#téged akar

[liveyourlifebetter]

Ha valaki igazán akar téged,

nem kell erőfeszítésèrt könyörögnöd vagy a figyelmét kérned.

Találkozni akar veled. Hívni és írni fog. Figyelni fog rád és lassan megismerni.

Bízz bennem.

Senki sem túl elfoglalt...

Bárki képes időt szakítani, energiát áldozni

valamiért vagy valakiért akit tényleg akar.

[sztivan]

kétféle liberális létezik

extrovertált liberális: A világ sokszínű! Csodálatos! Egyik ember más, mint a másik, és ez így gyönyörű! Hadd öleljelek meg! Téged is! Téged is! Így vagytok jók, ahogy vagytok! Szeretek mindenkit!!

introvertált liberális: Bazmeg, tőlem csináljon mindenki, amit akar, amíg másokat nem bánt, dehogy érdekel az engem, hát mi közöm nekem hozzájuk, hagyjanak engem végre békén a sarokban olvasni. Férfiakkal szexelsz, miközben te is az vagy? Csináljad, ember, én leszarom, a te dolgod, lépjünk már tovább.

[minden-minden]

Ha olyan szót keresel, ami leírja, hogy mindennél jobban törődsz valakivel, és azt akarod, hogy megkapjon mindent, amit csak akar, nem törődve azzal, mennyire tesz ez tönkre téged, az a szerelem.

[az-ejszaka-kiralynoje]

Minden kifogás hamis. Aki téged akar, az harcol érted.

[csacskamacskamocska]

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

[uzemi-kollektiva]

Jó ez a vendégmunkás téma

mert egyből látszik, ki buta náci, pár perc alatt kiderült pl. három magát baloldalinak valló emberről is, neveket nem is írnék itt.

Minek is jönnek ide a mongolok, kirgizek, indonézek? Kibaszott munkaerőhiány miatt. Menjen mindenki buszsofőrnek meg gépipari segédmunkásnak, szakmunkásnak, akkor nem kell sárga embereket nézni, sőt, ukránokat se. De szerencsére ez a nyomorult régió eljutott oda, hogy a mostani fiataloknak már nem egy gyár fogja jelenteni a következő 40 évét (vagy kevesebbet, ha belerokkan a munkába). Elvesznek sok sok olyan munkát, amit senki nem akar csinálni. Persze.

De hát ez még csak butaság, nem buta náciság. Az a helyzet, hogy nincs olyan, hogy xy nép elveszi a MAGYAROK munkáját. Nincs, nincs, nincs. Talán olyan van, hogy Béla elveszi Karcsi munkáját, vagy jelen esetben Jesus, de hát ezek a munkások emberek, van nevük meg életük. Van aki jobban dolgozik, van aki rosszabbul. (Pont tegnap merült fel egy beszélgetésben, hogy "15 éve itt dolgozó embert is küldtek el". Ja, 15 évéből az utolsó kettőben nem csinált, csak plusz munkát másoknak meg bujkált a gépek között.) Még a makói continál se a magyar népet rúgják ki, hanem jogosan vagy jogtalanul embereket. Akik helyére néha magyarokat vesznek fel, néha külföldit, néha kölcsönzött munkaerőt. (amúgy jó lenne tudni, honnan a francból tudnak pontos számokat kölcsönzött munkásokról, mert sehova nem kell bejelenteni, szerintem sehonnan)

De nem kell nagyon szétnézni, elég csak Ausztriát vagy Angliát venni - nagyon pörög mindkét helyen a vendégmunkások gyűlölete, csak ott a magyart, lengyelt meg a románt szidják ugyanazokkal az érvekkel amikkel itt is nyomulnak.

Ha ezek után még mindig nem érzed magad buta nácinak, akkor egy rövid teszt: zavar téged, hogy budapesti építkezésen nyírségből meg békésből viszik fel a dolgozókat és így elveszik a budapestiek munkáját? Vagy zavart téged 10 éve hogy kölcsönzött munkaerőként pl. Komáromból vitték busszal a magyar dolgozókat Székesfehérvárra és fordítva, hogy a kölcsönző cég több pénzt szakítson az utazási díjakkal, így a munkások felesleges kizsákmányolásával?

Ha igen és felemeled a szavad ellene, gratulálok, nem vagy náci. De ha csak a mongoloid ember jelenléte zavar és ezért mindenféle érveket kukázol, hogy végre baloldaliként lehess rasszista akkor inkább lépj be a fideszbe, oda való vagy.

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[youaremycloud]

na

most levonjuk a konklúziót

mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óriási leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen

hanem magamra 🤍

[csakhagyjonbekenavilag]

Az Igazi Szeretet és Az Illúziók Között: Egy Figyelmeztetés a Kapcsolatokban

Néhány férfi nem neked való.

Ők egyáltalán nem akarnak megfelelően szeretni téged, de ugyanakkor elengedni sem akarnak.

Minél többet adsz nekik, sajnos annál kevésbé értékelnek és amikor már besokallsz és eleged van, majd meghozod azt a döntést, hogy tovább állsz, akkor készen állnak rá, hogy szeressenek és jól bánjanak veled.

Szóval úgy döntesz, hogy adsz egy esélyt ennek, reménykedve abban, hogy megváltoztak, csak azért, hogy rádöbbenj, hogy ez a változás csak nagyon rövid ideig tart.

Végül megtalálod az erőt, hogy tovább lépj, és aztán megint jön, kifejezve a szerelmét neked.

Amit sokan nem értenek meg, az az, hogy ha egy férfi dühös lesz és azt mutatja, hogy most már akar téged, hogy visszaszerezzen, miközben Te már próbálsz ennek véget vetni, az egyáltalán nem bizonyíték a szeretetre.

Egy férfi, aki megpróbál hízelegni neked, vagy gyenge próbálkozásokat tesz, annak érdekében, hogy néhány hétig “kedvesebbnek” tűnjön, az nem bizonyíték arra, hogy tényleg próbálkozik. Ebből csak annyi derül ki, hogy eléggé ismer téged ahhoz, hogy tudja, hogyan csillapítson le téged elég hosszú ideig ahhoz, hogy újra megragadjon.

Hadd tegyem ezt egyértelművé....

Ha elveszed egy gyerek játékát, a gyerek elkezd sírni.

Ugyanez igaz a kapcsolatra is... Ha elveszel tőle egy kényelmes kapcsolatot, a férfi elkezd sírni. De csak azért, mert sír, nem jelenti azt, hogy meg kell adnod neki azt, amit akar.

Ne arra figyelj, amit a férfi ígérget neked, helyette arra összpontosíts, hogy mi nyilvánul meg a tetteiben.

A legtöbb nőnek fogalma sincs arról, hogy milyen érzés szeretve lenni egy igazi férfi által.

Ismered a vágyat, ismered az örömöt, ismered a szenvedélyt és ismered az elhagyás félelmét.

Hagyd abba a vágyakozást arról, hogy milyennek is kellene lennie a szeretetnek, helyette ismerd fel inkább, hogy mi is valójában a szeretet.

A szeretet nem az, hogy megígéri, hogy rendesen fog viselkedni, miután újra és újra rajtakaptad, hogy hibázott.

A szeretet az, amikor ő már az elejétől kezdve rendesen viselkedik, mert nem akar elveszíteni téged, mert tudja, milyen különleges vagy.

A szeretet nem az, hogy azt mondod a felnőtt férfinek, hogy változnia kell, hogy megőrizhessen téged, a szeretet egy felnőtt férfi változása önmagától, mert nem tudja elképzelni az életet nélküled.

Szóval fogadd meg a tanácsomat, és válaszd azt, hogy megfelelően és mindig szeressenek, bármi is történjék... emlékezz arra, hogy mennyit érsz.

[takemetochurch13]

Várj valaki kedvesre.

Várj valakire tisztelettudóan viselkedik veled, nemcsak a kapcsolat kezdeti szakaszában, amikor a dolgok fényesek és szépek, hanem akkor is, amikor a dolgok nehézzé válnak Várj valakire, aki tiszteletben tartja a határaidat, és nem kényszerít olyan dolgokra, amire nem vagy hajlandó vagy készen.

Várj valakire, aki mentálisan kihívást jelent neked. Valaki, aki arra inspirál, hogy jobb ember legyél

Várj valakire, aki időt szán arra, hogy megtanuljon és megértsen téged.

Várj valakire, aki következetes erőfeszítéseivel, hogy megmutassa neked, mennyire törődik veled.

Várj valakire, aki a te világod része akar lenni, és azt akarja, hogy te is az ő élete része legyél.

Várj valakire, aki tudatja veled, hogy te jársz a fejében, valakire, aki bejelentkezik hozzád, valakire, aki azt akarja, hogy tudd, törődik veled.

Várj valakire, aki hajlandó elkötelezni magát melletted, valakire, aki hajlandó téged választani.

Várj valakire, aki miatt a szerelem könnyű, nyugodt. Például hazajönni.

Várj egy őszinte emberre. Valaki, aki nem zavar össze, mert a tettei megegyeznek a szavaival. Várj valaki őszintére.

Várj valakire, aki mindent megtesz azért, hogy ne bántson, valakire, aki igyekszik megvédeni a szíved.

Várj valakire, aki újra és újra téged fog választani. A szerelem egy olyan választás, amit minden egyes nap meghozol. Megérdemled, hogy olyan embert találj, aki hisz benned.

Várni valakire, aki nem tökéletes, sokkal inkább igazi. A tökéletes illúzió. Az igazi az, ahol valami ritkaságot és különlegeset találsz.

Várj valakire, aki emlékeztet arra, hogy a szerelemnek mindig gyengédnek kellett lenni

[egy-lany-blogja]

„(...)És mikor a kapcsolatom a végéhez közeledett, az akkori társam egyszerűen kimondta:

— „Jól esne már, ha végre valaki csak elfogadna engem úgy, ahogy vagyok.“

Én pedig tiszta szívvel azt tudtam erre felelni.

— „Tudod, én egész idő alatt, legjobb képességeim szerint, elfogadtalak Téged úgy, ahogy vagy. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, melyek nem működnek közöttünk, s ezek gyakran diszharmóniát eredményeznek a kapcsolatunkban. Elfogadtam, hogy amikor összevesztünk, kivétel nélkül mindig én kértem bocsánatot és kezdeményeztem a megbékélést.

A szemet szúró gond az egészben csupán annyi volt, hogy Te abban a hitben éltél, ha valaki elfogad Téged, az egyidejűleg azt is jelenti, hogy nem szükséges változni/változtatni és tovább fejlődni.

Te nem egyszerűen azt óhajtottad, hogy valaki fogadjon el téged, hanem sokkal inkább azt, hogy valaki fogadja el azt a TÉNYT, hogy te beleragadva akarsz maradni a komplexusokban, hogy szemet akarsz hunyni minden felett, amin dolgozni kéne ahhoz, hogy az emberi kapcsolataid egészségesek legyenek. Azt akartad, fogadja el mindenki azt, hogy te nem szeretnél feljebb jutni annál, mint ahol már évek óta megragadtál.

Pedig az elfogadás, Kedves, nem erről szól.

Mikor elfogadjuk a párunkat, úgy, ahogy van, az azért van, mert szeretjük és felismerjük, hogy jelenleg ez a LEGTÖBB, amire képes, VISZONT ez az elfogadó szeretet, amivel körbe veszem, nap mint nap segíteni fogja őt abban, hogy mennél feljebb jusson, fejlődjön, kivirágozzon, ezáltal a kapcsolatunk is, mind azzá válhasson, akivé képes, és szép lassan minden „mérgező“ béklyót együtt fel tudjunk oldani.

Azt el tudtam fogadni, hogy egykoron méltatlan és mély pontra kerültél, így váltál azzá, aki most vagy — azt viszont nem tisztem elfogadni, hogy te innen soha nem is akartál kimászni és soha nem akartad megpróbálni újra szeretni önmagad.

Mivel én szeretem és kiváltképp tisztelem önmagam, meg kellett hoznom azt a döntést, hogy külön utakon menjünk tovább. Egy ilyen kapcsolat bilincs, kalitka, börtön egy olyan ember számára, aki érzi, hogy ő most már, boldogan, szárnyalni akar és szárnyalni képes.

És hogy el kellett válnunk egymástól: ezt is SZERETETTEL el tudom fogadni.

Őszinte hálával köszönök mindent!“

[ Andrea V. ]

Úgy gondolom, ez az írás rámutat arra, hogy a szeretetből fakadó elfogadás NEM foglalja magában azt, hogy belenyugodjunk ill. beletörődjünk abba, hogy valójában nem érezzük jól magunkat a társunk mellett. A kapcsolat mindig egy csónak, melyben két ember ül, és MINDKÉT FÉLNEK eveznie kell ahhoz, hogy ez a bizonyos csónak mindig előre és előre tudjon haladni.

Az elfogadás annyit jelent, hogy felismerem és megértem, hogy a másik ott tart, ahol éppen tart, és ehhez mérten nem tud egyelőre többet nyújtani annál, mint amennyit nyújt, viszont megteremtem számára azt az atmoszférát magam mellett, amelyben szabadon fejlődhet, HA AKAR.

Ám amikor látványosan nem jutunk feljebb, egyről a kettőre, s minket ez már lehúz, MÉGIS benne maradunk a kapcsolatban, az már nem az elfogadás hatásköre — hanem az már a ragaszkodás, a félelem az elengedéstől, a kényelem, a megszokás, naív várakozás , szorongás az egyedülléttől...

Fel kell bölcsen ismernünk, hogy amit teszünk, az mely pontig kitartás, és mikortól erőltetés.

( Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője )

Köszönöm szépen!

[boldognaklenni-01]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

[independence88]

Szóval minden,amire szükségem van az te vagy!

Ismét elgondolkodtam mivan,ha ő számomra az igazi de ez fordítva már nem így van?

Hogy működik ez az igaz szerelem dolog?

Mármint mindig azt mondják,hogy mindenki megtalálja a maga párját az életben,de mivan ha én megtaláltam de neki nem én vagyok? Ez mekkora pofon már az élettől

Rájöttem,hogy annyi sok ember szenved más ember hiányától,attól hogy elhagyták vagy nem szeretik viszont,de egyszerűen az embernek el kell engedni akármennyire is kibaszott nehéz csak mert tényleg talál majd az ember egy olyat aki ugyan úgy akar majd téged,ahogy te őt

Baromi nehéz olyan embert szeretni,akinek te nem jelented ugyan azt,amit neked ő..

Annyi kérdés kavarog a fejembe,hogy vajon miért kell ennyit szenvedni azért mert valakinek nem kellünk??

Miért van az,hogy milliónyi szenvedés kell,ahoz hogy az ember megtalálja a tényleg neki valót?

Egyszerűen csak boldognak kéne lennie minden embernek és szomorú hogy más embereken múlik az hogy boldogok vagyunk-e.

Vajon tényleg létezik az a mindent elsöprő szerelem?

Miért vágyunk mindig olyanra aki nem lehet a miénk?

Szóval csak jó lenne ezekre a kérdésekre kielégítő választ kapni

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[csacskamacskamocska]

Főnökhaver

Elkapott tegnap, fú, na jöjjek már egy kicsit... (bennem meg a rémület, mi a fenét akarhat, körülményeskedik, biztos valami szart akar elmondani, hogy elrontottam valamit vagy szívességet kér, vagy megint azt, hogy ne politizáljak mert kirúgnak). Ülünk, pajzsként markolom a kézirataktákat, amik nem is az enyémek csak nálam felejtették és keresem a gazdáját, ő meg elkezdi mondani, hogy randizott egy lánnyal... (uh, jó, oké, lelki életet akar élni, jólvan, nosza! Itt kicsit lazítottam, ölembe csúsztak az akták), meséli tovább, nagyon jó volt a randi, nagyon jó, de valójában neki van valaki, aki... szóval van valaki más... hú de nehéz erről beszélni... Próbálok neki segíteni. Tetszik valaki? Vagy még mindig szerelmes vagy az XY-ba? Megint együtt vagytok? Nem, már szerelmes, persze szerelmes csak nem úgy mint korábban, azzal végzett, ez más... ismeri egy ideje... szoktak beszélgetni... nem is tudja, hogy mondja... csak rájött a tegnapi randin, hogy valójában van neki ez a másik, aki érdekli... Na itt kurvára elkezdtem szorongani mert annyira szokatlanul zavarban volt, de annyira, hogy bennem megállt az ütő, hogy neneneneneeee! Ugye nem én???? Ugye NEM!!!!! Nem. :DDD Van ilyen, amikor az ember megkönnyebbül, hogy nem különösebben fontos valakinek. Mesélgetett még, beszélgettünk, aztán mentem dolgomra.

Amúgy, szerintem vonzó férfi, csak van benne valami gyerekes. A magamfajtának nem társ, nem támasz, hanem kolonc. Az ilyen pasival vannak vidám pillanatok, mert könnyed, rugalmas, tud nevetni, lelkesedni, lehet vele érzelmekről beszélgetni, de valahogy súlytalan az egész ember, és könnyen csúszok az ilyenekkel egy anyáskodó szerepbe. Kell a francnak. Örülök, hogy felnőttek a gyerekeim. ja, volt egy dolog amin nagyon összenevettünk, pedig mindkettőnknek fájó emlék. Amikor az, akit szeretsz, felsorolja, hogy milyen társra vágyik. És amire vágyik, az tulajdonképpen illik rád. De nem téged akar. Szóval olyan, olyasmi legyen mint te, csak ne te legyél. Ott állsz, hogy hahó, itt vagyok, héééé, nem látsz? Nem lát. Nem olyannak lát. És olyankor kell hozzá erő, hogy az ember azt mondja, sok szerencsét és találd meg a boldogságod! És otthagyja a másikat, keresgéljen akkor. Ez a fajta erő meg az önbecsülés kéz a kézben járnak.

[nemvoltamelegjoneki]

Sose volt még ilyen, de Téged nem csak a szívem akar, hanem az eszem is!