Egy hihetetlenül cuki megrendelést valósíthattam meg az elmúlt napokban… @levendulakertsarka keresett meg egy különleges kéréssel, hogy a párja és általa kitalált Pokémont, ha tudom horgoljam meg. (Az utolsó képen az ihlető kis manócska, aztán a rajz, ami alapján horgoltam, és a megvalósított plüss együtt :D)
Én imádtam a horgolását, sokat agyaltam, hogy mit, hogyan és merre, de fantasztikus volt ez a “kihívás”. Az pedig külön öröm számomra, hogy az ajándékozottnak tetszett és nagyon örült neki😍❤️
Nagyon köszönöm a bizalmat @levendulakertsarka ❤️❤️
Ha bármi egyedi kérésetek lenne, nyugodtan keressetek meg! Ha tudom, megvalósítom örömmel☺️
9 notes
·
View notes
A Sphodros abboti pókucinak két szeme van, a fiúk potroha mélykékes-lilás (jó, a potroh nem turbán, de csak majdnem), az erszényes hipercuki szőrmók ausztrál quokkát a világ legboldogabb állatának tartják, az egyetlen zöldmalac pedig minden öntudatos magyarpógárnak csakis a tökházban élő, bölcs Manócska által gyámolított Mazsola lehet! :-) :-) Végül gizsmadaraktól sok csiripet, továbbá selymes vajkaramellát mindenkinek, aki erre vágyik…! :-)
aaa az egész napi tumblizásom összefoglaltad szinte, mélykékes-lilás pókfiúnak örvendek, a csupamosoly kurtafarkú kenguru a szívszerelmem, jó, hát a zöldmalac tényleg a mazsola, yodababa meg csak hát egy übercukiság,
szóvalhát köfi mindent és neked is hasonlókat :))
2 notes
·
View notes
Vanni.
elvonult az erkélyem alatt egy gyerekcsapat.
ovisok lehettek tán, az ágyból füleltem és arra lettem figyelmes, hogy a csacsogásuk patakcsobogássá folyik össze.
úgy csordogáltak az utcán, mint egy friss, kristálytiszta, hegyi patakocska, a cserfes szájak és a pöttöm problémák gyöngy nyakláncot fűztek a város zaja köré.
mikor elmentek, ijesztő csend támadt, szomorúan csoszogtam az ablakhoz, hátha látom még őket, de az utolsó manócska is befordult a sarkon, máshol csilingeltek tovább.
a szemközti házra viszont rásütött a Nap.
élesen, levetkőztetve a színeket és a formákat, pontosan úgy, ahogy arra csak az őszi fény képes.
hiperrealisztikus lett a vakolat, a korlát és a redőnyök is. szinte fájtak a fények, belemarták a tárgyakba a valóságot, összeszűkült a pupillám, sikított minden idegszálam, mintha Isten feltekerte volna a lámpát.
visszaültem az ágyra és betakartam a lábam.
valaki bámul.
hol lehet?
igen, megvan!
ott, az asztalon, az a piros hamutartó! ott kint, a hidegben, a nagy erkélyajtó mögött, az ott feltünően bámul engem!
úgy piroslik, mint egy dáma, magabiztosan, csókra csábítóan, kacéran.
persze száműzetésben, mert nem jöhet be a lakásba, ezért aztán dacol. de úgy dacol, hogy kívánatos és édes, mutogatja magát, hogy ő, ott, igenis létezik!
erőteljes meggypiros, ezerötér' vettem a cigiboltban, de csak most látom teljes valójában, önnön hamutartóságában, hogy ez egy nő, akivel mostoha módon bánok, de ő csakazértsem hagyja magát!
kimegyek a konyhába vízért.
szellőztetek, hadd jöjjön be a "friss", városi levegő.
nyávogás.
ahogy kinézek, egy vöröses fehér macska ül a kertben.
hozzám beszél, nekem nyivákol.
körbe tekintek, ha nem lát senki, hát visszanyávogok én is.
mijáúúúúú-mondom, miközben rém ostobának érzem magam.
a macska válaszol.
ezek szerint tudok macskául.
dumálni kezdünk.
én nyávogok kettőt, ő egyet, hosszan.
a gasztronómia és a párválasztás lehet a téma, nem tudom eldönteni, de örömmel konstatálom, hogy ilyen jót már rég csevegtem bárkivel is.
egy idő után azért megunja, kapok egy búcsú nyáúúúúú-t, aztán kecsesen átszökken a kerítésen és eltűnik a másik utca felé.
nézem a mosatlant, milyen szép az a hegy, amit a bögrék, tányérok, tálcák és evőeszközök formálnak. milyen jó, hogy akkor mosogatok el, amikor akarok, milyen szabadság ez kérem, hogy nem kötelező lehajolnom a morzsáért, lebeghet akár nyitva is a hűtőajtó-úgysincs benne semmi-, és tornyosulhat kackiásan a csetresz.
nyújtózom egy nagyot, visszaülök az ágyra és becsukom a szemem.
autózaj, szomszédban fúrás, lépcsőházi ajtó csapódás, busz, magassarkú, dudálás, fény, lélegzet, zsizsgés.
kedd délután három óra.
és mennyi minden történik és mennyi minden VAN, és mindezt érzékelem, látom, hallom, szaglom, szeretem, kívánom, vágyom, befogadom.
jöhet kis patak csobogás, létezhet fény és árnyék, tűzpiros hamutatrtó, mijákoló macska, kakaósbögre, kenyérmorzsa, a legnagyobb misztikum mégis csak az, hogy élek, hogy ezeket befogadom, rendezem, szeretem, pakolom, magamba szívom és hagyom, hogy táncra keljenek bennem.
Vanni a legnagyobb dolog.
Vanni és vanni tudni.
szóval..ma úgy érzem, teljesen, tökéletesen, autentikusan és végtelenül egyszerűen...
Vagyok.
~Bihari Viki
0 notes