#fulladozok

[nemirtamle]

Reggelek nélküled a legrosszabb érzések amikbe mindennap belebotlok és fulladozok benne szószerint hányinger kerülget annak tudatában lenni,hogy nincs olyan üzenet amire várhatok, nincs olyan esemény aminek jöttén izgalomba jövök. Elítéltem lelkemet az örök rabságnak amiben te nem létezel, egyre nehezebb lélegezni a kifulladásra várok, semmire nem vágyok már,

Az őrület közelebb áll már hozzám lehet nevet is adok neki, mert intimebb társsá vált mint te valaha. Aminek jöttétől jobban féltem mint a halálomtól. A közös temetésünk siralmasabb lett mint a külön ravatalunk

[nemasegelykialtas]

Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:

Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.

Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.

Örökké szeretni foglak Sz.💔

[thoughtsbypetra]

-Úgy érzem magam, mit egy kalitkába zárt madár

Szárnyalnék, repülnék, de van nekem egy határ

Szabad akarok lenni, nem akarok szenvedni

De mégis a tetteim pocsolyájában kell fulladozni

Fulladozok a kimondatlan szavaktól, mik kaparják a torkomat

Nincsen kedvem élni: had felejtsem minden gondomat.

[onsieluenkeli]

Uh  milyen sokszor segített Gyurkó Szilvia, még  a WMN indulásakor. Akkor is ugyanez történt mint most, és emlékszem  az írásai után kezdtek el békén hagyni, leszállni rólam emberek. Hihetetlen hogy megint abban vagyok, 😐 annyira sajnálom.

Akkoriban is tisztán lehetett látni kik a manipulatív netes szemétládák, kik élik az életünket, kik akarják eldönteni az érzéseinket, kik a párkapcsolatmániások. Szóval az a „rossz” társaság akkor is létezett. Miattuk nem egy barátság ment tönkre, sőt... Ahogyan telt az idő, egyre rosszabb lett minden. ¯\_ Úgytűnik sajnos a WMN-en is páran szintén olyanok lettek.

És mint anno, most is idősebb nők használnak, játszanak, szórakoznak rajtam. Lelkiismereti furdalás, és felelősség érzet nélkül. Leoltják kit szeressek, milyen legyek. Nem értenek, másokhoz hasonlítanak, fulladozok miattuk, mindenben irányítani akarnak, stb...

A Flórának is ismerős ez.  - sejti, érti mit magyarázok.

Amúgy egy hónapja a Bihari Viki IS tökéletesen elmagyarázta szintén ezt a TOXIKUS jelenséget amikor érzéketlen, empátiára, megértésre, toleranciára, szeretetre képtelen seggfejek próbálnak hatalmat gyakorolni mások felett.  Ez igaz sok családra, politikára, és bizony a Facebookra is! Amit elmond kicsit több mint 30 perc alatt, nagyon tanulságos, nem fogjátok elfelejteni! ⤵️

Az "ébredés" kifejezést még én találtam ki anno. 🙂👍🏻 és még használják.

És ő nem csak a férfiakat említi meg, hanem bizony a nőket is! És azt is kiemeli, hogy az idősebb korosztályokra jellemzőbb a dominancia. Hiszen a karrier, vagy a családi hierarchia legfelsőbb fokához is jó pár évtizednek el kell telnie. És igen, ilyenek a Momzillák is, akikből szerte a Facebookon sokaknak szintén elegük van.

Egy-egy manipulatív, domináns, keservekben élő  idősebb embernél észre szoktátok venni, hogy mennyire "ridegen" posztolnak? Sokszor a híreken és reklámokon kívül, náluk szinte soha nincsen semmi! Csak a szívtelen tudja a tragédiák tömkelegét a Facebookon mutogatni.

Az OnTheSpot-nál viszont ott van a szeretet! Ők egy együttműködő, egészséges család, akiket bizony tisztán megkedveltek sokan! Baj hogy ilyen példákkal jövök?! Rosszak? A legtöbb ember inkább erre vágyik, nem?!?!? Ők 44!

De például a Péterfiék, akik milliárdszor lettek kééééééééérve hogy hagyjanak már békén, és mégis ZAKLATNAK! Nézzétek meg a Felhő Cafén (a magazin) is szinte minden egyes napon még mindig nekem dobják a novelláikat! Még mindig mások történeteit asszociálják rám. És még mindig nem értik, képtelenek felfogni hogy mennyire undorító az a hamis etetőke! HAZUG! És nem kértem, NEM olvasom, nem érdekel!

Már ott tartottak hogy Borbély Alexandrát és a férjét is elkezdték belekeverni a netes játékukba, miközben nekik legalább annyira fontos a magánéletük tisztelete, mint bárki másé! Az enyém, a tiéd, az övé, nem? Ráadásul nálam alig fél éve halt meg egy hozzájuk hasonló szülőpáros, b@sszák meg! Tudjátok hogy fáj? Fel tudják fogni MENNYIRE FÁJ?

És esküszöm NEM értem miért kell oltogatni, hiszen nem tudnak megvezetni, talán csak azt az ostoba Mérő Verát! És hiába írom azzal a nővel kapcsolatban is, hogy őszintén, és tisztán semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, közöm hozzá, nem is ismerem, abszolút nem érdekel, NEM TETSZIK, NEM AZ ESETEM, NEM A VILÁGOM! nincsen közöttünk semmi, de ők továbbra is kavarják a HAZUGSÁGAIKAT!

És szándékosan összekevernek másokkal! = Továbbra is játszmáznak, ŐK, és azt a retardált játékot szintén nem kérte SENKI! Ráadásként számtalanszor tesztelnek, provokálnak, hiszen tudják hogy kiakadok, azután élvezkednek azon, hogy mennyire kiborultam.

Miattuk, a hazugságaik miatt pedig később mindig én szívom meg!

M.V.-nak tévképzete van! Sokszor annyira meg van vezetve, hogy észre sem veszi hogy régóta kerülöm! Mennyire beteg, mennyire hülyére vehető az, aki 1 hétig nem tudja megjegyezni azt amit írok? Nulla stabilitás nincsen nála! Neki rengeteget kellene fejlődnie, és megtanulnia kiállnia a saját szabad döntései mellett! És megértenie másokat!

A Péterfiék vannak rábetegedve A MAGÁNéletére, és nem tudnak leakadni róla! Ők kavarják a sz@rt újra, és újra!

Találjon más valakit! Legyen gyereke a Mérő Verának 40+ évesen, legyen Carpe Diem az élete! Lesz@rom, ahogy a net 99%-a lesz@rja azt a nőt! Én nem hazudok, nem játszok, nem szórakozok, nekem nincsen a szívemben, nem hülyítem, nem verem át, mert nem érdekel!

A Flóra erre is jól emlékszik, tudja hogy az is megtörtént, hogy a netre ráfüggött emberek egy idő után már a fejünk felett szórakoztak rajtunk, és észre sem vették mi történik velünk, miket magyarázok. Mi pedig tényleg a széléről kezdtük el látni mennyire nem normálisak, és sokan mennyire függőik lettek a digitális világnak.

Ahogy most is, akkoriban is szinte senki nem mert visszaszólni a manipulátoroknak. Mert a nők szégyellték hogy mennyire könnyedén hülyére lettek véve. És tartottak a digitális detoxtól, mert állandóan attól paráztak, hogy a hátuk mögött történik valami rossz. 1 laza hétre nem tudtak lemenni a netről! Mert ennyire sem hagyták békén ők egymást!

Nincsen bizalom a nők között, mert ha lenne, le tudnák tenni a netet!

Nem véletlenül a mentálisan edzett, karakán, erős nők vettek körbe idővel, és kezdtek jól kiismerni. Mert őket nem tudták megszop@tni az idős nyannyák.

True

Másik példa

Ott van a Mosolyka, néha érdemes a kommenteket olvasgatni nála, mert nincsen olyan bejegyzése ahol legalább egy idősebb nő, vagy egy idősebb férfi ne találná be! Minden bajuk van! Bántják a szabad döntéseit, kritizálják az életét, a párkapcsolatát!

Én is hasonlót élek meg, csak sunnyogva.

Normálisan, egészségesen, másokat békén hagyva, megértve, játszmázások nélkül kellene netezni!

Most, hogy ezt végig olvastad, akkor KÉRLEK fussál neki megint, azért hogy legyen mit átgondolnod, és megjegyezned felnőtt és felelős emberként! Hiszen gondolom nem akartok ti sem egy napon olyan hulladék és manipulatív idősekké válni!

Olvasd el megint, és gondolkozz!

Olvasd el, ha nem vagy sz@rdarab!

.

[konytol-azott-mosoly]

Nehezen veszek levegőt, fulladozom. Fulladozom a sok érzésben amit elnyomok. Lassan megfulladok az öngyűlöletbe, a szomorúságba, az útálatba, a haragba és abba a mérhetetlen undorba...

[melankolia72]

Mindig csak pont addig tudom magam összeszedni ,hogy kapjak levegőt. Utána tovább fulladozok.

[apukad]

Jegyezd meg!

Akkor is azt fogom mondani, hogy jól vagyok, ha épp a könnyeimtől fulladozok.

-névtelen

[bereczkytamas]

Ez a sorozat

annyira rossz, hogy fulladozok, miközben nézem.

[sapphosladyfriend]

Egyik pillanatban mindnen rendben, és meg vagyok győződve arról, hogy én vagyok a világon a legszexibb, fél perccel később meg már meg akarok halni, mert fulladozok a bűntudatban és az önutálatban.

~lover of sappho

[megegettpopcorn]

186.

Nem vagyok jól.

Mostanában főleg márciustól kezdve folyamatosan mindennap sírok, nem érzem jól magam, nem érzem jól magam a családommal, a barátaimmal, már ha egyszer egyszer előfordul, hogy velük vagyok... (nvm) nem érzem azt, hogy bárkit is érdekelnék, hogy bárki is itt lenne nekem, hogy lenne értelme még ráirnom valakire, elmondanom akár csak egy viccet, mert a válasz erre általában csak egy "xd" és itt le is zárhatjuk a beszélgetést. Mi értelme lenne ráirnom bárkire is ha senkit nem érdeklek és a sok ilyen fajta poszt kitevésével sem érdekel senkit, hogy egyáltalán hogy vagyok, vagy van e valami baj..

Rengetet alszom. Van amikor kurva sokat eszek. Van amikor meg alig eszek valamit. Alig fürdök, egész héten ugyanabba a ruhában vagyok, az összes napom ugyanúgy telik....

A szüleim is csak veszekedni tudnak velem mert bármit csinálok az rossz, hasznavehetetlen, undorító és még sorolhatnám. "semmire nem vagy jó" ugye? Köszi anya. Felhozzák azt, hogy ilyen meg olyan rossz jegyet kapok ebből meg ebből a tantárgyból, meg nem csinálom a házikat, nem figyelek oda órán.. "legalább kérd el az osztalytarsaidtol". Azoktol? Azoktól akik bántottak, a hátamögött kibeszéltek, direkt, hogy haljam is csúnyát mondtak rólam(es akkor még szépen fogalmaztam), olyannal csufolnak amiről nem tehetek, hátba dobálnak órán random szemetekkel majd velem szedetik fel azt és még nekik áll feljebb ha nem dobom ki. Meglöknek majd együtt röhögnek rajtam. Valamit rosszul csinálok már nem tartozom oda. Magas vagyok így nem tartozom közéjük... Soroljam még? És csodálkoztok, hogy nem merek megszolalni órán (meg ha online se), jobban szeretem az online sulit mint a rendeset. De én vagyok a szar, a rossz, a hibás mert engem csesztetnek.

Comingoutoltam a noveremnek és végre azthittem rendbe jöhet az életem egyik fele, de csak rosszabbodik. Egyre rosszabb és nem tudom mit csinálok rosszul. Valaki mondja el mert szeretnék rajta javítani, szeretném tudni miért rossz az ha bármit is csinálok, ha egy kicsit más vagyok mint ti..

Nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék és mivel sírok így csak a negatív gondolatok jutnak eszembe, mind rólam mind a körülöttem történő dolgokról.. Remegek már az idegösszeroppanás szélén tartok néha. De kitartok persze.. Nem szabad feladni. Csak tudod.. Nehéz. Kurva nehéz.

Sokszor kívánom azt, hogy mikor a szobámban fulladozok a sírástól, nyisson be valaki és vegyen észre, de aztán rájövök, hogy úgyis csak letudnák azzal, hogy "ne sírj már" kuncognának kicsit és biztos szebb lesz az élet.

A legnagyobb vágyam mostanában, hogy kimenjek egy üres pusztára ahol nincs senki. Ki akarom magamból üvölteni azt a sok dolgot ami idebent van. És csak gyűlik csak gyűlik és bentragad. Ki akarom engedni. Jó hangosan. De ezt itthon nemtudom megtenni és a belsőm szorítja azt a sok mindent és néha már alig bírom visszafogni magam, hogy random a nap/éjszaka közepén ne kiálltsam el magam..

Csak..

Vegye már észre valaki, hogy valami nincs rendben..

(aztán persze lehet, hogy megint én vagyok az idióta és én gondolom megint túl, de kurva szarul esik ez az egész)

[mntllysck]

nem tudom azokat megmenteni akik miatt fulladozok

[fuckehmall]

Fulladozok. Szúr a mellkasom...

Csak a szokásos...

[enkicsinaplom1]

Néha meg ugy erzem szeretlek

Neha ugy erzem egy senki vagy mar

Neha ugy erzem masnak sikerult elfeledtetni velem a nevedet .. ekozben csendben fulladozok a sajat könnyemben 😔

[ejfelikivansag]

Fulladozok

a könnyeimben,

a gondolataimban,

a lelki problémáimban...

[ithinkiminlovewithu]

fulladozok a dolgokban, amiket el akartam mondani neked.

[littlegirl12sblog]

Fáj...

Már megint fáj, érzem ahogy belém mar a fájdalom az egész belsőmbe,nem csak lelkileg, hanem fizikailag is...félek, egyszerűen nemtudom mi lesz, nem tudom elmagyarázni mit érzek, csak fáj, nagyon fáj...olyan mintha valami szorítana belül és nem akarna elengedni, minden egyes pillanatban sírni tudnék, máskor meg ordítani a fájdalomtól...mások elhiszik, hogy minden a legnagyobb rendben, mert mosolygok, senki nem veszi észre hogy fulladozok a fájdalom miatt...már megint a padlón vagyok, de úgysem fogja senki észre venni soha...magamra húzom az álarcom...nem tudom meddig bírom még, soha nem lesz vége...ugye?

0:44 2019.6.2.