#radioaktivitás

[prokee]

@viteez topikba becsatlakozva, nálunk ilyen most a fű:

Nem is a méhlegelő miatt, az van errefelé bőven. Inkább azért, hogy magozzon le.

Próbáltuk már mindenféle varázsfűvel dúsítani, sportdű, árnyéktűrő, radioaktivitás-álló, mifaszom, de nem igazán vált be egyik sem.

Így maradt az a terv, hogy szórja a magját az, ami már jól érzi magát.

Késő őszig nem vágjuk, hátha lesz belőle valami.

[hicapacity]

2014-ben kezdtem el dolgozni egy három részből álló játékfilmen, ami a Csernobil atomkatasztrófáról szólt volna.   Négy évig írtam a scriptet, castingoltam Kievben, interjúztam túlélőkkel, szakértőkkel, bejártam Ukrajnát, Csernobilt stb. A végén kollégáimmal már a kilövő pályán álltunk, egy startra  kész, innovatív projekttel, de a film az utolsó pillanatban leállt. Az európai filmfinanszírozás túlbonyolított pályazati rendszere bedarálta. A német #arte akkori vezetője szerint semmi szükség nem volt egy filmre Csernobilról. Az amerikaiak ezt máshogy gondolták, és fél év múlva, nem sokkal a kivéreztetésünk után, elkészítették minden idők egyik legnézettebb sorozatát Csernobilról. A faszkalapot kirúgták (nem ezért...) az ARTÉ-ből, nekem meg khm...kissé elnehezedett a szívem. Mindegy. Azóta jobb a hangulat, most éppen a #rengeteg2-ben bolyongok. Kapkodom a fejem, nincs időm szomorkodni. Na de. Itt van #davidattenborough új filmje, aminek keretét #pripjaty-ban forgatták. Attenborough elmegy a helyi általános iskolába, sétálgat az özön növényekkel felvert üres utakon, és filozofálgat. Amit elmond, az éppen az a gondolat, amivel négy (inkább öt) évig házaltam Európa szerte. Ide futott volna ki a filmem. Néhány évtizeddel a katasztrófa után Csernobil valóságos földi  paradicsom. A környéken talán a csiszolt kőkorszak óta, nem volt olyan biodiverzitás mint éppen ma. A harcsák  százharminc kilósak, de nem azért mert mutánsok, hanem mert nem halásszák őket, előhelyük háborítatlan. Visszatértek a farkasok, a hollók, a szarvasok - csupa olyan élőlény amiknek esélye sem lenne ha az emberek nem léptek volna le 1986-ban a környékről. Csernobil tájseb: az emberiség történetének legpusztítóbb ipari katasztrófa okozta súlyos sérülés. A seb nem csak beforrt (szinte az egész zónában), hanem ökológiai szempontból épebb, teljesebb mint valaha. Nem túlzás azt állítani, hogy a radioaktivitás kevesebb kihívást állított az élővilág felé mint az emberi tevékenység. A monokultúrák persze eltűntek - mert hozzájuk ember kell - de az "igazi" természet tombol és virul. Távol áll tőlem a bűnbak képzés, az alarmizmus meg pláne. Az emberiség nem hibáztatható saját természetért - aki mégis ezt teszi, az félre érti az élővilág evolúcióját. Arrogancia azt gondolni hogy az ember elpusztíthatja a természetet -  a természet soha nem fog elpusztulni. Talán a COVID-19 segít ennek belátásában.  Bármennyire nehéz érzelmileg megemészteni, mi nem főszereplők vagyunk ezen a bolygón - soha nem is leszünk azok. Nekünk nincs életünk, az életünk nem a tulajdonunk, hanem egy mintázat, ami rajtunk és élőlény tárasainkon keresztül manifesztálódik. Mi eltűnhetünk - éppen úgy mint a valaha élt fajok olyan 99százaléka kihalt már, jóval fajunk megjelenése előtt. De az élet marad. Köszönet Sir David Attenborough-nak azért hogy aktuális filmjében, nem elégszik meg a bárgyú 4K-s masszírozással - ami azért már fárasztó volt az utóbbi évtizedekben. Pláne tőle. De ez  most más. Attenborough újra itt van teljes díszben, valódi diagnózisokat állít fel, összetett gondolatokat közöl, megoldásokat kínál. Ő a terméketlen károgás, és hibáztatás helyett tisztán és egyenesen beszél. Attenborough élete és tevékenysége a bizonyíték maga: az ön-reflektív tudat valódi transzformatív erő. És mi is ilyen lények vagyunk - a bioszféra történetében valószínűleg először -  tudatos gondolkodással bírunk. Segítségével talán még kihúzhatjuk magunkat a konzum mocsárból, és apránként újra gondolhatjuk a világot. Egyre inkább úgy tűnik, hogy sokat leszünk négy fal között idén télen, milyen jó hogy lesz mivel mulatni az időt. Szóval igyekszünk Sir, köszönjük a segítséget és maradunk tisztelettel! Bence Fliegauf

[algebraicvarietyshow]

Szabadság-koncert before it was cool! A május elsejei Népszabadság fórumon a közönség kérdéseire Berecz János, az MSZMP KB titkára, Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, Hetényi István pénzügyminiszter stb. stb. és persze Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese válaszol, fellép Görbe Nóra és Szikora Róbert, a szórakoztató műsor szünetében Arató András (aki legutóbb a 444 Wichmann-nosztalgiavideójában lett megszólaltatva!) beszél Mocsai Lajossal. Lesz Neoton família is!

Ja és öt nappal a május elsejei fórum előtt felrobbant valami atomreaktor valahol, de hát nem lehet baj, a kommunista rendszerben nem következhet be nagyobb katasztrófa, hazánk légterében nem növekedett számottevően a radioaktivitás, meg hát a szovjetek is azt jelentették, hogy az evakuált települések kivételével a környékbeli kolhozokban, gyárakban és intézményekben a normális mederben folyik az élet. Mindenki ki a levegőre május elsejét ünnepelni! Rossz idő esetén a Petőfi Csarnokban lesz a rendezvény.

Persze, hát bizonyára számtalan javítani-, változtatnivaló volna, de hát hol nincs ez így? Akadnak még olyan dolgok is, amiket éppenséggel ellenkezőleg kellene csinálni, de a lényeget illető változtatás az visszafele történő elmozdulás lenne, ahogy megmondta Eötvös Pál is. Csak azt nem értem, őt miért nem hívják a Szabadság-koncertre.

(Népszabadság, 1986. május 1., 4. oldal)

[andrewdawnbringer]

☢Az Atom☢ - A sugárzás élettani hatásai (4.rész)

A radioaktív sugárzás mindhárom fajtája káros, főleg nagyobb mennyiségben. Milyen hatással van az emberi szervezetre a sugárzás?

Alfa sugárzás

Az alfa-részecske viszonylag nehéz és pozitív töltéssel rendelkezik, ezért közepes szabad úthossza alacsony. Ez egyszerre jelent veszélyforrást és az ellenkezőjét is. Egyfelől könnyen elnyelődik, levegőben akár pár centiméter út alatt, vagy a hámsejtek által. Másfelől becsapódása különösen hatásosan ionizál. Erős kromoszómakárosító hatása miatt a radiotoxicitási számításokban 20-szoros súlyozással vesszük figyelembe pl. a béta-sugárzással szemben, melynek az ún. sugárzási súlyfaktorát 1-nek veszik.

A sugárforrás elfogyasztása esetén súlyos veszélyt jelent, mint történt a Litvinyenko-gyilkosság esetén, ahol polónium-210 izotópot használtak.

Béta sugárzás

A béta-sugárzás radioaktív atommagok béta-bomlásakor keletkezik, amikor nagy energiájú és nagy sebességű elektronok vagy pozitronok lépnek ki a sugárzó anyagból. A kilépő béta-részecskéknek ionizáló hatása van. Ionizáció az a folyamat, amely során egy atombólvagy molekulából elektromos töltéssel rendelkező ion keletkezik. A béta-sugárzás jele a görög béta (β) betű.

Gamma sugárzás

A gamma-sugárzás nagyfrekvenciájú elektromágneses sugárzás, melynek frekvenciája 1019Hz feletti, illetve hullámhossza 20-30 pikométer alatti. A gamma-foton energiája 30-50 keV felett van, ezért ionizáló hatású.

A radioaktív sugárzás három fajtája, ún. Ionizáló sugárzás.

Ionizáló sugárzás az olyan sugárzás, amelyben terjedő részecskéknek elegendő energiája van a velük kölcsönhatásba lépő atomok és molekulák ionizációjához. Az ionizáció abból áll, hogy egy atomból (vagy molekulából) teljesen eltávolítunk egy vagy több elektront. Lényeges, hogy a kisebb energiájú sugárzás még nagyobb fluxus mellett sem képes az ionizációra. A nagy fluxusú ionizáló sugárzás roncsolja az élő szervezeteket.

Az elemek egyik tulajdonsága az ionizációs energia: ez megmondja, hogy mennyi energia szükséges az elem egy atomjának az ionizációjához. Értékét elektronvoltban adják meg, így például a hidrogénatom ionizációs energiája 13,58 eV. Az ionizációs potenciál az elemek rendszámával csökken, így egy sugárzásról teljes mértékben csak akkor lehet eldönteni, hogy ionizáló-e, ha tudjuk, hogy milyen atomokról van szó.

Többfajta ionizáló sugárzás létezik:

elektromágneses sugárzás: távoli ultraibolya-, röntgen- és a gamma-sugarak

részecskesugárzás: proton-, elektron-, alfa-sugárzás, vagy más töltött részecskék

Az ionizáló sugarak forrásai legtöbbször a radioaktív atommagok és a kozmikus sugarak, kísérői a maghasadásnak és a magfúziónak (a Napról hozzánk érkező fény is tartalmaz ionizáló sugárzást). A mesterséges források közé kell sorolni egyes orvosi berendezéseket is (röntgengép, PET, CT). Fontos kihangsúlyozni, hogy a természetben állandóan jelen van bizonyos mennyiségű ionizáló sugárzás.

Ennek a jelenségnek a tárgyalásakor általában a sejtet vesszük alapul. A sejt nagyrészt vízből áll, amit az ionizáló sugárzás reaktív H és OH gyökökre bonthat. Ezek a gyökök a sejt más szerveivel reagálva tönkretehetik azokat. Ennek a folyamatnak három kimenetele van:

az érintett sejtek megjavítják saját magukat

az érintett sejtek elpusztulnak

az érintett sejtek rosszul javítják meg saját magukat

A második eset mindennapos jelenség: az emberi szervezetben naponta több millió sejt pusztul el. A harmadik lehetőség is általában a sejt pusztulásához vezet, az esetek kis hányadában azonban rákot okozhat. Lásd még: sugárbetegség.

Mivel az Alfa sugárzás alapvetően a levegőben is csak pár centiig terjed, ezért a sugárzó részecskék sem képesek mélyen a szervezetbe hatolni (kivéve bevitt anyag esetén mint történt a Litvinyenko-gyilkosság esetén, ahol polónium-210 izotópot használtak. Ebben az esetben nyilván halált okoz az alfa sugárzás. Alapvetően a sejteket roncsolja, égési sérülést okozhat.

A β-sugárzás és a γ-sugárzás anyagokon való áthatolóképessége nagyobb, mivel a sugárzásokat alkotó elektronok és gamma-fotonok kevésbé ionizálják az atomi részecskéket.

A Béta sugárzás is nagyon hasonlóan roncsol, mint az Alfa, azonban a Gamma egy kicsit más, mivel ez a fajta sugárzás keresztülhalad az egész emberi testen, így közvetlen érint minden belső szervet, sőt, még a DNS-t is.Ez az olyan helyeken a legveszélyesebb, ahol gyakori a sejtosztódás, mint a csontvelőkben, vagy a herékben. Mivel a sugárzás roncsolja a DNS-t, így a roncsolt DNS így osztódik tovább, örökítve a roncsolt részeket. 

Az elnyelt sugárzás, mértéktől függően sugárbetegséget okoz.

A sugárbetegség egy bizonyos típusú szervi elváltozás közkeletű elnevezése, mely az ionizáló sugárzás hatására jön létre. Általában rövid ideig tartó behatást szoktak alatta érteni, de következményei hosszabb távra is kihathatnak. Krónikus változata általában véve nem jellemző, a rádiumot bányászó munkások és a szovjet nukleáris programban résztvevők körében figyelték meg, akik hosszabb ideig ki voltak téve a sugárzás hatásainak.

Fontos megjegyezni, hogy a köznyelvben gyakran használt „sugárfertőzés” kifejezés helytelen. A sugárzás által egy emberen kiváltott hatás (betegség) ugyanis nem fertőz, így a helyesen nevezve sugárbetegségben szenvedő személyek sem fertőzhetnek meg másokat.

A sugárbetegséget leggyakrabban a rövid távú (akut) tüneteivel írják le. Ebben az esetben azt vizsgálják, hogy a sugárzással való érintkezés és az első tünetek megjelenése között mennyi idő telt el. Ebből már nagyjából lehet következtetni arra, mekkora dózisban érte az illetőt a sugárzás. A tünetek annál súlyosabbak is, minél nagyobb a dózis, valamint a túlélésre való esély is egyre csökken. Hányinger és hányás jelentkezése általában előfordul, 1-2 Gray dózis esetében 1-2 napon belül. Fejfájás, szédülés, gyengeség is jellemzően előfordul. Közepes (2-3,5 Gray) dózisnál a tünetek akár fél napon belül jelentkezhetnek, ráadásul láz, hajhullás, fertőzések, véres hányás, csökkent véralvadási képesség is jelentkeznek. Súlyos (3,5-5,5 Gy) esetben reszketés és igen magas láz alakulhat ki. A legsúlyosabb (5,5-8 Gy) esetben a tünetek már fél órán belül jelentkeznek, zavarodottság, diszorientáció, és alacsony vérnyomás mellett. A túlélés esélye kevesebb mint 50%.

Akik hosszabb távon vannak kitéve a sugárzás káros hatásainak, azoknál más jellegű tünetek fordulnak elő. Jellemzően rák illetve genetikai rendellenességek alakulnak ki.

A behatás módja

Külső

Akkor beszélünk külső behatásról, ha a sugárzás forrása a befogadó testen kívül található és ott is marad. Ennek három tipikus esete van:

Valaki sugárzó anyagot hord magánál

Az űrhajósokat érő kozmikus sugárzás

Rák kezelése teleterápia vagy brachyterápia esetében (ez esetben hiába kerül közvetlenül a kezelt páciens szervezetébe a sugárzó anyag, az aktív része sosem kerül közvetlen kapcsolatba az alannyal).

Külső behatás esetén a besugárzás mértékét könnyű megbecsülni, valamint az alany nem lesz radioaktív.

Belső

Belső behatás esetében a sugárzás forrása bekerül a testen belülre és kölcsönhatásba lép a sejtekkel. Néhány példa ennek eseteire:

A kálium 40-es izotópjának rendellenes felhalmozódása az emberi testben.

Szennyezett élelmiszer bevitele, például stronciummal szennyezett tehéntej

Bizonyos rákkezelő terápiák esetében a radioaktív anyagot közvetlenül bejuttatják a szervezetbe.

Atombomba

Nukleáris támadások esetében a sugárbetegség folyamata három jól elkülöníthető fázisra bontható szét.

Égési sérülések az infravörös sugárzás hatására

Béta-sugárzás hatásai, általában kisebb testfelületen jelentkeznek

Gamma-sugárzás hatásai, melyek az egész testre kiterjednek

Atomreaktor-balesetek

A legismertebb katasztrófa a csernobili atomerőműben történt incidens, melynek során 31 ember halt meg közvetlenül a sugárzás hatására. Százmillió curie-nyi radioaktív izotóp szállt szerteszét a levegőben. Kezdetben a 131-es jódizotóp volt a legveszedelmesebb, ám rövid felezési ideje miatt már lebomlott, ma a 30 éves felezési idejű céziumizotóp és 28 év felezési idejű stronciumizotóp a legveszélyesebb.

Egyéb balesetek

Figyelmetlenség, nem megfelelő tárolás esetén radioaktív anyagok megfelelő védelem nélkül is kikerülhetnek a külvilágba. Legkirívóbb példája ennek a brazíliai Goiânia-ban történt incidens, amikor egy felelőtlenül elhagyott orvosi műszer okozott súlyos balesetet.

Szándékos mérgezés

2006. november 23-án Alekszandr Litvinyenko orosz titkos ügynök feltehetően polónium-210-mérgezésben elhunyt. Felmerült a gyanú, hogy szándékosan keverhették hozzá a radioaktív anyagot az ügynök teájához.

( Jód kapszula, illusztráció )

A sugárzás nem játék, nem látod, nem érzed, nem hallod, mégis ott van. Ha ilyen területen jártok, legyetek körültekintőek. 

Az ötödik részben a Földön található atomerőművekről lesz szó. 

[korkep-blog]

Az oroszok elismerték, hogy tőlük származott a szeptemberi radioaktív felhő

A megengedett értékek 1000-szeresét mérték az Urálban. Európa sem úszta meg

Tegnap az orosz meteorológiai intézet tegnap elismerte a radioaktív felhő jelenlétét az Urál-hegység feletti légkörben. A ROSZATOM korábban tagadta, hogy Oroszországban szennyeződést mértek volna. A radioaktív felhőből Európának is jutott.

  Október elején jelentek meg az első hírek arról, hogy Európa felett ismeretlen eredetű radioaktív felhő jelent meg. Azonnal megjelentek az első spekulációk, amelyek Oroszországot sejtették a háttérben.

  Tegnap az orosz Meteorológiai Intézet elismerte, hogy „rendkívül magas szintű” radioaktivitást mértek az Ural-hegység feletti légkörben. Azt azonban még mindig nem ismerték el, hogy orosz nukleáris komplexumokból származna a szennyeződés.

  A francia Nukleáris Biztonsági Intézet, az IRSN észlelte először a felhő jelenlétét. Először ők is úgy gyanították,. hogy egy orosz vagy kazah nukleáris létesítményben történhetett baleset, ezt azonban a Roszatom cáfolta.

  Fotó forrása: Sputniknews.com

  Az orosz meteorológiai intézet elmondása szerint a légkörben ruténium-106 izotópot észleltek, mégpedig a megengedett érték csaknem 1000-szeresét.

  Európában úgy vélik, hogy a legvalószínűbb, hogy a Majaki nukleáris feldolgozó üzemben (kiégett fűtőelemek hasznosítanak) történhetett valami. Az orosz hivatalos álláspont szerint azonban a majaki létesítményben folyó tevékenységek során nem szabadulhat fel ruténium.

  Az Ru-106 izotóp jelenléte 1,5-2-szerese volt mérhető Romániában, Bulgáriában és Ukrajnában, de a boszniai hírügynöksége szerint Szerbia sem úszta nélküle, ahogy Közép-Európa és Franciaország sem. Az IRSN számításai szerint a ruténium valahonnan a Volga és az Ural közötti területről származhat. A légkörben szeptember végén és október elején észlelték, október 6. után már nem találták meg a légkörben.

  Körkép.sk, IRSN.fr, Sputniknews.com

Nyitókép. valasz.hu/ a majaki létesítmény

[apamhajoja]

Putyin szomorú

Visszafelé sétálok a Rákóczi úton, az Astoria felé. Könyvesboltból jövök, a rendelésemet vettem át. Nem szeretek rendelést átvenni, pontosabban megvárni, amíg megjön. A kereskedő mindig akkor küldi az átvételi értesítőt, amikor épp nem érek rá.

Az utóbbi időben bérelhető bringával megyek a boltig, pontosabban az Astoriáig, onnét pedig sétálva. Mindig leizzadva lépek be a túlfűtött boltba. Benn minden eladó pólóban, én nagykabátban és érzem, ahogy a hátamon csorogni kezd az izzadtság miközben sorban állok a könyvért, majd a pénztárnál.

Már odafelé eldöntöm, hogy a visszaúton jobban megnézem az órabolt kirakatát. Az elmúlt egy évben egyre több órákkal foglalkozó videót nézek, legyen szó javításról vagy egyszerű bemutatóról. Tisso, Doxa, Edox… Egyik árát se írják ki. Nem értem miért. Zürichben ki vannak írva az árak. Persze értelmezhetetlenek egy kelet európai számára, de nem rejtegetik.

Az alsó sorban megpillantok pár sportosabb Hamilton órát, amitől hirtelen eszembe jutnak a radioaktív, trícium csövekkel szerelt Marathonok. Apró, pici csövek a számlapon, minden óránál és a mutatókon, amelyek örökké világítanak. Ilyen órák számlapján mindig ott van a radioaktivitás és a trícium jele (H3).

Jevgenyij Zinyicsevnek volt tríciumos órája, legalábbis az egyik sajtófotón ezt viselte. Az orosz katasztrófavédelem vezetője volt, amíg egy sarkkörön túli katasztrófavédelmi gyakorlaton életét nem vesztette. Egy vízbe esett tévés stábtagot próbált kimenteni.

Putyin testőre is volt egy időben, ami miatt filmszerűen elképzelem, ahogy ott, a sarkkörön túl, minden miniszteri protokollt félredobva a stábtag után ugrik és megpróbálja kimenteni a tomboló mínuszok dacára. Orosz üvöltést képzelek, ahogy hirtelen a másik után ugrik, a csinyovnyikok fel-alá szaladgálnak, vad telefonálás, vagy inkább rádiózás. Közben Jevgenyij csak nem jön fel, eltelik egy perc, két perc, öt perc… Végül csend üli meg a parton állókat és belátják, már nem fog feljönni. Minden lelassul. A parancsnoki láncolat második - mostmár első embere - a többi közvetlen beosztottal halkan azt beszéli meg, hogy ki értesíti a főnököt. Végül a helyettes erőt vesz magán, rádiózza a központot és tudatja a hírt.

Putyin irodáját képzelem el, ahogy egy hatalmas teremben, óriási asztalnál ülve éppen valamelyik régi bajtársával tárgyal… A hátsó ajtón, nesztelenül lép be valaki, óvatosan, alázatosan közelít, de megtorpan. Putyin odainti, mire a másik közel hajolva, halkan elmondja a rossz hírt: Jevgenyij meghalt. Hogy? Menteni próbált egy vízbe esett szerencsétlent. Ennyi? A sarkkörön túl. Hülye Jevgenyij…

De ezt Putyin szomorú szeretettel mondja már, mert miközben a saját honfitásait bárhol képes megöletni és országokat megszállni, a hozzá lojális, régi bajtársait a maga módján szereti.

Int, mire vége a tárgyalásnak és mindenki kimegy az irodából. Csak néz maga elé és szomorú. Pedig ezerszer megmondta a cimboráinak, hogy ne hősködjenek, nem huszonéves KGB tisztek már. Hülye Jevgenyij, meg beugrik a fagyos vízbe. Persze a lelke mélyén tudja, hogy Jevgenyij nem miniszter, hanem katona akart mindig is lenni, azért ment a tundrára, azért hordott mindig katonai ruhát és órát, azért nézett olyan szomorúan a távolba mindig.

[nemzetinet]

Három tonna élelemmel indul átúszni az Atlanti-óceánt

Kilencezer kilométert úszik fél év alatt egy francia hosszútávúszó, hogy átszelje a Csendes-óceánt. Lecomte az első úszó akar lenni, aki Japánból San Franciscóig jut el.

Japán keleti partjaitól, a Csiba prefektúrában fekvő Csosi halászkikötőből indult, és San Franciscóba érkezik meg, 6 hónap múlva.

A sportember úgy tervezi, napi nyolc órát úszik, a nap többi részében pihen, alszik és eszik majd a kísérőhajón. A jármű másnap pont ott teszi ki, ahol előző nap felvette. Majdnem 3 tonna élelmet visznek magukkal.

Nemcsak a kalandvágy, hanem a tudományos érdeklődés vezérli őt és 8 tagú kísérőcsapatát. Tengeri kutatási programot akarnak végezni, hogy felhívják a figyelmet az óceán szennyezettségére és a vizet elborító műanyaghulladékra. Útvonala átvezet majd a hatalmas, Hawaii és Kalifornia között lebegő Csendes-óceáni szemétszigeten is. Úszás közben viselni fog testén egy olyan készüléket is, amely a cunami sújtotta Fukusima atomerőműből kiszivárgott radioaktivitás szintjét méri.

„Régóta úszom, és emlékszem, az apám tanított egyszer, hogyan ússzak az Atlanti-óceánban. Emlékszem, amikor kimentünk a tengerpartra, nem láttunk műanyagot sehol. Most meg akárhová megyek, mindenütt műanyag van. Most apaként, ennek óriási hatása van arra, hogy egyénként mit tehetek, … remélhetőleg az emberek többet tudnak majd erről a problémáról” – így Ben Lecomte.

A sportoló szerint mindenki a cápáktól félti, de ő azonban elsősorban a hideg víztől és a fájdalomtól. Ha sikerült a távot teljesíteni, ő lesz az első ember, aki átúszta a Csendes-óceánt.

Három tonna élelemmel indul átúszni az Atlanti-óceánt a Nemzeti.net-en jelent meg,

[vilaglato]

Ne csak olvasd, add is tovább! Egyre több japán építtetne atombunkert a fokozódó észak-koreai fenyegetés miatt. Megsokszorozódott a radioaktivitás és a mérges gázok elleni levegőszűrők forgalma is. Oribe Nobuko vállalkozása áprilisban nyolc megrendelést is kapott. Azt akarják, hogy menjünk... A teljes cikket itt találod ...

[andrewdawnbringer]

A ködkamra (másképpen Wilson-kamra) ionizáló sugárzások, töltött részecskék nyomát képes megmutatni. A kamrában túlhűtött gáz található, amely a részecskék által keltett ionokonkicsapódik (kondenzálódik). A jelenség ugyanaz, mint a repülőgépek kondenzcsíkjánál. Ez egy gyors folyamat, ezért nagysebességű fényképezőgéppel fényképezik a kamrát. Ezenfelül, ha az egész kamrát erős mágneses térbe helyezik, akkor az elektromosan töltött részecskék töltését, annak előjelét, valamint impulzusát is meg lehet határozni (a pályájuk görbületéből).

Charles Thomson Rees Wilson (1869–1959) skót fizikus fejlesztette ki. Wilson (Arthur Comptonnal megosztva) kapott fizikai Nobel-díjat 1927-ben a ködkamrával kapcsolatos munkájáért.

Később Patrick Maynard Stuart Blackett (Egyesült Királyság) továbbfejlesztette, amiért 1948-ban szintén Nobel díjat kapott a Wilson-féle ködkamra továbbfejlesztéséért, és az ezzel történő felfedezéseiért a magfizika és a kozmikus sugárzás terén.

[andrewdawnbringer]

☢Az Atom☢ - Sugárzó helyek a Földön (2.5 .rész)

Egy kis kiegészítés a második részhez, a Földön lévő sugárzó helyekről.

A Földön sajnos a kelleténél több hely sugárzik.

A legismertebb a csernobili 30km sugarú Zóna, melynek középpontjában a néhai csernobili atomerőmű áll. Nézzük hát egy rövid listát a legdurvábbakról:

Bátaapáti (németül Abstdorf) község Tolna megyében, a Bonyhádi járásban.

Több mint 72 milliárd forintból épült meg Magyarország első végleges földalatti atomhulladék-tárolója Bátaapátiban. Legalábbis az első tároló kamra ennyiből épült meg, de rögtön be is telt, úgyhogy most épp várunk a második kamra elkészültére. Sokszor tévesen ezt is atomtemetőnek nevezik, pedig valójában nem az. A 250 méter mélyen a gránitba fúrt létesítmény ugyanis csak arra alkalmas, hogy a kis- és közepes aktivitású hulladékokat előreláthatóan 600-1000 évre elszigetelje a külvilágtól. A kiégett fűtőelemeket a tervek szerint a Boda környékén létesítendő mélygeológiai tárolóban helyezik majd el, ez azonban még minimum 50 évig nem készül el.

Tervek

Asse egy régi németországi sóbánya, amelyben a termelést felfüggesztették, és a tárnákban az 1960-as és 70-es években radioaktív hulladékokat halmoztak föl.Anélkül, hogy a talajvíz védelmére komolyabb intézkedéseket tettek volna. A bányában kb. 500-700 méter mélyen egyebek mellett legalább 100 tonna urán és 28 kg plutóniumeredetű sugárzó atomszemét rejtőzik mintegy 1300 konténerben és további 126 ezer hordóban. A hordók az évek során elrozsdásodtak és szivárogni kezdtek. A kiáradó (erősen sugárzó) folyadék a környék karsztvízkészletét beszennyezte, egy településen emiatt a teljes lakosságot ki kellett telepíteni. A német környezetvédők azt gyanítják, hogy a környéken többezer embert érhetett radioaktív szennyezés a talajvíz közvetítésével.

Asse, sóbánya

A brit Sellafield Európa legveszélyesebb iparterülete. Az 1957-ben napokig égő és csaknem felrobbant atomerőmű – az addigi legnagyobb atombaleset! - azóta is zárva van, a reaktortartályban 15 tonna urán fűtőanyag várja, hogy valamit kezdjenek vele. Annak idején még a lakosság is csak pletykákból értesült a rájuk leselkedő fenyegetésról, de persze a létesítményt sebtiben átnevezték Windscaleról Sellafieldre. Nem ez a legveszélyesebb dolog, hanem egy 150 méter hosszú, nyitott medence, amelyben a Magnox-típusú erőművek használt fűtőanyagát tárolják. A medence maga siralmas állapotban van, fala megrepedezett, szivárgás is előfordult már. A legijesztőbb azonban az, hogy nem tudni pontosan mi van benne, akár több tonna plutóniumot is rejthet a mélye. Sellafieldben egyébként nem polgári célú áramtermelés történt, hanem plutóniumot állítottak elő a brit atomfegyverekhez. A telephelyen ma 90 ezer tonna radioaktív grafit is található, az innen kifolyó vizek pedig folyamatosan szennyezik az Ír-tengert. 2016-ban kiderült, hogy a még mindig rendkívül radioaktív, a medencék pedig tele vannak radioaktív hulladékkal. 2016-ban részleges kiürítették és betonlapokkal erősítették meg.

Sellafield,Anglia

Majak, teljes nevén Majak Termelési Egyesülés (oroszul Производственное объединение «Маяк» [Proizvodsztvennoje objegyinyenyije Majak], korábbi nevei Kombinát–817, Bázis–10, Mengyelejev Állami Vegyiművek, PO 21, Majak Vegyi Kombinát) nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem Oroszország Cseljabinszki területén, az ozjorszki zárt közigazgatási egységben. 1994 előtt Ozjorszk várost Cseljabinszk–40, illetve Cseljabinszk–65 néven illették. Napjainkban a Roszatom része. Az 1960-as évek elején a vállalat radioaktív hulladékot feldolgozó és radioaktív izotópok előállítására alkalmas üzemek építésébe kezdett, s később a hulladékfeldolgozás és az izotópok előállítása váltak elsődleges feladataivá. A plutóniumtermelést a komplexum 1990-ben szüntette be. A radioaktív bomlás miatt az anyagok hőt termelnek – ezért a tartályt folyamatosan hűteni kell. Miután az 1956-os évben az egyik ilyen 250 köbméteres lezárt tartály hűtővezetéke meglazult, majd a hűtés leállt, a tartály belső tartalma elkezdett kiszáradni. 1957. szeptember 29-én a kikristályosodott nitrátsók egy ellenőrző berendezés elektromos szikrájától berobbantak (tehát egy vegyi és nem egy nukleáris robbanás történt), így nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult fel: hosszú felezési idejű izotópok mint stroncium-90, cézium-137 és plutónium.A robbanás olyan látványos volt, hogy szemtanúk vallomásai alapján még több száz kilométerről is látható volt és a korabeli szovjet hivatalos sajtó távoli villámlásként illetve északi fényként magyarázta. A robbanás által felszabadult radioaktív felhő 400 kilométerre északkeleti irányba szállította a szennyezést. A katasztrófa következményeként körülbelül 1 millió curie radioaktív anyag szabadult fel és szóródott-terült szét kb. 20 000 négyzetkilométernyi területen. A média tájékoztatatása az 1986-os csernobili atomkatasztrófa kapcsán sokkal szélesebb körűnek bizonyult, így többet tudunk róla ma, mint a Majak-balesetekről, és ezért Csernobilt nevezzük legtöbbször a „legsúlyosabb nukleáris katasztrófának”. Mivel a szennyezés az Urál régióira korlátozódott, így nem is volt a nyugat számára mérhető ezen balesetekből származó radioaktivitás. Egészen az utóbbi évekig a Majakban történt balesetekről nem értesülhetett a világ. Több információ csak Gorbacsov 1980-as évekbeli nyugat felé irányuló nyitása után vált elérhetővé.A kiáramlott radioaktív anyag tekintetében a majaki szennyezés 8·1017, illetve 4·1018Bq, ami duplája a csernobili katasztrófának. A másik különbség, hogy míg Csernobilban a szennyezés jórészt helyi és regionális volt és a lakosságot jórészt evakuálták, addig Majakban a felhő nagy területen szórta szét a szennyeződést és a lakosságnak csak kis részét evakuálták és őket is több éven keresztül tartó kitelepítés formájában. Az akkori politikai és katonai vezetők nagyon kevés információt osztottak meg a lakossággal.

Majak, Oroszország

A következő, harmadik részben, a csernobili katasztrófát fogjuk részletezni.

[nemzetinet]

Elképesztő, milyen hétköznapi tárgyak is lehetnek radioaktívak

A 20. század embere a radioaktivitást a legnagyobb csodának és a legnagyobb veszélynek is tartotta. Csernobil után nyilvánvalóan inkább az utóbbinak. Ám az urán 19. század végi felfedezése óta a mai napig vannak olyan helyek, ahol a radioaktív sugárzást valami jó dolognak fogják fel. Nem, nem gyógyászatról beszélünk.

A BBC riportja a radioaktív tárgyak elterjedéséről érzékletesen mutatja be, hogyan vált a sugárzó tárgyak utáni hajsza hobbivá. Teljesen hétköznapinak tűnő tárgyak is sugároznak. Persze nem a normális szintű háttérsugárzásról beszélünk (az ember is radioaktív bizonyos mértékig, mert szervezetében van Kálium-40 izotóp).

Andrew Walker azok közé tartozik, akik hobbit űznek e a sugárzó anyagok kereséséből. Elbeszéléséből kiderül, a legelképzelhetetlenebb és leghétköznapibb dolgok is sugározhatnak határérték felett. Ennek oka, hogy az uránium felfedezése utáni évtizedekben a sugárzást az emberek kezdetben varázslatos dolognak, a tudomány csodájának nevezték.

Walker szerint – aki az USA-ban kutatja a radioaktív tárgyakat – az amerikai régiségkereskedések hemzsegnek a sugárzó „ereklyéktől”. Urániumot tartalmazó festékkel színezett szobrocskák, vagy sugárzó, sárga illetve zöld színű üvegből készült vázák és tálak esetében jelzett „veszélyt” a Geiger-Müller-számláló. A kétes üvegtálak használatát egyébként az USA jogrendje tiltja tárolása céljából.

A begyűjtött és lefotózott tárgyakat aztán a Twitter vagy más közösségi oldalakon megosztják a hobbi „sugárvadászok” egymás közt. Walker kedvtelése során ismerte fel, hogy kis mennyiségben uránt és plutóniumot tartalmazó salakot használtak a betonhoz az építkezéseknél Idaho államban.

De talált olyan órákat és karórákat, amelyeket fekete, uránnak szennyezett festékkel vontak be. A gyárakban többnyire nők dolgoztak, és festés közben gyakran vették szájukba az ecsetet, így az sugárzó festék miatt sokan súlyosan megbetegedtek: jellemző volt náluk például a csontrák kialakulása az álkapocsban.

Persze a radioaktivitás felfedezésétől eltelt időszakban az emberek lelkesedése a sugárzásért alább hagyott. Megnövekedett a rákos megbetegedések száma, a hidegháború alatt állandóan ott lógott a levegőben az atomháború apokalipszise, és persze ott voltak az atomerőmű-katasztrófák, amelyek közül a legismertebb a csernobili és a fukusimai voltak.

Pedig nem mindig volt ez így. A 20. század első felében a radioaktivitás olyannyira divatba jött, hogy már bizarr üzleti fogásokat is eredményezett. Például a sugárzó kúpot, amely állítólag a férfiasságra volt jótékony hatással, de készítettek szándékosan radioaktív óvszert is.

A BBC cikke beszámol egy osztrák városról is (Bad Gastein), ahol az ottani termálfürdőben radioaktív radon gázzal próbálják „növelni” a wellness élményt.

BBC.com, Körkép.sk

Nyitókép: BBC.com

Elképesztő, milyen hétköznapi tárgyak is lehetnek radioaktívak a Nemzeti.net-en jelent meg,

[andrewdawnbringer]

☢Az Atom☢ - A Fukushima I. atomerőmű-baleset (6.rész)

A Fukusima Daiicsi (Fukusima I) atomerőműben (japánul 福島第一原子力発電所 [Fukusima Dai Icsi]) a 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 (közép-európai idő szerint 6 óra 46) perckor bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő cunamiromboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el.

 A földrengést követő napokban a helyzet gyors ütemben eszkalálódott. Három reaktorban teljes zónaolvadás(en) történt. Négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kijutott radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságig beszennyezték a környezetet. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be.

A 2012. július 23-án a japán kormány számára publikált független parlamenti bizottsági jelentés a katasztrófa fő okának egyértelműen az emberi felelőtlenséget jelölte meg – vagyis ember okozta katasztrófának minősítette a fukusimai balesetet. A beszámoló szerint az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat(en) (TEPCO) vezetősége és az állami ellenőrző hatóság lebecsülte a kockázatokat és elhitte a nukleáris biztonság mítoszát, emiatt nem tett meg alapvető biztonsági intézkedéseket.

A földrengés időpontjában az atomerőmű hat – a TEPCO által üzemeltetett – forralóvizes reaktora közül, a 4-es, 5-ös és 6-os reaktorok karbantartás miatt nem működtek, az ekkor éppen aktív üzemben lévő 1-es, 2-es és 3-as reaktorok pedig a rengések kezdetekor automatikusan leálltak.

A percekig tartó, igen erős rengések során az erőműnél észlelt vízszintes irányú „megrázás” legnagyobb mért értéke ~0,5 g volt. (Ez 5 m/s² talajgyorsulást, vagyis mintegy 18 km/ó másodpercenkénti sebességváltozást jelent.)

Mivel a fűtőelemekben a nukleáris láncreakció leállítása után is jelentős mennyiségű hő termelődik, ezért további folyamatos hűtést igényelnek. A forralóvizes reaktorok hűtővizét keringető szivattyúk és a vezérlés működtetéséhez elektromos áram szükséges. Ezt viszont itt, az erőmű összes elektromosenergia-betáplálásának egyidejű kiesése miatt csak a veszélyhelyzetekre beépített üzemzavari dízelaggregátorokkal, és csak rövid ideig tudták biztosítani.

A reaktorok leállítása után 55 perccel ugyanis egy, a tenger alatti földrengés által kiváltott, 14-15 méter magasságú cunami érte el a létesítményt.Mivel az erőmű tengeri gátjait legfeljebb 5,7 méteres hullámok elleni védelemre tervezték, az ezt több mint kétszeresen meghaladó magasságú ár súlyosan megrongálta a telep berendezéseit. Tönkretette a tengervíz-szivattyúkat, a dízelaggregátorok üzemanyag-ellátását és hűtőrendszerét, valamint többméteres magasságban elárasztotta a komplexum alsó szintjeit. A dízelek kiesésével és az alsó szinteken meghibásodott elektromos rendszerek miatt - villanyáram híján - pedig leálltak a reaktorok aktív üzemzavari hűtőrendszerei, és kiesett a – külön-külön is több száz fűtőelemet tároló – pihentetőmedencék, valamint a külön épületben lévő használtfűtőelem-tároló hűtése is.

A három – alig egy órával korábban lekapcsolt – reaktorban, a fűtőelemekben továbbra is folyamatosan termelődő hő elkezdte elforralni a reaktortartályban az aktív zónát beborító hűtővizet. Ezért nőni kezdett a reaktorban a nyomás, és – mivel nem tudták pótolni az elforró vizet sem – csökkenni kezdett a vízszint. A keletkező gőzt a reaktortartály alatt körbefutóan beépített, tórusz alakú kondenzációs kamrában (GE Mark I típusú reaktorok) ilyen esetekre tárolt nagy mennyiségű vízen átbuborékoltatva lecsapatták. Ezzel átmenetileg sikerült ugyan a nyomás további gyors növekedését megakadályozni és az aktív zónát hűteni, de a reaktortartályból így elvont hő a tóruszban lévő vizet melegítette, tehát a reaktorban maradt. A tóruszban lévő víz felforrósodásával ez a passzív hűtés is leállt, ezért tovább nőtt az aktív zóna hőmérséklete és a nyomás. (A reaktortartályból elforró víz pótlása nélkül a vízszint ott lecsökken. Ha az aktív zóna [akár csak részben is] „szárazra kerül”, a vízből kiemelkedő fűtőelemek hűtés nélkül maradnak és túlhevülhetnek.) A dízelek kiesését követően már csak a beépített akkumulátorokról is üzemeltethető műszerek és alrendszerek működtek. Az akkumulátorok lemerülésével, néhány órával később végül ezek is leálltak.

A reaktorok és a pihentetőmedencék aktív hűtését csak a baleset után kilenc órával a helyszínre érkező mobil szivattyúk és aggregátorok segítségével próbálhatták meg újraindítani. Az elégtelen hűtés miatt a reaktorok hűtővizének vízszintje, az aktív zónák hőmérséklete és a reaktorok nyomása kritikussá vált.

A reaktorok leolvadása

A GE Mark I típusú forralóvizes reaktor, konténment és reaktorcsarnok tipikus felépítése (Fukusima Dai Icsi / 1–5 reaktorok). A jobb oldali képen (sárga) reaktortartályt (8), benne az aktív zónával (1), a körte alakú acélkonténment (19) veszi körül. A pihentetőmedencében (5) tárolják a (használt) fűtőelemeket (27). Az alul körbefutó tóruszalakú kondenzációs kamrában (24) nagy mennyiségű vizet (18) tárolnak.

Az 1-es, 2-es, és 3-as reaktorban teljes zónaolvadás történt.

1-es reaktor

A TEPCO becslése szerint 2800 fokot ért el az aktív zóna hőmérséklete 6 órával a földrengés után. Kevesebb, mint 16 óra után teljes zónaolvadás következett be, az olvadt üzemanyag lefolyt, és átégette a reaktortartályt. Ebben az időben vizet szivattyúztak a reaktorba, annak érdekében, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását elkerüljék - az olvadt üzemanyag átolvasztja magát a konténment tartály falán, és nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés kerül ezáltal a környezetbe. Júniusban a Japán kormány beismerte, hogy a reaktor konténment tartálya is átlyukadt, és folyamatosan szivárog ki belőle a beleszivattyúzott hűtővíz.

2-es reaktor

Március 15-én a TEPCO bejelentette, hogy a reaktortartály, amiben a nukleáris üzemanyag van, valószínűleg megsérült, és szivárog a hűtővíz. Ebből az következik, hogy a több ezer tonna beszivattyúzott hűtővíz nagy része kiszivárgott. 100 órával a földrengés után ebben a reaktorban teljes zónaolvadás történt.

3-as reaktor

Március 15-én a TEPCO bejelentette, hogy a reaktortartály, amiben a nukleáris üzemanyag van, valószínűleg megsérült, és szivárog a hűtővíz. Ebből az következik, hogy a több ezer tonna beszivattyúzott hűtővíz nagy része kiszivárgott. 60 órával a földrengés után ebben a reaktorban teljes zónaolvadás történt.

A Japán Atomenergia-Biztonsági Ügynökség álláspontja: az 1-es reaktor fűtőanyaga a hűtés leállása utáni ötödik órában teljesen megolvadt, majd a reaktortartály fenekén gyűlt össze. A NISA szerint a leolvadás a 2-es reaktorban 80, a 3-asban 79 órával a hűtés kiesése után történt.

A szárazföldi szennyeződés területi eloszlása a 2011. március 30. és április 3. közötti levegőben végzett sugárzásmérések eredményei (DoE/NNSA / IRSN) alapján.

A kényszerű reaktorlefúvatások, a reaktorcsarnokokat szétvető kémiai robbanások valamint a három reaktorban bekövetkezett zónaolvadás és a reaktorkonténmentek sérülései következtében nagy mennyiségű radioaktív szennyezés került a környezetbe.

A lefúvatások és a csarnokrobbanások következtében elsődlegesen a levegő, konténmentsérülések következtében pedig a talaj, valamint a talaj- és tengervíz szennyeződött. A levegőbe került radioaktív anyagokat a szelek a szárazföld és a tenger felett szétszórták. A levegőből ezek egy része így közvetlenül, illetve a csapadékkal a talajra és a felszíni vizekbe került.

A reaktorcsarnokok és a reaktorkonténmentek szerkezetig hatoló sérülései miatt az erőműből kikerült szennyezés mértéke közvetlenül nem volt mérhető. Ezért az csak a környezetben különféle helyeken és módon utólagosan elvégzett mérések alapján becsléssel állapítható meg.

Ezen becslések szerint az okozott szennyeződés összemérhető az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatásaival. A környékbeli földeken mért radioaktivitás szintje is összemérhető a csernobilivel, de a szennyezés kiterjedése itt korlátozottabb.

A Japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség Japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség(en) (NISA) 2011. június 7-én közzétett jelentése szerint a korábbi becsléshez képest kétszer annyi sugárzó anyag került a levegőbe. A részben a TEPCO-tól független mérések eredményein is alapuló új becslések szerint a levegőbe került sugárzó anyag mennyisége a csernobili szennyeződés egyötödére tehető. (A korábbi becslés ennek még csak a felével számolt.) E szerint a katasztrófa bekövetkezésétől 2011. augusztus végéig eltelt majd fél év alatt 15 petabecquerel (PBq) sugárzó cézium-137 szabadult ki a környezetbe.

Egy 2011. október végi – a Japánon kívüli érzékelők által mért adatokat is figyelembe vevő – újabb becslésről beszámoló híradás szerint a baleset a radioaktív anyagok korábban becsült mennyiségének kétszeresét juttatta a levegőbe. A korábban nyilvánosságra hozott japán becslés ugyanis csak Japánban mért értékeken alapult, és nem számolt a tenger felé kiszökött szennyeződéssel.

A környékbeli lakosság – több ütemben történt – kitelepítése során az érintetteket csak késve és nem megfelelően tájékoztatták. A kitelepített lakosok abban a tudatban hagyták el otthonaikat, hogy rövid időn belül visszatérhetnek. A háziállatokat (kedvtelésből tartott- és haszonállatokat) sorsukra hagyták az evakuációs zónában. Gondozás híján sok állat szomjan-, illetve éhen halt. A szennyezett térségben még sokáig nagy számú kutya, macska és marha kóborolt szabadon.

A viszonylag gyors visszatelepítés miatt erősen szembetűnő a sugárzás által okozott mutáció a növényekben. 

Közben kiderült, hogy ez is fake. Forrás

A japánok azóta is próbálják feltérképezni, hogy pontosan mi a helyzet a reaktorokban. Egy robotnak sikerült felvételt készítenie a 3-as reaktorban. Olvadt fűtőanyag van odabent.

Egy másik robot a 2-es blokkban próbált felvételeket készíteni. Mindössze 2 órát bírt ki, mielőtt a sugárzás tönkretette. A 2-es reaktorban 650 Sv/h sugárzást mértek. Az azonnali bénulás és halál dózisra kb. 10 Sv/h -ra tehető. Tehát a halálos dózis 65-szöröse. 

Megolvadt rácsszerkezet , 2-es blokk. Jól látható az sugárzás okozta interferencia a képen.

( forrás ) ( forrás )

Ezek szemetes-zsákok. Mind. Erősen radioaktív hulladékokat tartalmaznak. 

© Arkadiusz Podniesinki

© Arkadiusz Podniesinki

Az eredetileg 20km-es kizárási zóna kísértetiesen hasonlít a Csernobili zónára. Bár itt nem lelhető fel a rusztikus Szovjet stílus, amely jelentősen hozzádott a Stalker feeling megeteremtéséhez. 

Annak ellenére, hogy enyhe emelkedés volt mérhető még 50km-es távolságban is, a zónát már csökkentették 20km-nél kisebb sugarú körre. Amúgy, Amerika és Kanada 80km-es zónát javasolt. Természetesen senkit sem érdekelt.