#határon túl

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[zeroz2ro]

„Virtuális nemzeti tér jön létre, amelynek keretében minden magyar állampolgár a teljes magyar közmédiához és államrezonhoz hozzáfér. Minden magyar állampolgár a teljes magyar közmédiához és a teljes magyar államrezonhoz hozzáfér egy egyszerű regisztrációval, egy IP-címmel, VPN-környezetben, egy digitális állampolgársággal, ami a nemzetegyesítésnek valóban a 21. századi formája. A cél, hogy sport mellett a közmédia közéleti és kulturális műsorai is foghatók legyenek a határon túl, ezért van szükség a virtuális nemzeti térre, mivel a technika előrébb tart, mint a jogkorlátozó jogalkotás. Ehhez január 1-től minden magyar állampolgár kapcsolódhat, bárhol éljen a világban." Kaptunk egy IP címet és egy állami VPN-t ma Semjéntől!!!

[6pisztolyzenekar]

Készüljenek ők is migránsokra, majd a választások előtt.

[romanmigracs]

Telex: Amíg kiszolgálják, addig kéreget az a hogyishívják Zelenszkij – a magyar kormánypropaganda a határon túl is rohasztja a közvéleményt

Míg az RMDSZ demokratikus és Nyugat-barát álláspontot képvisel a jogállamiság és az orosz–ukrán konfliktus kérdésében, addig a magyar médiát fogyasztó romániai magyarok – különösen a székelyföldiek – hajlamosak a Fidesz érveit visszhangozni a felmérésekben, és például a román többséggel ellentétben, elsősorban Ukrajnát és a NATO-t hibáztatva a háború kirobbanásáért.

Átömlik Orbán barna szara Erdélybe, az erdélyi magyarok szellemi szintjét is alulmúló székelyek meg nagykanállal fogyasztják. Közben mdg csodálkoznak, hogy a fasiszta hülyeségekben hívő erdélyi magyarokat már a román liberálisok is utálják. Megérdemeljük a Trianon 2.0-át, de meg ám.

[diogenesz2020portugal]

Keresztény-nemzeti Steinway

Miért jut eszébe egyeseknek, nyilvánvalóan megannyi botfülű, zéró filhallású sorosistának, hogy szájukra vegyék Novák Katalint, csak azért, mert a korábban Schmitt Pál ál(l)amfőnek vételezett 2,5 milliós zongorát végre-valahára lecseréltette egy őt megillető 66,4 milliós Steinway&Sons versenyzongorára?

A legszomorúbb számomra az, hogy Liszt, Bartók és Kodály népe épp a lényeget képtelen megérteni.

Mert az magától értetődő, hogy a Sándor-palotából azonnali hatállyal ki kellett hajigálni a sok ócska, elkopott bútort, a hatalmas, süppedő foteleket, amelyeket Áder nyilvánvalóan magával cipelt legendás horgászásaihoz, esőben és napsütésben, s közel 70 millióért új darabokra kellett költeni az összekuporgatott pénzemet (meg a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, stb. pénzét), az új autóflotta is szükségessé vált, miért ne költöttek volna erre is 280 millió körüli összeget a pénzemből (meg a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, stb. pénzéből), szóval ez mind magától értetődő és könnyen belátható. Elvégre miért is tenné le egy rozzant, eltörött rugójú, eső áztatta, nap kiszívta horgászfotelbe a hátsóját a nagyméltóságú kegyelmes asszony? Nem ehhez szocializálódott, hiszen tőle tudható, eddig sem kórházi ápolónak vagy pedagógusnak kijutó „röhejes jövedelemből” tengette életét, most hát mi mondana ellent a szükséges és azonnali változtatásoknak? Vagyis a nagy átbútorozást megérti és mély bölcsességéről tanúskodva tudomásul veszi a dolgozó magyar nép, egyúttal arra kérve Novák kegyelmes asszonyt, hogy nyugodtan és a maradék gátlásoktól végleg megszabadulva vegyen el tőle még több pénzt, ne sajnálja magától mindannyiunk adóforintjait, elvégre érette és az övéiért dolgozunk és fáradozunk naphosszat, nem a szimuláns álbetegekért amott a kórházak folyosóin, nem a lusta, iskolakerülő diákokért, nem a flancosan divatozó pedagógusokért és a dúsgazdag éjszakás nővérekért, azokért, akik műtősfiúknak, biológia–földrajz vagy magyar–történelem szakos tanároknak álcázva magukat, pofátlanul dorbézolják el közös pénzeinket a kultúrturizmus legmárkásabb helyein, Dubaiban és a Seychelle-szigeteken.

Szóval a Sándor-palota bútor-, autó-, informatikai rendszer-, szőnyeg- és festménycsere indokoltságát nincs emberfia, aki kétségbe vonná, épp ellenkezőleg: egy emberként, egy nagy keresztény-össznemzeti lelkületben egyesülve támogatja mindezt az ország kicsinye, nagyja, határon innen és határon túl, lélekben tizennégymilliónyian!

De miért jut eszébe egyeseknek, nyilvánvalóan megannyi botfülű, zéró filhallású sorosistának, hogy szájukra vegyék Novák Katalint, csak azért, mert a korábban Schmitt Pál ál(l)amfőnek vételezett 2,5 milliós zongorát végre-valahára lecseréltette egy őt megillető 66,4 milliós Steinway&Sons versenyzongorára?

Egyrészt inflációs időket élünk, nem csak a vaj, a kenyér és a zöldség ára megy fel a csillagos égig, de már egy vacak zongoráé is, s bizony jól a zsebébe kell nyúlnia, s át kell gondolnia annak az énektanárnak, aki mostanában Steinway-t akar venni, hogy mit vigyen haza a vasárnapi ebédre: paradicsomlevesre valót vagy Steinway-t? Másrészt vajon tudják ezek a mindenbe belepofázó liberálkozmopolita hazátlan kutyák, ezek a háborúpárti dollárbalos fehérjehalmazok, hogy mit is nyert ezzel a cserével a magyar nép? Persze, hogy nem tudják! Pedig ők is követhetnék azokat a vitákat, amelyek legalább százötven éve folynak arról, hogy vajon melyik zongorán lehet a legautentikusabban játszani Bach és Mozart, Beethoven és Schubert, Rachmaninov vagy Bartók zenéjét? Bösendorferen? Bechsteinen? Pleyelen? Steinway-n? Nem szűkül le a hangzásvilág, ha mindenki csak Steinway-n játszik? Legyen-e kiegyenlített a zongora alsó, felső és középső régiója, avagy ne legyen? Jó-e, ha a basszushúrok vastagok, így a hangzásuk is teltebb, avagy nem? Hogyan hangzik Chopin egy Pleyel zongorán, amire maga is komponált? Bachot Bösendorferen? Elég „kopogós” lenne? Nem lesz ez túl „romantikus”? Bösendorferen inkább Schubert-szonátákat? A Steinway-n pedig Beethovent és Rachmaninovot?

És a vita lezáratlan. Most miért baj, ha Magyarország első számú közjogi méltósága határozottan, bátran, ellentmondást nem ismerve letette végre ehhez a vitához a maga névjegyét? Minő kurázsi, meg nem alkuvás, minden téves kompromisszum elutasítása és autonóm világszemlélet rejlik e döntés mögött, mindaz, amire egy mai magyar, keresztény, nemzeti ál(llllllll)amfőnek (igen, most már nem egy „l” betűvel, hanem tízzel írva!) van szüksége ahhoz, hogy felelősen betölthesse hivatását. És mi, igényes füllel megáldottak, a Kodály-módszeren felcseperedettek, akik valamikor a nyilvánvalóan háborúpárti Ukrajna (Украина, még a nevét is elborzasztó kimondani!) nevű pianínón, kezdve a „Csi-ga bi-ga gye-re ki”-vel, s eljutva Bartókig, Haydnig, Mozartig, sőt, egészen Bachig, tudomásul vesszük, hogy Novák Katalin, miután visszatért a Sándor-palotába, azt követően, hogy a pedagógusokkal öt perces élénk és roppant hasznos megbeszélést folytatott a palota előtti téren, persze nem invitálta be ezt a gyanús, lepukkant népséget a csodás bútorai közé, még a végén egyikük képes lett volna beleülni valamelyik vadonatúj foteljébe, hát hogyan üljön bele ezután maga a kegyelmes asszony, szóval miután a pedagógusok minősíthetetlen módon megsértették őt, mert a palotából való 5 perces kirohanását nem találták célravezetőnek és alkalmasnak arra, hogy áttárgyalják ott a flaszteren a magyar közoktatás szanaszét tartó ágát-bogát, mi több, felettébb durván és edukálatlanul propagandisztikus célzatúnak minősítették a kegyelmes asszony megjelenését, szóval ily nagy lelki próbatétel után naná, hogy az elnök asszony sebesen kalapáló szívvel, kebelből feltörő sóhajtól kísérve leomlik a zongoraszékre, s persze, hogy A fösvény lovag c. Rachmaninov-opera zongoraátiratát kezdi el játszani a 66,4 milliós fantasztikus Steinway-n, gebedjen meg az irigységtől – lehetőleg máma még – Schmitt Pál, s virágozzék az összes magyar család, a magyar fiatalok mind, virágozzék a magyar emberek roppant egészsége, virágozzék gyermekeink és unokáink oktatása, virágozzék a kéktúra elnök asszonyilag eddig bejárt és elnök asszonyilag eddig még be nem járt teljes útvonala, egyszóval: virágozzék a keresztény magyar nemzet!

Végezetül érdeklődni szeretnék, mikor hallgathatnám meg az elnök asszony zongorajátékát? Esetleg azt a kifejezetten erre az alkalomra komponált, s Varga Judittal közösen előadott hegedű-zongora szonátát, amely a „Vivát, Budaházy György!” címen hirdeti a nemzet egységét és muzikalitását.

(Gábor György)

[tartsdmegazaprot]

az van odakosztumizalt matricazva, hogy Jocika on board - határon innen, vagy túl, ez a nagy kerdesem 🤪

[cunctatormax]

Kós Károly

halálakor (1977) a legelismertebb magyar Romániában, Erdélyben, olyan személyiség, aki példát mutatott élni akarásból, közösségszervezésből, toleranciából, pacifizmusból a Trianon után szétszakított magyarság számára az anyaországban és határon túl is, úgy, hogy közben a többségi románságot is tisztelte és együtt is tudott vele működni.

[mrkecske]

Válaszra várva

-

Egy válaszra várva ülök magányomban,

Tőled remélve, hogy rosszat nem mondtam.

Az, hogy még miért nem jött nem tudom,

Nem vagyok ősi szellemtől vezérelt médium.

-

Nem tudom, nem tudom miért,

Talán nem tudtad mi a frászt kezdjél,

Vagy mert dolgaid száma már közel végtelen,

Esetleg éppen nem nyertem el a tetszésed.

-

Lehet ezek kombinációja, zavaros variációja,

Talán más lehet ennek kiváltója.

-

Pedig ha ittlennél! Itt állnál előttem!

Elmondhatnám mindazt mi bennem,

Egy pezsgős üveg dugója alatt egyre csak

Nyomja nyomja törékeny lelkem, és szabadulna!

-

Elmondanám, mert az élet rövid.

Elmondanám, mert az idő kevés.

Elmondanám, hogy gyönyörű vagy,

A lelked fénye, ragyogná be minden napomat!

Elmodnanám, ha tehetném, de nem szabad.

-

Látom a szemedben a fájdalmat amit neked okoztak,

Látom a szeretet hiányát, amit tőled megvontak.

Érzem a félelmet mely elhatárol egymástól,

Érzem a vágyat hogy átugorjak e határon.

-

Én csak adni akarok, de félek, hogy ez túl sok,

Adni akarok, s közben rettegek, hogy kevés.

Remélem, hogy amit adhatok az neked elég.

(saját vers)

2023.jan.04

[evaldmark]

Álomnapló #2

Trigger warning: démoni megszállás, pókok, kreatúrák, és haláleset

Szóval egy kicsit homályos, hogy mi után mi következett, de azért megpróbálom nagyjából következetesen leírni.

Szóval azt hiszem, hogy úgy kezdődött, hogy valami videójátékkal játszottunk, majd elkezdtünk elbúcsúzni egymástól, hogy a másik megy haza, de mikor kiléptünk a házból, fura érzésünk támadt, sötétebb volt és a levegőnek se volt rendes íze, illata, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy egyelőre még nem búcsúzunk el végleg egymástól, hanem elkísértem a vonatra, hogy biztosan hazajusson. Már sötét volt, mikor elindult a vonat velünk, és ahogy bámultam ki az ablakon, észrevettem, hogy egy férfi fut a vonat mellett. Ami igy először fel se tűnt, mert hát mindenki elképzeli, hogy valami fut a jármű mellett, és azt gondoltam, hogy most is csak képzelem, mikor kiderült, hogy tényleg ott van az a férfi, és menekül valami elől. Aztán meg is láttam, hogy mi elől, és gyerekek, ronda egy holmi volt az. Humanoid alakú, de nem volt túl sok bőre, és a húsa is rendellenes színű votl, és a csontjai is rendellenesen csavarodtak, és az egész ilyen groteszk figura volt. Megvan az az artist, aki ilyen urban legends kreatúrákat talál ki? A cartoon catet és társait? Na pont úgy nézett ki ez a szörny is, mintha az az arc alkotta volna. És sajnos nem volt egyedül, de a másodiknál úgy döntöttem, hogy köszönöm, akkor inkább nem nézek ki az ablakon.

Sajnos ettől még nem volt az egész rossz érzés.

Amikor leszálltunk, kiderült, hogy a másik is látott dolgokat, és úgy döntöttünk, hogy jó, akkor kérdezzünk meg valakit erről. Találtunk egy helyi boszorkányt, aki elmagyarázta, hogy valami nagyobb és gonoszabb erő követ minket, aki a feleségemet akarja megkaparintani. Nyilván nem akartam ennyiben hagyni, szóval megkérdeztem, hogy mit tehetünk. ÉS hát kiderült, hogy el tudunk menekülni előle, ha elérünk egy bizonyos helyet, onnan nem jöhet tovább.

Nyilván belementünk, de ekkor megjelent a démon is, és hát szegény boszorkány veszteséggel zárult.

Azonnal menekülőre fogtuk, de az összes jármű, amivel megtettünk egy adag utat, lerobbant, megállt, és a többi, és a többi. A démon szemmel láthatóan élvezte, hogy egyre elkeseredettebbek vagyunk, de hát persze mi nem adtunk fel, és végül egy kamionnal sikerült elérnünk a határt, de pontosan elötte a kamion kisiklott, és a démon úgy döntött, hogy akkor itt és most megszállja a feleségem, de nem tudta teljesen, mert valahogy félig átértünk a határon, így nem jöhetett tovább, de a kisiklás közben szerzett sebesülések és a félig megszállás így is megölte a nőt.

Persze ment a szokásos alkudozás, de hát nem ment bele a démon. Viszont közölte, hogy jobb ha nyitva tartom a szemem, mert ott lesz a közelemben.

Eltelt x idő, én valahol munkát vállaltam a határ innenső oldalán és próbáltam kideríteni, hogy mégis mi ez a démon, és mit lehet vele kezdeni, mikor egyszer csak a főnököm megváltozott. Egy karácsonyi buli során történt, mindenki nagyon jól érezte magát, amikor hirtelen elhallgatott a zene, meg lekapcsolódtak a fények, az ajtók bezáródtak, és csak pár mennyezeti lámpa égett. Dörömbölést hallottunk kintről, meg döngő lépteket, mintha valami nagy közelegne.

Nyilván senki nem akarta megnézni, főleg miután sikolyt is hallottunk, de összeszedtem magam és kimentem. Az ajtó persze nekem kinyilt, és kisétáltam a sötétbe.

Aztán a villany felkapcsolódott, de csak pókokat láttam. Igaz, azok akkorák voltak mint a tenyerem, de legalább rendes, pókszerű pókok voltak, érthetőek és hétköznapiak. Sajnos nem úgy a fönököm, akinek most világító kék szemei voltak, és végtelen kényelmetlenül vigyorgott rám és azt kérdezte, hogy nem félek a pókoktól? Mire azt feleltem, hogy nem, miért félnék, mire ő: Akkor majd találok valamit, amitől retteghetek.

És egyből tudtam, hogy a démon átjutott a határon, ahol nem szabadott volna, de itt felébredtem.

[stegal]

Rendeltem egy 160x200-as matracot, mert alapvető a csomagjaimra az easybox, el is fogadta.Így lettem a Pláza lakója.Kíváncsi voltam azért, hogy hogy fogják betenni oda valamelyik nagyobb boxba.. Aztán egyszer hív a futár, hogy akkor a Plázába melyik boltba? Kihozattam a munkahelyre, onnan is nagyobb kocsival ért a holmi haza.. Nem mindenki tudja határon túl, hogy mi a csomagautomata..

[csajokamotoron]

Mi van akkor, ha a motor lerobban egy külföldi túrán? - Kartitschi kalandjaink

Ez a kis történet 2019-ben, még a Covid előtt íródott, de a vége jó, mert a festés felül, a gumi alul maradt, de jövőre vissza kell menni (igazából most azonnal is már indulnék vissza, de ahhoz még gyűjtögetni kell...). Közben nagyon kalandos lett az életünk, most épp egy másfél éves gyönyörű kisfiú szuszog mellettem. Azóta sem jártunk külföldön, pláne nem motorral, Nos, adott egy férj és feleség, és két 2009-es gyártású zöld Kawasaki ER-6f, amelyeket különböző időpontokban vásároltunk. Elindultunk 2019 július 14-én vasárnap itthonról feltarisznyálva. Búcsúzóul volt egy kis eső, amíg a motorok a csomagokkal már kint álltak. Szentgotthárdon aludtunk egy nagyon jó kis helyen, hogy korán reggel indulhassunk, és egyből mehessünk fel az A2-re. Igen ám, de a kajavásárlás után nem indult el Zoli motorja, valami leszívta az akksit. Mivel a bikakábel az elmúlt 22000 km alatt nem kellett, otthon hagytuk, így most sebtiben irány az autósbolt, be kellett szerezni egyet. Motor elindult, igen, de a tükörben látom ám, hogy nem ég Zoli lámpája. Így még egy körünk volt az autósboltba. Valószínű, hogy a lámpa miatt merült le az akksi, így ezt a témát hamar le is zártuk. Egy óra múlva az A2-n voltunk, és rá 3 órára pedig már az osztrák-olasz határon. Hermagor felé vettük az irányt, ahol eleredt az eső. "Pedig nem veszem fel az esőruhát" - felkiáltással gyorsan beálltunk egy benzinkút teteje alá. Hamar el is vonultak a felhők, és mi mehettünk tovább a 111-esen Lesachtal felé. https://csajokamotoron.hu/a-fuerge-zoeldseg-kawasaki-er-6f-2012-teszt/ Volt még egy olyan perverz gondolatunk indulás előtt, hogyha belefér, akkor Hermagornál a Nassfeld-hágón lemegyünk, aztán utána a Plöckenpass-on majd vissza. Arra már jártunk két éve, de a hágó teteje felhőbe volt rejtve - biztos jele annak, hogy ott esik az eső - , és a reggeli döcögés miatt sok időt is veszítettünk, ezért úgy döntöttünk, elég lesz nekünk a 111-es. Arra, hogy a Lesachtal egy kemény szakasz, emlékeztem, mert erre is jártunk már. Két éve itt ment el a hátsó fékem, amire persze csak utólag jöttem rá, így az emlékeimben mérhetetlen szenvedés jellemezte ezt a szakaszt. Úgy voltam vele, hogy na majd most ezt felülírjuk, mert most egy üzembiztos, kanyarvadász kis motor van alattam, és azóta pár ezer kilométer már mögöttem. Nos, az élet a korábbi tapasztalataimat erősítette meg. A piros lámpa láttán vakmerően az feltételeztem, hogy nem lesz szembe jövő forgalom. Nyerges autókra az út elején kitett táblák láttán végképp nem számítottam. De fakitermelés ugye ezeken a szakaszokon is van, hát jöttek is szembe szép lelkesen a szintkülönbséges hajtűkanyarokban is a nyerges vontatók. Pár személyautó is volt közöttük, csak hogy ne legyen unalmas. És közben az aszfalt egy-két helyen vizes volt. Szóval a csupa felfelé menő kanyarokban kétségbeesett imák szálltak az ég felé, az izzadságcseppek gazdagon gyülekeztek a homlokomon. Amikor már azt hittem, na innen talán könnyebb lesz, megláttunk egy "Umleitung" táblát, amely a forgalmat a nem túl széles "főútról" az erdő felé terelte. A lámpa nagyon sokáig volt piros, a szembe jövő forgalmat engedték, és több motoros csalódott arccal mutatta, hogy a ránk váró szakasz bizony eléggé vacak. Hála Istennek, azért számomra mégis kevésbé volt borzalmas, mint az imént magunk mögött hagyott szakasz, de az biztos, hogy a gyerekkori mountain bike-os élményeket élő adásban visszahozta. Szinte szó szerint MTB-t kellett csinálnom a 200 kilós Kawából... Aszfalt az nem volt, nagy szemű kavics és kanyar annál több az egy nyom széles "úton". De az imák meghallgatásra találtak, és végül visszatértünk a főűtra, hogy aztán Obertilliach lélegzetelállító látványa után megérkezzünk Kartitschba, a szállásunkra. Az tény, hogy Hermagortól az út tovább tartott, mint a kb. 300 km Szentgotthárdtól Hermagorig... A terelés kiderült, hogy egy téli vihar miatt volt szükséges, amitől nemcsak az útra dőltek a fák, hanem magát az utat is levitte a földcsuszamlás egy darabon, ezért nem volt járható az a szakasz, pedig arrafelé az útépítés, -felújítás sokkal hatékonyabb, mint nálunk - szóval, jó nagy vihar lehetett. Másnap a Jaufenpass-t vettük célba, ami Kartitschtól kb. 180 km-re van. Nem számítottunk arra, hogy az arrafelé vezető út ilyen forgalmas. A kétszer egy sáv és az erős forgalom engem finoman szólva nem sarkall előzgetésre. Igen ám, de így meg nem haladtunk, és kezdtünk nagyon elfáradni, így aztán Brixen előtt visszafordultunk. A táj, ami körülveszi ezt az utat, nagyon szép, így az legalább kárpótolt minket. Amikor reggel elindultunk Kartitschból lefelé, épp átvágták az utat, mert vízelvezető vezetéket fektettek. Nos, ez estére vissza volt temetve, másnapra már le is volt aszfaltozva (!). Délután felsétáltunk az 1300 km magasan fekvő völgyből a hegyoldalba, tettünk egy jó nagy kört Kartitsch-St. Oswald körül, felülről is megcsodálhattuk a mélyben kanyargó, a Dráva forrása felé vezető Bundesstrassét. A történetnek még nincs vége, lapozz tovább! Szerdára a Falzarego és a Giau hágók, valamint Cortina, Auronzo di Cadore (ahol tavaly már jártunk és nagyon tetszett), és ha marad időnk, a Val di Sesto volt betervezve. Ahogy már előző nap, most is Panzendorfban tankoltunk. Újabb meglepetés: a motorom nem akart elindulni. Bikára sem. A lámpája igen haloványan világított, ezért újra a lámpára gyanakodtunk. Felültem hátra Zoli mögé, és elmentünk izzót venni. A műhelyben, ahová bementünk, kimérték, azt mondták, működik, de azért vettünk egyet, és visszaérve a kúthoz kicseréltük. Így sem indult. Irány akksit venni, de mivel sem Silianban, sem Heinfelsben nem volt, kénytelenek voltunk Lienzbe elmenni, ami visszafelé 30 km. Itt Zoli végre a saját tempójában motorozhatott. Szerencsénk volt, hogy volt előkészített, töltött akksi, igaz, 64 euróért, amiért itthon kereken kettő és felet kaptunk volna. De ez semmi, akkor akadtak csak igazán fenn a szemeim, amikor megláttam, hogy a szerviz munkadíj óránként 90 euró... Viszafelé nem bírtam megállni, hogy utasként a nyeregből ne csináljak egy fotót arról a lélegzetelállító látványról, ami akkor fogadja a motorost, amikor Lienzből elindul az olasz határ felé. Az akksi jó volt, a motorom elindult. De akkor már dél elmúlt, így megettük az ebédre hozott Kornspitzeket és a Buttermilch-t, aztán egy óra körül elindultunk, mert úgy döntöttünk, a Falzarego még így is belefér. A döntésünket nem bántuk meg. Már a Dobbiaco-Cortina szakasz fantasztikus. Cortinában nem sokat időztünk, ennek legfőbb oka leginkább abban keresendő, hogy az egész városban, amerre mentünk, nem találtam egy vízszintes felületet, amin meg lehetne állni, de végül egy buszmegálló mégis jónak bizonyult. Itt kellett készíteni pár képet, hogy itthon is elhiggyük, hogy mi ilyen helyeken jártunk. Aztán motorra vissza, és már jöttek is az újabb kanyarok, ezúttal már komoly hajtűk. És én végre-végre-végre, négy év után ráéreztem ennek az ízére! Illetve igazából előző este a Kartitsch felé vezető kis hágón állt össze a fejemben, hogyan kell egy hajtűkanyart motorral biztonságosan bevenni. A technika egyik fő eleme a korábban már ezerszer begyakorolt stabil gáz - hátsó fék - finom kuplungcsúsztatás mesterhármasa, de a lényeg, hogy nem szabad lecsapni az ívet, hanem nagyon fegyelmezetten végig kell vezetni a motort a kanyar rendelkezésre álló nagyobbik ívén. Négy évembe telt, mire ezt a gyakorlatban is össze tudtam rakni. Ezek után itt a Falzarego-t már határozottan élveztem. Először a Pocol kanyarjai és mini alagútja várt ránk, aztán maga a Falzarego. Az a jó benne, hogy vannak közben "pihenő" szakaszok, ahol ki lehet gyorsítani, úgyhogy ideális "tanuló" hágó. Persze Zoli a kanyarokban is jóval gyorsabban ment, mint én, és ő a fülén kanyarodott. Majd nagy sokára, kb. ötvenéves koromra talán nekem is összejön ez így. 2100 méter fölé értünk fel. Letámasztottuk a vasakat, aztán körülnéztünk, és láttuk, hogy mellettünk magasodik a Lagazuoi lélegzetelállító csúcsa, amire libegővel fel is lehet menni. Kettőnknek 32 euró, de összenéztünk: egyszer vagyunk itt, nagy valószínűséggel jövő ilyenkorig nem jövünk erre, így bevállaltuk. A fenti kilátásról majd beszéljenek helyettem inkább a képek, ott fent lenni nem mindennapi élmény volt. Zoli hamar célba vette a hegytetőn található hó maradékát, gyúrt egy hógolyót... nehogy már ne hógolyózzon nyáron... Még sétáltunk egy kicsit, és élveztük a páratlan kilátást, de azt is észrevettük, hogy kezd felhősödni, sőt, a szomszédos csúcsok közül a Tre Cime és a Cinque Torri határozottan is el tűnt a felhőben. "Figyeld meg, visszafelé elázunk" felkiáltással visszaszálltunk a libegőbe. Ezúttal Zoli motorja nem akart elindulni, újra bikázni kellett. Visszaúton a Pocol alagútjánál megálltam fotózni, mert ezt a helyet is meg kell örökíteni (akkor még nem tudtam, hogy Zoli az akciókamerával utólagos határtalan örömömre majdnem az egész odautat felvette). Újabb bikázás, indulás. Innen kb. 4 kilométer Cortina, nos, ott már esett. Még mindig folytatódik, lapozz a következő oldalra! Ahogy kapaszkodtunk felfelé a városból kivezető úton, láttuk, hogy az imént meglátogatott Lagazuoi csúcsa egy bajkálkék felhőbe van zárva, és amikor épp azon sajnálkoztam, hogy de kár, nem tudunk megállni, hogy egy fotót készítsek erről a lenyűgöző látványról, egy hatalmas villám cikázott végig a sötét felhőn, és akkorát csapott a hegy ormába, hogy úgy megijedtem, hogy azt hittem, leesek a motorról. Olyan érzés volt, annyira hangos, mintha közvetlenül mögénk vágott volna az aszfaltba. Na ennek a fele sem tréfa, kentem neki visszafelé, amennyire csak tudtam, mert bár szinte biztos voltam benne, hogy utolér minket az eső, tudtam, hogy ezen a szakaszon nehéz lesz olyan helyet találni, ahol biztonságosan megállhatunk és felvehetjük az esőruhát. A kanyarok visszafelé erősebbnek tűntek, mint idefelé, nekem a felfelé irány mindig nehezebb, de szép fegyelmezett tempóban magabiztosan bevettem mindet. Utána aztán megint lehetett gyorsítani. Ahogy közeledtünk Dobbiaco felé, az eső lassan elmaradt, talán mégis mi voltunk a gyorsabbak. Visszafelé meg akartam állni az út mellett található tónál (Lago di Landro), ami most az út jobb oldalán volt, de inkább eltekintettem tőle, mert így felhős éggel nem volt annyira megkapó látvány, mint idefelé, amikor a kristálytiszta kék víztükör alá is besütött a nap. Majd jövőre, mert ide úgyis vissza kell jönnünk, hiszen lemaradtunk a nap feléről! Dobbiaco-ban megálltunk egy kávéra a Hotel Sonne-nél, és az ott dolgozó macedón pincérrel egy jót beszélgettünk. Ahogy vissza akartunk ülni a motorra, jól látszott a minket kergető zivatarfelhő hatalmas üllője. Még vettünk Silianban egy kis vacsira valót, aztán gyorsan irány a szállás. A zivatar egy-két óra múlva, estére érkezett meg Kartitschba. Másnap reggel Zoli motorját újfent nem tudtuk elindítani az én motorom akksijáról sem. Csak Klaus, a szállásadónk kocsijáról sikerült. Ahogy leértünk a kicsi hágón, rántott egyet a motorom. Még anno a régi, 28 éves csinált néha ilyet, ha vacak benzint tankoltam bele. Visszakapcsoltam egyet, és meg is érkeztünk Tassenbachba, a kereszteződésbe, ahol az elsőbbségadás kötelező táblánál az aznapi tervek szerint jobbra, a Großglockner Hochalpenstraße irányába szerettünk volna fordulni. Hát ekkor a két motor egymástól függetlenül, kettő percen belül leállt, és nem is tudtuk egyiket sem újraindítani. Elment mindkettőnek a töltése, se kép, se hang. Hamar leesett, hogy ez a túra motorozós részének végét jelentette. Sietve hívtuk Klaust, hogy legyen szíves, jöjjön le értünk. A motorokat az ő közbenjárásával betolhattuk az ott található építőanyag-telepre, hogy biztonságban, zárt udvarban legyenek. Aztán hívtuk Zoli munkatársát, barátját, aki dobozos autóval még aznap el is indult értünk. Másnap, péntek reggel kellett volna amúgy is elhagynunk a szállást, és a tervek szerint péntek és szombat este a Faaker See melletti kempingben aludtunk volna, ezért relatíve sok cuccunk volt, amit a sátor és a két hálózsák miatt elég komoly feladat volt még induláskor a két motorra rácuccolni. Még megnéztük volna péntek-szombat-vasárnap Villacher Alpenstraße-t, a Lienzi Dolomitokat, a Weissensee-t, a Maltatalt és a Nockalmstraße-t, hát ezek most majd mind jövőre maradnak. Az volt a szerencsénk, hogy a matricás látványutak miatt volt még tartalék pénz nálunk, ez így fedezte a rendkívüli hazautazás költségét. Jövőre visszamegyünk! És másképp is fogom szervezni a túrát. Az olasz részre lehet, hogy érdemes eleve dobozos autóval kimenni, hogy lehessen nálunk több szerszám, ne kelljen sok csomaggal motorozni, és az unalmas és fárasztó hosszú autópálya-szakaszt négy kezes verzióval minél hamarabb magunk mögött tudhassuk. Utólag derült ki, hogy a hibát a motorok generátora okozta - akksit venni így igazából nem is lett volna indokolt, és ha tudjuk, hogy ez a hiba, bizony egy métert sem mentünk volna tovább - így viszont életem motorozását élhettem meg az egyik legcsodásabb helyen, amit valaha láttam. Azóta eltelt 5 év, és teljesen mást hozott az élet, nem volt alkalmunk visszamenni. A beszámolóban említett szakaszokat viszont jó szívvel ajánljuk alpesi utakon már tapasztalt túrázóknak. Read the full article

[profisminkiskola1]

EVN Europe Ltd.: A műszempilla készítés művészetének elsajátítása Budapesten

Budapest nyüzsgő városában, ahol a divat és szépség trendek folyamatosan fejlődnek, egyre népszerűbbek a professzionális sminktanfolyam budapest ok. Ezek közül kiemelkedik az EVN Europe Ltd. által kínált műszempilla-építő tanfolyam, mint elsőrangú választás azon törekvő kozmetikusok és sminkesek számára, akik szeretnék elsajátítani ezt a bonyolult művészeti formát. Az EVN Europe Kft. átfogó képzési programjaival és szakértői útmutatásával formálja a szépségipar jövőjét Magyarországon és határon túl.

A műszempilla-építés jelentősége:- A műszempillák sokak szépségápolási rutinjainak alappilléreivé váltak, gyors és hatékony módot kínálva a megjelenés javítására a természetes szempillák térfogatának és hosszának növelésével. A műszempilla felhordásának technikájának elsajátítása precizitást, türelmet és a részletekre való odafigyelést igényel. Egy jól felvitt műszempilla szett drámaian megváltoztathatja a megjelenést, növeli az önbizalmat és maradandó benyomást kelt. Ez a készség különösen értékes a sminkesek számára, akik teljes körű szolgáltatást szeretnének nyújtani ügyfeleiknek.

Tanfolyam áttekintése:- Az EVN Europe Ltd. átfogó műszempilla-építő tanfolyamot kínál, amelynek célja, hogy a hallgatókat elsajátítsa az ezen a speciális területen való kitűnéshez szükséges készségekkel és ismeretekkel. A kurzus kiterjed a szempillák felhordásának elméleti és gyakorlati vonatkozásaira is, biztosítva, hogy a hallgatók átfogó oktatásban részesüljenek.

Elméleti Képzés:- Szempillatípusok és -anyagok: A hallgatók megismerkednek a műszempillák különféle típusaival, beleértve a csíkos szempillákat, az egyedi szempillákat és a fürtszempillákat. Megtanulják továbbá a különböző anyagokat, például a szintetikus szálakat, a selymet és a nercet, és megtanulják, hogyan válasszák ki a legjobb lehetőségeket a különböző ügyfelek igényeihez.

Szemformák és -stílusok: A különböző szemformák megértése elengedhetetlen a műszempillák hatékony felhordásához. A hallgatók megtanulják, hogyan alakítsák ki a szempilla stílusát úgy, hogy azok kiegészítsék minden ügyfél egyedi jellemzőit, biztosítva a természetes és hízelgő megjelenést.

Egészség és biztonság: A fertőzések és az allergiás reakciók megelőzése érdekében a megfelelő higiéniai és biztonsági protokollokat hangsúlyozzák. A tanulókat felkészítik a ragasztók és szerszámok biztonságos használatára, valamint a steril munkakörnyezet fenntartására.

Gyakorlati képzés:- Alkalmazási technikák: A gyakorlati gyakorlat a kurzus központi eleme. A hallgatók különféle felhordási technikákat sajátítanak el, az alapvető csíkos szempillák felhordásától a fejlettebb egyedi szempilla-hosszabbításokig.

Testreszabás: A szempilla stílusának testreszabásának képessége kulcsfontosságú készség. A hallgatók megtanulják, hogyan keverhetik össze a különböző szempillahosszakat és -sűrűségeket, hogy egyedi megjelenést hozzanak létre az ügyfelek egyéni preferenciái szerint.

Hibaelhárítás: A gyakori problémákat, például a szempillák felemelését vagy a tapadási reakciókat kezelik, felvértezve a tanulókat a problémamegoldó készségekkel, amelyek bármilyen helyzet kezeléséhez szükségesek.

Miért válassza az EVN Europe Ltd.-t? Az EVN Europe Ltd. a szépségoktatás kiválósága és innovációja iránti elkötelezettségéről híres. Íme néhány ok, amiért ez a tanfolyam kiváló választás a feltörekvő sminkesek számára,

Szakértő oktatók: A tanfolyamot tapasztalt szakemberek vezetik, akik széleskörűen ismerik a műszempilla építés legújabb trendjeit és technikáit.

Kis létszámú osztályok: A személyre szabott oktatásra összpontosítva a kurzus kis létszámú osztályokat tart fenn, hogy minden tanuló egyéni figyelmet és támogatást kapjon.

Korszerű létesítmények: A hallgatók modern létesítményekhez és kiváló minőségű anyagokhoz férhetnek hozzá, olyan professzionális tanulási környezetet biztosítva, amely tükrözi a valós körülményeket.

Következtetés:- Az EVN Europe Ltd. műszempilla építő tanfolyam felbecsülhetetlen értékű lehetőséget kínál azok számára, akik a szépségiparban szeretnének előrelépni. Az elméleti ismereteket a gyakorlati alkalmazással ötvöző tantervvel a hallgatók jól felkészültek a versenypiaci igények kielégítésére. Az EVN Europe Kft. választásával a pályakezdő budapesti sminkesek megszerezhetik azokat a készségeket és önbizalmat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kitűnjenek és lenyomják névjegyüket a szépség világában.

[bdpst24]

Szlovákiai turnéra indult a Magyar Színház Babaszínháza!

Szlovákiai turnéra indult a Magyar Színház Babaszínháza!

2023. novemberében 4 nap alatt 6 szlovákiai helyszínre látogat el a Magyar Színház babaszínházi formátuma. A Leporelló sorozat két produkciója, a Hangora és a Herfli a határon túl is nagy népszerűségnek örvend! A Hevesi Sándor téri teátrum babaszínház, más néven csecsemőszínház vagy aprók színháza keretein belül olyan 0-4 éves korosztálynak szóló színházi előadásokat kínál, amelyek teljes…

[legyjomindhalalig]

Tőzsér Árpád: Férfikor

Dinnyés József dalai

Villamos vágtat,

mintha vad futna,

megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszom a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon:

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virágembernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak,

nem hajlok se új,

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi:

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra.

Cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra,

pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rugjon

huszonkét évem:

morzsavilággal

be sose érjem.

A mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam.

Ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szegfűfehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

kis füvek mérgét

felkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánattó’ ümget,

újra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagyfegyelembe

vérmeleg kedvet,

csendszájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom, álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfimód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk,

a forgatagban

összekiáltsunk:

Világot rontó

nyers erők kelnek,

nem elég félni

már egyért egynek.

Túl az ideg és bőr-

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, különfények

szűnjenek! - Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranygyep,

zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj,

így gyújtsak dalra,

pávatorokkal

így szóljak napba,

szakadjak meg, bár

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre,

gyehennaoltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat,

férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak!

[metalindex-hu]

EDDA Művek – 50 éves jubileumi koncert a Budapest Arénában

EDDA Művek – 50 éves jubileumi koncert a Budapest Arénában - https://hardrock.hu/edda-muvek-50-eves-jubileumi-koncert-a-budapest-arenaban/ -

2024-ben 50 éve lesz annak, hogy az ország egyik legismertebb rockzenekara, az EDDA Művek megalakult. A Pataky Attila vezette legendás együttes e jeles alkalomból egy óriási bulira hív mindenkit a Papp László Budapest Sportarénába.

Az elmúlt évtizedek során több millió eladott album, generációkon átívelő megannyi sláger, megszámlálhatatlan koncert itthon és a határon túl, szakmai díjak és kitüntetések köthetők a nevükhöz. A magyar zene megkerülhetetlen szereplői lettek, akik pályafutásuk során keményen megküzdöttek ezért a státuszért. A zenekar lelkesedése és aktivitása a mai napig töretlen, masszív rajongótábor támogatja a zenei palettán elfoglalt stabil pozíciójukat. 2024. március 9-e az EDDA művek pályafutásának egyik jeles állomása lesz, amelyen a Budapest Arénában megidézik az elmúlt 50 év meghatározó pillanatait a „bakancsos” időktől napjainkig. Jegyet a nagykoncertre a Broadway honlapján lehet vásárolni, további részletek az esemény Facebook-oldalán.