#máv nosztalgia

[meg-megbanom-ezt]

Bármelyik MÁV-kocsi tetszőleges szemetestartálya, DE nem nyikorog sikítva, amikor kinyitod -> álmodsz, meghaltál, alternatív univerzumba kerültél*...

(*ezt konkrétan a Sliders ihlette. :) Imádtam, csak nem sokra emlékszem belőle, de erre nagyon: hőseink megérkeznek egy új dimenzióba, ami NAGYON úgy tűnik, mintha az eredeti lenne. Megérkeznek az egyikük házához, Csávókám arca felragyog, ugyanaz minden, a ház, a kapu. Azt mondja, ha a kapu nyikorog, mint mindig, akkor minden oké. Lenyomja a kilincset, és... a kapu néma. Gyanúsan néma. Baljós összenézések, hőseink annyira ráparáznak (a korábbi tapasztalatokból kiindulva), hogy rögtön el is húznak... Pár perc múlva a házból kijön az egyik családtag, beszélnek a szomszéddal, hogy hát sajna Csávókám még mindig nem került elő, pedig nagyon várják, még a kaput is megolajozták, amire mindig nyavalygott... AAAAARRRRGGGHHHHH)

[palkerekfy]

Júliusi nosztalgia a síneken (2023)

A villamosítással végleg búcsút vettünk a dízelmozdonyoktól, és a 424-es gőzmozdony se nosztalgiázott nálunk azóta. Ezen a hétvégén (július 8-án és 9-én) Balatonfüred és Tapolca között találkozhatunk régi mozdonyokkal és személykocsikkal. Füred és Tapolca között felbukkan a NOHAB is, ami a magyar közösségi közlekedés történetében kultikus járműnek számít. Svédországban készült, az 1960-as…

[guerrerense]

Smoking is not allowed por Csaba Szikszai Por Flickr: MÁV-Nosztalgia 242 001 (MÁVAG 129)

[benbehu]

Retró hétvége az Észak-Balatoni vasútvonalon

(Székesfehérvár-Balatonfüred-Tapolca)

[tompysoft]

A special train with full of english trainspotters goes through Hungary every year. Not only the train but the locomotives are special either. 

16.05.2019.:  Máv Nosztalgia M61 001 Nohab: -> Szombathely Gysev 448 304 Bobo: Szombathely -> Sopron

17.05.2019.: Gysev 448 301 Bobo: Sopron -> Szombathely Gysev 648 001 Ludmilla: Szombathely -> Szentgotthárd Metrans (Ex-ÖBB) 2143 067: Szentgotthárd -> (Jennersdorf - Wr. Neustadt - Loipersbach) -> Sopron  

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/harom-napos-adventi-kirandulas-pragaba-a-mav-noszalgiaval/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/harom-napos-adventi-kirandulas-pragaba-a-mav-noszalgiaval/

Három napos adventi kirándulás Prágába a MÁV Noszalgiával

Mint tudjuk, a MÁV Nosztalgia folyamatosan jobbnál-jobb és kiemelten érdekes programokkal várja az utazni- és kirándulni vágyókat. Persze az sem baj, ha a delikvens utasok kimondottan rajonganak a vasútért.

Nos, így már érezhető is, hogy a MÁV Nosztalgia programjai a lehető legkomplexebb felépítést és szervezést kapják, annak érdekében, hogy széles spektrumban tudják lefedni a célközönséget. Tavaly már volt, idén megint lesz adventi több napos programmal egybeszőtt utazás Prágába.

Milyen az adventi Prága? A csupa bájjal, romantikával, különleges ételekkel és sörökkel büszkélkedő Prága óvárosát 1992-től az UNESCO Világörökség részeként tartják számon.

A történelmi város fekvésének és patinás óvárosának köszönhetően Prága az egyik legkedveltebb közép-európai úti cél. Az elmúlt évszázadok során olyan nevekkel és jelzőkkel illették, mint „az arany város”, a „városok királynője” vagy a „száztornyú Prága.

A történelmi városközpont nosztalgiáját a modern városrészek élettel teli nyüzsgése ellensúlyozza. A város már november közepétől ünnepi díszbe öltözik, feldíszített karácsonyfák, különféle vásárfiát kínáló árusok, karácsonyi hangulat vár mindenkit. Az adventi vonat fedélzetén kellemes hangulat, közösségi programok, étkező- és bárkocsi fogadja a vendégeket.

A MÁV Nosztalgia által szervezett utazáshoz köthető fakultatív prágai programok a követezők:

Autóbuszos kirándulás idegenvezetéssel Cesky Krumlovba, az UNESCO Világörökség listáján szereplő festői kisvárosba

Vacsora a híres U Fleku Étteremben

Jazz Est a Moldván hajózva, vacsorával

Gyalogos városnézés Prágában helyi magyar idegenvezetővel

Autóbuszos kirándulás Kutna Horába, idegenvezetéssel

Részvételi jegyek Standard osztály, Pullman Club osztály és Imperial Club kocsi osztályra, három és négy csillagos szállodába elővételben válthatók, de érdemes sietni, mert rohamosan fogynak.

Online jegyvásárlás lehetséges az alábbi linken:

http://www.mavnosztalgia.hu/hu/programs/show/869

Természetesen személyesen is adódik lehetőség a jegyvásárlásra a MÁV Nosztalgia Jegyirodában (Budapest-Nyugati pályaudvar 10. vágánya mellett). Telefonszám: +36 1 269-5242.

[currinstrains]

424 247 steam loco of MÁV Nosztalgia (Hungarian State Railways Heritage division) in the outskirts of Budapest on it's way back to from a trial run to Szob and back. There is two operational 424 type locos in Hungary

  from JC's Trains, Railways all Transport https://ift.tt/2KevByH via IFTTT

[andreapiovanni]

Egy magánjellegű fecsegés huszonöt

   Épp a Citadella nemzetközi gyorsvonaton ülök, úton Budapest felé. Az elmúlt időszakban szinte alig jöttem haza és mentem vissza Pestre vonattal. Az Intercity-s vagonban ülök. Itt teljesen jó a feeling, külföldiek, fáradt utazók, új történetek. Sosem szoktam vonatozás közben elővenni a laptopomat, de most megtettem. Itt meg lehet azt tenni, nem néznek ki a pillanatnyi órákra összezárt emberekből álló csoport. Ez a normális, míg a vonat másik felében nem lenne az. Vagy legalábbis frusztráltan érezném magam. Főleg, hogy ütöm a billentyűzetet, azaz írok. És azért írok, mert végre otthon voltam, feltöltődtem, igaz csak másfél napot. De kellett már, hogy a büdös, dohos Budapestet egy hónap után elhagyhattam. Próbálok visszaemlékezni, hogy mikor volt az utolsó vonatutam, de nem tudok. Meglepően hat rám, hogy már sárgák a búzakalászok, és sokhelyen már az is le van aratva. Hol voltam féléven át? Persze amikor legutóbb hazaindultam késő éjjel volt, és amikor visszamentem szintén késő éjjel volt , így sosem láttam az elhaladó tájat, amely sötétben burkolta magát, csak az elhaladó reflektorfény árnyékait és az utcalámpák sárgás illetve lassan már fehérré váló utcaképeit.                                              Hamar elment egy félév. Épp kinézek az ablakon és még látom a Somló hegy sapkáját, pedig már 22 perce úton vagyok. Már most hiányzik. Hogy mi? Igazából minden. A táj, a nyugalom, a csend, az egyszerű de őszinte emberek. Itt a vonaton is szívesen megismernék pár embert. Első ránézésre izgalmasnak tűnnek. A probléma velem van, nem vagyok annyira bátor és nyitott, hogy ráköszönjek, vagy kérdezzek tőle/tőlük valamit, bármit, hogy el kezdődjön a beszélgetés. Előttem ül egy pár, valószínűleg Ljubljanából jönnek, néhányszor szólnak csak egymáshoz, számomra ismeretlen nyelven, a kallertől angolul kérdeztek, de persze az magyarul szólt vissza, vissza a realitások talajára, ezért szeretjük Magyarországot. Nem mindenki agysebész. Szóval ez a pár érdekes. Kíváncsi vagyok honnan jöttek, hova tartanak, Pesten mit néznek meg, mik a tervek, hogy ismerkedtek meg, hány éve, hol laknak, mit tanulnak vagy dolgoznak. Ilyen alapvető pár perces betekintés az idegen emberek életébe, ez engem mindig érdekelt. Más hogyan csinálja? Más hogyan éli meg a szürke hétköznapokat, hogyan éli meg az örömöt, bánatot, mi egyáltalán a világról alkotott képe.                                                                                                          Aztán megnéztem otthon a kertünket, mennyit fejlődött és erősödött minden. A levenduláimat, amelyből a hinta mögött két sor van, imádom őket, és a postaládába beköltözött cinegepár fiókáit, amelyek pár nap múlva kirepülnek a nagyvilágba, alig 15 nap alatt. 15 napjuk van a felnőtté váláshoz. Hihetetlen.      Anyám csodálatos virágait, amelyeket féltve óv, és gondoz. Mintha megállt volna az idő, mióta nem voltam otthon, miközben meg mindenen látom, hogy rohadtul nem állt meg.    Szombat délután meg elmentem a kedvenc helyeimre, ami mostanában már nevezhető egyfajta szertartásos eseményeknek is. Sáska, aztán apa , aztán beszerezni egy nyomtatott sajtót. Ilyenkor vagy jobboldali, vagy baloldali újságot választok, vagy könnyített eset az, amikor csak az egyik van, mert a másik elfogyott, vagy ide nem is hoztak… ez maradjon ilyen költő kérdés, hogy melyik van mindig és melyik nincs mindig[…]    Ez a túra kb 110 km autóval, de teljesen kikapcsol. Bartók rádiót hallgatok, mostani útra jött anya is. Szerettem volna megmutatni neki, hogy ha kóborolok, akkor merre is megyek, és hogy ez a kóborlás nem is egyszerű kóborlás, hanem spontán megtervezett (ez de hülyén hangzik) történet. Út közben beszélgettünk minden féléről, jövőképekről, vagy a közeljövőről, hogy mit kell még csinálni. Közben meg követtük a szaggatott vonalakat az úton, az hiszem ezek sokkal kopottabbak voltak, szinte nem is látszódtak, most pedig… Ilyenkor azon szoktam gondolkodni, hogy miért kell addig várni, amíg szinte teljesen láthatatlan? És ez kinek jó? Mert, hogy nem az autósoknak az biztos, nincs rá pénz időnként felfesteni azt a rohadt vonalat? A másik kedvencem, ha már itt vagyunk, hogy egy főút hogyan nézhet ki így… foltosan, milliószor javítva, könnyítés képpen azért az út mellé helyeznek egy 50 km/h-s korlátozást, és csúszós úttáblát. Főúton…  és ez megy már lassan egy éve. Várják a pénzt, ami van, amit levonnak tőled, tőlem, és többszörös áron megcsinálják, persze szar anyagokból, és ez megint kinek jó? Persze ilyen a világ értem én azt, de ezen akár emberéletek is múlhatnak, aztán a többi dologba most nem is megyek bele. Hogy azért nem ülök a másik vagonba, ami ott elöl van, mert az is egy használt vagon, Németországban már nem kellett, itt nekünk jó, erre van pénzünk csak, amit ott 70-es 80-as években kidobnak, az jön át ide, aztán mi majd 2020ba  2040be leselejtezzük, aztán mi is továbbadjuk egy másik országnak, egy olyannak, aki örülni fog neki, és sokkal csóróbb, mint mi. Szóval ez így megy.    Felhős az ég, esni fog. Imádom, ez igazi közhely, de az illatát imádom, persze Pesten nem, mert ott a csatornaszag, húgyszag, dohszag, mocsok, por benzin és dízel keveredik az esővel, amiből egy eddigi számomra ismeretlen szag összetétele alakul ki. Itthon pedig a hajladozó búzakalász, friss levegő, nah meg se tudom fogalmazni igazán. Van különbség nah, és ez utcahosszokkal mérhető.  Robogok vissza. Pár hónapja beszereztem egy Motobecane 1979-es Nomade bringát, amivel már tavaly október óta szemeztünk, vártam azt, hogy tudod, a tökéletes pillanatot. Jó ez egy hazugság volt, nem azt vártam, hanem a pénzemet, hogy meglegyen rá. Aztán, mindig másra kellett, még az a kevés is, amit félre szoktam rakni. Jöttek más bringák amik megtetszettek, de azok meg még többe kerültek (Bianchi), aztán egy, a barátnőm által bátorított estén megrendeltem. Azóta 289 km-en vagyunk túl, csütörtökön meg volt egy első defektem, kénytelen voltam otthagyni az egyik ismeretlen boltba szegény Jean-Francois-t, így neveztem el, elvégre made in france, neme férfi. Aztán nehéz volt kinyomozni a születési évét, de a rajta lévő serial számból és matricázásból erre lehet következtetni. Apropó matrica, azt viszont le kellene cserélni, mert rég volt már az a 79-es év, az idő foga, és a megtett kilóméterek, az ellenszélben nekicsapódó pillangók, és egyéb hasonló állatfajták, megtépázták. Jövőbeli tervek, annak kicserélése, amit könnyen be tudok majd szerezni, ha lesz pénz, és az most nincs, de majd lesz. Imádok vele suhanni, persze a vágyakozás is hozzátett sokat. Hogy éveket vágysz valamire, amit végre felemelhetsz, megfoghatsz, mehetsz vele. Ez segít a szürke hétköznapok legyőzésében is, hogy motivált legyen az ember, és ne törjön meg, ne törje le senki a vágyait, azt a birtoklási vágyat, amelyet érez legbelül. Szóval most a régi matrica marad Jean Francois-on, a tervek, hogy tavaszra egy francia autó legyen, amivel haza lehet járni, hogy ne kelljen IC-ken ücsörögni, persze hiányozni fog, de a felnőttek már autóval járnak nem? Azért, mert megkönnyíti az életet. A vonat a nyugdíjasoknak és a diákoknak jó, akik féláron utazhatnak, és ez a jegy ár összeg valóban kiváló, a felnőtteknek is ennyit kellene fizetniük. Azért, mert mindig késik a Máv, kivéve akkor, amikor esik a hó, de az úton még nem marad meg és 5 cm alatti, akkor bezzeg még előbb is jön. Ez csak személyes tapasztalat az egyik télről. Szóval egy Renault Twingo motoros napfénytetővel, fekete vagy szürke színben. Én benne lennék még a sárga színben is. Meglátjuk, mit hoz az élet. Első autónak tökéletes, meg később is. A második szériás Fiat Pandáról (kocka) még persze nem mondtam le, sőt, egy hete majdnem összejött egy. Persze kellett volna kölcsönkérnem, de elhappolta előlem egy szerencsés. Pedig ugyanolyan színe volt, mint a Népszínház utcában álló testvérének, vonzás törvénye mi? De nem tudtam szabadságot kivenni múlt pénteken, ezért a hajnali órákban másnak adták el, én csak vasárnap tudtam volna menni. 24 éves , 54 ezer km volt benne, persze ki tudja, hogy ebből mi igaz, de minden megtörténhet. Amúgy utálom a franciákat… csigaevők. És meg van róluk a véleményem, de azért alkottak pár jó dolgot, lásd, Motobecane bringa, lást Twingo. Szóval brutál nehéz időszak lesz, félretenni, lemondani mindenről és mindennap nézegetni, hogy milyen Twingo-kat fogunk elszalasztani, mert ezek hamar, napok alatt elkelnek, persze csak ami valóban jó is. Nagy az átbaszás lehetősége, de ahogy pár sorral fentebb írtam… ilyen az élet. Nem tudsz ezzel mit csinálni, csak reménykedhetsz, hogy nem te leszel az, akit átbasznak.                                                           

A Velencei tó mellett robogunk, még úgyis sokan vannak, hogy rossz az idő, bár itt már süt a nap. Iszap szag van, fúj a szél, hullámzik a nádas, még itt is csendes minden. Majd autóval is itt robokunk el a Twingóval, nah majd annak is kell keresni egy nevet,  bár női francia név kell hogy legyen - Cloé, vagy Noelle. Tetején kinyitom a motoros napfénytetőt, lobogni fog a hajunk, péntek éjjel lesz, felszabadultak leszünk, lehet, hogy fürdeni is megállunk majd, addigra összeállnak a megálló helyek. Hol lehet jó lángost enni, akár még télen is, vagy kiteszteljük, hogy melyik benzinkút főzi a legjobb kávét, és akkor ott iszunk egy eszpresszót. Szóval a szokásos pénteki dolgok, amikor a legfelszabadultabb az ember, amire már hétfő reggel 8 óta álmodsz. Nah, ne álmodozzunk kérem, jön a kaller, már harmadszor. Nem adom oda a jegyem akkor direkt szól, hogy adjam oda neki, ha adom meg az a baja, hogy minek adom oda, már lecsippantotta. Ki érti…                  Haza az mindig is Somló, lesz, meg ahova kötnek az érzelmek, érzések, nosztalgia. Ezektől nehezen szabadul az ember, sőt, nem is akar. Különben megszakadna a szíve. Egy éve ilyenkor még a Moszkván laktunk, pénteken, amíg vártam a vonatra körbe sétáltam a környéken, kicsit hiányzott. Megnéztem ki lakik az albérletünkbe, mi változott, mi maradt ugyanolyan. Elszívtam egy cigit, aztán indult a vonat. 

  Most tele vagyok energiával, valahogy be kell osztanom a következő három hétre. Persze lehetetlen lesz.                                                                  Hamarosan leszállok a Délibe, először rágyújtok majd egy cigire, tegnap is csak egy szálat szívtam, aztán indulok Zuglóba. Ezek a pillanatnyi tervek a fejemben. Fabrizio Paterlini-t hallgatok. Ez a legtökéletesebb utazáshoz. Másik kedvencem Tim Hecker – Ravedeath 1972-es albuma, amit szerintem csak én ismerek, de most már te is. Ezt fogom majd hallgatni a Twingoban az első hazautazáskor, meg egy Cesar Frank orgona darabot. 

  Búzatáblák, magasra nőtt zöld fák, ellenszélben repdeső madarak, távolban autók, távolban falvak, most virágba borult kikandikáló napraforgók, amelyek hátat fordítanak a napnak, gomolyfelhők, bárányfelhők, Hold, majd jövök még. Köszi, hogy velem voltatok ezen az úton. Titütidü, Cidatella nemzetközi gyorsvonat érkezett Ljubljana felöl a hatodik vágányra, kérem, a vágány mellett vigyázzanak.

        Megérkeztem. Újra.  Már most hiányzik minden otthonról. Most főleg a csend.

[mikropenisz]

szar nektek. szar lehet nektek. TEK. TEK. TEK.

Szeretem a vonatot, mert fel tudom tenni a lábam a szembeszékre, és tudok gépelni. Megmosolygom, hogy pálcikalábú, pókharapó lányok néznek rám tágranyílt szemekkel, mintha valami idegen bolygóról csöppentem volna ide. Kevésbé szeretem, hogy elfeküdtem éjszaka a nyakam, és most nem csak kialvatlan vagyok, de még a fejemet sem tudomkényelmesen tartani, akármerre döntöm, fáj, húzódik. Ablak mellé ültem, de ha jobbra nézek, azok a lófogak kitakarják előlem a kilátást. Begördülünk Pincehelyre, a vasúti gyalogátkelőnél két cigány viszi nagy nevetve teli fehér kannáját. Begördülünk az állomásra. Balról tehervonat, jobbról az állomás takarja el a kilátást, aztán beáll mellénk még egy másik személyvonat is. Szinte le se szállnak róla, azonnal indul is. A szomszéd üléseken egy kisgyerek kezd fülsértően játszani az olajbajos szeméttartóval. Be sem gyorsulunk, már Tolnanémedire kanyarodunk rá, és lassítunk is. Szereznem kellene magyar billentyűkiosztásra matricákat a billentűzetre, és nem ezzel a naplószerűséggel kellene vacakolnom, hanem végre megpróbálni regényt írni. Folytogat az álom, T.némedi is elmúlt már, Simontornya sem hoz lázba. Simon tornya Simoné, ha Simon mondja. Simon is már csak instán nyomja. Igaza is van, minek menekül az ember hülyék közé a hülyék elől. Már a tumbli sem a régi, a nosztalgia az új retró, három év után is csak egy kibaszott újtumbásznak érzem magam. Ha most születne fiam, tuti Mártonnak és/vagy Gergőnek keresztelném. Sokat állunk S.tornyán, haragoszöld nyárfák ringanak a szélben, két gyerek rúgja a kopott bőrt, elhúz mellettünk egy intercity, elhúzunk mi is a vérbe. Nem írhatom, hogy elhúzunk a gecibe, mert az már aktuálpolitika lenne. A gecinap az gecinap, nekem a nagypéntek és a húsvéthétfő az, akart a faszom dolgozni, köpök a duplapénzre. Elhúzunk, a kapafogak körül mosoly játszik. Sáregrest hova rövidítsem még? Itt a repcetábla is pöttömnyi csak, áttörhetetlenek a közöny-falak, kettesben vagyok a betűkkel, txt-ben maszturbálok nyilvánosan. Elnyomok egy ásítást, az otthon emlékét, elnyomom a szóközt is, törölhettek vissza. Kár hogy nem dohányzok, Rétszilas neve még csikknek is kajla lenne, amit a szűrőig égettek. Gaz vagyoka sínek között, hézag a jogon, kátyú az úton. Úton vagyunk megint. Összefutnak a sínek, összefuthatnánk már mi is, megint. Te Milánóban, én magamban vagyok elveszve. Sárbogárd. Erre nincs mit mondanom. Arra sincs. Keresztapám második kérdése az volt, "mit mondtak Hamburgban, kell-e még nekik migráns?". Sárbogárdnak kell-e még ember? Vagytok elegen? Van-e itt élet elég, van-e dagonya a sárban, hánytok-e szombaton sugárban a faludiszkóban, herbál-e a herbál. Lecseréljük az utasok felét, nem nyertek ti sem sokat a vasúttal. A vasút sem veletek. A kapafogúak Gyönktől kérnek Kelenföldig jegyet, de csak Sárbogárdon. Aprópénz, nagy kérés. Azt sem figyeltem, mi jön most, hát a kalauz hozzám. Kódolvasás van jegyellenőrzésnél, bankkártyás fizetés nincs. High-tech, high-life, high-speed, high-MÁV. Inkább csak híg. Egy-egy nagyobb bokor belekarmol a felhőkbe. Kicsit lóg ez a Nagylók. USA, mondja a graffiti az állomás oldalán, ez itt nem a kánaán. Romos házikó tetején kinővő satnya bodza itt a tehetség, a tehetetlenség. Sárosd következik a vonat szerint. Ha Gyuri bácsi erre is adna pénzt, átneveznék vajon Sorosd-ra? Annyira szar vicc volt, hogy a bluetooth dobta is a billentyűzetet. Gyuri bácsi pénze a mi repülőjegyünk, a mi álmunk. Tovább is állunk. Szabaddemokratákszövetsége Szabadegyháza következik, nem lehet véletlen. Véletlenek nincsenek, de gyíkemberek annál inkább, akik Songoku módjára közlekednek a kemtrél hátán. Miafasz, tanker jobbról, tanker balról, hely csak felfelé van, nem is szabad ez az egyház, ha nem felház? Festék vagyok, vízbázisú, otthon leüllepedtem, a vonat most jól felráz. Fogságba estünk Szabadegyházán, már két perce állunk, ez egy kibaszott fekete lyuk, ide még a Békemenet sem jut be, itt még Bayer úr is leteszi a rosszindulatát a határon, de már megyünk is, micsoda béke fogott el itt engem. Szabadegyházán elfogott a béke. BORG-vonósugár lesz az. Pusztaszabolcs. Messze van, mint Puszta Szabolcstól. Inzert random Ribizli-poszt. Pusztán hírek. Pusztán torgok. Elengedtek a BORG-ok. Mentenem kéne ezt az állapotot. Ha elmentem, állapotos leszek menten. Nem én vagyok, aki valamit akar, az te vagy, és nem én. Akarod, hogy az agymenésemnek vége legyen, hogy értelme legyen, hogy végre Pusztaszabolcs legyen. Most várunk tíz percet. Tíz perc a várunk.

[turizmus]

from Turizmus Online

[palkerekfy]

Országjáró turné az első Szilivel (V43 1001)

Több retró eseményt tervez idén nyárra a MÁV. Ezek közül az első május 25. és június 23. között lesz, és főszereplője az eslő Szili, vagyis a V43 1001 pályaszámú mozdony, ami 1963. május 25-én állt szolgálatba a miskolci fővonalon. A sorozat első hét darabját (így ezt is) még a Krupp-művek szerelte össze a németországi Essenben. A további mozdonyok villamossági részét a Ganz-Villamossági Művek, a…

[guerrerense]

Smoking is not allowed por Csaba Szikszai Por Flickr: MÁV-Nosztalgia 242 001 (MÁVAG 129)

[fovarosiblog]

“Az új kocsikkal a MÁV Rail Tours az élményvonati szegmenst fejleszti, első sorban a külföldi utaknál vetik majd be őket. Első-, másodosztályú és bisztrókocsik is érkeztek Svájcból. Utóbbiakban a hely kétharmadában vannak ülések, egyharmad részt pedig „bisztró” üzemel, ami jelenleg két automatát jelent. Ezt a szakaszt gyermekbarát résszé tervezik fejleszteni, ebben a már meglevő padlófűtés sokat segít. A vagonok végén pedig bámészkodásra alkalmas hatalmas üvegfelületet terveznek beépíteni, így a szerelvény elején és végén egy-egy ilyen kocsit elhelyezve mindig meg lesz a nézelődési lehetőség a gyerekeknek. Egyébként az összes kocsin most is van hely babakocsinak, kerékpárnak és/vagy síléceknek.“

[beulosreblog]

Életem legfinomabb kacsacombja. 😍😍😍 A MÁV Nosztalgia külön vonatán. 🚂🚂 #beülős #mutimiteszel #mutiholeszel #mávnosztalgia #kacsacomb #törtburgonya #imparialsuite (helyszín: Bruckneudorf) https://www.instagram.com/p/BrqQJFdA4aR/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=colwymw31nsp

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/uj-celallomassal-bovul-a-mav-nosztalgia-advent-expressz-kinalata-irany-eisenstadt/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/uj-celallomassal-bovul-a-mav-nosztalgia-advent-expressz-kinalata-irany-eisenstadt/

Új célállomással bővül a MÁV Nosztalgia Advent Expressz kínálata: irány Eisenstadt!

Idén, 2017-ben újabb célállomással gazdagodik a MÁV Nosztalgia Advent Expressz programsorozata: Bécs és Prága mellett már Eisenstadt (Kismarton) karácsonyi fényekbe öltözött városa is megcsodálható.

Hangulatos karácsonyi környezetben időzhetnek utasaink az Esterházy kastély varázslatos helyszínein, maradandó élményekkel gazdagodva. A karácsonyi vásár egyedi kézműves termékekkel, különleges finomságokkal, adventi koncertekkel, karácsonyfaárusokkal, karácsonyváró, ünnepi hangulatban várja a legfiatalabb látogatókat is.

Hagyomány, kultúra és karizma

Az Esterházy hercegek és hercegnék évszázadokon át alakították Európa történelmét. Politikusként, diplomataként és hadvezérként szereztek dicsőséget, gyűjtőszenvedélyüknek köszönhetően pompás kincseket és ritkaságokat hagytak az utókorra. Az Esterházyak várai és kastélyai ma Burgenland kiemelkedő kulturális emlékei közé tartoznak, amelyek nem mindennapi környezetben adnak otthont a nagyszámú különleges kiállítási tárgynak. Az Esterházy Magánalapítvány ezen kivételes értékű kulturális javak gondozását, megőrzését, kutatását és a szélesebb közönségnek való bemutatást tűzte ki célul. Az Esterházyak világában mindenki kedvére válogathat a színvonalas kiállítások, koncertek, múzeumi vezetések és különleges rendezvények közül.

Az Esterházy-kastély

Burgenland tartományi székhelye, Eisenstadt (Kismarton) központjában található az Esterházy-kastély, Ausztria egyik legszebb barokk kastélya, amely napjainkban múzeumnak, kutatási központnak, az Esterházy-család egyedülálló magángyűjteményének, valamint kulturális rendezvényeknek ad otthont. Élvezze a hely varázsát, amely számos történelmi esemény helyszínéül szolgált, és ahol egykoron Nelson admirális hallgatta Haydn zenéjét!

Bormúzeum

Izgalmas felfedezések várják a látogatókat a kastély 500 éves pincéjében. Itt található Ausztria legnagyobb bormúzeuma, melyben több mint 700 egyedülálló tárgy látható, a Burgenlandban használt legrégebbi hordótól kezdve a bálványos szőlőprésig. A kiállításon nyomon követhető az Esterházyak Bacchus iránti hódolata: a kezdetektől foglalkoztak bortermeléssel, így 1666-ban a kastély pincéjében már 280.000 liter bort tároltak, és a kastélyban szolgálatot teljesítőknek, köztük Haydnnak is részben borban adták ki a fizetségét. A kiállítás az Esterházy-hercegek bortermesztési kultúrája mellett bemutatja a különböző szőlőfajtákat, a desztilláció, valamint a bor- és pezsgőgyártás folyamatait.

Kastély butik

Az Esterházy-kastély butikjában vendégeink stílusos környezetben nézelődhetnek, válogathatnak az Esterházy családot és a Pannon térséget felidéző emléktárgyak között.

Café Maskaron

Az Esterházy-kastély homlokzatát díszítő grimaszoló fejekről kapta a nevét a kastély udvarában található kis kávéház, a Café Maskaron. Kínálatában finom sütemények – közöttük a híres Esterházy-szelet – és a stájerországi MAIKA kávépörkölő hagyományos, illetve a Segafredo bio kávéspecialitásai szerepelnek.

Henrici étterem

A hercegi udvar Benedikt Henrici által tervezett egykori istállóépületében kapott helyet az exkluzív Henrici étterem, ahol a csúcsgasztronómia szerelmesei a Jacqueline Pfeiffer séf inspirálta különlegességeket próbálhatják ki.

Selektion Vinotéka Burgenland

Az Esterházy-kastéllyal szemben található Selektion Vinotékában Burgenland több, mint 100 borászának 600 féle borát kínálják. A régió borainak legnagyobb osztrák forgalmazója hasznos tanácsokat ad a borivás élvezete mellett az érdeklődőknek. Az elegáns borbárban több mint 30 féle bor kóstolható. Pannon csemegék és étvágygerjesztő falatkák egészítik ki a gasztronómiai kínálatot.

Kulinárium Burgenland Vásárcsarnok

A Kulinárium Burgenland Vásárcsarnokban, amelyet az Esterházy-kastély egykori istállóépületében és őrházában alakítottak ki, helyi termelők kínálják kiváló minőségű kézműves termékeiket.

Kastélyvezetés, mely az Esterházy hercegek és hercegnék életét mutatja be.

A) Magyar nyelvű idegenvezetés az Esterházy kastélyban (kivétel Haydn terem): 3.500 Ft/fő – A látogatás időtartama kb. 1,5 óra.

A vezetés során vendégeink megtekinthetik szinte az összes eredeti bútort, porcelánokat, étkészleteket és ékszereket, továbbá a kastélykápolnát, amely szintén eredeti állapotában látható.

B) Magyar nyelvű idegenvezetés az Esterházy kastély Haydn termében: 3500 Ft/fő – A látogatás időtartama kb. 1 óra.

A vezetés során vendégeink megtekinthetik a világhírű Haydn termet, ahol a híres zeneszerző évekig élt, dolgozott és koncerteket adott.

C) Magyar nyelvű idegenvezetés az Esterházy kastélyban (A kastély összes termének megtekintésével): 6600 Ft/fő – A látogatás időtartama kb. 2,5 óra.

A vezetés során az érdeklődők teljes betekintést nyerhetnek a hercegi család életébe az eredeti állapotában fennmaradt falak és bútorok között. Megtekinthetik a porcelánokat, étkészleteket és ékszereket, a kastélykápolnát, továbbá a világhírű Haydn termet, ahol a híres zeneszerző évekig élt, dolgozott és koncerteket adott.

A vezetés során vendégeink teljes betekintést nyerhetnek a hercegi család életébe az eredeti állapotában fennmaradt falak és bútorok között. Megtekinthetik a porcelánokat, étkészleteket és ékszereket, a kastélykápolnát, továbbá a világhírű Haydn termet, ahol a híres zeneszerző évekig élt, dolgozott és koncerteket adott.

6 éven aluli gyermekek részére a belépés díjtalan. Az adventi gyerekfoglalkozás és gyerekmegőrzés ingyenes.

Még több információ a MÁV Nosztalgia honlapján olvasható.