#téged ez nem érdekel

[sztivan]

kétféle liberális létezik

extrovertált liberális: A világ sokszínű! Csodálatos! Egyik ember más, mint a másik, és ez így gyönyörű! Hadd öleljelek meg! Téged is! Téged is! Így vagytok jók, ahogy vagytok! Szeretek mindenkit!!

introvertált liberális: Bazmeg, tőlem csináljon mindenki, amit akar, amíg másokat nem bánt, dehogy érdekel az engem, hát mi közöm nekem hozzájuk, hagyjanak engem végre békén a sarokban olvasni. Férfiakkal szexelsz, miközben te is az vagy? Csináljad, ember, én leszarom, a te dolgod, lépjünk már tovább.

[csacskamacskamocska]

A kispöcsű csávó esete

Sajnálom ezeket a sportolókat, akik áldozatai annak, hogy a világban végbemegy ez a változás. Már nem csak melegek és transzik vannak (nyilván eddig sem! :D), ahogy egyre kevésbé vannak élethosszig tartó párkapcsolatok vagy akár élethosszig tartó sikerkarrierek. Problémák jelennek meg, és az átlagember életében is kérdésként jelenik meg az összes. Ezzel például az, hogy valóban mi alapján határozzuk meg azt hogy valaki nő vagy férfi. Ha kialakul ebben, a sportban egy döntés, egy gyakorlat erről, az precedens lesz a továbbiakban. Én nem sokat tudok a sportról, csak valószínűsítem, hogy ennek eddig is volt gyakorlata, de most a kérdés egyértelműen hatalmas nyilvánosságot kapott. Szerintem ez fontos része a szembesülések, és lehetősége az edukációnak is. A sportolókat sajnálom, mert ők ennek a folyamatnak az áldozatai. Hogy ekkora a gyűlölködés a téma körül, az nem csoda. Alapjaiban rengeti meg emberek életét, hogy erre a kérdésre válaszoljanak. Hatalmas feladat, és ha meghoztad a döntésed, akkor folyamatosan kérdésekben fogsz élni, mert minden a korábbi alapokra épül. Hároméves korod óta tudod, hogy ki férfi és ki nő és ennek a lazításához és formálásához élmények/tapasztalatok és intelligencia és idő kell.

Az ehhez hasonló kérdések amúgy akkor válnak vízválasztóvá, amikor valaki érzelmileg érintett lesz egy dologban. Addig könnyű elfogadónak lenni, amíg az elfogadás táblaként hirdeti, hogy a liberális vagy a konzervatív oldalhoz tartozunk az adott kérdésben, de valójában kívül vagyunk. Nekem pl kurvára mindegy, hogy a sportban mi határozza meg a nemeket, mert nem érdekel a sport még azon a szinten sem, hogy meztelenkedő férfiakat nézegessek.

Szóval, ez a botrány, szerintem, csak arról szól, hogy mindenki, engem is beleértve, meg akarja határozni a saját liberalizmusát vagy konzervativizmusát. Az emberek egy jó része hazudik, ahogy szokott, áramlik a számára sikeres áramlatokkal, és nem gondolkodik, hogy ez milyen izgalmas kérdés, milyen izgalmas idő. Az ocsmánykodást rosszul bírom, a gusztustalan, embertelen leszólást, ezért a nagy részét ennek a vitának elkerülöm. Ma elém került egy podcast és annyira undorító volt, hogy majdnem válaszoltam rá, aztán arra jutottam, hogy legyen belőle csacskamacskás poszt. Mert a felszínen emberek ocsmány meghurcolása van, a mélységben pedig az elkerülhetetlen szembenézés kérdésekkel, hogy hol vannak a TE határaid, a TE berögzüléseid, megszokásaid? Nem-e azért tűnsz elfogadónak magad és mások szemében, mert senki sem piszkálja azt, amiben merev és konzervatív vagy?

Képzeld el, hogy a férjednek egy nagyobbacska csikló méretű pénisze van. A szexuális életetek fantasztikus, minden csodálatos, és amúgy is remekül megvagytok. A pasi tökéletes a csikló méretű faszával együtt. Hogy fog érinteni téged amikor olvasod, hogy hát, azért a méret mégis fontos és aki mást mond az hazudik? Hogy az autó mérete kompenzálja a farokméretet? Hogy valaki/bárki/mindenki azért egy barom mert kicsi a fasza? Hogy a kis fasz az kurvára szánalmas? Ja... hogy korábban te is mondtál ilyeneket? ¯\_(ツ)_/¯

Lehet, hogy az álladó frusztráció mégiscsak megöli a kapcsolatot? Lehet, hogy a többedik ilyen kipurcant kapcsolat után a pasi is kipurcan, és egy geci barom lesz, hiába fektetett energiát abba, hogy csodás szexuális élményt nyújtson a parterének? Ja, el se jutnál a kérdésig, mert még mielőtt ágyba kerültök, látnád, éreznéd, hogy valami nem fasza a nadrágban. És nevetgélve mesélnél a barátnőidnek a csávóról, akinek sajnos nincs pöcse, pedig milyen jó fej amúgy.

Azt gondolod, hogy ez egy másik történet aminek semmi köze a sportolós vitához? Hát, lehet. Én csak írom, ami eszembe jut.

[egy-lany-blogja]

Egyszercsak azt veszed észre,hogy a saját kezedbe vetted az irányítást többé nem engeded,hogy megmondjak mit tehetsz és mit nem ,nem hagyod,hogy megmondják mi a jó neked .... már nem érdekel ha nem tetszik másoknak a stílusod, a hajad , a körmöd az ahogy másokhoz viszonyulsz ...azt adod amit kapsz egy kib@szott tükör leszel mindenki szemében amit vagy elfogadnak vagy nem, de már téged ez sem érdekel többé nem akarsz megfelelni senkinek csakis saját magadnak ....

És ez lesz az a pont amikor elkezdesz élni és rendben lenni magaddal ...

[erosnekszulettem]

Szívem szerint rád írnék és elmondanám hogy lassan vissza esek oda ahol előtted voltam...

Elmondanám neked hogy kurvara hiányzik valami az életemből mióta nem vagy itt nekem...

Elmondanám mennyire sajnálom ezt az egészet... és hogy mióta nem vagy nem teljes a boldogságom...

Elmondanám hogy képzeld végre megvan a motorom amire évek óta várok elmondanám hogy simán át mentem a kressz vizsgámon...

Elmondanám hogy fáj hogy nem vagy itt velem és hogy nem leszel ott mögöttem mikor elindulok világgá...

Elmondanám mennyire fáj hogy most el tudnánk szökni a világ elől mégis egyedül kell majd mennem...

Elmondanám hogy éjszaka folyton felébredek és pánik szerüen nézem az oldalad... vagy éppen arra ébredek hogy rólad álmodom és úgy érzem megfagyok... de mégis izzadok minta egy darabot ott hagytam volna magamból ahol te vagy...

Sokat gondolkodtam hogyan írjak... mit írjak miről tudnék beszélni ami még érdekel is téged... de nem jutottam semmire...

Tudom hogy sokszor én sem voltam hibátlan de úgy éreztem sosem juthatunk el idáig.... hogy az sokkal többet ér ami köztünk van ettől és minden mástól is...

Elmondanám hogy szeretném ha boldog lennél szeretném ha jó lenne neked... bárkivel is vagy vagy bárkivel is legyél...

Elmondanám hogy semmi kedvem senki máshoz aki nem te vagy és hogy nem is tervezek senkivel sem bele bonyolódni semmilyen dologba...

Elmondanám hogy ha nincs rám szükséged ha nincs helyem az életedben akkor ne kínozz azzal hogy nem zárjuk le ezt az egészet teljesen és egyértelműen...

Elmondanám hogy tudod hol találsz... lehet még a számom is megvan... és bármikor fel tudod hívni ha akarod... én már nem tudok jelenleg máshoz hűséges lenni csak ahhoz ami utoljára voltál számomra... és ha ez rajtam múlik nem is fog soha többé megváltozni... nem nekem való már ez amit ilyenkor át kell élnem...

Remélem látni fogod ezt muszáj látnod... vigyázz magadra továbbra is...

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át! Nem érdekel ez téged!

Oké hogy nem vagyok szabvány méret, de:

Vettem egy nadrágot : Levarrtam a zsebeit elől, svéd zsebes, utálom a svéd zsebeket, tudoooooom, miért vettem meg, mert tetszett. Kiszedtem a zsebtasakokat, mert minek legyen benne, ha a zsebet sem használom. Most már csak az a a bajom vele, hogy ilyen most divatos, mintha kinőttem volna hosszúságú, vagyis bokáig ér, és ha leguggolok, vagy leülök, ez még feljebb csúszik, ráadásul fázik benne a lábszáram. Viszont!!!!! Kurva kényelmes, az anyaga is bőrbarát, és már most imádom. Még a hosszával kéne valamit kezdenem.

Vettem egy farmert is. Végre találtam egy olyan farmert, ami nem csipő naci, de nem is jön fel a mellemig. Övet én mindig hordok, uh azt elengedtem már hogy nekem minden nadrág eláll hátul a derekamnál, ez is. Nincs végig szaggatva, ergo nem úgy néz ki, mintha az utcában lévő összes kutya szétrágta volna, vagy beakadtam volna egy drótkerítésbe. Nincs agyon koptatva, tehát nem olyan mintha a dédim télire elrakott kerti csapjának körbekötözésére használta volna,majd én elkunyiztam volna tőle h dejóóóóóóóóó. Cserébe viszont kb 20 cm-rel hosszabb mint én, és mivel nem találtam egyenes szárút, mert vagy cuppanos nacik vannak, ami még a vérkeringésemet is elszorítja vádliban, vagy annyira trapéz szárúak, hogy térdtől lefele olyan a lábam benne, mint a lovaknak, amelyiknek térdtől lefele hosszú szőre van. Szóval találtam olyan farmert, ami csak enyhén trapéz szárú, és leegyenesítettem egyenes szárúra, és levágtam/felhajtottam a hosszát is a nekem megfelelőre. A színe nagyon tetszik !

Vettem egy tréning nacit is, alul szűkített, és lent passzés. Ezzel csak az a bajom , hogy lent vádliban lehetne kicsit bővebb, és a passzé sem az én világom lent, de ezzel már úgy vagyok, hogy itthonra elnézem ezt neki. Max ha megint bezizzenek, akkor kezdek vele valamit, ami nehéz lesz, mert hosszban meg tökéletes, uh ha leszedem a passzét alulról, akkor meg rövid lesz. Valszeg ez így marad.

Szerencse, hogy vannak gépeim, és tudok varrni, meg tudom ezeket csinálni magamnak. De én vagyok csak ilyen szerencsétlen, hogy a kis bojler testemre nem kapok normális ruhát? Az hogy minden hosszú, az nem érdekel, mert tudom hogy kicsire nőttem, bár fent is megemlítettem h találtam egy nacit, ami bokámig ér még nekem is, de hogy így szabásilag, meg érzésvilágilag, meg tetszésileg semmit??? Mindenhez hozzá kell nyúlnom még igazítani??? Nem hinném hogy nagyon válogatós lennék, de olyan érzésem van sokszor, hogy az üzletekben olyan ruhák vannak most, amit sehol máshol a világban nem tudtak eladni, és most ide, ránk öntik a szart, cserébe méreg drágán. Én sajnos vagy nem sajnos, nem vagyok az a tipikus nő, aki órákat/napokat el tölt vásárlással, mert nincs türelmem hozzá, meg kedvem, meg nem vagyok pláza cica, de azért vannak igényeim az öltözködésemre, meg magamra, de kvázi én ezt a 3 nacit kb 15 perc alatt vettem meg, úgy hogy végig néztem az üzlet készletét, próbáltam is, és fizettem. Egy üzletben vettem meg mindegyiket, mert már tudom, hogy az az adott üzlet kielégíti az én méret és tetszés igényeimet, tehát minek túrjam át a létező összes üzletet, ha tudom, hogy úgy sincs azokba olyan amit én meg is fogok venni. Barátnőimmel sem járok már el vásárolni, mert én vagyok az, aki kb az 2. üzletnél leül a gyerek megőrzőben mesét nézni, hogy ne türelmetlenkedjek látványosan. Hát ki a fenének van türelme ehhez????

[crushed-soul-fake-smile]

Rossz érzés látni, hogy téged ez az egész mennyire nem érdekel..

Én pedig hajnalokig sírok még mindig miattad..

[nincsessza]

Én nagyon megismerném a belső értékeid! Kiváncsi lennék hogy mitől tudsz önfeledten mosolyogni. Mik azok amik érdekelnek téged? Mi az a dolog ami szomorúvá tesz? Milyen vagy mikor szerelmes vagy? Milyen lehetsz ha morcos vagy(valószínű cuki)? Mik a céljaid az életben ? Milyen vagy ha rossz napod van? Vajom tudnék e segíteni ? Milyen lehetsz mikor egy ágyban egy éjszakán keresztül átbeszéljük a világ összes dolgát? Nagyon kíváncsi lennék rád ! Ez csak pár kérdés hogy mik merülnek fel bennem mikor látok rólad egy képet…Amin persze gyönyörű vagy mindig !

Közös élmények, programok a megfelelő emberrel. Apró kicsi tettek. Béna viccek.

Sok minden érdekel. Macskák, tetoválások, fotózás, retro cuccok, festészet, sportok, filmek, zenék, koncertek.

Szomorúvá tesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem. Ha nem ugyanúgy viszonozzák az érzelmeimet. Ha romantikus filmet nézek. Szomorú zenét hallgatok.

Én meg vagyok őrülve, ha szerelmes vagyok. Ha lehetne, mindig a másikkal lennék. Érdekel minden, ami ő. Elhalmozom figyelmességgel, apró dolgokkal, amit szeret. Szeretek bújni, együtt aludni. Minőségi időt együtt tölteni, programokat szervezni. Semmit csinálni. Ha meglátom, meghalok. Megdobban a szívem. A hiányától pedig szenvedek.

Kicsit elviselhetetlen vagyok, ha morcos vagyok. Minden idegesít, kicsit bunkó is vagyok. Legszívesebben összetörnék valamit, de sajnálom a cuccaim.🥲

Az elsődleges célom most elvégezni az egyetemet. Rendes munkát találni, tanárként dolgozni. Mellette személyi edzősködni. Fejlődni a tetoválással és szalonban dolgozni. Megtalálni azt a személyt, akivel meg tudom osztani az életem.

Ha rossz napom van morcos vagyok. Arra pedig már válaszoltam.😇 Nem tudom ilyenkor mi a jobb, ha békén hagynak vagy ha megpróbálnak felvidítani. 🤔 (Nyilván a második.)

Éjszaka jut eszembe a legtöbb lényegtelen hülyeség, amihez nagyon jó lenne egy partner, aki reflektál és rámzúdítja az ő összes lényegtelen hülyeségét.

🫶🏻

[kittus0403]

Lehet,hogy nincs helyed az életemben. Tudom,hogy ezt se fogod látni mert azt sem tudod miezz. Nem kértem sokat tőled csak azt hogy legyél őszinte. De igazából amelyiknek meg adod a bizalmat azoknál van a legnagyobb kés. Belém hasítottad immár másodjára. Ott voltam neked mindig és akárhányszor próbáltam el magyarázni mi bánt, azt mondtad változtatsz de semmit nem láttok. (Ha el is mondtad ENGEM mi bánt egyből mondtad a többieknek)

El merülök gondolataimba nem is érdekel téged valójában mi van velem. Nem vágytam többre csak EGYETLEN igaz legjobb barátra. De hisz ez min hiába, hiába keresem igazából ugyan azzal szembesülök. Folyamatosan. Egyik percről a másikra hirtelen más számit neki. Hiába kérdezem mit rontottam el választ sose kaptam rá. És igen kurvára fáj, hogy nem úgy áll hozzám ahogy eddig. Le ignorálást,hátba szúrást, hazudozást érzek/kapok.

Lehet ennek most így kell lennie. Folyamatosan mindenben én hibázom elméletileg.. gyakorlatilag oda adnám az életemet csak,hogy neki ne essen bántódása. Tudom azt is hogy ő ezt viszont nem tenné meg értem. Össze tört, és ő ezt észre sem veszi. Lehet nekem mindig ő volt az első, itt arra gondolok,hogy inkább vele mentem mint mással,inkább vele beszélgettem mint mással és neki segítettem mint másnak.

Vissza jelzés ként hirtelen annyit kaptam,hogy ő inkább mással megy mint velem,ő mással beszélget mint velem és ő mind végig másnak segített mint nekem. Valamiért neki is hirtelen a második lettem. Hirtelen mindenki fontosabb lett nálam. Ugyan abba a hibába esek vissza. Ami még jobban belém tapos. Remélem már 5000 hibámból képes leszek észhez térni es be valani/ki állni magamért , hogy én ezeket kurvára nem érdemlem meg.

Nem kérek többet a Jó Istentől , csak egyet. Neki is adja meg azt a fájdalmat amit ő okozott nekem.

K.A.R.M.A

-J…💔

[angelofghetto]

Ezt ma találtam, és elég jót vihogtam rajta, határozottan van benne valami. Régebben még a társkereső oldalakon gyakran szegezték nekem a kérdést "korban hozzám illő" pasasok (értsd: akik úgy néztek ki mellettem, mintha öregapámmal sétálgatnék), hogy ugyan mit adhat meg egy fiatal csikó, amit egy érett, tapasztalt férfi nem tud? A válaszom legtöbbször ez volt: tiszteletet.

Egy férfi tollából… Az 50 feletti nő!!! "Ahogy öregszem, egyre inkább az 50 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért: Egy 50 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: "Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá, mire gondolsz. Ha egy 50 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. Egy ötvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől. Kevés olyan 50 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel. A nőknek 50 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze, ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják. Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést. 50 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban. Egy ötvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja, hogy azok sosem árulnák el őt. A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 50 feletti nőnek sosem kell meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja. Egy 50 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról. Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 50 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai. Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük. Igen, számtalan okból dicsőíthetjük az ötvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 50 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából, valami 25 éves kis pincérlánnyal az oldalán. Hölgyeim, elnézést kérek érte…. És minden olyan férfinak, aki azt mondja: "Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni", üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők nem kevés %-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők is rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért…"

Moziajánló:

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[csacskamacskamocska]

Megreked

Nem értettem én ezt a dolgot, hogy emberek hogyan tudnak barátságban lenni az exükkel, aki az agyukra ment vagy bántotta őket. Az olyan kapcsolatokra gondolok, amikor valóban rongálták egymást, már nem is tudtak úgy kommunikálni, hogy ne baszódtak volna fel, vagy ne az jutott volna eszükbe, hogy szar, fáj, semmi se jó vagy amiben konkrét abúzus volt, fizikai vagy verbális bántalmazás. Azt sem tudom, hogy létezik-e olyan szakítás, válás, amit az unalom diktál. Figyelj, nem érdekel... nem érdekel amit mondasz és látom, hogy téged sem érdekel amit mondok, hát mondjuk ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége, nem tudunk újat mondani, mutatni egymásnak, nem inspiráljuk, hanem kioltjuk egymást. És akkor szépen békésen unalombafulladtan vége, és néha esetleg megkérdezik egymástól, hogy él-e a másik. Vagy az sem érdekli már egyiket se. De nem is ez a lényeg, hanem olvasom egy cikkben, hogy tényleg mint a gyászmunka, a szakításnak is megvannak a lépései amikor egy bántalmazó kapcsolatból szakad ki az ember. 1. Kétségbeesés Az ember elveszítette az összes hitét magában, az ítélőképességében, a jó és rossz mérlegelésének képességét, és az önszeretetet. itt jelen van minden hazugság amit az ember megélt a kapcsolatban, az összes miért és minek és bizonytalanságok és teljes kilátástalanság érzés, hogy ebben nem lehet rendet tenni, mert csak a fájdalom van és akárhova nézek, csak az értetlenség, hogy mi a fasz ez. És az önhibáztatást se felejtsük el, az a bántalmazó kapcsolat stabil és tartós eredménye.

2. Ismeretszerzés Az ember rájön, hogy van neve annak, ami történt vele, hogy szabad és kell is nevén nevezni a gonoszt. És egyre biztosabb benne, hogy ha van is baj ővele, az nem az amit a másik mondott.

3. Felébredés Néha az ember úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, le tud számolni a múlttal, néha kétségbeesik, hogy mi lesz vele "egyedül", jönnek a jó emlékek, de tömegével jönnek a rosszak, és felüti a fejét a düh, mert kezd megvilágosodni az ember, hogy méltatlanul bántak vele. Kiábrándulások, rémületek, harag és fájdalom hullámvasútja. De itt a harag a legerősebb, az ember megijed a saját érzéseitől, hogy mennyi indulat van benne. Hogy gyűlölhetem ennyire azt, akit annyira szerettem?

4. elhatárolódás És itt jön az, ami miatt a mai poszt íródott, ami ráébresztett érdekes dolgokra. Ez a pont minden szakításban amikor az ember eldönti, hogy meddig engedi a másikat. Teljesen megszakítja vele a kapcsolatot vagy az élete egy részéből kitolja de más részeiben megtartja (mert pl a gyerekek miatt). Amikor az ember már képes alakítani a dolgokat és nem csak sodródik az érzelmeivel. Amikor egy kapcsolatban rossz benne lenni, akkor az ember nem igazán tud mérlegelni, amíg benne van csak a pillanatnyi dolgokat éli meg és értelmezi és csak torzított dolgokat lát. Amikor eltávolodik, a pillanatnyi hatások megszűnnek és létrejön az az illúzió, hogy kézben tudjuk tartani a kapcsolatot. És megszületik az is, hogy innen már valódi szakítás van, tényleg vége a kapcsolatnak. Miközben, ahogy valahol olvastam is, sokszor nem a kapcsolatok hiányától, hanem attól érezzük magunkat magányosnak, hogy nem kapcsolódunk senkihez erős érzelmekkel. Hát, egy szar kapcsolathoz ugyanolyan erős érzelmekkel lehet kapcsolódni, mint egy jóhoz. Egy szar kapcsolat az érzelemkavalkád. Ragaszkodunk a szerelemhez, de ragaszkodunk minden intenzív érzelemhez is és az elhatárolódás szakaszban mintha kevesebb probléma lenne. És sokan itt meg is rekednek, nem lépnek tovább, nem akarják elveszíteni a kapcsolatot a másikkal, akár a bántalmazójukkal sem, félve a magánytól. Hiszen a bántalmazójukat jól ismerik, és ütéstávolon kívül már nem is olyan rossz ember.

5. helyreállítás. Az összes veszteséget rendbe kell tenni. Mindet. Anyagi, érzelmi, emlékek, fizikális vagy mentális dolog. Mindent stabilizálni kell. Ez már egy épülés, egy új élet kezdete, de ez a rész is borzasztó melós. Amikor azt gondolod, hogy jól vagy, akkor egyszercsak előugranak szituációk, amiket jó mélyre elástál, összeomlás, elkeseredés, mintha először látnád a valóságot, és azzal is kezdeni kell valamit, aztán megint nyugi, aztán megint jön valami. Rohadt hosszú idő, de itt már vannak pozitívumok, több energia, szabadabb gondolkodás, a gyógyulás érzése.

6. fenntartás. Itt már lehet új kapcsolatokat építeni, új párkapcsolatot keresni, és állítólag az ember itt már nem csúszik bele, hogy egy újabb bántalmazót fogjon ki.

Bár a leírás a bántalmazó kapcsolatok túlélési útmutatója, de szerintem bármilyen szakításra alkalmazható, ahogy a gyász fázisai is bármilyen veszteségre. tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás Ami érdekes, hogy én nem nagyon ismerek senkit, aki ne a 2. vagy 3. pontnál kezdett volna új kapcsolatba. Lehet, hogy e miatt sem stabilak a kapcsolatok sokszor, mert az előzővel még van meló, az újra nem jut elég energia vagy csak mankónak használta az ember. És tucatnyi olyan embert ismerek, aki kapcsolatban maradt a bántalmazójával valami olyan indokkal, hogy barátságnak azért jó ez. És nekem mondják, hogy beszéltek az exükkel és ezért meg azért felbaszódtak, elszomorodtak, felzaklatódtak. Én meg nem nagyon értem, mert barátságban vagy az enyémekben ezek nem igazán jellemzőek. Pláne nem olyan, hogy úgy felbasznak, hogy utána annyi feszültség marad bennem, hogy még beszélnem is kell róla, hogy mennyire feldühített egy "barátom". (olyan persze van, hogy "ez hülye... hát ez hülye... de persze szeretem, de ez hülye..." :D)

Korábban arra koncentráltam, hogy a narcisztikus és a borderline között van egy mágneses kapcsolat, amiben mindkettőnek a betegsége-sérülése pont összeillik. Mint két kicsi lego :DDD De ez valami új gondolatot hozott, hogy a narcisztikus bárkivel fenn tudja tartani a kapcsolatot, aki megelégszik azzal, hogy kicsit távolabb megy és így csak annyi ütés éri, ami „ébrentartja”. Nem akarja végigcsinálni a veszteséggel való munkát és továbbra is használja a paneleket amivel idealizálta/felmentette a narcisztikust.

Nah, a pszichológia bonyolult, az emberek sokfélék, az érzelmeink és viselkedésünk labirintusa nem egyszerű. Kicsit azért legyen a másik oldalból is. Ne diagnosztizáljuk a partnert, mert nem vagyunk szakemberek. Sok minden sok mindenre hasonlít, ami vagy normális vagy átmeneti. Tényleg senki sem tökéletes, és nagyon pozitív, ha valaki szeretne épülni. Vannak kikerülhetetlen dolgok, hogy például tiszteletet akkor is várhatunk valakitől, ha nem baráti, szerelmi, párkapcsolati viszonyban vagyunk. A tisztelet alap. Az együttérzés is az tulajdonképpen, egy egységnyi mindenkinek jár, aztán a kapcsolat milyenségétől függ, hogy mennyi még. De szoros kapcsolatban az egy egységnyi empátia kibaszott kevés. Nem a szereteten buknak meg a kapcsolatok, hanem az elemi tisztelet hiányán.

[nagyoncringe]

"biztonsági" őr, amúgy semmiféle biztonságot nem őriz, az egyetlen, amit véd, az a multinak a tőkéje. már önmagában hazugság a neve, úgy képzelsz el valakit, aki a biztonságot őrzi, hogy a sparból kijövő hajléktalanokat baszogatja és juttatja a rendőrök kezei közé, mert elvettek kettő darab zsemlét? nagyobb biztonság lenne, ha az a kettő darab zsemle elfogyasztásra került volna a hajléktalanok által, mint elkobzásra? abszurd.

a "rendőr" szó ebből a szempontból korrektebb, mert meg sem próbálja fenntartani azt a látszatot, hogy a te biztonságod egy fikarcnyit is érdekel bárkit. itt a "rend" védelme a fontos, a rend az pedig olyan dolog, amit nem te határozol meg, viszont a rend sokkal fontosabb a biztonságodnál, jólétednél meg satöbbi. te szar vagy, nem téged őriz, nem téged véd, hanem a rendet, ha kell, megőrzi azt az életed árán is. hogy mi a rend, azt meg senki nem tudja, nekem legalábbis senki nem nyomott még a kezembe listát, hogy "ni, ez a rend, ez a lényeg". azért, mert ez a híres "rend" nem is létezik, ez csak frázis, álca.

[vavalyen]

Gyászbeszéd

Gyászba honol lelkem érted,

Te drága, gyémántot érő időm.

Elfecséreltelek téged olyanra,

Akinél többet ér a tornacipőm.

Voltam olyan balga ismét,

Hogy nem hallgattam agyamra.

Legalább voltam annyira képben,

Hogy nem adtam a szavadra.

Hazudhatnék magamnak szépet,

Jó volt ez így, míg tartott.

De hazudtál nekem eleget,

Világ nem látott ekkora barmot!

Eltemetlek téged, rút szeretőm,

Nem fogsz hiányozni soha többet!

Összeteszem két kezemet, hisz

Nincs olyan ígéret, ami engem köthet.

Sírodra virágot sem érdemelsz,

Könnycseppet meg pláne nem.

Az sem érdekel, ha térdepelsz,

Szavaid még élénkek fülemben.

Gyászba borul lelkem Értem,

Mást szerettem magam helyett.

De én boldog özvegy leszek

Halott kapcsolatunk felett.

[csakhagyjonbekenavilag]

Szeretlek..

Csak azt szerettem volna, hogy valaki legyen mellettem, aki struktúrát ad az életemnek. Valakit, aki Nőként tud kezelni és megadja, amire szükségem van és aki aggódik értem, amikor az időmet nélküle töltöm. Mindent akartam, de volt, amivel nem tudtam megbirkózni: az összes lánnyal, azzal a tényel, hogy nem vállalsz fel és hogy nem töltesz velem minőségi időt. Azzal sem, hogy nem én vagyok neked az első és nem érdekel, hogy nekem mire van szükségem. Azt mondod, hogy én vagyok az egyetlen, de a tetteid beszélnek hangosabban. Szeretetet adsz nekem, amikor mélypontra érsz és szükséged van valakire. El kell mennem és el kell engednem, túl kell lépnem. De úgy szeretlek téged. Annyira szeretlek téged. Annyira nagyon szeretlek téged. Szóval én csak összepakoltam a cuccaimat és elhagylak téged. Ez az érzés régóta bennem van, és tudom, hogy most meghoztam a döntést. Remélem, érzed, amit éreztem, amikor összetörted a lelkemet, mert kegyetlen voltál, és én bolond vagyok.

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át, nem érdekel ez téged!

Megint munka :S Sokáig a draftban volt, most is gondolkodtam rajta hogy kitegyem, de végül is, nem bántok vele senkit.

Mivel, elég sokat emailezek, hozzá tartozik a munkámhoz, mindenféle hivatalos cuccot, megrendeléseket stb rendezek így. Ezeket, természetesen céges emailen, de mivel kis cég, és 99%-ban csak én használom, így nincs külön nevesítve, maradt a Főni nevén az egész. ( ffi név) Azoknak a Vevőknek, akiknek innen küldök dolgokat, jelzem mindig, hogy milyen néven fog érkezni , nehogy kukázzák egyből. Azon kívül, mindig aláírom, xy (saját,női név) +cég név. Évekkel ezelőtt, jeleztem, hogy változtassuk meg a nevet, az enyémre,de bizonyos okokból nem lehet, én meg beletörődtem, hogy hiába írom alá, 99%-ban a Főni nevének megszólításán jön válasz. Volt hogy hetekig leveleztem így valakivel, majd mikor felhívták a Főnit, és nem volt naprakész a dologban, akkor végre megnézték hogy kivel is leveleztek eddig. Volt, aki meg is jegyezte, hogy jajh de jó, hogy személyesen a főnökkel tudják megbeszélni, nos, meghagytam ebben a hitükben, annak ellenére, hogy ebben az esetben is ott virított a nevem minden levél alján. Gondoltam, 1x csak elolvassák. Nem olvasták. Nagyon ritka, ha valakinek feltűnik. Többnyire nyomnak egy választ, és a címben szereplő névnek címeznek. Egy bizonyos szolgáltatást is végzünk, emiatt is voltak már félreértések, az email címünk bekerült céges levelezésekbe,sorra kaptunk olyan anyagokat, amiket nem kellett volna. Meg jeleztem vissza hogy mi csak egy szolgáltatást végző cég vagyunk, más elérhetőségen keressék az ügyfelüket. Ezekből tanulva, most már a Vevő saját címére küldjük az anyagokat, és majd Ő tovább küldi azoknak akiknek akarja. Volt, hogy kivételesen elolvasták az aláírásom, de azt hitték, hogy az asszisztense vagyok az ügyfelüknek. Mondjuk, néha úgy is érzem magamat, mintha mindenki titkárnője/asszisztense lennék. Na de a lényeg, ami miatt megint ki írom magamból ezt a szemetet:

Hónapok óta kínlódtam, hogy a 10+ éve jól működő , de az utóbbi fél-1 évben, sorozatos problémákat/gondokat generáló céges kapcsolatot lecseréljem. Nem jó szívvel, de olyan mértékeket öltött a dolog, hogy muszáj voltam meglépni. Felkutattam,megtaláltam, lebeszéltem, és el is indítottam velük amit kellett. Számtalanszor beszéltem velük telón, voltam bent személyesen, írtam emailt, mindig át ment, hogy én csinálom, én vezetem, én viszem stb. Erre most, mikor beélesítettem mindent, sorozatban kapom a válasz emaileket tőlük, hogy "Kedves "főni neve" " ..........Ma reggel, mikor megint átkereszteltek, gondoltam telón, szóban okézom le az aktuális dolgot, és megemlítettem nekik, hogy továbbra is Én vagyok a túlvégen, továbbra is én intézem, stb. Nem értették miért mondom, de jeleztem hogy másnak címezték az utóbbi 4-5 levelüket. Itt is kiderült, amit fent is leírtam, hogy nyomtak egy választ, és a címben szereplő névhez címeztek. Azon kivűl, hogy ez számomra elég idegesítő, tudom, ez egyéni szoc probléma, de felveti a kérdést, hogy vajon emberek, mennyire figyelmesen olvassák el, azt amit írok, mondok, amit kapnak emailben. Mennyire figyelnek oda, jelen esetben a munkájukra.

Lehet, csak az a bajom, hogy volt egy munkahelyem, ahol az álltalam átadott munka után, más "aratta le a a babérokat", másnak volt jó, aki sehol, egyetlen szóval sem említette meg , hogy az én kezem is elég vastagon benne van a dologban. Ha szóltam, a válasz az volt, "Neked ez a munkád!". Se szóbani elismerés, se egy köszönöm, sehol nem szerepelhetett a nevem, az esetleges jutalom/emelés/stb -ben sem szerepeltem. Az illető viszont egyre magasabbra lépkedett, egyre nagyobb hatásköre lett. Semmi féltékenység nem volt bennem, örültem a sikerének, de ott volt a keserűség a háttérben, hogy soha, semmi, még egy köszönöm se, csak " Hát neked ez a munkád!". Elkezdtem vissza venni, ami nagyrészt rajta csattant. A lebaszásokat persze én is megkaptam, majd kiléptem. Az utódom, nem dolgozott ennyire a keze alá, majd kb fél év múlva mindkettejüket kirúgták. Nem ezt akartam, csak Én akartam kilépni ebből az egészből. Gondoltam, majd talál egy másik hülyét magának, meg onnan csak felfelé lehet bukni. Nem így lett. Ez viszont, annyira belém vésődőtt, hogy azóta bárhol, bármilyen témában felmerül ennek a szikrája, azonnal elkezd villogni a fejemben a lámpa. Meg nem utolsó sorban, meghúztam a határokat. Ha értelmét látom, oda pakolom magam. Ha nem, akkor várok, annyit adok magamból, amennyi szükséges, aztán ha nagyon nem, akkor lépek. Meg rájöttem, hogy nekem, ahogy idősödőm, rohadtúl nem fekszik a csapat munka. Nekem az jött le, hogy csak magamra számíthatok. AZ van megcsinálva jól, amit én megcsinálok. Ne legyenek elvárásaim mások felé. Nekem nincs olyan hogy lehetetlen, hogy nem lehet. Mindent meg lehet oldani! Még soha nem csináltam valamit? Majd most fogok! Megtanulom, és csinálom. Utána megyek, kinyomozom, megcsinálom. Addig nem engedem el, amíg jó nem lesz! A határ időket meg én szabom. De addigra 1000% hogy készen is lesz! Nem érzem magam nagyképűnek, inkább határozottnak. Olyanokkal tudok együtt dolgozni , akik akarnak dolgozni! Tudok alkalmazkodni, a cél érdekében, de a tutyi-mutyi, megoldásokat mástól váró emberektől kiráz a hideg.

[aranysziv]

engedd el és ne foglalkozz vele - mondta kedves barátnőm. 10-12 éve ismer, régen még padtársak is voltunk gimiben, aztán távbarátok, mert maradt Debrecenben az egyetemen. de most már ő is itt van a fővárosban. és ennyi év után is képes ezt mondani nekem. pont nekem. mintha nem tudná, hogy ezek után "csak azért is". nem tehetek róla, ilyen a természetem. majd én elengedem, ha akarom, de nekem ne mondja meg senki. szeretem őt, de még ő sem. és mi az, hogy ne foglalkozzak vele? mégis hogy ne? mármint épp azért osztottam meg vele is ezt a problémát, mert nem hagy nyugodni. már pedig ha engem nem hagy valami nyugodni... hát, Isten óvjon mindenkit. mondtam neki, hogy tudom, hogy igazam van, de szeretnék bizonyosságot nyerni. ő meg jön itt azzal, hogy de mégis minek, ha tudom? hát hogyhogy minek? mert én tudom, hogy az van, de attól még szeretném tudni “hivatalosan” is. mit nem lehet ezen érteni? letettem a fejemet a párnára és csak néztem magam elé. eszembe jutott a boszorkányfutár, mikor ugyanígy tesz, és a macskájától azt kérdezi, hogy mi a baj vele, miért érzi úgy, hogy találkozik sok emberrel, és az elején minden rendben, de aztán mégis idegennek érzi magát velük. kívülállónak. ja. ha lenne macskám, nem is ezt, de hasonlót kérdeznék tőle. azt hiszem, engem a legjobban csak megértéssel lehet szeretni. és az erre való képességgel nem rendelkezik mindenki, hiába vágyok rá. de nem ők a hibásak, vagyis nem tartom őket annak. nem vagyok egyszerű eset.

ugyan van három esernyőm és egy esőkabátom is itthon, ez a pár nap mégis úgy alakult, hogy a hét napból négyszer áztam el, és nemcsak pár csepp, nem, hanem az az igazi, bőrig. csodával határos módon nem betegedtem le, pedig számítottam a szokásos (rettegett) mandulagyulladásra. évente egyszer mindig van, de most kivételesen olyan rég volt, hogy szinte hiányzik is. de nem kellene elkiabálni, én is tudom, mert utána igazán nem bírom az ágyfogságot. rossz beteg vagyok, nem tudom kezelni.

ahogy nem tudom kezelni a hidegséget sem. a közömbösséget, érdektelenséget. a távolságtartást. mondjuk nem is akarom őket tudni, ez is igaz. túl heves vagyok, fűt a szerelem, a szeretet, az életigenlés, és ezek a dolgok valahogy szembemennek azokkal a dolgokkal, amik én vagyok, amilyen vagyok, amik bennem vannak. a tűzzel. én ha azt mondom, hogy nem érdekel valami, hidd el, hogy de igen is érdekel, jobban, mint bármi más. az csak a dac, ami ezt mondatja velem, ami visszavezethető ilyen-olyan okokra. főleg büszkeség. meg a vágy arra, hogy lássam rajtad, hogy te is élsz, és meg mered mutatni, hogy téged érdekel. mert akkor már én is meg tudom mutatni. vagyis ezt gondoltam. de aztán próbálkozott. és én azt sem tudtam kezelni. ami volt, főleg pánik. és aztán kérdezte, hogy mit olvasok most, én meg mondtam, hogy az Alice Csodaországbant, és azt mondta, hogy akkor nagy lehet a bánat, ha ennyire a fejembe menekültem. persze, neki sose árultam el, hogyha akkora lenne a bánat, akkor igazából A kis herceget olvasnám, mert a bolond kalapos meg a szívkirálynő és a fehér nyuszi ők csak úgy vannak nekem, a szívem egy elrejtett zugában, és nem olyan, mint a róka vagy a rózsa. más doboz, más hangulat. bár ezzel a kijelentéssel Pandora is lehetnék, mikor a szelencéről kérdezik. aztán mégis jönnek a csapások. sajnálom.

már abban a másodpercben hiányoztál, amint elmentél. néha azt kívánom, hogy bárcsak ne engedtél volna el ilyen könnyen. de csak azért, mert azt hittem, hogy nem lennél rá képes, hogy neked nem ilyen a szereteted. hogy bátrabb ennél vagy nem is tudom. jó lett volna együtt küzdeni azért, hogy jó legyen. és nem egyedül. most mondta, hogy hozzuk helyre, hogy ezt még rendbe lehet hozni, és én csak nem tudom. másképp lesz, jobb lesz, mert most már tudjuk, hogy mi volt a baj. lehet igaza van, nem tudom. itt vagyok, nem kell egyedül lenned ebben. a szándék a helyén, ebben nagyon biztos vagyok, és ezekre a szavakra pedig mindig is sóvárogtam. lebegek bennük, napok óta más sem jár a fejemben. itt vagyok. itt vagyok. itt vagyok. én tudom ezt. esküszöm, hogy tudom, biztos vagyok benne, mert bebizonyította. én is itt vagyok. de ijesztő is, mert ha úgy lesz, akkor én már nem akarok majd mást. ismerem magam, és nagyon elfáradtam. amúgy is mindent vagy semmit vagyok, de ebből úgyse érem be soha a semmivel. szóval mindig a mindent. és ez most egy válaszút. és most nem tudok koncentrálni, nem megy. máshol vagyok. én most nem is itt, egy részem tényleg nem. nem a bánat nagy, hanem a gondolatból van túl sok. kérdések, amik nyomasztanak. ez most ilyen befejezetlen.