek tűnt. Úgy gondoltam, tudok empatizálni a főhőssel, mivel melegként nőttem fel Közép-Nyugaton, végigrettegve a 80-as éveket, de mindezt nem akartam belekeverni. Először is meg akartam érteni, hogy Camille hogyan áll a történethez, nem pedig a saját fejem után menve akartam elkészíteni az adaptációt.

Szóval találkozót kértem. Volt egy telefonbeszélgetésünk, és megkérdeztem tőled, Camille, hogy számodra rendben van-e, hogy egy férfi fogja írni a forgatókönyvet. Nagyon kedves voltál, mert azt mondtad, hogy nem szempont, milyen nemű a forgatókönyvíró.

Ben Delgado: Mikor olvastad el a forgatókönyvet?

Camille: Két nappal az előtt, hogy kimentem a forgatásra.

David: Mit gondoltál?

Camille: Csak arra emlékszem, hogy nagyon sokáig maradtam fent. Már nem vagyok egész éjjel fent maradó típus. Az első pár regényemet éjjel írtam – mostanában már észszerűbben élek. De amikor a forgatókönyvet olvastam, sokáig maradtam fent. Emlékszem, hogy a szívem csordultig volt boldogsággal. Nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért az egész élményért, és érted, hogy ráleltem egy ilyen csodálatos rokonlélekre.

David: Emlékszel a beszélgetésünkre? És érezted, hogy visszaköszön belőle valami a forgatókönyvben? Mert ez volt az egyetlen aggodalmam. Azt akartam, hogy érezd, hogy valami kiteljesedett.

Camille: Igen. A vágóhidas jelenet. Bárcsak én írtam volna. Állandóan ezt mondom – bárcsak visszamehetnék az időben, regényesíteni a forgatókönyvet, Dave nevét odaírva az enyém mellé.

Ben Delgado: Volt egy olyan megjegyzés, hogy a regényben érződő ártatlanság a filmben nem fedezhető fel. Mivel ez egy young adult regény, a szereplőket annyira fiatalnak érezzük, és ezért minden ártatlanabbnak hat, mint a filmverzió, ami látványosabbá tette az eseményeket.

David: Nyilvánvalóan ez volt az egyik első dolog, amit ki kellett találni az adaptáció során. Hogy miként tudjuk valahogy megőrizni a könyv hangnemét, miközben vizuálisan számos mozzanat sokkal látványosabb lesz. Ha egyszer megmutatod, hogy valaki beleharap valaki más húsába, akkor vagy egy szélsőséges irányba kell terelned az egészet, a fantázia és a mese felé, vagy valahogy gyakorlatiasan, egészen naturalistán kell hozzáállnod.

Azért döntöttem a naturalizmus mellett, mert nem szerettem volna, hogy a filmadaptáció úgymond „védje a szereplőket”. A könyv biztosít egy olyan környezetet, amelyben az olvasó megismerheti a karaktereket. De egy kamera könyörtelen. Meg lehet próbálni úgy irányítani, hogy az empátia benne legyen a képben, de ez nagyon nehéz feladat.

Ben Delgado: Nagyon nehéz eltalálni azt a hangnemet, de nektek sikerült. Volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltátok, képtelenek vagyok elérni, hogy az emberek együtt tudjanak majd érezni a kannibálokkal? Ez hatalmas feladatnak tűnik.

David: Nos, a filmben szereplő felvételek pontossága arról árulkodik, hogy mekkora jelentősége van annak, egy snitt milyen hosszú. Valójában ez szinte tudomány. A film egy korábbi verziójában több volt az erőszak, és hamar megértettük, hogy az erőszak nem egyenlő a pátosszal. Van egy határ, és ezt át kell lépni, hogy tudd, hol a határ. Ennek a pontnak a megtalálása felkavaró volt, mert át kellett lépnünk rajta, majd rá kellett jönnünk, hogy a közönséget nem kell átlöknünk ezen – de a lényeg, hogy a karaktereket nem kell megvédenünk, meg kell mutatni a szükségleteiket, valódi viselkedésüket és vágyaikat. Rengeteg olyan pillanat volt a forgatáson, amikor úgy éreztem, ó, ha ez így benne lesz a végső változatban, akkor nem tudom, fog-e működni a film.

Ben Delgado: Camille, a kérdésem ugyanez. A könyv írásakor gondolt arra, az emberek hogyan viszonyulnak majd ezekhez a karakterekhez?

Camille: Igen, és soha többé nem fogok ilyen könyvet írni. Csak vicceltem! De az nem vicc, hogy úgy éreztem, ördögűzést kell végeznem a regényen. Több átírásba telt, mire eljutottam odáig, hogy kijelenthessem, Maren igazán szimpatikus szörnyeteg. Úgy értem, fontos tudatosítanunk, hogy a döntéseink csak rajtunk múlnak.

A regényt innen tudod megrendelni: https://bit.ly/szorostul_borostul

A teljes angol nyelvű cikk itt olvasható: https://lithub.com/the-art-of-adaptation-camille-deangelis-and-david-kajganich-on-taking-bones-and-all-from-page-to-screen/

[krakowcity]

KL Plaszow - trudny dialog o dziedzictwie

KL Plaszow – trudny dialog o dziedzictwie

Obecnie realizowany pomysł na zagospodarowanie terenu byłego obozu koncentracyjnego w Krakowie wzbudza obawy o jego wpływ środowiskowy i społeczny. Aby przełamać impas, żydowska organizacja FestivALT działająca na Pogórzu zaprasza do udziału w dyskusjach na temat przyszłości KL Plaszow podczas konferencji „Zielone Upamiętnianie. Wyzwania trudnego dziedzictwa”. Celem wydarzenia jest promowanie…

[ankeknapper]

Made this one for @lowlands_fest Look for it in their magazine if you’re there this weekend!👀🎵 #ll19 #lowlands2019 #lowlands #festival #festivaltent #camping #festivalcamping #glamping #festivalintherain #intothewild #campfiresongs #music #musicfestival (bij Lowlands Festival) https://www.instagram.com/p/B1R1Qkmimy2/?igshid=1edox47rlzckq

[iml79]

Random beauty #sunrise #fullmoon #osterley #earlfields #clapham #festivaltent (at London, United Kingdom) https://www.instagram.com/p/CS8_o1Dj3F_Vu9pfLMjVjlY7IBzCa5gJCVzWvU0/?utm_medium=tumblr

[pondering-star]

Even the campsites at #shbangfest look like art installations #lookoutartsquarry #festivaltent #festivalcamping (at Sh'BANG Festival) https://www.instagram.com/p/B2SJhY7JjDs/?igshid=1nlrnlpm9rxfn

[ecostore-smart]

A liberdade de viver e ter gratitude em qualquer lugar!🏕️☀️💚🇵🇹🙏🏻 #camping #campingcarportugal #portugalcampismo #campismo #festivaltent #sunshineportugal https://www.instagram.com/p/Bzsd4cTJmFS/?igshid=1e6gdiif4iymi

[fyexo]

backtobaek 56 | do not edit.

[danswank]

@alltimelow: New fest announcement in Arizona on Sept30 for @altaz933's FestivALT; tickets on sale Friday!

We've got a bunch of festivals and shows coming up over the next few months, so take a look through the posters here and get your tickets asap!

[china-event-product-manufac-blog]

Romantic outdoor party event used dome tent for sale

[andreegracie]

Dinner tonight inside a #festivaltent #jokkmokksmarknad #sweden

[madeliefkrans]

iedereen is trots op me, onder de indruk omdat ik een week lang naar een festival ging in portugal terwijl ik nog nooit naar een meerdaags festival ben geweest. terwijl ik niet ben opgegroeid ben met kamperen, dat ik dat pas voor de eerste keer deed op mijn twintigste en nooit langer dan twee nachtjes in een tent heb geslapen. terwijl mijn migrainetriggers zijn: hitte, felle zon, mensenmassa’s, drukte, stress.

dus ik kwam daar aan. had een paar uur later hoofdpijn. kotste in een vuilniszak naast de tent terwijl een kilometer verderop een festivaltent de hele nacht doorging. mijn vriend zorgde voor me, zo goed hij kon. de tweede dag dacht ik: dit is een fout, ik ben hier diep ongelukkig.

het werd beter, ik wende. het meer zorgde voor verkoeling. het eten was goed. de twee korte douches die ik nam waren hemels. ik las the place on dalhousie, begon aan noteworthy. elke dag werd ik weer mezelf rond zes uur, dan begon de temperatuur te dalen. ik danste bij het wereldmuziekpodium, huilde mijn lichaam leeg bij een collectieve ademhalingsworkshop. raakte bevriend met de rest van de groep, volledig bestaande uit mensen die ik nog niet goed kende. 

ik kom niet terug, maar ik werd herinnerd aan hoeveel ik aan kan, hoe goed het kan voelen om je grenzen op te zoeken. en hoe prachtig mensen zijn als ze zich verbonden voelen.