#megemlékezés

[homregeszet]

Halottak napja

A régészek és a halottak.

Munkánk során sokszor tárunk fel különböző kultúrák által hátrahagyott sírokat, sírcsoportokat vagy temetőket. Legtöbb esetben ezek a feltárások a régészeti leleletek mentéséről szólnak, valamely bolygatási tevékenység (építkezés, bányászat, stb.) miatt, melyek elpusztítanák azokat. Ezért a sírbontás egy érdekes kombinációja a szakmai tevékenységnek és az elhunytak maradványainak (és ezzel békéjük) megőrzésére irányuló törekvésnek. Ezen jeles napon a sírbontás kulisszái mögé invitálom az olvasót. Előbb azonban egy könnyedebb felütéssel, a halottak napjának történetéről ejtsünk néhány szót. A Halottak napja, a Mindenszentek napját követő ünnepnap, melyen az elhunytakról emlékezünk meg és a tisztítótűzben szenvedőkért imádkozunk. Mindenszentek estéje a halottak estéje, ilyenkor 1-2 órán át harangoznak a halottak emlékezetére. Ezen a napon számos népi hagyományban készítenek a halottaknak ételt, melyet egyes helyeken a koldusoknak ajánlottak fel, hogy az elhunyt családtagokért imádkozzanak vagy azok lelki üdvösségét megváltsák. Manapság a sírok megtisztítása, gyertyákkal, mécsesekkel és virágokkal történő díszítése, valamint a halottakért szóló egyházi szertartások szolgálják a halottakról való gondoskodást és a megemlékezést róluk

E két nap története a 7. századra tekint vissza, amikor IV. Bonifác pápa 609. május 13-án felszentelte a Pantheont Szűz Máriának és a vértanúknak. Ez a nap volt a római Lemuria ünnepség utolsó napja, melyen a nyugtalan lelkeket próbálták megbékíteni. Ezt a napot előzte meg a Parentalia (Február 13-21), az ősök tiszteletének ünnepe, valamint a Feralia (Február 21) az elhunyt szerettek ünnepe, melyen az élők meglátogatták az elhunytak sírjait és ajándékot hagytak nekik, valamint nagy lakomát rendeztek a család számára.

November elsejére a Mindenszentek ünnepét VIII. Gergely helyezte át, egyesek szerint Samhain (Október 31.), a kelta újév estéjét (melyen a halottak átléptek a túlvilágra) keresztény ünneppé transzformálva Mindenszentek estéjeként.

A Halottak napjának megtartását Szent Odilo, a clunyi bencések apátja 998-ban kezdeményezte, majd a bencések terjesztették el Európában és a 14. században már általánossá vált, majd az 1800-as években vált Mindenszentek estéje a Halottak napjának viliájává.

A sírbontás

Egy terület leletmentő feltárása a gépi humuszolással kezdődik, a talaj felső rétegének eltávolításával a régészeti objektumok jelentkezési szintjéig, mely egészen magasról a humuszból is indulhat, de az altalaj szintjén a legegyértelműbb.

1.kép: tükörfelszín kialakítása

A humuszolást követően a felszín nyesésével, ún. „tükörfelszínt” kialakítva keressük (1. kép) a foltként jelentkező objektumokat (gödrök, sírok, stb.). A sírok a felszínen jellegzetes folttal szoktak jelentkezni, de előfordul, hogy egy gödörre hasonlító kerek folt végül egy temetkezést rejt. Egy foltfotót és leírást követően kezdődik meg a sírok bontása. Ez a sírok mélységét figyelembe véve ásóval kezdődik, hogy eltávolítsuk a sír betöltését egészen a csontok vagy a sírmellékletek jelentkezéséig.

Ezt követően kis méretű spaklival folytatjuk és más finombontó eszközökkel, melyek igen változatosak lehetnek a kanalaktól, a fogorvosi eszközökön át a szobrász eszközökig (2. kép). Ezek az eszközök azt a célt szolgálják, hogy a maradványokról, azok sérülése és elmozdulása nélkül tudjuk eltávolítani a földet.

2.kép: finombontás

Előkerülnek a szeneslapátok és ecsetek, hogy az eltávolított földet kidobáljuk a sírgödörből. Miután a maradványokról eltávolítottuk a földet, a sír fotódokumentációja következik, ortofotóval (3. kép).

3.kép: őskori temetkezés és mellékleteinek fotódokumentációja

Több fotó is készül a sírról, amennyiben mellékletei is vannak, melyeket megszámozunk, a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Ezek lehetnek az elhunyt étel és ital mellékleteit tároló edények, állatok, használati eszközök, fegyverek és ékszerek vagy más, az adott kultúra rítusához tartozó elemek, mint pl. okker, a halotti lepel gombjai vagy tűje. A fotózást követően a sírról 1:10 méretarányú rajz készül biztos kezű rajzolóink által (4. kép). Valamint közben egy leírás is készül a sírról egy sírleírólapra kiteljesítve annak dokumentációját.

4.kép: kora középkori sír rajzdokumentációjának készítése

Ezt követően a sírt felszedjük a különböző testrészeket elkülönítve, mint alsó végtagok, medence, bordák és csigolyák, felsővégtagok és koponya, továbbá a mellékleteket is külön csomagoljuk. Minden egység egy csomagoló lappal kerül lezárásra, melyen a lelőhely neve, a csomagolás dátuma és sorszáma, a leletek meghatározása és kora (ha az meghatározható) mindig feltűntetésre kerül (5. kép).

5.kép: csomagolás a felszínen

A lelőhelyet elhagyva a maradványok a régészeti raktárakba kerülnek, ahol síronként dobozolva őrizzük őket, majd antropológiai vizsgálat alá kerülnek, hogy meghatározzák az elhunyt nemét, korát, bizonyos esetekben a halál feltételezhető okát vagy a vázon észlelhető elváltozások alapján annak betegségeit. A maradványok a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerülnek, ahol az ország fosszilis embertani gyűjteményének és annak területén élt történeti korú népességek embertani anyagát őrzik és kezelik.

Fölföldi Boldizsár

Irodalomjegyzék:

Magyar Katolikus Lexikon

History of Halloween

[izraelinfo]

Politikamentes megemlékezést szeretnének a gyászoló családok Izraelben

Mintegy ötszáz gyászoló család politikamentes megemlékezést kért Izraelben a Joav Galant védelmi miniszterhez címzett nyílt levelében szerdán. A családok azt kérték, hogy a Hamasz palesztin terrorszervezet október 7-i terrortámadásában szeretteiket elvesztett gyászoló családok tagjai beszélhessenek idén az Emlékezés napján rendezett szertartásokon politikusok helyett. “Az izraeli társadalom…

[mitchellb25]

A 18+ órás repülőút első gépe

Hm. Oké.

[sztivan]

azt hiszem, tegnap Ádámnak összehoztuk élete első politikai emlékét

a tüntetés egy dolog, arra nem tudom, emlékezni fog-e később, de útközben a Navalnij-megemlékezés nagyon megfogta. először csak azt kérdezte, miért van annyi gyertya és miért van mindenki csöndben, aztán ahogy elmeséltem neki pár alaprészletet, utána még ma reggel is kérdezgetett

nyilván azért is, mert mostanában kezd képben lenni a halál fogalmával, és persze plasztikus részletek helyett annyiban maradtunk, amennyit ötévesen megért az ember, de ez fontos, hogy meglegyen

nekem az első ilyen emlékem az volt, ahogy Apa tüntet, meg Ceausescuék karácsonya 89-ből. azt már akkor elhintették bennem, hogy akármi is van, az igazunkért ki kell állni, aztán valahogy majd lesz

és igen, ezzel megyünk tovább egy generációval arrébb, akkor is, amikor annyira sötét a jövőkép, mint most

Free at last

They took your life

They could not take your pride

azt nem hiszem, hogy egyhamar a történelem győztes oldalán állnék, de hogy a jón igen, az biztos. és azért ez sem rossz abban, amit egy szülő átadhat a gyerekének

[tuntetesinfo]

Október 23-ai megemlékezés.

Szervezők: Fővárosi Önkormányzat Tanítanék Mozgalom Országos Közös Akarat Egységes Diákfront Civil Bázis 7IGEN PDSZ Fridays For Future Magyarország ADOM Diákmozgalom Esély Közösség Igazgyöngy Alapítvány Miután Felmondtam MKKSZ Nyomtassteis Oktatással a Demokráciáért Alapítvány Padtársak Roma Parlament Új Roma Innováció Alapítvány

Részletek hamarosan!

[klimavaltozas]

Kábé 20000 halott. Ha európaiak lennének, akkor minden évben megemlékezés lenne róluk, szobrok és emlékművek készülnének. De "csak" líbiaiak haltak meg, a világ hamar el fogja őket felejteni.

Aztán jön majd a következő katasztrófa, egyre több halottal. És a világ egyre nagyobb közönnyel nézi majd a híradókban a tízezrek, majd százezrek halálát.

[fovarosiblog]

A Hableány-hajótragédia áldozatainak emlékműve

[ludd-tabornok]

A hétvégén megemlékeztek a városban arról, hogy Napoleon seregei megostromolták Zaragozát 1808-09 telén.

Több, mint 350 kosztümös hagyományőrző játszotta újra a csatajeleneteket két napon át városszerte több helyszínen, nem csak helyiek, hanem Európa számos országából is érkeztek.

Bár a város végül elesett, a harcok és a nyomukban dúló tífuszjárvány több, mint 70000 áldozatot követelt, a megemlékezés mégsem a régi sebek nyalogatásáról szólt, hanem tisztelgés volt az elesettek előtt.

Az Aljafería ostromát mentünk ki megnézni. A narrátor szépen elmesélte az előzményeket amíg az ostromlók érkezésére várt a tömeg.

Kicsit le is égett a déli oldalam, így március közepén.

Ez az utolsó nem saját kép, de pl. jól látszik rajta mekkora füstkarikát lőttek az ágyúval.

[sronti]

Ez nagyjából légvonalban 100 méterre sincs a lakásunktól, ma is mennem kell erre Stratford felé. A hat londoniból ketten, de lehet, hogy vele együtt hétből hárman Hackneyban haltak meg biciklizés közben idén.

Hackney a legbringásabb kerület Londonban, de ennyivel nem bringázunk többet, mint máshol. Egyszerűen kinőttük az infrastruktúrát, olyan helyekre is kényszerllünk sokan, amit erre nem készítettek fel.

Ma lesz egy megemlékezés, amire nem fogok tudni menni, a két másik áldozatra akik mindketten az elmúlt három héten haltak meg.

Ezek mind elkerülhetők lettek volna a jobb infrastruktúrával és a sebességkorlátozás hatékonyabb betartatásával.

[csacskamacskamocska]

Megemlékezés a közhelyekről

Múltkoriban mondja az egyik előadó, hogy a tényeket istenítő tudósok is lehetnek hívők, sőt babonásak is, ezek (sajnos) nem zárják ki egymást. És ő mennyire kiábrándult amikor egy alkalommal valami kollégája "lekopogta a fán" a valamit. Erről eszembe jutott, hogy apám mindig lekopogta. Nem volt tudós, az igaz. Biztos így tanulta az apjától. Szerintem fogalma sem volt, hogy ez egy babona, inkább csak egy beszélgetési panel, egy szokás, az apám nem volt babonás, a műanyagon vagy az üvegen is lekopogta, az volt a lényeg, hogy megerősítődjön a mondanivaló. De nem is ez a lényeg, hanem olvasgatok a tumblin és egyszercsak jött a felismerés, hogy lám, ha olyan valaki ír közhelyeket, akit nem kedvelek, akkor gúnyos megvetést érzek, ha meg olyan valaki, akit kedvelek, akkor még válaszolnék is rá. Az emberi psziché SZÁNALMASAN elfogult. Ha valaki butaságot kérdez... Kedveled? Rohansz válaszolni, segíteni, megoldani, tájékoztatni. Nem kedveled? Ez de hülye, tájékozatlan, amúgymeg felfújt hólyag, remélem sose oldódik meg amit akar, mutogatni kéne, hogy milyen ostoba. És, hogy egyik se legyen kőbe vésve, se a kedvelés, se a nemkedvelés:

Minap jön a kolléganőm (ádáz ellenségem amióta csak a cégnél dolgozom, de egy ideje többször jött beszélgetni) és megosztja velem, hogy meghalt az anyukája, és ez meg az. Én meg őszintén, de tényleg őszintén együttéreztem vele és beszélgettem vele. Nade tök normális volt! Engem nem basztatnak, én nem harapok. (Messziről, csendben is tudok ellenszenvezni. :D) Amúgy egy művelt és jóhumorú nő, rengeteg öniróniával. Az ilyesféle embereket én szoktam kedvelni. Kedvelhetem őt is. Vannak ellenszenvek, amik nem feloldhatóak, mert valami fontos dolog mélyen rejlő elutasítása az alapja. Mondjuk, mert érzed, hogy a másik olyan látens narcisztikus, hogy megvadulsz tőle. Az ilyen elenszenvvel nincs mit tenni. El kell fogadni, odébbmenni. De vannk ellenszenvek amiket felold az idő meg a megismerés vagy a fókuszváltozás. Téved is sokszor az ember dolgokban. Én legalábbis szoktam. :)

[retyerutya]

... voltak. (Avagy lesz ilyen szellemű trianonos megemlékezés is?)

[homregeszet]

Bárkiben megbújhat egy feltaláló…

A Feltalálók Napja nem egy egységes ünnep, az egyes országokban eltérő időpontokban ünneplik, és nem is minden országban van ennek hagyománya. Eredete az Amerikai Egyesült Államokban keresendő, ahol az 1980-as években döntöttek arról, hogy Thomas Alva Edison tiszteletére a születése napján, minden év február 11-én megemlékeznek a feltalálókról.

A német ajkú országok Hedy Lamarr hollywoodi színésznő és egyben feltaláló születésnapjának az emlékére november 9-ét választották a megemlékezés napjául, mely dátum később szerte a világon elterjedt. Ezen a napon emlékeznek meg azokról a tudósokról, feltalálókról, akik valami maradandót alkottak, akik korszakalkotó fejlesztéseikkel kényelmesebbé, könnyebbé, élhetőbbé tették mindennapjainkat. Manapság el sem tudjuk képzelni az életünket elektromos áram, telefon, vasút, autó, hűtőgép, golyóstoll vagy éppen csokoládé nélkül. A találmányok sora még hosszan folytatható, de minden egyes találmány mögött ott áll egy vagy több elszánt, kitartó ember. A Feltalálók Napjának célja, hogy ezek a nagyszerű elmék ne merüljenek feledésbe.

Ebből az alkalomból szeretnék szólni arról a minden bizonnyal nagy szaktudással bíró, vasat művelő, 10-11. századi közösségről, akiknek lakóházait és vasiparhoz köthető régészeti objektumait, leleteit a Sajószentpétert és Berentét elkerülő út nyomvonalába eső, a Sajó jobb partján elterülő lelőhelyen tártunk fel az év folyamán.

A vasipar történetében a legnagyobb fellendülés akkor következett be, amikor a vasat – érceiből – kohászati úton kezdték előállítani. A kohósítás hosszú órákig (5-8 óra) tartó, fárasztó folyamatát megelőzte az alapanyagként szolgáló gyepvasérc gyűjtése, minden bizonnyal a kohókhoz közeli gyepvasérlelőhelyekről. Fát a közeli erdőkben leltek, amiből faszénégető boksákban állították elő a kohósításhoz szükséges faszenet. Erre utaló nyomokat a lelőhely feltárt részén nem találtunk. Ugyanakkor a lelőhely közel 6000 m² nagyságú humuszolt felszínén összesen 12 csonkakúp alakú, agyagból felépített, zömök, nagyobbrészt földbe mélyített, kis belső térfogatú kohót dokumentáltunk, melyekben a kohósítást végezték (1-2. kép). A bucakemecék közül négy egy műhelygödörhöz köthető, a többi kohó párban egy-egy munkagödörhöz tartozott. Többségük 45-50 cm külső átmérőjű, egyetlen nagyobb kohó maradványa került elő, amelynek a külső mérete 70 cm volt (3. kép).

1.kép: Bucakemencék foltjai a humuszolt felszínen (Fotó: Galkó József)

2.kép: Vaskori gödörre ráásott műhelygödör négy kohó és egy újraizzító tűzhely maradványával (Fotó: Kiss Dániel)

3.kép: A legnagyobb kohó többször megújított medencéje (Fotó: Gál Viktor)

Érc és faszén rétegekben került a kohókba a toroknyíláson keresztül, mellnyílását minden bizonnyal elfalazták és az ún. mellfalazatba fúvócsövet helyeztek, melyen keresztül fújtatókkal szították a tüzet (4. kép).

4.kép: Bucakemence elől levő, tapasztott mellnyílása. (Fotó: Gál Viktor)

A kemencék környezetéből nagyon sok fúvócsőtöredék került elő, több esetben a ráolvadt vassalakkal együtt (5. kép).

5.kép: Kohó maradványa, mellnyílásában egy fúvócső töredékével (Fotó: Jenei Anita)

Valamennyi kohó előterében meg tudtunk figyelni egy-egy kis méretű, kerekded, vagy kissé ovális alakú gödröt, melybe a mellfalazat megbontása után a még izzó bucát kihúzhatták, illetve a salakot lecsapolhatták. A kohótelepeken a fentieken túl számos építmény fellelhető, mint az ércpörkölő gödrök, vagy az újraizzító tűzhelyek. Ez utóbbi maradványait több helyen is sikerült megfigyelni, külön-külön is és a lelőhely DNy-i szélén egy csoportban négyet. A kerek, 40-50 cm külső átmérőjű, kissé lemélyített tűzhelyek maradványairól azt feltételezzük, hogy a kohókból kihúzott nyersvasat izzították újra bennük.

Egy-egy bucakemencében többször is kohósíthattak, amire valamennyi kohó többször megújított medencéje utal.

További vizsgálatoknak, megfigyeléseknek lehetőséget adva a feltárás során az egyik, jó állapotban megmaradt kohót, egy kohó metszetét és egy kohó rendkívül jó állapotban megőrződött medencéjét in situ felvettük és a múzeumba szállítottuk.

Jenei Anita

Felhasznált irodalom: Thiele Ádám: A földtől a vastárgyig – a vasbucakohászat kora középkori technológiája, TDK dolgozat, 2010.

[tuntetesinfo]

2024. július 19-én meghalt egy 60 éves postás Kelebián, miután munka közben 43 fok fölé ugrott a testhőmérséklete és hőgutát kapott. Emlékezzünk meg a tragédia után egy hónappal rá és azokra, akik saját életüket veszélyeztetve dolgoznak a kánikulában és akiket nem véd meg az állam!

Gyújtsunk gyertyát az elhunyt postás emlékére, találkozzunk augusztus 19-én, hétfőn, 19 órakor a Postások hősi emléke szobor előtt (1052 Budapest, Párizsi utca 5)!

A tragédia után a Magyar Posta közleményében leírta, hogy ők biztosítanak védőitalt és pihenőidőt a dolgozóiknak, azonban az elhunyt postás esete nem ezt bizonyítja. Követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra a kelebiai postás esete körüli vizsgálat eredményét!

A Nemzetgazdasági Minisztérium egy szóban sem reagált az elmúlt hónapokban folyamatosan jellemző kánikulára, csupán a gazdaság növekedéséről beszélnek. Számukra ez fontosabb, mint dolgozóik biztonsága.

Csatlakozz a megemlékezéshez augusztus 19-én és követeljünk klímavészhelyzetet a dolgozóknak!

[kaoszkutato]

apáti bebizonyította

Vágó István nagyjából bármibe fogott, mindig törekedett a lehető legmagasabb színvonalon művelni azt.

Apáti ezzel szemben megpróbált újságíró lenni, de az látványosan nem sikerült neki:

Őt azonban ez nem fejlődésre ösztönözte, hanem úgy döntött, inkább elszegődik propagandistának. Most meg kiderült, hogy még propagandistaként is egy alja söpredék.

A kommentjeiből az derül ki, hogy azért írt Vágóról megemlékezés helyett egy gyűlölködő flame-et, mert Vágó nem tisztelte őt. (A másik sérelme, hogy Jézust sem, de az nem derül ki, melyik fájt neki jobban...)

Ezzel a bejegyzéssel Apáti azt bizonyította, hogy Vágónak vele kapcsolatban mindenképpen igaza volt.

[fovarosiblog]

Két éve hunyt el, de még nem sikerült síremléket állítani neki.

[vanista]

Kijött a méréseikből az eredmény: rezonálnak az emberek arra, hogy elárulták 56-ot. Eddig az “utálják a vidéket, azért tiltakoznak, hogy nem lesz budapesti, központi megemlékezés” ment, de ez lesz az új irány. Ez a téma ideget ért.

Ha igaz az elmélet, hogy a Fidesz jobbközépről verhető, eredményes lehet, hogy magyar zászlóval takarta le az orosz emlékművet a Momentum.