#mit rontottam el

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[troger]

terápiába

közel egy év halogatás után jutottam el, így nagyon örültem neki, amikor végre elszántam magam, és hamar kaptam is egy időpontot

múlt hétfőn volt az első alkalom, és abszolút szimpatikusan sikerült

persze sokminden nem történt, elmeséltem a fél életem, meg hogy miért vagyok itt, ami gondosan lejegyzetelődött

megígértem ilyen dolgokat, hogy kicsit tevőlegesebben keresek munkát, próbálok találni valami csapatsportot, ahol emberekkel találkozom, valamint valamilyen kreatív módon szabadjára engedem az érzéseimet, pl. festés útján

ma volt a második alkalom

aminek a végén rákérdeztem, mi a terv, hogy fog kinézni a terápia

erre azt a választ kaptam, hogy beszéljük meg a következő időpontot, aztán meglátjuk

mert szerinte nincs nagy szükségem támogatásra, egész rendben vagyok, csak még a szakítás miatt kicsit szomorú, de meg fogom találni a saját utam

hát én ezt nem így érzem, kurvára szükségem lenne segítségre, és nem értem, mit rontottam el, ha ez nem világos

nem sikerült átadni, milyen nyomorultul érzem magam? túl jól sikerült optimistának mutatkozni? nem mondtam elég borzasztó dolgokat? kellett volna mesélni a füvezésről meg kellemetlenebb témákról is?

mondtam/elhallgattam valamit, amiért nem akar velem dolgozni?

örültem, hogy végre rá tudtam lépni az útra, ami a gyógyuláshoz vezet

de arra nem számítottam, hogy már az első lépések után elengedik a kezem

csalódott vagyok, és nem tudom, hogyan tovább

[iamalittlerose-blog]

Tombolni akarok. Egyszerűen felemészti az egész lényemet a tudatlanság.. A tudatlanság, hogy mit rontottam el, hogy miért nem kellek neked!? Kételyek közt hagytál, talán még az is jobb lenne, ha elküldenél végleg, de legalább tudnám mit gondolsz….

[szaszithoughts]

Mit rontottam el, hogy ilyen hamar itthagytál?

@fekete0barany

[kittus0403]

Lehet,hogy nincs helyed az életemben. Tudom,hogy ezt se fogod látni mert azt sem tudod miezz. Nem kértem sokat tőled csak azt hogy legyél őszinte. De igazából amelyiknek meg adod a bizalmat azoknál van a legnagyobb kés. Belém hasítottad immár másodjára. Ott voltam neked mindig és akárhányszor próbáltam el magyarázni mi bánt, azt mondtad változtatsz de semmit nem láttok. (Ha el is mondtad ENGEM mi bánt egyből mondtad a többieknek)

El merülök gondolataimba nem is érdekel téged valójában mi van velem. Nem vágytam többre csak EGYETLEN igaz legjobb barátra. De hisz ez min hiába, hiába keresem igazából ugyan azzal szembesülök. Folyamatosan. Egyik percről a másikra hirtelen más számit neki. Hiába kérdezem mit rontottam el választ sose kaptam rá. És igen kurvára fáj, hogy nem úgy áll hozzám ahogy eddig. Le ignorálást,hátba szúrást, hazudozást érzek/kapok.

Lehet ennek most így kell lennie. Folyamatosan mindenben én hibázom elméletileg.. gyakorlatilag oda adnám az életemet csak,hogy neki ne essen bántódása. Tudom azt is hogy ő ezt viszont nem tenné meg értem. Össze tört, és ő ezt észre sem veszi. Lehet nekem mindig ő volt az első, itt arra gondolok,hogy inkább vele mentem mint mással,inkább vele beszélgettem mint mással és neki segítettem mint másnak.

Vissza jelzés ként hirtelen annyit kaptam,hogy ő inkább mással megy mint velem,ő mással beszélget mint velem és ő mind végig másnak segített mint nekem. Valamiért neki is hirtelen a második lettem. Hirtelen mindenki fontosabb lett nálam. Ugyan abba a hibába esek vissza. Ami még jobban belém tapos. Remélem már 5000 hibámból képes leszek észhez térni es be valani/ki állni magamért , hogy én ezeket kurvára nem érdemlem meg.

Nem kérek többet a Jó Istentől , csak egyet. Neki is adja meg azt a fájdalmat amit ő okozott nekem.

K.A.R.M.A

-J…💔

[elbaszottkiralylanyod]

Hogy mi pontosan a szívfájdalom?

Ha voltál már szerelmes akkor sajnos tapasztaltad már..

Amikor összeszorul a torkod minden egyes szavától, amikor állandó sírás kerülget.

Amikor olyan szúró, fájdalmas érzés van a mellkasodba amitől majd kiugrik a szíved a helyéről.

Alig kapsz levegőt, úgy kell kapkodnod érte.

Amikor a fájdalom lejut a gyomrodba és érzed hogy kezd belülről teljesen felemészteni, nem vagy éhes, nem kívánsz semmit csak állandóan rágyújtasz.

Egymás után szívod a cigit, egy kortyot sem tudsz inni, a tested kezdi feladni, ha a lelkedet teljesen elvesztetted már.

Bámulsz a semmibe üveges, könnyes tekintettel mert semmi más nem jut eszedbe csak az

Mi a baj velem?

Mit rontottam el?

Miért nem voltam elég jó neki?

Ilyen érzés szerelmesnek lenni.

@elbaszottkiralylanyod

[ricsiricss]

Egyre kevesebbet beszélünk és úgy érzem egyre jobban távolodunk egymástól, mint két idegen. Mi változott? Mit rontottam el?

Ha kereslek is úgy érzem ignorálsz és egyáltalán nem érdekellek.

[perfectsadpain]

Egyszer sem, volt még arra példa, hogy tényleg számított volna mit akarok igazán. "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát" klisékkel dobálozól. Minden csupa macskaszőr. Ma másfél éve hogy együtt vagyunk, és kb. 15 hónapja hogy együtt élünk. Emlékszem, mikor azt mondtad költözzek hozzád, a sejt szinten jelentkező "menekülj" inger ellenére is, azt mondtam rendben. Mostmár tudom, hogy én rontottam el, azt hiszem ezen a ponton, a tudatalattim lenyeste, háttérbe tolta a gyanút. Ma már közös lakás, közös állat, közös élet. Mégis ha a lánykérés kerül szóba alsó hangon várhatok még 7-8 évet. Bejárónő lettem, és gumi baba. Takarítok utánad, etetlek, még a kávét is az ágyba kapod minden reggel, és ha szóvá teszem miért nem kapok néha virágot, "hát te azt pont holnap akartál adni nekem". És jön a virágcsokor, a rózsa, a valentin nap. A szeretlekek úgy böffennek ki a szádból, mindenre ez a válasz, fasz voltál szeretsz, megbántottál szeretsz, csinos vagyok szeretsz, jó a kaja szeretsz, tiszta a lakás szeretsz, elaludtál szeretsz. A jó tanács konstans ugyanaz, hát az én dolgom megnevelni téged, és ugyan, engem kinevelt meg hogy ilyen szolgalelkű picsa legyek? Kérdezzem meg anyádat, hogy hol lehet a hiba. Sejt szintű, vagy kognitív? A századik komoly beszélgetés is, csak arról szólhat, hogy bocsánatot kérek amiért megbántottalak, mert te ezt már megint nem érezted jogosnak.

[drog-rabja]

Elengedlek. A fenébe is, tudod mit? Menj. Rajtam ne múljon. Ha ezt akarod, menj. Nem megyek utánad. De ha elmész, akkor tényleg menj. Ne gyere vissza, még csak ne is nézz hátra. Én jól leszek. De ha nem, téged már az sem érdekelhet többet. Ne aggódj miattam, ne félts, ne mondd meg, hogy mit tegyek és mit ne. Többet már nem fognak számítani az óvó szavaid. Nem fog megdobbanni a szívem, mikor arról oktatsz ki, hogy öltözzek fel, mert megfázok, hogy ne mászkáljak egyedül éjjel a sötét utcákon, hogy vigyázzak magamra. Nem védhetsz meg. Magad elől sem védtél meg. Többet bántottál, mint bárki. Szóval menj, és ne merészeld azt mondani, hogy én rontottam el.

[quiennoarriesganogana]

Ma munka kozben az egyik baratommal lefolytatott parbeszed igy nezett ki:

-Nezz ide!

Minek?

-Nezz a szemembe!

Na mond mit latsz?

-Kibekultetek igaz?

Dehogy is, mibol gondolod?

-Utoljara akkor voltak ilyenek a szemeid mikor osszejottetek.

En erre csak elnevettem magam. Es bar par nappal ezelott meg remenykedtem, hogy erre a kerdesre igen lesz a valaszom, mara tudom, hogy a fajdalom ellenere en pont ott vagyok ahol lennem kell! Tudom, hogy ez a fajdalom enyhulni fog, mert tudom, hogy nem en veszitettem es nem en rontottam el! Ez most egy ilyen allapot de felfogok allni belole, hisz mar elkezdtem. Tudom mit erdemlek es tudom mennyit erek!

Es ezt senki, de senki a vilagon nem veheti el tolem!

[searchingnewme]

Össze vagyok zavarodva. Igazad volt, engem zavar ez össze nem téged. Nem tudom mi ez, amit érzek.. Tudom, hogy az 5 év nem tűnik el maradéktalanul, de azt hiszem nem veled volt bajom, hanem saját magammal. És ehhez kell bátorság, hogy ezt bevalljam.

Én rontottam el mindent, és ezért akartam hogy vége legyen, mert nem vallhatom be neked a hibáim, egy hazug kapcsolatra meg nem építhetek, ez mindig bennem lesz, ha együtt leszünk és ezt nem tudnám elviselni..

Csakis magamra haragszok. Persze mindenhez két ember kell, te löktél ebbe az irányba, mégsem lett volna kötelező erre mennem, de valamiért így alakult. De még nem tudom miért és azt sem mit kéne tennem, merre kéne mennem. Ez nagyon nehéz.. ez miatt vagyok feszült.

Ezt be kellett valljam magamnak.

De megbocsájtok magamnak és neked is.

Csak így léphetünk tovább.

Ez kezdetnek elég...

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál

[unconditionallylovepeoplesblog]

Érzés

Nagyon sokat gondolok rád, amióta nem vagy már..vajon hogy vagy, mit csinálhatsz, kivel lehetsz. Hiányzik,hogy megkérdezzem milyen volt a napod, és hogy ezután percekig beszélj arról. Hiányoznak a vicceid, a késő esti beszélgetéseink, amikor megkértelek legyél még ma és beszéljünk, mert rossz, hogy nem vagy itt. Hiányzik, hogy érdeklődj irántam, hogy megkérdezd milyen volt a napom, hogy érzem magam, hogy aggódj értem amikor rosszul vagyok. Nem sokat beszéltünk és tudom, hogy a végén én rontottam el, amit őszintén nagyon sajnálok, ki töröltél az életedből és most más emberek, dolgok tesznek téged boldoggá. Nem tudom,hogy valaha ezt elfogod e olvasni, vagy fogod e látni, de szeretném ha tudnád, hogy amikor elmentél elvittél a szívemből egy darabot, a lelkemből egy cafatot, az életemből egy fejezetet. És csak remélni tudom, hogy ha egyszer vissza jössz,vissza hozod szívem és lelkem darabjait, amikkel újra egész lehetek.. veled, és új értelmet adsz életem fejezetének, amit csak veled élhetek meg. Őszintén,tisztán és boldogan. Hiányzol.

[erosnekszulettem]

Ma reggel óta csak kattogok... kattogok azon az estén mikor ennyi év háború után "békét" találtam... folyton jár az agyam mit kéne tennem hogy ez tartós legyen... agyalok mi van vele mit csinál kivel lehet nincs e valami baja... mindezt egy véletlen miatt... a semmiből jött... fogalmam sincsen hogy látni fogja e ezt valaha... tudni fogja e valaha... csak talán hiányzik... lehet ott rontottam el hogy többet láttam bele mint ami volt... olyan "ingerek" "érzesek" értek amiket nem értek... de nem a folyamatos harcról szólnak... talán "boldogságnak" hívnak ezt? Nem tudom olyan régen volt már mikor az voltam hogy talán ha az is volt már nem merem elhinni... talán hiányzik... hogyan hiányozhat valami amit nem értek... talán ő hiányzik és amit miatta éreztem... meglehet... csak tudnám miért kell mindig elengedni azt ami fontos.... felhívnám már többször is próbáltam de nem teszem... nem fogok rajta Csungeni... hiányzik a hangja... nem hívom agyalok tovább...

Agyalok... egész este...

[witheredrose-s]

Üzenet neked…

Nem akarok zavarni.

Mit is írhatnék… Ne haragudj Rám.

Gondolkoztam. Rajtad, rajtam és a barátságunkon, ha szabad ezt még így nevezni.

Rohadt sokat agyalok. És újra és újra csak oda jutok, hogy rohadtul hiányzol és nem akartalak elveszíteni amihez már túl késő.

Tudom nagyon megbántottalak és tudom hogy mit rontottam el.

Tudom nem lenne szabad írnom mert megkértél rá hogy ne keresselek, de nem bírom ki.

Tudni szeretném hogy vagy és hogy milyen napod volt. Csak szimplán szeretnék rólad tudni.

Tudom nagyon megbántottalak és hátba szurtalak, de mégis csak annyit tudok mondani hogy sajnálom és ne haragudj rám.

Egy olyan személy vagy aki pótolhatatlan és nem is akarom pótolni. Akármi is történt köztünk ugyanúgy fontos vagy mint ezelőtt.

[troger]

emotionally homeless

nem adta ki ez az este

a koncert első felét lekéstem, mert csúszott a vonat

a második fele meg nem tudott annyira magával ragadni, hogy úgy érezzem, megérte

így korán vége is lett (elkezdték 7-kor, előzenekar nélkül), adta magát, hogy éljek a nemén által belengetett összefutási lehetőséggel, hiszen most már más városban lakunk, ritkán lesznek alkalmak, és itt lakik a közelben

nem kellett volna

eleve le voltam strapálva ettől a hülye naptól meg az egy hónapja tartó esőtől, amit jól alulöltöztem ("berlinben mindig jobb idő van", haha)

belefutottam abba, hogy nemén kedélyesen elsörözgetne, hogy kiveli van, barátok vagyunk, én meg megint beleragadok, hogy tulajdonképpen mit is rontottam el, mit tudok ebből tanulni, hogy jobb ember és jobb társ legyek majd egyszer

a döntését elfogadni nem volt kérdés, érteni akarom, de nincs konkrét válasz, csak az, hogy elég volt, elmúlt

de akkor most miért vagyunk itt, miért akart találkozni? és amikor mondja, hogy mert értékel, mint embert, meg az összes ilyen közhelyt, akkor nem hiszem el, mert nem értem, miért múlt el a szerelem

úgy néz ki, én még mindig túlságosan szeretem ahhoz, hogy csak barátok legyünk

nyilvánvalóan be kell csajoznom, de így hogy?