#szilvapálinka

[notahungryjoke]

The Hungarian NT and their favourite Hungarian dish:

Dominik: gulyásleves gazdagon

Séfi: nesquick kakaós palacsinta

Szancso: csirkepaprikás nokedlivel és házi csalamádéval

Milos: rántott hús (ketchuppal), krumplipüré

Gula: somlói galuska

Dibusz: húsleves, sok zöldséggel

Szappanos: húsleves, zöldség nélkül, levesgyönggyel

Willi: gombapörkölt, ch csökkentett nokedlival

Lang: grízes tészta baracklekvárral

Kalmár: szilvapálinka

Balogh Boti: paradicsomos húsgombóc

Varga Barnabás: bográcsban készült paprikás krumpli, egy szelet fehér kenyérrel, savanyú uborkával, fehér műanyag tányéron tálalva

Fiola: krumplistészta kovászos uborkával

Nego: lecsó

Nagy Ádi: túrógombóc

Styles: stuffed cabbage

Gazdag: túrós tészta pirított baconnel szalonnával

Ádám Martin: pacalpörkölt + fehér kenyér a szaft tunkoláshoz

Roli: zúzapörkölt nokedlivel

Németh András: kürtőskalács

Csoboth: sajtos-tejfölös lángos

Rossi: szilvásgombóc

Edit: I accept being wrong. 🫡

[bonesteve]

Rajka határátkelő.

Bécsben volt dolgom, visszafelé láttam a térképen, hogy HEgyeshalom elesett valamiért, így Pozsonynak fordultam.

Pozsonyban bementem a Kauflandba, Klassik pálinkát venni.

A szlovákok égetett-szesz kínálatában szerepel ez az italfajta, ne gondoljunk málnahalmokra, melyeken a bajszos kisember a kisüstből átszűri a kicsepegő pálinkát, nagyipari termék, de simán elmenne gárdonyi málnapálinkának literenként 25ezerért, mondom, simán, ittam ott hasonlót ennyiért, vakteszten nem nagyon vennéd észre a mást, szóval vettem tizenüveget, málnát is, meg körtét, a körte kb. hazai Zwack vilmoskörte, a Zwack is aromát használ, a szlovákok is, csak a Vilmoskörte ehhez képest háromszoros szorzóval méri, szóval vettem körtét meg málnát, meg egy szilvát, a szilva nekem a pálinkák alja, nagyon kevés a tényleg jó, általában magkarcos mind, nincs rendesen kimagozva, na, itt nem kell kimagozni, a desztillált szeszhez kell önteni a finomat, jók is ezek.

Ha már ott voltam, vettem edámi sajtot kilónként 1650-ért, meg maasdamert kilónként 2.350-ért, itthon simán duplája, triplája basszameg, pedig ugyanabban az Unióban vagyunk.

Megjegyzem, a kisüsti-minőségű málna/körte/szilvapálinka 40 fokosan 7 euroba kerül literje, vicc ami itthon megy, Aldiban ki lehet fogni jófajta Zaranoffot vodkában, ami egy elfogadható minőség, literenként 3300-ért.

Szóval megpakoltam a kocsit piával, sajttal, olasz édes napon szárított paradicsommal, BBQ szószokkal, a füstöst szeretem, kevés helyen kapható, Kauflandban mindig és borzasztó finom, akár pácba is tehető hogy feldobja, vagy három csepp egy szendvicsbe másik dimenziót ad, hoztam csomó kávét, mind arabica, sajnos a robustát már nem nagyon nyomatják, pedig az íz a robustáé, az arabica adja a kávé erősségét, ha lenne CSAK robusta, esküszöm vennék, de már mindenki finnyogva arabicázik, merazmenő.

Hoztam olasz olivaolajat, többfélét, ezt is féláron, extra szüzet a salátára, simát főzni, valamint extra szűz és sima keverékét ha túl hangsúlyos a saláta íze, hogy elvesznek az extraszűz csodás kesernyés aromája.

De amiért mindezt elmeséltem a rajkai határátkelő történése volt.

Ott kezdődött, hogy a határon kitereltek mindenkit a parkolóba.

Tehát a belső sáv elfogyott.

Ritkán vagyok szabálykövető, a szabályokat hajlamos vagyon ajánláként felfogni és értékelni, de soha nem veszek el semmit másoktól, mások kárára.

Ezért simán bemegyek a lámpánál nyomiskodó hülye elé, ha nem kell fékeznie, nincs hátránya az elvett előnyömből, de ha hátránya származna, meg se próbálom elvenni azt, amiről máskor úgy gondolom, az enyém.

Azért, mert az nem az enyém, mivel hátrébb kerül, ha megelőzöm, befurakodva.

Na, jöttek az ukrán kisbuszosok az elfogyó sávban.

Szerencseére volt egy magyar köcsög aki szépen keresztbetette a Skodáját , nem engedve ezeket a geciket beelőzni a sort.

Egy órát araszoltunk.

A parkolóban egy fura határátkelő, talán később - most vadonatúj, még kátrányszagú az aszfalt - egészségügyi vizsgáló lesz, vagy kamionos basztató, nem tudom, midnenesetre a sáv kurvalassan haladt, a kivilágított kutricában két gyerekrendős terpeszkedett kurvalazán.

Nem tudom, a zsarukat hol képzik, gondolom, van valami középsuli, aztán főiskola, fasz tudja, sose kedveltem őket, nem néztem utána.

Na, ez a két kis geci úgy nézett ki, mintha a középsuliból, ahol zsarukat képeznek elő most végeztek volna, maszkban is látszott, hogy kurvára alig van szakálluk, mondom, a kivilágított kutricában terpeszkedtek a székeken ketten.

A terpeszkedést úgy képzeljétek, mint hatalomtechnikai tanulmányt!

Az asztal mögő rúgva a szék, lazán ül a kiscsóka, a bal karja kilóg lazán a kutrica ablakán. Szétesve az egész kölök, lába nagyterpeszben, a teste átlósan, karja lóg.

Előttem egy Skoda, sofőr kimutatja a személyijét a tíz centire lehúzott ablakból, magyar, kisrendőr hallhatatlanul kérdez, skodás válaszol.

Kisrendőr int lazán, kurvalazán, kb. szétesik a lazaságban.

Skodás gázt ad, megy.

Én jövök.

Lehúzom az ablakot kéderig, kinyújtom a személyimet, fékezek lépéstempóra, gondolom, int, hogy menjek, miért is tartana fel, figyelem, hogy senkit soha nem vesz ki a sorból, kell a faszának a jegyzőkönyvezés, ő lazulni akar hatalma teljében, nem a kötelességét teljesíteni basszameg!

Mondom, gurulnék által, már elhagyom fél méterre, utánam rivall, ÁÁÁÁÁLLLLJJJJJ!!!!!!

Satu, visszarükvercelek egy métert.

Munkáltatói van?

VAn.

LÁthatnám?

Persze.

Kiadom a munkáltatóit, kiveszi a bugyiból, nézi, forgatja, próbál fogást találni rajta.

Mondom neki, friss PCR tesztem is van, mutassam?

Nem kell.

OK, várok, eltelik két lassú perc, ugyanazt az oldalt negyedszer forgatja, érzem én persze, hogy itten mostan hatalomgyakorlás van.

Nevetek magamban.

Kinyújtja a bugyit, kívül a papírok.

Nyúlok érte, látom, nem tette vissza.

Visszahúzom a kezem.

Kicsi híján elejti a bugyit a kint lévő papírokkal.

Kérdi, mi van.

Mondom, így adtam oda? És közben kurvára keményen nézek a szemüvegem mögül.

A kisrendőr ebben a pillanatban a kurvalaza tizenévesből haptákba vágott kamasszá vált.

Szinte remegő kézzel gyűri vissza a papírokat a bugyiba.

Egyszerűen eltelt a maga által gondolt hatalmával, nem gondolta, hogy bárki képes és hajlandó megkérdőjelezni az önkéntes kisfőnökségét.

Nem tudta eldönteni, nem egy lehetséges felettese vagyok-e vagy valami tótumfaktum, elvtárs, amilyen elvtársak manapság vannak, ugye.

Zavarában ügyetlenkedett a bugyival, nem tudta szétválasztani, a kollágája segített neki, bedugták kétrét hajtva, mondom, jó lesz úgy, majd elrendezem.

Elnézést kérek, jó utat kívánok!

Amikor visszanéztem láttam, hogy a széket behúzza az asztal elé.

Egyenesen ül, a lazaság mintha sose' lett volna.

Mondtam, köszönön, viszontlátásra!

[padgany]

Tipik én:

Péntek:

Hajnalban hazaértem a munkából. Lefeküdtem fél nyolckor aludni, délután kettőkor pedig keltem. Kávé, cigi, fürdés, majd egy nagy (4cl) vilmoskörte elfogyasztása után indultam a buszra, hisz fél négyre hivatalos voltam a - tradicionálisan - mindig, év vége tájékán megrendezendő ,,team bulira’’. A vasútállomásra érve a munkatársaim és házi szilvapálinka várt, amiből gyors beküldtem kettőt. Az sem segített az alkoholfogyasztásom visszafogásában, hogy míg a hamburgeres bódé mellett álltam a többiekkel, majdnem száz százalékos biztossággal megállapítottam, hogy pár méterre tőlünk az a lány édelgett egy magas pasival, aki nyár végén úgy döntött, az lesz a legjobb számára, ha több hónapos napi rendszerességű beszélgetés után beghostol, eltűnik és többé tudomást sem vesz a létezésemről. Még két pálinka, egy - kicsit sem gyomorkímélő - hot-dog (addigra már muszáj volt valamit ennem), majd indultunk a helyre, ahol bowling pályát foglaltunk és egy nagy asztalt.

A team buli alapvetően jó volt, nagy fröccsöket és vodkákat ittam, rengeteg cigit szívtam, röhögtünk a többiekkel, bowlingoztam és sokat ettem a hidegtálból, ami olyan ételek egyvelege volt, amik jóformán csak olyan allergénekből álltak, amiket kicsit sem szabadna ennem. De nem volt gond, tizenegyre hazaértem majd lefeküdtem.

Szombat:

Reggel tíz körül keltem. A kedvem jó volt, kiderült, hogy az esti koncert mégsem hétkor kezdődik, hanem kilenckor, így elhatároztam, hogy mégis elmegyek rá. A családi éttermes vacsira hatra kellett menni, így minden csodálatos volt azon a reggelen. Legalább fél óráig… ami után konkrétan mindenem elkezdett fájni. A hasam a beleimmel, a derekam a lábtöveimmel. Hányinger, fejfájás, émelygés. A vacsiig pihentem, feküdtem, de nem lett jobb semmi. Az étterembe vezető út, a várakozás az ételre és maga a kaja elfogyasztása is kín szenvedés volt. Szomorú voltam, csalódott. Apám és anyám közös, szülinapi családi vacsoráját fal fehéren, hányingerrel és az izületi fájdalmaimmal küszködve szenvedtem végig. Akkor már tudtam, hogy lehetetlen, hogy elmenjek a koncertre. Egy utolsó szarnak éreztem magam, aki nagyon elszúrta. A derék és izületi dolgokról a pénteki bowling, a hányingerről, émelygésről, has és bélbajomról pedig a teménytelen mennyiségű alkohol, a kurva hot-dog és az a franciasaláta tehetett, amit a nagy ,,éljünk a mának’’ felfogásomban és mohóságomban tettem magamévá a team bulin. Szomorú voltam, csak jól szerettem volna érezni magam, de amit a legjobban vártam, azt addigra már baszhattam.

Vasárnap:

Ma már jobb minden, de még mindig gyengélkedem. Az izom és izületi fájdalom még mindig ugyan olyan mértékű, mint tegnap, de a másnaposság elmúlt és már enni is tudtam. Most azok a dolgok járnak a fejemben, amiket a pszichológusom mondott: tudatosság, tudatosság. Megbuktam, kurvára nem voltam tudatos. Egy öregembernek érzem magam aki nem ihat és bowlingozhat anélkül, hogy két napra ,,el ne rakja’’ magát.

//Eleve el vagyok keseredve: hogy a picsába fáj mindenem egy szumma 1 órás bowlingozás miatt 30 évesen? 3 éve még 15 kilómétereket futottam heti kétszer.//

Mindenhez lett volna kedvem, de pont azt éltem csak meg, amit a legkevésbé vártam. Nem tudom, hogy mikor növök fel ahhoz, hogy tudjam, mikor kell leállni. Azt érzem, hogy én egy javíthatatlan önsorsrontó ember vagyok, egy mohó valaki, aki sosem fogja tudni betartani azt a mértéket és tartani azokat a kritériumokat, amikkel biztosan mondhatja, hogy nem baszik ki magával a jövőben. Pedig én csak jól szerettem volna magam érezni.

És akkor egy feldolgozás annak az együttesnek a feldolgozásában, akiknek a koncertjét és ezzel egy jó estét kihagytam.:

[nofatclips]

Szilvapálinka (Plum Pálinka)

[izraelinfo]

Vándor arameus magyar szilvapálinkát keres

Vándor arameus magyar szilvapálinkát keres

tegnap bejött az üzletbe egy olyan hölgy amilyenről barukh néhány napja írt

olyan aki barukhban már pusztán a megjelenésével is az otthonosság érzetét kelti

egy nála kb harminc évvel fiatalabb férfi és nő kísérte

a hölgy maga nyolcvan körül lehetett könnyű nyári napsárga ruhát viselt

bőre ráncos és füstös volt nem dohányfüstös haja szőkére festve szeme orra szája markáns

alapozó szemfesték rúzs cs…

[power-chords]

The Smithereens are one of my favorite Forgotten Eighties Bands. They're a Tristate rock band of second generation immigrants who met in high school and bonded over their shared love for The Who. All of the surviving members save for the bass guitarist still live within shouting distance of their hometown of Carteret, New Jersey. Because of their hyper-local touring ambit, I would see them like six or seven times a year prior to the lockdown. The only way I could love them any more than I already do is if they were Jewish and from Hamden, Connecticut or something. (They also know me, and they love me. All #forgotten bands love me because I do not forget, and because I am crazy. Like get drunk and threaten hecklers to defend a dead band member's honor crazy.)

So anyway, I'm losing my mind over the video Jim Babjak (Smithereens lead guitarist) just posted to his Facebook page. It's a Hungarian hangover cure. And this cure is, based on the footage I have watched: you sit around a fire in your backyard with a generous shot of szilvapálinka (which is I think like a plum wine? Brandy?) and you roast a slab of bacon and some sausages and peppers on a skewer over the fire. And you drizzle the rendered bacon fat all over a slice of rye toast, with some fresh sliced Jersey tomatoes on top, maybe some radishes, a bit of red onion. And you eat it with the sausage and the peppers and the bacon fat tomato onion toast, and wash it all down with the shot of pálinka.

He also had a cigar at the ready, but I think maybe the cigar is optional.

His cardiologist does not approve, he says, but apparently it really does the trick.

[szovegbe-szott-6letkepek]

Ezzel az ember nem dicsekszik, ez egy olyan fejezet, amit legszívesebben kitépne, de semmiképpen nem olvasna fel másnak.

Ne derüljön ki.

Mindig jó haverja volt, meghallgatta, elnyelte a lelkiszennyesét, támogatta és kiállt mellette, nem hanyagolta mikor mások arra intették, hogy Hagyjad már! De amikor megkapsz valakit, akinek a csípője beugrik, ha felmerül a csípő szó, na, akkor mit tudnál csinálni? Hogy tudnál ellenállni? Mikor a csípő platóni ideája beleúszik az arcodba? Mit tennél? Csilla egy tökéletes ív. Pinája a tökéletes ívvel keretezve, csupaszra borotválva. Teste fiatal, hibáktól nem mentes. Dehogy. Járomcsontja széles, szemei ugyan csillagok, de már fiatalon kissé szarkalábasak. Szája olyan, mint amit sokszor festettek meg, de sose lett tökéletes. Átfestették. Ő meg erős rúzzsal teszi kívánatossá. Fogai szabálytalanok. A lehelete ezen az estén először borszagú, majd szilvapálinka, majd mentaillatú.

Egy szétázott vékony hippi csaj a pincekocsma közepén elárvult félpár zoknit bámulta meredten, miközben azt ismételgette: „Ezért? Ezért jöttünk le? Pesten is látunk ilyet.”

- Most kellene mennünk – vélte András.

- Alighanem ez a mai nap mélypontja – helyeselt Csilla.

És ahogy elemelte a fenekét a padtól már az is merénylet volt András törékeny önmegtartóztatása ellen.

[kaoszkutato]

Amikor jobb kapni, mint adni

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." - Jézus

"parasztsonka, prágai és kötözött sonka, szalámi, császárhús, báránycomb, 2010-es, eperfa-hordóban érlelt szilvapálinka" - Németh Szilárd

[korkep-blog]

Követendő példa a mai fiataloknak – Számítógépezés helyett saját gazdálkodás (Sikersztori az Ipoly-mentén?)

Sok fiatal számára örök kérdés a hétvégék vagy a szabadidős programok tartalmas eltöltése. Nem volt ezzel másképpen Fógel Dávid (25) és gyermekkori jó barátja Riedly Dénes (23) sem. A két ipolysági fiatalember Magyarországon folytatta tanulmányait. Míg Dávid Gödöllőn mezőgazdasági...

Sok fiatal számára örök kérdés a hétvégék vagy a szabadidős programok tartalmas eltöltése. Nem volt ezzel másképpen Fógel Dávid (25) és gyermekkori jó barátja Riedly Dénes (23) sem. A két ipolysági fiatalember Magyarországon folytatta tanulmányait. Míg Dávid Gödöllőn mezőgazdasági mérnök-képesítést szerzett és jelenleg a magiszteri fokozatért tanul, addig Dénes a budapesti Corvinus egyetemen gazdasági informatika szakának harmadéves hallgatója.

  Mivel mindkét fiatalember hétvégéi eseménytelenül zajlottak, esetleg számítógépes játékok órákon át való játszásával, Dénesben megfogant a gondolat, hogy valami hasznosabb, tartalmasabb tevékenységgel kéne múlatni az időt. Egy beszélgetés alkalmával jött az ötlet, hogy mivel Dénes nagymamájának parlagon hever majd 1600 négyzetméteres termőföldje Tesmag határában és mivel Dávidhoz amúgy is közel áll a mezőgazdaság, mi lenne, ha gazdálkodnának?

      Munkálatok, Dávid.

Szemben a Börzsöny

  A két baráti kéz összecsapott a munka nagy része elkezdődött. Bár ekkor még konkrét tervek nem voltak és a család is mosolyogva szemlélte az eseményeket. A két fiatal a hozzájuk illő fiatalos lendülettel majd három hónapos kemény fizikai munkával megtisztította a gazzal benőtt területet.  Ekkor döntötték végleg el, hogy olyan tevékenységet fognak folytatni, ami nem igényel napi törődést, mint például az állattenyésztés.

  Ötvenkét szilvafa lett elültetve, amit a napokban másik ötven, főleg körte és almafa követ. A fő vezérmotívum a hazai betegségekkel és időjárással ellenálló tájfajták telepítése volt.

  Az első ötven szilvafa

  A srácok jövőbeni tervei közt szerepel a szomszédos elhagyatott telkek megvétele és rendbetétele. Sajnos, a falusi emberekkel nem mindig könnyű egyezségre jutni, sokan dacból sem válnak meg a számukra már használhatatlan földdarabtól.  A modern kor követelményeinek szellemében már most igyekeznek egy brandet kiépíteni. Tavaly a szomszédos magyarországi Kemencéről 1600 kiló szilvát vásároltak amelyből itt a Felvidéken 105 liter pálinkát főzettek, melyek saját ellátott címkével kerültek palackba.

    Lényegében a pálinkából befolyó pénzből tudják finanszírozni a vállalkozásukhoz szükséges anyagi fedezetet. Dávid a facebookon megalapította a Fógi gazda nevű csoportot, ahol minden elvégzett munkáról képek kerülnek fel egy rövid kis leírással. Itt aztán a többi taggal együtt megvitatják a munkafolyamat során elkövetett esetleges hibákat, véleményt cserélnek, vagy egyszerűen csak ösztönzőleg hatnak egymásra. Míg a kezdetekben egymásra voltak utalva, azóta már többen megfordultak a földjükön, hogy egy kis munkával kivegyék a részüket.

    Arra a kérdésemre, hogy el tudják-e képzelni a jövőt hogy csak ebből éljenek életvitelszerűen, a válasz egyértelmű volt. Mindkettőjük számára fontos az, hogy itthon maradjanak és ne külföldön keressék a boldogulást. Felfogásuk szerint a kétkezi munkával is meglehet élni tisztességesen és az sem másodlagos, hogy Dél-Szlovákia mindaddig marad meg magyar szülőföldünknek, amíg az emberek nem máshol keresnek boldogulást, hanem szembe nézve az élet mindennapi nehézségeivel itthon valósítják meg a magyar jövőt.

  Fógi gazda

  Csak így és ennek a vezérgondolatnak a mentén érdemes továbbhaladni. Addig, míg léteznek ilyen fiatalok, akik példát mutatnak másoknak, addig van remény egy olyan jövőre a Felvidéken, ami elhozza a régen várt magyarság feltámadását.

  Dian Csaba

[videkma]

Nébih: a szilvapálinkák többsége megfelel az előírásoknak - Akadt azért olyan is, amelyet egyből kivontak a forgalomból

Nébih: a szilvapálinkák többsége megfelel az előírásoknak – Akadt azért olyan is, amelyet egyből kivontak a forgalomból

A szilvapálinkák többsége megfelelt az élelmiszerbiztonsági előírásoknak a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálata alapján – közölte a Nébih kedden az MTI-vel.

(more…)

[van1kisproblem]

Kissé

Sikerült megint rávenni ( "jóindulatú" barátok) egy szilvapálinka challange-re. Légyszi bármit irok ne sértődjetek. Márciusban 372! órát dolgoztam( meg az apró) és kissé kimerültem. Áprilisban eddig 96-ot. Hiába öreg vagyok, kell a pénz. Summa summárum, még nem fejeztem be a folyadék bevitelt, szóval minden kitelik tőlem. Sorryka vagyok !

Ezt vagy negyed órája írom, hogy legalább minimálisan megfeleljen a magyar nyelvtan szabályainak, de már ezt is leszarom, szóval kalandra fel! Ide kell egy Hejjjj!

[orultszerelmemcsakravagyik]

Anya túlélési tippje az idegesítő nagyapám ellen, aki csak karácsonykor jön le hozzánk:

Ott a szilvapálinka, igyál egy kortyot belőle, jobb kedved lesz.

[halloooldenburg]

___képnélkül___

Tegnapra (szombat) gyönyörű idő lett (pulcsis 20 fok, napsütés), így hát elindultunk a város központjában található Schloßgartenbe, ami ez alkalomból a legszebb őszi arcát mutatta. Nagy nap volt nekünk is: először tudott az egész család együtt menni biciklivel! Láttunk ludakat a kis tavon, vízicsibét, burjánzó, illatos rózsákkal teli virágoskertet, smaragdzöld gyepet, kedves régi hidakat a mindenütt kanyargó csatornák felett; és mindenhol béke honolt, mindenki csak élvezte a napfényt a padokon, olvasott, beszélgetett -- kicsit valószerűtlen is volt, miért nem rontja el ezt az idilli nyugalmat valaki hangoskodással vagy más zavargással. De nem rontotta.

Készítettünk sok képet a ragyogó napfényben, szép éles színekkel, kacagó Lukáccsal ----- és a telefonom ezt a napot választotta, hogy bekeményítsen, amiért nem törlöm róla rendszeresen a fotókat. Hazaérve hibaüzenetet jelzett, majd önállóan cselekedve letörölte a memóriában tárolt összes képet. Minden. Képemet. Nem örültem, nagyon nem. [A java része le volt már szinkronizálva vagy letöltve, de azért így is fájó: pl. Lukácsról egy picibabás kép sem maradt a telefonomon.]

Délután siettünk haza, mert az itteni első vacsoravendégeinket vártuk: Áron kutatócsoportbeli kollégái jöttek társasozni. Alberto (félig olasz, félig német), Oliver (valódi brit) és Oliver barátnője, az olasz Charlie (ő nem kutatócsoportos, csak csatolt rész, amúgy meg a párjával együtt Cambridge-ben hallgatók) mind történészek vagy valamilyen ezzel rokon tudományággal foglalkoznak; én csak kapkodtam a fejem az angolul folyó társalgást hallgatva, lévén a szókincsem ezen a speciális területen elég szegényes. Viszont folyamatosan és sokat beszéltek, vérbeli bölcsész kutatók módjára, nem voltak kínos csöndek ;) Luthereztünk is ám, és a katolikusok (olaszok) szerezték meg az első két helyet!

A vendéglátást igyekeztünk magyarosra hangolni: 52%-os szatmári szilvapálinka, magyar bor, túrós pogácsa, lecsóval töltött cukkinihajó volt a menü :) Maradtak is meglehetősen sokáig; én már először keltem 3-kor Lukácshoz, mikor a taxi fénye bepiroslott az ablakon. Oh, léha egyetemi ifjúság! :P

[dreams-are-my-reality]

Szerintem szülinapomkor elfogy itt a nagy egyedüllétben a sötétben az a karácsonyra kapott szilvapálinka.

[guoland]

Szilva Pálinka design

[korkep-blog]

Buffon tragédiája az elfogulatlan szurkolói észrevételek tükrében

Egy elúszott labdarúgó világbajnokság és egy ellopott BL negyeddöntő! Mindezt negyvenévesen, huszonöt éve a gólvonalon megélni! Ez Buffon tragédiája!

Egy elúszott labdarúgó világbajnokság és egy ellopott BL negyeddöntő! Mindezt negyvenévesen, huszonöt éve a gólvonalon megélni! Ez Buffon tragédiája!

  Pedig már mindenki a hosszabbításra készülődött a tizenöt emberre csúnyán alulméretezett, szavas-pörkölt és házi szilvapálinka illatával átitatott kisszobában! Egy kis képernyős tévé előtt szurkolva a jóval esélytelenebbnek, tudatában annak, hogy az előző napon a kedvenc Barca is csúfosan leszerepelt. Csodák persze vannak, hiszen Vatikán Rómában van! De akkor az ősi ellenség se! A két spanyol sztárcsapat helyett jusson tovább inkább két olasz, ha már olyan szerencsétlenül lemaradt a válogatottjuk a VB-ről, mint a mienk (de micsoda különbség!).

  A kilencvenedik perc tájékán a biztos hosszabbítás tudatában igyekeztünk is berendezkedni a folytatásra: Árpi barátom felmelegítette a maradék pörköltet, friss sörök kerültek ki a hűtőből, szinte magától újra lecsavarodott a házi ötvenkettes pálinkásüveg kupakja.

  Amikor hirtelen a kora reggeltől Real mezben futkosó és tárgyaló Karcsi barátom az örömmámor helyett magába roskadva nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott: ez nem volt tizenegyes, ezt így nem kellett volna, a bíró belenyúlt a meccsbe, a királyi gárda nincs erre rászorulva. Egyszeriben megfagyott a levegő, elismerően néztünk barátunkra! A képernyőn főszereplővé vált játékvezetőre viszont kevésbé.

  Kép: Yahoo Sports

  Buffon lesétál (talán) utolsó BL-meccsén. Kép: thesun.co.uk

  Főleg akkor, amikor ki merte állítani az ítélet miatt felháborodottan tiltakozó kapuslegendát, a jó öreg Buffont is, aki addig korát meghazudtolóan repdesett a gólvonalon és őrizte meg kapuját hősiesen a góltól. Nem is kapott gólt ezen a meccsen!

  Lehet, hogy a kiállítással ettől akarta őt megkímélni a „melegszívű” bírósporttárs. A tizenegyest már a helyére álló tartalékkapus védte be. Mentségére szolgáljon, hogy bemelegítése két karlendítés volt, meg az is, hogy az ítéletvégrehajtó Ronaldo az ilyet álmából felébredve, ollózva is berúg.

  Cristiano Ronaldo. Kép: eurosport

  Még a büntető elrúgása előtt kellett volna tiltakozásul szőröstül, bőröstül levonulnia a pályáról a meccsen végig nagyot harcoló és háromgólos hátrányát idegenben kiegyenlítő Juvenak úgy, ahogy ezt fontolgatja most a szavazáson megbukott egész magyarországi politikai ellenzék azzal, hogy ignorálja az országgyűlési munkát és a képviselői eskütételt. De a Juve szintén felháborodott ellenzékként a pályán maradt a jól érzékelhető játékvezetői csalás ellenére.

  Pedig Árpi barátom az ominózus pillanat előtt pár másodperccel kijelentett, hogy milyen nagy igazságtalanság az, hogy az egyik félnek a teljes hosszabbítást idegenben kell lejátszania, még otthon csak 90 percet, idegenben pedig így 120-at. Meg persze az esetleges tizenegyesekre is idegenben kerülne sor. Igazságosabb lenne szerinte a rájátszás félidejében hazarepülni és otthon lejátszani a másik tizenöt percet. De tovább nem tudtuk boncolni a témát, mert befújta a bíró a lefújhatatlant. Pedig a Juve védője csak szerencsétlenül a lábával elé kanalazott a Real támadójának, aki ráadásul rá is játszott az egészre egy műeséssel.

  Another devastating ending for a footballing legend… 😢 pic.twitter.com/2P27UYASJt

— Eurosport UK (@Eurosport_UK) April 11, 2018

  A bíró ítélethozatala előtt pont azt is mondogattuk, hogy amennyiben a 90 perces játék nem dönti el a továbbjutást, a játék szempontjából előnyösebb lenne, ha előbb rúgnák a küzdő felek a tizenegyeseket, és amennyiben az öt-ötös rúgópárbaj után is döntetlenre állna a találkozó, akkor jöhetne csak a hosszabbítás. Hogy miért lenne ez így jó, arra már nem emlékszem…

    Mindenesetre a végén szomorúan és némi iróniával megjegyeztük, hogy a játékvezető jól tenné saját és családja biztonsága érdekében, ha az idei nyaralása helyszínéül nem Torinót választaná!

  Száraz Dénes

Nyitókép: newindianexpress.com