#szerelmes pár

[mirabellomonferrato]

3000 euró hiánynál tartok :(

Ennyivel kerül többe az eljárás, mint amit eddig összeszámoltam. Ezt már kölcsön kell kérnem.

Ez abból jött, hogy az adót (a 6 vagy 9%-ot), nem a ház vételárból számolják, hanem a kataszteri értékből. Ez általában alacsonyabb, mint a vételár. Most nem, mert a földhivatal által (kor, elhelyezkedés, közmű, energiahatékonyság) 52 000 euróra értékelt házat veszek meg 22 000-ért. Amit lehet persze úgy nézni, hogy mekkora kurvajó vétel, csak már így is úgy tudtam összekaparni rá a pénzt, hogy kikotortam az utolsó eurót is az utazós pénztárcámból is. 3000-el többet kell fizetnem, mint amit összeszámoltam minden költségre. Megoldom, segítenek, megoldom. De ez kapásból adósság és nem valami boldog meglepi. A kataszteri érték általában kevesebb szokott lenni, mint a vételár. ennek a háznak 4700 euró az adója. Adó, meg adminisztrációs díj, meg még 50 euró lófaszka együtt. Ezt a hivatalnak kell utalni. Holnap átbeszéljük Klaudiával az adásvételit (mert ez, amit most kaptam, ez már az valójában, ebből írják meg a közjegyzőit) aztán utalom a pénz első részét. Viszont szeptembernél előbb nem lesz szerződés aláírás, ennyi idő az eladónak beszerezni a szükséges tanúsítványokat. És közműszerződést valószínűleg csak az adásvételivel tudok kötni. Lehet, hogy semmit sem tudok idén felújítani, ami szar lenne, legalább az ázós tetőrész meg kéne csinálni, bár ha már 10 éve ázik, egy telet már kibír. Meglátom, hogy alakul.

Tulajdonképpen, megoldódik minden, és ha most egy kicsit kipofozom, aztán pár év múlva fullosan felújítom, akkor pazar lesz! :) Amúgy, szoktam nézegetni a fotókat a házról. Elég szerelmes vagyok belé. És úgy érzem, ő is szeret. :)

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[kognitivdisszonancia]

Közeledik a 30+1. szülinapom, és a barátaim már kérdezték, hogy hogyan akarom ünnepelni. Erre általában az a válaszom, hogy mindegy, bármi jobb, mint ami tavaly történt.

Van egy barátnőm, akivel egy napon születtünk, csak pár év különbséggel, és mióta felfedeztük ezt a tényt, azóta közösen tartottuk minden évben a Sweet16 koccintást.

Mivel a tavalyi kerek volt, úgy voltam vele, hogy nagyon szeretnék egy külön ünneplést magamnak, amit elmondtam az akkori pasimnak is. Mondtam, hogy nekem nem kell 200ezer ft-os ajándék, mint amilyet én dobtam össze a barátaival (Lego Millenium Falcon), csak legyenek ott azok akik szeretnek, és imádnám, ha a fiúkákkal táncolnának nekem, mint ahogy a cuki vőlegény és bestmen csapat csinálja azon a számtalan youtube videón.

Nos, ezt meg is kaptam, és még egyszarvú tortám is volt, meg 30-as héliumos lufim. Aztán a pasim, akivel akkor már több, mint 4 éve voltam együtt, közös lakásunk (hitelünk) volt, és együtt terveztük az életet, a buli után egy órával atomrészegen közölte, hogy el fog hagyni, mert beleszeretett valaki másba. Hogy a lány hű, meg ha, és élete szerelme, őt feleségül is venné, és bár ő maga nem akar gyereket, ha a csajnak ez fontos, akkor simán bevállalja.

Azt gondoltam, hogy ennél azért többet várhatok tőle, hiszen szerettük egymást, közös terveink voltak és egy abszolút meghitt kapcsolatunk. Amúgy ő az a klasszik “rendes srác”, aki nem rengeti meg ugyan a világodat, de számíthatsz rá, stabilnak tűnik (nem az), megbízhatónak (nagyjából), és akiről azt gondolja az ember lánya, hogy akár hozzá is menne feleségül (de jó, hogy nemet mondtam a részeg lánykérésre).

És mint olyan, klasszik rendes srác, aki aztán szépen pofára ejt, mindegy milyen okból, képes volt fogni az életem egyik olyan pillanatát, amit kivételesen csak magamnak akartam, és tönkretette.

Tudom, hogy nem szándékosan csinálta, de hát most komolyan… akkor mondta volna le az egész bulit.

A legjobb, hogy amikor még egy héttel az események előtt tudomást szereztem a lányról, meg is kérdeztem, hogy szakítani akar-e, tehát abszolút megvolt ott minden esélye, de akkor épp nem volt hozzá kedve, vagy nem tudom mi okozta, de a válasz az volt, hogy ő velem akar lenni.

Szóval ennél még az is jobb lesz, ha idén csak a plafont nézem.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/12: Punci

Gergő gazda elégedetten álldogál reggel a kis házikó előtt, ahol tegnap Kírával dugtak a horgászás helyett.

A fiú elmondja, hogy ez volt élete legszebb éjszakája. Kijön hozzá Kíra és a gazda közli vele, hogy vége a versenynek: őt választja. Minden győztes pár álomrandira mehet. Ők Szardíniára mennek.

De mielőtt elutaznának ki kell tenni Szandit. Reggeli közben zavarják meg a lányt. Gergő közli vele a rossz hírt.

A lány csalódott, mert szerinte hosszabb távon jobban járt volna vele a gazda. Kicsit slut shame-eli Kírát a kamerának. Azt hazudja, hogy ő nem dugott volna Gergővel a helyében.

Szandi elbúcsúzik és elindul gyalog haza. Útközben elcsípi Anikó a lányt.

Szandi elmeséli neki, hogy kirakta a gazda, Kírával meg már dugtak is. Neki is azt hazudja, hogy ő nem feküdt volna le Gergővel. Mivel már nincs játékban, ezért Anikó leszarja a lányt és hagyja hadd sétáljon a semmi közepén.

A műsorvezető meglátogatja a fiatalokat is. Gergő azt mondja azért küldte el a lányt, mert Kírával tudott dugni nagyon összemelegedtek Szandival meg nem tudott dugni sikerült. Anikó sok sikert kíván a fiataloknak. Anna gazdánál végre van egy kis cicakontent.

Gyuri éppen egy szakácskönyvet olvas, ami szerinte nagyon érdekes.

A gazda megkérdezi, hogy nem zavarja, hogy csak receptek vannak benne? Nem. Aztán a nő arról kérdezi, hogy hogy értékeli az eddigieket. A férfi úgy érzi, hogy ennyi idő nem volt elég arra, hogy normálisan megismerjék egymást.

Ezért arra jutott, hogy felhívja az egyiptomi barátját. Elmenne egy hétre oda delfinek között úszkálni a gazdával. Anna nem érti miről beszél, mert ő azért jött, hogy hazaküldje. A férfi azt mondja a kamerának, hogy most egy ideig nem fog ismerkedni senkivel. Abban bízik, hogy a nő rájön, hogy elbaszta és visszajön hozzá.

Ezzel elbúcsúzik Gyuri és viszi magával az egyetlen működő autót. Nincs idő a szomorkodásra. Attila lecsap a gazdára és randira hívja.

Szegény faszikám nem veszi észre, hogy Anna már rá van gerjedve Danira.

Attila a randin megkérdezi a nőt hová mennek nyaralni. Anna nevet a magabiztosságán.

Belemegy a játékba, azt mondja mivel meleg van valami vízpartra menne. A nőnek tetszik, hogy magabiztos, vicces és mindenre felkészült a férfi.

Aztán megbeszélik, hogy mindketten jól érezték magukat az elmúlt napokban. Anna megkérdezi mi van, ha nem őt választja a végén. Attila elfogadná és megköszönné az élményt. Kevin gazda összecsődíti a lányokat. Érzi, hogy tré ha másokkal randizgat miközben Zsuzsiba szerelmes. Megkérdezi a csajokat, hogy érzik magukat, aztán lezsuzsázza Lucát. Kevin fiam, figyelj már oda.

Elmeséli a lányoknak, hogy nem csak nagyon jól érezte magát Zsuzsival, de smároltak is, szóval pakolhatnak. Kriszti csalódott, mert azt hitte jól haladtak a dolgok.

Luca azt mondja neki semleges, mert nem ismerte meg annyira a gazdát, hogy érezzen valamit. Viszlát, lányok! Valenciába megy az ifjú pár. Zsuzsi megint elmondja a kamerának, hogy megtalálta az ikerlángját.

Mielőtt elmennének nyaralni. Kevin még elviszi a lányt ugrani egyet.

Zsuzsi odáig van a programért. Menne még egy kört, de drága.

Timi meditációval indítja a napot. Át kell gondolnia a tegnap történteket.

A gondolkodást megzavarja József gazda. Ma dönti el kit visz az álomrandira. Idehozta ezért a világhírű fodrászát Borikát, hogy csinossá tegye a hölgyeket neki.

Rá is ereszti a nőt Krisztinára és addig kicsit beszélget Timivel a tegnapiakról.

Timi elmondja mi nyomta a lelkét tegnap. Azt szereti, ha a faszik hajtanak rá és úgy érzi ebben a szituban Józsi biztosra veszi már, hogy az övé. A férfi arra számított, hogy most lezárják a kapcsolatukat és örül, hogy mégsem erről van szó.

Ezután a gazda már Krisztinának mutogatja a szerszámait. A férfi nem teljesen biztos benne, hogy a nőt tényleg a műszaki dolgok érdeklik vagy ő. Felajánlja neki, hogy meghallgathatja az esztergagép hangját. Sőt, forgácsolhat is. A férfi úgy gyűjti a szerszámokat, mint Gergő gazda a nemibetegségeket. Azt mondja megszerezte már mindet és teljesült az álma. Krisztina megkérdezi, hogy most mi az álma?

Józsi nem fogja vissza magát: megtalálni a puncit, akit nagyon szerethetek. Krisztina köpni-nyelni nem tud erre a válaszra. A gazda folytatja azzal, hogy testet is akar, olyat aki az övé és dédelgethet, szerethet. A nő megkérdezi, hogy szerelmet vagy puncit keres? Mindet, egyben. Krisztina szerint bántó így megnevezni egy nőt. A gazda rákontráz, hogy neked az. Haragosan elvonul, de aztán meggondolja magát és visszamegy a férfihez, hogy lebassza.

Azt mondja neki, ha csak dugni akar, akkor menjen fizetőshöz és csalódott, mert eddig másnak látta a férfit. Józsi csak azt mondogatja erre, hogy ez a te dolgod.

Ez a te bajod. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Krisztina feladja és faképnél hagyja a férfit. A kamerának elmondja, hogy ennyi volt, megy haza.

Hazafele azért még elmeséli Timinek is mi történt. Teljes a döbbenet. A nő is csalódott a gazdában és ő is úgy dönt ideje továbbállni. Józsi szalad Timihez, hogy közölje vele a jó hírt, hogy vele megy az álomrandira, de megdöbbenve látja, hogy a nő is elmegy.

A gazda próbál hetyetyézni, de Krisztina nem hagyja kamuzni. Timi elmondja neki, hogy nem pálya a nők tárgyiasítása. Józsi tovább hetyetyézik és még vállon veregeti magát, amiért ő őszintén kimondta mi kell neki. Timi megpróbál a gazda szintjén kommunikálni és azt mondja neki, hogy ő sem csak a farkát akarja. Józsi továbbra is csak a faszságait hajtogatja. Feladják.

Elmenekülnek a lányok. Rábasztál, Józsikám. Megjelenik a tanyán Anikó. A gazda egyből elkezdi csapni neki a szelet, aztán látványosan végigméri a nőt.

A műsorvezetőt viszont max, akkor érdekelné a férfi, ha a Való Világban helikopterezett volna a farkával, szóval arról kérdezi, mi a fasz történt itt. Józsi azzal nyit, hogy Böbe sírt, amikor elküldte. Úgy emlékszem ez fordítva történt. Anikó arról kérdezi, hogy dönt a két megmaradt nő között. A gazda bevallja, hogy elmenekültek a csajok.

Józsi elmeséli mekkora fasz volt és arra kéri a műsorvezetőt, hogy visszahívhassa Böbét. Anikó szerint ez nem jó ötlet, mert valamiért csak elküldte. Józsinak viszont mindegy, csak punci legyen.

[nincsessza]

Én nagyon megismerném a belső értékeid! Kiváncsi lennék hogy mitől tudsz önfeledten mosolyogni. Mik azok amik érdekelnek téged? Mi az a dolog ami szomorúvá tesz? Milyen vagy mikor szerelmes vagy? Milyen lehetsz ha morcos vagy(valószínű cuki)? Mik a céljaid az életben ? Milyen vagy ha rossz napod van? Vajom tudnék e segíteni ? Milyen lehetsz mikor egy ágyban egy éjszakán keresztül átbeszéljük a világ összes dolgát? Nagyon kíváncsi lennék rád ! Ez csak pár kérdés hogy mik merülnek fel bennem mikor látok rólad egy képet…Amin persze gyönyörű vagy mindig !

Közös élmények, programok a megfelelő emberrel. Apró kicsi tettek. Béna viccek.

Sok minden érdekel. Macskák, tetoválások, fotózás, retro cuccok, festészet, sportok, filmek, zenék, koncertek.

Szomorúvá tesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Ha nem ugyanúgy viszonozzák az érzelmeimet. Ha romantikus filmet nézek. Szomorú zenét hallgatok.

Én meg vagyok őrülve, ha szerelmes vagyok. Ha lehetne, mindig a másikkal lennék. Érdekel minden, ami ő. Elhalmozom figyelmességgel, apró dolgokkal, amit szeret. Szeretek bújni, együtt aludni. Minőségi időt együtt tölteni, programokat szervezni. Semmit csinálni. Ha meglátom, meghalok. Megdobban a szívem. A hiányától pedig szenvedek.

Kicsit elviselhetetlen vagyok, ha morcos vagyok. Minden idegesít, kicsit bunkó is vagyok. Legszívesebben összetörnék valamit, de sajnálom a cuccaim.🥲

Az elsődleges célom most elvégezni az egyetemet. Rendes munkát találni, tanárként dolgozni. Mellette személyi edzősködni. Fejlődni a tetoválással és szalonban dolgozni. Megtalálni azt a személyt, akivel meg tudom osztani az életem.

Ha rossz napom van morcos vagyok. Arra pedig már válaszoltam.😇 Nem tudom ilyenkor mi a jobb, ha békén hagynak vagy ha megpróbálnak felvidítani. 🤔 (Nyilván a második.)

Éjszaka jut eszembe a legtöbb lényegtelen hülyeség, amihez nagyon jó lenne egy partner, aki reflektál és rámzúdítja az ő összes lényegtelen hülyeségét.

🫶🏻

[starmythelonesurvivor]

Néha kedvem lenne egy jót zokogni. Van, hogy eléggé lenn vagyok, de elmúlik, nem tart soká, meg nem is olyan reménytelen valami, mint ami eddig volt. Végre újra 24 évesnek érzem magam, és nem 44-nek. Tornázok, vissza vagyok fogyva, újra lötyög rajtam a nadrág, amibe pár hónapja már éppenhogy csak befértem, és 16 éves koromban vettem. Visszatértem a fekete komédiába az anyám mellé. A hűtőben csak luxuscikkek vannak, úgy mint füstölt lazac, meg kacsamáj, szó szerint semmi más, mégcsak egy normális zöldséges köretet sem tudok csinálni mellé. Kis zsemlécskéket sütök, azt eszem, most van otthon élesztő. Heti háromszor rajzra járok Pestre. 4,5 óra inga. Hogy minek? Már magam sem tudom. Jövő hónaptól már csak egyre fogok, azt is csak a teljes megkergülés végett. Utána van, hogy a barátnőmnél alszom, és belebeszéljük magunkat az éjszakába. Akkor iszunk egy kis bort heti egyszer, máshova nem járok szórakozni, illetve de, még heti kétszer színházba, lassan elfogynak otthon az előadások, még egy hónap és végig mentem az egész repertoáron. H. hív ki folyton, de ahogy az exével bánt, és amilyen vakon van, valahogy megundorított, és csak az lehetne a program, hogy megiszunk egy tátrashotot, aztán hallgatom, hogy tehet mindenről az exe exe, és ő ugyan nem hibás semmiben. Már hetek óta hárítom, még anyám is csesztet, menjek már, jó család, ne építsem le a kapcsolatot. Abban igaza van, hogy otthon nincs nekem már más, kéne tartani, de valahogy nem tudom elfelejteni az ismétlődő mintázatot, hogy én összevakarom a kapcsolatai végén, aztán meg mikor jön az újabb, eltelhetnek hónapok, nincs rám pár órája sem. Nagyanyám már tegnap majdnem olyan gyűlölettel beszélt hozzám, mint anyámmal szokott, biztos elvittem ezt, elvettem azt, bezzeg anyám húga egy angyal. Ma is csak azért hívott fel, megkérdezze, nem loptam-e pénzt a bánkártyájáról. Nem, hogy maradj magadnak!Igyekszem vele foglalkozni, meg csak én látogatom, viszek neki kaját, ráveszem, menjünk valamerre. Ezek teljes napos elfoglaltságok, és olyan vagyok a napvégére, mint akit megvertek. Anyám engem nem hallgat meg, mindig az ő borzasztóan szerencsétlen élete van a középpontban. Hétköznap egy roncs, aztán megy a barátjához a nagy házba, ücsörög az ónémet bútorok között, és két program között sajnálja magát. Járok szerdánként varrni is. Hiába nincs hivatalos munkám keddtől szombatig olyan, hogy csak késő este bedőlök az ágyba, nézek valami agyzsibbasztó videót, általában valami szerelmes anime recapját, ahol a csaj ahhoz ért, hogy császárnő, aztán elválik, és hozzámegy egy másik királyhoz, aki a kedvéért császárt csinál magából. Színvonalam. Készülök a felvételire, 6 mesterszakra adtam le a jelentkezésem, legrosszabb esetben is tanárnak még jó leszek. Szívesen foglalkoznék azt hiszem gyerekkel, a legjobb barátnőm is az művészetiben. Már csak azt várom, legyen már vége, pedig el sem kezdődött. Dolgozni szeretnék, egy relatíve normális munkát, elkezdeni az életem, és nem tojáshéjon járkálni egyfolytában otthon, nehogy anyám megint robbanjon. Otthon mindig kitakarítok, az a nulla alatt a mínusz, meg putri, és szerintem még ő is elhiszi, hogy szokott takarítani. És nem a több hónapos koszt töröltem volna mindenhonnan is, mikor hazakerültem. Van egy srác, aki 16 éves korokban kinézett egy edzőtáborban, kb azóta egyfolytában ki akar velem kezdeni, csak sajnos hiába a ken test, meg arca, ha a saját anyanyelvemen nem értem, mit akar írni. Pár hónapja instagrammom nagyon boldogok a barátnőjével, dúl a szerelem. Tegnap a fürdőkádból kaptam tőle képet. Kellett volna valamit éreznem, undort, megvetést, bármit…annyi gondolatom volt, szegény lány. Eddig csak rosszmájúan nevettem, hogy vajon hogy kommunikálhatnak, mint az ősemberek, eső táncot járnak egymással?! Aztán most ezt a kis rosszmájú, gunyoros élvezetet is elvette a srác.

[egy-lany-blogja]

" A NEVED ÁRULKODIK RÓLAD

Borika hatvannyolc éves volt, amikor megtalálta az igazit. Özvegyasszony volt, két felnőtt lánnyal, három unokával. Csak én hívtam Borikának – a családjának Mama volt és Nagyika.

Biztos megfigyelted már, ha egy sorsszerep rásül egy emberre, akkor az illető neve is megváltozik. Nőnél ez duplán is előfordul: amikor férjhez megy, elveszti a családi nevét, és amikor anya lesz, pláne nagyanya, ő lesz a Mami és a Nagyi. Ezt még a férje is átveszi, és úgy hívja a feleségét, “Mama”. Mutter.

Ha figyelmesen belehallgatsz ennek a megszólításnak a jelentésébe, rájössz: ez nem az életkornak, hanem a szerepnek szól. Ha egy hajdani szerelmespár egymást Faternak és Mutternek kezdi szólítani, nem azt üzenik egymásnak, hogy “megöregedtünk”, hanem hogy egymásban már nem a férfit és nőt látjuk, csakis a szülőket.

Szülői szerepünk legyőzte az Én és Te szerelmi történetét. A szeretőmet, de még az élettársamat sem nevezhetem Mamának, mert ez azt jelenti, hogy csakis a szülőt látom benne, akivel azért hozott össze a sorsom, hogy utódokat nemzzünk. Most, hogy itt vannak a gyerekek, minden más közös sorsszerepünk eltűnt – csakis szülők lettünk. (Hol a szerelmem, a nőm, a kedvesem?) De saját magunkra nem így nézünk! Soha. Figyeld meg!

Hetvenöt éves vagyok, de még soha nem néztem úgy tükörbe, hogy azt láttam volna: “Ott a Papa! Nini, a Fater!” Csak azt, hogy “én”. Ott vagyok “én”!

Nem hiszem, hogy van a világon olyan nő, aki a tükörben Mutternek látja magát. Öregnek, igen. Ráncosnak, hervadtnak igen, de Mutternek, soha! “Néninek” láthatja magát, egy valaha szép nő, öregasszonynak is, de azt, hogy “Mutter” nem mondja magára egy nő a tükör előtt. Ezt mások mondják rá. A családja. Vagy az idegenek.

Állj meg a tükör előtt – akárhány éves vagy! Kérdezd meg magadtól, hogy kit látsz?! A tükröd válaszolni fog. Sohasem az aktuális sorsszerepedet mondja, hanem azt, hogy “Én vagyok, Úristen, ez én vagyok! Mivé lettem?! Milyen furán megváltozott még a tekintetem is – és mégis: ezt az ismerős Valakit nézem sok éven át! Akármilyen maszkot húzott rám az idő, ez én vagyok!”

Gyerekkorodtól kezdve látod a tükörképeden a különféle korok és sorsszerepek maszkjait, néha megdöbbentő a változás, de az alapélmény mindig az, hogy önmagadat látod a tükörben minden maszk és jelmez mögött. Hiába múlnak az évtizedek. Az “Én vagyok” nézett vissza rád akkor is, amikor gyerekként bámultad magad, amikor esküvői fátyolban néztél vissza az arcodra, és akkor is, amikor öt lármás unokád közül kiléptél egy pillanatra a fürdőszobába, hogy ráncos szemed alatt megigazítsd az elkent fekete festéket. “Én vagyok” – áll minden sorsszereped mögött. Ez az alapélményed. Ehhez jön hozzá a “Jé, hogy nézek ki!” döbbenete. Ez a Borika, akiről szó van, megunta, hogy “Mutter”, és hatvanhét évesen kilépett a szerepéből.

Így mesélt róla:

“Túl korán mentem férjhez. Észre sem vettem, amikor elvesztettem a szüzességemet. Tizennyolc évesen ripsz-ropsz anya lettem. A férjem derék ember volt. Szerettem, de sohasem voltam bele szerelmes. Ezt a szót én csak a könyvekből ismertem. Pár éve meghalt, a gyerekeim nagyok lettek, lassan az unokáim is: úgy döntöttem, hogy szerelmes leszek! Nem vártam, míg jön valaki. Elkezdtem keresni. Nem igaz, hogy várni kell! Ne higgyen a nőknek, ha azt mondják: várni kell az igazit! Keresni kell! Én legalábbis így gondoltam! Jött is! Nem elsőre, a hetedikre! Volt egy kis megtakarított pénzem, vettem magamnak új ruhákat, olyanokat, amik jól álltak nekem. Cipőt is, a régi trampli helyett. Kiderült, hogy az egész beruházásra nem is volt szükség! Tudja, hol ismertem meg az ‘igazit’? A meleg vízben! A hajdúszoboszlói fürdőben! Az isiászát gyógyította. Kiderült, hogy magányos, ő is régóta ‘keresett’ valakit. Úgy lubickoltunk egymás mellett, mint a halacskák! Két hónapig éltünk együtt, ‘vadasan’, majd megkérte a kezemet a két lányomtól. Nem volt könnyű beszélgetés. Úgy néztek rám, mint egy őrültre!

Amikor az Imre elment, az egyik azt mondta, hogy most akarsz lány lenni, Mama? – Most – feleltem. – Sohasem voltam lány. Főleg szerelmes nem! Apádba nem voltam szerelmes! – És most az vagy? – kérdezte. – Az. Nem tudom, egy lány hogyan szeret. Ezt már sose tudhatom meg, de szeretem őt, mintha régóta ismerném. Majd ti is megszeretitek! Családtag lesz! – mondtam nekik. Bámultak rám, és egymásra is, nagyon fura szemekkel. – És mit mondunk a gyerekeknek? – kérdezte bosszúsan a nagyobbik lányom. – Az igazat! – Hogy a Nagyi szerelmes lett?! – Igen! Föltámadt benne a Borika és beleszeretett egy férfibe! – Ducika nem is tudja, hogy téged Borikának hívnak! – mondta bosszúsan a lányom. – Majd most megtanulja! Ő se Ducika, hanem Emese! De azért én ‘nagyi’ is maradok! Majd eljöttök hozzánk, gyakran! Mi is meglátogatunk titeket! Nem költözünk messze, csak ide Mogyoródra. Van ott az Imrének egy kis háza, műhelye. Autószerelő… Aktív még, képzeld!”.

Még azt is hozzátette, hogy ő nem fiatalodni akart, hanem megélni egy élményt, amelyre lánykorában egyszerűen nem volt módja. Kimaradt neki. Ott lapult a lelkében valaki, aki meg akart születni. Érdekes – mesélte -, hogy ezt a néhai férje is észrevette. Bölcs ember volt. Amikor már nagyon beteg volt, azt mondta neki: “Ha meghalok, ne maradj egyedül, nem neked való…”

Ezt, persze, a gyerekeknek nem mondtam el – tette hozzá Borika. – Így is összezavartam őket. Tudja, ha egy nő újjá akar születni, kétfrontos küzdelmet kell vívnia. Az egyiket önmagával, a másikat az egész világgal! Ha valakit megszoknak egy szerepben, nem tudják egy másikban elfogadni, pedig senki sem Örök Anyu és Örök Nagyi! És főleg: senki sem örökké másoké! Van bennünk Valaki, aki csakis a miénk – és az Istené. "

Müller Péter

(Forrás: Egyetlen Mondat)

[dedibelyegei]

No hát egy egészen nagyszabású sorozat egy részét vesszük górcső alá, mely évtizedeken, államalakulatokon és pénznemeken is átívelt. Németországról van szó, annak is - egy darabig - a nyugati feléről. 1986-ban indították el az NSZK-ban a 'Híres német nők', vagy 'Német nők a történelemben' sorozatot (mindkét néven hivatkoznak rá), melyet egészen 2003-ig adtak ki, mindig új és új hölgyekkel, de változó intenzitással és darabokkal. Volt amikor kimaradt egy év, például '90-ben, volt hogy három is a '90-es évek második felében. Jellemzően 2-6 bélyeg jelent meg egy évben. Ezek amik nekem vannak is mind különböző évjáratból származnak. Érdekesség még, hogy ugye a Német Egység mellett, történt más is: átállt az ország a vége felé az euróra. Így tehát '86-tól 2000-ig a németeknél megszokott pfenningben feltüntetett értékek szerepelnek a bélyegeken a pénznem jelzés nélkül, 2000 és 2001-ben már kettős értékek voltak, pfenningben és euróban is feltüntették, míg 2002-től jöttek az eurós bélyegek. Ez a sorozat hatalmas példányszámban készült, szóval jórészt nem nagyon értékesek a példányok, bár vannak azért különbségek, illetve azért egyben a teljes gyűjtemény már értékest képvisel. Kicsit nézzük az enyémeimet részletesebben:

Dorothea Erxleben (60 pf) - 1987

Ő nem más, mint az első német orvosnő, édesapja is orvos volt és hamar észrevette lánya érzékét és érdeklődését a természettudományok iránt, így együtt tanította fivérével aki orvosnak készült. Ekkoriban nők még nem járhattak hivatalosan egyetemre. A fivér, Christian 1731-ben el is ment a hallei egyetemre, Dorothea pedig apja mellett maradt, és a gyakorlatban már kezelte az egyszerűbb eseteket. 1742-ben aztán kiadott egy értekezést, mely amelett érvelt, hogy a nők is járhassanak felsőoktatásba. Végül II. Nagy Frigyes porosz királytól kapott kivételt, és 1754-ben első nőként elvégezte a hallei egyetem orvosi szakát. 1761-es haláláig kiterjedt praxist folytatott szülővárosában, Quedlinburgban.

Bélyegügyben együtt 'jelent meg' egy 40 pfenninges darabbal melyen Maria Sibylla Merian illusztrátor látható.

Luise Henriette von Oranien (100pf) - 1994

Azaz magyarul Lujza Henrietta orániai hercegnő. Holland származású, Hágában született 1627-ben, az Orániai-Nassaui királyi ház leszármazottja. 19 évesen hozzáadják Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemhez, annak ellenére hogy másba szerelmes :( Házasságuk első évei után költöznek Brandenburgba a fejedelem székhelyére. Henrietta minden utazására és hadjáratára követte a férjét, férje politikai tanácsadójává vált az évek során, például ő maga érte el a lengyel királynővel való levelezés útján, hogy Lengyelország ismerje el Poroszországot, cserébe ők is elismerik a Lengyel Szövetséget. Származása miatt szövetségi szempontból is értékes volt a házasság, pl. a holland támogatás Pomeránia elfoglalásához, vagy a francia-holland háborúban történő közös fellépés okán. Kortárs iratokban így hivatkoznak rá: 'Kevés fejedelemasszonynak volt ekkora befolyása.' A munka mellett szerencsére jutott idő másra is, habár nem szerelemnek indult, végülis a leírások szerint példás házasságban élt a pár, és hat gyermekük is született, köztük I. Frigyes porosz király is. Sajnos a többiek még kisgyermekként/babaként, vagy kora 20-as éveikben meghaltak. Etéren Henrietta sem volt nagyon szerencsés, mindössze 39 éves volt mikor elhunyt, a Berlini Dómban temették el, és a mai napig ott nyugszik. Agaras képet hoztam viszont:

Őt is párban adták ki egy 80 pfenninges Rahel Varnhagen von Ense írónővel együtt.

Therese Giehse (100 pf) - 1988

Müncheni zsidó-német családból származó színésznő, eredetileg Therese Gift néven született 1898-ban. 1920-ban lépett először színpadra, hamar Németország szerte (el)ismert sztárrá vált, a '20-as évek végétől egészen 1933-ig mind színpadon, filmen mitöbb a politikai kabaré műfajában is. A nácik hatalomra kerülése után rögtön Zürichbe távozik, és itt folytatja karrierjét elsősorban. '36-ban hozzámegy John Hampson homoszexuális angol íróhoz, így hozzájutván a brit útlevélhez, mely miatt a nácik nem tudják elhurcolni. 1941-ben a zürichi színházban ő játssza először Kurázsi mamát Bertolt Brecht híres darabjában. '45-ben a háború után aztán visszatér Németországba, és a vasfüggöny mindkét oldalán játszik, de legtöbbet szülőföldjén, Bajorországban. A számtalan színházi fellépés mellett több mint 20 filmben, és tv műsorokban is játszott. Otthonában, Münchenben éri a halál három nappal 77-edik születésnapja előtt.

'88-ban három ütemben is adtak ki Híres német nős sorozatokat, Giehse egy négyesbe került, együtt Hannah Arendt filozófussal, Mathilde Franziska Anneke valamint Hedwig Dransfeld írónővel.

[troger]

randifront '23, 3. kör

az első volt januárban: egy hét bumble, egy randi, slussz, nem álltam készen

a második augusztusban: 3 randi, abból egy érdekes emberkével további randik, amiből egy pár hetes együttlógás lett, aztán elengedtük egymást (miattam, és talán kissé lezáratlanul 👻)

harmadik nekifutás most indult pár napja, előfizetés csak egy napig volt aktív, az augusztus óta felgyülemlett likeoknak kb negyedét visszaigazoltam, és vártam, ki ír

közben swipeolgattam is persze

meg szerelmes voltam mindenkibe IS

így 3 nappal később van 4 aktív beszélgetés, plusz 2 ami hamar elakadt, de még ott van

és megint kezd sok lenni ez az online üzengetés 🙈

mindenkire ráhangolódni és jól írni és lazán és okosan... baromi sok energia

megint az lesz, hogy egy héten belül aki bújt, aki nem, megyek

azóta már tudok offline is ismerkedni, miért kell nekem még ez, most őszintén 🤔

közjáték: fent a hegyekben is bekapcsoltam a bumblet, asszem feltoltam valami mosolygós képet, és a lájkokból meg a rövid swipeolásnál is feltűnt: igazam volt, amikor korábban megállapítottam, hogy randiznom is délen kéne, mert az északi 20-80-as bejöveteli arány ott egyszerűen megfordul

voltam már szerelmes szőke kékszemű testbe bújt lélekbe, lélektársam is rohangászhat sok ilyen szerte a világban, de az őstípusom a sötét hajú, sötét szemű jelenés

végül, és nem mellesleg, a bumble-lal párhuzamosan beizzítottam a fb datinget is, aminek létezéséről szégyenszemre tőletek értesültem egy screenshot formájában, és onnan volt ma tegnap egy talcsim, aki itt lakik a közelben

ott hamarabb sikerült kiugrasztani a nyulat a bokorból, ezek szerint, de amúgy nekem nem jön be, nem ajánlom, és törölni fogom a profilom

szóval Y régi képe, amit profilnak használ, bejött, de az adatlapját nézve már sejtettem, hogy nem lesz hosszú útunk együtt; inkább gyakorlásnak szántam, illetve meg akartam adni az esélyt egy kivételesen vonzó belsőnek a bemutatkozásra

sosem lehet tudni, milyen testbe bújt a lélektárs 🙃

nos, már ő sem 33 éves, hanem 53; és én is kisimultabb voltam fiatalon, szívesebben tennék ki olyan képet 🤷

kedves, négygyerekes családanya (1 még vele élő kiskorú lány @13, többi fiú és 18+), a kutya mellé 2 macska, kertes ház tőlem 10 percre gyalog

szumma egyenlő el lehet vele menni kutyit* sétáltatni az esőben 🦮

lehet neki segíteni a kertben, panaszkodott a sok gereblyézendő avarra

barátságra nyitott vagyok, de ahhoz nincs elég közös bennünk, sem életvitelben, sem értékekben nem passzolunk annyira

ennyit pont le lehet venni egy óra séta alatt

ez jól sikerült, jöhet a következő

ismerkedések 🤷

*yorki, ha valakit érdekel 🐕 földszintes, nem szól semmit, ott lent elszimatolgat, de mindig úgy, hogy séta közben a póráz gazditól pont előttem keresztben menjen: póráz balról = kutya jobbra húz, póráz jobbról = kutya szigorúan baloldalt halad. odanyújtott kezet gondolkodás nélkül nyalja. utálja a szemerkélő esőt. nagymamáé volt, a házzal öröklödött tovább, kb 10 éves

[boldognaklenni-01]

“Szeretlek”

7515 km. Innen is érzem a szerelmed.

“Szerelmem”.

Aznap éjszaka felhívtál. Álmosan vettem fel a telefont.

-Hiányzol. Látni akarlak- mondtad.

Nagyon hiányzol. Gondoltam magamban. Annyira szerelmes vagyok beléd.

-Meg akarlak csókolni- súgtam.

-Ide költözhetnél- Hangod kissé könyörgően hatott.

-Igen.

-Nagyon szeretlek, szerelmem.

-Nemsokára újra találkozunk. Itt vagyok veled - mutattam a mellkasomra.

Pár perc után letettük a telefont. Sírtam. Úgy éreztem, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Hogy igazságtalan az élet. Hogy nem bírom ezt a távolságot. De tudtam, hogy ki kell bírjuk ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni építeni a közös életünk.

Annyira szeretlek, szerelmem.

-pillanatok az életünkből.

-Anna S.

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[csacskamacskamocska]

Találtam egy csomó fotót

2011-ből. Egy email címet kerestem egy beszélgetésben és egyszercsak ott volt egy rakás fotó a valakiről. Valakit mindketten ismerjük, de a fotómegosztás apropójára már nem emlékszem. Abban biztos vagyok, hogy ő nem tudta, hogy nekem tetszik a valaki, nem azért küldte a fotókat. Talán valami melóhoz kellett. És csak néztem, néztem a fotókat, hogy milyen picsa szerelmes voltam már akkor. Emlékszem a gondolataimra, hogy milyen klassz pasinak láttam, mennyire szerettem volna mindent tudni róla, és mennyire reménytelennek gondoltam, hogy egyáltalán közelebbi ismeretségbe kerüljünk. Valamennyire persze kapcsolatban voltunk, de csak ilyen haverkodás szinten.

Olyan furcsa érzés, hogy az ember fel tud idézni dolgokat. Mármint, hogy ennyire intenzíven. És végül mennyire kurvára felesleges volt a beleölt érzelmi energia! Mert tényleg nem lett semmi. És, ha egy csöpp eszem is lett volna, ezt pontosan tudom a legelején, hiszen semmi valós érdeklődést nem mutatott soha. Azt se tudhattam, hogy pár évvel később beleszeret egy lányba, aki sajnos nem én voltam, és akinek aztán még az emléke is elég volt, hogy eszébe se jusson, hogy más nő is van a földön. És amúgy is, egy tucat jele volt, hogy egy fasz.

Felkavart-e a dolog? Nem. Ha akarnám, felkavarhatna. De nem akarom. Minek?

[mimca]

Olyan, mint a méz...

Miért mondjuk azt a szerelemre, hogy "édes"? Nem édes... egyáltalán nem. Negédes, keserű és fanyar. Egy ideje az a tokaji bor jár a fejemben amit a barátnőmmel ittunk - még Isten tudja mikor - ha valaki azt mondja "édes". Ez lenne a szerelem ha megfoghatnám? Egy bor? Facélia adta méz? Neeem. Én a legerősebb kávéhoz hasonlítanám. Keserű és maró. Vagy akár a vodka. Tisztán. Méreg.

„Ó, méreg ölte meg idő előtt. Huncut, kiinni mind, nem hagyni egy baráti csöppet, hogy hozzád vigyen? Megcsókolom szád. Tán csüng rajta pár csöpp, hogy halálba üdvözítsen engem.“

- Ezt érzem ha szerelmes vagyok. Rácsüngök édes szádra, hogy megmérgezz bájoddal és én újra belehaljak karjaidba szerelmedért. Igazságos hát az élet? Mi ez ha nem igazságtalanság!? Szeretem. Ennyi. Boldogság: pillanatnyi életérzés... és nekem te vagy a kedvenc pillanatnyi életérzésem.

@mimca

[illeslili]

aki képes tovább lépni mással, pár nappal azután hogy szakított veled, sosem volt beléd szerelmes!

[drakvuf]

Nagy Ő III/8: Hazudni bűn

Ben Affleck és Jennifer Lopez még mindig a párizsi nászútukon hajókáznak. A Nagy Ő romantikus ebéddel lepi meg Bettit a kabinban. A háttérben Fekete Pákó szól.

Ahogy egy ilyen romantikus ebéden szokás, a nő arról kérdezi Zolit, mit gondol más nőkről. Zolinak a többi lány közül Virág volt először szimpi, mert mindenki bántotta, amiért már tavaly is volt a műsorban.

Betti azt mondja neki, hogy azért akarták kirakni a lányt, mert bunkó volt. A vágó viszont cselesen bevágja a jelenetet, amikor a nő Virágra voksolt: egyértelműen azért szavazott rá, mert már tavaly is itt volt. Zoli felhozza azt az alkalmat, amikor Edinával veszekedett. Megkérdezi a nőt, hogy kiabált-e? Betti bevallja, hogy igen.

A férfi szerint az kiabál, aki fél. Ő például rendszeresen visít álmában. Nem kellett volna tükröt szerelni az ágy fölé, ugye...

A Nagy Őt zavarja ez a kiabálós stílus. A nő mentegeti magát, de nem meggyőző. Jákob felhozza, hogy pl Virág szerinte nem kiabálna vele, csak csendben inasba rakná, ami neki szimpibb.

A következő jelenetben már hazafelé zötykölődnek Zoli magánrepülőjén. Betti nem győz hálálkodni a csodálatos randiért.

Ad egy puszit is a férfinek. A Nagy Ő angolul motyog zavarában.

A kastélyban mindeközben pizsiparti van.

Megpróbálják kifaggatni Vivient, hogy mi volt a személyes ajándéka, de nem beszél róla. Láthatóan még mindig fel van zaklatva a váratlan látogatástól.

Közben egy másik csapat arról beszélget, hogy vajon dugnak-e Bettiék Párizsban. Nincs kizárva.

Várják a holnapi pletykalap megjelenést és a rózsaceremóniát is. Bár anonim volt a feladat, többen vállalták a nevüket a cikkükben, mint pl Edina és Vivien is. Betoppan Zsófi egy tálban a TV2 féléves büdzséjével.

Miután mindenkit összecsődített indul is a csajos parti. Megkérdezi a lányokat, hogy megérdemelte-e Betti a párizsi kiruccanást. Nyilván nem. Zsófi programmal kedveskedik a lányoknak. Bejelenti a Névtelen Kérdések Éjszakáját.

Mindenki felírhat valakinek egy kérdést névtelenül, amit aztán Zsófi felolvas.

Erika: Milyen szerepjátékról volt szó Zolival a közös randiján? Erika azt mondja, hogy latex naciban volt a találkán és arról jött fel, hogy Zoli nem szereti a dominákat a lány pedig skizofrén. Vivien: mi volt az a titok, amit a Nagy Őnek elmondott a lány, nekik viszont nem? Most sem osztja meg a lányokkal, hogy másik fasziról álmodozik, miközben Zolival van. Vivien 2: Mit tenne meg, hogy bekerüljön egy műsorba? Szex belefér? A lány azt mondja, hogy eleve be se szeretne kerülni egy műsorba (valszeg ide is véletlenül keveredett). Edina erre felhozza azt az alkalmat, amikor Vivien 2 azzal kérkedett, hogy neki Alekosz is üzengetett. A lány szerint viszont az amúgy iskolás lányoknak is irkáló érdi pedofil mindenkinek ír, szóval nincs miről beszélni. Nati szerint kamuzik és a népszerűségért van itt. Vivien 2 nem hagyja szó nélkül és azt mondja a fiatal lánynak, hogy 16 éves szinten van. Nati szerint legalább helyre tudja tenni a nőt, ha már az anyjának nem sikerült. Vivien 2 nem értékeli a szolid anyázást. Zsófi is lebassza a lányt, amiért túlzásba esett.

Nati: Miért csinál úgy, mintha Zoli miatt lenne itt, amikor nem? Nem tudja értelmezni a kérdést, mert nincs így szerinte. Vivien 2-t gyanúsítja a kérdéssel. A nő felhozza, hogy a lány nyekergett, amiért nem jutott be a szépségversenybe.

Maria: hogyan képzel el egy álomrandit Zolival? Egy fájdalmas Párizs felkiáltással zárja rövidre a kérdést. Vivien 2: Mi volt közte meg Zoli között? Pár randi, de semmi extra.

Az egyik lány megkérdezi, hogy csók volt-e, de nem hajlandó válaszolni. Tehát nem.

Vivien: Tényleg van egy másik szerelme? Nem igaz, vágja rá a lány. Vivien 2: El tudja képzelni magát Zoli mellett? Persze, hát külsőre is bejön a férfinek. Egyik nő megkérdőjelezi ezt az állítást. Edina csak kuncog rajta, mert még egy randira se mehetett a lány a Nagy Ővel.

Vivien szerint folyamatosan hazudik. Edina: Zoli miatt vagy a hírnév miatt van itt? Zoli miatt, mert nélküle is híres tudna lenni, ha akarna. (Nem) Erika: mit adott Zolinak az első rózsaceremónián? Nem ad egyenes választ, csak annyit mond, hogy egy kulcsot. Virág: volt-e már komoly kapcsolata, meddig tartott és kalandok voltak-e? Két évvel ezelőtt lett vége egy komolynak, azóta szingli. Előtte kisebb kalandok, de ő mindig is komolyat keresett. Mindenkit meglep Virág őszintesége. Végre szerzett egy kis riszpektet a házban.

Ezzel zárult a Névtelen Kérdések Éjszakája. Zsófit megdöbbenti mennyire nem tisztelik egymást a nők, bár valahol megérti, mert egy férfiért versenyeznek.

Nati bocsánatot kér Vivien 2-től az anyázásért, miközben elmajszolja a TV2 jövőheti büdzséjét. Vivien 2 megbocsát, de nem felejt a miszter.

Másnap Vanda és Maria nyújtással kezdik a napot.

Megint arról beszélgetnek mi történhetett a párizsi randin. Maria féltékeny, mert Betti helyében simán dugna egy ilyen randin. Hozzá teszi, hogy ő modern nő, Betti viszont tradíciós, szóval lehet nem volt szex. Aztán dalra fakadnak. Nati nem aludt éjszaka, mert gondolkodott. Virág meglepődik ezen. A fiatal lány megkérdezi a nőt, hogy fél-e a rózsaceremóniától. Picit.

Nati arról is beszél, hogy tetszett neki a nő tegnapi őszintesége, de azért szemmel tartja. Erikát továbbra is sunyinak tartják.

Vivien 2 Enikővel és Csengével vitatja meg a tegnap történteket. Szekunder szégyenérzetük volt.

Csenge viszont nem azért ült ide, hogy Vivien 2 egóját simogassa. Finoman jelzi neki, hogy kicsit visszább vehetne az arcából.

Természetesen lepereg a nőről.

Beesik Betti. Egyből körbe is ugrálják a csajok és kifaggatják mi volt Párizsban.

Betti csak beszél és beszél, az érdeklődés meg csak csappan és csappan.

Virág szerint erőltetett a mesélés és kiszínezi a sztorikat, mint én a hogyvoltokat. Nati féltékeny. Csenge megkérdezi várta-e, hogy megcsókolja? Betti hetyetyézik, hogy miért nem történt meg a dolog. Elmeséli, hogy bemószerolta Edinát a Nagy Őnek. Vanda megjegyzi, hogy Edina háromszor is bocsánatot kért. Betti azt hazudja, hogy egyszer sem, de a vágó megint résen volt és bevágja Edina bocsánatkéréseit. Csenge megjegyzi, hogy ez úgy lenne tiszta, ha Edina is itt lenne és meg tudná magát védeni. Betti még mesélne, de megérkezik a lányok pletykalapja a Fekete Leves.

A nő pár percig azért még magában motyog, aztán amikor észreveszi, hogy senki nem figyel rá, megkérdezi, hogy mi ez az újság. Nati gyors beavatja a részletekbe.

Virág Mrs. Körömlakk néven írta a cikkeit, de mindenki előtt felfedte az írói álnevét, hogy tiszta lapokkal játszon. Első cikke egyből egy erős Betti disszt. Meghalt Mátyás oda az igazság.

Kifejti a cikkben, hogy mennyire nem igazságos, hogy a nő mehetett Párizsba, mert a szépségversenyen a lelküket is nézték, a nő viszont elég ocsmány módon vitázott Edinával. Betti megsértődik és azt mondja, Zolival ezt megbeszélte és neki adott igazat. Ezen a ponton nem tudom eldönteni, hogy ennyire delulu a nő vagy csak megállás nélkül hazudozik, mert kurvára nem így volt.

Vivien 2 Báránybőrbe bújt farkas címen írt egy cikket Natiról. Azt írja a lány valójában nem Zoliért van itt, csak mutogatni akarja magát.

Kolibri néven valaki megírta, hogy Viviennek faszija van és nem Zoliért van itt. A nő újra elmondja mindenki előtt, hogy nincs senkije. Edina kapta a Hazatérés Kulcsát az első rózsaceremónián, amit végre egy privát randira válthatott a Nagy Őnél.

A férfi egy igazi romantikus kirándulásra viszi: Állampusztára, a börtönbe, mert itt nőtt fel. Nem azért, mert a szüleit ide pakolták be, hanem mert az apja a parancsnok sofőrje volt.

Zoli elmeséli, hogy itt tanult meg görkorizni és annyit tolta, hogy hetedikes korában fiú lábszépségversenyt nyert. Biztos így volt. Hozott is magával egy-egy párt, hogy suhanjanak, de egyikőjüknek se megy valami jól.

Zoli elmeséli, hogy gyerekként egy tollasütővel koncertezett a többi gyereknek, ami hatalmas sikert aratott. Biztos így volt. Elviszi Edinát abba a boltba, ahova gyerekként sokat járt.

A boltos Marika néni felismeri a Nagy Őt. Szomszédok voltak, amikor itt élt a család. Zoli az ő boltjában vett mindig anyukájának szülinapi ajándékot. Edinát is szerette volna meglepni valamivel, de sajnos már csak élelmiszert árulnak. Nem para, vett helyette egy doboz töpörtyűt a nőnek. A legszebb ajándék a sör mellett.

Búcsúzás előtt lecsekkolja még az öregasszony körmeit: természetesen Crystal Nails.

Ezután elviszi Edinát az iskolához, ahova járt. Természetesen ő volt a legjobb tanuló és minden iskolai tevékenységben fantasztikusan teljesített. Biztos így volt.

Közben töpörtyűt ropogtatnak kólával.

Zoli ezután kiviszi Edinát a határra kapálni, de sajnos nem fértek be a kapák a Ferrariba. Megöleli a nőt, aki ettől úgy érzi sínen van.

Jákob megkérdezi, hogy szereti-e a napraforgót? A kedvenc virága. A férfi elmagyarázza a nőnek, hogy működnek a napraforgók és azt is, hogy mindig van pár, amelyik nem követi a napot. Azok a kedvencei, mert egyéniségek, mint ő. Nagyon mély. Edina azt mondja, hogy ő is egyéniség és emiatt nem szeretik bent. A Nagy Ő visszakéri a Hazatérés Kulcsát és elkezdene beszélni arról, mit mondott a nőről Betti, de a vágó közbeszólt...

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part1

(amit fontos tudni, hogy ez semmi komoly, csak unalomból kezdte el két idióta írni a buszon, jelentése nincs, lényege meg pláne)

@zsofolya ez annyira hajbameresztő lesz, hogy mindjárt megrémülök...

Máté pov.

Aznap, amikor beléptem azon az undorító, rozsdás zöld kapun, megpillantottam egy fiút, aki már féligszítta a cigarettáját, s kócos haja csak úgy lobogott a szélben. Ismerősnek tűnt. Mikor összetalálkozott a pillantásunk, az ő gyönyörű barna szeme megcsillant. Azonnal tudtam, hogy jobban meg akarom őt ismerni.

Levente pov.

Épp a cigarettámat szíttam félig, s közben átkoztam az eget, mikor megláttam egy fiúcskát, ahogy épp belép azon a rozsdás kapun. Mikor összetalálkozott a tekintetünk, pupillái kitágultak. Pillantása által rádöbbentem, hogy ő más mint a többi, de úgy döntöttem, hogy nem közeledek felé.

Az elkövetkezendő pár napban mindig éreztem valaki tekintetét a hátamon. Akárhányszor néztem meg ki az, soha nem láttam senkit. Viszont egyszer matekóra közben, mikor épp a Thalesz-kört vettük, rajtakaptam Mátét, hogy keményen stíröl. Egyre jobban kezdett zavarni az érzés, amit akkor éreztem, mikor Mátét láttam.

Máté pov.

Egyre furábban érzem magam. Sosem éreztem még ilyet. Eddig még lányba sem voltam szerelmes, erre most egy fiú dobogtatja meg a szivecskémet. A szemem csak az ő pillantását követi, s arra vágyik, hogy tekintetünk összetalálkozzon. Akárhányszor esélyem nyílik rá, mindig a közelében vagyok, érzem a teste melegét. Próbálok testi kontaktust létesíteni. Állandóan a közelségére vágyom.

Egyszer, tornaóra után kettesben maradtunk az osztályban. Meg ragadta a kezem, s kérdőre vont, hogy miért bámulom mindig. Annyira megrémültem, hogy hirtelen válaszolni se tudtam, viszont a tekintete beismerésre késztetett. Ő csak meghökkent pillantásokkal meredt rám.

"Hallgatlak, mi okod van rá, hogy folyton engem bámulj?!" kérdezte lapos szemekkel, fennhangon.

"Hát-h, oooo, nem-nemtudom hogy mondjam el neked, de akárhányszor meglátlak, furcsa érzések kavarognak a szívemben..." mondtam félénken.

Levente kaján mosolyt varázsolt az arcára, én pedig majd' elsüllyedtem szégyenemben....

(nemsokára part2, gyermekem💞)