#ne ignorálj

[kinlodok]

Légyszi ne szarj le.. Légyszi..

@nyugis-kocsog

[kaoszkiralylany]

Ignorálj csak, ha neked ez jó. De amikor tovább léptem rajtad, ne gyere, hogy sajnálod.

[ki-nem-mondott-gondolatok]

Hah. Ignorálj. Hogy a viharba ne? Én is létezem.

[dreamerbence]

KB egy éve lassan.

Hát jó. Nyugodtan. Tessék csak. Ignorálj bátran. Remélem élvezed, hogy én lassan Meghalok. Érted. Miattad. Nem érted? Akkor elmagyarázom. Miért haldoklom. Miattad. Mert úgy, még senki se okozott fájdalmat, mint te tetted, s remélem élvezed. Hogy nem érdekellek többé, Itt van az igazság, tessék: Szeretlek. Ez van. Kicsúszott a számból. Amit oly fölöslegesen jártatok Hiába a majd' száz vers, A sok pillanat, A véletlenek, A szemkontakt. A remények. Mert te csak fájdalmat okozol, Megértelek, nem kell Magyarázkodj. Téged is bántottak. Hát így most te bántasz másokat. Megértem, nem baj. Én bírom. Vagy nem. Azaz csak akarom. Nyugodtan szúrd csak belém a kést. Igen, oda, mélyen a szívem közepébe. Úgy-úgy, forgasd is meg benn vagy tízszer. Hátha, úgy megérted, mi értelme ennek. Sírógörcsök folytogatnak, Rémálmok riogatnak, Csak tudnám, hogy megéri-e? Keresztül menni mindezen? Viselni a szenvedést, De neked is, mi kell még? Elvitted a jókedvem, Életemből a reményt, S ez sem elég. Már a szívem is megszúrtad. Széttrancsíroztad, s szét tapostad. Millió darabjaiból elvittél egyet, Mely az életemhez Nélkülözhetetlen. Beszínezted lelkem is, Sötét feketére. Feketére akár az éj, Melyben én, Szünes szüntelen, Miattad sírok, s írok, Mily véletlen. Hogy pont itt találkozunk. Másik életbe tán még összefutunk, Hátha majd akkor jobb vége lesz, Heppienddel zárul a történet, Nem úgy mint a mai, Mely eléggé kétellyel teli. Könnyekből sincs hiány, Hangtalan kiáltásból méginkább. Fájdalom a mindennapom része, Tudod az, aki a legrosszabbat remélte, Azt nem érheti meglepetés, Énis így tettem. Felkészültem a legrosszabbra. Ami mi is? Lássuk csak. Hogy elfordulsz előlem, Ignorálod létemet, Nem veszek el tekintetedben, S már nem kereslek buszmegben. Mert tudom, ott se lenne semmi, Mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. Kilátástalan, szomorú semmi. De ha már lecsukom a szememet, Legalább már akkor ne kísérts, Mert csak te lebegsz szemeim előtt szüntelen. Te is. A tetteid. Meg a meg nem tett tetteid. Azaz van amit meg tettél. S ez az, amit el nem tudnék felejteni, fejemből kiverni. Ahogy őt csókolod, Csak ez lebeg előttem, Hogy őt megcsókoltad. S engem nem. Hogy én nem kellettem. Kinézhetek én akárhogy, Tökmindegy milyen az outfitem. Mert így se kellek. Úgy se kellenék. Ez vagyok én, Számodra: egy kellék. Amit ha megunsz, Eldobod, Nocsak, meg tetted, Legalább ez bátor volt, Ahogy ellöktél magadtól, S így már tudom: Reménykednem hasztalan. Maradtam én, a kellék, ki törötten már senkinek se ajándék.

[polarbearfeelings]

Ne ignorálj, hogy az Isten basszon meg!!

[kinlodok]

Kérlek, ne szarj le.

Kérlek.

[kinlodok]

Mert tudod, az nem legjobb barátság, ha egy "érteem"-mel válaszolsz. Ebből tökéletesen látszik az, hogy leszarsz. De akkor kurvára ne mondd azt, hogy így meg úgy vagyok a legjobb barátnőd, jó? Nincsen szükségem erre.. Ignorálj mást, jó? Köszi.