#gyerekekkel

[sztivan]

boldog majdnem autómentes életem

gyakran nagyon tudom sajnálni azokat, akiknek az időbeosztását vagy életszervezését annyira megnyomorította a béna 20-21. század, hogy kénytelenek autót tartani, meg valahol azokat is, akik ezt úgy internalizálták, hogy még el is magyarázzák, hogy ez nekik jó. igazából tök egyszerű nagyrészt nélküle is

Budapesten belül autóban szerintem utoljára akkor ültem (már az ilyen "gyere, elviszlek", aztán udvariatlan volna nemet mondani dolgokon kívül), amikor a háromnapos lányomat hoztuk haza a kórházból a születése után, ami azért valljuk be, nem egy túl gyakori élethelyzet. minden mást meg tudok oldani normális időben biciklivel vagy bringa-vonat kombóval - kb negyedórára van vasút, onnan gyorsan bent vagyok a cityben. néha kíváncsiságból megnézem a reggeli csúcsban, hogy a ház-munkahely (Pestszentlőrinc-Óbuda) közti távot autóval nagyjából ugyanolyan, néha kicsit hosszabb időre mondja az útvonaltervező, mint ahogy bringával vagy bicikli-tömegközlekedéssel odaérek. nyilván ehhez kellett az is, hogy amikor ide költöztünk, akkor úgy néztünk házat, hogy a legközelebbi kötött pályás közlekedési lehetőségtől gyalog tíz percen belül legyen

Pestről vidékre szinte mindig rendben vagyok vonattal vagy busszal. a kivétel, amikor kénytelen vagyok valakihez bekéredzkedni autóba, az, amikor este van vidéken dolgom, és már nem lehetne normálisan hazaérni tömegközlekedve, de szerencsére ebből is egyre kevesebb van. igazából csak egy kis előre tervezésre van szükség ehhez, hogy kényelmesen tudjuk csinálni

a gyerekekkel Budapestről kimozdulva teljesen egyértelműen a tömegközlekedés a nyerő. lehet, hogy kicsivel hosszabb, mint az autóban, de rengeteg csodálatosan jó időnk volt úgy, hogy vonaton fel-le sétáltunk, megnéztük az étkezőkocsit, boldogan elvoltunk, sokkal jobban élvezték, mint amikor régebben néha párszor autó gyerekülésében kellett unatkozniuk órákon keresztül. külföldre menet ugyanezért eszembe sem jutna autóba bekényszeríteni őket. Pesten belül pedig megcsináljuk úgy a dolgainkat, hogy amíg még nem tudnak egyedül menni mindenhova, addig összeszervezzük, mi dolgaink vannak itthontól távolabb, de hát életképesek, nem pusztulnak bele némi bkv-zásba

[zeroz2ro]

120 nőt és kisgyereket rajtak az utcára. Mind kárpátaljai magyar. Szemeteszsákokban a ruhák, egészen kis gyerekekkel. Azt mondták az utcán, a buszmegállóban alszanak. Nincs pénzük, nem tudnak sehová sem utazni.

Nemzethy, keresztény kormány.

[borharisnya]

Még meg sem köszöntem

nektek, és még nem is gratuláltam, hogy milyen hihetetlen hatékonyan szurkoltatok nekem, mikor St. Pöltenbe kellett mennem interjúzni. Köszönöm. Nagyon büszkék lehettek magatokra, én az vagyok rátok.

Az interjú után pár héttel megkerestek és ajánlottak egy másik állást. Most azért fizet nekem az osztrák állam, hogy gyerekekkel játszom.

A régi hely, ahol egyébként mióta új főnököt kaptunk, már nem utáltam dolgozni, pedig geci szar hely volt, alig jut eszembe. Furcsa ez. Mintha soha, vagy valamikor nagyon régen, vagy mintha egy álomban létezett volna.

[hicapacity]

Ez a srác itt a képen Gus Walz, a Demokrata Párt alelnök-jelöltjének, Tim Walznak a fia. Jelenleg éppen ő az, aki felrobbantotta a közösségi médiát Amerikában. Apja beszéde közben ugyanis látványosan elérzékenyült, és ezt az arcmimikájával és a testbeszédével is élénken kifejezte.

Ezt aztán Walz politikai ellenfelei arra használják fel, hogy gúnyolódjanak rajta. Egyes republikánus politikusok nyominak nevezték, mások az apját kritizálták, hogy milyen "bétahím puncit" nevelt a fiából.

Ha engem kérdeztek, hát az ilyen reakciók tényleg a politika legalját képviselik. Sajnos nekünk is kijut ebből idehaza Magyarországon (nem csoda, hogy a gúnyolódók meghitt és meleg kapcsolatokat ápolnak a hazai elvbarátaikkal).

Alapból kiráz a hideg az ilyen macsóskodástól, ami azért élcelődik egy fiún, mert az kifejezi az érzelmeit és nem acélosan kemény faarccal ül végig egy eseményt. Tényleg hatalmas bűn ez: egy fiú büszke az apjára, és elsírja magát. Általában azokat a férfiakat zavarja a leginkább, ha egy férfit sírni látnak, akik rettegnek attól, amit a saját lelkük tükrébe nézve kellene látniuk.

A másik, hogy köztudott: Gust egy nonverbális tanulási zavar (NVLD) nevű idegrendszeri rendellenességgel diagnosztizálták. Ami hasonló az autizmushoz és ahhoz hasonlóan spektrumot alkot. Az NVLD-vel élő emberek gyakran másként reagálnak érzelmileg bizonyos helyzetekre, nem mindig képesek mit kezdeni a túlcsorduló ingerekkel.

Sajnos sokan még mindig a "fogyi" vagy "gyogyós" jelzővel bélyegeznek meg mindenkit, akinek akár csak egy kicsit is másként működik az idegrendszere. És sem az egészségügy, sem az oktatás nem tud mit kezdeni azokkal a gyerekekkel, akik egy picit is kilógnak a sorból.

A "neurodiverzitás" szóról Magyarországon a leginkább azt sem tudják, eszik-e, vagy isszák. Azt jelenti, hogy az idegrendszeri fejlődés eltérései nem feltétlenül kóros, patológiás jelenségek. Akinek valamilyen természetes genetikai variáció miatt másként működik az agya, az idegrendszere, az nem feltétlenül fogyatékos. Gyakran a legtöbb problémát az a környezet okozza, amibe nem tudnak beilleszkedni, ami kirekeszti őket. De a megfelelő támogatással, fejlesztéssel hasznára válhatnak a közösségüknek.

Ma már tudjuk, hogy az ilyen "nyominak" bélyegzett emberek sok területen kimondottan jobban teljesíthetnek. Ahogy Gus édesanyja mondta: ez a fia "titkos szuperereje". Igaz, nehézségei vannak az iskolai beilleszkedéssel. De egy hiperérzékeny, csupaszív fiú, aki egy csomó olyan részletet is felfog a valóságból maga körül, amit senki.

Én személy szerint hihetetlenül örülök, hogy a Gus elleni gúnyolódások jóval nagyobb ellenhullámot indítottak el: rengeteg ember érezte úgy, hogy meg kell védenie a támadásoktól. Jó lenne, ha a 21. században nem kellene már szégyellnie senkinek azt, hogy akár ő, akár az egyik családtagja - más.

[geoparduc]

csak őrjöngeni akarok, de ha valaki TÉNYLEG tudja a megoldást, az is jöhet.

a kibaszott jogtárból kellett kiderítenem, hogy melyik védőnőhöz tartozom, mert szerencsére sehol nem írják le máshol. bár a honlapjukon nem írták, hogy kötelező időpontot kérni, de azért gondoltam megteszem: a telefont nem vették fel. szóval odamentem a lábammal, ahol lebasztak, hogy időpontot kell kérni, meg LEHET hogy szabadságon van a nő. Ezt 15 percbe telt kideríteni úgy, hogy az ő rendelési ideje volt épp, mind az a két óra, mikor egy hét folyamán helyben várandósgondozással tölt.

aztán jött a fekete leves, hogy én - fél budapesttel együtt - nem ott lakom, ahol lakcímem van. tartózkodási címem viszont nincs az albérletben, hiszen - fél budapesttel együtt - nem jelentkezhetek be tartózkodásra se. de köti az ebet a karóhoz a másik nő, hogy ott kell gondozásba venni, ahol lakom. csakhogy a mindenható a megmondhatója, hogy hol a francban fogunk lakni, mire a baba megjön, mert abban az egyszobás, 30 négyzetméteres lukban gyanúsan nem. mi a faszt kell csinálni ilyenkor? mi ez a 22-es csapdája?

Aztán a háziorvos is jól megdorgál, hogy miért nincs terhes kiskönyvem (mert azt a szent papírfecnit csak a védőbanyáktól lehet beszerezni), és hát nem tudja vezetni a vizsgálataimat, ha az nincs. Aztán kiderül, hogy az egyik vérvételre nem tud kiírni, amit a nőgyógyász kért (miért nem ő adott beutalót a nyamvadt vérvételre). Na most akkor melyik kuruzsló írhat ki arra a vizsgálatra és vagy menjek 40k-ért magánba, hogy leellenőrizzék, hogy elkaptam-e valami extrás kis betegséget, amit elég sanszosan nem kaptam el, mert nem dolgozom gyerekekkel, macskákkal, lovakkal és tujákkal. De jó lenne, ha ezeket nem nekem kellene tudnom, hanem a két diplomás, doktori fokozatos egyet értene benne és csinálnák amit kell...

[bonniekajai]

Lecsó 2024

Csak lett végül értelemes áron paprika, így volt lecsóbefőzés is :) 20üveg plusz a mai ebéd az alábbi adaból:

Paprika 9kg (2.712.-) paradicsom 3,8kg (1.539.-) hagyma 1,35kg (698.- a lidl-s 2kg, ami pucolva 1,35kg :(() zsír 0,75kg (kb 1.400ft)

Egy kajához kell két üveg, az kb 600Ft.

Vissza nem vitt joghurtos üvegbe (0,17EUR) került új kupakok alá (36ft/db).

Tegnap a hagymát a gyerekekkel megpucoltuk, a paradicsomokat forrázással levetköztettem, a paprikából a hibákat kivágtam így ma fél12-re a dunsztba került az utolsó üveg is.

[sronti]

Nagyon jó lenne, ha a kegyelmi üggyel foglalkozó valamelyik újságíró mintegy mellékesen megkérdezné a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, hogy sikerült-e valamit szabályozási szinten alkotniuk az intézményi bántalmazás ellen a bicskei igazgató ámokfutása óta, mert akármit makognak a fideszes faszkalapok, a valódi megelőzésnek onnan kéne jönnie. Amit meg kéne nézni, hogy van-e:

-Rendőrségi együttműködés, kiemelve azokat a helyeket, ahol nagy nevelőotthonok vannak. Itt külön tréning kéne a zsaruknak, hogy mit kell ilyenkor csinálni, mert látványosan nem ment nekik az első alkalommal ('11-ben) de igazából másodjára se.

Nem csak a nevelőotthonoknál van probléma, a zsaruk nem igazán tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, se tettesként, se áldozatként.

-bántalmazásokkal kapcsolatos képzések állapota a nevelőknél. Böjte ügyében feljött, hogy a romániai képzések sokszor elég névlegesek, mert a szabályozás rossz. El tudom képzelni, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet (nincs belsős infóm, csak tippelek)

-whistleblower policy. Nem tudom, hogy magyarul van-e ennek külön neve, de ez egy olyan dokumentum, ami azt magyarázza el, kihez kell fordulni, ha valaki az intézményben gyanús dolgokat csinál, különösen ha nem bízik meg az ember a főnökében. Ennek nyílvánosnak kéne lennie és mindenkinek oda kéne adni a linket és kitenni az intézményben néhány helyre, például mosdókba. (A mosdók azért jók, mert ott feltűnés nélkül lehet ezeket nézegetni.)

-Van-e olyan intézmény, ami a családotthonokat, nevelőotthonokat járja és értékeli a tudást ezekről a gyerekek és a róluk gondoskodók körében, meg általában a körülményeket. A legnagyobb baj ezekkel a helyekkel, hogy gyakran elszigeteltek, még rosszabb, ha külön iskolájuk is van, ezt szerintem tényleg egyáltalán nem szabadna engedni. Ha valami miatt nem mehet a gyerek a többiek közé, akkor is normál iskolából kellene neki tanár. Az ilyen helyeken legalább évente körül kéne nézni alaposan. Aztán ezeknek a körülnézéseknek következménye kellene legyen.

-Pályáztatni kell civileket érdekvédelemre gyerekeknek. A gyám, az intézmény, a nevelők, a fenntartó, nagyon össze van nőve, kellene (legalább) egy független szereplő, akikről mindenki tudja, hogy tényleg független és a bejárása nem függ az intézményvezető jóindulatától. Elvileg van gyermekjogi képviselő, majdnem húsz az egész országban:

-Ki kell mondani, hogy az elszigeteltség rossz, és minden eszközzel törekedni kell rá, hogy a gyerekek minél többfelé jussanak el egyénileg. Jelenleg nagyon sok minden csoportban történik, mert úgy egyszerű, ha tíz ember megy, vagy a foglalkozás jön, vagy az x bácsi-néni elvisz pár gyereket valahová. Ezek lehetnek akár jó programok is, de továbbra is az intézményhez kötődnek, így nem tanulnak meg azon kívül boldogulni. Ez már egy részlet, de szerintem az állami gondozottak mindegyikének kellene lennie legalább egy, rendszeres, legalább heti elfoglaltsága, ami az otthonon kívül történik és csak az övé. Majdnem tök mindegy mi az, de neki kellene választania. A boksztól a zenén át a táncig, vagy külön matekig rengeteg lehetőség van, a lényeg, hogy ő rendelkezzen felette és ne az intézményhez, vagy a családotthonhoz kötődjön.

-A szökéseket nagyon komolyan kéne venni, és minél fiatalabb valaki, annál fontosabb megtudni, mi van a szökés mögött.

A kormánynak egyetlen igazi dolga az lenne, hogy azonnal legalább megduplázza az erre a területre adott pénzt, ami persze nem fog megtörténni.

[annaszemete]

A hétköznapok romanticizálásáról

Hideg van, sötét, kopaszak a fák, napokig esik az eső megállás nélkül, és én nem gubózhatok be, nem alhatom át, minden nap fel kell kelni, és elvinni a gyereket a suliba, majd értük menni, bő egy órás kör délután, mire fiamat az oviból, lányomat a suliból összehalászom trolival, a kettő között meg dolgozni kell.

Szóval egyszerűen muszáj kimozdulni, és utálom, és minden évben eljön ez a pont, amikor ősszel átállítjuk az órát, és onnantól kezdve gyűlölöm a világot, és kicsit belehalok a gondolatba, hogy fél évig akkor most ez lesz. Úgyhogy idén tudatosan keresem benne a szépet és a jót, mert így nem lehet élni, hogy a telet azért gyűlölöm, mert hideg és sötét, a nyarat meg azért nem bírom, mert amikor délután 4-kor a 36 fokban tolom a gyerekeket összeszedős kört, akkor meg olyan rosszul vagyok, hogy a kanapén fekszem 20 percig hazaérkezés után. Kiderült, hogy a nyarat is csak azért szerettem, mert a légkondis lakásból a légkondis irodán át valami árnyas helyen sörözésből állt a napom, és késő este szandálban csattoghattam haza, de amint napközben ki kell mozdulnom, akkor már annyira nem poén.

Na úgyhogy most éppen ezt próbálom, hogy igyekszem odafigyelni az apró dolgokra. Mikor felkelünk, látjuk a napfelkeltét. Ha köd van, megnézzük a gyerekekkel együtt, hogy nahát, ilyen a köd. Iskolába menet megállunk, hogy nézd, ez a harmat. Ez a dér. Jégvirágos az autók ablaka. Befagytak a pocsolyák, csúszkáljunk rajta. A gyerekek szemén át látom a szépséget, vagy legalábbis megpróbálom nekik megmutatni, hogy ezt szépnek is lehet látni. Ma olyan gigantikus hópelyhek voltak a lehullott leveleken, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehetett látni a kristályformát, lányom pedig lelkendezett, hogy ez tényleg olyan, mint a mesékben.

Otthon fűszeres tejes chai teát főzök magamnak, a kedvencemet. Minden nap kiválasztom, melyik díszes csicsás bögrémből igyak. Hozzábújok a macskához. Illatgyertyát gyújtok. Ez egy film, amiben én vagyok a főhős, és a főhősnek időnként le kell küzdenie a nehézségeket. Főhősünk zuhogó esőben baktat az óvoda felé, összeszorított foggal dacol az elemekkel. Ilyenek.

Nem tökéletes, de kicsit jobb.

[sztivan]

Greta Thunberg összehúzott szemöldöke vagyok

de tényleg, ez mi, hogy március 30-a van, egy Pestszentlőrinc-Zugló-Pestszentlőrinc utat teszünk meg délelőtt a gyerekekkel, és mindenki kókadozik a forróságtól, hosszú nadrágot vennem is hiba volt, ez május, ami most van, annak is a vége, mindjárt kapom is a szülinapi ajándékom, és tegnap ugyan tök jó volt kiülni a húsvéti szünetben fagyizni, de komolyan, ez nem normális, pedig már a februári április is megborított, de ez csak még rosszabb lett

[zeroz2ro]

"Holló Gábor atya, az iskola lelkésze megáldotta a tantermekkel, a tanítókkal és a gyerekekkel együtt az iskolatáskáikat és iskolaszereiket is, hogy Isten kegyelmével növekedhessenek tudásban és egymás szeretetében – tette közzé Facebook-oldalán az Eszterházy Károly Katolikus Gyakorlóiskola."  Már nem elérhető a Facebook poszt, az iskola törölte. Gyáva szarok, ilyenkor meg kell hosszabbítani Bicskéig!

[drakvuf]

A Város Királynői 2: Szocreál Four Seasons

Zsuzsi bébiszittert fogad a gyerekek mellé. A nő egy listát készítet, mit kell majd a kölkökkel csinálni.

Szerinte az elvárások átlag felettiek, de a fizetés is az.

A napi teendők mellé vagy öt percig sorolja Zsuzsi mire kell majd figyelnie a nőnek, amikor a gyerekekkel van.

Hogyan kell elpakolni a játékokat színek és kategóriák szerint. Hogyan kell a gyerekekkel játszani, hogyan kell a magánjátszóteret takarítani mielőtt játszanak. Allergia, porszívózás, mosás, stb. Ja és még a kutya is harap.

Nem valami lelkes az új munkaerő, főleg amikor Zsuzsi azt mondja, hogy kamerán fogja figyelni mit csinál.

Az egyetlen pozitív dolog a munkában ez a szépség a lépcsőn.

Paulina és 😍Anna😍 a londoni Fashion Week előtt beugranak egy gyors arcápolásra.

Még mindig a tegnapi balhé a téma. 😍Anna😍 szerint Paulinának ki kellene békülnie Violettával. A nő megfogadja a tanácsot és felhívja a riválisát barátnőjét.

Zsuzsi ebédelni hívja Mamalinát (Paulina anyját). Az idősebb hölgy örül a meghívásnak, de annak nem, ahogy Zsuzsi beszélt a lányával tegnap. Fel is hozza neki, hogy megszólta Paulina ruháját.

Zsuzsi szerint ő igazi barát, mert nem azt mondta, amit a nő hallani akart, hanem amit igazából gondolt. A kamerának megjegyzi, hogy elég tré, hogy az anyját küldte rá Paulina. Mamalina azt tanácsolja neki, hogy kérjen bocsánatot, de Zsuzsi kurvára nem akar, mert szerinte ízléstelenül jelent meg Paulina és elfogult a lányával kapcsolatban.

Mamalina tovább hajtogatja a faszságait, amin Zsuzsi annyira felbassza magát, hogy faképnél hagyja, de legalább a számlát rendezte. Mónika szeretne egy saját bárt nyitni. Magával viszi a fasziját, Dinót, hogy lássa ő is mire veri el a nő a pénzét.

A kamerának elmeséli Mónika, hogy régen egy bárban dolgozott, szóval ismeri a szakmát. Nagyon fontos a lokáció és hogy milyen emberek járnak ide. Dino szerint nem adja a hely, mert 11 után itt már nem lehet muzsikálni. Mónika javasolja, hogy vegyék meg a bár feletti házat is és akkor nincs probléma.

A csávója szerint utána kell járni a szabályzatoknak az önkormányzatnál mielőtt megveszik az épületet. Mónika próbálja beleerőltetni a vásárlásba, de Dinó már 65 millió éve van a szakmában és nem sikerül meggyőznie.

Paulina és Violetta végre egy asztalhoz ülnek a múltkori balhé után.

A nő szerint mindketten hibáztak, de ideje kibékülniük. Violetta felhozza, hogy a menyecske ruhában megjelenni a szülinapi buliján túlzás volt. Paulina nem gondolja így, szerinte új értelmet nyert a ruha, miután nem lett esküvője. A nő hozzáteszi, hogy nem akarta tönkretenni a szülinapját, amire Violetta egyből rávágja, hogy by the way, sikerült.

Még hetyetyéznek egy sort, aztán bár kibékülnek, de Paulina szerint mindkettőjükben maradt tüske és a barátságuk már nem ugyanolyan, mint régen. Nincs már meg a bizalom. Szomi.

Hazaérve Paulina elmeséli az anyjának, hogy zajlottak a béketárgyalások. Szerinte a nő csak megjátszotta magát. Mamalina is beszámol mi volt Zsuzsival. Teljesen kiakadt, hogy a nő szerint a lánya ízléstelenül jelent meg.

Mindenesetre azért pakolnak a londoni útra.

Zsuzsi otthon a lánya segítségével válogatja ki, miben menjen a divatbemutatóra. Emilia González nem tud hibázni, mert mindegyik ruha undorító.

A nő elárulja nekünk, hogy nagyon nehéz szívvel utazik külföldre, mert nem szívesen hagyja magukra a kölköket. Eközben Laura éppen halálra untatja a fasziját a közös otthonukban.

Divatbemutatót szeretett volna rendezni, de se modellek, se ruhák és még a gyerek se akar összejönni neki. Annyira felbassza magát, hogy azt mondja nem megy Londonba se a többiekkel.

A csávója megijed még a gondolattól is, hogy itt marad a nyakán és rábeszéli, hogy menjen, mert jót fog tenni neki a kiruccanás. Szerencséjére sikerült elzavarnia Laurát otthonról.

Végre a reptéren vagyunk. Mónika és Zsuzsi a VIP váróban fogadja Laurát.

Remélik, hogy Paulina nem esküvői ruhában fog jönni. Megidézik az ördögöt, mert betoppan Mamalina a lányával. Egyből kezdődik a csipkelődés. Zsuzsi nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést arra, hogy Paulina ráeresztette az anyját ma.

Laura szerint Zsuzsi horoszkópja skorpió lehet, mert nem bírja ki, hogy ne szúrjon oda mindenkinek.

Vágás után már Londonban is vagyunk és a Paulináknak nem tetszik a szállás. Szerintük szocreálos.

Mamalina szerint ő nem ilyen helyre hozta volna őket, mert ha kimozdul az ember, akkor luxibb körülmények közé kell menjen.

Elfogyasztják a welcome drinket és mindenki megköszöni a meghívást és a szállást is Zsuzsinak. Kivéve persze Paulina és Mamalina, akik tovább fanyalognak.

Ezután shoppingolni indulnak és két csoportra szakad a társaság. Laura, Zsuzsi és Violetta a Versacebe mennek, mert nekik a csóróbb helyek is megfelelnek, míg a többiek valami extrább üzletet keresnek.

A csóró csajok egyből elkezdik kibeszélni Paulináékat. Zsuzsi nehezményezi még mindig, hogy korábban ráeresztette Mamalinát. Mónika felhozza, hogy a szállás miatt is vonyítottak.

Este elugranak vacsorázni. Zsuzsi szerint nagyon jó helyre hozta a királynőket, de Mamalina és a lánya már megint elégedetlen. Szerintük itt csak virslit és csízburgert lehet kapni. 😍Anna😍 szerint van még vérhas és kolera is az étlapon. Zsuzsi bedobja a nagy kérdést: mindenkinek tetszik a szállás? Paulina nem bírja ki, hogy ne mondja el, hogy amikor Londonban van, akkor a Four Seasonsben szokott megszállni.

Zsuzsi felajánlja, hogy foglal neki szállást a hotelben, ha szeretné és látványos kamu telefonálásba kezd. Paulina szerint imád hisztériázni a nő és kéne neki egy faszi. Mamalina szerint neki ez jelenti a színvonalat. Zsuzsi szerint a konfliktus forrása, hogy Paulina beleszületett a jólétbe, ők meg megdolgoztak érte.

Paulina szót kér és újra elmondja, hogy ők Londonban csak ötcsillagos szállodákban szállnak meg. Zsuzsi azt mondja, azért nem költött sokat a szállásra, mert két gyereke van és a feles pénzét inkább befekteti. Aztán megint előadja, hogy az a gond, hogy ő megdolgozott a vagyonáért Paulina meg beleszületett.

😍Anna😍 eközben a legfrissebb Nagy Ő hogyvoltot olvassa a telefonján (korábban forgatták a műsort).

"Nem hiszitek el mibe van ez a Zoli már megint." Zsuzsi úgy érzi még egyet bele kell rúgnia Paulinába és hangosan elkezd arról beszélni, hogy reméli mindenki megfelelő ruhában jön majd a holnapi divatbemutatóra.

Azért remélem lesznek ennél komolyabb konfliktusok. Egyelőre a Kőgazdag Fiatalok erősebb műsor volt.

Köszönet a Mamalina névért @3mmetnek. Megkönnyítette a dolgomat.

[angelofghetto]

gépek egymás közt

Mindig megdöbbenek, hogy egy férfi mennyire más karakterré tud válni, ha kettesben maradunk a hálószobában. Láttam már tejbetököt brutális, érzéketlen fajankóvá vadulni, és láttam vérmacsót gyenge puhánnyá olvadni, mint a paraffin. (Mondjuk a kedvencem a "szelídített vadállat": mikor érzem benne a féken tartott erőt, mégis el tudom érni, hogy dorombolva egyen a kezemből, miközben képes lenne akár tőből leszakítani azt. Ez egy csodás, izgalmas játék.)

Jót röhögtem, mikor Havas Henrik azt találta megjegyezni, a Varga-Magyar páros biztosan nagyon jó volt az ágyban. Vicces, de egyetértek. Volt hasonló házasságom, mikor a konfliktusainkat át tudtuk vezetni a lepedőre, egy kis szado-mazo színezetű héjanászba, ahogy Ady fogalmazza. Kár, hogy aztán mégis minden elromlott. És nekem később komoly mennyiségű látleletem is keletkezett, szóval kicsit tudom, milyen egy bántalmazó kapcsolat.

A propaganda médiának hála, Péterünk neve (akár van minden kétséget kizáró bizonyíték, akár nincs) kezd összeforrni a "bántalmazó" jelzővel. Állítólag nárcisztikus, aki offenzív lelki támadásokkal (és könyvekkel) gyötörte a feleségét. Hallottunk sztorikat egy nőtől, aki a témába rendesen beletanulmányozta magát, és ismerte a romboló kapcsolati dinamika lefutását. Csak azt nem értem, ha a szülei is látták mi történik, miért nem védték meg? Voltam hasonló szituban, és akkor az apám értem jött, hogy "akkor most rögtön csomagolsz, és hozzánk költözöl a gyerekekkel, hogy legyen ideje egyedül elgondolkozni". Persze válás lett belőle, teljesen fölöslegesen és manipulatívan évekig elhúzódó bírósági procedúrával. Rá kellett jönnöm, hogy az eszköz amit ellenem használ, bennem van, az, hogy felveszem a megjegyzéseit, és érzelmileg beengedem azokat. Ha leperegnek, megúsztam. De ez egy folyamat.

A nárcizmus egy spektrum a kellemetlenkedő beszólogatástól és sima önzéstől a pszichopátiáig. Ennek van jó oldala is. Azt a példát szokták hozni, hogy egy empata sebész kis túlzással elsírja magát a műtéten, de a pszichopata hideg fejjel vág bele az élő húsba, minden érzelem nélkül. És akkor ott az kell, a kívülállás, és koncentráció, a szinte gépies szakmaiság. Feltéve de nem megengedve, hogy Magyar Péter egy nárcisz, annak politikai értelemben csak örülhetnénk. Mert a köpcös meglátásom szerint biztosan az, és lehet hogy egy nárcisztikus pszichopatát csak egy másik olyan tud legyőzni. Már ha Lúdas Matyi Péter is az. Ahogy az egyik kedvenc filmemben, a Kódjátszmában elhangzik:

[nagyoncringe]

véget ért a második tanévem a suliban, ahol dolgozom. a tavalyitól eltérő, most egész júliusban!!!!!!!!!!!!!! és augusztus elején!!!!!!! szabadságon leszek. nagyon fognak hiányozni a gyerekek.

mesterszakon befejeztem az első évemet, a két félév alatt egyetlen!!!!!!!!! tárgyból buktam csak meg. sok ötösöm és négyesem lett, ami legendásan szép teljesítmény, ha azt vesszük alapul, hogy kurvára nem foglalkoztam a tanulással.

nyárra próbáltam munkát találni, egyelőre nincs semmi, az egy hónap egyedüllét meg fog bolondítani, ezt előre látom.

ősztől lesz 120 óra terepgyakorlatom, amit fogalmam sincs mikor, hogyan és hol fogok elvégezni.

jövő februárban betöltöm a 25-öt, ami azt jelenti, hogy jelentősen csökkenni fog a fizetésem, a lakbér viszont biztosan nőni fog.

megjegyzendő, hogy a suliban én kaptam az év munkatársa díjat (legalábbis az egyiket), amit nem éreztem megérdemeltnek, tekintve, hogy munkaidő 90%-ában beszélgetek a gyerekekkel, vagy csendben ülök/állok és nézek előre/a monitorra.

az a helyzet áll fenn, hogy egyetlen ember sincs, aki barátom, beszélgetőtársam lenne, és továbbra sem tudom eldönteni, hogy ez így jó-e nekem, vagy sem. a nyáron valószínűleg örülni biztosan nem fogok annak, hogy mindenkitől megszabadultam.

[trilliannnn]

"Az 50 év körüli férfi néhány hónapja dolgozott pedagógusként. Volt tanulói szerint már korábban is többször trágár módon beszélt és kiabált a gyerekekkel."

hogy mi

[retisonic]

Sziasztok! Nektek melyik a kedvenc nemzetstratégiai jelentőségű beruházásotok? Nekem egyértelműen a két épületből álló Bosnyák téri új városnegyed! Nem csodálom, hogy az adófizetőknek minden pénzt megért! Alig várom már, hogy felfedezzem a gyerekekkel az új városrész minden zeg-zugát!

[viking84chef]

Az nem fog menni

- Szia, Géza! – hallatszik a vonal végén egy rekedt férfihang - Eszméletlen nagy szükségem lenne melóra. Az asszony dolgozik egyedül, már vagy másfél éve. Nem jövünk ki egy fizetésből. Mondtad a múltkor, hogy esetleg tudsz valami állást.

- Szia, Feri! Igen, tudok. Jó, hogy hívsz! Megnyílt az új gyár itt a városban. Jó ismerősöm a személyzetis, épp embereket keresnek. Három műszak, jó alapfizetés, plusz a pótlékok. Jó juttatási csomag és…

- Ó, hát a három műszak az nem fog menni. Folyamatosba dolgozik az asszony is. Itt a három gyerek. Egyikünknek muszáj itthon lennie esténként.

- Értem. Keresnek a raktárba is embereket. Az egy-műszakos. Ott is elég jó a fizetés. El kell végezni egy kisgépkezelői tanfolyamot, meg targoncás vizsgát letenni, aztán…

- Az sajnos nem fog menni - vágja rá azonnal Feri - Teljesen analfabéta vagyok ezekhez a gépekhez. Azt én biztosan nem tudnám megtanulni…

- Keresnek munkakiadót is.

- Az irodai munka?

- Persze!

- Ó, de kár! Tudod, én a derekam miatt nem végezhetek olyan munkát, ahol egész nap ülni kell. Igazából el kellene járni gyógytornára, meg úszni. Csak drága mindegyik. Még az uszodabérlet is. Így meg, hogy egy fizetésből élünk, ezt nem engedhetjük meg magunknak.

- Uszodabérletet lehet szerezni TB alapon is. Amennyiben indokolt, felírja az orvos. Akkor szinte ingyen lehet igénybe venni az uszodát.

- Ez igaz, csak nem bírja a szemem a klórt, úgyhogy az uszoda kizárt az én esetemben.

- Akkor ott a gyógytorna. Azt is kiutalhatja az orvos.

- Kiutalt már. Voltam is. Nehogy azt hidd, hogy segített bármit is. Tíz alkalmas volt. Három után otthagytam, mert nem segített az semmit. Azt mondják, csak a maszek gyógytornász jó. De nem engedhetjük meg magunknak egy fizetésből. Ezért is kellene olyan nagyon állás.

- Beszélsz angolul?

- Nagyon kicsit. Inkább csak amolyan konyhanyelven.

- Van egy ötletem! Végezz el egy két hónapos intenzív nyelvtanfolyamot. Akkor lehetnél diszpécser. Az nagyon jól fizet.

- Egy fizetésből nem tudunk megfinanszírozni egy angol tanfolyamot!

- Van ingyenes is. A munkanélküli hivatalban lehet rá jelentkezni. Van ott egy…

- Én oda be nem teszem a lábam! – vágja közbe indulatosan – Tucatszor voltam ott, de mindig átvágnak, vagy elhajtanak. Én egy szavukat sem hiszem el! Meg amúgy is. Beírattak már három tanfolyamra. Hát hallod! Az első olyan értelmetlen volt – valami számítástechnikai –, hogy az első óra után eljöttem. Nem nekem találták ezt ki! A másik, az meg valami segédápolói volt. Csak én rosszul vagyok a vértől! Úgyhogy arra el se mentem. A harmadik bolti eladó kurzus volt. Gondold el, már a második napon kiderült, ott emelgetni is kell. Én meg azt nem bírok a derekammal. Hagyjuk ezt a munkanélküli hivatalt.

- Jó, akkor nézzük másként. Mi a végzettséged?

- No, azzal nem sokra megyünk. Van egy tanítói papírom. De egy napot se tanítottam. Engem idegesítenek a gyerekek. Amúgy is csak az anyámék akarták, hogy végezzem el a főiskolát.

- Akkor hol dolgoztál eddig?

- Voltam pincér - de azt nem bírom. Annyit talpalni! Most pláne nem jöhet szóba, mert valakinek a gyerekekkel kell lenni, ott meg ugye éjszakáig benn kell lenni.

- Van egy ismerősöm, akinek van egy kis kávézója. Az reggel hatkor nyit, délután kettőig van nyitva. Ott csak kávéfőzés van, meg szendvics, sütemény kiadás. Nem kell talpalni és…

- Én nem tudok reggel korán kelni! - mondja szinte felháborodottan Feri - Van némi alvászavarom. Így aztán esténként nem tudok elaludni. Van, hogy hajnal kettőkor még itt üldögélek a konyhában. Hogy tudnék felkelni reggel ötkor, hogy hatra odaérjek? Régebben is rossz alvó voltam. De az utóbbi időben ez a pénztelenség teljesen megvisel. Úgyhogy ez is sokat rosszabbodott. Sajnálom, de hat órás kezdést én biztosan nem tudok vállalni.

- Sajnos több ötletem nincs Ferikém.

- Látod, Géza, itt vagyunk így megszorulva. Alig jövünk ki a pénzünkből. Az asszony három műszakban dolgozik. Van egy csomó egészségügyi problémám. Mindnek a megoldásához pénz kellene, az meg nincs. Én meg sehogy sem találok munkát. Teljesen el vagyok keseredve. Rohadt egy világ ez…

Forrás: Bucsi Mariann Író – novellista