adscrypto

[the-coffeine-journals]

18675 - Mikropublikációk

A bezártság és az internet hihetetlenül feltüzelt állapotai arra késztettek, hogy az elmúlt időszak során jómagam is csatlakoztam a mikropublikációs mozgalomhoz, melynek lényege, hogy a figyelem, népszerűség és hírnév szüntelen hajhászása helyett mozgalmunk tagjai megpróbálják ezen tényezőket csökkenteni, és arra törekedni mind írásaikban, mind véleményeikben, hogy az undor és az általános népharag kiváltása nélkül a lehető legnépszerűtlenebbek legyünk. Ám míg ez a feladat sokak számára humorosnak vagy épp egyszerűnek hangozhat, valójában az egyik legnehezebb feladat a kreatív elme számára, mely hajlamos úgy viselkedni, mint egy neveletlen gyerek. Amikor próbálod erőltetni, hogy kipattintsd a zsenialitás ragyogó szikráit teleszarja a lapokat, aztán a billentyűzetet, majd a monitort, ám ha úgy döntesz, hogy támogatod ebben a destrukcióban és szándékos hulladékot gyártasz, ellened fordul. Hiába próbáltam írni a legunalmasabb témákról, mint a körömpiszok elképzelhető kategóriái, vagy a sárga színű autókban megfigyelhető szürkeárnyalatok önkifejező ereje, sajnos szembe kellett néznem az elkeserítő ténnyel, hogy népszerűbb kezdtem lenni mint valaha, és még a mozgalom tagjai is elkezdtek megutálni és kinézni, mint túlzottan ismert, képmutató és komolytalan zugfirkászt.

Így éltem az egyetlen alternatívával és elkezdtem csökkenteni a platformok számát, illetve nehezíteni elérhetőségét azoknak, amelyeken szünni nem akaró agymenésfolyamaim még elérhetőek voltak. Az első változatban minden kéziratomból elkészültét követően papírrepülőt hajtogattam, és útjára indítottam panelom ablakából a legközelebbi, legígéretesebbnek tűnő gyárkémény felé, ám kezdeti sikereimet később újabb kudarc fogadta. Adoniszi testi adottságaim ellenére ugyanis némely irományom a kémények torka helyett az utcán landolt, ahol miután a környéken cirkáló olvasóim felfedezték a forrást és megsejtették a mechanikát, hamarosan lepkehálókkal és egyéb eszközökkel várakoztak a környező épületek tetején, kiéhezve az újabb és újabb lapokra, melyeket elfogásukat követően preparálhattak, kidiszíthettek, majd sokszorosíthattak a magazinok, múzeumok és cipőtisztítók számára.

Utolsó lehetőségemként alakítottam hát át nyomdám természetét a kapacitás csökkentésével, és minden írásomból egyetlen egy példányt nyomtam csak, mely ráadásul soha semmilyen formában nem hagyhatta el szerény lakásomat, még azután sem, hogy az egyes lapokat már nem tudtam finom érett sajtok illatától terhes cipősdobozokba száműzni, sem a polcokra rendszerezni. Ellepett a saját elmém salakanyaga, amit alpáribb kifejezésmóddal talán úgy is leírhatnék, hogy elkezdtem fulldokolni a saját szaromban.

Így most szakítanom kell a mikropublikációs elvekkel és folytatnom a nagy kísérletet, mi történik ha tulajdon tébolyom találkozik a világgal és roskadozó polcok helyett olyan felületekre kerülnek, ahol bárki más megtekintheti őket, majd dönthet úgy, hogy rövid szemrevételezésüket követően kitörli velük a seggét, vagy úgy is, hogy begyűjti, majd filmre adaptálja történeteimet, melynek költségvetése minden bizonnyal az egekbe rúg majd, ráadásul iszonyatosan kellemetlen és rosszindulatú partner leszek ebben a folyamatban, de összességében valami Oscar-díjra jelölendő remekmű is születhet belőle, feltéve ha a díjátadó előtt valamilyen kegyetlenül potens tudatmódosító szer hatása alá tudjuk vonni a zsűrit.

Ameddig erre nem kerül sor, addig meditáljunk és ürítsük elménk salakanyagát szavakba úgy, hogy felcímkézzük annak, ami, és meglátjuk mi történik így vele, velünk egy egyre sűrűsödő, átláthatatlanabb örvényhez közeledve, mely mintha szépen lassan felőrölné a rend, rendszer, esztétika és a elv minden formáját, mígnem végigvonulnak az utakon a nyers csirkecombokkal békabőr dobokon félpucér emberek kifaragott dinnyehéjjal a fejükön, hirdetve, hogy csak ők normálisak és mindenki más hülye, miközben saját elvük is csak annyira szilárd és stabil, mint a hevített pillecukor. Cigarettába sodort pontyokat akarok látni nyers csirkébe töltve, ami nem állhatja a nyomadafestéket, mert időben laminálták. Valamit, amit nem lehet bekategorizálni, mert túl szomorkás és tragikus ahhoz, hogy igazán nagyot lehessen derülni rajta, túl komolytalan, hogy keserű köpködés legyen a magyar valóság gyomorkeserűjébe, túl igaz, hogy fikció legyen, túl bizarr ahhoz, hogy bármilyen valóságkonstrukcióba illeszkedhessen és túl teáscsésze ahhoz, hogy sajttal lehessen etetni.

[palmsandsunglasses]

a mai nap hülye szava, a levesbetét

[akcioferfi]

A konzervatív levesbetét a

scruton

[well-dan]

rejtélyes zöldségek a levesbetét csomagban á lá dánia

(közben megtudtam: csak csicsóka és mutáns sárga cékla)

[receptajanlo]

Házi tészta - csipetke recept

Házi tészta kollekciónk 2. darabja a csipetke (férjem csipkedettként ismeri :)), szintén ott figyel mindig a hűtőben egy dobozzal, mert nagyon jó levesbetét, de én pl. szeretem tojással, vagy sajtos, túrós és tejfölösen is egy gyors vacsorához. Csülkös bableves receptem is csipetkével készítettem. Tovább https://ift.tt/36kNvGV

[eteligazsagok-blog]

nagypénteki böjtös lélekmelengető

Varázslatosan új fókuszt kapott az ételem, pardon, az életem, mióta egyedül élek. Imádok főzni, és itt minden nap ki kell találnom valamit. És ez csodás. Nekem a főzés: művészet, az etetés: törődés.

MIÉRT?

Cseng a füleimben a kérdés, hogy „de mit fogtok ott enni??”/ „te nem eszel rendesen, le vagy fogyva”/ „Elfogysz, semmit nem eszel”... Úgyhogy mindezeket cáfolandó, illetve, hogy tényleg passzióm a főzés, sarkall arra, hogy megosszam veletek, mit eszem, és ezek mentén azt a kevés információt arról, ami itt történik az életemben és még nektek is érdekes lehet.

HOGYAN?

Laktózérzékeny vagyok, nem eszem disznót, illetve egy csomó minden mást sem, mert nagyon figyelek arra, mi hogyan hat rám, ha eszem, így jópár versenyző kiesett már. Tudatosan nem követek semmilyen diétát, tényleg csak arra figyelek, mint mond a testem. Jelenleg három lánnyal élek, ebből 1 vegán, 1 vegetáriánius, úgyhogy lesek el tőlük is trükköket.Ez csak azért fontos, mert az egész házat áthatja valami tudatos hozzáállás a világhoz, a környezethez és az ételhez, amiben semmi hipszterség nincs, egyszerűen úgy vagyunk egyensúlyban, hogy figyelünk kívülre-belülre.

MINEK?

Ezek az írások folytatásai annak, amit karácsonykor kezdtem, egy szakácskönyvvel a tesómnak, saját illusztrációkkal. Igazából neki és nektek szól ez, meg annak, hogy ne felejtsem el azokat a recepteket, amiket itt egyszer magamnak kitaláltam.

Jöjjön tehát a:

Nagypénteki böjtös lélekmelegítő

Nagyon vágytam egy levesre, így került hozzám az AH által gondosan összeválogatott levescsomag (jófejek ezek a hollandok, összepakolnak mindent egy dobozba, recepttel együtt, neked csak fel kell dolgoznod, de én inkább egy saját utat választottam.)

Egy maréknyi karfiol,

 répa, hagyma, krumpli, póré és igazi zöldbab.

Apróra szeded a karfiolt, felezed, szeleteled a répát, ugyanekkora darabokra vágod a krumplit is. A finomra vágott hagymát dinszteled, rádobálod a felvágott zöldséget (karfiol, répa, krumpli) és elkezded pirítani-párolni, sóval, fokhagymával, borssal, pirospaprikával, mintha csak egy rendes levest csinálnál. Majd, ha már nagyon sistereg, nyakonöntöd vízzel (nem mondasz előtte versikét), az indukcióson P fokozaton aládurrantasz, de rendesen, és várod, hogy főljön, miközben még egy marhahúsleves-kockát is belehajítasz. Aztán jöhetnek a fűszerek, annyi, amennyit nem szégyellsz, őrölt kömény, curry, gyömbér. Ha puha minden, akkor egy botmixerrel széttruttyantod. (Én egy kicsit bizonytalan voltam, hogy vajon a blenderbe belemehet-e a cucc, de aztán jobbnak tűnt a spenótos smoothiek bérelt helyét nem zavarni holmi levessekkel, így hát: ) Ez egy vicces művelet, mert egy konyharuhával le kell fedni a láboskát hozzá, így nem látod, hogy mit csinálsz, de az sem baj, ha maradnak szétturmixolatlan részek is. Mikor ez kész, visszateszed főni, és további kb 4 deci vizet hozzáadva lazábbra veszed a levest, beleszórod a nyers, frissen vágott pórét és kis darabokra vágott zöldbabot és éppen csak felforralod újra.

Az izgalmassága, hogy az édeskés alaphoz lélekmelengetően csatlakozik az illatos, fűszeres ízvilág és a levesbetét pedig a póré és a zöldbab, illetve sajtdarabkákkal megbolondítva még jobb, főleg, mert megolvad. És az olvadt sajtnál semmi sem jobb.

Tudom, hogy csak azt hiszed el, amit látsz, tehát itt egy (két) kép is:

Ha szereted a sárgaborsót vagy a hummuszt, csicseriborsót, akkor ízleni fog:)

ui: a fotók nem gasztroblog minőségben pörögnek, de tényleg csak azért fotózom, hogy te is lásd:)

[receptajanlo]

Óriás grízgaluska: a tuti levesbetét, ahogy a nagyi készítette

Tovább https://ift.tt/2ToVhLn

[receptajanlo]

Vegán levesbetét recept

Nincs túl sok vegán levesbetét, főleg, ha nem krémlevesfeltétről van szó. A tojást ugyanis nehéz megkerülni az ilyen recepteknél, de mi azért megpróbáltuk, és jelentjük, sikerült! Kóstoljátok meg ti is tésztagombócainkat, ha pedig van tuti siker, bevált levesbetétreceptetek, akkor ne habozzatok megosztani velünk! Tovább https://ift.tt/30vKMYn

[receptajanlo]

Pityer – levesbetét recept

A pityer gyerekkorom kedvenc étele volt. Kislányként mindig én készítettem a pityereket a húsleves mellé. Most kis családommal is megszerettettem. Ropogós és különlegesen egyedi ízt ad a levesnek. Ez a recept szintén a nagyon régi családi receptarchívumból való. Próbáljátok ki! Tovább https://ift.tt/2QffvW4

[receptajanlo]

Séberli - levesbetét recept

A séberli egy nagyon régi levesbetét. A sima séberlibe egy evőkanál porcukrot kell tenni. Ez nekünk nem ízlik, ezért én a vajas változatot részesítem előnyben. De van májas és tüdős séberli is. Bevallom, ezeket még soha nem próbáltam elkészíteni. A recept szintén a nagyon régi, receptes könyvünkből való. Próbáljátok ki! Tovább https://ift.tt/39h4v22

[receptajanlo]

Zsemlekockák tojással – levesbetét recept

Nagyon finom, laktató levesbetét, amit szintén a féltve őrzött, nagyon régi, családi receptes könyvből teszek közzé. A recept ezzel a névvel szerepel a sárguló, töredező lapokon. Próbáljátok ki! Tovább https://ift.tt/2s8hCSl

[receptajanlo]

Gyűszűfánk - levesbetét recept

A gyűszűfánk nagyon finom kiegészítője a leveseknek. Roppanós, porhanyós, belül üreges. Ha "villantani" akarunk egy házi készítésű levesgyönggyel, akkor ez nagyon megfelelő erre a célra. A recept a féltve őrzött családi recept-archívumból való. Tovább https://ift.tt/35wHMN7

[receptajanlo]

3+1 egyszerű levesbetét, amitől még jobb lesz a húsleves!

Tovább http://ift.tt/2DUo1EU

[receptajanlo]

Nyári zöldbableves recept

A zöldbablevest sokan sokféleképpen készítik. Van, aki pirospaprikával szereti, más rántással készíti, és a levesbetét is sokféle lehet. Nekem ez a könnyű, nyárias verzió a kedvencem. Tovább http://ift.tt/2zlEFrw

[receptajanlo]

Parmezános-túrós daragaluska recept

A daragaluska egy másik változata. Finom levesbetét zöldség-, hús- vagy paradicsomlevesbe. Tovább http://ift.tt/2mPhXEE