#kivétel

[otthonzulles]

amúgy annyira le van épülve a magyar társadalom* :(

néhány napja 4-es metróztam és kifigyeltem egy portugál(ul videotelefonáló) csajt az állomásban. az a ragyogó tisztaság, jókedv, kisimult vonások, életszeretet, csoda hosszú barna leomlott haj, egy remek kis gyümölcsmintás egyberuha, de hogy nem csak hallatszik egy külföldin, hogy külföldi hanem kb. úgy világított mint egy marék kidobott CT gépből kukázott cézium-rög. nem tagadom zsánerem volt, el voltam ájulva

mi mást vallanék én is, mint hogy "a magyar csajok a legszebbek", de kimész külföldre és azt látod hogy "baszki ezek egészségesek és kiegyensúlyozottak", a magyarországiak meg napról napra küszködnek a túlélésért és mindenki arcára van írva.

rottyon vagyunk.

[wildiesong]

"Szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem." (Szabó Magda)

[versinator]

Kivételes eszelőssé

Vágtuk esdek jajkiáltás szívednek Midász keservünk borosüvegek gémek Elterpedt hinnél visszajárnak teltenek Csaholtak paripád fenében nemek

Ijedjek lelkedhez keshedt levelének Fürdettek alföldre távoliak holttetemek Nézné leroskadni cseppjében hitünknek Játszok hasogatott ölne hímek

Mindazoknak küllők lajosnak lenyelem Féltetted fájdalmakat amije menekülhet Fűtő hőkölés rázol szemfedelem

Csúnyákat lehullottam rettenetek nevethet Juttat betegségben vallomások mámorfejedelem Élhetnek semmiségek hazudom éltethet

[arassea]

alkalomhoz illő, örök kedvencem a húdból ❤️

A cigányok korrektak - Nőnap a Dobozi utcában

[riariahistoria]

A leghűségesebb magyar falu

Derenk.

nem dereng, mi?

elmesélem, állj meg egy percre.

a legendárium szerint Derenk népszavazott a hovatartozásról, hivatalosan viszont nem tette, de a lakói beleszólhattak a dolgokba mikor kijelőlték a határt az I. Világháború után, amit mégsem nyertünk meg (amúgy a visszavágót se). történt ugyanis hogy a vonalat meghúzták, az egyetlen utca kellős közepén, a falu meg kijárta, hogy pár száz méterrel odébb, a hegyoldalban legyen a határ, így ők Magyaroszágon maradhassanak.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

igen, Derenk megkapta a hűsége jutalmát. az erdejük Csehszlovákiához került, ők meg a vitéz kormányzó vadasparkjának a szélére - 1938ig. akkor a terület-visszacsatolások miatt az ország nagyobb lett, ők pedig a visszakerült erdővel a vadaspark, a medvetelepítés kellős közepén találták magukat. jött is nemsokára a határozat hogy húzás van, 1943ig az összes lakost kitelepítették, a falut pedig ahogy van ledózerolták. a korabeli sajtóban hírértéke alig volt a leghűségesebb magyar falu eltüntetésének.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

a környező falvakba telepítették ki a lakosokat és kárpótlásul jobb meg több földeket kaptak. ami miatt a következő rendszer kuláknak minősítette őket, ezzel pedig szinte kivétel nélkül elvesztették mindenüket és nehéz éveknek nézhettek elébe.

hűség Magyarország felé?

fussatok, bolondok.

[sztivan]

boldog majdnem autómentes életem

gyakran nagyon tudom sajnálni azokat, akiknek az időbeosztását vagy életszervezését annyira megnyomorította a béna 20-21. század, hogy kénytelenek autót tartani, meg valahol azokat is, akik ezt úgy internalizálták, hogy még el is magyarázzák, hogy ez nekik jó. igazából tök egyszerű nagyrészt nélküle is

Budapesten belül autóban szerintem utoljára akkor ültem (már az ilyen "gyere, elviszlek", aztán udvariatlan volna nemet mondani dolgokon kívül), amikor a háromnapos lányomat hoztuk haza a kórházból a születése után, ami azért valljuk be, nem egy túl gyakori élethelyzet. minden mást meg tudok oldani normális időben biciklivel vagy bringa-vonat kombóval - kb negyedórára van vasút, onnan gyorsan bent vagyok a cityben. néha kíváncsiságból megnézem a reggeli csúcsban, hogy a ház-munkahely (Pestszentlőrinc-Óbuda) közti távot autóval nagyjából ugyanolyan, néha kicsit hosszabb időre mondja az útvonaltervező, mint ahogy bringával vagy bicikli-tömegközlekedéssel odaérek. nyilván ehhez kellett az is, hogy amikor ide költöztünk, akkor úgy néztünk házat, hogy a legközelebbi kötött pályás közlekedési lehetőségtől gyalog tíz percen belül legyen

Pestről vidékre szinte mindig rendben vagyok vonattal vagy busszal. a kivétel, amikor kénytelen vagyok valakihez bekéredzkedni autóba, az, amikor este van vidéken dolgom, és már nem lehetne normálisan hazaérni tömegközlekedve, de szerencsére ebből is egyre kevesebb van. igazából csak egy kis előre tervezésre van szükség ehhez, hogy kényelmesen tudjuk csinálni

a gyerekekkel Budapestről kimozdulva teljesen egyértelműen a tömegközlekedés a nyerő. lehet, hogy kicsivel hosszabb, mint az autóban, de rengeteg csodálatosan jó időnk volt úgy, hogy vonaton fel-le sétáltunk, megnéztük az étkezőkocsit, boldogan elvoltunk, sokkal jobban élvezték, mint amikor régebben néha párszor autó gyerekülésében kellett unatkozniuk órákon keresztül. külföldre menet ugyanezért eszembe sem jutna autóba bekényszeríteni őket. Pesten belül pedig megcsináljuk úgy a dolgainkat, hogy amíg még nem tudnak egyedül menni mindenhova, addig összeszervezzük, mi dolgaink vannak itthontól távolabb, de hát életképesek, nem pusztulnak bele némi bkv-zásba

[zeroz2ro]

„Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt. A Belügyminisztérium 2024. augusztus 28-án azonnali hatállyal felmentette a Madách Imre Gimnázium igazgatóját.” - BM Az igazgató a történelmet és földrajzot tanító Mészáros Csaba, aki 2000 óta vezeti az intézményt és 1993 óta dolgozik az iskolában." Azonnal kirúgták az egyik legjobb magyar gimnázium igazgatóját, aki csak annyit mondott, hogy „szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem vesszük el. Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Bármelyik órán sor kerülhet az eszközök alkalmazására, így életszerűtlen lenne az állandó beadás-kivétel. A mobiltelefonok iskolai használatát, a kép- és hangrögzítés korlátait házirendünk már régóta tartalmazza, amit eddig is betartattunk. Ennek érvényesítése szigorúbb lesz. Kérünk minden diákot, hogy órai magatartásával senki se kockáztassa azt, hogy az okos eszközöket a tanítás előtt el kelljen venni." Ráadásul a mobiltelefon tiltását az iskolák házirendjére bízták, vagyis minden iskola maga határozza meg a szabályokat. Ezzel magyarázta a Fidesz, hogy ők nem tiltottak ki semmit.

[diogenesz2020portugal]

Kivételes dolog, ha az ember halála előtt néhány perccel találkozik egy angyallal.

A hajléktalanszállón, ahol dolgozom, összeesett egy asszony. Nem volt már fiatal, de teljesen egészségesnek látszott. Halkszavú, mindenkivel kedves nő volt. Annyira csendes, hogy szinte észrevétlenül mozgott közöttünk az elmúlt hónapokban. Nem akart senkit sem zavarni. A szociális munkás kollégák gyakran beszélgettek vele, és úgy tűnt, találtak megoldást a helyzetére.

Azonnal mentőt hívtunk hozzá, közben a feje az ölemben pihent, a kollégám pedig a kezét fogta, és biztatóan mosolygott rá.

- Tu és um anjo - mondta a néni alig hallhatóan. - Ajudas-me? Tenho medo.

- Não tenhas medo, não estás sozinha - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.*

Alig két-három perc telt el így, aminek egy mély sóhajtás vetett véget. Az újraélesztést nemsokára már a mentősök folytatták, sajnos sikertelenül.

Vannak pillanatok, amik örökre beleégnek az ember agyába-lelkébe. Tudom, hogy irracionálisan hangzik, de ott valóban egy angyal fogta egy távozóban lévő ember kezét. Egy angyal mosolygott rá olyan szeretettel, amire nincsenek szavak. A legszebb mosoly volt, amit életemben láttam.

A néni nem volt egyedül.

*- Te egy angyal vagy - mondta a néni alig hallhatóan. - Segítesz nekem? Félek.

- Nem kell félned. Nem vagy egyedül - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.

[pokmajom]

„Kivételes hal volt, és azt kell mondanom, hogy kivételes halált halt. Nagyon szerettük Bütyit, egyesek Bütykösnek hívták, én csak Bütyinek becéztem, a hátán volt egy bütyök.” 

Az is lehet, hogy szegény Bütyi öngyilkos lett, mert nem bírta már a stresszt, hogy hetente háromszor kifogják és visszaengedik.

[hobbygilda]

Örkény István:

Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.

A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.

Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat – az esetleges beomlás veszélye miatt – délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik.

A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.

Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.

Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

1968

[frankyoungestein]

Milyen az évszázad bünténye készül éppen?

"a repülőtér működtetését végző vagyonkezelő, továbbá a hozzá kapcsolódó állami befolyás alatt álló gazdasági társaságoknál indokolt “az általános szabályok alkalmazása alól történő kivétel biztosítása”. A reptérüzemeltetésben érintett állami cégek így mentesülnének

a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségek,

a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló előírások,

a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony szabályok

a társaságok vezetői és felügyelőbizottsági tagjai nemzetbiztonsági ellenőrzésének alkalmazása alól.

Bár októberben bejegyeztek egy, a tevékenységei között a légi szállítást és kapcsolódó szolgáltatásokat is feltüntető, Air Hungary Zrt. nevű állami céget, de az nem nem világos, hogy a kormányzat azon kívül, hogy Szijjártó Péter tárcája alá rendelt vállalkozásba tette az állami teherszállító Airbus-t, szán-e szerepet a társaságnak a reptérüzemeltetésben."

Oroszoknak chip szállítás nagyban?

Kolumbiai közvetlen járat?

Lábon eladni Kínának?

[troger]

logisztikai para következik: hétfőn meg kell jelennem egy lengyel bányászfalu ügyészségén, emiatt

azt akartam írni, hogy még mindig nem kaptam pontos időpontot, de ebben a pillanatban jött meg az email: 12 óra

az odaút le van fixálva, terv szerint 10+ óra vonatozással érkezem vasárnap este 8-kor, még késésekkel is menni fog

illetve ha valamelyik csatlakozást teljesen lekésem, akkor fene tudja, de másnap délig csak összejön... most nézem, az átszàllásaim 14, 16 és 18 percesek 😳

a nagyobbik para annyi, hogy ha nem vagyok a 14:29-es vonaton visszafelé, akkor nem érek be kedden reggel a melóba

na emiatt lehet izgulni

fogalmam sincs, hogy mire számítsak, mármint hogy takkra mennek-e ott a dolgok, és 2 óra alatt lezajlik az akármi

nos, ez azon kivételes helyzetek egyike, amikor autóval sokkal tutibb lenne - de most már túl késő bérlésen gondolkodni, megvettem mindenféle vonatjegyeket, és stresszelek a következő 3 napban

[csacskamacskamocska]

Őszinteség és énközpontúság

Drágajóanyám egy őszinte embernek gondola magát. Közben folyton hazudott. Akárkivel kommunikált, úgy alakította a mondandóját, hogy az megfeleljen az adott helyzetnek. Nemcsak arról volt szó, hogy nem szólt be, nem ellenkezett, nem konfrontálódott, hanem a sztorikban is azt domborította ki vagy színezte ki, ami erősítette azt a mondandót, ami valami módon sikeresnek gondolt a másik fél manipulálásában. Valójában folyamatosan hazudott – szerintem –, de saját magáról az a megélés volt, hogy ő nagyon, de tényleg nagyon őszinte ember. Mindenre volt valami magyarázat, hogy az miért jó úgy, ahogy ő zsonglőrködött a szavakkal. Ez az érdekes a dologban, hogy ő őszintének gondolta magát. Kívülről látni ezt, az zavarba ejtő. Mert nem káros másokra nézve, hiszen senkit nem vert át pénzzel, nem vette rá őket vásárlásra, befektetésre, nem élősködött senkin szerelmet vagy elismerést hazudva, sőt, lehet mondani, hogy mindenkinek örömöt szerzett. Megértő volt, támogató, lelkesítő, csupa pozitívum – és valójában ez az ő énideálja magáról, ez valóban ő volt, és annyira de annyira szerette volna, ha szeretik. És szerették is! Csakhogy, én ott álltam közel. A színfalak mögött. És elvesztettem minden bizalmamat. Hiszen ugyanazt a történetet 4-5 különböző formában is hallhattam, ahogy éppen az adott szitunak megfelelt. És tudtam mennyire fárasztja ez az egész. És tudtam mennyire lenéz mindenkit. Mennyire kritikus. Tudatosnak gondolta magát, de ösztönös és sértődékeny és bosszúálló volt. – mint minden narcisztikus. Mert az volt. És közben kreatív és idealista és erős és varázsló volt.

Egy másik felnőtt nyilván tudta őt szeretni, sőt, szerelmesnek lenni belé. Még az is lehet, hogy társnak egyáltalán nem volt rossz egy megfelelő embernek. Előrevivő, lendületes, célokat adó és megcsinálós ember mellett a másik is halad és él, és élményeket szerez. Mostanra, hogy megfordultak a szerepek és én vagyok az ő anyukája, most látom őt tisztán. Elvesztette a társát és nem tudott másikat szerezni, nem is akart, mert neki az az egy megértő, odaadó jó ember kellett, a rugalmas morállal, a vidámsággal, a kellemes aláredelődéssel. Esélye nem volt másik olyat találni, mint a nevelőapám. És neki nem egy másik ember kellett, hanem egy megfelelő legodarab, aki illeszkedik az életébe.

Sosem voltak kétségei saját magáról. Csak azt érezte, hogy másokkal van baj. Soha nem kért bocsánatot, és soha nem tépelődött azon, hogy valamit esetleg nem jól csinált. Pontosabban, ha tépelődött rajta, akkor azon rágódott, hogy hogyan nyerhetett volna, nem azon, hogy miért nem jó amit tett. Rég óta tartó kezeletlen személyiségzavar, a demencia mellett – volt a diagnózis, amikor először bekerült a pszichiátriára.

Az egész történetet azért mesélem el, mert két dologban határozza meg az én életemet. Háromban. :) 1. Van bennem egyfajta morális rugalmasság. Ami hiba. Az emberek közötti hazugságokra, elhallgatásokra, manipulációra a hisztériáig érzékeny vagyok, de amúgy a szabálykövetésem nagyon gyenge. Én vagyok az, akinek figyelmeztetnie kell magát, hogy akkor is megálljak a stoptáblánál, amikor nyilvánvalóan nem jön semmi. (mer nincs kivétel). 2. Sajnos bármire hisztérikusan reagálok, ami kicsit is hasonlít anyám dolgaira. Ha bármit észreveszek abból, ahogyan ő működött, akkor az egész múltamat a nyakába varrom az illetőnek. Hogy igazam van-e ilyenkor, azt nem lehet tudni. 3. A különlegesen sok ellentmondás, amiben évtizedekig őrlődtem, egy állandó és elég fárasztó önvizsgálatra kényszerít. Mert állandóan és rémisztően észreveszek magamon jeleket, lenyomatokat. Hiába fogadtam már el anyámat, ugyanazokat a dolgokat magamban nem tudom, nem szeretném elfogadni, hiszen azzal kárt okozhatok másoknak.

Azt várom, hogy valaki lássa és értékelje az erőfeszítéseimet. És néha menedéke nyújtson. Egy mellkast, amin meg lehet pihenni az önmagammal folytatott küzdelemben. Nekem nem kell legodarab. Nekem egy másik ember kell. De közben vonzanak a narcisztikusok, mint lámpafény a bogarakat. Mert a mérhetetlen arroganciájuk mögött a sebezhetőségük és a szeretetéhségük vitathatatlan. Gyógyíthatatlanok. És gyógyíthatatlanul beleégetik magukat a másik emberbe. De ők sosem tudnak menedéket nyújtani.

Amúgy jól vagyok. Tényleg.

[uzemi-kollektiva]

Nem szeretek magyar pártpolitikával foglalkozni, de 11 magyarországi pártból 11 a vendégmunkásokkal riogat, hogy jönnek meg elveszik a munkát. Egyetlen kivétel sincs. Ez szörnyű.

Itt megszűnt a baloldal és a munkások képviselete, és szerintem évtizedekig nem is lesz már.

[csakszavak]

Túl sokan mondták már nekem, hogy “én mindig itt leszek”. Remélem Te leszel a kivétel, aki tényleg marad…

[sztivan]

egyébként a játszóteres threadről még az jutott eszembe

hároméves kislányom mostanában ismerkedik a biciklivel meg a rollerrel, nyilván az elején ennek van egy kicsi esés-kelés, de mivel sebesség is van, nem tudunk mindig mi ott lenni mellette elsőnek

és baszki, a gyerekek annyira jófejek, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül mindig az történik, hogy amint esik a kresz-parkban vagy játszótéren, másodperceken belül ott van mellette egy vadidegen másik gyerek, és próbálja segíteni, de az a random másik gyerek természetesen mindig csak másodiknak ér oda, mert az első a bátyja, a komoly ötéves nagytestvér, aki olyan aggódó arccal száguld oda, hogy a betont szétütné, ha az bántja a húgát

tényleg izgalmas lesz látni, hogy vajon az alfa generáció is meg fogja-e tanulni az élete valamelyik pontján, mint az összes korábbi, hogy ebben az országban nem divat egymásnak segíteni, ha baj van, én azért valahol reménykedem abban, hogy jobbak lesznek egymással, mint sok felnőtt