#okosság

[csacskamacskamocska]

Minden szarból várat

Úgy gondolom (vagy áltatom magam vele), hogy én mindenből, de tényleg mindenből tudok kiszedni valami hasznosat. Szar filmből, buta vagy bosszantó eseményből, ronda alkotásból. Mind felvet valami érdekes kérdést vagy hoz valami apró információmorzsát amit a nélkül a dolog nélkül nem ismertem volna meg. Sokszor ezért olvasgatok szar (számomra kellemetlen, ellenséges érzelmű vagy politikai beállítottságú, vagy egyéb nem az én világom) blogokat is, egész addig amíg úgy nem érzem, hogy elég, már semmi haszna és letiltom. Te mennyi hülyeséggel tudsz foglalkozni, mondta Logan is valamikor, ami persze nem esett jól, hiszen valahol büszke vagyok rá, hogy van bennem ez az érdeklődő, forgó kaleidoszkóp. Ő nem élvezte, nem tudta szeretni, mások igen. Amúgy csak annyi van, hogy nézek egy sorozatot (Sherlock és Watson – Jonny Lee Miller/Lucy Liu) és bár a sorozatot néha annyira unom, hogy tényleg remekül lehet mellette dolgozni, de egy érdekes dolgot felvetett az előbb. Az anonim függők gyűlésén, ahol amúgy nem szokott beszélni, megnyílni, mondja el Sherlock, miután rájön, hogy annyira unja a gyűléseket, a mások ismétlődő problémáit, az egész gépies és örökké tartó muszájt, hogy inkább nem járt, mert ő egyedül is képes tiszta maradni. Aztán elmegy és elmondja ezt: Én vagyok a legokosabb közöttünk. Annyival okosabb vagyok a sorstársaimnál, hogy úgy véltem én erősebben élem meg az unalmamat. Ami egy új dilemma elé állít. Arrogancia. Az arroganciám, pontosabban. És talán ez lehet az achilles sarka a tervnek, hogy meggyógyuljak.

Hányan hisszük azt, hogy okosabbak vagyunk, vagy kivételek, a mi nehézségeink nagyobbak, a problémáink kivételesek vagy mindenki másnál jobban látjuk, hogy hiába minden, a betegségünk, helyeztünk az egész életünk megoldhatatlan? Hányan vagyunk akiket az arrogancia akadályoz benne, hogy gyógyuljunk? Mert ragaszkodunk ahhoz a picihez, ami megmaradt az énképünkből, miután az élet már mindent lerombolt, hogy okosak vagyunk, okosabbak. Mi jobban tudjuk a helyzetünket (hogy megoldhatatlan) és senkinek nem volt még ilyen nehéz és senkinek nem fájt még ennyire?

Hát ez volt az egyik.

A másik, hogy egy pillanatban valahogy kivilágosodott előttem az út, amit bejártam. Hogy tényleg fejlődtem. És az elmúlt 10 évben rengeteget változtam. Nagyon sok melót tettem bele azzal, hogy amiket olvastam azt nem úgy kezeltem, hogy az csak másokkal történik, hanem mindent mindig megvizsgáltam, hogy mi van, ha én is ezt csinálom? Ha én is így viselkedek, így reagálok? Ha én is ebben a tévedésben élek? Sok dolgon próbáltam változtatni, de míg megérteni valami logikáját könnyű, az érzelmi életünkön változtatni kibaszott melós. Sok visszaesés, és sokszor érzi az ember, hogy sosem fog sikerülni. Ráadásul nincs tapsvihar, nincs elismerés a sikerekért, csak ülsz egy reggel az ágyon és nézel magad elé, hogy úristen, nekem most jobb az életem. És szabad azt csinálnom, ami nekem jó.

Amúgy meg itt van egy recept, hogy gyorsan jobban legyél: Mosolyogj legalább egy percig. Akkor is, ha semmi mosolyognivalód nincs, állítsd mosolyra a szád, még ha vicsorgásnak érzed, akkor is! Kívánj 3 jó dolgot magadnak a mai napra. Kíván valami jót három embernek (magadban). Kívánj valami jót valakinek, akit utálsz (magadban). Idézz fel három jó emléket. Idézd fel három dolgot amiért hálás vagy.

Piszok könnyű az agyunkat pozitívra kapcsolni. De nem tesszük mert szerintem az első ami beugrik a türelmetlenség, hogy nincs nekem erre időm. Aztán hagyjuk, hogy a napi szar feldarálja az agyunkat, mert arra viszont jut időnk. Bosszankodásra, vitára, valaminek a gyűlöletére jut időn valami szocmédia felületen. De öt perc jó dolgokra, akár fogmosás közben, arra nincs idő. Amúgy a siralmakhoz szeretnek jobban kapcsolódni az emberek, jobban örülnek, ha másnak is szar, mert az biztosítja az ő megoldhatatlan problémájuk létjogosultságát, szóval tényleg jövedelmezőbb bizonyos szempontból. De mulatságos, nem? :)

[kezenani]

okosság

mára IS

[hicapacity]

„Ahol az „okosság” a csalás szinonimája, ott milyen esélye lehet a tudásnak és a tisztességnek?"

/Kepes A.: Két macska voltam/

[pajjorimre]

Troli

Cigánygyerek, 13 éves korom óta ismerem, már rég menő volt, mikor en elkezdtem éjszakázni. 170 centi, pleknis bunyós, BB-t, a már akkor fekete öves kyo-s félistent verte le mint vak a poharat, mikor még az egész város összegyűlt az 1-1-es verekedésre a ligetben, nem sumákban pofozkodtak verőemberek. Siker, pénz, csillogás, sok év börtön, Fvár egyetlen menő bárjában locsoltuk a pezsgőt később, aztán én elhúztam 15 évre kb a környékről is, csóri meg 58 éves, alkesz roncs, a tesójánál lakik mert kirakta az asszony, se meló (mondjuk az sose volt, ittapirosholapiros, billiárd, hajtós cigánylányok inkább), se okosság, se barátok, se semmi. Vettem neki az Ászokja mellé egy hosszú, piros Marlboro-t (meg adtam még egy kartonra pénzt az ismerős dohányboltosnak, adjon neki ha jön), velem mindig fair volt, soha egyszer nem próbált meg lehúzni vagy elvenni a pénzem, pedig félte az egész város, áldjon meg a jóisten testvérem egy szép nővel aki szeret, meg szül neked 3 fiút legalább, más se hianyzik, de jól esik a törődés.

[stickalittle]

Van aki Orbánt okosnak tartja, valaki nem.

Ezt nyilván nem lehet eldönteni, hiszen a kategorizálás a hülyeségskálán attól függ, milyen környezetben értékeljük az illetőt. Egy kutyára is mondjuk, hogy okos, ha értelmi képességben kiemelkedik a többi kutya közül, ám egy emberhez képest nem mondjuk, hogy egy kutya okos (jó, persze, vannak kivételek). Orbánt is a környezetéhez képest kell megítélni. És Orbán a környezetéhez képest mindenképpen okos. Orbán egy okos szélhámos. Sőt, a szélhámosok közül szellemileg kiemelkedő, hiszen rájött, hogy egy köztársaságban először a demokráciát és azzal együtt az igazságszolgáltatást kell ellopni ahhoz, hogy minden mást ellophasson. Illetve nem tudjuk, hogy erre Orbán jött-e rá, vagy Simicska, mindenesetre a végeredményt látva Simicskánál mindenképpen ügyesebb szélhámos Orbán, hiszen Simicska azt hitte, ő lopta el a demokráciát, pedig Orbán volt az. Én nem tartom amúgy Orbánt okos embernek (ha nem a kutyák közt kell megítélni), hanem csak egy ügyes szélhámosnak. Ellenben Orbán képes kreatívan alkalmazni azt, amit megtanult, ez pedig kétségtelenül (még ha nem is az okosság, de) az intelligencia jele. Bár az igazságszolgáltatás ellopása nem az ő kreatív ötlete volt, de ügyesen alkalmazta az ötletet a mai korra, vagyis rájött, hogy az igazságszolgáltatást ma már csak a demokrácia ellopása után lehet ellopni. Orbán soha nem talál ki semmi újat, de kétségkívül ügyesen alkalmazza azokat a példákat, amiket a történelemben tanulmányozott. Sajnos a demokrácia immunrendszere még nincs felkészülve egy olyan szélhámosra/vírusra, mint Orbán vagy Trump, ami beférkőzött a demokrácia szervezetébe, és belülről pusztít, bár kétségtelenül idővel ki fogja termelni ellenük is az ellenszérumot. Sajnos nem vagyok ezzel kapcsolatban derülátó, mert minél több időbe telik a demokrácia immunrendszerének kitalálni ellenük a védekezést, annál több ideje lesz az Orbán-fajtáknak a mutálódásra, vagyis annál valószínűbb, hogy jön helyette egy még ügyesebb szélhámos/vírus, amelyik még hatékonyabban fertőz. Ezért tartom aggályosnak, ha Orbánt nem kívülről, hanem belülről döntik meg. Ha kívülről döntik meg, akkor az azt jelenti, hogy megszületett ellene a szérum, ha belülről döntik meg, akkor pedig csak egy új mutáció szorította ki a régit. Eddig a többi szélhámos, akik nem olyan ügyesek, mint Orbán, belátták, hogy Orbán rendelkezik a demokrácia ellopásának licence-szével, és ezért meghagyták neki, hogy ő arathassa le a munkája gyümölcsét. De ha jön valaki, aki elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy belülről döntse meg Orbánt, akkor számomra ez azt jelenti, hogy megérkezett az Orbánnál is ügyesebb szélhámos, aki ellen még nehezebb lesz a demokrácia immunrendszerének küzdeni.

[furjedikalman]

Toszkána

Jó. Szar. Jó, de alapvetően szar. Szar, de alapvetően jó. Jöhet mindenféle okosság. Hova kell ott tengerpartra menni, ha a gyerekek fürdeni is akarnak? "Egyszer voltam egy tuti kis faluban", stb. ötletek.

[pappito]

Nem tudtam hogy van ilyen okosság benne. (Visszaejtettem a zacsit a sous vide bödönbe és mindenhová fröcskölt a víz)

[sronti]

Ma vettem egy tévét és még mindig nem értem, hogy miért nem lehet olyan minimum 40 colos tévét kapni, ami gyakorlatilag egy monitor, amibe bele lehet dugni a chromecastot, meg rá lehet kötni a bluetooth-ot a fülhallgatóhoz meg a konzolt ha valaki használ olyat és csak így megy, ahelyett, hogy sok software app meg okosság lenne ez is. Igazából az egész vásárlásban a két leglényegesebb dolog a képminőség valamelyest javítása volt a 13 éves tévéhez képest, meg hogy a fülhallgató működjön kábel nélkül, de ehelyett azzal jöttek nekem, hogy az x tévén milyen streaming szolgáltató natív. Teljesen érdektelen.

Ami érdekes volt még, hogy mivel nyilván nincs Prime-om, így a két lehetőség közül az elvi okok mellett azért mentem végül az Argos-al, mert 6 fontért sokkal jobb szállítási lehetőségeket adtak.

[csacskamacskamocska]

Egyelőre állandó "szívdobogásom" van

Csodálatos érzés nem várni semmire. Felszabadító, hogy az ember nem ül a remény és a csalódás hullámvasútján. De sajna ez éppen a rémségek barlangvasútja, szóval a múlt összes szörnyűsége és öröme váltakozva ugrik elém. A legnehezebb, hogy egy olyan pillanatban "jöttem el" amikor nem volt erkölcsi győzelmem, amikor védhetetlen volt a viselkedésem, úgyhogy nincs diadalittas utolsó dolog, se felemelt fejjel távozás, se semmi ami támaszt nyújthatna abban, hogy ne érezzem magam szarul.

Az én emlékem, valószínűleg ez marad meg már örökre: egy kisfiú. Szereti az állatokat, szereti a növényeket, sokat mosolyog. Jókedvű, jószándékú, segítőkész. Ő az, aki minden szeretetemet birtokolta és birtokolni fogja mindig. Nem az okosság, nem a humor, és semmisem, amivé az élet tette. Csak az a srác, aki magként benne van, és aki a fiam lehetett volna, ha valaha is megszületik.

Piszok nehéz volt az az idő, amikor már nem lehetett többet gyerekem. Egy kicsit gyűlöltem minden nőt, akinek még lehetett.

E miatt és sok más érzés miatt, amit nem szerettem magamban, ami egyre erősebben domborodott elő, amitől nem jobbnak, hanem rosszabbnak éltem meg magam, szükség volt rá, hogy visszanyerjem saját magamat. A stabilitásomat. A szépségeimet, amiért szeretni tudom magam. Azt hiszem, hogy jó ember vagyok. Megbocsátó, és jószándékú, támogató. Így aztán, ahogy telnek a napok, a szörnyűségek egyre súlytalanabbnak, a tiszteletlenségek érthetőnek, a szeretetlenség valamiféle szabadságnak tűnik. Ez nem jó. Szóval, nincs más, csak nap nap után nemet mondani, és várni, hogy elmúljon a szívdobogás.

De amikor üzenetet jelez a telefon, a gyomrom görcsbe rándul. Félek a bosszútól. Aztán rájövök, hogy letiltottam.

[kampeszino]

Radnóti Miklós:  Októbervégi hexameterek

Táncosmedrü, fehérnevetésü patak fut a hegyről, táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik. Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel. Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassu okosság tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti arannyát. Lassu, okos vagyok én is e lassu, okos ragyogásban, féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja, téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben s mint a lehellet futja be tükreit, árad az álmos bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák léptei már sikosak. Gyere hát elaludni az esték hosszu szakálla alá; nézd, gyermeked is vagyok én, de felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett, nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben. Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen, forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal. Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, - ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten.

[alovehopefaithstuff]

Az okosság abban nyilvánul meg, hogy különbséget tud tenni jó és rossz között.

~Marcus Tullius Cicero

[onsieluenkeli]

Én is szívesebben 🎮 játszanék, de amíg ezt nem írom ki, úgysem tudnék oda koncentrálni.

És nem írnék, és fárasztanék... ha nem rángattak volna bele.

El lehet vicceskedni mindazt amit műveltek azzal a 13 - jogvédővel és velem, de attól még ugyanúgy meg van csavarodva, és a poénkodással továbbra is csak az bizonyosodik be, hogy komolytalan szórakozás lett az a nő, és hogy már tényleg kurvára lesz@rja mindenki azt, amit csinál... és a magánélete lett a fontosabb. Ez pedig nem segít rajta, sőt...

Lehet hogy van néha jó hétvégéje, de attól függetlenül azért azt is észre lehet venni hogy sokat amortizálódott. Néhány éve még szeretetben állt volna az LMBTQ mellé, és nem mandíneres cikkel sokkolva. Valami nincsen rendben vele, és régóta.

És ott van a mostani agybaj, hogy nincsen gyereke, és olyan stabil kiegyensúlyozott háttere. Gondolom azért is várja úgy a nyarakat mert ilyenkor bepótol, és jobban körbe tudja magát venni a barátokkal, vitákban, hangulatban. = Ezért sem értem miért ment bele abba a zakkant játékba?

Ha 500x magyarázza valaki, hogy nem szeretné, akkor meg kellene érteni! Nem?

Valamelyik vadbarom kitalálta, hogy én legyek a gyerek "pótlék " neki, és ez annyira az agyára mehetett, hogy már a kutyáját Saroltának kezdte el nevezni a Niki miatt akivel összekevert, illetve elkezdett Margaret Thatcher féle röhejes gyöngysort is hordani, anyám nevére utalva, aki Gyöngyi. - Beteg? - Az! Mert esküszöm nektek KÖZBEN NINCSEN közöttünk semmi! Olyan gesztusok amelyekben kapcsolódás, figyelem, szeretet van, stb... nincsenek!

Én is csak döbbenten realizáltam... azt ⤵️

Először azt sem értettem honnan jöhetett azaz ötlet, miközben mi a Flórával biztosan nem váltottuk ki, hiszen nincsenek olyan Anya/gyerek adogatásaink. Mire leesett hogy a barátnője (a gyerekével) lehet a ludas. Egy dolgot felejtettek el megkérdezni, azt, hogy szeretném-e!?😠🤬 Tisztára mint Britney Spears... B+

És még egy fontos

Soha, sehol nem állítottam azt, hogy anyakomplexusom van!

Calvin és Hobbes legjobb barátok.

A Flórát a gyerek előtt is ismertem, és imádom előbb a Flórát tisztelni, és utóbb az Anyát is benne. És ott van a ribanc is, a polip, a lusta, a banya, a sárkány, a királylány, és a nagymama is benne... Meg az áfonyás süti, és a diéta, az erős fitnesz gondolat, az okosság és a hülyeség, a felhők, a Naffény, és persze az eső is. Az olyan jó. Nyáron. Szóval, egy csomó minden van még benne, ettől 1 egész.

Visszatérve

A lényeg, hogy teljesen az agyukra ment az anyaság, és elkezdték oltogatni azt a nőt hozzám. - ez a problem. Ez a bajom, hogy mindig van valami, és sosem én kezdem! Mint az oviban! 🖕🏼

Tudtátok, hogy pszichológiai szemmel nagyon hasonló egy egyedülálló személy ráerőltetése másra, mint amikor valaki talál egy árva kiskutyát és nem akar felelősséget vállalni érte? Sajnálja, lelkiismereti furdalása van, de nem akarja azt a terhet, és inkább dobná másra, még akkor is, ha nem rezonálnak és passzolnak össze!

Inkább átfestitek a pincsit is DánDognak csak azért, hogy az ostoba elhiggye pont olyan az a kutya, mint amilyenre vágyik, csak vigye má, csak legyen má boldog... el döntik mit VÁLASSZON! Mások! És közben egyáltalán nem biztos hogy a probléma meg van oldva. Sőt, emberek esetében, mivel EMBEREKRŐL van szó, ritka undorító megoldás a passzolgatás, és a diktatúra szerű manipulálás!

Csak kérdezem, ti hol látjátok hogy valaha is kért olyan játékot bárki is? Miközben a világ legnagyobb zenészei még mindig inspirálódnak... !?!?!?!?!?!?

Engemet nem tudnak megvezetni. Minél jobban oltogatnak valakihez, annál jobban megutálom. + és elhányom magamat attól, hogy öreg és vadidegen nők romantikáznak. Ez undorító. Mindig is az volt, és beteg. Képzeld el, hogy nem a csajod ölel, súg, és szeret... hanem az 59 éves táskásfejű Bözsi a szomszédból dobálja verseket, és a képeket... értitek?

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem nekem játszanak. Sokszor nem is olvasnak. Ide sem néznek. = Ez az egyik legrosszabb! A Borbély Alexandra csak annak a jogvédőnek reflektál, 5000x kértem hogy fejezzék be, de még a saját gyerekeit is felhasználja az a WTF! Egy leöregedett fosshalmaz az a nő!

A Felhő Coffee mögötti admin is, fel sem fogja semmi közöm ahhoz a rohadt jogvédőhöz! Az admin a Tumblr-re sem néz, ezerrel romantikázik... majd hirtelen nálam is olvas... és gyorsan másképp posztol.

A Kurucz Adrienn is. Teljesen az agyára ment neki is. Redva.

Fals ihletek, hamis etetőkék. Kbaszott agymosások. DEPRESSZIÓ. És még kitudja hányan...

És esküszöm azt sem értem, hogy ha van energia olyan játékokra, akkor azzal az erővel segíthetnének is annak a nőnek, érdemben, gerinccel! Írhatnának kommentet, megoszthatnák az írásait, vagy egyszerűen beszélnének vele a magánéletéről... Ez jobb mint a hazug terelés, a manipulálás... és persze felelősebb... Amit viszont nem akarnak, ahogyan a talált kutya átmeneti befogadója sem. - Nem igaz?

❕Azzal hogy manipuláljátok, terelitek a figyelmet... elveszitek tőle azt a lehetőséget hogy ő maga vegye a fáradságot, és ismerkedjen! Sőt, valójában azzal a buborék játékkal, a manipulátorok sem vágynak arra hogy értsenek másokat. Hiszen még olvasni sem hajlandóak itt, és megérteni engem... csak azok az illúziók, az elborult szórakozások nekik a fontosak... = mint a drog...

Ott tartok 2024-ben hogy nem kedvelhetek bizonyos témákat, mert egyből behülyülnek. 🥴 Kezdem érteni miért volt annyira pokoli sokaknak a Facebook. Például: Nem tisztelhetek lazán egy eljegyzést, vagy egy várandós kismamát, mert egyből túl gondolják, és túl fantáziálják megkeseredett öreg nők. Horror, hiszen az csak egy LIKE! Amikor olyat teszek ami nem passzol a betokosodott agyukhoz, egyből ütnek, és aláznak. Betegesen próbálnak leirányítani. M.V. miatt is.

A másik horror tudjátok mi?

Az olyan nőknek a többsége még csak valódi szeretetet sem mutat. Amikor körbenézek a neten, azért szoktam elképesztően aranyos csajokba (korosztályunk) is botlani. Jó fejek, szeretnivalóak, viccesek, aranyosak. Nem csak hozzám, hanem másokhoz is. Szeretet van náluk, és kevés keserv, trauma, depresszió. Legszívesebben mindet az ő 20 küszöbére vagy a párnájára raknám, mert ő érti mire gondolok, tudom. És azért tenném, mert ő ÉRT engem, ÉRTI mit magyarázok.

Például: Van hogy felemelik Mosolykát, kiállnak mások mellett, kimennek a szabadba, dobnak egy jópofa viccet, vagányak, mosolyt csalnak az arcunkra... senki ne gondoljon eltúlzott optimistákra, hanem inkább egyszerű, intelligens, és kedves csajokra és nőkre. Akik csak szeretnének jól lenni. 🌱 🐢 🦭 🍿🍹szép a lelkük, és rendben vannak. Gameznek, jó filmeket néznek, van hogy sz@rul is vannak, élnek, tökéletlenek, emberiek stb...

Viszont

az oltogatók = depressziós, boldogtalan, unatkozó rideg nők.

Az a jogvédő szintén. Olyan lett mint egy végtelenített Mandiner reklám. Olyan mint egy 60 éves.

Az oltogatóknak tetszik az a jogvédő, hiszen hozzájuk hasonlít! Azért is hülyültek rá! Saját magukat látják benne! Ha olyan lenne mint a Flóra, Farkas Edina Lina, Szentesi... 99%-ban nem mernének rajtunk szórakozni úgy.

Nekem pedig annyi a bűnöm, hogy soha nem érdeklődtem felé, és KORREKTEN ezt el is árultam, és csak ezt ismétel, ismétel, ismétel, ismételgetem. Nem játszmázok, nem szórakozom, nem hitegetem! Nem egy rohadt Tinder az oldalam se.

❕Ha pedig kever-kavar az azért van, mert szopatják, mert másokra figyel, mert instabil, mert leuralják, mert irányítják, mert meg van csavarodva, és ezt engedi, élvezi!

Ha jól lenne, nem akarná mindazt amit írtam, pláne idegeneket szórakoztatva, és szépen építené önmagát, a karrierjét, az életét. Akár a Szentesi, vagy az a Farkas Edina Lina, és még sokan mások.

.

[hicapacity]

Egy könyvet készítek, amelyben nincsen egy betű sem,

Az üres lapokat ügyesen egybe fűztem,

Hogy tanúságot tegyenek az oktalan lapok:

Ez volt a kor, midőn a költő hallgatott.

Vagy írok majd egy könyvet én, ha még szabad,

És betűrendben lesznek ott az oktalan szavak.

Egy szótárt írok, nehogy lekobozzák,

És benne lesz a bujdosó okosság.

Mert minden szót leírok, ami csak van

És nem hagyok egy vesszőt sem íratlan,

A lámpavasat bölcsen belerejtem:

A zendülőt megölni lehetetlen!

S ha már a nyelvem is kitépetik

És műveinket tűzön égetik

És csupa vér leszek, merő seb,

Az utcán összeroskadok, akár az eszelősek,

S a porba írom haldokolva:

Halál a zsarnokokra!

Ezt írom én a szívem szakadtáig

És tiltakozni fogok mindhalálig!

Horváth Béla, Tiltakozás

(testi s lelki versek a drogriporterrel)

[nam00n]

óh, mennyi ifju mohóság,

nők, habzó májusi rózsák,

májusi szerelem!

amit csak valaha vártam,

amit rettegve kivántam,

ma itt mulatott velem.

nők, gyönyörü tavaszi kancák,

rózsák, remegő fiatalság –

óh, reggel, büszke dél!

habos rózsákba haraptam,

őrjöngve ittam, adtam

örömöd, drága vér!

habos rózsákba haraptam,

mégis szomorú maradtam,

s a nap lassan lemegy –

hol a társaid, ifju mohóság?

most béke kellene, jóság,

jóság és szeretet:

szeretet kellene, jóság,

hogy ne múljanak a rózsák

a vágy óráival,

s okosság, egy kis öregség,

hogy az égieknek is tessék

e csöndes esti dal

— kalibán, az ifjú kheiron dala, szabó lőrinc