#hihetetlen magazin

[onsieluenkeli]

Uh  milyen sokszor segített Gyurkó Szilvia, még  a WMN indulásakor. Akkor is ugyanez történt mint most, és emlékszem  az írásai után kezdtek el békén hagyni, leszállni rólam emberek. Hihetetlen hogy megint abban vagyok, 😐 annyira sajnálom.

Akkoriban is tisztán lehetett látni kik a manipulatív netes szemétládák, kik élik az életünket, kik akarják eldönteni az érzéseinket, kik a párkapcsolatmániások. Szóval az a „rossz” társaság akkor is létezett. Miattuk nem egy barátság ment tönkre, sőt... Ahogyan telt az idő, egyre rosszabb lett minden. ¯\_ Úgytűnik sajnos a WMN-en is páran szintén olyanok lettek.

És mint anno, most is idősebb nők használnak, játszanak, szórakoznak rajtam. Lelkiismereti furdalás, és felelősség érzet nélkül. Leoltják kit szeressek, milyen legyek. Nem értenek, másokhoz hasonlítanak, fulladozok miattuk, mindenben irányítani akarnak, stb...

A Flórának is ismerős ez.  - sejti, érti mit magyarázok.

Amúgy egy hónapja a Bihari Viki IS tökéletesen elmagyarázta szintén ezt a TOXIKUS jelenséget amikor érzéketlen, empátiára, megértésre, toleranciára, szeretetre képtelen seggfejek próbálnak hatalmat gyakorolni mások felett.  Ez igaz sok családra, politikára, és bizony a Facebookra is! Amit elmond kicsit több mint 30 perc alatt, nagyon tanulságos, nem fogjátok elfelejteni! ⤵️

Az "ébredés" kifejezést még én találtam ki anno. 🙂👍🏻 és még használják.

És ő nem csak a férfiakat említi meg, hanem bizony a nőket is! És azt is kiemeli, hogy az idősebb korosztályokra jellemzőbb a dominancia. Hiszen a karrier, vagy a családi hierarchia legfelsőbb fokához is jó pár évtizednek el kell telnie. És igen, ilyenek a Momzillák is, akikből szerte a Facebookon sokaknak szintén elegük van.

Egy-egy manipulatív, domináns, keservekben élő  idősebb embernél észre szoktátok venni, hogy mennyire "ridegen" posztolnak? Sokszor a híreken és reklámokon kívül, náluk szinte soha nincsen semmi! Csak a szívtelen tudja a tragédiák tömkelegét a Facebookon mutogatni.

Az OnTheSpot-nál viszont ott van a szeretet! Ők egy együttműködő, egészséges család, akiket bizony tisztán megkedveltek sokan! Baj hogy ilyen példákkal jövök?! Rosszak? A legtöbb ember inkább erre vágyik, nem?!?!? Ők 44!

De például a Péterfiék, akik milliárdszor lettek kééééééééérve hogy hagyjanak már békén, és mégis ZAKLATNAK! Nézzétek meg a Felhő Cafén (a magazin) is szinte minden egyes napon még mindig nekem dobják a novelláikat! Még mindig mások történeteit asszociálják rám. És még mindig nem értik, képtelenek felfogni hogy mennyire undorító az a hamis etetőke! HAZUG! És nem kértem, NEM olvasom, nem érdekel!

Már ott tartottak hogy Borbély Alexandrát és a férjét is elkezdték belekeverni a netes játékukba, miközben nekik legalább annyira fontos a magánéletük tisztelete, mint bárki másé! Az enyém, a tiéd, az övé, nem? Ráadásul nálam alig fél éve halt meg egy hozzájuk hasonló szülőpáros, b@sszák meg! Tudjátok hogy fáj? Fel tudják fogni MENNYIRE FÁJ?

És esküszöm NEM értem miért kell oltogatni, hiszen nem tudnak megvezetni, talán csak azt az ostoba Mérő Verát! És hiába írom azzal a nővel kapcsolatban is, hogy őszintén, és tisztán semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, közöm hozzá, nem is ismerem, abszolút nem érdekel, NEM TETSZIK, NEM AZ ESETEM, NEM A VILÁGOM! nincsen közöttünk semmi, de ők továbbra is kavarják a HAZUGSÁGAIKAT!

És szándékosan összekevernek másokkal! = Továbbra is játszmáznak, ŐK, és azt a retardált játékot szintén nem kérte SENKI! Ráadásként számtalanszor tesztelnek, provokálnak, hiszen tudják hogy kiakadok, azután élvezkednek azon, hogy mennyire kiborultam.

Miattuk, a hazugságaik miatt pedig később mindig én szívom meg!

M.V.-nak tévképzete van! Sokszor annyira meg van vezetve, hogy észre sem veszi hogy régóta kerülöm! Mennyire beteg, mennyire hülyére vehető az, aki 1 hétig nem tudja megjegyezni azt amit írok? Nulla stabilitás nincsen nála! Neki rengeteget kellene fejlődnie, és megtanulnia kiállnia a saját szabad döntései mellett! És megértenie másokat!

A Péterfiék vannak rábetegedve A MAGÁNéletére, és nem tudnak leakadni róla! Ők kavarják a sz@rt újra, és újra!

Találjon más valakit! Legyen gyereke a Mérő Verának 40+ évesen, legyen Carpe Diem az élete! Lesz@rom, ahogy a net 99%-a lesz@rja azt a nőt! Én nem hazudok, nem játszok, nem szórakozok, nekem nincsen a szívemben, nem hülyítem, nem verem át, mert nem érdekel!

A Flóra erre is jól emlékszik, tudja hogy az is megtörtént, hogy a netre ráfüggött emberek egy idő után már a fejünk felett szórakoztak rajtunk, és észre sem vették mi történik velünk, miket magyarázok. Mi pedig tényleg a széléről kezdtük el látni mennyire nem normálisak, és sokan mennyire függőik lettek a digitális világnak.

Ahogy most is, akkoriban is szinte senki nem mert visszaszólni a manipulátoroknak. Mert a nők szégyellték hogy mennyire könnyedén hülyére lettek véve. És tartottak a digitális detoxtól, mert állandóan attól paráztak, hogy a hátuk mögött történik valami rossz. 1 laza hétre nem tudtak lemenni a netről! Mert ennyire sem hagyták békén ők egymást!

Nincsen bizalom a nők között, mert ha lenne, le tudnák tenni a netet!

Nem véletlenül a mentálisan edzett, karakán, erős nők vettek körbe idővel, és kezdtek jól kiismerni. Mert őket nem tudták megszop@tni az idős nyannyák.

True

Másik példa

Ott van a Mosolyka, néha érdemes a kommenteket olvasgatni nála, mert nincsen olyan bejegyzése ahol legalább egy idősebb nő, vagy egy idősebb férfi ne találná be! Minden bajuk van! Bántják a szabad döntéseit, kritizálják az életét, a párkapcsolatát!

Én is hasonlót élek meg, csak sunnyogva.

Normálisan, egészségesen, másokat békén hagyva, megértve, játszmázások nélkül kellene netezni!

Most, hogy ezt végig olvastad, akkor KÉRLEK fussál neki megint, azért hogy legyen mit átgondolnod, és megjegyezned felnőtt és felelős emberként! Hiszen gondolom nem akartok ti sem egy napon olyan hulladék és manipulatív idősekké válni!

Olvasd el megint, és gondolkozz!

Olvasd el, ha nem vagy sz@rdarab!

.

[csajokamotoron]

Ducati Hypermotard 698 Mono RVE az EICMA 2023 "Moto più bella" (legszebb motor) díjazottja

A Hypermotard 698 Mono RVE nyerte el a "Legszebb motorkerékpár" címet az EICMA 2023 kiállításon. Az ítéletet a Nemzetközi Kerékpár-, Motorkerékpár- és Kiegészítő Kiállítás közönsége hozta meg, akik a négy nap alatt zsúfolásig megtöltötték a Milánó-Rho Kiállítási Központ pavilonjait, és közvetlenül a kiállításon vagy online szavaztak. A Motociclismo olasz magazin által az EICMA-val együttműködve 2005 óta szervezett "Szavazz és nyerd meg a kiállítás legszebb motorját" versenyen idén a Ducati tizenkettedik győzelmét aratta. A Hypermotard 698 Mono RVE a szavazatok több mint 35%-ával az első helyet szerezte meg a mintegy 25 500 rajongó - köztük a kiállítás látogatói és a Motociclismo weboldal felhasználói - által leadott szavazatok közül. A Hypermotard 698 RVE győzelmének bejelentésére november 12-én, vasárnap, a kiállítás utolsó napján került sor, amelyet a Motociclismo standjánál tartott hivatalos díjátadó ünnepség követett. A Borgo Panigale cég számára a rangos díjat Andrea Ferraresi, a Centro Stile Ducati igazgatója vette át. Különleges vasárnap volt ez a Ducati számára, amely nemcsak tizenkettedik alkalommal nyerte meg a bajnoki címet tizennyolc kiadás alatt, hanem szó szerint diadalmaskodott is Sepangban, mivel Enea Bastianini, Alex Marquez és Pecco Bagnaia révén a dobogó legfelső fokára állhatott. A Maláj Nagydíj eredményével a Ducati két abszolút rekordot is beállít a MotoGP-ben: a 15 győzelem számát a szezonban, és azt, hogy nem kevesebb, mint öt különböző pilóta (Bagnaia, Bezzecchi, Martin, Zarco és Bastianini) szerezte meg ezeket. "A kiállítás legszebb motorkerékpárja" díj átadása volt az utolsó felvonása annak az intenzív hétnek, amely több százezer látogatót vonzott az EICMA 2023-as kiadására, megerősítve a milánói rendezvény folyamatos növekedését. A Hypermotard 698 Mono RVE által elért előkelő eredmény megerősíti azt a hihetetlen érdeklődést, amelyet a Superquadro Mono motorral együtt a standon kiállított Ducati fun-bike keltett. A közönség már a kezdetektől fogva özönlött a Ducati standjához, ahol a Borgo Panigale cég a 2024-es világpremier során bemutatott újdonságokat állította ki, amely az EICMA 2023-on a hetedik epizódját élte meg a Panigale V4 SP2 30th Anniversary 916-os modellel, amelynek 500 példánya már mind elkelt három nap alatt. A bemutató esemény alkalmat adott arra is, hogy bejelentse a 2024-es Ducati Világhét időpontjait , amelyet a július 26-28-i hétvégén rendeznek meg, mint mindig, a Misano World Circuit "Marco Simoncelli" pályán. A rajongók megcsodálhatták a teljes Multistrada családot, amely idén az új V4 S Grand Tour és a V4 RS modellel gazdagodott. A DesertX Rally is nagy sikert aratott a látogatók körében, a DesertX mellett kiállított "RR22" festésű DesertX mellett. https://csajokamotoron.hu/panigale-v4-sp2-30-anniversario-916-a-ducati-a-szupersport-ikonjat-unnepli-az-eicma-n/ Nem maradhatott ki a három Ducati Scrambler modell, az Icon, a Full Throttle és a Nightshift sem, amelyek a Van Orton Design művészpáros részvételével megrendezett off-show esemény főszereplői voltak, valamint az új e-MTB Powerstage RR sem. Az összes motor megtekinthető a Ducati.com weboldalon, ahol már online van az új konfigurátor , amellyel a rajongók a Ducati Performance kiegészítőkkel feldobva, illetve az új 2024-es modellek esetében különböző beállításokkal is megjeleníthetik álmaik motorját. A kiállításon természetesen megtekinthető volt a Panigale V4 R is, amely Alvaro Bautistával együtt Superbike világbajnoknak bizonyult Jerezben, valamint a DesmosediciGP, amellyel Pecco Bagnaia a három utolsó MotoGP futam közül az elsőn indult. Mindkét motorkerékpár a MotoGP és a WorldSBK hivatalos versenyzői által használt sárga fényezésben jelent meg az Olasz Nagydíjon, és a Superbike esetében a jerezi döntőn is. Mellettük volt a V21L elektromos prototípus is, amely a Ducati sporttörténelme által inspirált különleges festésbe öltözött, amellyel a müncheni IAA MOBILITY kiállításon nyűgözte le a közönséget. Pénteken a világbajnok Panigale V2 Supersport is színpadra lépett Nicolò Bulegával. A Ducati motorkerékpárok, valamint a sok vendég és barát, akik részt vettek a kiállításon, felélénkítették az EICMA MotoLive standját és szabadtéri területét. A Ducati most a 2024-es Ducati Világhéten várja a rajongókat. Az időpont a július 26-28. közötti hétvégén lesz, mint mindig, a Misano World Circuit "Marco Simoncelli" versenypályán. Read the full article

[metalindex-hu]

Lénárd László-emlékest – Barba Negra, 2022. szeptember 22. (beszámoló)

Lénárd László-emlékest – Barba Negra, 2022. szeptember 22. (beszámoló) - https://metalindex.hu/2022/09/24/lenard-laszlo-emlekest-barba-negra-2022-szeptember-22-beszamolo/ -

„Testemen a jel, mely belém égett, nincs helyem, én nem nyughatok. Hogy más legyek, tudod, azt nem tehetem, más zenét én nem játszhatok.”

Így lett vége, a sokadik katarzissal. De mi történt előtte? Igyekszem elmesélni.

Ha máshonnan nem, a hírekből mindenki tudja: 2022. augusztus 2-án, rövid, súlyos betegséget követően, életének 58. évében elhunyt a hazai heavy metal színtér meghatározó alakja, egyik legnagyobb hatású személyisége, Lénárd László, a Metallica Hungarica/Metal Hammer/Hammerworld magazin társalapító főszerkesztője. Barátai és kollégái, az újság és a H-Music munkatársai többek között egy nagyszabású koncerttel kívántak tisztelegni Laci emléke előtt, amiben a rendezvénynek helyt adó Barba Negrában és a fellépő zenekarokban is partnerre találtak.

Mindezt hihetetlen gyorsasággal sikerült tető alá hozniuk, amiért a legnagyobb köszönet mindenekelőtt a bulin részt vevő bandákat illeti, akik egy öt-tízperces jelenésért, plusz a fináléért utaztak – hétköznap – akár több száz kilométereket. A koncepció ugyanis az volt, hogy – a szereplők számossága és a rendelkezésre álló idő szűkös volta miatt – mindenki egy, maximum két dalt játszik, a saját nóta mellett esetleg közös produkciót ad elő másokkal. Azonban nem csak ez volt „visszautasíthatatlan ajánlat” a szervezők és a zenekarok részéről: több csapat esetében is egyfajta reunionnak lehettünk fül- és szemtanúi, már csak ezért is egyszeri és megismételhetetlen volt ez az este, kivételes élményben lehetett része annak, aki igent mondott rá.

A rendezvény ingyenes volt, a részvételt elméletileg előzetes regisztrációhoz kötötték, de ez csupán azért volt fontos, hogy biztos helyünk legyen, állítólag e nélkül sem volt akadálya a bejutásnak. A koncertre szabadtéren került sor, a csarnokban, a színpad előtt pedig emlékhelyet alakítottak ki: aki akart, egy mécses meggyújtásával itt emlékezhetett az elhunytra, róhatta le kegyeletét.

A program 18:20-kor kezdődött, és körülbelül négy órával később ért véget. Kezdetben viszonylag kevesen voltunk, ám az este előrehaladtával gyakorlatilag megtelt a nézőtér. Érdekes volt megfigyelni a közönséget, amely életkor és ízlés tekintetében is igen sokszínűnek bizonyult. Nem véletlenül, hiszen a zenei svédasztal kínálata is ugyanilyen változatos volt: a Mudfield és a Mobilmánia rajongói között akár generációnyi különbség is lehet, irányzatok tekintetében pedig a punk rocktól a death metalig, a hardcore-tól a progresszív power metalig, a grunge-tól a doom-ig, az old school heavy-től a black és a groove metalig ívelt a paletta. Így aztán a konkrét fellépő függvényében mindig más rajongói csoportok váltak hangosabbakká, mozdultak a színpad felé.

A szervezők, azt gondolom, jól megoldották az egymás után következő zenekarok közötti váltás problematikáját. Két dobfelszerelés állt egymás mellett, ha kellett, időnként betoltak egy szinti-állványt, a gitárosok pedig csak jöttek, rákapcsolódtak az erősítőre, és már szólt is a zene – vagy nem, de nem emlékszem öt percnél hosszabb szünetre két produkció között. És lehet, hogy a muzsikusok nem mindig hallották jól magukat, alapvetően rendben volt a hangzás, végig élvezhető volt a műsor.

Már az est folyamán is úgy éreztem (és utólag is ez maradt meg bennem), mintha egy vége-nincs, többnapos fesztiválon vettem volna részt, ahol az egyes előadóktól teljes programot hallottam. Talán mert alapvetően ehhez szoktam hozzá, nem pedig ahhoz, hogy egy vagy két dal után levonuljanak a színpadról. ��s hát nem ugyanez történik a normál szettek esetében is, hogy útközben hazafelé vagy már otthon is csupán egy, legfeljebb két dal jön elő bennünk újra és újra?

Na, de nézzük, milyen fejedelmi menüvel kényeztettek bennünket vendéglátóink, és milyen különleges produkciókra került sor? Elsőként Lénárd Laci harcostársa, Cselőtei Laci lépett a mikrofonhoz, konferálta fel az estet, természetesen az elhunyt barátról is megemlékezve. A zenei programot a Stress nyitotta a Neonlovagokkal, a Remorse a Várom az esőt-tel állt színpadra, a Classica A megszállott-tat adta elő, a Sing Singtől pedig az Életfogytig Rock ’n Roll hangzott el. Az A.M.D. volt az első csapat, amelyik egynél több dalt játszott: sokaknak talán fel sem tűnt, hogy a rendelkezésükre álló öt-hat percben minimum két, de az is lehet, hogy három nótát is egymásba fűztek.

A.M.D.

A Mudfield egy saját számmal, a Békességben-nel nyitott, majd – Jánosi „Cicó” Szabolcs gitáros és Nagy Levente bőgős vendégszereplésével egy Nomad-klasszikust, A remény hídjait is „színpadra állított”. Az Omen előbb a Pokoli éveket idézte meg, majd Stula az együttes két korábbi frontemberét, Kalapács Józsefet és Koroknai Árpádot, Korit is a színpadra invitálta, hogy együtt adják elő a csapat egyik klasszikus nótáját, A családot.

A Mudfield Cicóval és Nagy Leventével

Kalapács, Stula, Kori és A család

A Köteles Leander énekes-basszusgitáros nevéhez köthető formációk közül elsőként a Leander Kills-et láthattuk-hallhattuk, soraiban a mostanában a brit Alestormban vitézkedő Bodor Máté gitárossal. Junkies–Mobilmánia–Magma Rise/Mood tribute volt a további sorrend, és bár a hétköznapokban nem különálló számokat, hanem egész albumokat hallgatok, ez alkalommal kifejezetten tetszett a váltófürdő, a különböző irányzatok, megszólalások és hangulatok gyors egymásutánja. Szekeres Andrisék az Ennyi kell-lel érkeztek; a három veterán, egykori P. Mobil muzsikus, Zeffer András billentyűs, Kékesi „Bajnok” László basszusgitáros és Donászy Tibor dobos mellett három ifjú titán, Gamsz Árpád, Nusser Ernő és Szíjártó Zsolt döngette az Ez a mánia című örökbecsűt (amit megelőzően Az ördög itt belebukott hangzott még el tőlük).

Az est folyamán – ízléstől függően – nyilván mindenkinek megvoltak a maga csúcspontjai, libabőrös pillanatai. Én első ízben a Classicával fakadtam dalra, de a 220 volt úgy igazán a két illusztris vendéget, Füleki Sándor gitárost és Megyesi Balázs basszusgitárost felvonultató Magma Rise műsorát hallva csapott belém először. A hazai doom legenda, a Mood négyötöde muzsikált a színpadon, és döngette előbb ’99-es slágerét, a Glow Burn Scream-et, majd pedig a chicagói Trouble klasszikusát, a ’Scuse Me-t. Hallga csak!

A Mood-ot a szerencsések utoljára bő három és fél évvel ezelőtt láthatták élőben, és nem valószínű, hogy erre a közeljövőben ismét sor kerülne. És ezzel tulajdonképpen be is indult a reunionok sora, de előtte még egy „csendes-ülős” produkcióra került sor: a fenti alkalmi doom társulásból a Magma Rise-dobos Bánfalvi Sándor és a basszusgitáros Megyesi Balázs csatlakozott a színpad előterében Lőrincz Károlyhoz, az Asphalt Horsemen énekeséhez (amely csapatnak Balázs is tagja), és adták elő akusztikusan, a közönség imbolygó mécsfényeitől kísérve a Black Sabbath Changes-ét.

A Leander Rising zenekar utoljára hét évvel ezelőtt lépett fel a klasszikus Köteles Leander, Vörös Attila, Takács „Jozzy” József, Budai Béla felállásban. Sokak örömére most ez is megtörtént. A csúcstartók azonban ezen a téren és ezen az estén nem ők voltak, hanem… de előttük még a Lord megindító mélységű és szépségű Vándora csendült fel az egyre hűvösebbé váló fővárosi éjszakában. Majd jött a szolnoki Lady Macbeth, akik kereken tíz év szünet után álltak össze, ráadásul egyből kibővített felállásban, a csapat több korszakának legjobbjait csatasorba állítva. Balogh László “Cica” és Matos Zoltán énekesek, Lakai Zoltán, Láris László “Csiga” és Cserfalvi „Töfi” Zoltán gitárosok, az erre az alkalomra piros skót sapkát öltő Szép Tivadar bőgős és a dobos, Nagy István “Gomba” a nagy sláger Skócia lánya helyett az ugyanilyen nagy sláger, ám az alkalomhoz jobban illő, lírai Örökre eltűnök-kel fakasztotta dalra a nagyérdeműt, illetve a takarásból a dal végén a színpadra betóduló alkalmi zenészkórust.

Pohl Mihály (Lord) és a Vándor

Lady Macbeth: Láris László “Csiga”, Matos Zoltán és Szép Tivadar

Az Örökre eltűnök alkalmi férfikórusa és Töfi

A Sear Bliss-ben mindenekelőtt a harsonás Pál Zoltán vonzotta a tekinteteket, majd jött Nagy Feró és a Beatrice, akik hál’istennek nem valamelyik popslágerükkel dáridóztak, hanem a ’70-es évek vége lázadóinak egyik himnuszával, a Nagyvárosi farkassal lakatták jól a színpad előtt tömörülő falkát.

Nagyjából a Magma Rise és a Leander Rising fellépése alatt kezdett derengeni, hogy egyeseknek több jelenésük is lesz az este folyamán. Ott ugye Füleki Sanyi és Leander tűnt fel másodszor is a deszkákon, később Barbaró Attila volt még feltűnően, többször is visszatérő szereplő, de ez a közös produkciók kapcsán természetesen több énekesről, valamint Hangyássy „Hangya” Laciról és Nagyfi Laciról is elmondható volt.

Az első moshpit, nem fogjátok kitalálni, melyik nóta alatt alakult ki (közvetlenül mögöttem): Zorallék – Kori énekével – a Piramis Ha volna két életem című líraiját bolondították meg az Iron Maiden Fear of the Dark-jával, és hát ugye amikor felgyorsul a zene… Aztán újabb vendégsereg érkezett: az alapcsapat Kalapáccsal, Stulával, Pohl Misivel és a Sing Sing-es Sipos Tomival kiegészülve „csalt újabb könnycseppeket a szemünkbe” Az emlékezés dalával.

Kori és Hangya (Zorall)

Az emlékezés dala

Majd jött az újabb katarzis (és egy másik brigád a moshpitbe): négy év szünet után állt ismét színpadra – a klasszikus Kowalsky, Csányi Szabolcs és Csányi Zoltán, valamint Andrics László felállásban – a Black-Out, akikhez a második nótánál egy korábbi ex-tag, Temesi Bertalan is csatlakozott. Két dalt játszottak, nyilván nem nehéz kitalálni, melyek voltak azok (Fekete-kék, Spirál). Ami jó hír, hogy a csapat a közeljövőben is aktív marad, legalábbis egy komolyabb szülinapi koncert is tervbe van véve.

Szövegíró és előadó (A jel)

Az est fináléja a Kalapács zenekar programjára épült rá, akik előbb a Mindhalálig Rock and Roll-lal alapozták meg a már egyébként sem hűvös hangulatot, majd a frontember maga mellé invitálta a Pokolgép Totális metál albumának egyik szövegíróját, Nagy Ferót, illetve a zenésztársak közül mindenkit, aki a közelben tartózkodott, és aki erre hajlandó volt, majd felhangzottak a cikk elején is idézett sorok, és jött A jel című nóta, ami ha a maga korában talán még nem is volt az, ma már egészen biztosan egy nemzedék himnusza. Azoké, akik akkor, 1985 táján acélosodtak meg, akiknek egyik első metalos élményük itthon éppen a Pokolgép (és az Ossian) bemutatkozó nagylemeze és koncertjei voltak. És akiknek tudását és hitét az egy évvel később induló első hazai metal fanzine, a Metallica Hungarica alapozta és erősítette meg. Úgyhogy nem véletlenül zengett a dal, utána pedig a „Lénárd Laci! Lénárd Laci!” kórus sok száz torokból a Barba Negra színpadán és nézőterén.

Felemelő este volt, még most, egy nappal utána is a hatása alatt vagyok. Nem tudom, itthon, metalzenei berkekben mikor volt utoljára ilyen nagyszabású esemény, egyáltalán volt-e valaha. Azt gondolom, történelmi pillanatoknak lehettünk részesei, így raktározzák el magukban a bulit azok, akik ott voltak. Még egyszer köszönet érte a szervezőknek és a fellépő zenekaroknak!

Ui: Nem, nem mentél el rosszkor sörért vagy WC-re, a Moby Dick tényleg nem lépett fel ezen az estén.

[zeroz2ro]

“Tegnap óta országszerte kapható a HIHETETLEN MAGAZIN legújabb, SZEPTEMBERI lapszáma! Továbbra sem megyünk el csukott szemmel az aktualitások mellett, így ismét írtunk a koronavírus-járvány olyan vetületeiről, amiket a fővonalas média nagyon is tudatosan nem vállal fel, sőt, igyekszik agyonhallgatni. Egy remek cikkben kielemezzük a valóságfelfogás egyre torzabb mivoltát, a normalitás megtagadásának mechanizmusát és azt, hogyan lehetséges, hogy egyre többen egyfajta sajátos, abnormális eszmeiség által vezérelve élik koránt sem normálisnak mondható életüket. A normalitás tényleg ennyire megkérdőjelezhető lenne? Vagy valami egészen másról van szó?… Lapunkban hangsúlyos szerepet kapott a magyarság őstörténete, a többség számára szinte teljesen ismeretlen őshitünk bemutatása, illetve nagyobb terjedelemben, részletesen írunk arról, hogyan hipnotizálják bizonyos befolyásosabb körök az egész társadalmat és miféle, belénk programozott illúziókkal élünk. A HIHETETLEN MAGAZIN legújabb, SZEPTEMBERI lapszámában az aktualitások mellett bőséggel találnak hagyományosabb témákat, mint a földönkívüliek, ősi civilizációk, kísérteties rejtélyek, meghökkentő, meglepő furcsaságok, parajelenségek és még sok egyéb mást, amiről ebben a formában egyetlen más lapban sem olvashat!“

[labjegyzet]

Anna Todd-dal beszélgettünk

Szeptember 3-án mutatják be a legújabb Miután-filmet, Miután összecsaptunk címmel. A sorozat könyvben hatalmas siker volt hazánkban is, a belőle készült filmváltozatot szintén nagyon szerették a rajongók. Készítettünk egy interjút a szerzővel, Anna Todd-dal, aki örömmel válaszolt az új filmmel kapcsolatos kérdéseinkre, mesélt az előző forgatásról, a karanténidőszakról és szeretett olvasóival való kapcsolatáról is.

Legutóbb öt éve beszélgettünk, akkor a Miután-sorozat már az egész világon, köztük Magyarországon is, hihetetlenül sikeres volt. Azóta az első könyvből film is készült és már producerként dolgozol a következőkön. Elképzelted a történetedet valaha a vásznon?

Egyáltalán nem! Nem sejtettem, mit tartogat számomra a jövő. Mindig is rengeteget olvastam, de erről nem is álmodhattam volna! Azt végképp nem tudtam elképzelni, hogy a teljes sorozat producere leszek. Minden percét imádom, és rengeteget tanulok közben.

Mennyire vettél részt az első, illetve a második film készítésében?

A második filmnél jobban bevontak, mint az elsőnél. Az elsőnél úgy hittem, még többet is beleszóltam, mint kellene, de utóbb rájöttem, hogy valójában kevés szerepem volt benne. A másodiknál már tudatosabban bevonódtam, és a teljes folyamatban részt vettem. Minden reggel már korán a helyszínen voltam, elmondtam a véleményemet a szereplők külsejéről, a helyszínről vagy a napi menetrendről/beosztásról. Biztosra akartam menni, hogy minden, amit az első filmből tanultam, és amit a rajongói visszajelzésekből kaptam, bekerüljön a második filmbe. 

Milyen érzés volt látni a szereplőidet életre kelni?

Különös. Furcsa. Izgalmas. Soha nem gondoltam volna, hogy látom őket megelevenedni. Annyira jó stábunk volt, megtiszteltetés volt olyan legendákkal dolgozni, mint Selma Blair vagy olyan tehetséges fiatalokkal, mint Josephin és Hero. (Josephin Langford és Hero Fiennes – a szerk.)

Szerinted mitől jó egy adaptáció?

Korábban úgy gondoltam, hogy ragaszkodni kell az eredeti könyvhöz, de ha őszinték akarunk lenni, ez nehezen kivitelezhető. Meg kell találni az egyensúlyt a könyv lényegi mondandója és aközött, amiért az olvasók szeretik, és közben igyekezni egy jó filmet (is) készíteni. Láttam már olyan feldolgozásokat, ahol jobb lett volna, ha változtatnak a könyvön, hogy jobb film készülhessen. Tisztelem az olvasóimat és a könyveket, amiket szeretnek, de mérlegelni kell.

Szoros kapcsolatban állsz az olvasóiddal. Hogy tetszett nekik az első film? Ahogy említetted is, néha nehéz megtalálni az egyensúlyt a film és a könyv között. Az igazi rajongók pedig kritikusabbak.

Tényleg imádom az olvasóimat és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó kapcsolatom van velük. Nem zavarnak a kritikus visszajelzéseik, mert miattuk kezdtük megalkotni a filmeket. Szerintem a visszajelzéseik fontos részét képezik a filmnek. Néha nehéz, mert van, hogy mérgesek lesznek, és nem magyarázhatom el nekik a döntések hátterét; az okokat, amiért nem válaszolhatok nekik vagy, hogy mibe került egy olyan dolgot megvalósítani, amihez ragaszkodtak. Filmet készíteni egy nagyon összetett és sok lépcsős folyamat még egy olyan egyszerűnek tűnő dolog esetében is, hogy valamit tweetelünk-e vagy sem, és mikor. Más írókhoz képest jobban belefolyok a munkálatokba, és néha nehezen értik meg a rajongók, hogy egy egész csapat döntéshozó van mellettem.

Van kedvenc emléked a Miután forgatásáról?

Nehéz egy kedvencet választani. Nagyon jó élményeim vannak a forgatásról és a forgatáson kívül töltött időről is. Szerencsés vagyok, hogy olyan stábbal dolgozhattam, akikkel jól ki lehet jönni. A távoli helyszíneken történő forgatások során sokat vagyunk együtt és szinte családtagokká válunk. Candace King A Vámpírnaplók forgatásakor Atlantában lakott, örültem, hogy ott volt és az idegenvezetőnk volt. Nemcsak a legkedvesebb ember, hanem tervezésben és szervezésben is a legjobb. Úgy mutatta meg nekünk Atlantát, mint senki más.

Mit árulhatsz el a második filmről?

Azt, hogy izgatott vagyok a megjelenés miatt. Büszke vagyok arra, amit létrehoztunk, és készen állok, hogy az egész világ lássa.

Melyik a kedvenc filmed? Melyiket nézted meg ezerszer?

Hm, a kedvenc „újranézős” filmem A szerelem hálójában. Tom Hanks és Meg Ryan között hihetetlenül működik a kémia és egy fantasztikus film. A második talán a Holtodiglan, látszik, mindenevő vagyok.

Hogyan telt a karantén időszaka? A művészeknek lehetőséget adhat egy új projektekre koncentrálni. Volt időd írni? Most min dolgozol?

Igazából nagyon szerencsés voltam a karanténnal, önzőnek tűnhetek, mert jól jött. Sok időt tudtam együtt tölteni a fiammal és a férjemmel otthon, és ez nagyon jó volt. Sokat írtam és más új projekteken is dolgoztam, így nagyon elfoglalt és hatékony voltam.

Hiányzik az utazás? Hová mennél először a COVID-19 korlátozások után?

Nagyon hiányzik az utazás. Olyan helyekre mennék, ahol még nem jártam, például Thaiföld, India és Dél-Korea.

Mi az előnye és mi a hátránya annak, hogy író vagy? Hogyan kezeled a rossz kritikát és a gyűlölködőket a közösségi médiában?

(Nevet) Nem panaszkodhatom… Őszintén annyira hihetetlen szerencsés életem van, hogy ez erőt ad ahhoz, hogy ki tudjam zárni a bántó szavakat és a trollkodást. Régen nagyon foglalkoztatott, főleg, ha a saját rajongóimról volt szó, de most már könnyebb figyelmen kívül hagynom. Inkább legyenek mérgesek, mint érdektelenek. Azoknak az embereknek, akik nem a rajongóim vagy támogatóim, nem igazán érdekel a véleménye, vagyis egyáltalán nem érdekel.

Mik a terveid a nyárra? Remélhetőleg a második film miatt elég elfoglalt leszel…

Igen, nagyon elfoglalt vagyok a film és más teendőim miatt. Nemrég voltunk a családdal kempingezni, és nagyon kellemes volt a természetben, mindentől elzárva lenni, távol a hírektől, az internettől. Hihetetlen volt és már tervezem a következő utat.

Az interjú megjelent a Carrie magazin oldalán.

Az írónő könyvei elérhetők a gabo.hu oldalon, de nemsokára előrendelhetővé válik a Miután összecsaptunk filmes borítójú kiadása.

[mikropenisz]

Az új hihetetlen magazin

Számomra a Dívány.hu. Nem is azért, mert ez egyáltalán létezik, vagy mert meg merték lépni a reklámblokkoló-blokkot, vagy mert eszméletlen szemetet állítanak elő. Azért, B+, mert képesek lehozni egy Ungváry-cikket a szokásos Horthy-magyarázatról. Mire kell most már felkészülni? Németh Szilárd a Bucimagazinban, a Pacaldallal? Kásler feltámasztja a "Szex, szerelem, gyengédség" rovatot a Bravoban? Karácsony a katolikus.hu-n érvel a biciklisávok felszentelése mellett?

Ugyanitt Ungváry tényleg bárhová ír, csak hogy megszólalhasson?

[angelofghetto]

a kör négyszögesítése

Szeretek utánanézni a dolgoknak.

Felizgatott ez a laposföld-kamu, mert nekem nem elég simán lehülyézni valakit, akinek agyfingása van, próbálok érveket gyűjteni a meggyőzésére.. már ha nem dogmafanatikus, hanem gondolkodó ember az illető.

A HIHETETLEN magazin egyik adása is foglalkozott a témával. (Szeretem ezt a műsort, mert a legnagyobb őrültségeknek is igyekeznek utánagondolni, mi lehet benne igazság, és mi kamu, vagy hogyan illeszthető a jelenleg ismert világképünkbe bármi, ami eltér a fővonaltól.) Egy bizonyítási lehetőséget úgy az adás közepe-kétharmada táján bejátszott videó adott, amely a laposföld felülnézetét ábrázolja. De sorjában!

Ez a szokásos,közismert, európai szemléletű elrendezés:

Oké, ez ismerős, de itt jön a kör négyszögesítésének problémája, és az ezzel járó erős torzítás. Erről egy videót találtam, ami arról szól, hogyan gyűri maga alá a praktikum a hitelességet (és ha jól tévedek, az ifjú generációk ezekből a térképekből szerzik az alapismereteiket).

...

A suliban én még nem ilyen térképből tanultam, hanem ilyenekből:

Jó, igen, a harmadik vicc, de ilyen narancs-cikk jellegű térképeket már a neten sem könnyű találni.

Mindez szemléltet egy problémát, amivel a nagyon régi térképészeknek kevésbé kellett foglalkozni a “nagy földrajzi felfedezések” , és Kolombusz India-keresése előtt.. vagyis azt, hogyan lehet egy térbeli dolgot síkba teríteni. Erről egy szakdolgozatra bukkantam.

A laposhívők ezt egyszerűen elintézik: nem szaroznak északi és déli féltekékkel (és olyan apróságokkal, hogy az égboltot az északi sarkcsillag vagy a dél keresztje uralja), mindent feltesznek egy lapra, szó szerint. Valamennyire kivehető Afrika, egy groteszk Amerika, egy erősen torzult Eurázsia, és Ausztrália már ide sem fért, de más képeken egy elnyúlt pacninak látszik. Az Antarktisz létezését eleve tagadják, ahelyett van a nagy jégfal, ami körbezár.

Namost itt kezd izgalmassá válni a dolog. Ugyanis megszoktuk az Európa-szemléletű világtérképeket. Viszont Ázsiából nézvést a japánok, kínaiak, indiaiak, és mások nem így látnak. Nekik Európa sokáig csak egy távol-nyugati ismeretlen vidék volt, ahonnan néha jöttek utazók, de nekik is volt/van saját térképészetük. Íme egy ázsiai szemléletű világtérkép, amihez - gyanítom - elég hamarosan hozzá kell majd szoknunk (de ez most off):

Megkérdezném: ha a Föld lapos, akkor mi tart olyan sokáig, miért olyan nehéz egy rendes, méretarányos, kör alakú térképet elkészíteni? És mi a helyzet az időzónákkal meg a naptárvonallal, de még bele sem gondoltam rendesen.

Amíg három falu határa volt a világ, az emberek messziről jött embertől bármit elfogadtak, de manapság...

Most ide a végére kéne valami baromi nagy tanulság, de ezt rátok bízom :)

[a-boldogsag-osvenyen]

Május elsején jártam úgy, hogy a pénzautomata valamiért több pénzt adott, mint amennyit valójában fel szerettem volna venni(durván 6000 Ft-tal), ugyanakkor a kártyámat csak a kért összeggel terhelték le. Természetesen bejelentettem a hibát, és a pénzt is megtarthattam. Mondom szuper, ennyi töblettel mehetünk ki kedvesemmel a Városligetbe. Én persze nem hiszek a véletlenekben, egyfajta ajándékként tekintettem a pénzre.

Azonban az utóbbi két napban úgy alakult, hogy lehetőségem volt két szegényebb sorsú embernek is segíteni. Tegnap a vonaton az utolsó párszáz forintnyi aprómból vásároltam kabalát 500 Ft értékben(egy nagyon aranyos, gipszből készült baglyocskát). Az úriember csak mutogatni tudott, de nagyon hálás volt. Ma pedig nem sokkal azelőtt, hogy a villamosról leszálltam volna, felszállt a villamosra egy hajléktalan, aki újságokat árult. Nem volt igénytelen és nem valami szakadt göncben járkált, szóval tisztában voltam azzal, hogy biztosan nem azért kell neki a pénz, hogy a boltban ötszáz forintért koccintóst vásároljon. Odaballagott néhány emberhez, közülük talán csak egy valaki adott egy kevés aprót. Természetesen engem is megtalált. - Jónapot kívánok, hajléktalan vagyok és magazinokat árulok. - Üdvözletem. Mennyibe kerül egy magazin? - Annyiba, amennyivel szeretne támogatni. Tudatában voltam annak, hogy nincs aprópénz a pénztárcámban, viszont volt még benne kétezer forint. Abból kivettem egy ezrest és odaadtam neki. - Úristen, ez most komoly?! Nagyon szépen köszönöm, nagyon hálás vagyok Önnek! (nyújtotta a kezét és kezetfogott velem hálája jeléül). Kérem, válasszon egy újságot! - Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel, csak tegye el a pénzt és a legjobbakat kívánom.

A villamoson egy pár másodpercre mintha megállt volna az élet és lefagyott volna minden. Az emberek csak néztek, hogy mi történt ezalatt a pár másodperc leforgása alatt és úgy tűnt, mintha valami hihetetlen dolgot tettem volna, pedig egyáltalán nem érzem annak. Valahol susmorgást is hallottam, hogy "pár forint aprót adhattunk volna mi is". Jó néhány éve járok már Budapestre és ismerem a dörgést, de nem minden hajléktalanra jellemző az, hogy kiadja magát valakinek pusztán azért, hogy pénzhez jusson.

Nekem csak 1500 Ft volt, nekik pedig valószínűleg egy vacsorára való.

[illusionnews-blog]

Az illuminati rabszolgái Youtube Link

[kgyst]

Hihetetlen, Kazahsztán vett négy vadiúj An-12-est (Y-8) Kínából.

via Scramble Magazine

[enef]

LUBALIN_100 //  1918. március 17-én New Yorkban született Herb Lubalin, a 20. század egyik legnagyobb tipográfusa. A 70-es évek elején az ITC (International Typeface Corporation) az egyre inkább tért hódító fényszedés (phototypesetting) „kiszolgálására” betűtípusok sokaságát hozta forgalomba. Az új – expresszív – fontok bemutatására (és reklámozására) 1973-ban megjelentette a U&lc (Upper & lowercase) magazint, amelynek haláláig (1981. május 24.) Lubalin volt a szerkesztője és tipo-grafikai tervezője. Az egyszerű újságpapírra nyomtatott, negyedévenként megjelenő magazin energikus, meglepő, sokszor „drámai” layoutja rövid idő alatt nemcsak a tipográfusok-grafikusok kedvence – és inspirációs forrása – lett, hanem a hirdető cégeknek is vizuális példaként szolgált – hiszen az egész az ITC promóciós kiadványa volt…

Az egyik kedvenc Lubalinom a Reader’s Digest kiadó részére 1980-ban készített családok logója. Tiszta tipográfia :-)

A nyolcvanas évek elején a Graphis-ban talált „előfizetési” megrendelőt (ingyenes volt!) kitöltve elküldtem az ITC címére, és éveken keresztül kézhez is kaptam – igaz, nem a lakáscímemre küldettem (nem szerettem volna pl., ha begyűrik a postaládába), hanem az Új Tükör kulturális hetilap szerkesztőségi címére, mert akkor éppen ott dolgoztam. Ily módon „hivatalos” küldemény lett, és miután nem tartalmazott sem tiltott, sem tűrt, sem támogatott anyagot, így alig néhány péld��ny tűnt csak el (nem érkezett meg). [Off: az viszont rendre előfordult, hogy ha az U&lc hirdetésben megjelent új filctollkészletet vagy egyéb grafikai eszközt megrendeltem, azt rendre kilopták a küldeményből. Hihetetlen módon preparálták a csomagot, csak figyelmes átvizsgálás után lehetett rájönni, hogy valakik felbontották. Amikor egy alkalommal telefonon reklamáltam a postán, azt a választ kaptam, hogy a küldemény Románián (!) keresztül jön, ezért a Magyar Posta nem tehet semmit. :-)) Kis magyar pornográfia © EP]

Még Lubalinról:

http://lubalin100.com/ (ezt feltétlenül nézegessétek, sokszor – nagyon jóóóó!)

http://logolog.co/herb-lubalin/

http://www.historygraphicdesign.com/the-age-of-information/the-new-york-school/681-herb-lubalin

[metalindex-hu]

Onslaught: The Force (1986)

Onslaught: The Force (1986) - https://metalindex.hu/2021/09/16/onslaught-the-force-1986/ -

Úgy gondolom, ritka jelenség a metal és úgy en bloc a könnyűzene területén, ha egy adott zenekar három egymást követő lemezét más és más énekessel készíti el. Az Onslaught-on kívül a Scanner és az Annihilator jutott eszembe, így további segítségért szerkesztőségünk tagjaihoz fordultam. Örömmel nyugtáztam, hogy társaim például Yngwie Malmsteen, a Black Sabbath, illetve az Angel Dust nevével bővítették a listát.

Az Onslaught Bristolban, 1982-ben alakult hardcore/punk zenekarként, soraiban Nige Rockett gitárossal, Paul „Dickie” Hill basszusgitárossal, Jase Pope énekessel (mindketten ex-Deranged) és Steve Grice dobossal (ex-Disarmed). Ehelyütt sem korai tagcseréikbe, sem első kiadványaikba nem megyek bele részletesen, legyen elég annyi, hogy 1983-1984-ben hét demót, valamint egy split anyagot (rajtuk kívül a Maniac-kel, az Indecent Assaulttal, a Feuddal és az Anathemával – utóbbi név kapcsán természetesen nem a death/doom, majd progresszív/atmoszférikus rock formációról van szó) jelentettek meg. S ha már itt tartunk, ez az Onslaught pedig nem összekeverendő egy másik, azonos nevű, szintén brit punk csapattal, amelynek nevéhez a First Strike 7” fűződik.

Debütálásuk, a Power from Hell 1985 februárjában látta meg a napvilágot, ezen Steve Grice és Jase Stallard mellett Paul „Mo” Mahoney énekes, illetve Jason Stallard basszusgitáros (mindketten 1984-ben csatlakoztak) alkotta a felállást. Ekkorra azonban nemcsak a személyzet, de a zene is megváltozott, hiszen a korong thrash metalt tartalmazott (Novák Norbert kollégánk emlékezett meg róla tavaly, a lemez 35 éves jubileuma apropóján). Az immár határozott elképzelésekkel bíró, a thrash mellett lándzsát törő együttes 13 hónappal később, 1986 májusában rukkolt elő a folytatással, és tette mindezt úgy, hogy újfent személyi átrendeződések történtek. Egyrészt Sy Keeler személyében új énekest avattak, másrészt Jase Stallard másodgitárossá lépett elő, míg Paul Mahoney basszusgitárra váltott. Módosult azonban a kiadói háttér is: az apró C.O.R.-tól (Children of the Revolution) a Music From Nations labeljéhez, az Under One Flaghez kerültek, egyben a The Force lett az alkiadó első kiadványa.

Minderről Nige Rockett nyilatkozott nekünk március elején: „A The Force album kiadása előtt nem igazán állt szándékunkban változtatni, amíg csak Sy Keeler el nem jött egy próbára. Azon a napon jammeltünk néhány feldolgozáson, amelyek  fantasztikusan szóltak, úgyhogy ott és akkor felajánlottuk neki az állást. Mindig is tetszett az ötlet, hogy két gitár legyen, így ez volt a tökéletes esély a zenekar hangzásának sokféleképpen történő bővítésére. Szerencsére sikerült ez megvalósítani, miközben a felállás stabil maradt, mert Mo bőgőzhetett, Jase pedig gitározhatott.”

Noha a Power from Hell-lel sikerült felhívni magukra a figyelmet, a Music For Nations más kategória volt a C.O.R.-hoz képest a reklámot, promóciót, támogatást illetően. Nige Rockett: „Az MFN szerződés remek volt, a Power from Hell valóban jót tett nekünk, így a szerződés annak sikerét tükrözte. Az új lemez promóciója kitűnő volt, és valóban hatalmas mértékben bővítette a profilunkat.”

Folytatva a változások taglalását, óriási, minőségi ugrás következett be a zene területén is, hiszen amíg a PfH 12 dala 42 perc játékidőt tett ki, addig a The Force 7 tétele 45 minutumot, ami önmagáért beszél. Továbbá hangzásuk is jelentős változáson ment keresztül: az anyagot ezúttal 1986. január-február között, a londoni Matrix stúdióban vették fel Dave „Death” Pine produceri felügyelete, segédlete mellett. Nige Rockett: „A harmadik napon betörtek a stúdióba és elvesztettük a felszerelésünk egy részét, beleértve a gitárokat, ami kibaszott csapás volt, és a munkálatokat tekintve nem mondható remek kezdésnek. Aztán egy csomó kísérteties dolog történt a felvételek során a digitális berendezéssel. Valahányszor Dave késleltetést vagy visszhangot állított be, a számok 666-ra változtak! Minden egyes alkalommal, minden egyes nap, amikor megpróbálta, ha például 450-re vagy 880-ra állította, akkor az újra csak 666-ra változott.”

Ahogyan a nyitó Let There Be Death egy kicsit elnyújtottan elkezdődik, majd utána berobbannak a száguldó riffek, azt a következtetést lehet levonni, hogy a muzsikába Slayer, Exodus és Metallica hatások szivárogtak be. Ennek viszont ellentmondanak Nige Rockett szavai. „Nyilvánvalóan ismertük ezeket a zenekarokat, és természetesen meg akartunk győződni arról, hogy képesek vagyunk-e versenyezni a Slayerrel és az Exodusszal, de nem mondanám, hogy komoly hatással voltak ránk. A Power from Hell 1984-ben íródott és a The Force is majdnem készen volt, amikor az Exodus kiadta első albumát, de a Metallica valóban kitaposta a thrash útját a Ride the Lightning-gal; az egy hihetetlen lemez volt.”

A dalok szerkezete komplexebb lett, mint korábban, arról nem is beszélve, hogy Sy Keeler jóval karakteresebb, erősebb hanggal rendelkezik, mint Paul Mahoney. Ez a képlet, mármint az összetettség jellemzi a folytatást: a fogós dallamokra ugyanolyan hangsúlyt fektettek, mint a változatosságra. A zakatoló tempóban elhangzó Metal Forces az azonos nevű, kultikus és a maga korában nagyon népszerű magazin tiszteletére íródott, mivel a lap komolyan támogatta a zenekart. Ezt Nige Rockett is megerősítette: „Igen, ez igaz. A Metal Forces magazin a korai időkben masszívan segített nekünk, ezért úgy gondoltuk, jó lenne egy nekik szánt nótát is írni.”

A muzsikusok a dalszerzés során hallhatóan nagyon elkapták a fonalat, mert a végeredmény kimeríti a hibátlan fogalmát és a komplex megközelítés abszolút nem megy a befogadhatóság rovására. Nagyjából ugyanolyan minőségi ugrásról beszélünk, mint a Metallica (Kill ’Em All – Ride the Lightning), a Slayer (Show No Mercy – Hell Awaits) vagy a Megadeth (Killing Is My Business…and Business Is Good – Peace Sells…but Who’s Buying?) esetében, kidomborítva a technikás megközelítést. Óriási a totálisan Exodus hatású Fight with the Beast gyors döngöléséből középtempóba váltó betét, démoni kisugárzása van a Demoniac kezdésének, hátborzongató hangulatot keltenek a Flames of the Antichrist harangkondulásai, tehát az apró részletek kidolgozására is odafigyeltek. Nem mellesleg ez utóbbi szerzemény a maga majdnem nyolc percével a lemez leghosszabb darabja. Tempóját tekintve a Contract in Blood a Metal Forces kistestvérének tekinthető, a Thrash ’til the Death pedig felteszi a koronát az albumra.

Mind a mai napig azt vallom, hogy ez a legkerekebb, legjobb angol thrash anyag, és noha azt nem mondom, hogy az ezután megjelent brit thrash alkotások rosszak lennének, a The Force-szal nem feltétlenül veszik fel a versenyt.

A fentebb említett három lemez–három énekes esetükben úgy történt, hogy az 1989-es, szintén zseniális, még komplexebb In Search of Sanity-n már Steve Grimmett (ex-Medusa, ex-Chateaux, ex-Grim Reaper) állt a mikrofon mögött, mi több, Jim Hinder basszusgitáros és Rob Trotman gitáros is új tagok voltak, míg a zene a power metal felé konvergált. Noha az anyag szerintem bámulatos lett, továbblépniük, kitörniük mégsem sikerült és ebben akkori kiadójuknak, a London Recordsnak is benne volt a keze. A rengeteg tagcserét átélt banda manapság is aktív, megbízhatóan, egységes színvonalon teljesítenek, azonban – véleményem szerint – a The Force-ot sohasem sikerült túlszárnyalniuk.

[gaborgaj]

Elég jó cikk a TT-ről. Hihetetlen amit ezek bevállalnak

[denor2021]

A hihetetlen magazin embereit a zsidók lefizették. Tudjuk . Jenes megnyerte, Dénes vesztette .

[raktah-vijaya]

A megfőtt béka esete

Csináltak egy kísérletet..., fölforraltak egy edénybe vizet, beledobták a békát a forró vízbe. A béka pedig őrült módon próbált onnan kimenekülni, hát most miért nem menekülne ki.

Utána jött ennek az elvetemült embernek a másik kísérlete, hogy belerakták a békát egy edénybe, hideg vízbe. Elkezdték melegíteni a vizet. És mi történt? A béka megfőtt. A béka nem akart kimenni, folyamatosan melegedett föl, és éppen ezért szépen a végén megfőtt... (adagolták az "információt" neki).

Ha most végiggondoljuk, békához már hasonlítottuk saját magunkat, az egész emberiséget. Akkor most vegyük tudomásul, hogy mi vagyunk a békák. Amikor bedobnak bennünket egy nagyon forró helyzetbe, akkor próbálunk menekülni. Amikor szépen fokozatosan adagolják a dolgokat, akkor nem akarjuk észrevenni, de a legvégén, kérem szépen, megsülünk.

Hihetetlen magazin

[hirzilla]

Pásztor Anna: A mögöttünk lévő háromnegyed év maga volt a földi pokol http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/05/pasztor-anna-a-mogottunk-levo-haromnegyed-ev-maga-volt-a-foldi-pokol/?feed_id=17491&_unique_id=5ca6d495758f8 Nehéz évet tudhat maga mögött Pásztor Anna. Az Anna and the Barbies énekesnője a Best magazinnak adott interjúban elmondta, mit élt át az elmúlt hónapok alatt, amely alatt P. Jozef nevű egykori rajongója zaklatta. A férfihónapokon keresztül zaklatta az egyik közösségi oldalonaz énekesnőt, majd tavaly augusztusban késsel felfegyverkezve ment az együttes Budapest Park-os koncertjére. Jozef P-t zaklatással, majd néhány héttel ezelőttemberölés előkészületével vádolták, a férfi állítólag akkor omlott össze és lett öngyilkos a börtönben. „A mögöttünk lévő háromnegyed év maga volt az élő, földi pokol. Úgy éreztem magam, mintha egy királykobra bűvölne, patthelyzetben voltam. A szeretteim féltése szinte lebénított éjszakánként, és eközben persze magamat is féltettem, mert nem könnyű szembenézni a bármikor lehetséges halállal. Nagyon tanulságos időszak volt, hihetetlen fejlődésen mentem keresztül, pszichésen és fizikailag is[…]Őszintén mondom, felkészültem a legrosszabbra is, hogy puszta kézzel kell majd megvédenem a családomat vagy magamat, de hála az égnek, elég volt az igazság” – mondta. Kép: Best magazin Kiemelt kép:Mónus Márton / MTI https://24.hu/kultura/2019/04/05/pasztor-anna-a-mogottunk-levo-haromnegyed-ev-maga-volt-a-foldi-pokol/