#külügyek

[zeroz2ro]

"Magyarország kivételével az Európai Unió valamennyi országa közösen fogalmazott meg egy felszólítást Izraelnek címezve azzal, hogy ne indítsák meg tervezett támadásukat Rafah ellen. A Euronews azt írja, a magyarok a többi tagállam kérésének ellenére nem volt hajlandó támogatni a felhívást, és egymaga kisiklatta az EU azon terveit, hogy kollektív szankciókat szabjon ki az erőszakos izraeli telepesekre, amelyeket először decemberben terjesztettek elő, miután Ciszjordániában újabb támadások érték a palesztinokat.

Az EU külügyminiszterei hétfőn tíz órán át tartó intenzív tárgyalásokat folytattak a Külügyek Tanácsában, ahol Szijjártó Péter hajthatatlan volt a kérdésben, megakadályozta a konszenzust mindkét kérdésben." Nekem csak egy kérdésem lenne: Puytin és Lavrov farka mellé hogy fér még el Bibi farka is Szijjártó szájában?!

[szupertibi]

Szíjas is sarokba lesz szorítva kőkeményen!!!!!

🤪🤪🤪

[algebraicvarietyshow]

50

nap van az amerikai választásokig, és a következő dolgok továbbra is igazak: * donald trump egy népszerűtlen elnök, akinek az elfogadottsága lényegében végig negatív tartományban volt * joe biden egy viszonylag népszerű elnökjelölt, akinek a szimpátiamutatója ha szorosan is, de inkább a pozitív tartományban van (ellentétben hillary clintonnal, aki inkább népszerűtlen volt a kampánynak ebben a szakaszában) * joe biden támogatottsága 50+ százalékon van szinte minden fontos országos felmérésben és a kulcsállamokban is nagyjából 50-nél van, és mindezek az elmúlt hónapokban alig ingadoztak (megint csak ellentétben hillary clintonnal, akinek jóval inkább hullámzott a támogatottsága, és még amikor nagyon vezetett, akkor is inkább csak negyvensok százalékon állt, és hát végülis 48 százalékot kapott) * joe bident lényegében az összes fontos kérdésben (koronavírus, faji kérdések, az ország békéje, egészségügy, külügyek) megbízhatóbb jelöltnek találják, mint donald trumpot - az egyetlen kivétel a gazdaság, amiben kb egálban vannak

mindezek ellenére a dolog nem lefutott, mert * a popular vote vs. electoral vote különbség idén 3-4 százalékpontot is elérhet, praktikusan ez azt jelenti, hogy biden igazából addig nincs teljes biztonságban, amíg 52 százalékot nem ér el a szavazati arányból (vagy ha mondjuk kb 2 százalékkal számolunk, ami a kisebb pártok jelöltjeire megy, akkor is kell 51 fölötti) * bár biden láthatóan tartja magát a clinton által (és más demokraták által) tömegesen elvesztett fehér, egyetemi végzettséggel nem rendelkezők között (és ezért lehetnek jobbak az esélyei a rozsdaövezet és a közép-nyugat visszahódítására), közben a spanyolajkúak között gyengébben áll, ami veszélyeztetheti pl a floridai győzelmet, márpedig florida nagy lépés lenne az elnökség felé * a levélszavazás körüli zűrök, a szavazók elbizonytalanítása, a kérdés, hogy mindenkinek meg is számolják-e a szavazatát, aki leadta, még problémákhoz vezethet

két pénzérmét dobj fel, és ha mindkettő írás, akkor donald trump elnök marad - kb így lehet értelmezni az esélyeket

[korkep-blog]

Mike Pompeo közép-európai látogatásának margójára: Az USA újra ringbe száll Közép-Kelet-Európáért

Pompeo szlovákiai látogatásán hallott sajtótájékoztatókból nem sok derül ki, de ez egyáltalán nem véletlen, a szlovák kormány nyilván vért izzadt, hogy az amerikai külügyminiszter itt tartózkodása ne befolyásolja a márciusi államfpválasztások kampányidőszakát –sem az oroszbarát, sem a nyugatorientált jelöltek javára.

Hétfőn Magyarországon, kedden pedig Szlovákiában tett látogatás az amerikai külügyminiszter, mielőtt szerdán és csütörtökön egy varsói Kína-konferencián venne részt. Szlovákiában közlekedési lidércnyomást okozott látogatása, útlezárások nehezítettek a közúti forgalmat. A Pompeo, Andrej Kiska, Peter Pellegrini és Miroslav Lajčák is  többnyire közhelyeket pufogtattak a sajtótájékoztatókon, mi azért megpróbáljuk összegyűjteni, mi volt Pompeo pozsonyi látogatásának valódi célja.

  Oroszország

  Az orosz befolyás növekedésétől való amerikai félelem új szintre emelkedett az Északi Áramlat 2 projektjének akadálytalan megvalósulásával. Ahogy arról egy korábbi elemzésünkben írtuk, az építés alatt álló gázvezeték jelentősen növeli az orosz gázfegyver bevetésének lehetőségét – egyszerűen azért, mert úgy zárhatja el Közép-Európa elől az orosz gázt, hogy közben Nyugat-Európába még mindig tud szállítani.

  Azt is látni, hogy Amerika látóteréből a Trump-adminisztráció hivatalba lépéséig legfeljebb Magyarország volt, Szlovákiáról azonban nagyon kevés szó esett. Donald Trump amerikai elnökké válásától azonban Közép-Európával szemben megváltozott az amerikai retorika: többnyire engedékeny, és csak bizonyos kivételes esetekben ragadtatja magát bírálatra – de semmiképp sem a liberális értékrend mindenek feletti védelme érdekében.

  Inkább legyen kevésbé liberális, de tartson ki

  Közép-Európa és így Szlovákia ismét visszakerült a világ legerősebb államának látóterébe, leginkább Oroszország miatt. Amerikának meg kell erősítenie kapcsolatait a régióban, és ösztönöznie kell az itt lévő országokat az szorosabb együttműködésre, hogy ellenálljanak Moszkva próbálkozásainak. Ezen a téren az USA számos sikert könyvelhet el.

  A sok bírálat ellenére, amelyekről a nyugat-európai sajtóban olvashatunk, Szlovákia és Magyarország is csatlakozott az orosz diplomaták kutasításának kezdeményezéséhez – igaz, Szlovákia tekintélyes késéssel tette ezt meg. Mindkét ország megszavazta az oroszellenes szankciókat, annak ellenére, hogy gazdasági megfontolásokból egyikük sem ért egyet velük. És mindhárom ország részt vesz az afganisztáni és koszovói NATO-missziókban.

  Igaz, egyikük sem teljesíti az Amerika által elvárt, a GDP arányában két százalékos hadi kiadások feltételét, de ezen a területen is történtek előrelépések.

  http://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2019/02/12/pomepo-szlovakiaban-az-usa-versenyezni-akar-azzal-akik-alaassak-demokraciat-szlovakiaban

  A látszat ellenére Közép-Európa jó tanuló

  Szlovákia 14 F16-os vadászgépet vásárol, Magyarország pedig Leopard tankokat és önjáró lövegeket. Ráadásul miután Lengyelország és az USA aláírt egy stratégiai partnerséget lefektető memorandumot, az Atlantic Council információi szerint ugyanilyen kétoldalú egyezményt akar tető alá hozni Szlovákiával és Magyarországgal is. Amerika ugyanis a stratégiailag legfontosabb partnereivel (értsd az orosz befolyás feltartóztatására alkalmas partnereivel) kétoldalú egyezményeket köt, megkerülve a NATO körülménye döntéshozási rendszerét, amelybe a Moszkvával kacsingató Berlin, és a Berlintől reszkető Párizs is beleszólhat.

  Pompeo látogatásának célja tehát szorosabbra húzni az eddig elhanyagolt kapcsolatokat Közép-Európával, amely Németország döntései miatt egyre inkább sérülékeny helyzetbe kerül. Washington elkötelezett a Három Tenger Kezdeményezés megvalósítása mellett is, amelynek nem burkolt célja, hogy egy erős térségi szövetség kialakításával elválassza egymástól Németországot és Oroszországot. És persze ott van az is, hogy eljött az ideje, hogy az amerikaiak bepótolják mulasztásaikat, mert miközben Magyarországon évek óta nem járt magasrangú amerikai tisztviselő, Vlagyimir Putyin csak az elmúlt két évben többször is.

  Pompeo szlovákiai látogatásán hallott sajtótájékoztatókból nem sok derül ki, de ez egyáltalán nem véletlen, a szlovák kormány nyilván vért izzadt, hogy az amerikai külügyminiszter itt tartózkodása ne befolyásolja a márciusi államfpválasztások kampányidőszakát –sem az oroszbarát, sem a nyugatorientált jelöltek javára.

  Körkép.sk

[nemzetinet]

Hogyan kényszerültünk a II. világháborúba?

Valamikor 1942-ben  beléptem a Magyar Királyi Külügyi Társaság ifjúsági csoportjába. Ennek persze előzménye is volt.

Már vagy kilenc éves koromban újságolvasó  voltam. Az „Az Est”  („Miklós Andor lapja”) című  erősen liberális lapot böngésztem. .

Persze akkor még  nem tudtam, mit jelentett ez a  szó.

Az egyik ismerősünk, amikor látta, hogy lecke helyett a lapot böngésztem  figyelmeztetett. „Nem nagy baj, ha ilyeneket olvasol, csak ne felejtsd el, hogy amit  az újságokban találsz, legtöbbször annak még az ellenkezője sem igaz!” 

Mivel egyik rokonunk, tartalékos Kaiserjäger főhadnagy (Vaskorona rend, III oszt. Tiszti Érdemkereszt kitüntetéseit ma is őrzöm) szívesen  magyarázgatta nekem a  világ sorát, a  háborút és Trianont,  hamar megtanultam a sorok között olvasni, vagy a híreket helyesen értelmezni – többnyire.

Főként a  külföldi politikai, történelmi,  katonai hírek érdekeltek. A bűnügyektől, pletykáktól már akkor is ösztönösen óvakodtam.  Így érthető a  külügyek iránti érdeklődésem dominált. 

Így történt, hogy  beléptem a  Magyar Királyi Külügyi Társaság ifjúsági csoportjába Az MKKT  szemináriumait  a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE)  főépületében tartotta.  

Talán  száz-százötvenen  voltunk egy nagy teremben.  Mi  középiskolások is feliratkozhattunk hallgatónak, de nem vizsgázhattunk.

Előadóink  közül ma már  csak Br. Eöttevényi Olivér (a MKKT elnöke), Horváth Jenő, és Haltenberger professzorok  nevére emlékszem. 

Volt követek,  diplomaták, katonák tartották a  nagy érdeklődéssel  kísért előadásokat.  Az előadások nyíltak,  aránylag  tárgyilagosak voltak.

Azt hiszem, abban az időben  csak két helyen lehetett nyíltan beszélni, ott és a parlamentben. Sokszor még ott is mellékelten, talán véletlenül (készakarva) buggyant ki  egy-egy fontos információ.

Egy jellemző eset Haltenberger professzorhoz fűződik.  Egyik előadása végeztével, kérésére valaki azzal a  kérdéssel állt elő, hogy ki fogja megnyerni ezt a háborút?  Ez sokak számára  furcsa kérdés volt, mert  még Sztálingrád előtt történt az eset.

Haltenberger professzor komor arccal válaszolt. Kedves Uram! Nem vagyok jós, de  segíthetek önnek, eldönteni a  kérdést.

Azzal a táblához lépett és  három vízszintes és sok függőleges vonalból egy táblázatot készített. Majd  a bal oldalra írta: „Ők”, alatta „Mi”.

Az oszlopok tetejére felírta a  hadviseléshez szükséges  anyagok neveit: Vas, Szén, Olaj, Króm, Nikkel, Réz stb  majd a végére: Emberanyag.

Ezek után – fejből – beírta a számokat. Azzal letette a  krétát, leverte a krétaport a  kezéről  és jó éjszakát kívánva, csendben  elhagyta a termet.

Az „Ők” és „MI”  összegek között  óriási volt a különbség. A  legvadabb németbarátok is  megdöbbenhettek. Más előadók szépen elmagyarázták a „statikus” és „dinamikus” államok közötti különbséget

Dióhéjban, akik még  nem ismerik ezeket a fogalmakat:  A statikus, vagy szárazföldi államoknak kényszer-terveik vannak egy várható konfliktus esetére (felvonulási és hadi tervek). A dinamikus államoknak óriási hadi és kereskedelmi tengeri flottájuk van. Csak stratégiai terveik vannak, főként más államok felhasználására. Maguk pedig a  kezdeti vereségek után  alaposan felkészülnek egy hatalmas erejű támadásra, mégpedig ott és akkor, ahol és amikor ők akarják.

Németország esetében  megtudhattuk, hogy ők a kétfrontos háborútól rettegtek egész modern történelmük során. 

Katonapolitikai előadáson bemutatták ennek bizonyítására  a német vasúti hálózat térképét.  Hat vagy hét párhuzamos, nagy teljesítményű vasútvonal félkaréjban húzódott  a nyugati határvonaltól a  keletiig.  Ez persze  csak a  légi fölény  birtokában volt hatásos, mert gyorsan szállíthatták csapataik tömegét és a hadianyagot keletre vagy nyugatra, amint szükséges volt. Ezekből az adatokból  mindenki előtt világos volt a szomorú, elkerülhetetlen sorsunk.

Ha ezen adatokról tudott a Külügyi Társaság, nyilván a  magyar kormány is teljesen tudatában volt  a tényeknek.  Horthy Miklós  tengerész volt, tudta nagyon jól, a kombinált angol,  amerikai  flotta  és az amerikai ipar verhetetlen.  Fia, István amerikai tanulmányútja során a  Ford üzemek hatalmas teljesítményeiről  meggyőződhetett és tájékoztathatta Édesapját.   

Montgomerytől, a volt USA  ügyvivő könyvéből és más forrásokból is tudjuk,  volt kommunikáció az angol admiralitás, az amerikai elnök FDR,  és Horthy között.

Felvetődik a  kérdés, minden tudás és információ ellenére: miért  léptünk be a  háborúba – német felkérés nélkül?

Erre már sok választ kaptunk.

Például azt, hogy ha nem  csatlakozunk a németekhez, esetleges  győzelmük  esetén vissza kell adnunk a  Felvidéket,  Kárpátalját és Észak- Erdélyt  azoknak, akik részt vállaltak a  Szovjet elleni háborúba.

Bácska és Bánát pedig német Gau lesz.

A másik lényeges választ csak feltételezhetjük,  kikövetkezhetjük a  korabeli külföldi  jelentésekből.  Ugyanis kaphatnánk  egyenes és világos választ, ha rendelkezésünkre állna a  hadüzenetet eldöntő Koronatanács  jegyzőkönyve.

Az pedig nincs.

Helyesebben van, de a jegyzőkönyv második fele, amely az erre vonatkozó részleteket leírja – hiányzik. Állítólag kétféle változatban található, de a  lényeges második fél, mindkét  iratban különböző. Ez annyit jelent, hogy kétféleképpen hamisították meg, valakinek, vagy valakiknek az érdekében. Még talán csak annyit jegyezhetnénk meg, hogy azon  a  Koronatanácson megjelentek a  gazdasági és ipari  vezetők is, többek között Chorin Ferenc és Kornfeld  Mór (többek között a  Magyar Nemzet című lap tulajdonosai is), akik a Gestapoval kötött megállapodás  segítségével kimenekültek Svcájcba a „Zsidó Vonattal” és a Horthy családot támogatták  Estoril, Portugália  városában.)

A hadüzenet  három évvel  elodázta a német megszállást, tehát zsidó honfitársaink részleges deportálását. 

Az amerikai zsidóság is  Horthy pártján volt…

A korabeli újságaik szerint  a  magyar zsidóság  aránylagos biztonságban volt, amíg a  német megszállást el lehetett kerülni. Azt is tudták ennek egyik feltétele a két zsidótörvény volt. Ezek némi garanciát jelentettek  a zavartalan túlélésükhöz.

Jellemző epizód volt  Namier professzor kérése az angol kormányhoz. Arra kérte az angolokat, hogy ne kényszerítsék a  magyar kormányt a háborúból való kiugrásra, mert, ha a németek még elég erősek,  leverik a  kísérletet  és ezzel  megpecsételődik a  zsidóság sorsa. A magyar kormány  sok kísérletet tett nyugaton a  kiugrásra vagy ellenkormány alakításra (Szent-Györgyi Albert, Veress László, Ullein-Reviczky Antal ).

Sikertelenül.

Benes és társaik mindent  elkövettek, hogy  hazánk az „utolsó csatlós” nevet kiérdemelje.  Még azt is kiharcolta, hogy a  debreceni kormány ne állíthasson nagy, ütőképes hadsereget  a nácik ellen, ezzel a  győztesek oldalára állhasson, mint a  románok tették.

Nyugodtan állíthatjuk, csak és kizárólag a magyar  honvédségnek  volt köszönhető, hogy a magyar zsidóság és a  cigányság  nagyrésze túlélte  a rémuralmat. 

Kinek, kiknek  volt a  legfőbb érdeke, hogy elkerüljük a  német megszállást?

Talán ideje volna a hősi halált halt hadköteles és  NEM ÖNKÉNTES honvédeknek és munkaszolgálatosoknak  emlékművet állítani, akiknek hatalmas véráldozata árán  zsidó és cigány  honfitársainknak jó része életben maradt.

Úgy vélem, nekik kellene  emlékműveket állítani Horthynak is, mert neki köszönhetik részleges túlélésüket. 

Meggyőződésem, a kortárs zsidók tudják ezt jól. 

A baj a  másod-, harmad  generációsokkal van… Ők csak hamis történelmet tanulhattak és áldozatai lettek  egy buta, hazug csak gyűlöletet keltő  propagandának. Kár! 

Amíg nem találják meg annak a  Koronatanács ülésnek valódi jegyzőkönyvét, a háborúba való belépésünk  valódi okát  nem lehet megállapítani, csak „Que bono”  (kinek volt jó?) alapon lehet valószínűsíteni.  

Jól tudom,  könyvtárakat írtak már tele erről a szomorú témáról, népbíróságokon  ítélkeztek a „háborús bűnös Bárdossy” felett, de a  valódi okot még ma sem ismerik, vagy titkolják. 

Titkolják azért, mert nem akarják, hogy a  magyar nép minden kétséget kizárólag megtudja, megint idegen érdekekért vérzett. 

Az is igaz, ha nem lépünk be a háborúba, Hitlerék megszállták volna az országot és az általuk kinevezett quisling kormány  belevitte volna a háborúba  a nemzetet.

Abban az esetben a „béketárgyaláson” talán jobban jártunk volna. Nem volnánk „bűnös nemzet”.

Persze így is úgy is azt kaptuk volna „jutalmul” amit a  lengyelek kaptak…

Magyaródy Szabolcs

Hogyan kényszerültünk a II. világháborúba? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[gabothriller-blog]

Bemutatjuk Ben Sanderst

Gondolnánk egy magas, vidám, fiatal mérnökről, hogy Új-Zéland egyik legfontosabb thrillerszerzője, aki épp a világhírnév ajtaján kopogtat? Pedig Ben Sanders (1989) 19 évesen, egyetemistaként írta meg első regényét (The Fallen), ami szinte azonnal a kritikusok és a közönség kedvence lett. Az egyetem alatt Sanders meg��rt még két újabb könyvet (By Any Means, Only the Dead), amelyekkel hazája íróinak élvonalába került.

Azonban hamar felismerte, hogy ha tovább akar lépni, el kell utaznia. Mint mondja, Új-Zélandon az emberek mintha nem akarnának olyan könyveket olvasni, amelyek a hazájukban játszódnak, mintha egy kis ország csak kis történeteket tudna kitermelni. Így aztán 2013-ban elutazott az Egyesült Államokba, ahol egy könyvkiadó azt tanácsolta, írjon Amerikában játszódó történetet. Így aztán az akkor 25 éves szerző két teljes hónapot töltött ott, hogy megfelelő anyagot gyűjtsön a regényéhez.

„Nagyon sok amerikai regényt olvastam akkorra, és ha az ember olvas újságot és figyeli a tévét, akkor meglehetősen ismerős számára az amerikai kultúra, politika és a külügyek” – fogalmazta meg. „Szóval ebből a szempontból nem is tűnik idegen országnak, viszont vannak olyan részei, amelyeket csak akkor érthet meg valaki, ha saját maga megy oda.”

A végül elkészült Amerikai vér egy kemény thriller lett, amit sokszor hasonlítanak Lee Child Jack Reacher történeteihez. A regény főhőse egy volt rendőr, Marshall Grade, aki bekerül a tanúvédelmi programba, de még Új-Mexikó sem elég távoli ahhoz, hogy elmeneküljön azoktól, akik az életét akarják. Ez a kötet végre meghozta Sandersnek a világhírt, sőt, még a Warner Brothers stúdió is megvásárolta a filmjogokat – persze ahogy az író fogalmaz, ez még nem jelent semmit.

Sanders jelenleg Aucklandben, Új-Zélandon él, és az Amerikai vér folytatásán dolgozik.

Az Amerikai vérbe itt olvashattok bele!

forrás

[24hu]

Az uniós külső határok egyik fő védelmezője az osztrák külügyek irányítója szerint Orbán.

[vilaglato]

Nekiment az oroszoknak a brit külügyminiszter

Nekiment az oroszoknak a brit külügyminiszter

Oroszország veszélyt jelent minden ország számára, mivel semmibe veszi a nemzetközi normákat – közölte Tbilisziben Philip Hammond brit külügyminiszter, aki egyúttal felajánlotta támogatását Grúziának, amely 2008-ban rövid háborút vívott Oroszországgal.

Hammond, aki korábban is számos alkalommal élesen bírálta az orosz akciókat, szerdán Grúziába látogatott, ahol Giorgi Kvirikasvili grúz…

[korkep-blog]

Pompeo Szlovákiában: Az USA versenyezni akar azokkal, akik aláássák a demokráciát Szlovákiában

Ma Szlovákiába látogatott Mike Pompeo amerikai külügyminiszter. Kedden délelőtt először Andrej Kiská szovák államfővel tárgyalt, majd dél körül Peter Pellegrini (Smer) kormányfővel, délután pedig Miroslav Lajčák (Smer) szlovák külügyminiszter egyeztetett. Pompeo közép-európai körútja második állomása vezetett Pozsonyba, hétfőn Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel találkozott.

Ma Szlovákiába látogatott Mike Pompeo amerikai külügyminiszter. Kedden délelőtt először Andrej Kiska szovák államfővel tárgyalt, majd dél körül Peter Pellegrini (Smer) kormányfővel, délután pedig Miroslav Lajčák (Smer) szlovák külügyminiszter egyeztetett. Pompeo közép-európai körútja második állomása vezetett Pozsonyba, hétfőn Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel találkozott.

  „Az Egyesült Államok hazánk számára fontos partner és szövetséges” – jelentette ki Andrej Kiska államfő Mike Pompeoval való találkozója előtti közös sajtótájékoztatón. A szlovák elnök hangsúlyozta, hogy sem a migrációra, sem a klímaváltozásra, sem a többi globális kihívásra „nem kereshetünk megoldást egyedül”.

  „ A problémákat együtt kell megoldanunk, le kell döntenünk a korlátainkat, és erről szeretnék ma a miniszter úrral beszélni”

  fogalmazott Kiska.

  „Örömömre szolgál, hogy Szlovákiába látogathattam, nagyra értékeljük a két ország demokráciája közti kapcsolatot”

  mondta Mike Pompeo.

  Pompeo versenyezni akar azzal, akik aláássák a demokráciát Szlovákiában

  „Épp akkor láthatjuk vendégül az amerikai külügyminisztert, amikor Szlovákia nagyon aktív a nemzetközi diplomáciában”

  mondta Peter Pellegrini kormányfő Pompeo fogadásakor. Elmondta, hogy többek között a védelmi és biztonsági együttműködésről fognak majd tárgyalni, hiszen az Egyesült Államok „jelentős szerepet játszik a szlovák haderő fejlesztésében”. A szlovák miniszterelnök kiemelte, hogy biztosan szót ejtenek a két ország gazdasági kapcsolatain is, mert Szlovákia közvetlenül érintett lenne egy esetleges USA és EU közti kereskedelmi háborúban.

  Pompeo megköszönte a meghívást, majd az USA és Szlovákia gazdasági kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozta. Nagyra értékelte, hogy Szlovákia a multilaterális (többoldalú) intézményekben mindig az USA partnereként viselkedett, amit szeretnének viszonozni.

  Mint mondta, rövid ittléte alatt szeretné Szlovákia és az USA kapcsolatának fontosságát hangsúlyozni, egyúttal pedig versenyezni „azokkal, akik aláássák a demokráciát és a szabadságot Szlovákiában is”.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2019/02/11/pellegrini-kemeny-erveket-akar-felsorolni-pompeo-amerikai-kulugyminiszternek

  Folytatják az együttműködést

  Miroslav Lajčák külügyminiszter és Pompeo sajtótájékoztatójára már kettejük tárgyalása után került sor, így több konkrétum is hangzott el. Lajčák elmondta, az USA nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szlovák hadsereg növelhesse ütőképességét és felkészültségét a biztonsági kihívásokkal szemben. mint mondta, tájékoztatta Pompeot Szlovákia az EBESZ soros elnöksége keretében lefektetett prioritásairól. Lajčák felsorolta, hogy olyan témákat is érintettek a találkozón, mint Ukrajna, a Nyugat-Balkán, a keleti partnerség és Venezuela. Kiemelte, hogy több mint 600 vállalat van Szlovákiában, amelyek elsődleges piaca az Egyesült Államok.

  Pompeo megköszönte a meghívást, és elmondta, hogy „ma rendkívül termékeny beszélgetéseket folytatott“ Szlovákia képviselőivel.

  „A szlovákok és az amerikaiak folytatják együttműködésüket kétoldalú egyezményeik és szövetségi intézményrendszerük keretén belül“

  fogalmazott.

  „Oroszország nagyon jelentős szerepet játszik ebben a régióban, és ezt ma nagyon jól láthatjuk Ukrajnában, ahol annektálták a Krím-félszigetet. A szlovákok pedig tudatosították, hogy a NATO akkor tud a leghatékonyabban működni, ha nagyobb mértékben járulunk hozzá. Ezért megragadom a lehetőséget, és megköszönöm Lajčák külügyminiszternek, hogy országa kötelezte magát a hadi kiadások növelésére a GDP 2 százalékának mértékére.”

  mondta Pompeo. Hozzátette, hogy a 14 darab amerikai F-16-os vadászgépek vásárlásával „csökken Szlovákia függősége az elavult orosz technológiától. Hangsúlyozta, hogy a térség és az USA közti együttműködés elmélyítésé fognak dolgozni Washingtonban, mert „hatalmas gazdasági potenciál rejlik Szlovákiában”.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2019/02/10/jovo-heten-ismet-kemeny-forgalomkorlatozasokra-szamithatunk-fovarosban-jon-az-amerikai-kulugyminiszter

  Körkép.sk

[korkep-blog]

Guaidó titkos tárgyalásokat folytat a hadsereggel

Venezuela ellenzéki vezetője, a két tucat ország által már ideiglenes elnöknek elismert Juan Guaidó titkos találkozókat folytatott a látszólag Nicolas Maduro regnáló elnökhöz hű hadsereg képviselőivel

Venezuela ellenzéki vezetője, a két tucat ország által már ideiglenes elnöknek elismert Juan Guaidó titkos találkozókat folytatott a látszólag Nicolas Maduro regnáló elnökhöz hű hadsereg képviselőivel – derül ki a Guaidó által írt cikkből, ami a New York Times amerikai lap hasábjain jelent meg.

  „A hadsereg kivonulása Maduro mögül a kormányváltás elengedhetetlen feltétele. A fegyveres és biztonsági erőkben szolgálók nagyobb része pedig jól tudja, hogy az ország jelenlegi állapota nem tartható fenn”

  fogalmazott. A venezuelai tömegtüntetések kirobbanása után a hadsereg láthatóan hezitált, ki mögé sorakozzon be. A demonstrációk első hullámaiban a tisztek letartóztatták azokat a katonákat, akik a tömegbe lőttek, a katonai vezetés pedig mély hallgatásba burkolózott – ami arra utalt, hogy fontolóra vették Guaidó ajánlatát. Később azonban hivatalosan Madurot biztosították támogatásukról.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2019/01/30/venezuelai-valsag-maduro-hajlando-targyalni-az-ellenzekkel

  A királycsinálók

  Guaidó amnesztiát ígért a fegyveres erőknek, vagyis nem indul tagjai ellen eljárás emberiség elleni bűncselekmények miatt. Guaidó kiemeli, hogy mint a venezuelai nemzetgyűlés elnöke az alkotmány lehetővé teszi, hogy ideiglenes elnökként átvegye a hatalmat a nyilvánvaló választási csalással hatalomra kerülő Madurótól.

  Maduro Szerdán kijelentette, hogy hajlandó tárgyalni az ellenzékkel, de csak külföldi közvetítéssel. Ez azonban az ellenzéket nem érdekli. Ahogy mindig, ezúttal is a szavaik helyett nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a politikusok mit tesznek. Röviddel Maduro ajánlatát követően a legfelsőbb bíróság megtiltotta Guaidónak, hogy elhagyja az országot, számláit pedig befagyasztották.

  Guaidó és Venezuela sorsa továbbra is a hadsereg kezében van, amely a dél-amerikai országban az egyetlen valódi „királycsináló”. És érdemes azt is figyelembe venni, hogy az országba érkező orosz zsoldosok híre után pedig állítólag Caracasban látni véltek egy orosz Boeing 777-est, amely hírek szerint Venezuela aranytartalékainak egy ötödével, 840 millió dollárnyi arannyal távozott az országból.

  A GeopoliticaFutures jelentése szerint a venezuelai olajmezőkön jelentős érdekeltségekkel rendelkező  orosz Lukoil felszólította Maduro kormányát, hogy teljesítse kötelezettségeit. Vagyis, a határozott orosz retorika ellenére ők is bizonytalannak érzik Maduro jövőjét. Leginkább talán az USA beavatkozásának lehetősége miatt. Legutóbb például az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy Washington humanitárius folyosó kialakítását fontolgatja a dél-amerikai országban a segélyek eljuttatása érdekében. Az ilyen folyosók biztosítását pedig külső (nem venezuelai) katonai erők végeznék.

  Körkép.sk

[korkep-blog]

A nagy kérdés: Mikor vállnak „Gyuri bácsi” migráns simogatói is migránsokká…

Az Európai Uniós választásokig semmi jóra itt, Közép-Európában nem számíthatunk, hiszen már most frontálisan támad a globalizáció ökle, vagyis a George Soros körül felsorakozott politikai szélhámosok, verhofstadtok, sargentinik, junkerok, seelmayerok, hiszen pénz és szavazati jog elvonásával fenyegetik azokat az országokat, amelyek nem támogatják a fejetlen bevándorlási programjukat, a kevert fajú Európa létrejöttének a modelljét, s titkos vágyuk, az Egyesült Európai Államok megteremtését.

Nyitókép: gisreportsonline.org

  Három évvel ezelőtt a Körképen megjelent egy írásom, az „Amit nem adhatunk fel” címmel, melyben kifejtettem, hogy rövidesen eljön majd az az idő, amikor Németország és Franciaország, amolyan föderációs kapcsolatot teremt egymással. Eme véleményezésem az adott időben azért történt meg, mivel David Cameron, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke, mandátumának lejárta előtt végig járta annak a geopolitikai vonalnak az országait, melyet az 1922-ben alakult lengyel tervezet Intermariumnak nevez, s ez a balti államoktól kezdődően egészen Romániáig, vagy a későbbi megegyezések révén még tovább alkot majd egy szilárd politikai, gazdasági egységet.

  Ugyanis, ekkor indult már a Brexit is, így az angolok jónak látták azt, hogy részesei legyenek egy új, nem lekicsinylendő gazdasági egységnek.

  Persze, felfigyeltek erre a németek, s a franciák is, ekkor lógatták mézesmadzagukat a lengyelek elé abban az értelemben, hogy országukat szintén bekapcsolják majd abba a Német, Francia, Norvég fegyverkezési programba, mely szolgálná majd az akkor komolyan tervbe vett európai hadsereg kialakítását.

  Nem véletlenül választották Lengyelországot, hiszen a több mint 38 milliós ország, ipara – hajó és fegyvergyártás – jelentős mértékben járult volna hozzá a közös projekthez, s a jelzett országok közötti szabad tengeri összeköttetés is úgymond „feldobta” volna az elképzelést.

  De! A lengyelek felébredtek, hiszen az ő geopolitikai tervük – az oroszokat megcélzó történelmi sérelmeik miatt is – teljesen másról szólt: elvágni azt a német-orosz európai vonalat, mely az említett technológiailag és a nyersanyagforrásokat illetően két megaerős ország együttműködését hozta volna létre.

  Ezt erősítette meg később az akkor újonnan megválasztott amerikai elnök, Donald Trump, sok kérdést felvető lengyelországi látogatása is, melynek során egy „érdekes” megállapítást tett: nem az Európai Unióval kíván tárgyalni, hanem minden egyes európai országgal külön-külön. Persze, az „Amerika első” „trampos” beintés jegyében azt sem felejtette elhangsúlyozni, ellenzi az európai hadsereg megalakítását, s minden EU-s országnak nagyobb százalékban kell támogatnia a NATO-t.

  Vagyis, ezt a publicisztika nyelvezetére lefordítva:  Trump szerint Európa nem válhat külön – Amerika, Kína, vagy Oroszország példájára – szuverén nagyhatalmi egységgé, továbbra is a „besorakozó” szerepét kell vállalnia, melyet a NATO katonai paktuma biztosít.

  http://www.korkep.sk/cikkek/tudomany/2016/07/14/kalita-gabor-amit-nem-adhatunk-fel

  A nagy összeborulás – kérdőjelekkel

  A változás induló szelét akkor érzékeltem igazán,  amikor a CSU (bajor Keresztényszociális Unió)  újonnan megválasztott elnöke,Markus Söder olyan kijelentéseket tett, amitől – képletesen szólva – a cigaretta füst megállt a levegőben.

  Az a politikus, aki korábban az erős bajor kereszténység tudatot képviselő párttestvérével, Horst Seehoferrel másról sem beszélt, csak arról, hogy meg kell állítani a bevándorlást, és csakis a keresztény kultúra vonalán építhető tovább békében Európa, a CSU vezércserével párosuló nagygyűlésén, már újonnan megválasztott pártelnökként, váltva a mai német belügyminisztert, Seehofert,  már más retorikát folytatott, melynek összevont tartalma, így hangzott: meg kell akadályozni a jobboldali populizmus, a nacionalizmus terjedését, esélyt kell adni más kultúrák létének Európában.

  A fentiekből már tudni lehetett, valamiféle nagy, összehangolt „dologra” készül Németország, így az egységre, vagyis az Angela Merkel kancellár által diktált „egységre” óriási szükség lesz.

  S íme, német vonalon az eddigi „ellenségek” összeborulása – megtörtént. Persze ez csak az úgynevezett előszobája volt a még nagyobb összeborulásnak.

  Angela Merkel, német kancellár, és Emmanuel Macron, Franciaország elnöke röviddel ezután a német Aachenben, az 1963-ban aláírt, a két ország szoros együttműködését szorgalmazó szerződés évfordulóján megerősítették a paktumot, s azt új elemekkel is kibővítették. Itt szó van még mélyebb gazdasági együttműködésről, a háromszori, évi kormánytalálkozó megejtéséről, s a kölcsönös konzultációról, az államvezetés minden frontját érintve. Vagyis, még nem kimondott, de a föderációs kapcsolat elemeit már magán viselő kapcsolatról.

  A közös külpolitikai irányvonalat – Macron ígérete szerint – azzal is erősítik majd, hogy Oroszország, az USA, Nagy Britannia, Kína és Franciaország mellett Németország is besorakozhasson majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közé.

  http://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2019/01/10/kalita-gabor-molenbeek-lassan-bekoltozik-az-europai-parlament-epuletebe

  Európa szétszakadása – ezek után – borítékolható?

  A két félig meddig bukott politikus, Merkel és Macron „összebútorozása” koránt sem jó jel Európa számára, véli számos helyzetelemző, közíró. A két politikus amolyan önmegmentő kanaszta táncáról van szó, amit maga a Brexit is „megtoldott.”

  Merem állítani, hogy a Merkel-Macron duó, az új megállapodások fényében alig várja már, hogy az angolok távozása valamilyen módon, akár a kemény Brexit formájában – megoldódjon. Így a két ország átveheti az uralmat Európa felett, kialakíthatja közös – akár európai hadtestnek is nevezett – hadseregét, megágyazva ezzel totális uralmát az európaiak, mindannyiunk felett.

  Ez lehet majd a felelet a franciák olaszokkal folytatott bevándorlási vitáira, s ez lehet a Merkel által befolyásolt, úgymond részben irányított Európai Unió, szerintük „rakoncátlan” országaikkal való kemény elbánás módja.

  Koránt sem tabu az, hogy nemcsak Magyarország, s Lengyelország a „halcsont” az EU torkán, ide tartozik még az említett Olaszország, Ausztria, Szerbia, Románia, Macedónia, és Csehország is, más, félig – szerintük – rakoncátlan országokkal egyetemben.

  Tehát az Európai Uniós választásokig semmi jóra itt, Közép-Európában nem számíthatunk, hiszen már most frontálisan támad a globalizáció ökle, vagyis a George Soros körül felsorakozott politikai szélhámosok, verhofstadtok, sargentinik, junkerok, seelmayerok, hiszen pénz és szavazati jog elvonásával fenyegetik azokat az országokat, amelyek nem támogatják a fejetlen bevándorlási programjukat, a kevert fajú Európa létrejöttének a modelljét, s titkos vágyuk, az Egyesült Európai Államok megteremtését.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2019/01/02/kalita-gabor-ujevi-uzenet-igenis-jezus-foldi-koveteinek-meg-hangosabban-kell-szolniuk

  Néppárti dilemmák

  Véleményem szerint, ebben a totális zűrzavarban azzal van a legnagyobb gond, hogy az egyensúly szerepét betölteni hivatott néppárti pártcsalád belülről megosztott, s ma sem tisztázott, melyik utat is választják majd a pártfrakció résztvevői.

  Ugyanis ha az EU-n belüli néppárt a májusi választások alkalmával sikeresen szerepel, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az újonnan megválasztott képviselők nem szavaznak-e majd a föderális birodalommá válás platformja, a migráció legálissá tétele, s a már említett kevert fajú Európa megteremtése mellett.

  Tehát felmerül a nagy kérdés: a fentiekben körülvázolt nézet különbségek, a nemzetállamok fenntartása, vagy a globális Európa megteremtése révén nem keletkezik-e egy hatalmas szakadék Európánk közepén, nem szakad-e ketté Európa egy nyugat-európai Eurábiára és egy közép- és kelet európai szuverén nemzetek – egyelőre nevezzük így – kötelékére?

   „Gyuri bácsi” migráns simogatói merre szaladnak majd?

  Eszembe jutott egy rövid történetecske, mely 2015-ben a Budapesti Keleti-pályaudvar előtti, migránsokkal, sátrakkal, emberekkel teli aluljáróban játszódott le: egy vélhetően a Kiskörúton belül civilizálódott fiatalember egy hatalmas, kék „ikeás” szatyorban fóliába csomagolt, rakott zsemlyéket vitt a migránsok részére, vélve azt, hadd segítsen rajtuk ő is, ha ezt megteheti.

  Amikor a nagy tömegben letette az elemózsiával megtömött szatyrát, s egyesével kínálgatni kezdte az ott lévőknek sonkás zsemlyéit, az egyik bevándorló felkapta a táskát, s azt átdobta odébb álló ismerőse kezébe. Amikor hősünk, kezeit széttárva azon méltatlankodott, hogy legalább a szatyrát adják vissza, az ott lévők odébb lökték őt, s ökleiket emelgetve olyan csúnyán néztek rá, hogy az „ikeástáskás” jobbnak látta odébb állni.

  Az ilyen történetecskéknek vannak sokkal durvább formációi, melyekről ma már szinte naponta értesülünk. A tizennyolc éves lány története, aki egy menekült telepen segédkezett önkéntesként, egy késszúrás áldozata lett. A házaspár esete, aki befogadott egy kiskorú „gyermeket,” ám nem sok szeretetben részesült: a „gyerek”, aki letagadta korát, leszúrta két, jószívű jóakaróját.

  Persze, ezresével sorolhatnánk az ezekhez hasonló bűneseteket, erőszakoskodásokat. A tavalyi svédországi, nőkkel való, bejelentett, ismétlem, csak a bejelentett erőszakoskodások száma elérte a 7200-at, ami George Spötle, biztonságpolitikai szakértő véleménye szerint is egy tízmilliós ország esetében az európai kriminalitás csúcsa. Persze ez a szám Spötle szerint jóval magasabb, hiszen a megfélemlített nők zöme hallgat élete nagy traumájáról.

  Ma még mindig nem hisszük el, de bekövetkezhet: a merkelek, junkerek, macronok, sorosok által Európába erőszakolt néptömegek úgymond „önjárókká” válhatnak, a saját behozott szokásaik által kívánnak majd élni, bevezetik a muszlim közösség/saría/ joggyakorlatát, népfelkelést, vallásháborúkat, fegyveres konfliktusokat robbanthatnak ki, így Európa őslakossága a teljes kiszolgáltatottság sorsára juthat.

  S, itt merül fel az alcímben feltett kérdés: „Gyuri bácsi” migráns simogatói merre szaladnak majd? A nagy „Ő,” tengeren túli haciendájának három méteres kerítése mögé?”

  Ugyanis segítség nyújtásuk megejtése után – már semmi szükség nem lesz rájuk. Hiszen ők is „hitetlenek,” vagyis európai őslakosok. Természetesen, a keresztény Európába betelepülő muszlimok szerint.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/12/10/kalita-gabor-lecso-nep-e-europa-nepe

  Hasonló élethelyzetekre – példa is akad

  2015-ben a világ minden tekintélyesebb médiafelülete közölte a hírt, hogy a zsidó hitközösségek 27 európai páholya egybehangzóan felszólította Európa államait, mindenkinek kötelessége befogadni a kontinensünkre érkező, betelepülni kívánók mindegyikét. Ha ez nem történik meg, elégedetlenségeket szítanak majd.

  Később, a hírek már erről szóltak: Franciaországból, s más országokból is, a hirtelen megerősödött antiszemitizmus következtében – első sorban a muszlimok erőszakos cselekedetei miatt – évente ezerszámra költöznek át a zsidó származásúak Izraelbe, vagy más biztonságos országba.

  A V-4-ek országaiból ilyen hírek nem érkeztek. „Mindössze” azért nem, mert ezek az országok nem váltak bevándorló országokká.

  Tudom, nemcsak én gondolom azt, hogy mindannyiunknak tennie kell azért, hogy egymás kezét fogva, május után a jó hagyományokat követő, erős, szuverén európai államok szövetségének útján haladjunk tovább, nem megvezetve, megtévesztve magunkat a semmirekellő, vad, globalista erők álságos trükkjeitől. Mert ne feledjük: a pokol kapuja mindig tárva-nyitva áll.

  Kalita Gábor

[korkep-blog]

Az olasz kormányfő keményen bírálta a Berlin-Párizs tengelyt: "Csak saját céljaikra használják az EU-t"

Franciaország és Németország üres pro-európai retorikát folytat, miközben kizárólag saját nemzti érdekeiket képviselik – jelentette ki Giuseppe Conte olasz miniszterelnök, egy meglehetősen éles interjúban. Conte eddig kifejezetten mérsékelt nyilatkozatokkal próbálta enyhíteni az olasz kormányzópártok erősen kritikus, EU-ellenes megszólalásait. A mostani interjúval Conte is kiásta a csatabárdot.

Franciaország és Németország üres pro-európai retorikát folytat, miközben kizárólag saját nemzti érdekeiket képviselik – jelentette ki Giuseppe Conte olasz miniszterelnök, egy meglehetősen éles interjúban. Conte eddig kifejezetten mérsékelt nyilatkozatokkal próbálta enyhíteni az olasz kormányzópártok erősen kritikus, EU-ellenes megszólalásait. A mostani interjúval Conte is kiásta a csatabárdot.

  A Corriere della Sera című olaz napilapnak nyilatkozva az olasz kormányfő azzal vádolta meg Franciaországot és Németország, hogy uniós retorikával palástolják nemzeti érdekeik érvényesítését.

  A háttérben a néhány nappal ezelőtt megújított, francia-német Elysée-szerződés áll, amit Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök Aachnben írt alá, és amely a két ország közti, a jelenleginél is szorosabb együttműködést irányoz elő. Többek között azt is megemlíti, hogy Franciaország támogatni fogja Berlint abban, hogy Németország legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatodik tagja (az USA, az Egyesült Királyság, Oroszország, Kína és Franciaország mellett, az ENSZ BT állandó tagjainak száma alapítása óta nem változott).

  Conte az interjúban kiemelte, hogy Németország különösen nagy hangsúlyt fektetett a szerződésben az ENSZ BT állandó tagságára.

  “Most akkor Németország megnyerte, vagy elveszítette a háborút?”

  tette fel a kérdést az olasz kormányfő. Majd hozzátette, hogy úgy véli, “Németországot és Franciaországot most kaptuk rajta, hogy megdézsmálják a süteményes tálat“.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2019/01/07/az-olasz-kormanypartok-vezetoi-kitartasra-szolitottak-fel-francia-kormanyellenes-tuntetoket

  Kettős mérce nyugaton is

  Conte szerint Berlin és Párizs nem először próbálja európai befolyásukat használni saját érdekeik érvényesítésére. Néhány hete ugyanis a két ország megpróbálta blokkolni egy olasz hajóépítő vállalat, a Fincantieri ajánlatát, amivel elhalászott volna egy megbízást francia riválisa elől.

  Az olasz kormányfő nyilván nehezményezte, hogy Berlin és Párizs tejesen ignorálta Rómát a döntéshozásból, és “úgy bánnak vele, mint egy szegény rokonnal”. Felszólította a két roszágot, hogy ne próbálják meg izolálni Olaszországot.

  “Ön szerint véletlen, hogy miközben körülöttünk minden ország konszolidálódik és külföldi vállalatok lepnek el minket, a Fincantieri csak egyszer akar külföldön érvényesülni, máris a francia trösztellenes hivatal ellenállásába ütközik?”

  mondta.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2019/01/09/sargamellenyesekkel-alakitana-ep-frakciot-az-olasz-5-csillag-mozgalom-vezetoje

  Mélyül a szakadék

  Conte a májusi EP-választásokat az elmúlt évtizedek legfontosabb választásának nevezt. Felszólította Berlint és Párizst, hogy valóban aktívan dolgozzanak az európai integráción, ne csak saját hatalmuk növelése érdekében ténykedjenek.

  “Természetesen, szövetségeseink nem hihetik azt, hogy csendben ülünk és aláírjuk a mások által hozott döntéseket”

  fogalmazott.

  Olaszország és Franciaország között már egy ideje feszült a helyzet. A múlt héten új lendületet vett a nyilatkozatháború, amikor Luigi Di Maio miniszterelnök-helyettes azzal vádolta meg Franciaországot, hogy elszegényítette Afrikát, ezzel pedig a migránsokat Európába tolta, és lehetővé tette, hogy 14 afrikai ország számára, hogy a CFA-t, a franciák által ellenőrzött devizát használják.

  Körkép.sk

[korkep-blog]

Irán hadihajókat küld az Atlanti-óceánra

Irán öt hónapos küldetésre küldi hadihajóit az Atlanti-óceánra – jelentette a Farsiráni hírügynökség. A misszió márciusban kezdődik, és ez a hírek szerint ez lesz az iáni hadiflotta legnagyobb vállalkozása az elmúlt tíz év távlatában

Nyitókép: IRNA

  Irán öt hónapos küldetésre küldi hadihajóit az Atlanti-óceánra – jelentette a Farsiráni hírügynökség. A misszió márciusban kezdődik, és ez a hírek szerint ez lesz az iáni hadiflotta legnagyobb vállalkozása az elmúlt tíz év távlatában.

  „Az iráni haditengerészet már régóta tervezi, hogy hajókat küld az Atlanti-óceánra, és most úgy tűnik, hogy minden feltétel adott ennek megvalósítására“

  írja az IRNA iráni hírügynökség. Érdekesség, hogy az iráni hadihajók bázisa Dél-Amerikában, egy „baráti országban“ lesz, a sajtó pedig ezzel kapcsolatban a súlyos gazdasági problémákkal küzdő (és USA-ellenes retorikát folytató) Venezuelát emlegeti. Ez azt is jelenti, hogy az amerikai partok közelében iráni hadihajók tartózkodnak majd.

  #Iran‘s warship to be deployed to Atlantic Ocean https://t.co/GUiwf2spSa pic.twitter.com/i7qTu9d7Yn

— IRNA News Agency (@IrnaEnglish) 2019. január 4.

  Irán két legmodernebb hajóját küldi a nyílt óceánra: A Charg-ot és a Sahand rombolót. Ez utóbbi az iráni flotta legújabb és legmodernebb tagja, egyhúzomban öt hónapot képes a tengeren tölteni és fel van szerelve olyan technológiával, amely a radarok többsége elől elrejti. Az iráni televíziók szerint a romboló fel van szerelve az „elektronikai hadviselés“ eszközeivel. Ez a fajtahadviselés az ellenség elektromos eszközeit hivatott megbénítani vagy felderíteni. A Charg korábban az Ádeni-öbölben szolgált, hogy a szomáliai kalózok ellen védje Irán érdekeltségeit.

  Talált vevőket az olajára

  Kapcsolódó hír, hogy Irán bejelentette, az amerikai szankciók ellenére sikerült vevőket találnia olajkészleteire. Az USA tavaly lépett ki az iráni atomalkuból, amelyet 2015-ben sikerült tető alá hopzniuk, és amelynek célja az volt, hogy Irán – atomprogramja leállításáért cserébe – ismét részt vehet a világkereskedelemben.

  Az USA azonban három évvel később úgy vélte, hogy az alku nem hozta meg a várt eredményt, és kilépett belőle, egyúttal visszavezette a szankciókat, vagyis az Iránnal üzletelő országokat szankciókkal sújtja. Egy időre azonban nyolc ország kivételt kapott, bár az iráni vezetők elmondása szerint egyikük sem hajlandó kereskedni velük.

  Az európai országok, főleg az iráni olajból legtöbbet profitáló Németország és Franciaország keresett ugyan megoldások a problémára, egyelőre azonban kevés sikerrel. Irán azonban most nagyon magabiztosnak tűnik, és jelezte, hogy „meredeken emelkedik“ az iráni olajat felvásárolni hajlandó országok száma. Azt egyelőre nem tudni, pontosan mely országokról van szó.

  Körkép.sk

[korkep-blog]

Örök nyugalomra helyezték a néhai George H.W. Bush elnököt a texasi elnöki könyvtárban

Ott nyugszik idén tavasszal elhunyt felesége, Barbara és 1953-ban háromévesen elhunyt kislánya, Robin is

Nyitókép: vasarhely.hu

  Örök nyugalomra helyezték csütörtökön a néhai George H.W. Bush elnököt a róla elnevezett texasi elnöki könyvtárban.

  Miután a houstoni episzkopális templomban – ott, ahová a néhai elnök és felesége rendszeresen járt – másfél órás istentiszteleten a családtagok és az egykori barátok részvételével elbúcsúztatták George H.W. Busht, koporsóját különvonaton elszállították a Houstontól északnyugatra fekvő College Station egyetemi kisvárosba. Ott van ugyanis a róla elnevezett elnöki könyvtár, amelynek területén eltemették, az idén tavasszal elhunyt felesége, Barbara és 1953-ban háromévesen elhunyt kislánya, Robin mellé.

  A houstoni templomban James Baker, az elhunyt kormányának volt külügyminisztere és Prescott Bush, a néhai elnök legidősebb unokája mondott búcsúbeszédet. Baker – aki a szerdai búcsúztatáson a washingtoni katedrálisban csaknem végig sírt – az Egyesült Államok 41. elnökének “szerénységét, határtalan kedvességét és mások iránti tiszteletét” emelte ki. Prescott Bush személyes emlékeket felidézve nagyapjáról azt hangsúlyozta, hogy “nem teljes egy élet a másokért végzett szolgálat nélkül”.

  A szertartás után az elnöki könyvtárig a koporsót a családtagok és a barátok kíséretében vonaton szállították. Ez George H.W. Bush kifejezett kívánsága volt, a középső szerelvényre pedig az amerikai lobogót festették. A szerelvényt az a mozdony húzta, amelyet a néhai elnök tiszteletére 4141-es számmal 13 évvel ezelőtt állítottak forgalomba. A vonat útvonalán ezrek álltak, integettek és zászlókat lengettek, a szerelvény a kisebb településeknél lelassított. Sok épületre táblát tettek: “köszönjük egész életedet és szolgálatodat” – volt olvasható sok helyütt.

  Az Egyesült Államok történelmében ez volt a nyolcadik alkalom, hogy egy elnök földi maradványait vonattal szállították végső nyughelyére. Az első 1865-ben az Abraham Lincoln koporsóját szállító gyászvonat volt, a legutóbbi pedig 49 esztendővel ezelőtt Dwight Eisenhower koporsóját vitte szülővárosába, a kansasi Abilene-be.

  MTI

[korkep-blog]

Kercsi incidens: Oroszország részlegesen feloldotta az ukrán kikötők blokádját az Azovi-tengeren

Egyelőre úgy tűnik, csilalpodnak az indulatok a Fekete-tengeren

Oroszország részlegesen feloldotta az Azovi-tenger partján fekvő ukrajnai, bergyanszki és a mariupoli kikötők blokádját – jelentette be kedden Volodimir Omeljan ukrán infrastrukturális miniszter a tárca sajtószolgálatának közleménye szerint.

  Hétfőn már közlekedtek hajók a Kercsi-szoroson át mindkét irányba. Az orosz fél továbbra is megállítja a hajókat, átvizsgálja azokat, mint korábban, de legalább részlegesen helyreállt a közlekedés – idézte a sajtóosztály a minisztert.

  Omeljan szavai szerint jelenleg még 17 hajó vár behajózásra az Azovi-tengerre, 1 pedig kihajózásra onnan, és további 9 hajó áll bent a kikötőkben.

  A miniszter kifejezte reményét, hogy az elkövetkező napokban teljesen megszűnik az ukrán kikötők blokádja, a következő lépés pedig a november 25-i tengeri incidens során elfogott és Oroszországba hurcolt ukrán haditengerészek kiszabadulása lesz.

  MTI

[korkep-blog]

Látókör: Angela Merkel terhes öröksége

Ha a CDU élén egy konzervatívabb értékeket valló utód foglal helyet, akkor valószínűleg a migráció elleni harc új irányt fog venni Európában.

Nyitókép: Körkép.sk

  Cikkünk a Körkép.sk ‘Látókör’ című online magazinjának novemberi számában jelent meg (magazinunk első számát a cikk végén lapozhatja át).

  Ha a CDU élén egy konzervatívabb értékeket valló utód foglal helyet, akkor valószínűleg a migráció elleni harc új irányt fog venni Európában.

  Elsőként Angela Merkel német kancellár jelentette be, hogy nem indul újra pártja, a CDU pártelnöki posztjáért. Néhány nappal később kiderült, Horst Seehofer, jelenlegi német belügyminiszter is a lassú visszavonulás mellett döntött, és már ő sem száll ringbe pártja, a bajor CSU elnöki posztjáért – bár egy időre még megtartja belügyminiszteri székét. Kettejük távozása egyértelműen a változás szelét hozza a német és így az európai politikában is. Egy korszak vége, ahogy azt az elemzők fogalmazzák.

  A CDU és a CSU közös kormányzás időszakában oldhatja meg az utódlás kérdését, amire így még három év áll rendelkezésükre. Ez azonban azt is jelenti, hogy Németország turbulens belpolitikai korszakba lép át, ahol a belső csaták nem csak elterelhetik Berlin figyelmét az európai ügyektől, de azt is jelenti, hogy gyengébben tudja érvényesíteni akaratát.

  Merkel lejtmenete előtt

  Angela Merkel politikája mindig a legtöbb szavazót megszólító üzenet hirdetése volt, amely éveken keresztül kifogástalanul működött. A baloldal és a zöldek választóit sikerrel tudta elcsábítani a minimálbér engedélyezésével, a fukusimai atomkatasztrófa utáni német atomerőmű leállításokkal és lehetővé tette, hogy a német törvényhozás megszavazza az azonos neműek házasságáról szóló szabályozást is. Szintén a baloldali politikát követte, mikor besorakozott a görög mentőcsomag mögé, illetve mikor egy elpuskázott marketingfogás keretében üdvözölte az országába özönlő migránsok tömegét.

  Fotó forrása: Pixabay.com

    Merkel után

  A kettős játéknak azonban ára volt. A politikai palettán a CDU bajor testvérpártjától, a Keresztényszociális Uniótól (CSU) jobbra 2015-ig nem létezett egyetlen politikai alakulat sem, így viszonylag védett hátországgal kormányoztak nagykoalícióban a baloldali pártokkal. A 2015-ös migránsválság után azonban megjelent a bevándorlásellenes AfD.

  Merkel utódjának el kell döntenie, hogy továbbra is a baloldali zavarosban halásszon – de a tartományi választások egyáltalán nem igazolják ennek fenntarthatóságát – vagy konzervatívabb politikát folytatnak, és megpróbálják kifogni az AfD vitorlájából a szelet.

  Ez sem egyszerű, mert európai szinten komoly következményekkel járhat. A konzervatív politika elmélyítheti a németek által kikényszerített szigorú költségvetési szabályok miatti szakadékot Európa északi és déli régiói között. Márpedig Olaszország már most is elutasítja Brüsszel követeléseit saját költségvetési tervével kapcsolatban.  Középtávon az összetűzés elkerülhetetlennek tűnik.

  Meddig hajlandó elviselni az ütéseket az SPD?

  Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy Merkel kihúzza a választási időszak végéig – és ugyanez érvényes Seehoferre is. Az SPD-ben továbbra is hatalmas az elégedetlenség amiatt, hogy a vezetőcserék ellenére sem tudnak kitörni a történelmi szintű népszerűtlenségből. Szinte egyöntetűen az az érzésük a párttagoknak, hogy a Merkellel közös kormányzás az oka a most elszenvedett vereségeknek, és a párt egyre inkább követeli, hogy az SPD ugorjon ki a nagykoalícióból és vonuljon ellenzékbe.

  http://www.korkep.sk/cikkek/media/2018/07/19/angela-merkel-palyafutasa-szereny-kezdetek-arulas-es-gyozelem-majd-pedig-hanyatlas-videoosszefoglalo

  Ezeket a hangokat Merkel és Seehofer fokozatos visszavonulása csak ideig-óráig tudja csillapítani. Ahogy a szocdemeknél, úgy a CDU-nál és a CSU-nál sem hoz majd áttörést önmagában a vezetőcsere.

  Az elemzők egyetértenek abban, hogy az SPD csak azért nem ugrott ki a kormánykoalícióból – aminek esélye egyébként rendkívül magas volt az őszi Merkel-Seehofer szóváltások idején -, mert nincs garancia, hogy egy előrehozott választás esetén nem múlnák alul a 2016-os csúfos vereségüket.

  Nekünk sem mindegy

  A német belpolitika alakulása Közép-Kelet-Európára is nagy hatással lesz. A Merkel után maradó hatalmi űrt sokan próbálják majd betölteni. A németek meggyengülésével egyenes arányban a francia befolyás fog emelkedni, Emmanuel Macron francia elnök sajátos Európa-jövőképe pedig egyelőre nem tartozik az elfogadható alternatívák közé Közép-Európában.

  A német súlycsökkenés nehezítheti az érdekérvényesítést külföldön, elsősorban az USA-val szemben. Amennyiben Washington valóban további akadályokat gördít az európai autók amerikai értékesítése elé, az a német és francia járműipar közép-kelet-európai beszállítóinak is fájni fog.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2018/10/15/angela-merkel-bizalomvesztesnek-tulajdonithato-bajororszagi-valasztasi-eredmeny

  Lesz-e fordulat migrációs kérdésben

  Ha a CDU élén egy konzervatívabb értékeket valló utód foglal helyet, akkor valószínűleg a migráció elleni harc új irányt vesz Európában. Tény azonban, hogy a legfőbb három esélyes között sokféle értékrendet képviselő akad. Merkel nagy szövetségese, Annegret Kramp-Karrenbauer többségében a jelenlegi kancellár politikájának híve. Ő teljesíti a CDU tagságának azon feltételét, hogy egy „mainstreamhez közel álló pártelnökre van szükség”. Jelenleg a felmérések szerint ő a legesélyesebb befutó.

  A második helyen a középutat képviselő, némileg konzervatívabb

  Friedrich Merz következik, a CDU frakcióvezetője. A Merkellel egyidős politikus a 2000-es évek első felében maga is szemezett a kancellári poszttal, de Merkel megtorpedózta terveit. Most, közel másfél évtizeddel később elégtételt vehet, tekintve, hogy néhány felmérés őt hozza ki győztesként az utódlásért folyó harcban. Merz egyértelműen a közép irányába mutató konzervatív politika híve. Katolikus (Merkel evangélikus), anyja francia felmenőkkel rendelkezik, gazdasági liberális. 2000-ben bevezette a köztudatba a „német vezető kultúra” szókapcsolatot, amely szerint a multikulti mellett Németországban is szükség van a mindenki által elfogadni köteles európai alapértékek meghatározására – magyarul: a muszlimoknak is tiszteletben kell tartaniuk a német hagyományokat, szokásokat és erkölcsiséget.

  A harmadik lehetséges jelölt a jelenlegi egészségügyi miniszter, Jens Spahn, aki jelentős hátránnyal indul. A potenciális konkurenciát legendásan jól megérző Merkel a vele szemben sok bírálatot megfogalmazó

  Spahnt meg is tette egészségügyi miniszterének, amely még német viszonyok között is legalább olyan politikai nyaktörő pozíció, mint Szlovákiában – akár a karrierje végét is jelentheti. Spahn bírálta Merkel willkommenskulturját, és szigorúbb bevándorlás politikát sürget. Javára szól, hogy jó kapcsolatokat ápol a szabaddemokratákkal és a Zöldekkel, akik nagyon jól szerepeltek a tartományi választásokon. Legfőbb gyengesége, hogy egészségügyi miniszterként népszerűtlen döntéseket is fel kellett vállalnia. Emiatt a három legesélyesebb jelölt közül az ő kilátásai a leggyengébbek.

  A cikk a Körkép.sk havonta megjelenő online magazinjának novemberi számában jelent meg:

    Körkép.sk

Nyitókép: Körkép.sk