#leszarás

[beeisani]

Goodies and Slaps

Ha a szüleid tudják, hogy szenvedsz, miért hagyják tovább?

- snake

[gyonyoru-zombilany]

Megtanultam legyinteni rátok szar barátok.

[idontwannafeelthisway]

Nem, nem vagyok jól.

Hogy lehetnék jól?

A családom leszar

A barátaim nem léteznek

Az emberek kiröhögnek

Itthon iszom egyedül mert egy 19 évesnek péntek este semmi más dolga.

[hianyzikazeletembenaszeretett]

[mecsekalja]

10-es skálán legalább 11-es leszarás volt irányomba

[alkohololol]

Mikor direkt nem írsz neki, hogy lásd, vajon szeret és hiányzol és aggódik-e érted, de mind az amit kapsz csupán a leszarás.

[sygn-adhoc]

Én mindent megpróbáltam. Tényleg. A buddhista meditáció nem vált be a problémás helyzetekben, olyankor egyszerűen nem megy, hogy koncentráljak. Hívő nem vagyok. A narkó se segített anno, még rövid távon se tudtam vele kezelni a szitut. Volt saját "mindplace"-em, mint Sherlocknak a kristálypalota, de túl csapongóan gondolkodom hozzá, hogy hosszútávon tartani tudjam, mint önreflexív kezelés. Viszont valamire rájöttem. Mesterien tudok leszarni dolgokat. És ez nem az a leszarás, mint amikor 14 éves kislányokat nem érdekel mások véleménye. Ez az a leszarás, hogy ha én úgy döntök, hogy valami nem érdekel, arról nem fogok tudomást venni. Clearly nem. Idén például úgy döntöttem 65 perccel előtte, hogy nem lesz szülinapom. Ez nem egyszerű, de kivitelezhető. Biztos páran mondani fogják - bár a facebookon hála az égnek kikapcsoltam - úgy fogom kezelni, mint amikor azt hiszik, hogy máskor tartom a névnapom, és felköszösntenek. Amúgy nem tartom semmikor. Mint idén a szülinapom. Tesóm valami cigikézős programot kitalált hétvégére, de az szkippelem szerintem. Holnap elmegyek reggel melóba, utána a szokásos kört lefutom a városban és vagy kockulok délután, vagy felveszek valami zenét. Attól függ, milyen kedvem lesz. Aztán csinálok valami kaját, még egy kis kockulás és alszi. És tádáá, el is ment ez a hétköznapi csütörtök. Anya csinál tortát, amit fura nem szülinapon enni, de amúgy mindig csinál sütiket, szóval ez is basic szerű. Ezen kívül haverokkal találkozok, sörözünk, semmi extra. Szombaton elkezdek japánt tanulni, addigra már maybe mindenki el is felejtette egy évre a születésnapomat, és volt nincs. 20 éves voltam, legközelebb jövőre 22 leszek. Időutazás alpha fázis. Tudományos kísérlet. Azt, hogy miért kezdtem bele ebbe a kísérletbe, most hagyjuk, viszont azt elmondom, hogy naaaaagyon bejön ez a dolog. Eredetileg a karácsonyt is így akartam (egy héttel a szülinapom után van), de a halott fát a nappaliban nem tudom normálisan megmagyarázni magamnak, szóval úgy döntöttem hogy ott csak a hagyományok mennek a kukába. Az ünnep nem. Úgysem szeretem a bejglit. És nyilván mondhatnád erre, hogy fhú de szomorú hogy valakinek nincs szülinapja, vagy hogy 2020-ban hogy lehet valaki ennyire emós. De én büszke vagyok erre. Minden kibaszott kultúrának a része ez a születésnap dolog, de szerintem nincs erre szükség. Amúgy meg miért lenne szomorú? Én döntöttem így. Persze ezt nem fogom elmondani senkinek, mert csak műsor lenne belőle, meg egy kísérlet úgy az igazi ha titokban folyik. Like James Bond. Asszem. Bár ő ügynök volt. Akkor Tony Stark. Csak én nem egy új elemet és az érzelmekre képes mesterséges intelligenciát fedezem fel, hanem az időutazás prototípusát. Egyedül. A Pym-részecske nélkül. Kabd be Tony Stark!

[furjedikalman]

És lőn este és lőn reggel, hetedik nap. És hagyá az FKF a szelektív műanyagot ebek harmincadjára szanaszét rothadni, de az ő szemetét nem éri rothadás, hanem örökké él, amíg a földet el nem borítja teljesen. És úgy lőn.

És látá az FKF, hogy szar, és leszará.

[ahogyelkepzeltem]

Velem ti nem basztok ki

A héten ugye már agyalgattam azon, hogy lehet-e egyszerre ennyi mindenen gondolkodni, lehet-e egyszerre ennyi mindent érezni, és hát, hogy nem robbant még föl a fejem ennyi mindentől? 

A mai napon, ennek részben az az oka, hogy menstruálok, és reggel héttől délig magzatpózban agonizáltam a kanapén, és vártam, hogy hasson a fájdalom csillapító, szóval na, ma átlagosan félóránként más-más érzelmi állapotba kerültem. Úgy volt a lelkiállapotom, mint a rendkívüli közállapotokra hivatkozva félpercenként módosított magyar költségvetés. A heves szívdobogással járó szorongást levertség váltotta, a levertséget, bizakodást, a bizakodást fölbaszódottság, a fölbaszódottságot valami önutálat szerűség, abból következett valami fura szentimentalitás...Mit tudom már én, hány állapoton mentem keresztül, de az tudom, hogy a szellemvasúttal kombinált hullámvasút, az kutyafasza ehhez képest. 

De ennél nagyobb baj volt, hogy én hülye, én meg mindenre reagáltam. Jaj most levert vagyok, jaj most félek, jaj most ez, jaj most az. Délután kettőre olyan fáradt voltam, mintha a bányában dolgoztam volna. És akkor azt mondtam, hogy itt van a lófasz vége, meg a türelmemé is. Mehet a cirkusz, a lelkem, a hormonjaim, az agyam, a bármim, olyan mozikat fűznek be, amilyeneket akarjak, csak anyám szavaival élve, csinálják csöndben. Csinálják a háttérben, rájuk csukom az ajtót, majd szóljanak, ha vége, mert nem vagyok hajlandó tovább foglalkozni velük. Ez nem leszarás, ez nem a testem lelkem jelzéseinek az ignorálása. Mást sem csinálok csak foglalkozom velük. Ez egyszerűen az, hogy nem állhatok oda teljes szívvel figyelni minden váltásra, és meglapogatni a saját vállam, hogy jóvancica nincs semmi baj. Nem tölthetek fel minden ilyen hullámot tartalommal, mert akkor meghülyülök. És vannak vélekedések, köztük az enyém is, amik szerint ezen már rég túl vagyunk, mármint a meghülyülésen, de akkor meg nem kéne mélyebbre menni benne, ugyebár. Szóval, hogy nem tölthetek meg tartalommal, és vehetek komolyan minden ugrást, mert abba bele kell bolondulni, úgyhogy azt mondtam magamnak, és ha akkor ugye egy további kérdés, hogy hány Marla is beszélget itt egymással, szóval azt mondtam magamnak, hogy gyerekek, játszatok, csépeljétek egymást, csináljatok, amit csak akartok, és nekem tényleg csak akkor kelljen rátok figyelni, ha komoly a helyzet. Én addig dolgozom, színházba, buliba, koncertre megyek, eszem iszom, menstruálok, és majd,ha mindenki abbahagyta ezt a cirkuszt, odafigyelek rátok. 

Hát nem fogtok ti velem szórakozni. A világnak egy csodás Marlara van szüksége, aki ugye vagyok, nem egy roncs Marlara. Roncs Marla a Gonosz Marla unokatestvére, hasonlítanak egymásra, csak előbbi már ahhoz is fáradt, hogy basztasson. Hát így. És most megyek, eszem valamit, mert csak nyugitea, meg algopirin van bennem, és isten lássa lelkem ez délután negyed négykor nem normális állapot.

[szornyueletem]

Annyira látszik hogy meguntál engem.

De miért nem vallod be inkább? foglalkozás helyett leszarás meg matricázás, de mindenhol fent vagy órák óta. De nincs neked más mi?

De ha regényt írok, arra is kapok egy szót mint tegnap. “Az szép”

[tundertaplo]

Vajon mennyire befolyásolja a magyarországi lakáspiacot, és ezen keresztül mindent, amiről amúgy a kormány óriási pofával beszél életminőségtől gyermekvállalási kedvig, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar építőipar állami pénzen hízott szankciók nélkül igénytelenre, tehetségtelenre és leszarósra?

Ma 26 éves az a szakközepes villanyszerelő, aki az egész eddigi pályáját lenyomta úgy, hogy semmi nem történt, ha víz folyt a konnektorból, vagy nem azt a strangot kapcsolta a kapcsoló, 32 éves az a statikus meg tervező meg építésvezető, akiket nem érdekel, hogy mennyi az anyag, és mekkora a hézag. Felnőtt, tapasztalt szakembereknek számítanak, illetve számítanának mindenhol máshol. 

És miközben a gigaberuházásokat kinézetre a tervezői fantáziátlanság és lemaradottság uralja, kivitelezésben a szar munka, a rossz szakemberség és a leszarás a különlegesen magyar védjegyek. És miközben az állam nagyon sok pénz felelőtlen elköltésébel elrontott egy teljes generációnyi szakembert az amúgy Európa-szerte hiányszakma kivitelezési vonalon, itthon mindenkit a hideg ráz már egy kis fürdőszobafelújítástól is, mert átbasszák, elbasszák, szétbasszák. 

Tudjátok mit, leszarnám még a majd’ kétmilliárt forintunkat is, amit ebbe a felesleges cuccba öltek, ha cserébe pörgetné a gazdaságot, de akár csak nevelné a kivitelezésen dolgozó szakembereket, emelné az építőipar színvonalát, vagy lenne látható érték, ami készül. 

De nincs. Jó 800 évet sikerült visszaugrani, nagyjából akkor jöttek rá, hogy az állami építési beruházások értelme bizony a lakossági projektekben is meglátszik, mert a katedrálist építő inas utána házat csinál, meg pajtát épít falun.

[bence57-blog]

A leszarás divat lett, vagy miafasz?..

[uglyprincesss]

Leszarás felsőfokon.

[lonley-devil]

Folyton azzal nyugtatom magam, hogy "ha gáz lenne igenis segítene" meg hogy "ha valaki bántana azt sosem tűrné el".

Hahaaa a nagy lófaszt nem. Leszarná hogy éppen péppé vernek, vagy sem. Leszará mert nem számítok! Kurvára nem számítok. Ezt be ismerni a leg fájdalmasabb dolog. Hogy nem vagyok fontos.

[youngflexg]

Pár hete még mindent nagyon komolyan vettem... és kicsit felfújtam par dolgot mert volt egy csomó szar az életembe

És ennek koszonhetem h elvesztettem egy akkor nagyin fintos személyt, nemmondkm h most nemaz még uzyis h nembeszelunk...

Ugyanakkor megismertem a sotet lelkem.parjat aki hála sati félt és óv szeret minden

Ennek koszonheto h én már mindent leszarok, mostis van vagy 40milliárd fos az eletembe, amik naprol napra jonnek velem, de leszarom, és ez nem az a habi leszarás, hanem kajakba telibeszarás...

Egyedül őt nem tudom meg aki elottr volt... kurva jo mondhatom...

[toxic-organism]

Leszarás mellékhatásai 😂😂