#nélkülem

[itends-withus]

Ő volt a mindenem, de egy okos nő tudja, hogy csak úgy tarthat meg örökre egy férfit, ha nem mutatja ki, mennyire semmi lenne nélküle.

Colleen Hoover - Verity

[csakhagyjmeghalni]

Felakasztom magam. És utána jobb lesz neked, mert nem leszek többet a terhedre...

[blackownedeverything]

Örülnék a boldogságodnak, de meghalnék a látványában, mert ez azt jelenti, hogy jól vagy nélkülem.

[gyurottpapir]

Azt mondtad, hogy elszürkülsz nélkülem, de észre sem vetted, hogy Te azért lettél színes, mert elvetted a színeimet.

@gyurottpapir

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

[devil-doesntsleep]

Annyira szerettem őt...

Hogy elengedtem,mert tudtam,hogy nélkülem boldogabb lehet. 🙂

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Végül 82000 Ft-ot fizettem a "családi" ebédért.

A poén az, hogy mikor jöttünk kifelé az étteremből, ahol én álltam a cehhet teljes egészében, "kiscsaládom" áradozott, hogy mennyire sokkal jobb volt ez így, mint a vapianoban. Vazze. Úgy viselkedtek, mint akiket gyermekkorukban az asztal körül kergettek ha nem steaket kértek medium wellre sütve vacsorára.

A tartozásukat adnák meg mihamarabb, nem feltételeket támasztani felém, hogy hol hajlandók velem ebédelni, ha én fizetek....

Kaptam tőlük 6-uktól a születésnapomra 1 könyvet és 2 tábla csokoládét, meg egy 82000 Ft-os számlát.

Tulajdonképpen én vagyok a hülye. Itt és most befejeztem a szponzorálásukat, boldogulnak nélkülem is, a saját lábukon.

Dühöngök.

[cool-kids-never-die]

Fáj látnom,

hogy mennyire pótolható vagyok,

hogy mennyire jól érzik magukat nélkülem,

hogy mennyire nem hiányzom nekik,

hogy mennyire felesleges vagyok,

hogy mennyire nem vagyok elég.

[papirszivek]

Remélem minden egyes pillanat

amit nélkülem töltesz

felér egy fuldoklással.

Remélem úgy érzed,

hogy nem kapsz levegőt,

Hogy kiszakad a melkasod,

Hogy nem ver a szìved,

Hogy megesz a halványzöld bánat,

Hogy gombóc van a torkodban

ha meghallod a nevemet.

Remegj meg a gondolatomra.

Emésszen fel a bűntudat.

Sosem fogsz másban megtalálni engem.

És ezt te is tudod.

[erosnekszulettem]

Néha nehéz elhinni hogy nem gondol másra egy könnyebb útra nélkülem valaki mással akivel könnyebb...

Ő azt mondja nem de én mégis láttam a szemében...

Tudtam hogy már nem én vagyok akit keresett...

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

[emlekeimkonyvtara]

Nélkülem szebbnek érzi magát mint mellettem

[georgina-2003]

Míg én erőmön felül küzdöttem a kapcsolatunkért vívott csatában, hogy vajon Te leszel e a jövőm.

Addig, Te el voltál azzal foglalva hogy jobb ha nélkülem mész tovább csak ennek jelét nem adtad marasztaltál, míg közben a közelemben se szerettél volna lenni.

Elhitetted velem, hogy semmit se érek, majd nélküled nem is akartam létezni.

Reményt adtál hogy jobb lesz és, hogy újra boldogok leszünk, majd az érzéseimen végigsétáltál.

Mutattad hogy szeretsz mások előtt, majd ketten a négy fal között újra meghűlt köztünk a levegő.

Így lettünk mi egymás mellett idegenek.

[takemetochurch13]

Remélem jól vagy mostmár, amúgy nem

Remélem, hogy szarul vagy és sokat sírsz nélkülem

[kinlodok]

Úgy érzem, soha nem fogom feldolgozni ezt a veszteséget. Olyan dolgot veszítettem el, ami előre vitt engem az életben. Egy olyan embert is elveszítettem, aki mindvégig támogatott, tanított, és a javamat akarta. Megvan a számod, talán kéne írnom neked egy SMS-t, de mondd, mi a faszt írjak bele?

Írjam azt, hogy "Hát... Nézd.. tudom, hogy amit tettem, az nem elfogadható, de megbántam..? Tudom, hogy egy utolsó szar alak vagyok, de ugye még szóbaállsz velem, ugye..?" Mit írhatnék neked...? Nincs miről beszélnünk, ez a szomorú tényállás. Elveszítettelek örökre. Nem csak téged, egy csomó embert is. És ki tehet erről? Én... 100%-ig én...

Remélem, hogy eljön majd a nap, amikor este becsukom a szemeim, és soha többet nem kelek fel. A világ szebb hely nélkülem.

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Jó reggelt!

Utolsó napom a szabadságból, és már hagyomány, hogy ötkor fenn vagyok :-)

Az órám szerint a kardioterheléses állapotom a túlterhelt állapotban van. Szombat - vasárnapra ígéri azt, hogy ez lecsökken "eredményes" állapotra, csak azért vagyok ebben egy kicsit szkeptikus, mert ma is ashtangára fogok menni, csak este.

A pulzus kontroll szerint akkor lenne jó az edzésterhelésem, ha végig az "eredményes" zónában tudnék maradni.

Most az edzéstervem úgy néz ki, hogy heti 6 astanga, és 4 "futó"edzés, és már azt jelzi az óra, hogy ez elég sok, pedig a futó edzések többnyire csak séták.

Kíváncsi vagyok mikor fog adaptálódni a szervezetem, a múlt héten pedig nem edzettem semmit, mert beteg voltam.

Tegnap belekezdtem egy Duolingos angol tanfolyamban, annyira nem beszélek angolul a hétközbnpokban - mondjuk franciául sem - hogy aggódom a szintentartás miatt, és így azt gondolom, hogy egyrészt lekötöm magamat valamivel, másrészt pedig hasznos.

Még Gabiról tudnék mekengeni, de nincs kedvem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy hogyan issza a kávéját, mert rendes volt tőle, hogy sorozatban eljött a hajnali edzéseket megtartani, és azt gondoltam, hogy viszek neki hajnali kávét. Azt válaszolta rá, hogy nem iszik kávét. Vagy azt, hogy nem iszik reggel kávét. Már nem emlékszem. De kiposztolta, hogy Bécsben kávét iszik egy Eszterházy torta kíséretében. És nem tudom, hogy az Eszterházy szelet gluténmentes-e, mert elvileg csak olyat ehet.

Asszem féltékeny vagyok, amit azért tudok könnyen megtenni, mert Gabi az a típus, aki életének apró rezdüléseit az Instagrammon és a Facebookon is dokumentálja. Így pontosan tudom merre jár - nélkülem.

Na mindegy, feljelentkezem a munkahelyi gépre mi újság van. Semmi. Konkrétan úgy tűnik, mintha ezen az első héten nem történne az égadta világon semmi.