#nem oké

[drakvuf]

Kalandos nyugalom 🤭

[csacskamacskamocska]

Elindul egy folyamat

A büszkeség, az ego, a kapaszkodás képzelt önmagunkba, ez komoly akadálya a nyugodt életnek. Boldogságot akartam írni, de azt a szót már valahogy elcsépelték az életvezetési tanácsadók. Szeretnék boldog is lenni. éjjel azt álmodtam, hogy ülök az ágyon, a hátam a falnak vetve és masszírozom a pasim fejét, aki ernyedten elnyúlva fekszik a lábaim között, a feje az ölemben. Még álmomban is arra gondoltam, hogy van ennél meghittebb, békésebb, boldogabb pillanat? Ha egy befeszülős, kemény csávó hagyja magát kényeztetni? Van, amikor azt gondolod, hogy te minden jól csinálsz, te okés vagy, de akik körülötted vannak, vagy éppen a partnered, na ő balhés, vele gond van, nem működik jól, rajta múlik, hogy a dolgok rendben legyenek, és így a te boldogságod is.

Van, amikor azt gondolod, hogy mások rendben vannak, a partnered is nagyszerű ember, de veled valami kurva nagy gáz van, te nem vagy rendben, és ezért nem boldog senki, te sem, de másoknak is te okozod a bajt. Nem érdemled a boldogságot mert nem vagy rá alkalmas.

Van amikor azt gondolod, hogy mindenki el van baszva, a világ szar, mindenki gonosz, önző, pusztulnia kéne mindennek mert céltalan, értelmetlen és rossz az egész konstrukció, tehetetlen vagy ezzel és nem is érted mások miért nem látják, hogy minden szar, boldogság nincs. Van amikor azt gondolod, hogy mindenki okés, mindenkinek vannak problémái, mindenki mindenfélét csinál, hol jól, hol rosszul, de alapvetően mindenki a saját boldogulását keresi és te meg tudod teremteni a sajátodat, amiben a partnered is benne van.

Ezek nem életreszóló beállítódások, hanem folyamatosan változnak. Úgy gondolom, azért van egy alapbeállítódásunk, kb mindenre ahol kommunikálunk. Van egy ilyen jó-rossz definíciónk a munkahelyi életérzésünkre, a párkapcsolatira, a családira, barátira. Amelyikből több van (ha A, B, C, D vel nevezzük meg) az a jellemző beállítódásunk. Ebből megint látszik, hogy minden az agyunkban van, semmi sem valóság. És még következetlenek is vagyunk. Mert ha valami hatására megváltozik az, ahogy érezzük magunkat mondjuk a munkahelyünkön (én okés vagyok, ti nem helyett jön egy jé, mindenki okés érzés) azt tökre elfelejtjük akkor, amikor megint konfliktus van bennünk.

A gondolat, hogy a másik ember nem szándékosan bántott engem (ezt most kicsit kifejtem. van amikor szándékosan bántunk valakit, mert úgy gondoljuk, hogy ki kell mondani az igazságot, amiről tudjuk, hogy fájni fog. De ez nem ugyanaz, mint amikor valaki élvezi a hatalmát a másik felett és úgy bántja, mintha egy petricsészében egy bogarat piszkálna egy pálcával. Ami azért elég pszichopata gyanús) Szóval, vegyünk egy adag bizalmat, és tételezzük fel, hogy nem direkt csinálta, hogy tévedésben voltunk. Felesleges a fájdalom, felesleges a védekezés. Hogy ez hogy jön? Egész döbbenet, hogy egy hitelesnek érzett mondat elegendő. Ha ezer bántó mondatot hallottál már, és jön valami új, ami nem volt, és valahogy megérint, azt hitelesnek érzed. Én legalábbis így voltam vele. Merem feltételezni, hogy tévedtem, bár ez nagyon nagy megszégyenülés és mint ilyen, elég pocsék dolog. :D De egy tanárom azt tanította, még középiskolás koromban a tervezőasztalnál, hogy képesnek kell lenni arra, hogy az egész tervet, az összes tervrajzot, az egész munkát belebassza az ember a kukába és teljesen elölről kezdjen mindent.

[a-holdon-tul]

Nem tudom eldönteni, hogy túl magasan, vagy túl mélyen vagyok, csak lebegek valahol a semmiben, és élvezem, hogy éppen köddé valók mások szemében.

[isemykal]

Baszki, mire nem képesek lennénk akár csak egy pillanatnyi törődésért cserébe...

[kinlodok]

Fiatalabb, mint én, mégis előrébb tart az élet több területén, mint én. Nekem nincs több éves (vagy akár több hónapos) párkapcsolatom, nekem nincs kocsim, neki van... Nincs főállásom, neki van... Nincs kihez hazamenni, neki van.... És én idősebb vagyok nála.... Nem tudom, hogy egyszerűen mit mondhatnék. Ehhez szerencse kell amúgy, vagy csak én vagyok ilyen nyomorék?

[mysoulremains]

👁️👄👁️

volt osztálytársam aki vagy ötmilliószor törölte magát megint bejelölt ismerősnek (annak ellenére h anno én töröltem le mert elég durván hittéríteni kezdett miközben orb*n seggét nyalta) nos végiggörgettem az üzenőfalán, még mindig elég durván hittérít, és:

[bredforloyalty]

"mert én mindig alkalmazkodom hozzátok" says the devious pesterer.

[yooboobies]

.

[wrecked-cuticles]

UTÁLOM EZEKET AZ IDIÓTA FASZOKAT MI FASZ?!?!

ki az isten lóhugyos fasza szavaz ezekre az utolsó pillanatban átöblített exfideszes bábukra? komolyan ennyi ész maradt az emberekben?

[drakvuf]

Ajj, ezt is akartam nézni idén is, de azon a héten még elvileg menni fog a Nagy Ő is, szóval nem tudom mi lesz

[nyulfarok]

Megtaláltam egy ezer éve félretett mese emléket, kiderült hogy Beatrix Potter ötlete volt hogy egy kis macskát egyének meg a patkányok

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[viking84chef]

Reggel 7, azaz hét órakor csörög a telefonom.

- Jó reggelt kívánok! Király Edina vagyok a Dr. Krém Magyarország megbízásából keresem. Jókor hívom?

- Persze! Szervusz Edina de régen hallottam a hangod! Jól vagy?

- Elnézést kérek, ismerjük egymást?

- Ne viccelj, Jancsi vagyok! Anyukáddal szemben lakunk. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy mi újság veled?

- Celldömölkön?

- Hol máshol?

- Bocsánat, hogy nem emlékszem de több mint két éve eljöttem onnan. Micsoda véletlen! Hidratáló krémek vannak most akciósan. Nem érdekel?

- Dehogynem! Most akartam venni. Pont ma hajnalban.

- De jó! Mennyit küldjek?

- Vagy 6 csomaggal. Sokan vagyunk. Száraz a család. Csak holnap elutazunk nyaralni. De ha Édesanyádnak postázod majd érte megyek ha megjöttünk.

- Cellre?

- Parancsolsz?

- Cellre?

- Ja, persze!

- 36.000 Forint lenne, de neked így, most csak 24.000 Forint lesz!

- Oké ott hagyom a pénzt Anyudnál!

- Rendben! További szép reggelt kívánok! Milyen kicsi a világ!

- Hát igen. Neked is minden jót!

Fél óra múlva, miután kidühöngtem magam hogy honnan tudják ezek a telefonszámomat és visszaaludni sem tudtam , lelkiismeret furdalás gyötört és megpróbáltam visszahívni de már csak egy autómata válaszolt. Remélem az Anyukája nem hidratálja túl magát!

☝️🙈🖕🥳😅😁😂😂😂😂

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[sztivan]

vajon hol ment félre a dolog, azt, hogy szeretünk mozogni meg egyáltalán használni a testünket, hol öltük ki az emberekből és mit lehetne tenni, hogy visszahozzuk?

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

erős tippem arra, hogy hol rontottuk el, a heti negyven órás munkaidő, de a kérdésem nyitott

[zoeeozzoeeoz]

Volt egy kisebb gond, az egyik gépemmel, amit nem tudtam megjavítani, és ezért kerestem a szerelő srácot, de hiába hívtam, nem vette fel, nem is hívott vissza. Egy hét után elkezdtem keresni másik szerelőt. Találtam is egy szimpatikus hirdetést, felhívtam. Egy nő vette fel.

Én: Jó napot kívánok, XY vagyok a Zs cégtől, és a szerelővel szeretnék beszélni.

Nő: Miben segíthetek?

Én: A szerelővel szeretnék beszélni.

Nő: Mondja már mi a baja!!!

Én: Elnézést kérek, nem akartam felidegesíteni, Ön a szerelő?

Nő: Nem. Én a felesége vagyok.

Én: És beszélhetnék akkor a férjével?

Nő: NEM! Mondja el nekem , mi a gondja a gépének, azt majd én elmondom a férjemnek ha ráérek, és majd vissza hívja Önt, ha úgy itéli meg, hogy érdemes.

Én: öööööööööööö..............ez most komoly?

Nő: MONDJA MÁR AZ ISTEN SZERELMÉRE! NEM ÉREK RÁ ÓRÁKIG ITT SZARAKODNI MAGÁVAL!

Én: bip-bip-bip-bip

Miután leraktam a telefont, még egy darabig próbáltam helyén kezelni a dolgokat, de nem sikerült. Nem kicsit felbaszott idegileg a dolog. Aztán miután lenyugodtam, kinevettem saját magam, de közben morgolódtam, hogy "Karcsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii hol a fenébeeeeeeeeee vaaaaaaaaaaaaaaaaagy????" Karcsi a szerelőm. Kérdésem eljuthatott Karcsihoz, mert miután elkezdtem ismét másik szerelő után nézni, Karcsi végre előkerült.

Karcsi: Bocsánat, hogy nem jelentkeztem, de történtek dolgok, majd mesélek. Mi a gond?

Én: Megmentőm! Szóval ez lenne.

Karcsi: Oké, holnap bent leszel reggel fél 7-kor?

Én: Simán! Gyere.

Karcsi jött, szerelt,mesélt, és ugyan olyan gyorsan és csendben el is tünt ismét, ahogy jött.

Már el is felejtettem az egészet, eltelt vagy 2 hét! mikor ismeretlen számról hívnak. Ezeket nem szoktam felvenni, de most még is.

Pasi: Helló! A feleségem mondta hogy keresett.

Én: Tuti nem. Ki maga?

Pasi: Szerelő vagyok. Miről lenne szó?

Én: Jaaaaa, igeeeen. Kb 2 hete kerestem önt, egy gépem szerelése miatt, de azóta...

Pasi: Nem hagyja végig mondani, belevág a szavamba: A lényeget mondja Kedves, nem érek rá litániákat hallgatni!

Én: ...............már megoldódott . Thx hogy vissza hívott.

Pasi: Asszonyom! Elmondja végre, hogy mi a gond a gépével?

Én: Ez és ez volt a gond vele, de mint mondtam az előbb, már megoldódott.

Pasi: Oké, nem megyek ki Önhöz, mert messze van,(címet még nem is mondtam) be kéne hozni a gépet, és majd el is kéne vinni, ha megcsináltam.

Én: Ember!!!! Ez egy ipari gép! Biztos nem fogok teherautót, meg rakodó embert bérelni a maga kedvéért! Az ilyen gépeket helyben szokták/kell szerelni.

Pasi: Akkor nem lesz megszerelve!

Én: Már megszerelték! Az előbb, többször is mondtam, hogy már megoldódott a dolog.

Pasi: AKKOR MEG MI A @@@@@@@@@@@@@ ÉRT HIVOGAT ENGEM, ÉS TART FEL A MUNKÁBAN???????@@@@@@@@@@@

Én: Őn hívott vissza. Mint mondtam, a legelején, már megoldódott!

Pasi: @@@@@@@@@@@@@@@@

Én: bip-bip-bip-bip

Nem kommentálom, nem írom le a véleményem, már lehiggadtam.