#podctast | Explore Tumblr Posts and Blogs

ftrpix · 5 years

Text

Profik vagyunk

MAjd a közepe felé kiderül, hogy miért, aztán, hogy miért nem, aztán happy end, de a sztori azzal kezd, hogy pörgettünk ma a parával Budapest Vad Világát, amit ő csak bpw-nek hív. Btw.

Egész úton és az interjúalannyal is azon tanakodtunk, hogy kurva vírus. Hogy mindenki erről beszél, emiatt vásárol, emiatt stresszel, leáll az élet, miből fogunk megélni stb. Majd én is vettem tarcsipa sodrós cigit, mert azt ritkábban szívom mint a boltit és különben is fel kell készülni madmaxes időkre. A dohány boltban majdnem megvertek, mert a kurvaanyámért kell válogatni. Vannak akikre nem vár a halál, na.

Majd haza, hisz biztonsági okokból a podctast stúdiónkat a saját nappalimban rendeztem be. Mondjuk így legalább spórolt a cég a díszleten, a lámpákat meg már úgyis megvettünk az eredeti, egyébként a halál faszán kint lévő pincehelységbe. Azért tűnt jó döntésnek hazaköltöztetni a formátumot, mert így pampoghat a sok gyökszik, hogy “na koppintsátok a lovászt!”, másfelől, ha itt bárki is korlátoz bármit, akkor is lehet műsorozni, max vendégek nélkül, de nem kell aggódni! Jól ki van találva a formátum, tudunk beszélni a vendégekkel más módon is. Biztos kitaláljátok.

Naszóval átjött Marci, akivel hetente felváltva igyekszünk vezetni a cuccot. Ő terhes témákat hoz a digitális továbbörökítésünk érdekében én meg közéleti / közhangulati döbbeneteket, szóval pattant a sör, kotyogott a kávé. Mondjuk ja, duplán is jó, hogy így alakult ez a stúdió story. Persze cigizés közben a vírusról beszéltünk és, hogy vagy mind meghalunk vagy mind szopunk, meg hogy nem mi rohantunk be tátott szájjal a faszerdőbe, hanem sunyin kivárták, hogy ásítsunk aztán ránk rántották a teljes kerekerdőt. Meg, hogy kapják be.

Marci egyébként azért jött, hogy egy úgynevezett teszt pilótot vegyünk fel. Ezt sem így terveztünk, nem ezért jött. Azért alakult így mert két vendége is lemondta a bulit. Mindkettő más-más módon, de végülis rettegésből. Nem baj, legyen akkor egy nulladik, egy beharangozó rész és legalább meglátjuk, hogy min kell csiszolni.

Papíron szépen mindent elterveztünk, hogy honnan hova megy a hang, a fény, a kép. Na ott kezdődött, hogy az okos y csatlakozó csak egy irányú, de persze a kis kínai gyerekmunkások Bangladesben ezt valamiért nem írták rá a dobozra és nekünk meg épp nem abba az irányba kéne küldeni a hangot. Sebaj, értünk hozzá, cigi, kifundáltuk. A hang megoldódott. Nem elegánsan, de fuck it. Majd lőttünk egy fehéret, fényerőt, plánt és indult a móka.

Akkor röhögtük el magunkat először, mikor a trehányan trashművétz módon a baszomnagy tv-re fordított kamera memóriakártyája egyszer csak betelt. Sebaj, Marci nyúlt a másik cuccért, leimprózta, trash, de így szeretjük, legalább a néző majd tudja, hogy milyen okos gyerekek vagyunk. Műsoridő vége, megállapítottuk, hogy nem jó, de nem is tragikus, nulladik műsornak épp fasza, legközelebb többet iszunk előtte. Vírusoztunk még egy kicsit , majd Marci elindult haza. Én meg elkezdtem összerakni a cuccért, hogy lássam mit követtünk el.

Na én itt kaptam pánikrohamot. Azt ugyanis senki nem mondta, hogy a telihevert iPhone 11-nek olyan gyönyörűen továbbfejlesztett oled kijelzője van, hogy a maximálisan elkamuzza a látottakat. Konkrétan mikor a mobilon gyönyörűen exponált képedet a monitoron egy fieldes-zajos-interferáló fosnak látod az nem esik jól. Fényelhetetlen csicskagyász. Na nem baj, podcast ez, csak kisérleti, úgyhogy a hang a fontos az meg jó lesz mert megoldottuk, hogy legyen jó. Jó? A nagy szart. A kedves, pótmegoldásnak használt, de amúgy professzionális hangfelvevő nem igazán tud mit kezdeni azzal a helyzettel, ha nem a saját mikrofonjait használja, így az amúgy megszokott autolevels / limiter kombó úgy hazabaszta a teljes hangképet, mint mikor hülyegyerek tekergeti a hangerőt a kocsiban poénból. Lassan le, lassan fel. Megy a hang, jön a zaj. Na én itt borultam el és fakadtam sírva ettől a köcsög amatőrségtől, hogy minek bízok meg az ilyen hülyebiztos automatikákban, főleg egy nem standard felhasználás közepén. De hogy mégis csak én vagyok a hülye. Hogy lehetek ekkora hülye? Béna fasz! Hogy nem ellenőrzöm?! És ha ez egy vendéges anyaggal történik? Visszahívom, hogy bocsi, de elkúrtam? Lementem hát egy cigire, köpdöstem magamra. Majd bevillant: egyfelől még mindig az igényességemet jelzi, hogy úgy basztam ki az egész anyagot mint a lószart, másfelől legalább 1 órája nem a kurva koronavírussal, gazdasági összeomlással és pánikvásárlókkal foglalkozom, hanem teljesen egyszerűen megoldható mindennapos dolgokkal.

Lenyugodtam és a tapasztalatok alapján, papíron újraterveztem a workflowt. Holnap meg jól letesztelem. Aztán jöhet a vendég.

0 notes