searchingnewme

[searchingnewme]

Megbántottál. Ez most tényleg rosszul esett. Most még fáj, de majd elmúlik.

De utána mi lesz? Hogyan tovább?

Ahogy lehetőségem lesz rá, beszélek veled, hogy megértsd mivel is volt a gond, mert úgy érzem nem érted pontosan.

Túlságosan fura ez így nekem.. sok minden van amit nem értek, és amivel megbántottal eddig, és ez mind a barátaidhoz köthető.

Vagy miattad, vagy miattuk, de meg kell értenem mi vagy ki az oka ennek.

Szégyelsz? Ők fontosabbak? Van valaki, akivel nem akarod hogy találkozzak? Van valami, amiről beszélni akarsz vele, meglepetéssel készülsz nekem?

.

.

.

Ugye hogy nem mindegy, melyik.

[searchingnewme]

Aggódom a jövőm miatt;

az utópisztikus családképem kezd megborulni, ahogy egyre jobban átjár a való világ melankólikus, depresszív, kilátástalan mivolta. Én csak állok, és szívom magamba az általa kínált "lehetőségeket" , amik közel sem fedik le az általam vágyott jövő felét sem..

Kérdések, gondolatok hada lepi el az elmém, melyek mind csak bizonytalanságot tudnak felmutatni a hőn áhított biztos helyett.

Volt egy álmom. Több is. A felnőtt énemre szomorúan rácsodálkozva néz a gyermek énem, aki mintha nem hinné el, hogy ez az út vár rá..

Hová lettem? Hol vagyok most? Lenni akarok, és csakis én, az általam vágyott jövőben, nem akarok megalkudni, folyamatosan alkalmazkodni. Élni szeretném a saját életem.

Mégsem vagyok rá képes.

És jelenleg nem találom az okát.

__________________________________

Vajon mi vár rám? Leszek-e feleség és anyuka? Lesznek-e gyerekeim ? Mellettem marad-e a párom , egy szép nagy boldog családban? Lesz-e olyan karrierem, amiben megtalálom magam? Lesz-e közös házunk, kertünk? És a legfontosabb: mikor?..

[searchingnewme]

Az érzés,

amikor realizálod az ismerőseid életei által, hogy az életed nem olyan lesz, ahogy azt eltervezted;

ugyanis az élet kibaszottul nehéz, és hiába teszel meg mindent az álmodért,

ez sajnos nem egy tündérmese.

Van, amibe nincs beleszólásod.

[searchingnewme]

Már a barátság is az elvárásokról szól?

Vegyétek már észre, hogy ez mindent tönkretesz. A legőszintébb, legigazibb kapcsolatokat is.

Miért nem tiszteljük egymás igényeit? És miért nem fogadjuk el azokat? Attól nem rossz ember valaki és nem szeret kevésbé, ha kevesebb igénye van a szocializálódásra!

Nem szipolyozhatunk ki valakit azért, mert nem teljesíti a vágyainkat mindig, ahogy nekünk tetszik. Legfőképpen ne utalgassunk rá, ne bántsuk a másikat a saját empátiánk hiánya miatt. Hanem közöljük őszintén, szépen és akkor meg lehet beszélni, így nem lesznek félreértések.

Ilyen egyszerű lenne..

Ilyen egyszerű volt..

De valami megváltozott.

[searchingnewme]

Friendship

Különös érzés fogott el mostanában. Azt hittem, van pár dolog, ami megtörhetetlen, ami ÖRÖK. De emlékeznem kell, hogy az élet egy nagy, folyamatosan változó körforgás. Megszületünk, felülünk életünk hullámvasútjára, de fogalmunk sincs hol kötünk ki, mikor állunk meg, de még csak arról se, mik lesznek a pillanatnyi kulcsfontosságú megállók. Ez ijesztő..

A barátság is ilyen. Lehet örök persze, de attól még változatos. Amiben minimum 2 ember benne van különböző személyiséggel az nem lehet egysíkú. Hiába a lelki társad, attól még nem vagytok ugyanaz az ember.

Engem nem lehet kalitkába zárni. Mindig rájövök, amikor ilyen szituációba kerülök. Amikor valaki görcsösen azt akarja, hogy mindig ott legyek, azért se leszek ott. Ez engem megijeszt és elfutok. Levegőre van szükségem. Képtelen vagyok erre.

A családom már valamennyire megértette. Most mégis itt vagy te, akit nagyon szeretek, de mérhetetlenül sajnálom, hogy nem tudok abban a formában és annyit ott lenni, amire neked szükséged van. Érzem a feszültséget, a dühöt a részedről és a ki nem mondott szavakat.. Köztünk ilyenek sosem voltak. Hisz tudod, hogy elmondhatod, hogy: "Most szükségem van rád!" Hisz csak ennyi kell, ahelyett, hogy minden más módon jelzed felém és érezteted velem hogy kevés vagyok és rossz barát.

Tudom miért van ez, pontosan tudom. De sajnos neked is tudnod kell, hogy senki se pótolhatja őket.. én sem. Nem tudom erről hogyan kéne veled beszélnem, de fogok. Sosem állhatnak közénk az elvárások és ez a fajta viselkedés. Ez túl őszintétlen hozzánk.

Ne éreztesd, mondd ki!

Őszintén és egyszerűen, amilyen a barátságunk.

Ebből sose volt gond, most sem lesz. Ha nehéz vagy fájó, akkor sem.

Szeretlek, B.

[searchingnewme]

Eljutottunk arra a pontra 1 év után, hogy vissza kell fogjam magam...

Hagynom kell, hogy te dominálj, hogy férfi lehess. Hagynom kell, hogy akarj engem és élvezd a vadászatot.

Magamnak is hagynom kell, hogy nő legyek és törékeny, visszahozva ezzel a kapcsolatunk kezdeti energiáit.

Nem hittem volna, hogy számomra ez ilyen megpróbáltatás lesz, de akkor vágjunk bele! 😉

Dokumentálom majd a tapasztalataimat.

Készüljetek! 😋

[searchingnewme]

Mama.

Az álmaim gyötrő álmatlansággal és fájó képekkel kínálnak.

Hiányzol. Hatalmas veszteség és felfoghatatlan.

Nem így képzeltem. Azt hittem velem leszel még sokáig és részese leszel az életem fontosabb momentumainak. Önző voltam.

Te elfaradtál, menned kellett.

Nem vettem észre..

Itt az ideje elfogadnom az idő múlását és azt, hogy egyszer minden véget ér. Legalábbis ilyen formában, itt.

Az élet is.

Te is. Te Örök. 🖤

[searchingnewme]

Kétségek, bizonytalanság, céltalanság..

Merre induljak?

Ki vagyok én?

Ma nem vagyok jóban magammal. Ma nem ismerem magam. Ma nem érzem jól magam ott, ahol tartok. Mégse tudom merre induljak..

Csak azt tudom, hogy el kell induljak.

[searchingnewme]

Mérhetetlen boldogság és nyugalom tölt el melletted.

Őszintén boldog vagyok, szeretek és szeretve vagyok, gondoskodom és gondoskodnak rólam, fontos vagy és én is fontos vagyok neked, aggódom érted és te is aggódsz értem. Kölcsönös odafigyelés, támogatás, közös munka, bizalom, feltétel nélküli szeretet és szikrázó kémia.

Ezek vagyunk mi.

Lelkünk szimbiózisban működik, oly közel egymáshoz.

Nem hittem, hogy ez lehetséges.

Megtaláltalak.

[searchingnewme]

Szükségünk van annak az érintésére, akit szeretünk, majdnem annyira, mint a levegőre, hogy lélegezzünk.

[searchingnewme]

Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.

Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.

Ez egy belső munka.

[searchingnewme]

Valakinek Te vagy az élete!

Meleg esti szellő simogatta hátam, miközben lent ültünk a rakparton. Zavart mosolyomat a Duna néhol visszatükrözte, máskor pedig messze vitte magával. Egész sokáig nem is pillantottunk egymásra, csak önfeledten beszélgettünk, mint a gyerekek. Szemem sarkából titkon figyeltelek miközben te csillogó pupillákkal, de mégis gondterhelten nézted, ahogy a víz mossa a kavicsokat.

 - Minden rendben? Min gondolkozol ennyire? - érdeklődtem, majd egy biztató csókot leheltem a nyakára.

 - Nem mondtam még, de mindig mikor mellettem vagy rájövök, hogy számomra nincs nálad fontosabb ember és dolog ezen a világon. Tudom, hogy kedvelsz, de vajon te is érzed-e azt amit én, mondd mennyire kölcsönös ez a szerelem? Ha megkérdeznék tőled, hogy én vagyok-e számodra fontosabb vagy az élet, akkor mit válaszolnál?

- Gondolom sejted Életem.

[searchingnewme]

Te is hamis ábrándokhoz kötöd a boldogságod?

Életünket rajtunk kívül álló tényezők osztják szakaszokra. A tényezők masszáját akár 'mátrixnak' is hívhatjuk, ha meg akarunk felelni a modern trendeknek.

Én ezt a mátrixot már régóta csak túlélem. Miközben megjárom a poklot is arra gondolok, hogy a következő szakasz mennyivel jobb lesz és, hogy az majd elhozza számomra a boldogságot, a dicsőséget és a sikert.

Lehet, hogy szenvedek a gimnáziumban, de majd az egyetemen minden kiváló lesz. Aztán rájövök, hogy nincs is érdemi különbség közöttük, de ez nem szomor��t el túlságosan, mert ha már lesz egy munkám, akkor sikeres leszek. Sajnos ez sem igaz. Utána is ugyan azt a kiüresedettséget érzem, mint 10 évvel ezelőtt a gimnáziumban. Vajon majd ha kiköltözöm külföldre, megszerzem a jogsit, megházasodom, megveszem az első házam, elmegyek nyaralni, vajon majd mindezek után érezni fogok valami őszintét?

És bár ezzel az önámítással lassanként elérek bizonyos földi célokat, talán soha nem érem el azt az egy dolgot, ami igazán számít, nem érem el a boldogságom.

[searchingnewme]

Erős hullámokban tör rám a hiányod, pedig csak két nap telt el..

Melankólikusan gondolok arra, bárcsak végre megszeretgetnél és el sem engednél!

Olyan jó lenne hozzád haza menni..

Már nem érzem jól magam egyedül. Nélküled.

Több kell belőled, éhezem..😔😔😔

[searchingnewme]

nem attól félek hogy elfelejtjük egymást, hanem attól hogy te elfelejtessz engem én viszont képtelen leszek kiverni téged a fejemből.

[searchingnewme]

A szerelem mindig együtt jár a félelemmel?

Ez vajon a sok rossz tapasztalat miatt van vagy a hatalmas érzelmek miatt, amit irántad érzek?

Nem merek tervezni, nem merem beleélni magam, nem merem elhinni...nem akarom elveszíteni.

A szerelem csodálatos, de el kell fogadni hogy együtt jár kevésbé csodálatos érzésekkel is.

Ez teszi olyan különlegessé, ettől olyan értékes.

[searchingnewme]

Nem félek.

.

.

Nem akarok félni...