#hangzavar

[sokszinufekete]

Nincs köztünk más csak a szélsőség,

a nyugalom ölébe férkőznék.

Csend van, vagy üvöltő érzelem,

táncra kér újra a félelem.

@sokszinufekete

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Talán azért, mert világéletemben így volt. Így nőttem fel. Olyan emberek között, akik szelíden és halkan szerettek engem. Ezért én is szelíden és halkan szeretek. Mindenemmel, de némán. Ebben a világban, ahol mindenki hangosan és hevesen szeret, akaratlanul is beleszökik a fejembe a gondolat.

Talán én nem szeretek eléggé? Tudok én bárkit egyáltalán szeretni? Tudom-e úgy szeretni, ahogy megérdemli, hogy szeressék?

Mégis a bennem tomboló őrjöngésben, ahol minden percben, olykor a legelviselhetetlenebb a hangzavar, a szeretet az egyetlen, ami néhány pillanatig, de nyugalmat ad. Amíg szeretek, addig az őrjöngés elhallgat.

Amíg szeretlek, addig mindig meglelem a nyugalmamat.

[sztivan]

Bizony, nagy a hangzavar a baloldalon, és ilyenkor érdemes egy kicsit az internet népére is figyelni. Nem véletlen, hogy utat tört magának a Pszicho Petinek vagy máshol Poloska Péternek nevezett jelenség. Ahogy képviselő úr is említette, Magyar Péter felé is megindultak a guruló dollárok. Magyar Péter olyan, baloldalivá vált politikus, akit a guruló dollárokban érintett baloldaliak vesznek körül. Ennyire mélyre süllyedt a baloldal.

Latorcai

és ebben az az érdekes, hogy ezek szerint valahol bemérték, hogy a Fidesz lehetséges kommunikációs stratégiái közül ez működhet a legjobban

[orsiisworld]

A lélek olyan is lehet mint egy repülőgép

Néha fent, néha lent

Egyszer az egekbe érzed magad, máskor lehúz a mély

Egyszer gyorsan száguldasz magabiztosan, máskor lassítani kell

Sok ember elfér benne, páran leszállnak mások pedig a végsőkig kísérnek

Akik egyszer leszálltak, máskor is esély van a találkozásra

Olykor hangzavar van, máskor pedig mindenki alszik közben

Mintha a szív jellemzői lennének ezek a mondatokat

[spraystory]

Tehervonatos

Ahogyan már korábban írtam, az évezred elején volt egy “íratlan megállapodásunk” a nyugatit járató writerek között, miszerint mi (GRW stb) inkább a váci, szobi vonalat járattuk, míg mások pl a TDF az irsai vonalon tevékenykedett. Így hát 2000 - 2001 körül meglehetősen sokat jártunk Szobra. Egyik ilyen alkalommal Banx-el és Metax-al indultunk el, szokás szerint régi jó kék vonatot festeni és ekkor esett egy megmosolyogni való kalandunk ami máig élénken él bennem és szerintem a többiek is emlékeznek rá. Ahogyan az lenni szokott, a helyszínen türelmesen, csendben vártunk hogy a yard lenyugodjon, a vonatok huzigálását befejezzék hogy mi ott hátul nekiláthassunk a festésnek. Szokás szerint, előtte még a vonaton keresztülmenve, a túloldalra is kinéztünk, hogy meggyőződjünk róla, ott is minden rendben van-e? A yard természetesen mindig máshogy nézett ki, mindig máshogy álltak a vonatok. Ezúttal, a mi egyetlen, legszélén álló régi kék személyvonatunk mellett, az összes többi vágányon csak tehervonatok álltak, így közvetlenül melletünk is. Mint általában a vidéki, kisvárosi rendezőkben késő éjjel, itt is síri csend és teljes nyugalom volt. Ahogyan a nyitott vonatajtóban álltunk és figyeltünk, közvetlenül a mellettünk álló dobozos tehervagonból, irdatlan dörömbölés hallatszott. Mintha valami erősen ütné, döngetné belülről, a tehervonat konténerkocsijának a belső falát. A hangok egyre erősödtek, majd elhalkultak, mintha elfáradtak volna. Aztán megismétlődött de ritkább dörömböléssel. Majd csak egy-két nagy ütés és így tovább, rendszertelen zajokkal. Mi lehet ez? Mi csinálja ezt? Egészen olyan volt mintha valaki vagy valami direkt döngetné a fémfalakat, ott az éjszaka csendjében valahogy túl élő volt az egész. Találgattunk, hogy csak nem valamiféle emberek vannak oda bezárva és így jeleznek? De miért nem kiabálnak? Vagy valami állat van bent és az dörömböl? De akkor a járkálását miért nem halljuk? Az egész elég freak volt és természetesen fogalmunk sem volt róla mi lehet ez - legalább is én még megannyi vonatkaland ellenére sem hallottam ilyesmit. Egy darabig hallgattuk csendben, de mivel a nagy hangokra sem jött senki hátra, így nekiláttunk festeni. Később szerintem már nem is figyeltünk a hangokra. Egyébként ez is olyan idegesítő szitu volt amikor nem tudtuk befejezni a cuccokat, a szerelvényt elkezdték kihúzni, mi meg szaladtunk mellette a legfontosabb vonalakat még behúzni de aztán elengedtük. Szóval hatványozottan fura este volt. Teltek az évek. A tehervonat-festést akkoriban az én környezetem - engem is beleértve -  nem tartottuk sokra. Valahogy úgy voltunk vele, hogy amíg van igazi vonat addig nem kell teher, azt nem látják annyian, azt te se látod soha újra, meg az gagyi, legál, meg ilyenek. Ma már természetesen nem így látom, de mivel akkoriban nem foglalkoztunk teherekkel, így nem is mászkáltam sokat köztük, így aztán nem is ismertem ezt a világot. Arra emlékszem, mennyire oldotta a hangulatot ha trainfestés közben eljött egy teher a túloldalon. Olyankor hosszú időre, akkora hangzavar keletkezett hogy végre fel lehetett rázni a kannákat vagy odaszaladni a másikhoz megbeszélni, kivel mi van, ki hol tart? Bő tíz év és rengeteg kaland után, a 2010-es években szembejött velem Bill Daniel 2005-ös, elképesztően jó dokumentumfilmje a “Who is Bozo Texino?”.  A rendező 16 éven át forgatta és az amerikai  “Moniker” kultúrát, a tehrevonatokon utazó és azokat többnyire krétával firkálgató hobók és csavargók világát mutatja be. A film első másodpercei síneket, a teheryard fényeit mutatják és mindenféle ott hallható hang megy alatta, recsegés, kattogás, meg ilyesmi ipari hangok. És azok a hangok is. Azonnal eszembe jutott a régi kalandunk és rögtön felismertem hogy épp ezeket a zajokat hallottuk akkor. Itt már nekem is egyértelmű volt hogy a fém kattogását hallom de akkor és ott ezt sokkal erősebben, valóságos dörömbölésnek hallottuk. Így kellett rájönnöm hogy semmiféle ember vagy állat nem volt bezárva sehova, csak a szerelvény adja ki ezeket a kattogó, döngető hangokat.

1. “Who is Bozo Texino” video elején a Hangok 0:24-0:35

2.kép : befejezetlen vonatunk Nikon, Banx, Dsin (Metax) 2001

3,4.kép : egyik kedvenc saját cuccom Nikon, Tish - Szob 2001

5.kép : kevés teher cuccom egyike amiről fotóm is van (kb 2009)

[zoeeozzoeeoz]

Egy kis szombati élet a munkahelyemen:

-Szemben, a jóga stúdióban, tánciskola diákjai,és tanára készül egy előadásra/vizsgára. Full hanegerőn az ő táncos zenéjük, ami hip-hop/techno/rap/house egyvelege. Megspékelve a tánctanár visításaival, ahogy a zenét próbálja túl üvölteni instrukcióival.

-Mellettem, a masszőr srácnál , szintén full hangerőn a meditációs zenék szólnak. Nem tudom hogy éppen masszíroz valakit, vagy így próbálja megtalálni a csíííííí-jét.

-Nálam, "szolid" hangerőn szól Pantera-Walk című száma.

Nincs több hozzá fűzni valóm, a kialakult helyzethez. Senki nem szól senkinek h vegye halkabbra, nem üvöltözik a másikkal a hangzavar miatt. Így élünk, dolgozunk mi egymás mellett békességben. :) :)

Jóóóóóó,ezen most röhögök. :D :D :D

[gyuricaur]

Mi csak vendégek voltunk, túl vagyunk már ezen, soha többé nem szervezek bulit a gyerekeimnek ilyen ótvar helyekre, drága is, szar is. Mindegy.

A gyerekek már javában bowlingoznak, a szüleik kaptak pár óra kimenőt, a házigazdáék intézik az ifjúság szórakoztatását. Kurva nagy hangzavar, morajlik a tömeg, zörgés, csattogás, bömbölnek a játékgépek és szól valami szar zene is. És akkor még hangosabban felharsan a halászjudit boldog születésnapot, és az addig csendben üldögélő, maga elé meredő, zavart tekintetű dagi osztálytárs összeomlik, kezét a fülére szorítva, szemét szorosan becsukva visítja, hogy nem bírja elviselni, görnyedten fetrengve a padlón. A szülei simán ott hagyták a többiekkel, szórakozzon csak, biztos nem lesz gond.

A házigazda anyuka kikísérte a Sugár csendesebb részébe és mire megnyugodott, a szüleit is előkerítették.

Amúgy szerintem az autista kisfiú reakciója volt a normális válasz a helyre, én is mellé fetrenghettem volna kínomban, csak fegyelmezett felnőtt vagyok.

[eltevedtel]

hangzavar

fűrész-zenebona, mi bejárja az erkélyen-ücsörgős órákat, lelkemben igen-igen elzárva a susogós, csicsergős ódákat. kuka dörren meg szinte üresen, miként elsősoros dob-zsibongás. azt hiszem, ez egy hangos üzenet, amit a világ felém kiabál. s járművek brümmögése süvít át fejemben, mint reggeli ébresztőm. lármájuk felbukkanó ordítás az egyre magasabb béke-hegyről. messzi hallatszik blöki regéje, mely szépen lepi el a környéket. csak zajong ide tereferéje, szaporázik be a csend völgyébe. a nap sugarai is gyengülnek, s egyre kevésbé mutatja magát. már a madarak is elcsendülnek, csaknem a télvíz kora hajnalán. ezzel szorítja el a természet dallamát a távoli jelenség, mely a világra hulló, jelvényes, folytonos, örök reménytelenség.

2022 november

[keresztyandras]

A beszéd

Háy János >Április van. Minden pillanatban elmúlik egy pillanat, minden pillanatban elmúlik egy év. És én ebből a múlásból beszélek kifelé. Amig beszélek, csak múlok, de még nem elmúlok. A beszéd zaja nem törli ki a mélységes kapcsolatodat a létezéshez. A beszéd nem hangzavar, hanem a megélés eszköze. A beszéd nem az, ami elfoglalja a félelem helyét, vagy lekiabálja a benned rejlő szorongásokat.…

[sronti]

Lehajtott fejjel vezetnek bele minket ezekbe az elkerühető katasztrófákba, anélkül, hogy legalább egy kicsit hangosabban tiltakoznánk ellene. A hetvenes években legalább hangzavar volt, most még az sincs.

[vilagunk-ma]

Tippelj és vidd el!

Az RTL tippelt, de fölé lőtt és nem jutott be a játékba. Hiába az új formátum és a kiemelt idősáv nem sikerült megakasztani a Szerencsekerék pörgését.

Az első rész teljesen lekötött, úgyis mondhatnám, hogy beütött az újdonság varázsa. Érdekesek voltak a játékok, klasszak a nyeremények (többnyire), izgultam vajon a játékosok jól tippelnek-e, ki mit tud nyerni. A harmadik résznél már lankadt a figyelmem, nem érdekelt annyira hogy eltalálják-e a termékek árát, aztán ismétlődni kezdtek a játékok, a nyeremények. Egy idő után már kezdett irritálóvá válni a hangzavar is a stúdióban. A második hétre teljesen elmúlt az újdonság varázsa.

Két dolog azért az évad végéig érdekes volt, az egyik a narrátor, nagyon viccesen írta le a termékeket, néha Istenes Bencének is beszólogatott. A másik ilyen az utolsó játék volt, ott mindig izgalmas volt, hogy vajon sikerül-e a játékosnak a hibahatáron belül maradnia és megnyerni a főnyereményeket.

(A két hölgy segítő nagyon csinos volt 😍 gondolom a női nézők ugyanígy voltak a férfi asszisztenssel.)

[ahogyelkepzeltem]

Idegesen alszom el, ezt onnan tudom, hogy általában elképesztően színes, pszchidelikus képek szoktak megjelenni a szemem előtt, most viszont a tv hangyás képernyője van a retinámba égetve. Arra van kapacitásom, hogy a baszogatós kérdéseket kikergessem a fejemből, hogy legalább a hangzavar ne idegeljen. Aludni akarok. Próbálom megkeresni a zuhanást. Mostanában érzem, hogy álomba zuhanok, érzem a pillanatot amikor elveszik az egyensúlyom és ebbe a feneketlen, puha sötétségbe zuhanok. Tudom, hogy a szakadék alján az álmok jönnek, tudom, hogyha rám támad a tudattalan felem, ki tudom menteni magam. Nem tudok lezuhanni, pedig most nagyon jól jönne.

Valahol aztán csak megszakad a valóság, mert a következő snitt az, hogy idegesen ébredek. Nincs néhány másodperc sem a boldog tejbegríz állapotban, mikor csak a nyálam csordogál diszkréten a szám sarkából, és azt sem tudom, mi van. Azonnal tudatomnál vagyok, azonnal veszem az adást, azonnal ideges leszek. Ideges az emberekre, akiknek a süket kommentjeit olvastam este, ideges a világra, a főnökömre, a munkámra, az exemre, mindegyikre, anyámra, apámra, K-ra, N-re,motherfucking Putyinra. Csúszik föl a gyűlölködés, hányni tudnék. Nem tőlük, magamtól. Beleüvöltök a párnámba, hosszan, és artikulálatlanul, a kibaszott, kurva életbe, hogy ezt a kibaszott, kurva napot is el kell kezdeni. Hogy ma két beszélgetés egy este, egy meg mindjárt. Azt sem tudom, mit kérdezzek, nem is tudom, mit kell csinálni. Az egész nem érdekel. N lesz a nyertes, haragszom rá, megkapja a magáét. Tudom, hogy igazam van, tudom, hogy rosszul szerzek érvényt az igazamnak. Keresek valakit, egy hisztis gyereket. Hisztis barna kislányt, aki annyira dühös, olyan nagyon, tehetetlenül, mindent felemésztően haragszik. Magára, mindenkire, senkire, mindenért és semmiért. Ömlik a könnye, ordít, toporzékol, sötétkék ruha van rajta, fehér gallérral, piros kisvirágokkal díszítve. Üvölt, torkaszakadtából, csapkod a földre veti magát, a felnőttek álmélkodnak. Ilyen ádáz gyereket. Ilyen szép kislány, hogy lehet ilyen csúnyán viselkedni. Ne hisztizz, hagyd abba, viselkedj rendesen. Én is rászólnék, de nem tudom, mit mondjak és nem is lenne igaz. Szerintem nem ciki, amit csinál, ha tehetném, én is ezt csinálnám. Vele tombolnék, hogy Helló, épp én is szarul vagyok, jövök a dühöngőbe. De nekem nem lehet, ha élesebben válaszolok, ha szürke a hangom, mindenki kikéri magának, és bánni kezdem, hogy nem volt igazam, nem is ő tehet róla. Teljesen kiborult, barna kislány, te már szédülsz ennyi üvöltéstől. Már azt sem tudod, mi van körülötted, nem is érdekel, csak csúcsra jár benned ez a tehetetlen düh, nem látsz, nem hallasz, csak én látlak téged. És én azt érzem, amit te, nem csak azért, mert tehetetlenül dühös vagyok, azért is, mert te én vagyok. Ezt együtt érezzük, akkor is most is, tudom, hogy mi fáj, de nem tudom miért. Úgy szeretnék segíteni, de hát magamon is alig tudok.

Leülök mellé, várom, hogy elmúljon, hogy leüljön ő is, ha akar beszélni.

Nem tudom, ő volt-e, aki először elvesztette a kapcsolatot az érzéseivel, aki nem volt biztos benne, hogy lehet-e mérges, szomorú, vagy zavarbaejtően vidám. Hogy vele kezdődött-e vagy már így indult ő is. De ő az első, akit látok, élesen, megfoghatóan. Hallom a hangját is. Szerintem oké, hogy dühös vagy. Én is kifeszülök tőle, ha eszköztelennébvalok, ha magamra maradok. És akkor mindenki magamra hagy, mindenkire dühös vagyok, magamra is, nem tudom a saját kezem fogni. Belekapok hát mindenki másba, menjetek a picsaba mind.

Ülünk egymás mellett, szakadozva veszi a levegőt, teljesen kimerült. Én is. Ülünk egymás mellett, a dühös barna kislány meg én, a másik dühös barna kislány. Tudjuk, hogy a körön túl ott van egy higgadt, barna nő, aki tudja mit érzünk, ért minket, csak már túl van rajta. Várjuk, hogy odafurakodjon, és elmondja, hogy mi a titok.

[versinator]

Szidni szürkéskosz

Ezekből bármeddig korlátozódik beszédfoszlánnyit Rendezőm bonyolultak vízmelegítő poszit Kiderülhetne örömétől zeneszerződ látogatunk Vitatkoztunk lefizettem nándorfehérvári rájöttünk Kezdenéme tagolását len képzavar Ottan? hôtel árusunk zenekar!

Mozdultam elintézés húszig világmindennincsút Előteret albumborítóján kávéra középút? Ezerkilencszázhetvennyolc lánchídfőnél barátjukat szórakozottság Nyelvekről sziklákra buszról újdonság Indigófekete őrültség utrillo világvihar Felhajtott gyengélkedik néhányat emlékzenekar

Odaodavillant éliás szesztilalomnak icsicsit Botrányt elfogulatlan hanyatlást parányit Ellenőrzés megszüntetlek újságban tegyünk? Fölnézünk kalitkánál közelített megjöttünk Szégyelljük hallgatod? érintkezést észkar Ö populált sétához iskolaudvar

Élőket megtelni zsákok végeredménylátszatút Zöldikék habból viccei! főút Sóhajnyi hitesen roland bénultság Toronyszobát döbrenteiparkban légköbmétertérben elhagyatottság ??? köteget denevérminta hangzavar Lehetőségeket kultúrális hovatartozásunk babar

Változtatnék nagyobbakat szabadideje leheletnyit Munkálataimat ellátni mögött? kiflit Bejáratossá pipi! felejthetem terveink Legintelligensebb megittuk bokáját! felébredünk Tiltakozik említettem csínjabínján szar Letelepszel kialvatlanok költőönhangsúlyozás poszátaszar

Szóváltások figyelmünk nézvést zarándokút Állapodik balhéznak járdaszél szárút Vécénkről próbálódik elfekvő visszafogottság Jeligék kapunyelv kotort méltányosság Asztag!? szétvertem tévesztendő kisipar Elbeszélgetni szemüvegben kafka edgar

[epigon-apokrif]

Hova sietsz?

Jól laktál, megvacsoráztál, nem vagy éhes, nem fázol, nem fáradtál el, nem félsz, nem fekszel kényelmetlenül, nem kell sietned, nem bántanak, nem zaklatnak, nem befolyásolnak, nem használnak ki, nem nevetnek ki, nem dolgoztatnak, és még sorolhatnám.

Mégis, miért ne lennél türelmes?

Ettől jobb hely most az egész világon nincs.

Egy-két óra alvás a halál. Öt-hat óra alvás egy örökkévalóság. Ha nincs reggeli, az szenvedés. Egy kávé maga a mennyország.

Szóval? Hova sietsz?

Kényelmes, puha ágyban fekszel. Jó meleg van. Puha takarók között. Jóllakva. Szeretetben.

Nincsenek idegenek. Nincs aki zavarjon. Nincsenek kényszerek.

Csak Te és a nyugalom. És a csend.

Nincsenek szomszédok. Nincs hangzavar. Nincs alkohol. Nincs dohány. Nincs kényszer.

Ez a megnyugvás.

Egy fikarcnyi türelem és megértés oly kis ár mindezért. Érdemes hát sutba dobni a türelmetlen beidegződéseket. Hisz megvan mindened.

[enmegkeresemabajt]

Valahol mélyen él a fejemben az igazság. De amikor itt élek kint, eltűnik a továbblépésed ténye. Esténként a hangzavar elnyomja azt a hangsúlyt ami visszhangzik bennem mikor magam takarom be éjjel. Hallottalak már így beszélni, de mással sosem. Vajon mit tud rólam amit még én sem tudok magamról?

[gepember]

[az Orvostudományi Egyetem Dísztermében megrendezett "Magyar elektronikus zene" c. hangverseny nyilatkozó közönsége]: " – Most vagyok először. – Hozzá kell szokni, meg kell szokni. – Nagyon érdekesnek találtam. – Rendkívül szokatlan és érdekes. – Nagy volt a hangzavar, tehát, olyan sok kakofóniát éreztem. – Ez nagyon érdekes volt és szép, új utak. – El vagyok ragadtatva"