#szélcsendben

[kampeszino]

Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

[versinator]

Trolival mondhatsz

Pilinszkyvel emlékeznék ábráján létrejön Mérőberendezés szorulna riasztókkal sötétvilágos Zárójel habszivacs címzést bűnhődjön Napraforgómagot oldalaztam adatot szabadságos

Várhatunk másnapok szivarozás összejön Kártyánk önkényesen megvagyunk másodlagos Javulnak szegeden átszökkent rendbejön Felmenti visszakacsintott rúdjai társaságos

Katedráján átmenetileg hiheted lendülete Kátyút kilátásba némulva múlhat Hánytorog alkalmasan szélcsendben művelete

Közvetlenül zakóban roland lelassulhat Kocsiszerelvény borbélyüzletből kergetnem részlete Akadályaiból bokád fényképezném juthat

[budapestsanfrancisco]

Klofi nagy ugrása volt

a hajó elfogadása. Heteken át ment a műsor, amíg én a boltban melóztam, M kiment vele a kikötőbe és próbálta rávenni, hogy menjen fel a hajóra vele, de teljesen meddő harc volt. Állt a stég végében és ugatta hisztérikus állapotban, ki tudja, milyen traumákat hozott ez megint elő, úgyhogy így teltek a napok, M a hajót bütykölte, Klofi a stégen feküdt a napon, járkált a hajó között, aztán amikor ráúnt, elkezdett ugatni, hogy ő végzett, mehetünk haza.

Aztán egy szélcsendes délutánon M dolgozott a boltban, én pedig elmentem Klofival a kikötőbe, 20 perc séta a bolttól. Leültem a két fokos kis lépcsőre, ami segít a hajóra fellépni, odahívtam Klofit magamhoz. A kis hülye bízva bennem odasomfordált, bár sejtette, hogy valami piszkosság van a dologban, itt mindenki arra az imbolygó szarra próbálja meg felvonszolni, aminek a gondolatától is reszketni kezd. Szélcsendben könnyű a hajót a stéghez húzni és ott is marad, így nincs az ijesztően tátongó űr a fedélzet és a lépcső között, és a hámjánál fogva fel tudtam vezetni. Nyilván azonnal kapott jutalomfalatot, aztán lerogyott a párnázott ülésre és onnan leste minden mozdulatomat.

Itt átbillent a bizonytalansága és sikerült a félelmeit legyőzni, a nagy zsák kutyakaja emléke a kabinban is segített, úgyhogy innentől már nem volt gond felmenni vele a hajóra, ment fel a lépcsőn magától és ugrott rutinosan, mint egy igazi tengerimedvekutya. Aztán át is estünk a ló túlsó oldalára: mikor ez a rémes özönvíz október végén elöntötte a Bay Areat és a hajót mentem lecsekkolni, hogy úszik-e még vagy csak az üres dokkot találom, nyilván állt a víz kint és bent egyaránt, úgyhogy nem engedtem fel Klofit, elég volt nekem küzdeni az elemekkel - akkor meg ezért ugatott hisztérikusan a stégen, MI AZ HOGY NEM MEHETEK FEL??? Mikor TUDOM, hogy van kaja a hajón, te rohadék, hogy vagy képes engem kizárni ebből?!?

[patronsaint-ofthedenial]

TE TÖRVÉNY VAGY ÉN LÁZADOK TE A KÉRDŐJELEK ÉN MEG A VÁLASZOK A SZÉLCSENDBEN IS HULLÁMZOM DE MIKOR BESZÉLEK TE CSAK MAGAD HALLGATOD TÉGED NEM ÉRDEKEL MÁR AZ HOGY MIT MONDOK

[banatostenger]

„Csak várok a szélcsendben,

Már nem kell félts engem

Mert látlak még egy másik életben.

Vagy tévedtem, el ment az akit féltettem,

Istenem csak vele léteztem

Köszönöm, hogy veled élhettem.”

~Hiro- Amen~

[kindafunnys]

csak állok a tornádó közepén a szélcsendben mikozben minden valaha volt biztos pontom darabokra törve tombol körülöttem

[the-moon-is-changing-me]

Egymásba forrva

Minden lényegében te vagy...

Te, ki megkérdőjelezhetetlen létemben.

Kalimpáló szíved dobogása nyugtató zaj a szélcsendben.

Egymás ajkára lehelt ígéretek marták szívünket vörösre,

Létünk hiányzó mozaikjait kettőnk akarata leheli össze.

Miattad együtt vesz levegőt a valóság és a képzelet,

Lényedben tomboló melegség felolvasztotta a bennem élő jéghegyet.

Már tegnap elindultam, hogy ma ne kelljen magamat bevárnom,

Zárj magadba, így nem kell többé  önmagamra találnom.

[gyonyoru-zombilany]

Szélcsendben kókadt zászló

[rozsak-hevernek-a-foldon]

Daisy II.

Érted sír alattam a fekete zongora Te vagy üres lelkem elveszett otthona Minden dalomban ott vagy, minden soromban lélegzel Különleges álom ez, te nem múlsz el az évekkel

Pont a dalunk felénél merül le walkman Maradok a reggeli forgatagban porszem Maradok az éjszakai szélcsendben zápor Kézenfogva nyomodban a végzettel járok Maradok a hamu a cigarettád végén Maradok a füst amit kibocsájt a kémény

[versinator]

Hazatalálásának saint

Igénytelenséggel sörért bizonyultam csúszómászó Levegőégben lakodalmat csuklód utószó Esése igéretét eltüntetni lépcsősor Gyűltetek kialszanak kivántok lámpaoltáskor Smith betett ellentéte visszatérve Irnokok függtek gyémántlakatot vesződve

Baltacsapásai előzetes szisszenő frisseség Krumpliföldeket kocsinyom ugyanattól közelség Irreális táplálékaként zűrzavarán ámulatomba Pulzál egybeolvad tagolatlan szobánkba Tálba megtagadó felemás települve Testmeleg mulatóktól követeli ledöntve

Szétmállasztja méternyire gazdagságát burkolózó Ciráda válogatós kérője kürtszó Auschwitz királylányt nagysebesen ablaksor Mindhárman tükörországba üvegtengeren gyertyasor Fölfedi szeretőkben lényege helyezve Kivüláll megdönti mindenüvé levetve

Egységet átkaim íratlanul igénytelenség Töredéket szövetséget beteljesítésére sebesség Kisietnek idegfonál küszködik szabadba Sétálóúton verítékes kigombolta tükörországba Megvalósítsa címére egészében döntve Szűzies partalan szalonnázik beleértve

Mohából hasábfát nyomuljatok dobszó Metronóm porcikám szoríts leáldozó Napjaidban örömről tévelygések lámpasor Kioltotta vánkosra szélcsendben lepketábor Kampó végetér követelt kötődve Helyezkedő udvarok nálánál beöltözve

Történhetett rabruha táncoslány férfibüszkeség Szorosabb maradékot körülkerít engedelmesség Előtünik bari meginogtam rongyba Kutyaólban megbonthatná térül szolgálatába Tettet világháborús megőrizte röpködve Gyalogosok alattvalód kinyúlna fölütve

[circleinhell]

Pilinszky János - Találkozások

Hányféle találkozás, Istenem,

együttlét, különválás, búcsúzás!

Hullám hullámmal, virág a virágtól

szélcsendben, szélben

mozdulva, mozdulatlanul…

hány és hányféle színeváltozás,

a mulandó s a múlhatatlan

hányféle helycseréje!

[nulla-onbizalom]

Rossz idő

Viharos idők járnak

Erős zápor áztatja bőrömet

Az autók a házak előtt állnak

Fejemben szavaid cikáznak

Tomboló szél csavarja ki a fákat

S a könnyeim szebbek ilyenkor

Megcsillanó sós pillanat

Port kavar minden mondat

Már nem tudom hogyan kell szeretni téged

Napfénnyel oszlatva el a felhőket

Vagy tombold ki magad viharos éjszaka

S a szélcsendben földre borulva

Kiáltani, menj haza!

[dedi-blog1]

Elolvastam Orbán János Dénesnek a Hivatalnok-líra című ciklusát (nagyjábol) és e néhány sorba sűrítettem témáit és módszerét:

OJD esszenciája

Mint pásztortűz vagy legalább neon A szélcsendben, úgy vibrál faszom. Felkeltem, úgyhogy majd aludni megyek, Segesvár felett zümmögő legyek Lesik, hogy átpöfög Barkasom Oda, ahun már csak én lakom. Ottan székelek hol székelyek, és völgyek, és hegyek, Mért akartam régen, hogy még most is ott legyek?

[nobody-and-hes-broken-heart]

"Bárcsak kint ülnénk a réten lent a szélcsendben... "🕊️💔

[just-a-girl-in-your-dreams]

Szélcsendben vitorlás verseny.

[lackobazmeg]

Egyik

könyv és a pulcsi ideért.

Másik könyvet és a zoknit feladták.

Szélcsendben, napsütés mellett nagy pelyhekben szállingózik a hó, szóval fel is ballagok a Johannsbergre nemsoká.